Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám

EGYESÜLETEK FÓRUMA TÖRTÉNET ÉS KORRAJZ Mi élteti az amatőr sportot? Előző összeállításunkban a nagyegyesületeknek adtunk fórumot, ezúttal viszont az úgynevezett középkategória osztja meg olvasóink­kal örömeit, gondjait. Az egyesületi és klubvezetők írásain keresztül a sporttörténet mel­lett korrajz tárul elénk, amely markáns képet alkot megyénk sportéle­téről. Talán egyik vezető sem fogalmazta meg konkrétan, mégis vala­mennyi közösségre jellemző, hogy anyagi gondjaik mellett egy nagyon fontos erény, a sportszeretet élteti az egyesületeket. Ez pedig olyan tőke, amelyből nehéz helyzetekben is lehet meríteni. KECSKEMÉTI GAMF DSK Lelkes amatőrök • A kecskeméti főiskolások (sötét felsőben) rögbicsapata a magyar élvonalban szerepel. (PN-archív felvétel.) DUSNOKI KÖZSÉGI SE A plébános katedrát nyitott a pályán A főiskola jogelődjeként öt évig működött Felsőfokú Gépipari Technikum 1964-ben létesült. 1965-ben létrehozta a sportkör):, melynek színe akkor is és ma is narancssárga-fekete. Az első évek legeredményesebb sportága a kézi­labda volt. A főiskola kézilabda­csapata az NB I. B osztályában szerepelt egy évig. A másik igen erős sportág a sakk volt, melyben a tanárok és a diákok együtt alkot­ták a csapatot. A főiskola hallga­tója volt Grószpéter Attila, aki ma a Dutép egyik erőssége és nemzet­közi hírű sakkozó. 1969-től iskolánk jelenlegi nevén főiskolaként működik. A sportkör is a Műszaki Főiskola SC nevet viselte, a mostani diáksportkör megalakulásáig. 1970-től kezdve van a sportkörnek labdarúgó­szakosztálya, egy-egy év kivételé­vel a megyei II. osztályban szere­pelt a csapat. A főiskola — 3 éves képzési ide­je miatt — valamennyi szakosztá­lya meglehetősen változó szinten szerepel a különböző nemzeti baj­nokságokban. Kifejezetten jó szín­vonalú kosárlabdacsapat műkö­dött az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején az NB II-ben, illetve az NB Ill-ban. A fiúcsapat hosszabb, a lánycsapat rövidebb ideig szerepelt az NB II-ben. A'fő- iskolán jo lehetőségek vannak szinte valamennyi sportág művelé­sére, külön ki kell azonban emelni, hogy a tenisz-sportot és annak fel­tételeit szó szerint saját erőből, sőt saját kezűleg teremtették meg Kal­már Sándor, Hadi István és Sárdi László tanár urak. A főiskolai sportkör egész törté­A Gara Községi Sportegyesületnek megyei I. osztályú kézilabda- és megyei II. osztályú labdarúgócsapata van a déli csoportban. Az együttes játékereje jónak mondható. Felsőbb osztályú csapatok is megkerestek már egy-két játékosunkat. A csapat 18-as keretének az átlagéletkora 23 év. A labdarúgó-szakosztály 3 csapatot szerepeltet: felnőttet, ifjúságit és serdü­lőt. A szakosztálynak 65 igazolt játéko­sa van. Az egyesületen belül a labdarú­gó-szakosztálynak a továbbiakban is az a terve, hogy II. osztályban jól szere­peljen. Az elképzelés — ha az anyagi helyzetünk megengedi — a bajnokság megnyerése. A jelenlegi helyzetünk igen aggasztó, mivel a fő szponzorunk, a helyi termelőszövetkezet, olyan anya­gi helyzetbe került, hogy nem tudja tá­mogatni az egyesületet. Egyedüli támo­gatónk az önkormányzat, amelytől 300 ezer forintot kaptunk. Ezenkívül az áfész nyújt 25 ezer forint támogatást. Ebből viszont nagyon nehéz tervekről, netére jellemző, hogy működését szervezési és adminisztratív vonat­kozásban is öntevékeny oktatók és hallgatók biztosítják,, segitik. 1989 februárja óta a főiskolán ■ diáksportkör működik a következő sportcsoportokkal: kispályás lab­darúgás, nagypályás labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, röplabda, rögbi, természetjáró, kondicionáló torna és egyéb (asztalitenisz, sakk, úszás, lövészet). A diáksportkörnek minden hallgató a tagja és — rend­kívül alacsony tagsági díj ellenében — a felsoroltakon kívül sítáborok­ban, vízi túrákon, házibajnokságo­kon vehetnek részt. Időnként nagyon jó képességű sportolóink akadtak. Ilyen volt például Szedmák Attila többszörös válogatott atléta és Kutasi László válogatott labdarúgó is. Fontos része a sportkör műkö­désének a minden évben sorra ke­rülő egyetemi és főiskolai bajnok­ságokban való részvétel, amit rö­vid ideig diákolimpiának is nevez­tek. Legkiemelkedőbb eredménye­ink voltak: a kézilabdacsapat két esetben került országos négyes döntőbe, a röplabdás fiúk pedig az 1989—90-es tanévben országos 3. helyezést értek el. Említésre méltónak tartjuk, hogy a Miskolci Egyetem Dunaúj­városi Főiskola Karával együtt 1970-ben először szerveztük meg az Országos Műszaki Főiskolás Sportnapokat, melyet azóta is minden évben más és más főiskola rendez meg. Mi eddig háromszor voltunk házigazdák. Vasvári Károly GAMF DSK ügyvezető elnöke elképzelésekről beszélni. Ez az összeg a csapatok utaztatását is alig fedezi. A labdarúgók a mérkőzéseken egymás lábáról szedik le a cipőt, mert a szak­osztálynak nincs annyi pénze, hogy mindenkinek cipőt vásároljon. Az idei bajnokságban akadt egy ga- rai vállalkozó, Kubatov József, aki 31 ezer forintért szerelést vásárolt a csa­patnak. A szakosztály ezért külön kö­szönetét mond a patronálónak. Remél­jük, hogy lesz még ilyen jó szándékú támogató, aki megsajnálja szakosztá­lyunkat. Úgy gondolom, hogy Gara sportsze­rető lakossága igényli ennek a két szak­osztálynak a működését, de, sajnos, ennyi támogatásból ezt nagyon nehéz megoldani. Az egyesület örökös pénz­zavara áldatlan állapot. Remélem, hogy az illetékesek elgondolkoznak ezen és mérlegelik a sportegyesület fenntartásának szükségességét.' Molnár Márton labdarúgó-szakosztályvezető KUNSZENTMIKLÓSI VSK Utánpótlás­nevelés, magas színvonalon A Kunszentmiklósi Városi Sport­kör 1920-ban alakult. Hosszú ideig a labdarúgás és az atlétika volt a fő sportága. Az 1930-as években jelen­tős szerepe volt az uszósportnak és a vízilabdának. A birkózószakosz­tály 1964-ben alakult Országh Fe­renc, Kovács Sándor és idős Bíró Ká­roly közreműködésével. Kézilabda­szakosztályunk 1985 óta működik. A labdarúgó-szakosztály 1990-ben kivált a sportkörből és önálló klub lett. A birkózószakosztályunk elsősor­ban utánpótlás-neveléssel foglalko­zik. A szakosztályt idős Bíró Károly alapító fogja össze az edzők — ifjú Bíró Károly, Bíró György és Losonc- zi Márton — közreműködésével. Huszonnyolc igazolt versenyzőjük van, de rajtuk kívül harminc­öt-negyven olyan versenyzőpalántá­val is foglalkoznak, akik a szak­osztályban tanulják a sportág alap­jait. A kis közösség eredményességét jelzi, hogy Európa-bajnoki ezüstér­mest is neveltek, a csapatbajnoksá­gon pedig az országos bajnoki dobo­gó második fokáig jutottak. Nagyon jó sportkapcsolatot ala­kítottak ki a BVSC-vel, újabban pe­dig a Marosvásárhelyi Sportiskolá­val szeretnék szorosabbra fűzni a barátságot. A szakosztály anyagi körülmé­nyei rendkívül szerények. A jó ered­mények nem a kedvező pénzügyi helyzetből adódnak, hanem egy lel­kes csapat évtizedek óta végzett szakszerű és odaadó munkájából. A költségvetésük felét az önkor­mányzat biztosítja, a másik felét pe­dig a szponzoroktól, a tagdíjakból és a pártoló tagok befizetéseiből egészí­tik ki. A kézilabda-szakosztály munká­ját Haspel András irányítja, míg az edzői teendőket Szigeti Csaba test­nevelő látja el. A csapat 1987-ben jutott fel a megyei I. osztályba. 1990- ben már női csapatot is indítottunk. A szakosztály ötvenhat igazolt ver­senyzőt tart nyilván, de ezenkívül hetven-nyolcvan tanulót is foglal­koztat. Az utánpótlás-nevelésben nagy segítséget jelent a diáksport- körrel kialakult jó kapcsolat. A szakosztály legnagyobb gondja a működés feltételeinek a megterem­tése. Az önkormányzat a versenyez­tetés ötven százalékát átvállalja, a többit a birkózókhoz hasonlóan te­remtik elő. Tömegsport-szakosztályunk ha­gyományosan részt vesz, illetve szer­vezi a város szabadidősportját. A korábbi években ezek általában ünnepekhez, évfordulókhoz kapcso­lódtak, mi azonban már a rendsze­rességre törekszünk. Ehhez nagy szükség van a készülő sportcsarnok­ra, amely méltó helye lesz majd ren­dezvényeinknek és valamennyi sportágnak. Kurdi János, elnök Sportkörünknek labdarúgó-szak­osztálya van, sajnos, egyéb sportágak egyelőre szervezett formában nem működnek településünkön. Labda­rúgóink hosszú ideje a megyei II. osz­tályban szerepelnek felnőtt, ifjúsági és az utóbbi időszakban serdülőcsapa­tokkal. Sportkörünket egy nyolc tagból ál­ló sportvezetés irányítja, melynek tagjai: Kovács Marcell sportkörel­nök, Simola János szakosztályvezető, Kovács András intéző, Csengeri Ru­dolf, az I. csapat edzője, Kollár János, az ifjúsági csapat edzője, Vámos Já­nos, a serdülócsapat edzője, Honfi Sándor az I. csapatjátékosa, Molnár László, az I. csapat játékosa. Játékosállományunk helyiekből tevődik össze. Sportvezetésünk kife­jezett célja, hogy a lakosság sportol­jon, tudatos szakmai munkával ér­jünk el eredményeket. Játékosainkat értékként kezeljük, ami már pénzben is kifejezhető tőké­vé válik, így a kelebiai sport mérték­Dusnok község sportegyesületé­nek hivatalos alapítási éve: 1935. Mint a többi faluban, így Dusnokon is a sport egyenlő volt a focival. Kez­detben a focicsapat a körzeti baj­nokságban szerepelt. Mérkőzéseik­re szerény körülmények között, de annál nagyobb lelkesedéssel készül­tek. Vidékre lovas kocsival, kerék­párokkal és bizony néha gyalogosan is mentek. Ennek a korszaknak ki­magasló egyénisége Murányi Lajos tanító úr volt. Fáradhatatlan mun­kával tette le a labdarúgás alapjait a faluban. Az 1960-as évek elején Fekete Zoltán testnevelő tanár állt a helyi labdarúgás élére. Az iskolában is módszeresen foglalkozott a tehetsé­gekkel. A hatvanas években valósá­gos fociláz uralkodott a faluban. Ezekben az években az átlag néző­szám 800—1000 fő volt. A csapat látványosan, korszerűen focizott, ennek ereményeként a megyei I. osz­tályba került. A faluban és környé­A Kecskeméti Spartacus Sportkör 1953-ban alakult. Jelenleg egy női és egy férfiasztalitenisz-szakosztálya működik. A sportkör mindig szem előtt tartotta az utánpótlás-nevelést, amelynek révén csak néhány idegen- légiós szerepelt azéveksorán.U gy an- csak nagy figyelmet fordított a sport­kör a tömegsport, szabadidősport se­gítésére, támogatására. Általában hét végeken nyitott a tömegsport ré­szére az asztalitenisz-csarnok. Az Arany János Általános Iskolával pe­dig — többéves együttműködésünk révén—asztaliteniszre oktatjuk az el­sős és másodikos gyerekeket. Saját sportcsarnokunk van a Szé­chenyi sétány 11. szám alatt, teljes szociális létesítménnyel ellátva. Hát­ránya az üzemelési költség, előnye, hogy állandó edzéslehetőséget bizto­sít a versenyzőinek. A férfiszakágnak mintegy 40 iga­zoltjátékosa van, amelynek 80 száza­léka utánpótláskorú. A férficsapat 1984-ben került fel az NB III-ba. Azóta 2-3 évente egy-egy osztállyal feljebb indultunk a Nemzeti Bajnokságban. Jelenleg az NB I. A csoportban játszunk. Ezt az évet a tanulás évének szántuk, csaknem az eredménytől függetlenül. Az anyagi eszközök hiányában nem erősítet­tünk, sőt ketten el is távoztak. A játé­kosok közül senki sincs sportállásban. Minden felnőttjátékosunk maga teremtette meg saját egzisztenciáját és csak sportszeretetbol asztaliteni­szezik. A felnőttcsapatot Vad Sán­dor, Szily György, Türei Ferenc, Sza­bó Krisztián és Szűcs A ttila képezi. Az egyesületnek két edzője van, akik kö­zül az egyik főállásban, a másik mel­lékfoglalkozásban dolgozik. Utánpótlás-korosztályban orszá­gos szinten is kiemelkedő eredménye­ink vannak. Versenyzőink több I. osztályú ranglistaversenyt nyertek, illetve helyezettek voltak. Az orszá­gos újonccsapat-bajnokságban pél­tartó derűlátással tekinthet az elkö­vetkezendő időszak elé. Sporttelepünket három éve intenzí­ven fejleszteni kezdtük. Célunk egy olyan sportcentrum kialakítása, mely elsősorbana helyi lakosság szabadide­jének ésszerűbb felhasználását tenné lehetővé. Pályánk körül korlátot, be­tonlelátót, a kapuk mögött öt méteres dróthálót építettünk saját erőből. Az öltözők, a víz, a fűtés, az öltöző épüle­tének teljes felújítása az önkormány­zat által biztosított pénzeszközeiből vált lehetségessé. A sportcentrum ki­alakítása ötéves programban valósul­na meg: a lelátó építésének a folytatá­sa, a sporttelep bekerítése, valamint egy sportklub létrehozása lenne a leg­fontosabb teendőnk. Gondjaink az elmúlt rendszerből fakadnak, néhány kivételtől eltekint­ve. Képtelenek vagyunk tagságot to­borozni, tagdíjból bevételeket biztosí­tani. Mérkőzéseinken nehéz össze­szedni nézőinktől a belépőjegy árát. Önkormányzatunk a sportkör tárno­kén mind a mai napig „aranycsapat­ként” emlegetik ezt a korosztályt. Az 1970-es évek elején az arany­csapat szétesett. Következő idősza­kot a kapkodás, a tervszerűtlen munka jellemezte: sűrű edzőcserék, játékosok jöttek-mentek. Az 1980-as évek elején Rogács Já­nos személyében egy fiatal, tenni- akaró elnök került az egyesület élére. A szakmai munkát Nagy Ferenc, egy jól felkészült szakember vette kézbe. Végre összejött egy jó szellemű, dol­gozni hajlandó társaság. A befekte­tett munka meghozta eredményét, a csapat a megyei II. osztályba jutott, ahol évekig meghatározó szerepet játszott. Két alkalommal is fölcsil­lant a remény: a megyei I. osztályba jutás, de az utolsó pillanatban elbu­kott a csapatunk. Az utóbbi időben a labdarúgócsa­patunk a középmezőnyben stagnál. Bízunk benne, hogy megfiatalodott együttesünk egy-két év múlva újra magasabb célt tűzhet maga elé. Az dául a 2. helyet szerezték meg a fiata­lok. Szabó Krisztián, Sági Beatrix, Kovács Júlia, Bencsik Dóra ős Szabo- vik Adrienn ifjúsági aranyjelvényes gatását (működésre biztosított támo­gatásról van szó) a felmerülő igény­hez mérve csak 50 százalékban bizto­sítja, holott költségvetésünkben kizá­rólag a legfontosabb költségeket állí­tottuk be. A szponzorok nálunk még nem jelentek meg, égy-egy kivételtől eltekintve. Azelmúlt években kapcsolatot léte­sítettünk olasz csapatokkal. 1991 -ben idegenben, ez évben Kelebián nemzet­közi labdarúgótornán vettünk részt, a kapcsolatok bővülése várható. Nélkülözhetetlen olyan létesítmé­nyek fenntartása is, melyben a kikap­csolódni vágyók méltó környezetben tölthetnék el a szabadidejüket. Hosszú idejp szorgalmazzuk az ál­talános iskolában szakos testnevelő tanár alkalmazását, sajnos, ered­ménytelenül. E tekintetben szintén csak a szemléletváltás segíthetne az előrelépésben. Az elmúlt néhány évben közsé­günkben előrelépés történt a sportkör tevékenységében, azonban ez sok­sok ütközéssel, konfliktussal és ter­mészetesen munkával járt. Az edzők, a sportvezetők ellenszolgáltatás nél­kül végzik munkájukat tiszteletremél­tó tenniakarással, önzetlenül, egy­mást segítve. Játékosaink ehhez a hozzáálláshoz nagyrészben partne­rek, az igazi bizakodásra ez ad alapot. Kovács Marcell a sportkör elnöke 1980—1990-es években sokat kö­szönhettünk Kistamás István plébá­nos úr önzetlen, segítőkész, a falu fiatalságát összetartó munkájának. Nélküle elképzelhetetlen Dusnokon a sportélet. A labdarúgó-szakosztály mellett évek óta működik asztalitenisz­szakosztály is. Sőt 1991-ben a meg­épített — minden igényt kielégítő — kézilabdapályával megteremtet­tük a feltételeket kézi-, kosárlabda­játékok versenyszerű űzésére. Jelen­leg Kistamás István plébános veze­tésével női kézilabdacsapat van ala­kulófélben. A szakosztályokat, diáksportot és a tömegsportot az egyesület finan- szirozza. Az 1992. évi költségvetés: 700 ezer forint. 1990 óta az egyesüle­tet az önkormányzat támogatja. Simonies Vince a labdarúgó-szakosztály vezetője Szegedi Ágnes az egyesület elnöke játékosok. Szabó Krisztián a felnőtt­csapatnak is biztos tagja. Áz országos versenyeken elért fiú- utánpótlás-eredmények alapján az ország 4. legjobb utánpótlás-nevelő egyesülete vagyunk, míg a lányok a 9.-ek. Mindkét szakágat egybevéve, a város legeredményesebb sportegye­sülete vagyunk, két NB I-es és egy N B Il-es csapattal, valamint egy jövőt megalapozó utánpótlás-bázissal. Női asztaliteniszben három ifjúsá­gijátékossal felálló NB I. B-s női csa­patnak az a célja, hogy megnyerje a B csoportot. Az utánpótláskorú játé­kosokkal szereplő II. csapatunknak pedig megnyerni az NB Il-öt. Nehézségeink elsősorban anyagi természetűek. Az éves költségveté­sünknek mintegy egyötödét kapjuk központi támogatásként, a többit 10- 20 ezer forintonként, különféle szponzoroktól. Úgy érezzük, mél­tánytalan ez a kivételes állapot:, amely a létesítmények fenntartásá­ban kialakult. Néhány egyesület in­gyen kapja meg az önkormányzat tu­lajdonában lévő létesítményeket, míg mások bérleti díjat fizetnek, nagy üze­melési kiadásokat fedeznek azért, hogy játéklehetőséget biztosíthassa­nak a tagjainak. Ezen kellene változ­tatni. hogy azonos elbírálást kapjon a futballpálya és az asztalitenisz-csar­nok is. Mi magunk elé célként a fennmara­dást, valamint az utánpótlásra alapo­zott szisztematikus csapatépítést tüz­tuk ki. Újhidy Tibor szakosztályvezető Összeállította: Banczik István GARAI KÖZSÉGI SK Egymás lábáról szedik le a cipőt KELEBIA KÖZSÉGI NÉP SK Társadalmi munkában, önzetlen segítséggel KECSKEMÉTI SPARTACUS SK • Kovács Júlia a Kecskeméti Spartacus asztalitenisz-csapatának egyik erőssége. A város legeredményesebb egyesülete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents