Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-20 / 274. szám

0 FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS 1992. november 20., 9. oldal Boross Péter Kunszentmiklóson Népes közönség hallgatta meg a belügyminiszter belpolitikai értékelését Kunszentmiklóson, aki a kormány több vezető képvi­selőjével Tóth András választási gyűlésén vett részt. Képünkön: Kelemen András külügyminisztériumi államtitkár, Tóth András mezőgazdász, MDF-es képviselőjelölt, Boross Péter belügymi­niszter, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter és Kálmán Attila, a művelődési minisztérium államtitkára. Tasson a polgármester bizakodó Horváth Győző éppen egy ittas vezető kilétét kutatja a miklósi rendőrökkel. Azt mondja, nagyon nehezen találtak rendőrt a faluba, pedig szolgálati lakás is várt rá. A polgármester 25 éve került Tassra. — A kereskedelmi ranglétra fokait megjártam. Amióta megvá­lasztottak polgármesternek, nemigen fogadom el, hogy pártok beleszóljanak munkámba. Két­szer nősültem, házunkat 10 évig építettem a feleségemmel. Az MDF programjáról elmond­ta, megnyerte a tetszését. Igaz, itt az emberek nem politizálnak, és nem is foglalkoznak irányzatok­kal. Mindenki gyorsabban bízottá megvalósulásban, ami elmaradt. Sokak csalódtak. — A parasztember azt nézi, hogy mit kap, neki a környezete a fontos, a többivel nem foglalko­zik. A hatalmi harcok sem izgat­ják. A rendszerváltozástól várják a segítséget, a sok munkanélküli munkát vár. Egy tevékeny, ötlet­gazdag, az ittenieket ismerő em­ber fog befutni képviselőnek, úgy gondolom. — Azt várja el tőlünk mindenki, hogy vállalkozó típusú önkor­mányzat legyünk, de kevés a pénz, a bevétel, ilyen szegényen nehéz vállalkozni. Örömmel veszem tudomásul, a polgármester nem panaszkodós típus, mert arról is szól, hogy megnyugtató színvonalú az okta­tás, az orvosi ellátás, a jelenlegi pénzügyi támogatás megfelelő, panaszra nincs oka. A szép egészségházban valóban rend, tisztaság honol. A védőnők rend­szeresen látogatják a kismamá­kat, bizony kell is, nem ritka a 13 éves, 14 éves kismama. Az orvosi ellátás is megfelelő, tanácsadás, rendelés, csak még a kártyákkal hadakoznak, hogy mikor kinek jár az ingyenes ellátás. — Kárpótlással nálunk nincs gond. Folyamatosan építjük az utakat, megpályáztuk a környe­zetvédelemre szánt összeget. A falunak nagyon fontos szórako­zó-, kikapcsolódást jelentő hely a Duna-part. Azzal is törődünk. Megpályáztuk a tornaterem épí­tését, de támogatunk mi magunk is minden értelmes munkát, egyesületet, kezdeményezést, ami csak kell a faluban. Sajnos, itt keveset olvasnak az emberek. Sokat kell még fejlődni, rólunk az újságok csak akkor írnak, ha va­lami botrányt szagolnak. Az az újság is, amelyik az iskola körüli dolgokkal annyit foglalkozott, ma már nem ír rólunk. Pedig az a gond is megoldódott. Hogy kire szavaz a polgármes­ter? Magánügy —^ezt mondja. Csak az nem, ha sokán távolmara­dásukkal olyan pénzt pocsékolnak, ami másra is kellene. Szavazni, választani, dönteni a legjobb belá­tás szerint kell. Sz. M. „Mindennapi kenyerünket” Add meg munkánk nyomán, te megművelt termőföld. Add meg, mert nem­csak szeretünk, de meg is küzdünk veled, rögeidet az ember verítékével szenteli. Add meg tehát anyaföld, szülőtáj, itt a Kiskunságban is, ahol annyi­féle baj fakasztott fájdalmat. Természeti dúlás, de főként emberi sandaság és gyilkos gyűlölet kegyetlenkedett az évszázadokban. De bármi is történt, a föld népe tette a vállalt dolgát, elszántan küzdött sorsával. Hitével nem alkudott meg, ahogy magyarságát is tartotta. Lehetett barna vagy akár fekete is a mindennapi kenyér, a szülőföld szeretete megmaradt. S nem hiába került imába az áhítattal ejtett szó: kenyér. Ahogy nem hiába került irodalmunk szent költő-suhancának versébe, s talán az sem véletlen, hogy éppen ezen a tájon íródott másfél évszázada az alábbi vers is. Ahogy megannyi Szalkszentmár- tonban. Vagy például Dunavecsén az Egy estém otthpn, Füstbe ment terv, Kunszentmiklóson a Pusztán születtem vagy ugyancsak Szalkszentmártonban az Isten csodája című, amelynek ötször is visszatérő refrénje: „Isten csodája, hogy még áll hazánk.” Petőfi Sándor az egész Haza gazdája lett, szellemi szántó-vető, lélekművelő. A nehéz időkben is vállalta magyar sorsát és kifejtet­te ragaszkodását anyjához és a szülőföldhöz. Mert amit attól kapunk munkánk nyomán: megszentelt kenyér az, s versbe, imába való! K. D. PETŐFI SÁNDOR Fekete kenyér Miért aggódol, lelkem jó anyám, hogy kenyeretek barna, e miatt? Hisz meglehet: ha nincs idehaza, Tán fehérebb kenyérrel él fiad. De semmi az! csakadd elém, anyám, Bármilyen barna is az a kenyér. Itthon sokkal jobb ízű énnekem A fekete, mint máshol a fehér. (Szalkszentmárton, 1845.) Tóth András és Szörényi Levente A héten a vasárnapi választásra készülő Kiskunságban járt Szörényi Levente, az István, a király rockopera szerzője. Tóth András MDF-es képviselőjelölt meghívására ma délután és este Szalkszentmártonban és Kunszentmiklóson találkozik a fiatalokkal. Az ipari miniszter A posta gon VASÁRNAP VÁLASZTÁS Vasárnap választás lesz a Kiskunságban. Tóth András pártonkívüli mezőgazdász, az MDF jelöltje számos fóru­mon, gyűlésen, beszélgetésen találkozott a választókkal, ahol programját mindenütt sok hasznosítható javaslattal gazdagították. Tóth András megválasztása esetén vállal­ja a Kiskunságban élők valódi képviseletét. A nyugdíja­sok, vállalkozók, kereskedők érdekvédelmi jogsegély- szolgálata mellett a térség egészségügyi és oktatási helyzetének javításával, a kisgazdák érdekvédelmével és a keresztény értékek erősítésével kíván megfelelni a növekvő bizalomnak. Tóth Andrásnak, az MDF képviselőjelöltjének meghívá­sára előadáson, fórumon, üzemlátogatáson ismertette a gazdasági fellendülés lehetőségeit Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter. A térség sajájos gondjairól Tóth András külön is tárgyalt az ipari miniszterrel. VÁLLALKOZÓ GAZDA Dunavecsei kör-kép Bolyó Istvánt, Dunavecse alpol­gármesterét a község életéről, mindennapi gondjaikról, terveik­ről kérdeztük. Dunavecsén az al­polgármester társadalmi munká­ban végzi a teendőit. Csupán a polgármester és a jegyző függet­lenített. Bolyó István a téeszben kertészeti főágazat-vezető. De a jövő évben már egyéni vállalkozó­ként próbálkozik. Zöldség- és gyü­mölcstermesztéssel szeretne fog­lalkozni. Beszélgetésünk kezdete­kor ezért óhatatlanul a föld kerül előtérbe. Megtudtuk, hogy a té- eszből tizenhármán léptek ki. A községben sokan visszaigénylik a földjüket: 35 ezer aranykorona értékű kárpótlásra kijelölt terüle­tet határoltak el. Egyelőre azon­ban nem lehet tudni, ki az, aki maga akar gazdálkodni, és ki az, aki bérbe adja majd a földjét. Az első árverés valamikor decem­berben lesz. Bolyó István szerint türelmetlenek az emberek. A téeszben egy hónapja megtör­tént az átalakulás, de sokan nehe­zen tudják eldönteni, hogyan fog­janak hozzá a gazdálkodáshoz. Nehéz megteremteni a pénzügyi feltételeket. A jelenlegi téesz gép­állományát is fel kellene újítani. Most még sokan nem tudják fel­mérni, hogy a mezőgazdaság je­lenlegi helyzete mennyire biztató. Az alpolgármester szerint a fiata­loknak is meg kell tanulniuk a gaz­dálkodást. A szövetkezetekben mindenki csak egy munkafolya­matot végzett, s hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy például az értékesítést elvégezték helyettük. Tóth András, az MDF által támo­gatott képviselőjelölt a mezőgaz­daság átszervezését tűzte ki egyik feladatául. Ősei a kajszi-, az őszi­barack- és az almaültetvényükről voltak híresek. Dömsödön az ön­tözéses „bolgár kertészetet” el­sők között a nagyapja létesítette. De visszatérve Dunavecse éle­tére, Bolyó Istvántól azt is meg­tudtuk, hogy sikerült a község egyik legnagyobb gondját megol­dani: a faluba megérkezett a gáz. Jelenleg a bekötések zajlanak. A falu 80 százaléka részt vett az „akcióban”, így a vártnál nagyobb lett a bekötések száma. Egy-egy lakás gázzal való ellátása igen kedvező összegért történik: mind­össze 25 ezer forintért, ugyanis a faluban egy időben vezetik be minden lakásba a gázt. A község másik legnagyobb problémája a telefonhálózat hiánya. A vállalko­zók többsége elriad a jelenlegi du­navecsei telefonhelyzettöl. Ezért az alpolgármester nagyon fontos- I nak tartja a közvetlen telefonháló- I zat kiépítését. Az önkormányzat már tett az ügy érdekében lépése­ket, de időpont tekintetében még nem sikerült megegyezni a postá­val. Ugyanakkor mindenki örömé­re most épült a faluban új posta. Bolyó István megfelelőnek véli a költségvetést, ám sajnos Dunave­csén is az egyik legnagyobb gond « a munkanélküliség. Több vállalat tönkrement, mások átalakultak. Ebben a változó időben Duna­vecse mindennapjainak minősé­ge attól is függ, kit választanak november 22-én a választópolgá­rok. Tóth András a mezőgazdaság átalakulásáért fáradozna. A jó képviselő-választás meghatároz­hatja a dunavecseiek jövőjét is. (Frigyesy) „NEM A KÖZÖS MIATT, AZ EMBEREK MIATT” Nincs egyetértés az Egyetértésben A Kunszentmiklósi Egyetértés Mgtsz-ben a kiváltás óta még inkább nincs egyetértés. A gond leginkább az, hogy becsapva érzi magát min­denki. Azt javasolták többen, keres­sem a volt elnököt, Selyem Zsigmon­dot, tőle mindent megtudok. Azt is mondták, az ö idejében kemény munka folyt a téeszben, de gyara­podtak is. A nagygazdaságnak ma nincs jövője, Zsiga bácsi elsőként élt azzal, hogy kiváljon. — Két éve kiváltam, meg kell ér­teni, a kicsi gazdaságoké a jövő. Később össze lehet fogni a közös gépi munkára, az eladásra. Inkább ezen törte volna a fejét a vezető­ség, nem pedig „kisemmizésen”. Nem akarok megbántani senkit, hi­szen itt nőtt fel az elnök, de volt ide­je bizonyítani, hogy mire képes, mégsem úgy tette a dolgát, aho­gyan tehette volna. Hová lett a sok megtakarított pénz? Vajon ki lett a kamataival gazdagabb? A régi zár­számadásokból kiviláglik, hogy amikor mi a bankba tettük a millió­kat, az kamatozott nekünk, és ezért még zsák búzát sem kellett odébb tenni, még egy birkát sem kellett megnyírni. Legjobban az fáj, hogy miért nem mondta meg az embe­reknek nyíltan az igazat Komáromi Pista? Ha olyan gazdag téesz, mit számít, ha néhányan kiviszik a jus­sukat? Ha Tóth András nem szer­zett volna ügyvédet, ha az nem jön az emberek segítségére, megnéz­hették volna magukat. Mert And­ráshoz szaladtak segítségért a ki­lépők, mert benne volt a bizodal- muk. Őt régről ismerik. Nem hagyta sohasem cserben az embereket. Az emberek pedig nem fogják őt cserben hagyni — vélekedik a 75 éves, sokat tapasztalt kunsági gaz­daember, aki a tisztességet nem­csak a papnál fogadta, hanem min­dig meg is tartotta.—Igaz, nem so­kat koptattam a templom küszöbét, de vallom, az Isten megsegítette azt, aki rendesen él, dolgozik. A fe­leségemmel 50 éve esküdtünk örök hűséget, akkor adta ránk az áldást a pap, azóta is igyekszem hittel, be­csülettel élni. Ezért támogatom na­gyon képviselőnek Tóth Andrást, nagy bizalommal... — Bár „mindegyik ember olyan­nak születne, mintő, olyan nevelést kapott volna. Ismerem jól, együtt dolgoztunk nyolc évet, mindig ren­desen tette a dolgát: józanul, ma­gyarul, nyugodt, higgadt vérrel.” M i ndig úgy vezette a munkát, és úgy is végezte, ahogyan kellett. A bank­ban a közös pénzünk szaporodásá­hoz neki is sok köze volt, azért ő is nagyon sokat tett. Azt szerettem, hogy az András mindig egyenes ember volt, ez az egyenesség hi­ányzik sokakból, no meg a becsület, a munkásokhoz, az öregekhez, a családhoz, és a környezethez. Szerintem nem csak akkor kell a szép szó, no meg a hitegetés, ha valakitől valamit várunk. András nem hitegette az embereket, ha­nem tett értük, más viszont csak a mások pénzéből „legénykedett” eddig .. . Az Egyetértés Téesz 1960-ban — nem kis ráhatással — összetobor- zott környékbeli szövetkezetekből lett. 1975-ben, 14 ezer hektárral ter­jedt, ebből 8 ezer hektár volt a szán­tó, a többi legelő. Minden becsület azoknak jár, akik kemény, konok munkával megteremtették a jól me­nő nagyüzemet. Nem volt ünnep, nem volt vasárnap. Az embereknek más útjuk nem lehetett, mostamikor meg már lenne, megfáradtak, meg­öregedtek. Vannak olyanok, akik önös érdekeiket úgy akarják má­soknak feltüntetni, mintha az lenne az egyedül üdvözítő. A tisztesség, a becsületesség mércéjeként fogjuk fel sokan, ho­gyan tudnak kiválni, az egyéni bol­dogulás útjára lépni az emberek. Az érdekeket lehetne közös neve­zőre is hozni, ha nem történt volna meg az a rágalomhadjárat, az a rémhírterjesztés a téeszből kilé­pők ellen, ami elijesztette, elbi­zonytalanította a tagságot. A rémhírek változatos skáláját most nem kívánom felsorolni, de akadtak bőségesen. Kunszentmik­lóson is, ahol rá kellett jönni sokak­nak, hogy mégis élhetnek saját akaratuk szerint, most felpezsdült kicsit az élet. — Már hétszer egyeltem a répát, én még most sem restellem megfog­ni a „ munka végét". Nagyon az az ér­zésem, többen attól tartanak, hogy nem lesznek már főnökök, vezetők, ezért akarják rábeszélni a többieket, hogy ne lépjenek ki. Kinn a határban, ahogyan láttam ezeket a gyönyörű földeket, őszintén megmondom, sír­ni tudtam volna: se szántva, se bevet­ve. Hát ez meg mire jó?Ezt lehetbün- tetlenül megtenni? Látom, nehéz a lelke Selyem Zsigmondnak.Aföldet.ajómagyar földet, a gazdaságot félti a pusztu­lástól. Ő ugyanis élete során volt részművelő, feles bérlő, árendás, feles juhász, s téeszelnök. Mond­hat bárki bármit, sok hozzá hasonló elkelt volna. Ha vitte is valamire ö és családja, nem munka nélkül. De vitték az emberek is, keserves munkával ugyan, de többre, sokkal többre, mint máshol az országban. Igaz, Zsiga bácsi rájött arra, amiért régen vizsgálatok, fegyelmik vol­tak kilátásba, hogy az embernek a „saját” kell.ígyengedtemegalóés mindenféle állat tartását, a saját művelést. így dolgozott lelkesen, az egész család, mert mindenki munkája után részesült. Családi házak, utak és gazdagodó porták bizonyítják, akkor azon az úton, más választás nem lévén, megtet­ték a tőlük telhetőt. De tulajdonkép­pen most megadatott a lehetőség, hogy ki-ki saját portáján megmu­tassa: milyengazda,sboldoguljon. Nem egymás ellen, egymást segít­ve is lehet azt. —Bizony jöttek hozzám a pártbi­zottságról kivizsgálni, mi az, hogy én a téeszben megengedem a ta­goknak, hogy otthon tartsanak lo­vat, jószágot, sőt, földet is adtam megművelésre. Az asszony ilyen küldöttségekkor tudta már a dol­gát, előkerült a finom erős túró és jóféle bor, így csak-csak sikerült meggyőzni az elvtársakat. Most ezért fáj, hogy az embereket az el­nök és a vezetők becsapják. A meg- műveletlen földekért, meg az álló gépekért külön is fáj a szívem. Le­het a föld egyéni vagy közös, a lé­nyegen nem változtat, művelni kell. Tisztességgel.

Next

/
Thumbnails
Contents