Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-14 / 269. szám
I A TARTALOMBÓL HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. november 14., 5. oldal MOÓR MARIANNA ÖNMAGÁRÓL Rendezett, nyugodt az életem • Moór Marianna: Teljesen hidegen hagy a politika. emcsak az egyik legszebben beszélő, hanem az egyik legszebb magyar színésznő. Lehet, hogy mindként besorolás ellen tiltakozna, de biztos, hogy az elsőt szívesebben vállalja. Mint oly sok pályatársa, Moór Marianna is véletlenül lett színész. A 12-13 éves kislány épp akkor ment Zuglóba, a nagymamához, amikor a közeli filmgyárban Ra- nódy László gyerekszereplőt keresett A tettes ismeretlen című filmjéhez. ... A sikeres rajtot nagy ívű folytatás követte. A pálya most meglepő fordulatot vett: Marianna visszaigazolt a Nemzeti Színházhoz. — Úgy vettem észre, hogy a Madáchban mostanában már alig-alig van szükség korombeli színésznőre. A nagyszínház jórészt a zenés játékoké, a próza a kamarába szorult — ott pedig nélkülem is vannak elegen. A Nemzeti pedig hívott, s mindjárt két szerepajánlattal. Végül is elégedett lehetek; sokfelé hívnak, van munkám, jól élek . . . Ugyanakkor tudomásul kell vennem, hogy ez a kor nem a művészetek kora. — Arra gondol, hogy a közönség nemigen tud hozzájárulni például a színházak fenntartásához? — Egyre kevésbé. Az értelmiségi réteg fokozatosan elszegényedik. Még aki korábban azért járt előadásra, hogy fölvonultassa legújabb ruhakölteményét, az is másfelé orientálódik, hiszen ma már nem sikk a színházba kiöltözni. — Nem túl derűs a hangulata. — Téved, ahogy mondtam, személy szerint nincs okom panaszra. Ha hiszi, ha nem: örülök, hogy végre anyaszerepet játszhatok — ez sokkal szebb, hálásabb feladat, mint ügyeletes szépasszonyokat alakítani. Ami pedig a magánszférát illeti: rendezett, nyugodt az életem; egy kis házban élek anyámmal és férjemmel. Mindig akad tennivaló a ház körül, ráadásul nagy kutyabarát és többszörös kutya- tulajdonos vagyok. S akkor még ott a nagy hobbi, az olvasás. — Foglalkoztatják közéleti kérdések ? — Sajnos, a politika — ha tetszik, ha nem — része az életünknek. Jómagam ezt a „műfajt” amatőr szinten művelem, s nem is szeretem. Örülök, hogy elmúlt az idő, amikor a művészek és a művek a politikai üzengetés eszközei voltak. Annak sokkal kevésbé, hogy az ország sorskérdései helyett személyeskedések, pitiáner magánügyek kerülnek a politika előterébe. Engem például teljesen hidegen hagy, hogy itt vagy ott ki az elnök és kit vált le ... pedig úgy tálalják, mintha Vezúvként tört volna ki a Gellért-hegy ... Érdekes, hogy a munkájukat elvesztőkről név szerint nem cikkeznek, pedig az is van olyan súlyú esemény, mint egy-ejy politikai személyi változás. Úgy érzem, gittet rágunk, ahelyett, hogy a valóban fontos dolgokkal foglalkoznánk. Kornis Tamás KI A KEDVENC POLITIKUSA? Ot kérdés Pető Ivánhoz • Pető Iván, országgyűlési képviselő. Pető Iván országgyűlési képviselő elvált, két gyermek édesapja. Fia, Márk 19 éves, elsőéves joghallgató, lánya Flóra 17 éves gimnazista. — Ön milyen tanuló volt az iskolában? — Egyáltalán nem voltam jó tanuló, de azért soha nem bukdácsoltam. A tanulás helyett állandóan olvastam. — Mi a véleménye a szerelemről és a házasságról? — A szerelem csodálatos dolog, én most is szerelmes vagyok egy lányba, akivel együtt élünk házasságszerű kapcsolatban. A lány jelenleg Amerikában ösztöndíjas, kulturális antropológiát tanul. Szerintem nem a papir tartja össze a házasságot. — Mit csinál szívesen szabadidejében? — Most egy hosszú lista következik: mivel meglehetősen elfoglalt vagyok, elég kevés a szabadidőm, van egy csomó lemaradásom a könyvek terén, szeretnék többet foglalkozni a családommal és a gyermekeimmel. A hobbim a szakmám, különösen a magyar történelem 1945 utáni szakaszát kedvelem. A nyárom egyébként a Balatonon nyaraltam. — Kedvenc írója, költője? — A ma élők között Petri György, Eszterházy Péter és nagyon szeretem a svájci származású Herman Hessé-t is. — Ki a kedvenc politikusa? — Nehéz kérdés, de talán Olaf Palme, volt svéd miniszterelnök, aki a politikát tudta ötvözni a civil élettel. Igaz, bele is halt. Nothoff Ingrid KÖNYV RADZSIV GANDHIRÓL Ahogy Sonia latja • Indira Gandhi fiával, menyével és unokáival. A z államférfi, a férj portréja, India intim világa bontakozik ki Sonia Maino Gandhi Radzsiv című művéből. A meggyilkolt miniszter- elnök özvegye, szomorú, fájdalmas feladatra vállalkozott. Néhány héttel a Gandhi családot és az országot ért nagy csapás után a gyászoló asz- szony munkához látott, levelek és képek ezreit nézte át, dolgozta föl, talán így akarta újra átélni a férjével töltött éveket... Sonia asszony nem politikai életrajzot írt; a néhai kormányfő életének néhány momentumát, eseményét kívánta csupán ország-világ elé tárni. Az Indiát négy évtizeden át irányító Nehru-Gandhi-dinasz- tia meghitt világába ad bepillantást az európai származású asszony. A könyvét illusztráló 400 fénykép zöme a családi albumokból került elő, sok közülük először jelenik meg. Az egyik legmegrendítőbb felvétel: Sonia Radzsiv vállán nyugtatja a fejét. A fotó két hónappal a merénylet előtt készült. Sonia bevezetőjéből kirajzolódik India első családjának és a szerzőnek a képe. Megismerkedésükkor Radzsiv 20, Sonia 18 éves, Camb- ridge-i diákok. A lány olasz, Torino közeléből, Orbassanóból származik. Apja sikeres építési vállalkozó. Háromévi udvarlás után Sonia szerelme szülőföldjére, Indiába utazik, és hat hét múlva házasságot kötnek. Sonia leveti európai ruháit, szárít ölt magára. Férje bátorítja az ismeretlen világba csöppent asz- szonyt. Az olasz nő megrémül, amikor felfedezi, hogy a Gandhi-klan minden lépését figyeli a sajtó, a politikai ellenzék, az ország. „Hogyan lehet igy élni?! — fakad ki. A világ számára Indira Gandhi bátor, de kíméletlen, zsarnok politikus. Sonia másmilyennek látja anyósát, gondoskodó, szerető lény, aki időnként, menyét bátorítandó, cédulákat küld neki: „Hé, Sonia, csak üdvözölni akarlak, és megmondani, hogy mi mind szeretünk téged!” A nyilvánosság előtt Sonia hűvösnek, kimértnek tűnik, könyvéből azonban kiderül, hogy visszahúzódása védekezés, az élet szoron- gatása elől bújik csigaházba. A politikai küzdőteret mély szakadéknak látja. „Tigrisként küzdöttem 1981-ben, hogy Radzsivot, anyja sürgetése ellenére, visszatartsam a politikától” — írja. Az Indira Gandhi elleni merényletkor, Sonia szaladt elsőként hozzá a kertbe, haldokló - anyósa fejét ülébe vette .. . Sonia ismét elkeseredetten harcol, könyörög: férje ne lépjen a meggyilkolt miniszterelnök helyére. „Biztos voltam benne, hogy megsemmisítik őt is. Férjem megfogta • Sonia, indiai viseletben. (Kép a családi albumból) a kezem, átölelt, megpróbált megnyugtatni. Azt mondta: nincs más választása. Mindenképpen megölnek”. Sonia Gandhi könyve a Time magazin kritikusa szerint nem remekmű, stílusa néhol iskolás, viszont megnyerő az egyszerűsége, a szerző őszintesége. Sz. É. SZÍN-FOLT KÉSMÁRKY MARIKÁTÓL ÉRDEKLŐDTÜNK Emlékszik-e még a fiújára? • Késmárky .Marika, Edina Pop, Maria Stoll. Ugye emlékeznek még rá az olvasók? — Hol van már az a fiú, akiről az 1969-es Táncdalfesztiválon harsányan énekelt a miniszoknyás, szemüveges Késmárky Marika, a Németországban Edina Pop néven befutott énekesnő? A fiú nemrég visz- szajött, legalább is egy ismételt előadást formájában. Kedves művésznő, emlékszik-e még a fiújára? — Hát hogyne! A régi sikert nem lehet elfelejteni! És azt sem, amikor tavaly nyáron forgattuk a Balatonnál a Volt egyszer egy fesztivál című tévériportműsort, melynek házigazdája Déri János volt. Boldogan vettem részt benne, de nem gondoltam volna, hogy folytatás is lesz. — Elárulná a terveit? — Amikor itthon voltam az édesanyámnál, felhívott Körmendi Vilmos és felkért a fesztivál gálaműsorában való szereplésre. Bevallom, féltem egy kicsit, mert Magyarországon nagyon régen énekeltem nyilvánosság előtt. A tapsból ítélve, nem kellett volna izgulnom. Ha minden igaz, még az idén több lehetőségem lesz az itthoni megmérettetésre. Poór Péterrel tervezünk egy nagylemezt, de erről babonából nem beszélek többet. — Németországban is jól megy a szekér? — Az eltelt idő alatt többször kezdtem a pályámat elölről, rajtam kívülálló okok miatt. Az 1969-es Táncdalfesztivált megelőzően írtam alá szerződést a Philips-céggel. A karrierem szépen indult, de egyik percről a másikra megtorpant. Énnek egyszerű az oka, férjhez mentem egy német színészhez, Günter Stollhoz. Hét boldog év után hirtelen vesztettem el a párom, szívinfarktusban váratlanul meghalt. Nehéz évek következtek, de sikerült talpra állnom. Az éneklés is segített, bár ismét elölről kellett kezdenem. — Azután jött a Dzsingiszkán. — Sikeres esztendők vártak rám, bár ha az anyagiakra gondol, meg kell mondanom, nem lettem milliomos. Annyit azért elértem, hogy sikerült letelepednem Münchenben, részvényeket is vásároltam. Amikor végeszakadt a Dzsingiszkán sikerszférájának, megint csak a szólókarriert választottam. Ez tehát a harmadik újrakezdés. Időközben sok minden megváltozott a szakmában és nem könnyű a ringben maradni. Ezzel tisztában vagyok. — Mégis, mihez kezd? — Show-műsorokban lépek fel, úgynevezett entertainerment vagyok. Ezt a szórakoztatási formát nagyon szeretem. Időnként dzsesszt is énekelek. Most új terveim vannak, remélhetőleg lemezig is eljutok. — Nem költözik haza? — Egyelőre nem gondolok erre. Ha a pályám kezdetén meg tudtam oldani az állandó ingázást, talán most sem okoz ez gondot. Igaz, egy idő után fárasztó volt Hamburg és Budapest között autózni, de mégis megérte. Ha netán ismét többször kíváncsi rám a magyar közönség, akkor boldogan vállalom az autózgatást. Könnyen lehet, hogy Münchenben csak egy olcsóbb lakást bérelnék, és inkább édesanyámnál laknék, hiszen ő beteg, gondját kell viselnem. — Késmárky Marikából Edina Pop lett. Nem bánta meg a váltást? Egyáltalán nem. Ha újra kezdhetném, biztosan ezt az utat választanám. Amikor kimentem Németországba, igazából még csak akkor indultam el a hazai pályámon, tehát nem volt mit vesztenem. A Dzsingiszkán révén pedig mégis csak európai sikert könyvelhetek el. Szóval, nem bántam meg, ha ezt akarja hallani. Borzák Tibor HÁZNÉZŐ 6. oldal A legeslegelső szerelem 6. oldal Ön mit olvas? 6. oldal Duci-Dönci 7. oldal Jó választást! 7. oldal Őszi turistatanácsok 7. oldal Keresztrejtvény 7. oldal LELKI POSTA Mostanában nagyon sokat eszembe jut az anyósom, akit igazából nem is ismertem. Már nem élt, amikor a férjemmel házasságot kötöttünk. A házasságunk nagyon különösen alakult, a férjem váratlanul elköltözött és én egyedül maradtam. Nemsokára el is váltunk. Nincs közöttünk igazi harag, de valójában alig tudunk egymásról, mert rengeteget utazik. Sokszor azt sem tudom, egyáltalán az országban van-e. Tudom, hogy különösen hang- zik, de van valami amit nálam ha- gyqtt. é?, nép? fgfiom, mit tennem vele. Ez nem hétköznapi dolog, hanem az édesapja hamvait tartalmazó urna. A volt férjemet sosem lehetett hétköznapi mércével mérni és ezért mikor elhozta hozzám a temetőből ezt az urnát, nem lepődtem meg. Megnyugtatott amit mondott, hogy nemsokára megfelelőbb helyre teszi, a másik városban lévő közös családi emlékhelyre. Csakhogy ennek már hatodik éve. Nemrég érdeklődtem a rokonoknál és azt mondták, a családi sírt a városrendezés miatt áthelyezték és abban már nincs több temetésre lehetőség. Tulajdonképpen ekkor döbbentem rá, hogy az urna sorsa teljesen bizonytalan. A volt férjem külföldön van ismét, és rövid telefon- beszélgetésben csak annyit mondott, majd megoldja. De eddig is ezt mondta. A lelkiismeretemmel nem tudok megbékélni, hogy mi most ebben az esetben az én felelősségem. Mit tegyek? Valóban nem hétköznapi a problémája. Bár az elhunythoz fűződő rokoni szálai lazák, de úgy vélem mégis, hogy amikor befogadta anyósa földi maradványait, valami módon közösséget is vállalt a férjével abban, hogy egyszer majd kellő tisztelettel gondoskodnak elhelyezéséről. így nem oktalanul ébredt fel önben a lelkiismeret. A felelősség teljes súlya természetesen volt férjét terheli, aki úgy tűnik, mit sem érez ebből. Feltehetően azért, mert önnél biztonságban sejti az urnát. Csakhogy a halottunk földi maradványa nem egyszerűen egy tárgy, amivel bárhogy bánhatunk. Képzelje el mindazok lelkiállapotát, akik keresték anyósa síremlékét és megtudták, hogy a fia nem igényelte az elhelyezés meghosz- szabbítását, ezért magához vette az urnát. Javaslom, hogy keresse meg ismét a hozzátartozókat — anyósa testvérét — és mondja el nekik köntörfalazás nélkül, mi a helyzet. Ne rejtegesse volt férje hibáját. Ha összefognak, bizonyára találnak közös megoldást. Ebben magára vállalhatja volt férje kötelezettségét is, bár ez kétségtelenül ál- dozathozatal az ön részéről. Mégis a döntő a lelkiismerete békéje. Ez a legjobb tanácsadó ebben a szokatlan helyzetben is. Kuti Ibolya
