Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

VÁLLALKOZÓ GAZDA • Noha minden lépést meg kell alaposan fontolni, szorít az idő is. Lépni kell tehát, nemcsak a játékban, a kis asztali sakkmezön, hanem az élet, a köznapok igazi, nagy mezején is. Tóth András, a mérnök, a mezőgazdaság szakembere, a vállalkozó most nagyobb játszmára adja tudását, tapaszta* latát. A Kiskunság szőkébb táját kívánja képviselni az Or­szággyűlés felelős közösségében. Ö, aki nem csak Gödöllőn szerzett agrármérnöki, Keszthelyen növényvédő szakmér­nöki, majd Debrecenben mezőgazdasági szakgazdálkodási diplomát; már önálló gazdálkodóként is tapasztalatokkal rendelkezik. Nem csak a játékban, a valóságban sem szereti a patthelyzeteket. Talán szól erről fiainak is, miközben lép, miként munkálkodása folyamán szüntelen cselekszi is, amit hangoztat. (Váli Miklós felvétele) Ki hogyan látja Tóth Andrást? A cselekvő ember Az érdekelt, hogyan látják Tóth Andrást, az MDF képvi­selőjelöltjét közvetlen munka­társai és távolabbi ismerősei. Hogyan él a köztudatban, mi­ként vélekednek róla szőkébb pátriájában és távolabb a fa­lujától? SOLT A fiatalok Jankovics Gábor fő­mezőgazdász agrármérnököt akarták megválasztani a Solti Kos­suth Tsz legutóbbi tisztújító köz­gyűlésén; az idősebbek pedig Kun Gábort ismét, az utolsó mohikánt, a képesítés nélküli kipróbált kom­munista „harcost”, az „erős em­bert”. Néhány szavazaton múlott csupán hogy az „öregek" győztek és Jankovicsnak rövid időn belül távoznia kellett! Mint Tóth András­nak Szalkszentmártonban. Végül is a kényszerhelyzet miatt vált ki tizennyolcadmagával két éve az MDF jelöltje, és hozta létre új típu­sú vállalkozását. Jankovics azon­ban — ahogyan ő fejezi ki — „csu­pán szünetelteti a tagságát”, és az alkalmas pillanatra vár. Két hason­ló élethelyzet, amelyben ki-ki a maga vérmérséklete szerint lépett. Ezért is kerestem fel Jankovicsot Solton, a Tóth Andráséhoz hason­ló, többszintes házában, a Kossuth Lajos utcában. — Mi a véleménye Tóth András­ról? — Bátor volt... Kivált és talpon maradt. Én csak szakmai szem­pontból tudom megítélni; fölkészült ember. Bár fiatalnak tartom arra, hogy a parasztságot képviselje. A saját vállalkozásában, úgy hal­lom, boldogul, mégis féltem őt, a mezőgazdaság közismerten nehéz mai helyzete miatt; állandóan nö­vekvő költségek, a keleti piac ösz- szeomlott, Nyugaton viszont pem kellünk. A zöldség drágul, ugyan­akkor nagy a kínálat és nem fizetik meg. Csak Solton hatszáz-hétszáz vagon zellert termelnek, és ennek háromnegyed része elég az or­szágnak. A farmertípusú gazdálko­dásban, amely laza, kalákaszerü kapcsolatra épül, olcsóbban lehet termelni. Úgy hallom, jól megélnek Andrásék. — Ön nem válhatott volna ki töb- bedmagával? Hiszen kapott elég szavazatot, híveinek tábora tekin­télyes. — Én inkább magam csinálnám, ha itt lenne az ideje. Várok és figye­lem, hogyan lehetne kis tőkével va­lamit elindítani. Valami kis olcsó pénzügyi forrást kellene teremteni a mezőgazdaságnak, különben nem alakul ki a megoldást jelentő középvállalkozói réteg. A paraszt­ság elgyámoltalanodott a negyven év alatt, bérmunkássá züllesztet- ték, önállótlan, segíteni kellene. De csak a ködösítés folyik a tsz-ekben, a kilépőkre rásózzák a selejtet, még a kölcsönnel terhelt vagyon­részt is a nyakukba varrják a tájéko­zatlanoknak. — Kinek jósol győzelmet a vá­lasztásokon? — Érdekes, három mezőgaz­dász is indul, de senki nem fog győzni; nincs esélyes szerintem, akkora a közöny. * * * SZALKSZENTMÁRTON — Itt mindenki a földből élt és nem rosszul, országosan jó tsz-ek voltak errefelé. Most a háromezer lakosú falu nagy része munkanél­küli-segélyt kap; a Csepel Autó­gyárból, a Dunaújvárosi Vasműből kerültek haza — mondja Ämter Já­nos, Tóth András legközvetlenebb munkatársa a vállalkozásban. A juhászatot ő felügyeli a közeli bérelt tanyában, amit jó lenne megvenni, mert a bérleti díj há­romszázezer egy évre. — Hogyan boldogulnak? — kér­dezem. — Nem könnyen. Lehetetlen ol­csó kölcsönhöz jutni, pedig köztu­dott, hogy az egész fejlett világon beruházásra kamatmentes hitelt adnak. De ki tud itt a harminc szá­zalék fölötti kölcsönökkel megbir­kózni?! S ehhez számítsuk még hozzá az agrárlobbyt, a közelmúlt elitjét, akik ragaszkodnak a hata­lomhoz, és olyan helyzetet terem­tenek, hogy más ne tudjon megél­ni. — Például? — Például olyan döntést „hoz­tak" Szatmári Ferencéka Tassi Dó­zsa Tsz-ben, hogy a kilépők földjét nem lehet bérletben fölszántani. Mivel műveli meg a szerencsét­len? Nem hagyják élni a kilépőket. — És maguk mivel művelik? — Nekünk vannak gépeink, nem hagytuk magunkat kisemmizni. — Nehéz, nehéz, de maguk mégis belevágtak. — Nagyon bátrak voltunk, vagy vakok?... Ez majd kiderül. Most még a haszon nagy részét vissza­forgatjuk a gazdaságba; befekte­tünk. Az biztos, most van itt az ideje annak, hogy valamit elkezdjen az ember. Ha most nem lép, esetleg örökké bérmunkás marad. András engem is belerángatott, pedig ne­kem biztos helyem volt a tsz-ben. Ezer birkánk van és bárányhizla­lással is foglalkozunk. Tavaly háromezret adtunk el, ezek Olasz- és Görögországba kerültek. Az ál­lattenyésztéssel nincs baj. — A kertészettel talán van? — Azzal sincs. Jól megy a kerté­szetünk, Andrásnak jó kapcsolatai vannak a konzervgyárakkal, más felvásárlóüzemekkel. — Nem bánta meg? — Nem, bár megpróbálnak belő­lünk fekete bárányt csinálni, de Andrást elismerik mindenütt: Mert szívós; annyi erő van benne, hogy az elképesztő. Neki nem számít az idő, az energia, ha valamit elhatá­roz, azt végigcsinálja ha fene fenét eszik is. Ónody Éva A falu szolgálatában Dunavecse közművelődése Horváth József általános iskolai tanár 1987 óta él Dunavecsén. Ez év július 1-je óta a Petőfi Művelő­dési Ház igazgatója. Pályázatát több helyre is benyújtotta, a Duna közelsége vonzotta őt ehhez a községhez. 1990 óta a dunavecsei MDF-szervezet vezetője. Ars poe­ticája: a falu összlakosságának a szolgálata. Horváth József tudja, ahhoz hogy egy ország, egy vá­ros, egy falu kulturálisan felvirá­gozhasson, először gazdaságilag kell megerősödnie. Tóth András e terület országgyűlési képviselő- jelöltje többek között szeretné az emberekben kialakítani a tulajdo­nosi szemléletet. 1990-ben hu- szonnyolcadmagával kivált a szö­vetkezetből. Azóta vállalkozói ala­pokon dolgoznak. A nyugdíjasok­nak háromszoros földjáradékot, növelt háztáji juttatást biztosíta­nak. A képviselőjelölt Szalkszent­mártonban lakik — alig néhány kilométerre Dunavecsétől —, ezért ötletei, tervei, ha megvaló­sulhatnának, jótékonyan hathat­nának az egész régió területé­re ... Horváth József a hagyomány- ápolást hiányolja a községben. Nincs a falunak táncegyüttese, zenekara, népdalköre, dalárdája. Ezen az új igazgató hamarosan változtat majd. Többféle klub, egyesület működik a művelődési házban, fgy például megalakult a Gazdakör, a nyugdíjasok egyesü­lete, ahol hasznosan eltölthetik a idejüket, vagy a bélyeggyűjtők köre. Horváth József a középisko­lásokkal létrehozott egy amatőr színjátszókört. A fiatalok elhatá­rozták, hogy március 15-ére Sza- mosközi István Kis lak áll a nagy Duna mentében című művét, amit 1947-ben mutattak be először, újra bemutatják. Annak idején Petőfi Sándor születésének 125 évfordulóján adták elő a 48-as Ifjúsági Bizottság tagjai. A tizenéves fiúk kezdeménye­zésére szombatonként ifjúsági klub működik. Emellett októbertől nyelvtanfolyam indult, elsősorban felnőttek részére. Az igazgató kezdeményezésére fotóklub ala­kult; a gyerekeknek mesemozit, az idősebb korosztálynak filmmú­zeumot szeretne beindítani. Sza­bó Zoltán pedagógus — Szabad- szállásról jár át — az érdeklődő fiatalokat gitározni tanítja. Ötletes és a gyerekek számára nagy lehetőség a Brummogó című, ha­vonta megjelenő diáklap, amit a fiatalok írhatnak tele gondolataik­kal, terveikkel, problémáikkal. Horváth József fontosnak tartja a diákújságírók klubjának a beindí­tását is, ahol felső tagozatos álta­lános iskolások, illetve néhány középiskolás tanuló vehetne részt. Az igazgató így vélekedik a közművelődés helyzetéről: Szí­vünk szerint valamennyi rendez­vényünk ingyenes lenne, viszont a körülmények ezt nyilvánvalóan nem teszik lehetővé. A kultúra — sajnos — árucikk, amit meg kell vennünk, hogy Vecsére jöj­jön. Mégis tervekben, ötletekben bővelkedik a dunavecsei művelő­dési ház, ahol minden korosztály, érdeklődési kör otthonra találhat. Ha pedig az ország gazdasági felemelkedése elindul, hamaro­san követni fogja azt a-kultúra föllendülése. (Frigyesy) FELHÍVÁS! A Gazdakörök Országos Szövetségének elnöksége, valamint a Bács- Kiskun megyei Gazdakörök elnöksége kéri a gazdálkodókat, a gazdaköri tagokat, hogy az időközi országgyűlési választáson Tóth Andrást, a Gazdakör tagját, a 4-es számú választókörzet MDF-képviselöjelöltjét támogassák. Tóth András kiskunsági ember, ugyanúgy éli hétköznapjait, és végzi gaz­daságában munkáját, mint bármely más parasztgazda. Látja a magyar mező­gazdaság súlyos válságát is. Tenni szeretne mint képviselő azért, hogy akiben a föld iránti szeretet megvan, kapjon földtulajdont, kedvező hitelt, eszközt, piaclehetöséget, érdekvédelmet, információt. Támogatássák öt őszinte törekvéseiben november 22-én, a képviselő­választáson. Or. Kozma Huba Dr. Kovács Lóránt a Gazdakörök Országos a Bács-Kiskun megyei ■ ■ Szövetségének elnöke Gazdakörök elnöke Vetélytárs voltam, támogató leszek Apostagról üzeni Tóth-Szöllös Mihály tanár úr — A gyorsinterjút, immár a harmadik beszélgetésünk ide­jén, azzal kezdem, hogy a múlt­kori félreértés tisztázódott. Ahogy Ön mondta, az iskolai műhely kérdése kedvezően megoldódott. Ezúttal azért zava­rom, mert tudom, hogy Tóth András és ön volt, akik képvise­lőjelöltként szóba jöttek. S az­után a szavazatok Tóth András agrármérnöknek kedveztek. Mit szól ön ehhez? Csalódott? — Nem mondhatnám. Ennek a tájnak a földműveléshez, pi­acgazdasághoz értő, merész vállalkozóra van szüksége. Kü­lönösen akkor, ha már rövi- debb távon is eredményt akar­nak elérni. — Milyen a viszonya Tóth Andrással? — Csak akkor ismertem meg, amikor kiderült, kettőnk neve vetődött föl. De azóta már ré­gen nem úgy érzem, hogy ve- télytársam, sokkal inkább, hogy bátor volt pártonkívüliként, füg­getlenként vállalni ezt a nehéz programot. — Úgy tudom, Tóth András nem mindenben ért egyet a kormány mezőgazdasági elgon­dolásaival? — Igen, tudok erről is. Ö a szakember, s ha megválaszt­ják, akkor a megfelelő helyen tudja ezt elmondani. Hiszen nem az a fontos, hogy a kor­mány elgondolása vagy más valósul meg, hanem az, hogy a jobbik, a számunkra haszno­sabb valósuljon meg! Én, aki vetélytárs voltam, most már egyértelműen támogató va­gyok! Tiszta szívvel mondha­tom, az ő személye jó válasz­tás volt! S még ehhez annyit tennék hozzá, a megyei válsztmány tagjaként is, csak az olyan vezetőket támogatom, akik kijárnak a falvakba, a szervezetekhez, emberekhez, akik ismerik naprakészen a gondokat. Mert segíteni csak az tud, aki tudja a gondokat. Tóth András ilyen ember! — fejezte be határozottan az apostagi MDF-szervezet elnö­ke. k. d. (Fizetett politikai hirdetés) APOSTAGON AZ IDŐ PARANCSOLT Takarékos iskola — számítógép, antenna • Hatházi Sándor igazgató. — Tíz éve kényszerül­tünk, szeren­csére, hogy öt tanterem gyor­san felépüljön. Négy és fél mil­lió forintba ke­rült. Olyan je­lentős társa­dalmi munkát végzett ez az inkább sze- génynekmond- ható kisköz­ség, hogy or­szágosan föl­tűnt — mondja Hatházi Sán­dor, az apostagi iskola igazgatója. Ezután tanulságos történet követ­kezett, amelyet akár országos jel­képnek is fölfoghatunk. Ahogy megtudtuk, már az 1945- ös földosztó bizottság megállapí­totta, öreg az iskola, újat kell épí­teni. De csak eltelt egy emberöl­tő, amikor az idő döntött — és parancsolt. Egyik nap öttől hatig még osztályfőnöki órát tartottak a régi iskolában az öregdiákok. Majd lassan átballagtak a közeli étterembe vacsorázni. Alig ültek le, jött a hír, dől a régi iskola! Fél hétkor elkezdett dőlni, este nyolc­ra, ekkor már a fél falu nézte, már minden fal a földre rogyott. így azután sürgősen újat kellett épí­teni. Soproni cég szállította az elemeket, segített, aki csak tu­dott. — Az antenna? — kérdez visz- sza az igazgató, az egyik épület­szárny fölött lévő parabolaanten­nára mutatva. — Takarékoskod­tunk, okoskodtunk, figyeltünk. Mint otthon. Jutott antennára és másra is. — Ezt hogyan értsük? — Megtudtuk, ha a bányától vásároljuk a szenet, jelentős ösz­szeget takaríthatunk meg. így is tettünk. Azután pályázunk, ahova csak lehet. Igaz, figyelni kell sok mindenre, hát éberek leszünk — folytatta az igazgató. Azután a folyosó kanyarja után, lezárt részhez érkezünk. — Tanterem a folyosón? — ér­deklődtünk. — így is mondható. Nyolc szá­mítógépünket helyeztük el ott. így már tantárgy a számítógéppel va­ló foglalkozás. Ezenkívül szakkör is működik. Benyitunk, a keskeny „terem­ben” mintegy tizenöt nyolcadikos lány játszott a számítógéppel, köztük dr. Reha József né igazga­tóhelyettes. — Hát igen, játék ez, ismerke­dés. De azért öröm nekünk is, hogy erre is módjuk van a gyerekeknek. Az apostagi iskola tanárai, taní­tói, szülői közössége jól együttmű­ködnek. S lám, a jó közösség maga is gazdagságot jelent. Sokszor töb­bet ér, mint a vagyon, a pénz. Mert a segítő szándékot egyetlen tör­vény szabályozza, a becsület! Jó példája ennek az iskola fölépítése és további működése! — k. d. — • Az iskola utcai szárnya, a névadó Nagy Lajos író szobrával. (Szántó Tamás felvételei) Albert Flórián Dunavecsén Tóth András MDF-es képviselőjelölt meghívására az FTC két legendás játékosa, Albert Flórián és Rákosi Gyula látogatott Dunavecsére. Képünk a közönségtalálkozón készült. PILLANATKÉP TASSRÓL Mintha bálba menne, iskolaidőben Takaros, égőszemű, nagy karikákkal a fülében, apró, ará­nyos termetén miniszoknya feszül, lábán csizma. Arca úgy ki­sminkelve, mintha bálba menne. Áll a könyvtár előtt, úgy mond­ja, unokatestvérére vár. Nem, ő dehogy is akar bemenni, külön­ben is, így legalább szemrevételezi az utcát. — Nincs itt semmi a fiataloknak, csak az unalom. Ha diszkóba akarunk menni, csak Miklósra, Szabadszállásra vagy Pestre mehetnénk, de a jegy is drága. Itt meg a sok kocsma . . . Egy sötét hajú kerékpáros fiatalember kurjongat a lány felé. Talán ismerősök lehetnek, de a lány elfordul pirulva. — Hát itt csak ilyenek vannak mind — biggyeszti el a száját — tele van velük a falu, s csak isznak — szólja le a fiatalembert. (Tasson 27 italt is kimérő bisztró, vendéglő, kiskocsma van. A község lakóinak száma nem haladja meg a két és fél ezret!) Még csak tizennégy esztendős a lány. Iskolába jár, azt mond­ja. Ha kijárja, tanulni akar, valami jó szakmát szeretne, ahol sok pénzt lehet keresni. De mostál! a könyvtár előtt, várja a rokonát, ünneplősen, délelőtt, kicsinosítva magát, mintha bálba menne, iskolaidőben... ­(Fizetett politikai hirdetés)

Next

/
Thumbnails
Contents