Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-20 / 274. szám
0 FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS 1992. november 20., 9. oldal Boross Péter Kunszentmiklóson Népes közönség hallgatta meg a belügyminiszter belpolitikai értékelését Kunszentmiklóson, aki a kormány több vezető képviselőjével Tóth András választási gyűlésén vett részt. Képünkön: Kelemen András külügyminisztériumi államtitkár, Tóth András mezőgazdász, MDF-es képviselőjelölt, Boross Péter belügyminiszter, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter és Kálmán Attila, a művelődési minisztérium államtitkára. Tasson a polgármester bizakodó Horváth Győző éppen egy ittas vezető kilétét kutatja a miklósi rendőrökkel. Azt mondja, nagyon nehezen találtak rendőrt a faluba, pedig szolgálati lakás is várt rá. A polgármester 25 éve került Tassra. — A kereskedelmi ranglétra fokait megjártam. Amióta megválasztottak polgármesternek, nemigen fogadom el, hogy pártok beleszóljanak munkámba. Kétszer nősültem, házunkat 10 évig építettem a feleségemmel. Az MDF programjáról elmondta, megnyerte a tetszését. Igaz, itt az emberek nem politizálnak, és nem is foglalkoznak irányzatokkal. Mindenki gyorsabban bízottá megvalósulásban, ami elmaradt. Sokak csalódtak. — A parasztember azt nézi, hogy mit kap, neki a környezete a fontos, a többivel nem foglalkozik. A hatalmi harcok sem izgatják. A rendszerváltozástól várják a segítséget, a sok munkanélküli munkát vár. Egy tevékeny, ötletgazdag, az ittenieket ismerő ember fog befutni képviselőnek, úgy gondolom. — Azt várja el tőlünk mindenki, hogy vállalkozó típusú önkormányzat legyünk, de kevés a pénz, a bevétel, ilyen szegényen nehéz vállalkozni. Örömmel veszem tudomásul, a polgármester nem panaszkodós típus, mert arról is szól, hogy megnyugtató színvonalú az oktatás, az orvosi ellátás, a jelenlegi pénzügyi támogatás megfelelő, panaszra nincs oka. A szép egészségházban valóban rend, tisztaság honol. A védőnők rendszeresen látogatják a kismamákat, bizony kell is, nem ritka a 13 éves, 14 éves kismama. Az orvosi ellátás is megfelelő, tanácsadás, rendelés, csak még a kártyákkal hadakoznak, hogy mikor kinek jár az ingyenes ellátás. — Kárpótlással nálunk nincs gond. Folyamatosan építjük az utakat, megpályáztuk a környezetvédelemre szánt összeget. A falunak nagyon fontos szórakozó-, kikapcsolódást jelentő hely a Duna-part. Azzal is törődünk. Megpályáztuk a tornaterem építését, de támogatunk mi magunk is minden értelmes munkát, egyesületet, kezdeményezést, ami csak kell a faluban. Sajnos, itt keveset olvasnak az emberek. Sokat kell még fejlődni, rólunk az újságok csak akkor írnak, ha valami botrányt szagolnak. Az az újság is, amelyik az iskola körüli dolgokkal annyit foglalkozott, ma már nem ír rólunk. Pedig az a gond is megoldódott. Hogy kire szavaz a polgármester? Magánügy —^ezt mondja. Csak az nem, ha sokán távolmaradásukkal olyan pénzt pocsékolnak, ami másra is kellene. Szavazni, választani, dönteni a legjobb belátás szerint kell. Sz. M. „Mindennapi kenyerünket” Add meg munkánk nyomán, te megművelt termőföld. Add meg, mert nemcsak szeretünk, de meg is küzdünk veled, rögeidet az ember verítékével szenteli. Add meg tehát anyaföld, szülőtáj, itt a Kiskunságban is, ahol annyiféle baj fakasztott fájdalmat. Természeti dúlás, de főként emberi sandaság és gyilkos gyűlölet kegyetlenkedett az évszázadokban. De bármi is történt, a föld népe tette a vállalt dolgát, elszántan küzdött sorsával. Hitével nem alkudott meg, ahogy magyarságát is tartotta. Lehetett barna vagy akár fekete is a mindennapi kenyér, a szülőföld szeretete megmaradt. S nem hiába került imába az áhítattal ejtett szó: kenyér. Ahogy nem hiába került irodalmunk szent költő-suhancának versébe, s talán az sem véletlen, hogy éppen ezen a tájon íródott másfél évszázada az alábbi vers is. Ahogy megannyi Szalkszentmár- tonban. Vagy például Dunavecsén az Egy estém otthpn, Füstbe ment terv, Kunszentmiklóson a Pusztán születtem vagy ugyancsak Szalkszentmártonban az Isten csodája című, amelynek ötször is visszatérő refrénje: „Isten csodája, hogy még áll hazánk.” Petőfi Sándor az egész Haza gazdája lett, szellemi szántó-vető, lélekművelő. A nehéz időkben is vállalta magyar sorsát és kifejtette ragaszkodását anyjához és a szülőföldhöz. Mert amit attól kapunk munkánk nyomán: megszentelt kenyér az, s versbe, imába való! K. D. PETŐFI SÁNDOR Fekete kenyér Miért aggódol, lelkem jó anyám, hogy kenyeretek barna, e miatt? Hisz meglehet: ha nincs idehaza, Tán fehérebb kenyérrel él fiad. De semmi az! csakadd elém, anyám, Bármilyen barna is az a kenyér. Itthon sokkal jobb ízű énnekem A fekete, mint máshol a fehér. (Szalkszentmárton, 1845.) Tóth András és Szörényi Levente A héten a vasárnapi választásra készülő Kiskunságban járt Szörényi Levente, az István, a király rockopera szerzője. Tóth András MDF-es képviselőjelölt meghívására ma délután és este Szalkszentmártonban és Kunszentmiklóson találkozik a fiatalokkal. Az ipari miniszter A posta gon VASÁRNAP VÁLASZTÁS Vasárnap választás lesz a Kiskunságban. Tóth András pártonkívüli mezőgazdász, az MDF jelöltje számos fórumon, gyűlésen, beszélgetésen találkozott a választókkal, ahol programját mindenütt sok hasznosítható javaslattal gazdagították. Tóth András megválasztása esetén vállalja a Kiskunságban élők valódi képviseletét. A nyugdíjasok, vállalkozók, kereskedők érdekvédelmi jogsegély- szolgálata mellett a térség egészségügyi és oktatási helyzetének javításával, a kisgazdák érdekvédelmével és a keresztény értékek erősítésével kíván megfelelni a növekvő bizalomnak. Tóth Andrásnak, az MDF képviselőjelöltjének meghívására előadáson, fórumon, üzemlátogatáson ismertette a gazdasági fellendülés lehetőségeit Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter. A térség sajájos gondjairól Tóth András külön is tárgyalt az ipari miniszterrel. VÁLLALKOZÓ GAZDA Dunavecsei kör-kép Bolyó Istvánt, Dunavecse alpolgármesterét a község életéről, mindennapi gondjaikról, terveikről kérdeztük. Dunavecsén az alpolgármester társadalmi munkában végzi a teendőit. Csupán a polgármester és a jegyző függetlenített. Bolyó István a téeszben kertészeti főágazat-vezető. De a jövő évben már egyéni vállalkozóként próbálkozik. Zöldség- és gyümölcstermesztéssel szeretne foglalkozni. Beszélgetésünk kezdetekor ezért óhatatlanul a föld kerül előtérbe. Megtudtuk, hogy a té- eszből tizenhármán léptek ki. A községben sokan visszaigénylik a földjüket: 35 ezer aranykorona értékű kárpótlásra kijelölt területet határoltak el. Egyelőre azonban nem lehet tudni, ki az, aki maga akar gazdálkodni, és ki az, aki bérbe adja majd a földjét. Az első árverés valamikor decemberben lesz. Bolyó István szerint türelmetlenek az emberek. A téeszben egy hónapja megtörtént az átalakulás, de sokan nehezen tudják eldönteni, hogyan fogjanak hozzá a gazdálkodáshoz. Nehéz megteremteni a pénzügyi feltételeket. A jelenlegi téesz gépállományát is fel kellene újítani. Most még sokan nem tudják felmérni, hogy a mezőgazdaság jelenlegi helyzete mennyire biztató. Az alpolgármester szerint a fiataloknak is meg kell tanulniuk a gazdálkodást. A szövetkezetekben mindenki csak egy munkafolyamatot végzett, s hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy például az értékesítést elvégezték helyettük. Tóth András, az MDF által támogatott képviselőjelölt a mezőgazdaság átszervezését tűzte ki egyik feladatául. Ősei a kajszi-, az őszibarack- és az almaültetvényükről voltak híresek. Dömsödön az öntözéses „bolgár kertészetet” elsők között a nagyapja létesítette. De visszatérve Dunavecse életére, Bolyó Istvántól azt is megtudtuk, hogy sikerült a község egyik legnagyobb gondját megoldani: a faluba megérkezett a gáz. Jelenleg a bekötések zajlanak. A falu 80 százaléka részt vett az „akcióban”, így a vártnál nagyobb lett a bekötések száma. Egy-egy lakás gázzal való ellátása igen kedvező összegért történik: mindössze 25 ezer forintért, ugyanis a faluban egy időben vezetik be minden lakásba a gázt. A község másik legnagyobb problémája a telefonhálózat hiánya. A vállalkozók többsége elriad a jelenlegi dunavecsei telefonhelyzettöl. Ezért az alpolgármester nagyon fontos- I nak tartja a közvetlen telefonháló- I zat kiépítését. Az önkormányzat már tett az ügy érdekében lépéseket, de időpont tekintetében még nem sikerült megegyezni a postával. Ugyanakkor mindenki örömére most épült a faluban új posta. Bolyó István megfelelőnek véli a költségvetést, ám sajnos Dunavecsén is az egyik legnagyobb gond « a munkanélküliség. Több vállalat tönkrement, mások átalakultak. Ebben a változó időben Dunavecse mindennapjainak minősége attól is függ, kit választanak november 22-én a választópolgárok. Tóth András a mezőgazdaság átalakulásáért fáradozna. A jó képviselő-választás meghatározhatja a dunavecseiek jövőjét is. (Frigyesy) „NEM A KÖZÖS MIATT, AZ EMBEREK MIATT” Nincs egyetértés az Egyetértésben A Kunszentmiklósi Egyetértés Mgtsz-ben a kiváltás óta még inkább nincs egyetértés. A gond leginkább az, hogy becsapva érzi magát mindenki. Azt javasolták többen, keressem a volt elnököt, Selyem Zsigmondot, tőle mindent megtudok. Azt is mondták, az ö idejében kemény munka folyt a téeszben, de gyarapodtak is. A nagygazdaságnak ma nincs jövője, Zsiga bácsi elsőként élt azzal, hogy kiváljon. — Két éve kiváltam, meg kell érteni, a kicsi gazdaságoké a jövő. Később össze lehet fogni a közös gépi munkára, az eladásra. Inkább ezen törte volna a fejét a vezetőség, nem pedig „kisemmizésen”. Nem akarok megbántani senkit, hiszen itt nőtt fel az elnök, de volt ideje bizonyítani, hogy mire képes, mégsem úgy tette a dolgát, ahogyan tehette volna. Hová lett a sok megtakarított pénz? Vajon ki lett a kamataival gazdagabb? A régi zárszámadásokból kiviláglik, hogy amikor mi a bankba tettük a milliókat, az kamatozott nekünk, és ezért még zsák búzát sem kellett odébb tenni, még egy birkát sem kellett megnyírni. Legjobban az fáj, hogy miért nem mondta meg az embereknek nyíltan az igazat Komáromi Pista? Ha olyan gazdag téesz, mit számít, ha néhányan kiviszik a jussukat? Ha Tóth András nem szerzett volna ügyvédet, ha az nem jön az emberek segítségére, megnézhették volna magukat. Mert Andráshoz szaladtak segítségért a kilépők, mert benne volt a bizodal- muk. Őt régről ismerik. Nem hagyta sohasem cserben az embereket. Az emberek pedig nem fogják őt cserben hagyni — vélekedik a 75 éves, sokat tapasztalt kunsági gazdaember, aki a tisztességet nemcsak a papnál fogadta, hanem mindig meg is tartotta.—Igaz, nem sokat koptattam a templom küszöbét, de vallom, az Isten megsegítette azt, aki rendesen él, dolgozik. A feleségemmel 50 éve esküdtünk örök hűséget, akkor adta ránk az áldást a pap, azóta is igyekszem hittel, becsülettel élni. Ezért támogatom nagyon képviselőnek Tóth Andrást, nagy bizalommal... — Bár „mindegyik ember olyannak születne, mintő, olyan nevelést kapott volna. Ismerem jól, együtt dolgoztunk nyolc évet, mindig rendesen tette a dolgát: józanul, magyarul, nyugodt, higgadt vérrel.” M i ndig úgy vezette a munkát, és úgy is végezte, ahogyan kellett. A bankban a közös pénzünk szaporodásához neki is sok köze volt, azért ő is nagyon sokat tett. Azt szerettem, hogy az András mindig egyenes ember volt, ez az egyenesség hiányzik sokakból, no meg a becsület, a munkásokhoz, az öregekhez, a családhoz, és a környezethez. Szerintem nem csak akkor kell a szép szó, no meg a hitegetés, ha valakitől valamit várunk. András nem hitegette az embereket, hanem tett értük, más viszont csak a mások pénzéből „legénykedett” eddig .. . Az Egyetértés Téesz 1960-ban — nem kis ráhatással — összetobor- zott környékbeli szövetkezetekből lett. 1975-ben, 14 ezer hektárral terjedt, ebből 8 ezer hektár volt a szántó, a többi legelő. Minden becsület azoknak jár, akik kemény, konok munkával megteremtették a jól menő nagyüzemet. Nem volt ünnep, nem volt vasárnap. Az embereknek más útjuk nem lehetett, mostamikor meg már lenne, megfáradtak, megöregedtek. Vannak olyanok, akik önös érdekeiket úgy akarják másoknak feltüntetni, mintha az lenne az egyedül üdvözítő. A tisztesség, a becsületesség mércéjeként fogjuk fel sokan, hogyan tudnak kiválni, az egyéni boldogulás útjára lépni az emberek. Az érdekeket lehetne közös nevezőre is hozni, ha nem történt volna meg az a rágalomhadjárat, az a rémhírterjesztés a téeszből kilépők ellen, ami elijesztette, elbizonytalanította a tagságot. A rémhírek változatos skáláját most nem kívánom felsorolni, de akadtak bőségesen. Kunszentmiklóson is, ahol rá kellett jönni sokaknak, hogy mégis élhetnek saját akaratuk szerint, most felpezsdült kicsit az élet. — Már hétszer egyeltem a répát, én még most sem restellem megfogni a „ munka végét". Nagyon az az érzésem, többen attól tartanak, hogy nem lesznek már főnökök, vezetők, ezért akarják rábeszélni a többieket, hogy ne lépjenek ki. Kinn a határban, ahogyan láttam ezeket a gyönyörű földeket, őszintén megmondom, sírni tudtam volna: se szántva, se bevetve. Hát ez meg mire jó?Ezt lehetbün- tetlenül megtenni? Látom, nehéz a lelke Selyem Zsigmondnak.Aföldet.ajómagyar földet, a gazdaságot félti a pusztulástól. Ő ugyanis élete során volt részművelő, feles bérlő, árendás, feles juhász, s téeszelnök. Mondhat bárki bármit, sok hozzá hasonló elkelt volna. Ha vitte is valamire ö és családja, nem munka nélkül. De vitték az emberek is, keserves munkával ugyan, de többre, sokkal többre, mint máshol az országban. Igaz, Zsiga bácsi rájött arra, amiért régen vizsgálatok, fegyelmik voltak kilátásba, hogy az embernek a „saját” kell.ígyengedtemegalóés mindenféle állat tartását, a saját művelést. így dolgozott lelkesen, az egész család, mert mindenki munkája után részesült. Családi házak, utak és gazdagodó porták bizonyítják, akkor azon az úton, más választás nem lévén, megtették a tőlük telhetőt. De tulajdonképpen most megadatott a lehetőség, hogy ki-ki saját portáján megmutassa: milyengazda,sboldoguljon. Nem egymás ellen, egymást segítve is lehet azt. —Bizony jöttek hozzám a pártbizottságról kivizsgálni, mi az, hogy én a téeszben megengedem a tagoknak, hogy otthon tartsanak lovat, jószágot, sőt, földet is adtam megművelésre. Az asszony ilyen küldöttségekkor tudta már a dolgát, előkerült a finom erős túró és jóféle bor, így csak-csak sikerült meggyőzni az elvtársakat. Most ezért fáj, hogy az embereket az elnök és a vezetők becsapják. A meg- műveletlen földekért, meg az álló gépekért külön is fáj a szívem. Lehet a föld egyéni vagy közös, a lényegen nem változtat, művelni kell. Tisztességgel.
