Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-09 / 239. szám
i SZÍNHÁZ, MOZI, TV PN-Parti 4. oldal, 1992. október 9. MEGYEI KORKÉP GYILKOSOK ÉS ÁLDOZATOK • • Özvegy a zsákban PAUL ALMÁS Y FOTÓKIÁLLÍTÁS A MAGYAR KÖRNYEZETVÉDŐK JAVASLATA: • Az eldugott holttest. A század tanúja Szemétgyűjtőket a Duna—Rajna—Majna- csatorna partjára! • Rom} Schneider és Alain Delon, 1963. A Magyar Fotográfiai Múzeum legújabb — az egyéves kecskeméti intézmény életében a negyedik időszaki kiállításának megnyitójára várják az érdeklődőket szombaton délelőtt 11 órára. A fotómúzeum ezúttal ismét egy világhírű, ám a magyar nagyközönség által kevéssé ismert fényképész munkásságából nyújt válogatást. Az 1938 óta Párizsban élő Paul Almásy (Almásy Pál) több, mint fél évszázados munkássága alatt „szinte maradéktalanul meg tudta valósítani ifjúkori elképzeléseit; az írott és a képnyelv segítségével tájékoztat mindenkit, mindenről, mindenhonnan — mindig egyféleképpen; csak az igazat mondva és kivétel nélkül a jó oldalán állást foglalva”. Almásy Pál több, mint félmilliónyi fényképéből ezúttal mintegy másfél százat láthatunk. A század tanúja című kiállítás megnyitóján — ha egészsége engedi — a 87 éves alkotó is jelen lesz. A tárlat december 30-áig várja a közönséget. K. J. Sokadszori kísérletre most végre elkészült és az ünnepélyes megnyitással átadták a forgalomnak a Duna—Rajna—Maj- na-csatornát. A mintegy 3500 kilométeres természetes es mesterséges egységes európai vízi út az Északi-tengertől a Fekete-tengerig teremt közvetlen összeköttetést. A természetvédők —- nevezetesen a Környezetünkért Egyesület is —sürgeti: a forgalom megnövekedése miatt szabályozzák a hajózási hulladék elhelyezését! Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy ha a korábbinál jóval több hajó közlekedik a Dunán, akkor az eddiginél jobban szennyeződik majd a folyó. A tengereken a környezetvédők szigorúan büntetik a „szemetelő” hajókat. Helikopterekről figyelik a tengerjárók útvonalát, s észreveszik, ha valaki fáradtolajat bocsát ki, vagy netán a vízbe engedi a WC-tartályok tartalmát, netán a konyhai hulladékot. A kikötőkben szeméttárolók működnek, a kapitány felelős azért, hogy hajója rendszeresen igénybe vegye „szolgáltatásukat”. A különféle tartályok, tárolókonténerek ürítéséről igazolást adnak, az időpontokat és a helyszíneket rögzíteni kell a hajónaplóban is. Hazánkat különösen érzékenyen érinti majd a dunai forgalom növekedése és a „szemetelő" hajók számának elszaporodása, ugyanis végig a folyo mentén parti szűrésű kutakból nyerik az ivóvizet. Ezért különösen veszélyes, ha a kereskedelmi hajók rakományából műtrágya és növényvédő szer, a fáradtolaj, konyhai és egyéb szemét, hulladék kerül a folyóba. Ezért fordul a Duna—Rajna —Majna-csatorna használatában érintett államok környezetvédelmi minisztereihez dr. Scholz Tamás, a Környezetünkért Egyesület elnöke. Arra kéri a szakembereket, hogy a tengerhajózásban kialakult gyakorlatnak megfelelően szervezzék meg a folyami hajózás hulladékainak összegyűjtését. A parti kapitányságok mellett kialakítható konténeres szemétgyűjtők üzemeltetése akár jól jövedelmező vállalkozás is lehet. A magyar környezetvédők nagyon remélik, hogy a külföldi szakemberek megértéssel, támogatóan fogadják majd javaslatukat. A szeparátorok, szemétgyűjtők fölszerelése, kialakítása sok pénzbe kerül. De a beruházás mindany- nyiunk hasznára, tiszta ivóvíz formájában meg is térül. FEB Örökölt tehetség avagy receptcserebere DUCI DÖNCI mai ajánlata Kecskemét, Katona József Színház: este 7 óra: NAPLEMENTE ELŐTT. Bessenyei György-bérlet. Városi mozi: fel 4, 3/4 6 és 8 órakor: A SZERETŐ. Színes, francia—angol film, csak 18 éven felülieknek. Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor: SÜLT, ZÖLD PARADICSOM. Színes, mb., amerikai film, 14éven aluliaknak nem ajánlott. Kiskunfélegyháza, Petőfi mo?i: 5 és 7 órakor: VAD ORCHIDEÁK 2. Színes, amerikai—német film, csak 18 éven felülieknek. Stúdiómozi: 6 órakor: BEETHOVEN. Színes, mb., amerikai film. KISKUN TV: 05—20: KÉPÚJSÁG. 20-24: TV-TÉVÉ műsora. KTV: 9.00-10.00: KÉPÚJSÁG. 10.00 11.00: TELESHOP. 14.00 15.00: KÉPÚJSÁG. 19.00 20.00: A SZÍV-TV produkciója. 20.00 24.00: TV-TÉVÉ produkció. A tartalomból: 20.00: Túl a holnapon. Am. tud. magazin. 20.28: Út az Amerika kupáig. Vitorlásverseny. 21.00: TV- TÉVE Autó-motor magazin. Dávid Sándor műsora. 21.30: Arcok és álarcok. Rózsa Péter m. 21.55: Jó estét, Wallenberg! Svéd film. • A művész kiállítása megnyitóján. (Fotó: Varga Irén) N ehéz számon tartani hányadik kiállítása ez Molnár Eleknek, az idős nagykőrösi keramikusművésznek. Ezúttal a nagykőrösi Kos- suth-iskola Új Galériájában október 12-éig csodálhatjuk meg alkotásait. Kevés mester van, aki a finom porcelán, a pirogránit, a fajansz, az épületkerámia, épületdísz, szökőkút, díszkút, cserépkályha, kandalló technológiáját egyaránt gyakorolja, ismeri. Molnár Elek a keramikusmesterség csínját-bínját generációkon keresztül örökölte, apjától, nagybátyjától tanulta, ebben nőtt fel, ebben élt. Kilenc nyarat töltött az itáliai Faenzában, g fajansz üléstéréinek Mekkájában. Jövő nyárra is van meghívása. Itt készültek mediterrán érzésvilágot tükröző korongolt figurái is. Ami Szentendrének Koóács Margit, az Nagykőrösnek Molnár Elek. . (soós) skőrösi Véndiófa vendéglő étlap/arol: Tanyasi leves Hozzávalók (4 személyre): 0,80 kg füstölt oldalas, 0,08 kg lebbencstészta, 3 cikk fokhagyma, 2 evőkanál tejföl, 2 evőkanál liszt, 1 tojássárgája, csipet köménymag. Az oldalast kb. 4 cm-es darabokra vágjuk, jól megmossuk és 2 I vízben főzzük. Ha a hús megfőtt, tegyük bele a fokhagymát, köménymagot. Csináljunk tejfölös habarást, amelyben jól elkeverjük a tojássárgáját, és lassú keverés mellett besűrítjük a levest, amelyet addig keverünk, míg föl nem forr. ízlés szerint sózzuk. Pirított lebbencset teszünk bele és még 3 percig forraljuk. A kecskeméti Zöldfa vendéglő reformspecialitása: Kelvirágfözelék Hozzávalók (5 személyre): 1,5 kg kelvirág, 1 dl étolaj, 10 dkg zabpehelyliszt, 0,2 dkg só, 0,5 dkg cukor, 2 dl tejföl, 1 dl tej, 1 cs. petrezselyemzöld. A megtisztított kelvirágot rózsáira szedjük, jól megmossuk és gyengén sózott, forrásban lévő vízben puhára főzzük. Világos rántást készítünk, hozzáadjuk a finomra vágott petrezselymet, a kelvlrág levével felengedjük és jó simára kikeverjük. A puhára főtt kelvirágra öntjük a rántást, a tejfölt, a tejet és fölforraljuk. Vigyázva keverjük, hogy a kelvirágrózsák ne törjenek. Sóval, cukorral ízesítjük. A PN-Parti fődíja: egy konyhabútor! Részletes játékismertetőnk az okt. 5-ei számban jelent meg. Duci Dönci várja válaszként az ÖN receptjeit. Címünk: Petőfi Népe, Kecskemét, Szabadság tér 1/A. A borítékra Írja rá: PN-PARTI Vegyen részt főzőversennyel záruló játékunkban! ____ B S . városföldi lakos, negyven- • három éves segédmunkás 1977. január 3-án megölte élettársát, a hatvannyolc éves, özvegy M. J.-nét. A holttestet egy zsákba dugva a kisszobában lévő sezlon alá tette, s azt január nyolcadikán találták meg. A tettest a rendőrség őrizetbe vette, majd letartóztatták. A nyomozás és a birói eljárás során részletesen feltárták az ügy előzményeit. A tettes 1952-ben megnősült, házasságából hat gyermeke született, majd 1961-ben törvényesen elvált. Ezután hosszabb-rövidebb ideig házasságon kívül élt két asz- szonnyal, akiktől további három gyereke született, de házasságon kívüli kapcsolataiból még három gyereke lett. Összesen tizenkét gyermeke van, akiknek eltartásáról nem gondoskodik, a gyerekeket, nem is ismeri. Évek óta ismerte viszont M. J.- nét, ákifték férjé 1974-bén hält meg. B, S. tftbj? i^n fyyarpzpt^jíz idős asszonynak, majd eljárt hozzá és napszámos munkát végzett a ház körül. 1976. januárjában odaköltözött és mint élettársak éltek a 68 éves asszonnyal, aki kifogásolta a férfi gyakori részegségét. Emiatt veszekedtek, rendszeresen vitatkoztak, de tettlegességig soha nem fajült a helyzet. Az asszony többször panaszkodott a szomszédoknak, ismerősöknek élettársa iszá- kossága miatt, de mégis eltűrte, nem küldte el, továbbra is együtt éltek a tanyában. 1977. január 3-án, hétfőn B. S. a reggeli vonattal Kecskemétre utazott, orvoshoz akart menni. A rendelőben azonban sokan voltak, ezért inkább csavargóit a városban, rumot, fröccsöt ivott. Délután kettő körül ért ismét haza a városföldi tanyába. Amikor belépett a konyhába, az asszony látta rajta a részegséget, trágár szavakkal fogadta. B. emiatt dühbe gurult, felkapott egy kemény tárgyat és azzal fejbe vágta élettársát, aki ettől elvesztette eszméletét és a földre zuhant. A férfi lehajolt hozzá és a nyakát szorongatta, de az asszony még élt, hörgött. Miután erről B. S. meggyőződött, elővett egy vastag kötelet, s az asszony nyakára csavrirta és alaposan megszorította. Özvegy M. J.-né néhány percen belül meghalt. A tettes áldozatát egy zsákba dugta, a zsák száját az asszony lábánál szakszerűen összekötötte és a konyhából nyíló kisszobába húzta, majd ott a heverő alá rejtette. A nagy „munkától” és az idegességtől megszomjazott. Kifeszítette a szekrények ajtaját, italt keresett. A megtalált fél liter pálinkát és a két deci rumot megitta és lefeküdt. A következő napokon teljes lelki nyugalommal bevonatozott Kecskemétre, baromfikat vitt magával, azokat a piacon eladta, a pénzt italra költötte. A negyedik napon, pénteken, január 7-én este, az egyik szomszédnak feltűnt, hogy napok óta nem látta az asszonyt a tanya körül. El is ment az épülethez, de az ajtót zárva találta. Ezt a gyanús körülményt jelentette a rendőrségnek. Másnap reggel a körzeti megbízott — több személlyel együtt - - behatolt az épületbe, ahol megtalálták özvegy M. J.-né holttestét a zsákban. B. S. ezen a napon is Kecskemétre utazott, baromfikat adott el a piacon, s azok árából ivott. Később találkozott egy ismerősével, ’UkT futott, hogfYrtéWSfett'ef'Vdlé a tanyájukra. Amikor a?pnb;m B. ' leszállt a vonatroT’a városiofd? állomáson, a rendőrök már várták. A tettes beismerte a bűntett elkövetését és színes mesét mondott róla, hogy őt az asszony megtámadta, egy fadarabbal fejbevágta, s erre ő is kénytelen volt megütni. M. J.-né azonban ismét nekirontott, két kézzel markolta a nyakát, muszáj volt védekezni, ő is megfogta tehát élettársa nyakát, mire az asszony földre rogyott, de még élt. Ekkor ő nagyon megijedt és mesterséges légzést alkalmazott, de sajnos sikertelenül. Végül megsajnálta a szenvedő asszonyt, s hogy könnyítsen rajta, a kötéllel megfojtotta. A bíróság természetesen nem vette be ezt a mesét, hiszen B. S.-en nyoma sem volt ütésnek, fojtoga tásnak. A megyei bíróság a tettest emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért 15 évi szigorított börtönre ítélte, további tíz esztendőre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. Ugyanakkor kötelezte, hogy kényszer-elvonókezelésnek vesse alá magát, amit a börtönben kell foganatosítani. Az ítélet kiszabásánál súlyosbító tényezőként vette figyelembe a büntetőtanács, hogy B. S. hosszú évek óta züllött életmódot folytat, a cselekmény elkövetésekor is ittas volt, s a nála jóval idősebb élettársát brutális módon ölte meg. A nagyszámú súlyosbító tényezővel szemben enyhítőként csupán a vádlott beismerését értékelte a bíróság. Gál Sándor Búcsú Szőts Rudolftól Szőts Rudolf (mindenki Rudi bácsija) 1916-ban született Budapesten. 1939-ben szerzett latin—francia szakos tanári oklevelet, és később az orosz szakot is elvégezte. Nagykárolyban kezdett tanítani, majd a kecskeméti Piarista Gimnázium tanára lett. 1948-tól 57-ig a kecskeméti Katona József Gimnáziumban tanított. Mivel 1956-ban a gimnázium forradalmi bizottságának az elnökévé választották, 1957-ben „népgazdasági érdekből” a kisfái általános iskolába helyezték. Munkáját 1958-tól 1962-ig a Bánya Júlia Gimnáziumban folytatta, és 1962-től lett ismét a Katona József Gimnázium tanára. Ebben az iskolában két ízben volt igazgatóhelyettes (1953—57 és 1963—67). Innen ment nyugdíjba 1979-ben. Rövid idő múlva betegség verte le a lábáról, amelyből mar nem is gyógyult ki egészen. 1992. szeptember 8-án meghalt. 76 éves volt. Egy önmagához, munkatársaihoz és tanítványaihoz egyformán szigorú, magas követelményeket állító pedagógus távozott el halálával Szőts Rudolfot a Katona József Gimnázium saját halottjának tekinti. Temetése október 15-én, délután 3 órakor lesz a kecskeméti Köztemetőben. HETI SOROZATUNK Két választás között Hosszan kígyózik a gépkocsisor az ártándi magyar—román határátkelőnél. Olyan másfél kilométeres lehet. Az emberek a kocsik mellett, csoportokba verődve beszélgetnek. Látszik rajtuk, már megszokták az utazás eme kényelmetlen, ám szükségszerű velejáróját. A sorompó túloldalára érve sötéten füstölgő, elviselhetetlen bűzt árasztó gyárak mellett vezet el az út. Az épületeket vastagon borítja a különböző színű por, korom vagy festék. Ez az ipari negyed ... Aztán a város határában ismét felbukkan a gépkocsisor. Itt már kettesével állnak — benzinért. Piszkos, gödrökkel teli, ápolatlan utak, két oldalukon szürke, málladozó vakolaté, bunkerszerü betonépületek meredeznek. Foghíjas erkélyeiken fakón lengedeznek a szegénység és a nyomor tarka rongyai. Ez Erdély kapuja: Nagyvárad vagy ahogyan hajdan Ady nevezte: a Peceparti Párizs. * * * A Nagy-piac. Áruval teli asztalok. Minden van, mi szemnek, s szájnak ingere. Fiatal belényesi fiú csodálatos piros almák halmaza mögül kínálja portékáját. Az embernek összefut a nyál a szájában, ha a kívánatos gyümölcsökre csak rá is néz. Háromnégy tesz ki belőlük egy kilót. Sokan nézegetik, kérdezgetik, de amikor a százlejes árat meghallják, gyorsan továbbállnak. Idős hölgy áll meg az asztalnál. Madárcsontú, ezüsthajú, csodálatos jelenség. Vékony ujjaival simogatja a gyümölcsöket, egyet kézbe vesz, szinte becézi. Fölé hajol és beszívja az átható almaillatot. Óvatosan visszahelyezi a többire és alig hallhatóan megkérdezi az árát. A fiú is csendesen válaszol, az idős hölgy mégis összerezzen. Reszkető kézzel előveszi kopott pénztárcáját, s az alján lapuló fémpénzek között matat. Csüggedten kattantja be a pénztárca kapcsos zárját és visszateszi a táskába. Majd megnézi az almákat, és elindul lassan, tipegősen. Megáll... tétován visszalép. — Kérem, uram, egy almát menynyiért kaphatnék? — és felnéz reménykedve az árusra. A fiú arca vörösre gyúl és nézi az idős hölgyet, aki ijedten szinte összetöpörödik és látszik arcán, legszívesebben levegővé válna, hogy ne kelljen a megalázó pillanatot tovább élnie. A fiú gyors mozdulattal kiválasztja a legszebb almát és nyújtja: — Tizenöt lej... A hölgy újra előveszi a pénztárcát, remegő ujjakkal kiszámol három öt- lejest, majd az almát vigyázva a táska aljára helyezi. Az eladó arca még vörösebbé válik, hatalmas kezeivel az almák közé markol és még ötöt beletesz a táskába. Nem néz idős vásárlójára, hanem gyorsan hátat fordít. Égnek emelt, eltorzult arccal, ökölbe szorított kézzel kacskaringós káromkodást küld a szürke felhő felé. Es csak mondja, mondja, szidja a kommunistákat, a kormányt, az elnököt, az egész világot... Az emberek megnézik, de mert semmi esemény nincs, tovább men- nek. Nem történt semmi...? De igen. Egy nyugdíjas almát vásárolt 1992. októberében, két választás között, Romániában. Szász András Írni cs olvasni tanulnak Iránban. 1964.
