Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10 / 240. szám

4. oldal, 1992. október 10. MEGYEI KORKÉP MAMUTCSONT, BARGUZINI LÁDA, PETŐFI-KÖTET Magángyűjtemény Fülöpszálláson Merre találjuk a helytörténeti gyűjteményt? — kérdezgettük Fü­löpszálláson mindhiába. Nem tud­ták megmondani a helybeliek. Az­után könnyítettünk a feladványon, hol bérel házat a budapesti Székely Gábor. így egyhamar sikerült meg­találnunk a fülöpszállási születésű múltbarátot, múzeumával együtt. — Nem múzeum ez — tessékel bentebb a parkettás szobákba, mi­közben az utcai ablakok redőnyét húzza fel. Igaz is, ne nevezzük mú­zeumnak, hanem „csak” helytörté­neti gyűjteménynek. Elsősorban Fülöpszállásra vonatkozó régésze­ti, történeti, néprajzi anyagok lát­hatók a szépen elrendezett vitrinek­ben, polcokon és a falakon. A régi értékes lapok, kiadványok nem ke­vés pénzbe kerültek, ez nyilvánva­ló. Amint a szenvedélyes gyűjtő be­vallotta, bizony sokszor zsebbe kel­lett nyúlnia, ha antikvárius ismerő­sei szóltak neki, Fülöpszállásra vagy a környékre vonatkozó „kin­cset” találtak. Minden egyes pél­dányhoz emlék fűződik, ha más nem, az a kalandos út, melyen elju­tott a nélkülözhetetlen tárgyakhoz vagy kiadványokhoz. — Nézze csak, itt van ez a kőbalta — mutat a házigazda egy töredezett kődarabra. — Emlékeztem, hogy nagyapám a kút vödrére kötötte, sokáig azon lógott. Egyszer aztán feltűnt, hogy nincs ott. Lapozgat­tam a történelemkönyvet, meghök- kenve fedeztem fel, hogy a lerajzolt kőbaltát ismerem! Amikor legköze­lebb Fülöpszállásra mentünk, azonnal azt kérdeztem a papától, hová tűnt a vödörre kötött kőda­rab. Beleesett a kútba, legyintett. Én pedig onnan mentettem ki, nem kis izgalmak kíséretében. Szak­emberek szerint is értékes darab. Fülöpszállás őstörténetére, ké­sőbbi időszakára vonatkozóan is több tárgy, dokumentum szerepel a kiállításon. A mamutfej a húszas években került elő csatornaásás­kor, úgy mint az őstulokkoponya. A gázvezeték építésekor mentő- .rpurtkát végeztek a régészek. Érté­kes levelek, könyvecskék fedezhe- , tqk, fej, például a török időkből származó levél, melyet Ibrahim pa­avagy receptcserebere DUCI DÖNCI mai ajánlata étlapjáról: Csirkecomb, ahogy Jani bácsi szereti Hozzávalók: 4 csirkecomb, ugyan­annyi csirkemáj, 20 dkg gomba, 15 dkg zöldborsó, Ízlés szerint só, törött papri­ka, bö'rs, Piro.s Arany, petrezselyem zöldje, a raguhoz kis fej vöröshagyma. A csirkecombokat ropogósra sütjük. Közben gombát, zöldborsót, vöröshagy­mát, apróra vágott esi rkemájat kevés zsí r- ban megfuttatunk. Petrezselyemzölddel meghintjük, sóval, borssal és kevés Piros Arannyal fűszerezzük. Hakész, mindezta csirkecombokra öntjük.' A bajai Véndió vendéglő kínálatából: Harcsapörkölt túrós csuszával Hozzávalók (4 személyre): 1,5-2 kg harcsa, 2 evőkanál fűszerpaprika, 5 dkg füstölt szalonna, 2 fej hagyma v. 1 zöld­paprika, 1 paradicsom) só, bors, 4 cse­resznyepaprika,4adagtúróscsusza, 1 dl vörösbor. A kockára vágott szalonnából pörkölt- alaplevet készítünk, összeforraljuk vö­rösborral, belehelyezzük a harcsasze­leteket, keverés nélkül kb. 20-25 percig óvatosan főzzük, hogy a halhús ne főj- jön szét. A tusós csuszára tálaljuk. A PN-Parti valami más, valami új! Részletes játékszabályunk az okt. 5-ei lapszámunkban. A fődíj: j egy konyhabútor! ^ sa írt — magyarul. Sterio Károly színes metszetei szintén ritka példá­nyok, úgy mint az 1817-ben datált céhkiváltságlevél. Mindezek segít­ségével is nyomon követhető a falu története. Természetesen az egyik teremben szisztematikusan szere­pelnek a kiemelkedő események, • úgy mint az 1848—49-es forrada­lom és szabadságharchoz, az első, a második világháborúhoz kapcso­lódó dokumentumok. Érdekesek a Csajághi Gyula hagyatékából elő­került kották, füzetek, melyek kivá­lóan reprezentálják a harmincas, negyvenes években történteket. Fü­löpszállás más jeles szülötte is jelen van a múzeumban, például az egy­kori olimpiai bajnok, Bauer Ru­dolf, kinek közeli kastélya még ma is megvan, igaz, egészen más célo­kat szolgál. Petrovics és Petőfi méltó helyen „mutatkozik be”, rögtön az első szobában láthatók a falu és a költő kapcsolatára vonatkozó levelek, könyvek, képek, festmények. Azok az edények, üvegkancsók, poharak is közszemlére kerültek, melyeket a gyűjtő a központban álló kocsma padlásáról hozott elő. Ebben a munkában sok segítséget kapott a • Székely Gábor várja a látogató­kat a magángyűjteményében. falubeli gyerekektől, akik az első hí­vó szóra gyűjtőútra indultak nagy­anyáik portáján és a fülöpszállási öregek padlásán. Es még mindig Petőfi. Székely Gábor látta a budapesti Petőfi Iro­dalmi Múzeumban dr. Szabó Géza szekszárdi régész kiállítását a szibé­képek, cikkmásolatok, tárgyak Barguzinból. (Fotó: Straszer András) • Céhkiváltságlevél fülöpszállási takácsok, szabók és cserzővargák számára 1817-ből. riai Petőfi-expedícióról. A Bargu- zinban járt szakember néhány esz­közt is kirakott és áttekintést adott a vitás történetről. Ezek a tablók és tárgyak Fülöpszállásra kerültek, miután Székely úr úgy gondolja, nem jelent számára kellemetlensé­get, ha mások is megismerhetik az üggyel kapcsolatos részleteket. — Nekem Fülöpszálláson van a nyaralóm, itt, ebben a hangulatos főutcai házban — mondja a gyűjte­mény gazdája. — Van bőven hely, nem úgy, mint régebben, amikor a pártházban rendeztük be a kiállí­tást. Hogy megszállott lennék? Nem hinném. Más italra költi a pénzét, én pedig a múlt tisztelője va­gyok. Amit kidobnának, nekem biztosan szükségem van rá ebben a gyűjteményben. Éppen ezért fáj Székely Gá­bornak, hogy a nemrég kisze­melt, a falu zsinagógájának egyetlen emlékőrző márványla­pocskáját nem adták a múzeum­nak, hanem hirtelenjében a tulaj­nak is nélkülözhetetlenné vált. Ez persze csak aprócska kudarc, de a gyűjtőt rosszkedvűvé teszi. A lényeg mégis az, hogy féltett tárgyait, dokumentumait minél többen megnézzék. Szentendré­ről, Budapestről is jártak már nála, de a fülöpszállásiak nem­igen mutatnak érdeklődést az őket érintő kiállításra. Ami ké­sik, nem múlik. Minden szomba­ton délelőtt nyitva a kapu . . . Borzák Tibor SZÍNHÁZ, MOZI, TV KECSKEMÉT, Katona József Színház: este 7 órakor: NAPLE­MENTE ELŐTT. Bcrky Lili-bérlct. Városi mozi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: A SZERETŐ. Színes, francia—an­gol filrft, csak 18 éven felülieknek. Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor: SÜLT, ZÖLD PARADICSOM. Színes, mb„ amerikai film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Stúdiómo­zi: 7 órakor: OLTALMAZÓ ÉG. Színes, amerikai film, 14 éven aluli­aknak nem ajánlott. KISKUNFÉL­EGYHÁZA, Petőfi.mozi: 5 és 7 óra­kor: DERMESZTŐ SZENVEDÉ­LY^. Színes, amerikai film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Stú­diómozi: 6 órakor: BEETHOVEN. Színes, mb.,amerikai film. KISKUN TV: 05.00 08.00: KÉPÚJSÁG. 08.00- 12.00: AGRO TV műsora. 12.00- 24.00: KÉPÚJSÁG. KTV: 08.00- 12.00: ATV-VÍKEND. A tartalomból: 8.00: Tom és Jerry gyermekei, rajzfilm. 8.30: Kapásjel­ző horgászoknak. 8.40: Air Turmix. 8.50: Postai világnap ünnepi összeál­lítása. 9.00: Ütköző futam, amerikai —hongkongi film. 9.45: Víkcnd: Ős­kutatók. 10.00: Horoszkópsuli. 10.10: Víkcnd: Vendégségben egyéni családkutatóknál. 10.40: Opel Klub. 10.50: Gyűjtök, sorozat. 11.00: Vi- kend: Őskutatók. 11.10: Ütköző fu­tam, amerikai- hongkongi krimi. 11.45: Postai világnap, ünnepi össze­állítás. 11.55: Déli harangszó. 13.00 —17.00: ATV DÉLUTÁNI IFJÚ­SÁGI MAGAZIN (DIM). A tarta­lomból: 13.00: Rípacs macskák, rajz­film. 13.27: Sport Billy, rajzfilm. 13.50: Zene. 14.00: Aki sárga masnit viselt. Am. westernfilm. 15.00: Ufo­magazin. 15.18: Zene-bona sok klip­pel. 15.50: Mi lenne, ha nem len­ne...? 16.00: Aki sárga masnit vi­selt. Am. westemfilm. 16.50: Beszél­getés az „Év reklámhangjával”. Vasárnap Kecskeméti Katona József Szín­ház: délután _3 órakor: NAPLE­MENTE ELŐTT. Vízváry Maris- ka-bérlet. A mozik műsora megegyezik a szombatiéval. KTV: 8.00— 12.00: a csütörtöki TV -1É V É-prod uk ci ó is­métlése. 14.00 15.00: KÉPÚJ­SÁG.. 20,00 24.00: A pénteki TV- TÉVÉ-produkció ismétlése. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Ütközés A múlt év április 14-én, este fél hét körül egy fiatal lány, bizonyos M. E. L., huszonegy éves szegedi lakos, a barátjától kölcsönkapott Mazda típusú személyautóval Kis­kunfélegyházát elhagyva, Szeged felé haladt. Gépjárművezetői en­gedélyét nem sokkal ezelőtt kapta meg, mindössze háromezer kilo­métert vezetett, túl nagy gyakorla­ta tehát nem volt. Alig ért ki Fél­egyházáról, eszébe jutott valami és úgy határozott: megfordul és visz- szamegy. A szándékot tett követ­te, lehúzódott az út jobb szélére, ellenőrizte a mögöttes forgalmat és mert úgy látta, nem jön semmi, indexelt balra és elindult. A tere­lővonalhoz húzódott, hogy meg­forduljon. Ekkor azonban már nem vette észre, hogy mögötte, vele egy irányba egy motorkerék­pár jön. A Suzuki 750-es motorkerék­párt K. J. kiskunfélegyházi lakos vezette, utasként V. G. ugyancsak félegyházi fiút szállította. Körül­belül 97-108 kilométeres sebesség­gel száguldott a Suzuki és bár an­nak vezetője látta, hogy a Mazda balra indexel, meg akar fordulni, sebességét nem csökkentette, s irányjelzés nélkül a menetirány szerinti bal oldalra kanyarodva így akarta kikerülni a Mazdát. Ez sajnos nem sikerült, fékezés nélkül belerohant a Mazdába. Á baleset következtében a pótutasként uta­zó V. G. kirepült a nyeregből és az úttestre zuhanva, olyan súlyos agyzúzódást szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. Súlyosan, de nem életveszélyesen sérült a Suzu­ki vezetője is, a két jármű alapo­san megrongálódott. A motor nem volt kivilágítva. A Mazda vezetőjének jogosítvá­nyát a helyszínen bevonták és elle­ne eljárást indítottak. Ennek során a szakértők megállapították, hogy a motor még féktávolságon kívül volt, amikor az autós a visszafor­dulást megkezdte. Gondatlanul járt el viszont a Mazda vezetője, amikor a fordulás lehetőségéről meggyőződött, mert látnia kellett volna a Suzukit,-hiszen annak ész­lelésében sem mögötte, sem előtte közlekedő jármű nem akadályoz­ta. Mindazonáltal a baleset elke­rülhető lett volna, ha a motoros lassan fékez, illetve, ha járművét nem balra, hanem jobbra kormá­nyozza. Ezt akkor tehette volna meg nagyobb biztonsággal, ha nem lépi túl a megengedett órán­kénti nyolcvan kilométeres legna­gyobb sebességet. Mérlegelve az összes körül­ményt, a bíróság bűnösnek talált M. fe. L.-t halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségé­ben, és ezért főbüntetésül 10 hóna­pi fogházra ítélte, s további egy év hat hónapi időtartamra eltiltotta a járművezetéstől. A fogházbün­tetés végrehajtását azonban egyévi próbaidőre feltételesen felfüggesz­tette. Kimondta azt is a bíróság, hogy a fogházbüntetés esetleges végrehajtása esetén a vádlott bün­tetésének legalább 2/3-ad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Ugyanakkor köte­lezték a vádlottat a felmerült 13 ezer forint bűnügyi költség megfi­zetésére. Az ítélet kiszabása körében a bíróság enyhítő körülményként ér­tékelte a vádlott fiatal felnőtt ko­rát, eddigi kifogástalan közlekedé­si magatartását és azt, hogy a bal­esettel összefüggésben a motorke­rékpár vezetője is közlekedési sza­bályokat szegett meg. Súlyosbító tényező volt viszont, hogy M. E. L. alapvető közlekedési szabály ellen vétett, továbbá, hogy a minősítést megalapozó eredményen felül egy személy súlyosan megsérült. Az ítélet jogerős és fel nem füg­gesztett részében végrehajtható. G. S. HETI SOROZATUNK GYILKOSOK ÉS ÁLDOZATOK A durvaság felső foka P. J. sükösdi lakos élete, pá­lyája szépen indult. Érettségi után a bajai városházához ke­rült, majd hamarosan főelőadó lett. Megnősült, két kislányuk született, de Bajáról Sükösdre költöztek a szülői házhoz. P. J. bejáró lett és inni kezdett. Mun­kahelyéről elküldték, felesége megszakította vele az életközös­séget, bár ekkor már három gye­rekük volt. Végül alkalmi mun­kás lett, kölcsönöket vett fel, anyjától is állandóan pénzt kö­vetelt, s ha nem adott — meg­verte. Az asszony kénytelen volt feljelenteni a saját fiát, de semmi nem változott. Azaz mégis: 1976. októberben meghalt P. J. édesanyja és az iszákos, durva, garázda férfi nyolcvanéves nagyanyjával ma­radt kettesben. Kiderült az is, hogy az anya két házát és min­den más vagyonát az unokáira hagyta, fiát kitagadta az örök­ségből. A nagymama, aki koráb­ban agyvérzésen esett át, alig tudta ellátni önmagát, ápolásra, gondozásra szorult volna, de az unoka, P. J. nem törődött vele. 1977 elején az idős asszony már csak 42 kiló volt, néha a szom­szédok, ismerősök vittek neki ennivalót, ők mosdatták, takarí­tottak nála. Amikor P. J. erre rájött, gorombán megtiltotta a jótékonykodást és olyan kijelen­tést tett, hogy a nagymamát nem kell táplálni, mert akkor hama­rabb meghal. A szomszédok azonban — ki­használva a részegeskedő P. J. távollétét — lopva, az ablakon át adtak táplálékot K. J.-nénak, a nagymamának. Azért az abla­kon, mert az unoka bezárta az idős, beteg asszonyt. Mindez azonban még csak a kezdet volt. Az italtól immár teljesen el­durvult P. J. többször megverte az idős asszonyt, ököllel ütötte. Emiatt a szomszédok feljelentet­ték, de ő beadványt íratott alá a nagymamával, hogy ne büntes­sék meg. A további feljelentések is eredménytelenek maradtak, mert mindet visszavonatta a nagymamával, aki azért írta alá, mert félt a további ökölcsapá­soktól. A szomszédok megelégelték. 1976 novemberében az egyik szomszéd, B. T. magához vette az asszonyt és két hétig ápolta, gondozta a saját lakásában. K. J.-né, a nagymama ezután visz- szament és az unoka tovább ütötte. A szomszéd ismét magá­hoz vette, kórházba vitette, ahol három hétig feküdt, de 1977 ja­nuárjában kiadták. Ettől kezdve P. J. ebédet hordott haza, hogy a szomszédok lássák: gondosko­dik. Közben az ebédet ő fo­gyasztotta el az éhező öregasz- szony szeme láttára, hogy fokoz­za annak szenvedését. Az egész községben köztudott volt, hogy mi történik a Dózsa György utcai házban. Mégsem volt hivatal vagy hatóság, amely cselekedett volna, noha már a szomszédok is tettek feljelentést. A tragédia, amely ilyenformán elő­revetette árnyékát, 1977. február 14-én bekövetkezett. P. J. ezen a napon is ivott, telje­sen lerészegedett. Több mint két liter bort fogyasztott, de ez neki, mint alkoholistának bőségesen ele­gendő volt. Délután öt óra körül érkezett haza. Azt tapasztalta, hogy a nagyanyja — éppen koráb­bi agyvérzésével járó részleges bé­nultsága miatt — összepiszkította a lakást, nem bírta tartani a székle­tét. Az unoka ezen teljesen felhá­borodott, ököllel rontott az ágy felé botorkáló öregasszonyra. Nyolc-tíz ütést mért a harmincöt éves férfi a mozogni is alig tudó, teljesen legyengült asszonyra . . . Február 16-án derült ki a szom­szédok előtt, hogy mi történt két nappal korábban. Másnap a köz­ségi tanács intézkedésére a mentő kórházba vitte az idős asszonyt, de onnan — a kellő vizsgálatok után — visszaküldték a lakására, mert már látszott, hogy nem lehet segí­teni rajta. Néhány órával azután, hogy a mentősök a saját ágyába fektették, a nagymama meghalt. P. J.-t letartóztatták. Csak any- nyit ismert el, hogy háromszor va­lóban megverte a nagyanyját, de azok nem voltak nagy erejű ütések és többször hozzá sem nyúlt. Ter­mészetesen a tanúk, a szomszédok mindezt cáfolták és elmondták az éheztetést is. Az orvos szakértők a boncolás eredményeképpen meg­állapították, hogy az idős asszony halálát a február 14-én elszenve- 1 dett sérülések oKozTák. , A bíróság P. J.-tLemberölés büri- tette miatt 13 évi szigorított bör­tönre ítélte s további tíz esztendőre eltiltotta a közügyektől és kény­szer gyógykezelésre kötelezte. A súlyosbító körülményekről a következőket olvashatjuk az ítélet indoklásában: „A vádlott életmódja mélysége­sen elítélendő, hiszen édesanyját is bántalmazta. Anyja halála után pedig a gondozásra, ápolásra Szo­ruló sértettel, közeli hozzátartozó­jával szemben több hónapon ke­resztül, rendkívül brutális módon viselkedett. Szinte emberi mivoltá­ból kivetkőzve, majdnem a sanyar­gatásig fajult a magatartása. . . ” Gál Sándor SZÁZÉVES HAGYOMÁNY Önkéntes tűzoltó­egyesület Kunszentmiklóson A közelmúltban Kunszentmik­lóson az önkéntes tűzoltó-egyesü­let munkájáról készült beszámoló került a városatyák elé. Az írásos anyag nem kis büszkeséggel állí­totta: a Felső-Kiskunság legperi­férikusabb településén mintegy 100 éves hagyománya van az ön­kéntes tűzoltók munkájának. Je­lenleg 65 tagja van az egyesület­nek, technikailag jól felszereltek, ismeretekben felkészültek, jó szak­emberek. 1981. január 1-jétől be­vezették a készenléti szolgálatot (elérhetők: a 351-204-es számú te­lefonon), ugyanis a város távol esik a hivatásos tűzoltóságoktól. Az egyesület ezenkívül a város és a környező települések nagyobb gazdaságaival úgynevezett együtt­működési megállapodást kötött. Az általuk befizetett összegből fi­nanszírozzák a tűzoltóparancsnok és a két gépkocsivezető munkabé­rét. Sajnos, tizenhárom gazdaság nem járul hozzá a költségekhez — mondta Takács József, az egye­sület elnöke —, ezért a működő­képesség megőrzéséhez szükséges összeget a városi önkormányzat előlegezte meg, amit ezúton is kö­szönnek. A tűz- és kárelhárításhoz három gépjárművük van, ezek közül egy Mercedes gépjárműfecskendő, ami a németországi Baden-Württem- berg tartomány Mutlangen telepü­lésének ajándéka. A személyzet jól felkészült, munkáját hivatásnak tekinti. A bajbajutottakhoz nappal szinte azonnal, éjjel négy-öt perc alatt tudnak indulni. Takács Jó­zsef az önkéntes tűzoltók nevében nehezményez egy országos pa­rancsnoki intézkedést, amely aka­dályozza őket a munkájuk mara­déktalan elvégzésében. A rendelet szerint a településen kívüli igény- bevételnél az önkéntes tűzoltó­egyesület kárelhárító munkáját az állam, a megyei állami tűzoltóság útján megtéríti. Az állami tűz­oltóság ezt úgy értelmezi, hogy a megtérítendő összeg a költségveté­sét csökkenti, ezért nem riasztják az önkéntes tűzoltókat még a szomszédos településekre sem, ha­nem ők vonulnak ki, de messzebb­ről. A fenti jogszabály megjelenése óta a kunszentmiklósi önkéntes tűzoltóság lakossági bejelentés so­rán 31 esetben vonult ki szomszé­dos településekre, de még a felme­rült üzemanyagköltséget sem térí­tette meg az állami tűzoltóság. Ar­ra hivatkoznak,,hogy nem ők ri­asztották őket. így már 160 ezer forint többletkiadás terheli a költ­ségvetésüket. Molnár Petemé

Next

/
Thumbnails
Contents