Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-06 / 262. szám
Parasztgazdák a jövő útján Tóth András mezőgazdasági vállalkozóval Földesi József beszélget — Elsőként arra kérem, mutatkozzék be röviden olvasóinknak! — Dömsödön születtem, most is ott élek. Ráckevén érettségiztem, Gödöllőn szereztem diplomát 1973- ban, 1975-ben Keszthelyen növényvédő szakmérnöki, 1086-ban Debrecenben pedig vállalatgazdasági szakmérnöki oklevelet. Feleségem pedagógus, két fiunk van. Dolgoztam Kunszentmiklóson és a Kiskunsági Állami Gazdaságban, megjártam a ranglétra minden fokát. 1987-től Szalkszentmártonban főag- ronómus voltam. 1990-ben a termelőszövetkezetből huszonnyolcadma- gammal kiváltam, és Agroszalk néven kisszövetkezetet alakítottunk. Az volt az alapelképzelés, hogy a szövetkezeti tevékenykedés mellett mindenkit megpróbálunk hozzásegíteni egy saját maszek vállalkozás kialakításához. Ez nagyjából sikerült is. Ez év márciusában úgy döntöttünk, hogy a szövetkezeti formát tovább egyszerűsítjük, és a többség az év végétől egyéni vállalkozói tevékenységet folytat. Káderek nyugdíjban — Hogyan látja a magyar mező- gazdaság szakembergárdáját? — A nyolcvanas évektől végbement a szakembergárda fiatalítása. A hatvanas évek elején a szerveződő téeszek élére a legjobb káderek kerültek, akik akkor középkorúak voltak. Ez a generáció a nyolcvanas évekre érte el a nyugdíjkorhatárt. Az új nemzedékben sok jól képzett szakember van. Többségükből azonban hiányzik az egyéni motiváció és ez csökkenti teljesítményüket. — Sokan látják úgy, hogy az utóbbi években éppen a falvakban indultak meg a legnagyobb mértékben a vállalkozások. Én nem kizárólag az agrárértelmiségre gondolok. Szaporodtak a fóliasátrak a háztáji gazdaságokban . . . — Én úgy gondolom, hogy ennek a kényszer az oka. Voltak, akik ezelőtt tíz évvel kiléptek a téesz- ből, mert éreztek magukban annyi erőt, bátorságot, hogy ne a havi fizetésért dolgozzanak. Pár év alatt felküzdötték magukat. Ma elsősorban azok a jómódúak, akik egy évtizede elkezdték az egyéni vállalkozást. Most már sokkal inkább a kényszer motivál. Az egykori melléküzemágakban dolgozók kilencven százaléka munkanélküli. A városból hazajött az ingázók jelentős része, akiknek megszűnt a munkahelye. Ezeknek egy része megelégszik a munkanélküli-segéllyel, mások vállalkozásba fognak. A falu most nagyon szegény. Úgy érzem, rövid időn belül az 1952-es szintre fog visszaesni. Sokaknak van szép háza, kocsija. De ezt nem a termelőszövetkezeti fizetésükből vették. Otthon százával hizlalták a disznót, paprikát termeltek, ebből gyarapodtak. Most azonban ez a lehetőségük megszűnt, nincs szükség egyikre sem. — Mi a véleménye a falusi emberek lehetőségeiről? jen — A szövetkezetekben tiz-húsz éve vezető beosztásban dolgozók nagy részének nincs annyi tartaléka, hogy önálló vállalkozást indítson. A fizikai dolgozók közül sokan tettre készek, hajlandók volnának lépni, de nincsenek meg hozzá az anyagi lehetőségeik, nem is látnak maguk előtt jövőt. Van egy olyan réteg is, amelyik reggel elmegy a kocsmába, kiszámítja, hogy a havi munkanélküli-segély hány fröccsre elegendő, és beosztja. — Mi a helyzet a szakértelemmel? — Azt mondják, hogy a focihoz meg a mezőgazdasághoz mindenki ért. Bizonyos szinten igen. De kevesen rendelkeznek azzal a szakértelemmel, amellyel egy önálló gazdaságot el tudnának indítani. Úgy gondolom, kormányzati segítség kellene a helyzet megváltoztatásához. Főbűnösök és bűnösök — Ha nincs piac, nehéz kitörni az adott helyzetből. . . Miben lát mégis valamilyen lehetőséget? — Az elmúlt évtizedekben egy egyszerű szerkezetű mezőgazdaságot műveltünk, ahol az volt a cél, hogy a gépesítéssel az ember szerepét minimálisra csökkentsük, mert nem voltunk képesek a precíz munkára. Negyven év alatt a falusi ember is hozzászokott a felsőbb instrukcióhoz. Most felülről nem instrukcióra, hanem anyagi segítségre lenne szükség. Sokszor elhangzott, hogy a magyar mezőgazdaságnak a nyugati piacon kellene versenyképesnek lennie. Az is elhangzott, hogy ehhez nyugati feltételek kellenének. Hogy az egyéni vállalkozó el tudjon indulni, biztosítani kell számára a feltételeket. Hitelt — de nem 20- 30 százalékos kamattal, hanem olyannal, amit a mezőgazdaság ki tud termelni. Kamatmentes vagy jelképes kamatú hitel kellene. A piacot is biztosítani kellene. A szerződéses fegyelem is ismeretlen Magyarországon. Úgy nem lehet termeltetni, hogy az áru értékének 50 százalékára kötök szerződést, aztán majd meglátom, hogy alakul a piac. A szövetkezeti és a kárpótlási törvény megfelelő végrehajtása ugyancsak egy lehetőség volna a parasztság számára. A törvényben ugyanis megfogalmazták, hogy mindenkinek a vagyonát nevesíteni kell, és arról mindenki úgy dönt, ahogy akar. A végrehajtás manipulálása vagy elszabotálása miatt azonban ez a lehetőség is elveszett a gazdálkodni szándékozók számára. — Kik manipulálták a végrehajtást? * — Az a véleményem, hogy a főbűnös — tisztelet a kivételnek — a téeszek vezetése. Bűnösnek tartom a kisgazdapártot is. Kutya kötelessége lett volna az országot járni, és elmondani a parasztnak, hogy a törvény milyen jogot, lehetőséget biztosított a számára. Bűnös a szaktárca is, mert ugyanezt ő is elmulasztotta. A rádió és a tévé sem harsogta rendszeresen . . . Aki merte vállalni a kiválást a té- eszből, azt megbélyegezték, ahol tudták, becsapták. Gépeket a roncstelepről válogathatott, a földjéhez majd valahogy hozzájut. Pedig Magyarországon a föld műveléséhez szükséges eszközök megvannak. Aki azonban az egyéni vagy kiscsoportos vállalkozás útjára lépett, nem juthatott hozzá az őt illető részhez. Ezért most az az első lépés, hogy a gazdaságát felszerszá- mozza. És megint itt vagyunk a pénznél, a hitelnél. Egy rétegnél nemcsak az ismeretanyag hiányzott, hanem a bátorság is. Minden faluban lámpással kell keresni azt az embert, aki merte kérni a rá eső földet és eszközöket, és el tudott valamit kezdeni velük. Ezeket az embereket nagyon kellene támogatni, hiszen egyedül ők járnak a jövő útján. A szövetke- zetel^ lassú elhalásra vannak ítélve. A nagy átverés Az úgynevezett újfajta szövetkezeti forma szerintem megegyezik a régivel, .csak a cégtáblát festették át. Attól, hogy az elnököt ügyvezető igazgatónak hívják, a vezetőséget igazgatótanácsnak, a lényeg nem változott... Ezzel az „új szövetkezeti formával", azt hiszem, úgy verték át a parasztot, ahogyan még soha magyar földön. Összeült a közgyűlés, a tagság megszavazta, hogy új típusú szövetkezetét alakítanak, megválasztották a tisztségviselőket. Ha a paraszt aláírta a jelenléti ivet, azzal a rá eső vagyonát, nevesített földjét automatikusan bevitte. Ettől a pillanattól kezdve — én úgy látom — a szövetkezet bérli a tagok vagyonát. De a bérleti díjat nem a tag határozza meg, hanem utólag derül ki, hogy a szövetkezet mennyit tud fizetni. Ez lehet nulla is, több is. Én úgy tapasztalom, hogy általában a nullához közelít. Az új típusú szövetkezetnek az a lehetősége is megvan, hogy ö használja a vagyonomat, amit bevittem, engem meg hazaküld munkanélkülinek. Nem dolgozhatok, nem kereshetek, csak várhatom év végén, hogy mit fizet. Ez rosszabb, mint ahogy az előző rendszerben volt! Ott legalább meghatározták, hogy földjáradékot kell fizetni. Igaz, hogy az kevés volt, de legalább biztos. Amíg egy új típusú szövetkezet vezetője ezt a formát fenn tudja tartani, addig jár neki a havi fizetése. Az anyagi érdeke tehát az, hogy ezt a halódást minél tovább fenntartsa. Erkölcsi alapon pedig az lenne a kötelessége, hogy mielőtt elfogy a vagyon és végképp elszegényedik az egész társaság, azt keresse, hogy mi a kiút. Át kellene alakítania a szövetkezetét kisebb vállalkozásokká. Készpénzért sincs elég sertés A telefonhálózat fejlesztését vállaló Matáv illetékesei a pontos dátumot ugyan még nem jelölték meg, de az előkészületekből ítélve: Adacson rövid időn belül megoldódik a telefonkérdés. Jelenleg 68 előfizetőt tartanak nyilván a csaknem kétezer lelkes településen. A távközlési üzem bővítésével lehetővé válik, hogy minden igényt ki tudjanak elégíteni. A polgármesteri hivatal megtette a szükséges előkészítő lépéseket, és a képviselő-testület már jóváhagyta a távközlési üzem telepítéséhez szükséges telekrész kijelölését. A testület előrelátását bizonyítja, hogy két telket ajánlanak fel, mivel új postahivatalt is kellene építeni, és legalább az egyiknek olyan nagyságúnak kell lennie, hogy mindkét beruházásnak megfeleljen. A postai munkák lehetetlen körülményeiről bárki meggyőződhet a Kossuth Lajos utcai hivatalban. Oszlányi Mária helyettes hivatalvezető nagyon lesújtónak találja ezeket a munkakörülményeket, mint mondja: „ . . . itt minden csak szükségmegoldás”. Pici a hivatal, minden egymás hegyén- hátán fér csak el. — Eddig Tasson dolgoztam, azután itt folytatni — nagyon elégedetlen vagyok. Kerekegyházán, ahová a hivatal tartozik, ígérték, hogy rövidesen megoldódik a posta ügye is. Mindenképpen újat kellene építeni, ez a mostani a művelődési ház ruhatárából lett ideiglenesen kialakítva, s ez mindent megmagyaráz... Saiga Ilona, aki érettségi után került a hivatalba, arról tájékoztatott, hogy a legkedveltebb lapok: a Petőfi Népe, a Szabad Föld, a Kiske- gyed, és eléggé fogy a Reform is. A fiatalok szeretik a szerelmes füzeteket. Az országos napilapok alig keresettek, a Népszabadságból egyet kapnak, néha az sem fogy el. , (Mikóházi) Felvásárlók járnak településről településre a Kiskunsági Park területén, keresik a hízott sertéseket, de olykor hiába. Pedig ott lapul a zsebükben a vastag köteg ezres és ötezres bankó. Kilónként, élősúlyban, megadják a 92—95 forintot is az áruért. Nemrégiben túltermelés volt tapasztalható a sertéspiacon, ma pedig óriási a kereslet. Ebben nyilván közrejátszik a termelési kedv csökkenése és az anyagi érdekeltség hiánya. A kunadacsi áfész-termény- bolt vezetője, Rétszilasi László személyében olyan valaki szól e témáról, aki a legilletékesebb. — Húsz esztendeje vezetem az üzletet, jól ismerem a kisállattenyésztés minden gondját-baját. Magam is foglalkoztam sertéssel. Ezelőtt két évvel 80—100 sertést neveltem, aztán látva, hogy nem tudom már jól eladni, abbahagytam. — Gondolta volna, hogy egyszer csak hirtelen megváltozik a piac? — Ez kiszámíthatatlan. Üzleti biztonság kellene. Sajnos, ma már a szerződésnek sincs semmi becsülete. Az áfész is foglalkozik részfelvásárlással, de nem tud azonnal fizetni. Tavaly még előleget is tudott adni. Most megjelent az új felvásárló, egy kft. „személyében”. Zsebükben a pénz, és azonnal fizetnek. — Miben látná a megoldást? — Garantált árakban és készpénzfizető értékesítésben. A faluban az idén kevesen foglalkoznak sertéssel, igaz, ők most jól jártak. A nyúltenyésztés úgy ahogy még létezik, kéthetente jön körjáratban a kamion, és elviszi ami van, kilója most 80—85 forint. Mikó— „SZEGÉNYEMBER, HÁT MEGINT LÁZADSZ? Nem kegy — törvény adta lehetőség Kunszentmiklóson, 1992. október 31-én, az Egyetértés Mgtsz közgyűlést tartott. Hosszas vita után megszavazták a közel száz kilépni szándékozó tagnak az 50 ezer forintnyi részjegy egy összegben való kifizetését, hozzájárult a közgyűlés ahhoz is, hogy a kilépők kivihessék az általuk igényelt vagyontárgyakat. * * * Valamikoraz engedetlen, a rossz magaviseletü nebulókat ültették a tanitók az első sorokba, hogy szem előtt legyenek. A Kunszentmiklósi Egyetértés Mgtsz közgyűlésén, 1992. október 31-én, szombaton a nagyteremben a kilépni szándékozók kerültek az első sorokba. Úgy ültek ott a (költő szavaival élve) „lázadó szegényemberek”, hogy arcukra volt írva, már semmi és senki nem tántoríthatja el őket elhatározásuktól. Kérték a részüket Ezen a közgyűlésen már elmaradtak azok a külsőségek, amelyek olysokszor jellemeztékezeketaközgyüléseket, amelyekről elmaradhatatlan volt a „kiküldött elvtárs”, a vörös drapéria és a kötelező taps. A taps most is kijárt, időnként csak a régi beidegződésből, láttam, hogyan verte össze munkától megkérgesedett tenyerét az az asszony is, akit a többiekkel együtt az elnöki asztaltól azzal vádoltak, még utoljára, „kihúzzák” mások alól a gépet, a munkalehetőséget. Erről azonban szó sincs! Dr. Sinka Imre jogtanácsos szerint itt mindig az emberek maguk döntötték el a dolgokat .........eddig is maguk dö ntöttek emberek” — mondta. Lehet, hogy erre volt válasz egy későbben felszólaló idős ember indulatos mondata: „Ne húzzák már megint az időt, mint régen, az emberek egyre fáradtabbak és egyre dühösebbek lesznek, sósak azértszavaznak, hogy túl legyenek rajta”. Az indulatokat az korbácsolta fel, hogy az Egyetértés tagjai közül előbb majd'félszázan.késöbbmárszázfölé növekedett azok névsora, akik zömében tavasztól, de később folyamatosan bejelentették, nem kívánnak tovább a közösben gazdálkodni. Kérték az őket megillető részt. Erre ugyan megadatottalehetöségük, mégsem ment simán. Akkor lendült meg a kilépők száma, amikor a kisvárosban tájékoztatást tartódr. Farkas Gaór/e//a, az MDFalelnöke ismertette a kiválás lehetőségeit. így azután nem csoda, hogy az emberek bátorságra kaptak, még a közgyűlés napján is volt, aki kérte a közgyűlés hozzájárulását kiválási szándékához. Tóth András segített —Először külön-különjelentettükbeakilépési szándékunkat, a második hullámmal jelentkeztem én is — magyarázza Újvári László, a kunképű, bajuszos fiatalember. Ö nagyon sokak szemében lett „feke- tebárány”, mert nemcsak magának, hanem társainak is segített, hogy törvény adta lehetőségükkel élve kilépjenek. — Volt először jogi képviselőnk, dr. Bernáth Balázs személyében — magyarázza —, de cserbenhagyott bennünket. Amikor megkértem, jöjjön a közgyűlésre, azt mondta, nemér rá. Ismerem, még itteni munkája idejéről Tóth Andrást, a képviselőjelöltet. Hozzá szaladtam segítségért a közgyűlés előtt két nappal. így lett a kilépők jogi képviselője dr. Hermándy Iván ügyvéd. Neki köszönhető, hogy tisztességgel megegyeztünk. — Nem politizáltam soha, s most sem teszem. Nem voltam, s nem vagyok egyetlen egy pártnak sem a tagja. Tóth András segítséget kért, szívesen tettem eleget kérésének. Jól ismerem, mennyi baj, mennyi gond származott, s származik a szövetkezeti törvény végrehajtásából, ha nem ismerik, ha félremagyarázzák. Gyakran ügyfeleimnek csak bíróságon tudok érvényt szerezni törvényben biztosított jogainak. Járom az országot, a megyét, ismerem a rendeletet. Megértem, sőt támogatom az emberek jogos akaratát, hogy saját tulajdonukban magukkivánnak gazdák lenni és gazdálkodni. A gazdakörök, amelyek politikától mentesek, igyekeznek kölcsönökkel, s hamarosan talán gépekkel is besegíteni az egyéni vállalkozóknak—magyarázza dr. Her- mády Iván. Nem könnyű utat vállaltak agazdák. Sokukat ijesztgették még a legutóbbi időkig is különféle rémhírekkel. Többen azért nem mertek kilépni, merttartottak a retorzióktól. — Még mindig félünk, s nem merünk kiállni az igazunk mellett — magyarázza Újvári László—, hiszen először én is olyan kisebb méretű közös, új típusú gazdálkodásra gondoltam. Akinek szóltam, félt, nem vállalta, mint ahogy azt sem, kit, hogyan félemlítettek meg. Ha most nincs itt Hermády ügyvéd úr, nem így zajlik le a szavazás sem! Még sokan félnek Parázs hangulatú volt a közgyűlés, s olaj volt a tűzre még az elnöki asztaltól elhangzott „finom” megjegyzések sora is: a kormányról, az egyes pártokról, pedig nem választási gyűlésen voltak azemberek. Az igazi vita arról szólt főleg, hogy meddig lehetett bejelenteni a kilépési szándékot. Erről végül úgy határoztak, 1992. október 26-áig fogadják el. A másik lényeges kérdés az volt, hogy vihetik-e egy összegben az 50 ezer forintot? Végül azt is elfogadták. Volt persze olyan hang is, aki elvárta volna, aki megy, üres kézzel távozzon. Amikor névszerinti szavazásra került sor, már a vagyontárgyakról szavaztak. Nem ment vita nélkül, de szinte valamennyien a megegyezés szerinti tárgyakat vihették. — Hallgattam, mert az ember szeretne békességgel megválni azoktól, akikkel szinte egy családban érezte magát—mondja csendesen „ második” Selyem Zsigmond, akinek édesapja volt hosszú ideig a téesz elnöke. Ö már kilépett, amikor utódja lett az új elnök. Többek szerint 60 millió nyereséggel a háta mögött. Sokan kérdezik, vajon hová kerültek a milliók? — Valaminek csak „lönni köllött", hogy ennyien kiléptek. Ha jól megszámoljuk, az aktív dolgozók fele. Hiába csűrik csavarják a számokat. Másnap, a piacon jöttek néhányan, milyen kár, hogy ők nem merték megtenni, hogy éljenek jogaikkal. Egyik bölcs gazda így összegezte: történhetett volna rosszabbul is. A tagok mégis „röndösen döntöttek”, köszönet nekik ezért. De azért mégiscsak tudni kell, nem kegyet gyakorolt velünk senki, csak hagyták, hogy éljünk a törvény adta lehetőséggel. Sz. M. (Fizetett politikai hirdetés) Halló, halló, itt Kunadacs
