Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám

Drágszél • Fájsz • Géderlak • Harta • Homokmégy • Miske • Negyvenszállás • Öregcsertő • Képünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor a patikatáblát feltették. A géderlakiak karácsonyi ajándéka A géderlaki önkormányzat kará­csonyi ajándéknak szánja a hamaro­san megnyíló gyógyszertárat. Az ezerkétszáz lakosú település régi vá­gya teljesül a fiókpatika megnyitásá­val. Ezzel a felesleges utazgatástól szabadulnak meg a betegek, nem kel 1 Kalocsára, Dunapatajra menniük gyógyszerét. Egy rövid ideig állami kezelésben működik majd a patika, a foktői gyógyszerész vállalta a napi —rövid nyitva tartást, ami hosszab­bodik a privatizálás után. Képünk az idei utolsó kalákarcndszcrü útépítésnél, a kuhins/kv utcában készült, ahol már évek óta vártak erre a pillanatra. Kalocsa és vidéké Dán polgármester Kalocsán Kjelo Merstramd, a Dán király­ság Karup városának polgármes­tere az elmúlt csütörtökön a me­gyébe érkező delegáció tagjaként érkezett városunkba. A nálunk töltött közel két nap benyomásai­ról, az általa irányított település múltjáról, jelenéről kérdeztük. — Karup száz évvel ezelőtt egy viszonylag szegény része volt ha­zánknak, mert a talaj alig volt al­kalmas a mezőgazdasági művelés­re. Évtizedek kemény munkájával a művelés alá vont területeket fel­javítottuk. Ma már hasonló ter­méseredményeket érünk el, mint másutt az országban. Persze, a so­káig uralkodó agrárszféra mellett számtalan, az élet szinte minden területét érintő iparág megtelepült nálunk. De fejlett iskolahálózattal, színvonalas sportélettel és kultúrá­val is rendelkezünk. Amire, mint a város polgármestere különösen büszke vagyok, az a lakosság szo­ciális ellátottságának fejlettsége. E területen dániai viszonylatban élen járunk. Városunk hatezer lé­lekszámú, s gyakorlatilag minden olyan párt, politikai erő létezik, mint az önök országában. A dán emberekben évek óta konkrétan fogalmazódik meg az igény, hogy megismerjük Kelet-Európát, egy­• Kjelo Merstramd, Karup város polgármestere. általán Európának a másik felét. Magam most vagyok először ilyen országban, így gyakorlatilag min­den érdekel, ami Magyarországot, Kalocsát, ezt a térséget foglalkoz­tatja. Képviselő-testületünk azzal indított útba, tolmácsoljam üdvöz­letüket. S mivel Török Gusztáv úr látogatásakor már ismereteket sze­reztünk városukról, az itt élő em­berekről, felhatalmaztak arra: ajánlam fel a két város közötti partnerkapcsolat létesítését. Ezt érkezésem napján, amikor a hely­hatóság ülésén köszönthettem vá­rosuk lakosságát, meg is tettem. Eddigi benyomásaim Kalocsá­ról, őszintén szólva meghaladja a várakozásomat, hiszen hatalmas az a kulturális és népművészeti kincs, ami itt található. Persze a vállalatvezetők a gondokról is szóltak. Ha hazaérkezem, keresem majd annak lehetőségét, hogy ne csak a sport és művészeti egyesüle­tek kapcsolatainak kialakítását se­gítsük, hanem ha mód van rá, egy­fajta gazdasági együttműködés is kialakulhasson. Bízom abban, ha szerény formában is, nehéz helyze­tüket segítségünk révén is enyhít­hetjük. Kérem, hogy üdvözlő sora­imat jelentessék meg lapjukban. A kérésnek szívesen helyt adunk, íme magyar fordításban: Mint Ka­rup város polgármestere, szeretet­tel köszöntőm önöket, jó és gazdag élményekben volt részem, amikor megismertem Kalocsát. Remélem gyümölcsöző együttműködés jön létre a két város és polgárai között. Zs. F. Fonóházi esték • Az elmúlt hét végén kezdődött a kalocsai ifjúsági házban a fonóházi esték első előadása. A Kalocsai Né­pi Együttes régi hagyományokat, feledésbe merülő népszokásokat elevenít fel a nyár elejéig tartó soro­zatával. Ezúttal a kalocsai táncoso­kon kívül fellépett még a Miske— Drágszél Hagyományőrző Együt­tes. A fonóházi est éjszakába nyúló táncházzal zárult. Képünkön a ka­locsai együttes tagjai ropják a tán­cot. A tizennyolc esztendős egyesületalapító Alig két hónappal ezelőtt nyerte el Tukacs László Kalocsa „Ásza” cí­met. Egyik napról a másikra vált népszerűvé a tizennyolc esztendős szakmunkástanuló, aki élethivatá­sának az autóversenyzést tekinti. A tévés zsűri bizonyára azért őt kiál­totta ki ÁSZ-nak, mert alig érte el a nagykorúságot, de máris saját egye­sülettel rendelkezik. Az ipariba járás mellett ügyvezetői beosztással is büszkélkedhet. — Már gyerekkoromban meg­csapott a benzin füstje—kezdte Tu­kacs László. Alig érte el a lábam a kuplungot, de már a volán mellett ültem. Majd később belopakodtam az autóversenyzők műhelyébe. Fél országot bebarangoltam: Kaposvá­ron, Esztergomban, Tatán jártam középiskolába. Ezt apámnak, a hi­vatásos katonának köszönhetem. A tanulás mellett nem volt olyan nap, hogy a versenyautók közelébe ne férkőztem volna. Versenyekről sem maradtam le. Egyre jobban iz­gatott az autósport. Kalocsára kerültem egy évvel ez­előtt. Már az első pillanatban eldön­töttem, hogy egyesületet szervezek. Nem is gondoltam, hogy milyen sok barátot, segítőt találok. Többek kö­zött Török Gusztáv polgármester urat, aki az első perctől támogatásá­­’ ról biztosított. Megnyílt előttem több igazgató ajtaja is, anyagi segít­séget ígértek. Pár nappal ezelőtt megérkezett a cégbíróság bejegyzé­se, így ma már hivatalosan is létezik aí kalocsai Autó-Motor Sport Egye­sület. Önálló bankszámlával is ren­delkezünk. A számlakivonat megle­hetősen szerény összeget mutat. Tá­mogatókat, szponzorokat kere­sünk. Cserébe népszerűsítjük, reklá­mozzuk segítőinket. Nagynak tűnő, de reális tervet készítettünk. Már jö­vőre versenyt rendezünk Kalocsán és Dunaszentbenedeken. Indulunk a magyar bajnokságon, a túraverse­nyen. A Rally II-ön is jelen kívá­nunk lenni. Most javában folyik a kocsik átalakítása, versenyre való felkészítése. Máris húsz autós és öt motoros várja a startpisztoly eldör­­dülését. Új sportág született Kalo­csán. A fiatalok nem a város utcáin száguldoznak, hanem a versenypá­lyán élhetik ki szenvedélyüket. Tamás László Középkori kút Dunapatajon! ? Lehet, hogy középkori kút ke­rült felszínre — adta tudtunkra Pastyik István múzeumigazgató. A Pesti és a Vasút utca sarkán álló épületet Faragó Mihály földbirto­kos építtette. Ma is Pataj egyik legpatinánsabb polgári háza. Pastyik István ott van minden építkezésnél, bontásnál, így tanúja volt annak, ahogy az egykori kúria betemetett kútjának első faragott kövei felszínre kerültek. Ez volt az igazi meglepetés, ugyanis ezen a környéken kizárólag a helyben égetett téglákból készültek a kutak az elmúlt kétszázötven évben — magyarázza a történész — muzeo­lógus. Nagyon fontosak ezek a kö­vek! A mezőváros emlékei kerültek napvilágra. Lehet, hogy a közép­korból valók. Ezen a vidéken az volt a szokás, hogy élére állított, tortaszerüen formált kávát alakítottak ki, erre • Előkerültek a történelmi kövek. kovácsoltvas keretet tettek. A mostani ásatás során szokatlan dolog történt, egy kőgyűrű került elő. A szépen megmunkált puha mészkövek azonnal számot kap­tak, a múzeum tulajdonába kerül­tek. A mészkő eredetének megha­tározása után szakértők döntik el a különlegesnek számító kút ko­rát. Lehet, hogy a középkorban készült a forgalmas útvonal ke­reszteződésében. A vándorok és a fogatba fogott lovak szomját ol­totta e kút vize. A kutatás eredmé­nyéről természetesen tájékoztatjuk az olvasókat. T. L. A BÖRTÖNÉVEK NEM TUDTÁK MEGTÖRNI A hillyei parasztfestő Markella Ignác dolgozószobájában, az egyik legújabb képével, melynek címe: Téli táj. Ha az emberi szenvedésnek van­nak stációi, akkor Markella Ignác mind végigélte. Kemény gyermekkor után, amikor epészen zsengén maga ragadott kapat, ka­szát és segített az otthoni paraszt­gazdálkodásban, a kalocsai jezsuita gimnáziumba nyert fölvételt a jó­­eszű fiú. A szorgalmas, munkájuk után gyarapodó szülők hamar ku­­láklistára kerültek. Ezek után Mar­kella Ignácot kitiltották a közép­iskolákból. — Tizenkilenc éves voltam, mi­kor megkezdődtek a listázások — emlékezik Markella Ignác. — Mun­kaszolgálatra vonultattak be, hu­szonhét hónapot töltöttem megalá­zó körülmények között. Leszerelés után éppenhogy felszáradtam itt­hon, összecsomagolt az ÁVH és el­vittek. Elsőfokon négy évet sóztak a nyakamba, meg teljes vagyon­elkobzást. A vád az volt, hogy a rádióból merítettem erőt; ne lép­jünk a téeszbe és ezzel befolyásol­tam a többieket. Megszakítással szabadultam, két év után. Közbe­jött a forradalom, úgy gondoltam, mivel a politikai foglyokat szaba­don engedték, magam is megúsz­tam. De 1957. január 27-ére újból berendeltek a börtönbe. Nem vo­nultam be, bujdostam, csavarog­tam. Aztán haza merészkedtem. Ér­dekes módon, nem keresett senki. Később jön egy papír, hogy szaba­dultam a börtönből. Ázt se tudtam örömömben mitévő legyek. Végleg előmerészkedtem. Bár, még ekkor sem lehettem teljes értékű ember, hiszen tíz évre eltiltottak a köz­ügyektől, csak fizikai munkában vehettem részt és hat évig nem hagyhattam el a járást. 1963-ban rehabilitáltak. Kaptam erkölcsi bizonyítványt, tanulhat­tam újból. Ekkor értem meg a má­sodik gyerekkorom. Hirtelen sza­bad lettem, s jobban szerettem vol­na repülni, mint a többi madár. Egyszerre végeztem a gimnáziumot és a felsőfokú technikumot, aztán kitűnő eredménnyel védtem meg az üzemmérnöki szakdolgozatomat. Éveken keresztül napi három órát aludtam. Dolgoztam, tanultam, dolgoztam, tanultam — szinte a végkimerülésig. És behoztam a hát­rányt, utolértem a többieket. Noha a munkahelyeimen többször érez­tették velem, hogy „ötvenhatos va­gyok” — holott semmit el nem kö­vettem — végül sikerült elfogadtat­nom magam. — Mindeközben élt hobbijának, a festészetnek. Mikor jött rá, hogy van érzéke az ecsethez? — Már kisgyerekkoromban is ügyesen rajzoltam. A gimnázium­ban pedig a rajz és műalkotások tanára, dr. Horváth Viktor Géza szerettette meg velem a művészete­ket. Ő művészember volt, csodála­tosan beszélt a tantárgyáról, ő adott erőt, lendületet. Élhatároz­tam, ha csak lehet, példáját követni fogom. Úgy is tettem. A nehéz időkben, a börtönévek alatt a festé­szetbe menekültem, az tartotta ben­nem a lelket, a bizakodást: ha a hatalom ki is rekesztett a társada­lomból, magamnak bizonyítottam; a hitet, a tehetséget elvenni nem lehet. Ahhoz, hogy vonzódom a művészetekhez, minden bizonnyal köze vannak annak is, hogy itáliai származású vagyok, őseim között sok a híres épitész. Erre aztán olyan büszke voltam fiatalabb korom­ban, hogy perfekt megtanultam la­tinul. — Művésznek tekinti magát? — Nem járok a fellegekben. Ed­dig kedvtelésből csináltam, most, hogy nyugdíjas vagyok, több az időm, de ezután is kedvtelésből csi­nálom. Homokmégyen megtisztel­tek vele, hogy önálló kiállításom nyílhatott, aminek nagyon örültem; Művészemberek elismerően nyilat­koztak munkáimról és nekem ennyi elég. Általában virágcsendéleteket festek, meg az általam oly szeretett őrségi tájat. Sokat járok oda, meg­nyugtat a természet csendje, a cso­dálatos növényzet. Hálát adok a sorsnak: időskoromra megnyugod­hattam. — Megbántott ember? — Nem mondanám. Persze, amit tettek velem, nagyon fájt, nehezen felejthető. De egyben élveztem is, hogy küzdhetek, hogy egyszer még szabad leszek és bizonyíthatok. Nem hozsannára, elismerésre vágy­tam, csupán arra, hogy megtűrje­nek. Zs. Kovács István Rekord az útépítésben Ha minden igaz, akkor Kalocsa elnevezése a szerb kalucsni szóból származik, ami sáros, ragadós, la­tyakos talajt jelent. Hát egész mos­tanáig illett is ez a jelző az érseki vá­rosra. Nemhogy országos viszony­latban, de még a megyei átlagban is lemaradt a város az infrastruktúrát illetően. Az idén azonban rekordot állítottak az útépítésben. Nem keve­sebb, mint harmincöt utca kapott szilárd burkolatot, az elmúlt tíz év­ben összesen nem betonoztak eny­­nyit. Összességében meghaladja a tíz kilométert a friss betonutak hossza, a rájuk fordított összeg pedig több mint harmincmillió forint. Mint a polgármesteri hivatal tájékoztatójá­ból kitűnik: a jövő esztendő végére már nem lesz Kalocsán poros, sáros utca, hiszen valamennyit szilárd burkolattal látják el. Megegyezés Bátyán A bátyai helyi érdekegyeztető fórum november 26-án megtartott ülésén megegyezés született az érdekelt felek között. Mivel a korábbi tárgyalásokon nem tudott közös nevezőre jutni a fó­rum, a megyei kárpótlási hivatalhoz került az ügy, s az ott született határo­zatot a kárpótlásra jogosultak képvise­lői megfellebbezték. Másodfokon ezt a határozatot az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal megváltoztatta. Ilyen előzmények után ült össze újra a helyi érdekegyeztető fórum és némi vita után józanul és bölcsen arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a község érdekeit ne az illetékes bíróság döntse el, hanem a község dolgait legjobban ismerő helybéli lakosok maguk. Ehhez a megegyezéshez nagyban hozzájárult Deák István, az újonnan átalakult Pi­ros Arany Mezőgazdasági Szövetkezet igazgatótanácsának elnöke, aki szemé­lyes megjelenésével tisztelte meg az ülést. Elszomorító viszont az a tény, hogy önkormányzatot képviselő fó­rumtag meg sem jelent ezen a rendkívül fontos értekezleten, amely az egész község jövőjét formálja át. Kanadába készülnek a gyerektáncosok Különös megtiszteltetésben van ré­sze a kalocsai gyermektánccsoport­­nak. Jövő nyáron részt vehetnek a ka­nadai Bopor város gyermekek világ­­fesztiválján. Mindösszesen tíz csopor­tot hívtak meg a különleges eseményre. Közülük egyik és egyetlen magyar cso­port a kalocsai. A Magyar Táncművé­szek Szövetsége és az Országos Köz­művelődési 1 ntézet úgy ítélte meg, hogy legeredményesebben a Tóth Ferenc ál­tal vezetett együttes reprezentálja az or­szágot. A nemzetközi sikereik és a fo­lyamatos, magas szintű szakmai mun­ka indokolja a kalocsaiak részvételét. A szülők jelentős áldozatot vállal­nak gyermekeik utaztatásában. De a közel hárommiliós repülőköltséget csak a támogatók, szponzorok segítsé­gével tudják kifizetni. Gázvezeték-építő kft. alakul Immár biztos, hogy 1993 év tava­szán a Szánk—Kiskőrös—Kalocsa nagynyomású gázvezeték építése meg­kezdődik . Ezzel egy időben elvileg Ka­locsa és térsége elosztóvezeték-rend­szerének kiépítése is megkezdődhet. A munkálatok kivitelezésére legin­kább egy erre specializálódó kft. lenne alkalmas. E társaságba mind a gerinc­vezetéket finanszírozó MÓL Rt., mind Kalocsa város belépne. Az így létreho­zandó kft. a szindikátusi szerződés megkötése után részvénytársasággá alakulna, s az építés befejeződésével a gázszolgáltatást végezné. A kalocsai képviselő-testület úgy döntött, félmil­lió forinttal belép a kft.-be. Hangverseny a főszékes­egyházban Idén második ízben került sora ka­locsai főszékesegyház Erzsébet-napi hangversenyére. A katolikus szellemű iskola támogatását szolgálta az ének­­zenei iskola műsora és a Kalocsai Helyőrségi Zenekar összeállítása. Az adományokra igazán nagy szüksége van iskolánknak —mondta Olga nő­vér. igazgatóhelyettes. Az öreg épüle­tünk folyamatos karbantartást kíván. Az utóbbi időkben az állami támoga­tások is aligcsurognak. Ezérta szülök, a hívek odaadó segítségére egyre in­kább szükségünk van. Szent Erzsébet élete, a szegények iránti jósága a mai ifjúság számára is példaértékű. Az el­esettek megsegítése napjainkban is aktualitással bír. Külön öröm számunkra, hogy a város nagyszerű katonazenészekkel rendelkezik, akik nemcsak magas szintű szakmai munkájukkal vívták ki népszerűségüket, hanem az önzet­len, jótékonykodó hangversenyeik­kel is. „ — Úgy gondolom, hogy az est a szeretetet példázta. Ezt megérezték az iskola tanulói is. A hangverseny­nek nem hiszem, hogy méltóbb he­lyet találhattunk volna, mint a főszé­kesegyház. A rendezvényt dr. Dankó László érsek és Dohos László ezre­des, a Magyar Honvédség főkarmes­tere személyesen is megtisztelte —, mondta Korsós Lajosne igazgató, a rendezvény szervezője. Az oldal a KALOPRESS közreműködésével készült.

Next

/
Thumbnails
Contents