Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-05 / 261. szám
8. oldal, 1992. november 5. PETŐFI NEPE FILMBEMUTATÓ CSÁSZÁRTÖLTÉSEN A túlélők emlékezése • Anj>eli Mátyás, a filmek rendezője. Édesapja is ott nyugszik valahol, Oroszországban. A parancsolt titoktartás évtizedei alatt Császártöltésen nem múlt el tollfosztás, disznótor, ösz- szejövetel anélkül, hogy szóba ne kerüljön a település majd minden családját érintő háború, kitelepítés, málenkij robot. A hallgatás parancsát megszegve a családi sírkeresztekre folvésetlék az apák, fiúk nevét és a szomorú tényt: elhunyt valahol Oroszországban. 1990-benazelsőkközöttállítottakem- lékművet a temetőben, amelyre majd kétszáz név került. Azoké, akik örökre ottmaradtak, homokba, köves talajba elkaparva. A háromszáz visszatérő közül is sokan végső nyughelyükön pihennek immár. A huszonnegyedik órában hívta a kamera elé a helyi kábeltelevízió egyesület a történelem iszonyú megpróbáltatását túlélőket, mondják el a ma élőknek és az utókornak mi történt velük a fronton, a munkatáborokban. Abányában Szerdán délután félszáznyian gyűltek össze Császártöltésen, hogy megtekintsék a múltidéző filmsorozat első két „fejezetét”. Az Angeli Mátyás rendezte filmek ősbemutatóján ott volt a számosérdeklődő mellett, Heibl István (67), A man József(83), Berger József (74), KochJános(67), a kik a filmben elmondják az ötévnyi „kicsi munka” történetét. Kezdve onnan, hogy miként dobol ták ki a 1 8—45 éves férfiak és 20—45éves nők meginvitálását a jóvá tételi munkára. A bánya, ahová ér• Berger József keztek — Krivoj Rog —, a munka, az időjárás viszontagságai, a visszaemlékezés már oldottabb előadásából bontakozik ki. Ahogy Koch János mondja: ők föltomászták a normát, (a helybéliek nem kis bosszúságára, de a szokásos sváb munkatempóban), sőt arról is tudomást szerezhettünk, hogy a tervgazdálkodás csalafintaságait is hamarost kiismerték. Afilm megidézi azokat, akik nem élték túl a megpróbáltatást; valamint a visszatérés nagy csalódásait. Mert hiába tervezték, hogy nótaszóval jönnek vissza Császártöltésre, a könnyek kísérték a csontsovány hazajövőket. És az, hogy se ház, se szőlő, se pince... S bár zenekar húzta, díszkapu állt a templom mellett a film utolsó szava: „sírva”. 0 Áiiian József • koch János A katonák A 2. magyar hadsereg pusztulásáról könyvtárnyi kötet íródott meg. Erdész János és Lősz József története egyszerű: ők túlélték. Történetükből a legemlékezetesebb mozzanatok éppen azok, amelyekmegmutatják: akatona is ember! Megfürdik, ha teheti, a Don vizében, mézet rabol a fa odvából... S hogy a hadvezérek milyen parancsokat adnak ki, arról legfeljebb az emlékiratokból szerezhet tudomást: ott, abban a káoszban csak a jó szerencséjében bízhat. Vasárnapdélutánfél2-kormindlcét filmet bemutatja a császártöltési kábeltelevízió. Bizonyára sokan ülnek a képernyők elé. Emlékezni, a múltat megismerni. És levonni a mára szóló tanulságot. Nagy Mária EK-TILALOM UTÁN HÚSÁRCSÖKKENÉS Bácshús-vélemény a SIAL-ról A múlt héten bezárta kapuit Párizsban az ötnapos élelmiszer-ipari világkiállítás a SIAL. A részt vevő magyar cégek képviselői hazaérkeztek, megkezdődött a szerzet információk feldolgozása. A Bácshús Rt. részéről hatan munkálkodtak a siker reményében. Még a friss élmények hatása alatt sikerült szóra bírnom Haszúr Antal kereskedelmi igazgatót. — Milyen tapasztalatokkal tértek haza? — - A Bácshús először vett részt önálló standdal ilyen jellegű kiállításon. Konkrétumokról még nem lehet igazán beszélni, de, ha azt mondom, hogy több mint száz üzleti érdeklődő keresett meg bennünket, akikből potenciális vevők lehetnek, már pozitív előjelnek tekinthető. Elhivatott ember Balogh István rokkantnyugdíjas, a halasi mező- gazdasági szakközépiskola volt alkalmazottja. Tíz éve már, hogy beleszeretett egy csodálatosán szép, színes, kellemes illatú virágba, az íriszbe (nőszirom). A szerelem Orosházán kezdődött a nyolcvanas évek elején, aztán Halason folytatódott és kiteljesedett. Ma már mintegy 500 négyzetméternyi területen élhet a szenvedélyének, a II. Rákóczi Ferenc szakközépiskola kollégiumát övező kertben. Fűtő-karbantartóként kerültem a halasi iskolába. Amikor az igazgató úrnak elmeséltem, hogy foglalkozom ezzel a virággal, s szívesen létesítenék Halason egy gyűjteményt, azonnal helyet adott. Ma már 21 fajnak 264 fajtája virít a kertben, s gyakran akadnak csodáló látogatói. — Tart kapesolatot más gyűjtőkkel? — Természetesen. Magángyüj- tőkkel, de botanikus kertek vezetőivel is. Elég jó a kapcsolatom a soproni egyetemmel, több mint ötMekkora figyelem fordult a magyar termékek felé?- Mi a vákuumfóliás nyers, darabolt sertés- és marhahúskészitménye- inket, a szárazáruk közül a csípős és vastag kolbászt, valamint a Príma szalámit, paraszt sonkát, prágai sonkát és a Pepita családot mutattuk be. Érdekes megközelítésben vizsgáltak minket, hiszen minőségben, ízben álljuk a sarat, nevezetesen: meg tu- dunk-e felelni a közös piachoz való csatlakozás után, az elvárt és igen szigorú kivánalmaknak. Ez a fajta kontaktusfelvétel arra is jó volt, hogy tájékozódhattunk a technológiai fejlődésről és megismerhettük a vásárlói kívánalmakat. Közeli feladataink közé tartozik stratégiánk ilyen irányú átértékelése, a begyűjtött adathalmaz feldolgozása. Nem titok, hogy jelentős svéd érdekven fajtát rendeltek tőlem legutóbb. — A laikus nem sokat tud erről a virágról. — A hozzá nem értők liliomnak nevezik. Összekeverik a két növényt. Ez egy csodálatos, igazán változatos, egyszikű virág. A szín- árnyalataiban olyan gazdag, hogy meg sem kísérlem felsorolni. Vannak csipkések, fodrosak, csíkozot- tak, pettyesek, nem is említve az illatokat. Március közepétől június közepéig virágoznak a különböző fajták és változatok. Az enyémek a világ több tájáról származnak. Ázsiából, Amerikából is vannak példányaim, most Hollandiából rendeltem. Van egyéb célja is ezzel a gyűjteménnyel? Legutóbb a közművelődési alapítványhoz fordultam, és kaptam is tízezer forint támogatást. Azt szeretném, ha ez a gyűjtemény is Halas egyik idegenforgalmi látványossága lenne, illetve a szaporulatból a város díszítésére is jutna majd. H. T. lődés mutatkozik szalámi- és kolbászáruink után. — Húsba vágó kérdés a Békés megyei állategészségügyi probléma. Mennyiben érinti önöket az EK esetleges teljes kiviteli tilalma? —Két cikkünk, a karaj és a szűzpecsenye esik ebbe a körbe. Összes termelésünknek ez csaknem egyharma- dát teszi ki, de mi mégsem tekintjük sorscsapásnak, mert az előzetes számításaink szerint átvészelhető az ügy különösebb megrázkódtatás nélkül. Az akadozó alapanyag-ellátás ellenére túlkínálat lesz a belföldi piacon, ami valószínűleg árcsökkenést eredményez. Áthidalásként még nagyobb súlyt kell fektetnünk a hatékonyabb marketingmunkára. Bármilyen kemény is lesz a döntés, még rövid időre sem kívánunk ezért dolgozóktól megSomogvi Gábor 0 A kert díszének neve: Wood wine. Az íriszek halasi szerelmese A kegyes iskolák múltja, jelene, jövője Háromszázötven esztendővel ezelőtt telepedtek le a történelmi Magyar- ország területén a piaristák, akik a hazai oktatásügy történetében kiemelkedő szerepet játszanak. Jelenits István tartományfőnökkel múltbéli és jelenlegi feladataikról mondja: — Rendünket Kalazanci Szent József alapította Rómában, 1621- ben. Vállalva a szegényebb sorsú gyermekek tanítását és keresztény szellemű nevelését. Itáliából terjedt át a rend Magyarországba és Csehországba, majd 1642-ben a felvidéki Podolinban nyílt piarista iskola. A lengyel és a szlovák fiatalok mellett már magyar tanulói is voltak ezen alma maternak. A törökök kiűzésével Magyarország újra a keresztény Európához kapcsolódott, az újjáéledő értelmiségi réteg jelentős része a piarista iskolákban nőtt fel. Sorra alakultak országszerte a rend iskolái. Kecskemétre 1714-ben grófKoháry István meghívására jöttek az első kegyes atyák. A magyarországi rend- tartomány 1721-ben önállósult, az Országgyűlés megfelelő honosságot nyújtott a további működéshez. Magyarország egyedülálló a tekintetben, hogy az újkori történelem kezdetétől a piarista rend jelen van és fontos szerepet játszik az ország életében. Elődeink mindig a helyi szükségletekhez igazodtak. Felmérték, az adott korban mivel boldogulhatnak a diákok. Kalazancius atyánk meggyőződése az volt, ha az ifjúságot jól tudjuk nevelni, az egész társadalom javára válik. A XVIII. században több iskolával rendelkeztünk, mint az összes hazai tanítórend. A háromszázötven éves évforduló kapcsán elsősorban néni az a célunk, hogy felmutassuk jeles tanítványainkat, akik maradandót alkottak tudományos tevékenységükkel, hanem mindennapi munkánkat, amellyel sok-sok embert neveltünk a közjó szolgálatára. A rendet mindig is jellemezte egy bizonyos fokú szegénység, egyszerűség és demokratizmus. Különböző rendű-rangú gyerekekkel egyformán foglalkoztunk. Voltak olyan vidékei az országnak, ahol a helyi értelmiség nemzedékeken át a kegyes iskolákból került ki. — Trianon nagy veszteséget jelentett, mindössze tíz iskolánk maradt meg. A határokon túliakat többnyire elsorvasztották, magyarságtudatukat idegenkedve nézték. A II. világháború utáni rendszer 1948-ban a mi iskoláinkat is államosította. Az 1950-es egyház és állam közötti megállapodás értelmében Budapesten és Kecskeméten folytathattuk munkánkat. Rendi létszámunkat szigorúan csökkentették, igen sok társunk kiszorult a rendi kötelékből. Ők egyházmegyei szolgálatot vállaltak vagy civil iskolákban tanítottak, többen a börtönöket is megjárták. Az engedélyezett két gimnázium — a többi hat katolikus középiskolával — fenntartotta a kapcsolatot az egyház és a kultúra között. A műveltség és az evangélium hirdetésének egyik műhelye volt az elmúlt négy évtizedben. Mi szerencsésebbek voltunk, mint azok a szerzetesrendek, akiktől mindent elvettek. A rendszerváltás utáni újrakezdést nehezíti létszámgondunk és anyagi szűkösségünk. Ennek ellenére 1991- ben Szegeden és Vácott gimnáziumot, Gödön pedig szakmunkás- képző iskolát nyitottunk. Itt kőműveseket, • ácsokat, díszmülaka- tosokat és kőfaragókat képezünk. Évente tíz-tizenkét diák sajátíthatja el az iskola tanműhelyeiben ezen szakmákat. Az idei esztendőben kaptunk vissza épületet • Jelenits István tartományfő. (Fotó: Koós) Sátoraljaújhelyen, ahol középiskolai diákotthont alakítottunk ki. Szegeden pedig egyetemisták és főiskolások számára fiúkollégiumot alapítottunk. Kecskeméten — a korábbi kettőhöz képest — évfolyamaink három osztrályra bővültek, természetesen növelve a diákotthoni férőhelyeket. Új kezdeményezéseinkhez civil munkatársakat is bevontunk, a velük való együttműködést gyümölcsözőnek képzeljük. Tapasztalatainkkal segíteni szeretnénk a magyar katolikus oktatásügyet. Gondolok itt egyfajta keresztény szellemű pe- gusdagógus-továbbképzésre, amelyre a nyáron Kecskeméten már második alkalommal került sor. A jelenlegi újraindulás nem egyszerű visszatérés a negyven évvel ezelőtti iskolarendszernek. Természetesen igyekszünk elevenen tartani a múlt értékes örökségét, de a jelenben tájékozó^ dunk, és a jövőt szolgáljuk. Mint ahogyan tettük háromszázötven éven át. Gáspár Róbert DIÁKVERÉS SOLTON A tanár úrnak mindent szabad? Alig csitultak el a solti iskolaigazgató-választás, majd a peda- gógus-béremeléskövetelés hullámai, most a Vécsey Károly Általános Iskolában történtek foglalkoztatják a nagyközség közvéleményét. Az események középpontjába került Kovács Gyula tanár a második emberöltő nemzedékét tanítja a faluban. Aki névvel vállalkozik az interjúra, s aki nem kívánja kilétét felfedni, egyaránt bátran mondja: a matematika—fizika tanár pedagógiai eszköztárából soha nem hiányzott a verés. A harmincon túli korosztályból van, aki iszonyatos pajeszhúzgálásaira, van, aki az elcsattanó pofontól eltört fülbevalójára emlékezik. Az egyik sikeres üzletember sommázza a hozzászólásokból kivilágló közös véleményt: kemény, amellett jó tanár volt, aki a tananyag megtanulásából soha nem engedett. Ám, ami akkor hallgatólagosan elfogadott volt, mára igencsak kiment a „divatból”. Csörög a telefon Talán így volt ezzel a megyei kórház folyosóján üldögélő hölgy is, aki az elsők között értesülve a történtekről, fölhábo- rodásában szerkesztőségünket hívta. Mint kiderült, a gyerek és édesanyja által ott elmondottak, szinte szó szerint megegyeznek az iskolában történtekkel. Ezt bizonyította a diákverést követő naponi oknyomozás is. A Solt központjában lévő takaros családi ház bejárati ajtaját Nemecsek alkatú kisfiú nyitja. A bemutatkozáskor kiderül, Sus- ka Zsolt 7/b osztályos tanuló, a verés után még mindig kissé két- rét görnyedő fiú. A lényegre térve, apja, anyja és felnőtt bátyja társaságában oldottan meséli a történteket. — Alig kezdődött a harmadik óra, amikor Kovács tanár úr ellenőrizni kezdte a házi feladatokat. Az első padban ülök, így másodikként az én füzetemet nézte. A feladat ugyan jó volt, de mert javítottam, áthúztam a hibás részt, ezért a tanár bácsi mérges lett. Irkafirkának nevezte a füzetemet, majd a matematikakönyvvel kezdte verni a fejem. Hogy védjem magam, a fejem fölé tartottam a kezem. Erre még jobban méregbe jött. A pa- jeszomnál fogva kirántott a pádból, majd ököllel, ha jól emlékszem négyszer, jó erősen a hátamra ütött. Iszonyatosan fájt, de nem sírtam, tartottam magam, amíg bírtam. Pedig az ütések után nem kaptam levegőt, minden egyes^ levegővételnél szúrt a hátam. Óra közben többször rám szólt a tanár, hogy ne szimuláljak, nem fáj az annyira. De a fájás csak nem múlott. Óra végén társaim az osztályfőnökömhöz, majd az igazgatóhoz kísértek, aki kihívatta a körzeti gyermekorvost. Mivel a vizsgálat valami rendellenességre utalt, azt mondta: feltétlenül meg kell röntgeneztetni, s a kecskeméti kórházba utalt. A felvételen törést nem láttak, így hazajöhettem. A szúrás azonban csak nem múlik, ezért az iskolában ma nem voltam, holnap pedig anyukámmal megint megyünk az orvoshoz. Jöjjenek, baleset történt A munkahelyemen hívott föl az igazgatónő azzal, hogy baleset érte a gyereket — fogott bele az apa. Arra kért, vagy én, vagy a feleségem menjünk az iskolába. Egy munkahelyen dolgozunk, így aztán ő szaladt. Az iskolából azonnal Kecskemétre, a kórházba utaztak. Én csak késő délután, amikor már az egész falu tele volt a hírrel, értesültem a dologról. Szerencsére, mert hirtelen ember vagyok. Főleg akkor, ha a gyerekemet mások verik, amikor én itthon mindent szép szóval elrendezek. Egyébként jó gyerek a Zsolti. Tizenhárom éves, de csak harminchárom kiló, talán az egyik legkisebb az osztályban. Hivatalosan nem tettem feljelentést, az igazgatóval persze megbeszéltem a történteket. Legszívesebben nem oda járatnám a gyereket. De a másik iskola a falu végén van. Tudom azt is, ha kinyitom a számat, csak a gyerek húzhatja a rövi- debbet. Az a gyerek, akinek életkora miatt az igazságérzete a legkifinomultabb, aki a legkisebb igazságtalanságot is azonnal lereagálja. Egyébként nem az első eset, hogy Kovács Gyula tanár gyereket vert meg. Nem messze tőlünk lakik egy ötödik osztályos kisfiú, akinek az anyjától megtudtuk, az ő fiát két hete vágta arcon, majd rúgta fenékbe. Elítélem a fizikai erőszakot A körút végén a csöpp irodában a nemrégiben kinevezett Gudszentné Széphegyi Andrera igazgatónő fogad. Az íróasztala mögötti szekrényben oklevelek, kupák tucatjai mutatják: itt eredményes munka folyik. — Bizonyára utánajártak a dolgoknak. Mire derült fény az elsődleges vizsgálat során? — Ötszáz tanulója van iskolánknak — kezdi a fiatal, agilis vezető. Szerencsére, ilyen szélsőséges eset nem fordult elő nálunk. A történteket nem kívánom részletezni. A kollégát természetesen felelősségre vonjuk. Nem a védelméül, de el kell mondanom, hogy a pályán hosz- szú idő óta, eredményesen dolgozó pedagógusról van szó, aki lelkiismeretesen végzi munkáját. Valamennyi pedagógustársam nevében mondhatom, elítéljük az erőszakot. Magam testnevelő szakos tanár vagyok, ahol akaratlanul is előfordul egy-egy baleset. így különösen átérzem a szülők aggódását. A polgármesteri hivatal illetékesét az ügyről tájékoztattam. Részletes vizsgálat fogja megalapozni azt, hogy Kovács Gyulával szemben milyen mértékű felelősségre vonást alkalmazunk. A tanár úr nem szólal meg Hiába kísérletezem azzal, hogy Kovács Gyulától is halljam a történteket. Á tanár úr nem kíván nyilatkozni. Pedig nem lenne baj. Mondjuk azt hallani tőle, amit az ügy sértettje, szülei, a korábban bántalmazott diákok joggal elvárhatnak: bocsánat, ne haragudjanak .. . i Zsiga Ferenc I leihl István
