Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
PETŐFI 1992 november 2., 5. oldal KINEK A TÉRFELÉN PATTOG A LABDA? A falu bankja Ki fogja finanszírozni a falun létrejövő új szervezeti egységeket (magángazdaságok tömege, újjáalakult tsz-ek, rt.-k stb.? Lesz-e forrás, lesz-e pénzintézet, amely felkarolja a hirtelen megsokasodott, az indulási gondok tömegével küszködő új agrárvállalkozásokat? Súlyos gondokkal küszködnek a takarékszövetkezetek. Ez, a mintegy 1800 egységet működtető szövetkezeti mozgalom korábban elsősorban a takarékbetétek gyűjtésében ért el eredményeket, bár fogyasztási, lakás- és termelésihitelnyújtási tevékenysége mindmáig figyelmet érdemel. A kétszintű bankrendszer létrejöttével, majd a pénzintézeti törvény megjelenésével egyre gyűltek a viharfelhők a takarékszövetkezetek feje fölött. Kis hányaduktól eltekintve mind kevésbé bírják a versenyt a rohamléptekben korszerűsödő kereskedelmi bankokkal. Tőkeellátottságuk csekély volta (ami ütközik a banktörvényi előírásokkal) miatt kockázatviselő képességük alacsony, hagyományos finanszírozású területeik (lakossági fogyasztás, lakás, agrárszféra) egyre kockázatosabbá váltak, és mindinkább érzik a megfelelő szaktudás, valamint a technikai háttér hiányát is. E két problémahalmaz közös megoldását javasolta most egy nemzetközi szakértőcsoport, amely hivatalos felkérésre készített tanulmányában a takarékszövetkezeti hálózatot tartja a mezőgazdaság és a falu finanszírozása igazi letéteményesének. Teljes szolgáltatást a falunak! A külföldi szakértők — jóllehet látták és méltányolták a takarék- szövetkezetek gyöngeségét — ígéretesnek találják e pénzintézetek jövőjét. Óriási erőt jelent, hogy 1800 fiókjuk révén (a többi banknak hozzávetőleg 600 van összesen) lefedik az egész ország területét. Továbbá magánkézben vannak, önkormányzásúak és jól ismerik vidéki/falusi ügyfélkörüket. Erre a bázisra úgy lehet építeni, •— ha radikálisan növelik alaptőkéjüket; ‘ -A- ha hatékony ernyőbankot (apexbank) hoznak létre (amely irányítja, szervezi az egész hálózatot); — ha nagymértékben javítják szolgáltatási színvonalukat. A szakértők — külföldi példák alapján — integrált hálózat kialakítását tartaná célszerűnek. A hálózat teljes szolgáltatást nyújtana a falu társadalmának. A szerzők azt is megindokolják, hogy a vidék fejlesztésekor miért nem számítanak a többi bankra. Úgy látják: a bankokat nem érdeklik a kis ügyfelek; hálózatuk elégtelen, pedig még jó ideig a portfolió rendbe tétele, továbbá privatizációjuk köti le energiájukat. Az igen alapos tanulmány gondolatait csak a takarékszövetkezetek érdekképviseleti szervénél fogadták örömmel. A javaslatokat még az egyes kormányzati szervek, a bankok, illetve maguk a takarék- szövetkezetek is fenntartásokkal kezelték. Az integráció előnyei A takarékszövetkezetek egyfelől az állami befolyástól féltik a mozgalmat, másfelől azonban külső segítséget várnak. Számukra úgy tűnik, hogy önerőből nehezen tudnának érdemben reagálni a kihívásra. Tartanak az integrált rendszertől is, mivel úgy érzik, hogy közös gyermekük, a Takarékbank, kicsit a fejükre nőtt. Egyfajta új, ernyőbanki szerepben persze ez deklaráltan is megtörténne, nem szólva az alsóbb szintek döntési szabadságának csökkenéséről. A bankok értelemszerűen nagyra értékelik a takarékszövetkezeti hálózat forrásgyűjtő képességét, illetve mint a helyi ügyek intézőjét. De azt már károsnak tartanák, ha a mezőgazdaság finanszírozása — jelentős állami pénzügyi segédlettel teljesen kikerülne a bankok kezéből, hogy azzal csak az integrált takarékszövetkezeti hálózat foglalkozzék. Inkább a partnert támogassák? A bankok megítélése szerint az agrárfinanszírozás nem pénzintézet-szervezeti kérdés. Az ágazatot kellene támogatni, hogy az a bankok jó partnere lehessen (hasonlóan egyes kedvezményezett, privatizációs vagy kisvállalkozást segítő ügyletekhez). Azt is negatívan ítélik meg a bankok, ha állami támogatással egy óriási, kvázi kereskedelmi bank jönne létre, amely azután kiszorítaná őket a vidéki piacról. A labda most a takarékszövetkezetek térfelén pattog, még akkor is, ha az állam érzékelhetően szeretné támogatni az agrárszektort (kamatpreferenciák, garanciaintézetek, földjelzálog-intézet létrehozása stb.). Ami/azonban a legfontosabb: a takarékszövetkezeteknek el kell dönteniük: egyéni úton indulnak-e el, s ekkor majd a piac szelektál körükben, vagy megpróbálnak összefogni. Ez a korábbi szabadság korlátozásával jár ugyan, de nagyobb esélyt teremt a korszerű- södési versenyben. És még valami: könnyebben juthatnak hozzá az olyannyira áhított és szükséges külső fejlesztési forrásokhoz. F. T. G. ÍGY LÁTJA AZ ÁLLAMTITKÁR Vagyon- és üzletrész a gyakorlatban • Dr. Kaskő György államtitkár. A mezőgazdaságban dolgozók élnek a törvény adta lehetőséggel és számos helyen új termelőszövetkezetet _ alakítanak. Ám a régi termelőszövetkezetek — mint a gyakorlati példák sora bizonyítja — sokszor megakadályozzák a vagyon kiadását. Mi a teendő? ;— kérdezte a Falutévé riportere dr. Ras- kó Györgyöt, a Földművelés- ügyi Minisztérium államtitkárát. — Ez tényleg gyakori eset, sajnos. Persze, részben érthető ez az ellenkezés, részben azonban fölösleges, hiszen vannak választási lehetőségek hangoztatta dr. Raskó György. Azok, akik kiválnak, megegyezéssel kaphatják meg a szükségesnek vélt eszközöket. Ilyen megegyezés hiányában árverezéssel juthatnak azokhoz, s e formák a törvényben biztosítottak. Tehát, ha a formai előírások betartattak, akkor a szövetkezetből kiváló tagokat védi a jog, s viták esetén a bíróság is a javukra fog dönteni. Úgy gondoljuk, hogy ez viszont nem a legszerencsésebb dolog, mert egyrészt késlelteti az új szövetkezet létrehozását, más oldalról pedig egy-egy falun belül olyan ellentétek forrása, amelyek közép- és hosszú távon mindenkinek csak árthatnak. Van azonban egy olyan törvényi szabályozás is, amely — sajnálatos módon — önmaga is gátolja az egyéni-, leg, »Vagy akár csoportosan kiválni szándékozókat. Ez pedig nem más, mint a forrásadó kötelezettsége. Tehát abban az esetben, ha a termelő- szö&tkezeti üzletrész tulajdonosa nem kíván vállalkozásba vinni, vagyis sem az egyéni vállálkozói igazolványt nem váltja ki, sem pedig kft.-t, vagy új szövetkezetét nem hoz létre üzletrészével, akkor a kiválás pillanatában 20 százalék adó fizetésére van kötelezve. — Nem lehet ezen változtatni? — A minisztérium ezt már több mint egy éve nehezményezi. A módosítójavaslat azokon kíván segíteni, akik nem tervezik, hogy vállalkozóként dolgoznak tovább, de kiválnak a termelőszövetkezetből és nem lépnek be újabba. Az így megszerzett vagyontárgy értékét mező- gazdasági kistermelésből, ezenbelül állat, gyümölcs, zöldség értékesítéséből származó árbevételnek kellene tekinteni.-— Ez adómentességet jelentene? — Igen, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ebben az esetben 750 ezer forintos összértékig nem kell adót fizetni.^ — Am ez még csak törekvése a minisztériumnak, döntés a témában nem született... — Ezt szeretnénk elérni. Addig viszont nem tudunk mást javasolni, minthogy a kiválók mégiscsak jelentkezzenek be és váltsák ki.- legalább a vállalkozói igazolványt. — Allamtiikár'úr a bóké'.<: Megoldásokra biztatja a falu népét. Mi a helyzet azokkal, akiknek ügyében ez nem bizonyult célravezetőnek? — Abban az esetben, sajnos, csak a polgári peres út marad. Lényeges tapasztalatunk az is, hogy sem a szövetkezeti tagok, sem a kiválók nem mernek élni a licitálással. Pedig ezt az átmeneti törvény abszolút részletességgel leírja zárta gondolatait dr. Raskó György. Megosztott vélemények a földrendező bizottságokról Megoszlik az agrárszakemberek véleménye a földrendező bizottságok hatóságijogkörrel történő felruházásáról. Varga Gábor, a Központi Földtani Hivatal illetékese szerint a hatósági jogkör a bizottságok számára lehetővé tenné, hogy ideiglenes földhasználatot biztosítsanak az új tulajdonosoknak, akik így az elhúzódó kárpótlás ellenére, még ebben az évben hozzáláthatnának a földterület megműveléséhez. Az átalakult bizottságok képviselhetnék a részarány-tulajdonosok érdekeit is. Zsolnír András, a Mezőgazda- sági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének illetékese viszont az MTI kérdésére válaszolva azt hangsúlyozta: az érdekképviselet nem ért egyet az elképzeléssel. A bizottságok tagjai ugyanis nem feltétlenül szakemberek és a joggyakorlatban soha nem volt arra példa, hogy laikus emberek csoportját ruházzanak fel hatósági jogkörrel. Igaz, így nagyobb területeken lehetne biztosítani az őszi előkészítő talaj- munkák elvégzését, az ideiglenes használatba adás ugyanakkor később viták forrásává válhat. Több kérelmező is akkora terüle- tekhezjuthat ideiglenesen, amire nem jogosult. Nem tartja szerencsésnek a szövetség azt sem, hogy a részarány-tulajdonosok földjéről a tulajdonosokon kivül más is rendelkezhessen. A szakember hangsúlyozza: a kárpótlás felgyorsítását más úton kellene megoldani, méghozzá sürgősen. Az új tulajdonosok többsége ugyanis nem kapja meg időben kárpótlási jegyét, így nem tudnak részt venni az első árveréseken. Akiknek viszont már birtokában van a jegy vagy a letéti igazolás, jelentős előnyhöz i íjuthaAnaku Módjukban áll a megegyezni a szövetkezettel és jóval éTtékeh Ólül,' 500'forintos áTá'riy- koronánkénti áron juthatnak földtulajdonhoz. A földárverések első tapasztalatairól szólva a szakember elmondta: az új tulajdonosok többsége képtelen lesz arra, hogy maga művelje meg a földjét. így kénytelenek lesznek bérleti szerződés keretében müveltetni a területet. (MTI) KÁRPÓTLÁSI HELYZETKÉP Félmillióan sorukra várnak Dr. Sepsey Tamás államtitkár a földárverésekről Dr. Sepsey Tamás c. államtitkár, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke Kaposvárott járt fórumot tartani, ahol is nyilván jólesően tapasztalhatta, hogy Somogybán jól haladnak a kérelmek elbírálásával: még az idén befejezik a munkálatok 85-90 százalékát. Bács-Kiskun megyében 60 ezer kárigény futott be, így érthető, hogy e nagy alföldi tájban — hasonlóképpen Jász-Nagykun-Szol- nok és Hajdú-Bihar, valamint Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyékben — elhúzódik a müveletsorozat. — Ez annyit tesz, hogy nem mindenütt tartható az 1993. március 31-ei határidő? — Nem bocsátkozom jóslatokba, de előfordulhat az ország egynémely táján, hogy valóban nem tartható. Ami gém csak rajtunk múlik, hiszen a késlekedés már az igények benyújtásakor megkezdődik, illetve azok hiányosságainak, pótlásaival, s a földhivatalok kapacitásának elégtelenségével fejeződik be. Mi tagadás, magam még egyetlen licitáláson vettem csak részt. Beszéltem egy 70 éves nénivel, aki a gödöllői bankfiókban is megfordult, hogy immár kezében a határozat, de nincs még meg a banki letéti jegy, így az árverésen nem vehet részt. Azt a választ kapta, sebaj, vigye be kárpótlási jegyét a bank ilyen és ilyen részlegébe, ott majd megveszik tőle . . . Csakhogy a néni földet akar kapni érte! Kárpótlási jegyével mindenki azt tesz, amit akar! Értékpapírról van szó, ami szabadon forgalmazható, az a döntő, hogy ne adja el bagóért az illető. Magáról az esetről nincs mit mondanom. ~ Árverés után találkoztam egy asszonnyal, akinek tulajdonában volt már a határozat, de még nem a letéti jegy, s azért sírt, mert a szülei földjét már birtokolja valaki, pedig ő arra szeretett volna licitálni..-— Megértem és sajnálom az egyéni panaszost, ám mit szóljon az, akinek bérházát, gyárát vették el ugyanolyan jogtalanul, mint e hölgy szüleinek földecskéjét? Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az Országgyűlés eltekintett a reprivatizá- lástól, s nem kártalanításról, hanem csak kárpótlásról van szó. — Es akik azt mondták, hogy a novemberi árverés után vetni már nem tudnak? — Attól függ, mit: búzát már valóban nem célszerű, de a tavaszon kukoricát bizonyára. Sajnos, a földhivatalaink kapacitása véges, minden táblát felülvizsgálni bizony nem mindennapi teendő, pedig meg kell tenniök meg a licitálás előtt. — Van-e határa a licitáláson megvásárolható földnek? — Csakis saját jogán vehet bárki földet, de abba belevonhatja az elvett házáért, vagy más címen kapott kárpótlási jegyet is. Például hadifogoly volt de itt csak a keleten történt fogva tartás jöhet számításba —, vagy deportált, ideértvén a málenkij robotot is, esetleg politikai üldözött volt az illető. Utóbbi kateóriában november 2. a benyújtási atáridő, de máris 140 ezer igény futott be. — Végül egy visszatérő kérdés: lesz-e elegendő föld a több felől áramló igények kielégítéséhez? — Országosan igen, de nem biztos, hogy mindenütt. Főleg a városok határában lehet majd versengés, de hát ez a licitálás lényege! Ez az árverés, nemdebár?! Keresztényi Nándor A jövő útja: a tájgazdálkodás Hol és mit érdemes termeszteni? Merész hasonlattal a Bibliával vetem egybe azt a dokumentumkötetet — pontosabban kettőt, mert a második kizárólag térképet tartalmaz —, amit dr. Tóth Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium ag- rárstruktúra-politikai főosztályának vezetője nyújtott át hivatali helyiségében. A tudósként alig-alig, csupán miniszterelnökként ismert gróf Teleki Páltól származik a szó, amit kölcsönvettek a kötet szerzői és szerkesztői: tájgazdálkodás. —Ahol a talaj és aklíma találkozik, ott a legversenyképesebb az agrártermelés — mondja dr. Tóth Sándor.- - Es mi az, ami ösztönöz a tájgazdálkodásra? — Nyilvánvalóan a profit, amit a jó befektetéssel párosuló optimális helyi előnyök segítenek. Mindenekelőtt: mi is voltaképp az a híres-neves tájgazdálkodás? Idézem a könyvből az idevágó definíciót: „a mezőgazdasági termelésnek egy bizonyos területi specializá- ciója — bonyolult, kölcsönhatásokból álló rendszer —, a természeti feltételeknek legjobban megfelelő, a növény- és állatfajok biológiai igényeit a lehető legjobban figyelembe vevő gazdálkodás”. Aminek előnyeit abban látják a szerzők, „hogy minden növény- és állatfaj esetében meghatározható a viszonylagos termőhelyi optimum, illetve, az ehhez közelítő térség, ahol magas minőségű, az átlagot meghaladó hozam érhető el, kisebb ráfordításokkal”. Megkülönböztetnek termelési körzeteket, latinul mikrorégiókat, középtájakat, azaz mezorégiókat, valamint nagytájakat, vagy makrorégiókat. E módszer alapján Magyarország klimatikusan 135 termelési körzetre osztható, míg a középtájak száma 35. a nagytájaké pedig mindössze 7, ellenben talajtípusok szerint 205 homogén egység jelölhető meg. A tájgazdálkodás megfelelő működtetése érdekében megszüntetendő az a jogszabályrendszer, ami fenntartotta a korábbi, centrálisán vezérelt agrárpolitikát! Mindeme kereteken belül csakis az önszerveződéssel válhat a tájtermelés hatékonnyá is, amihez az egyesületi törvény ad már némi támpontot ugyan, ám az autonóm döntésekhez oly fontos alkotmányos biztosítékok is nélkülözhetetlenek. Vagyis ne szólhasson bele senki a helyi döntésekbe, a hatóságnak csakis a törvényesség megsértésekor legyen lehetősége a vétójogra. Foglalkozik a dokumentum az infrastruktúra kérdőjeleivel, a két világháború közötti agrárhelyzettel, így megemlíti, hogy az idő tájt a parasztgazdaságban 4 hektár alatti, az uradalmakban 15 hektár feletti szántó jutott az ott foglalkoztatottak mindegyikére. Most, amikor a kárpótlási törművelhető területének hozzávetőleg 80 százalékát érinti a privatizáció, egy optimális méretű családi gabonatermesztő üzem alsó határa 100- 200 hektár körül van, de rendet vágni — hogy stílusos legyek — ebben majd az agrárpiaci rendtartás, valamint a tőzsde fog, úgyszólván együttesen. Sajnos — bármennyire dicsekedtünk az elmúlt évtizedekben gabonaexportunkkal, mint például a Bezosztája búza fajtáéval - , a jó minőségű búza mennyisége és piaci részesedése a minimálisra esett visz- sza. Igaz, hozamok dolgában, a mediterrán országok kivételével, megelőztük a volt szovjet birodalmat épp úgy, mint Lengyelországot, Romániát és Bulgáriát. Fölsorolják a kiválóan alkalmas középtájakat, mint például a Mezőföldet, a Dráva menti síkságot, a Nagykunságot, a Hajdúságot, a Győri, a MarcelJobbára ugyanezen tájak köszönnek azonban vissza más növények esetében. Hajói számoltam, a Mezőföld a leggyakrabban emlegetett kiváló középtáj. Kukoricatermesztésünk kilátásait javítja, hogy több EGK-ország — Dánia, Anglia, a Benelux államok — természeti adottságai nem teszik lehetővé e növény termesztését. Az egészséges táplálkozási szokások terjesztésével nőtt az igény a növényolajok iránt, s ehhez alkalmazkodhatunk. Hazánk 778 százalékkal növelte hozzávetőleg 20 év alatt a napraforgó termesztését, míg Európában csak 203, világátlagban 278 százalékos volt ez a gyarapodás. Elemzi a dokumentum a kertészet, az egyes borvidékek, a gyógy- fűszer- és illóolajos növények, a dísznövények helyzetét —, ez utóbbiak föllendülése várható a világkiállítás megrendezésétől. Ugyanígy végigportyázzák a szerzők az állattenyésztés terepét, ám ez egy külön cikket igényel. (MTT- Press). Keresztényi Nándor K.rót teleki Báltól származik a tájgazdálkodás szó, melynek tartalmát érdemes újra megfontolni a Duna -Tisza kö/én. A tompái takarékszövetkezet a falu bankja.
