Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31 / 257. szám
HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. október 31., 5. oldal A TARTALOMBÓL: Búcsú Rátonyi Róberttól • Mosolygó arc, vidám tekintet. így marad meg emlékezetünkben Rátonyi Róbert. A Farkasréti temetőben vettek . végső búcsút attól a nagy művésztől, aki fél évszázad óta egyet jelentett az egyik legnépszerűbb színpadi műfajjal: az operettel. Rátonyi Róbert igazi sztárja, egyben nagy tudású professzora volt ennek a csak látszólag könnyű zenés-táncos mesevilágnak. De arra is joggal lehetett büszke, hogy nemcsak a Csárdáskirálynő feledhetetlen Bóni gróijaként zárta szívébe a közönség, de pályafutása elején és utolsó évtizedeiben prózai szerepekben is bebizonyította sokoldalú tehetségét, Shakespeare Makrancos hölgyének Bi- ondellójától a Bánk bán Bibe- rachjáig és sorolhatnánk tovább kitűnő prózai alakításait. Az elmúlt hónapokban Orgon szerepére készült a Tartuífe-ban. November elején lett volna a bemutató Veszprémben. Ugyanott a Csárdáskirálynő rendezésére is készült, emellett új könyvön dolgozott és új tévésorozatok forgatókönyvét írta. Vérbeli színész volt: nála jobban senki sem örült a sikernek, a népszerűségnek. És nemcsak a saját, hanem az egész produkció sikerének. A sors megedzette: csupán flastrom volt a lelkén az Operett Színház örökös tagja cím, amellyel az idén tüntették ki, hiszen ebből a színházból — ahol pályafutása leghosszabb idejét és színészi fénykorát töltötte — nem a saját jószántából kellett távoznia a Tháliába, ahol nem mindig jutott tehetségéhez méltó feladatokhoz. De mindenért kárpótolta a közönség sze- retete és boldog családi élete. Garai Tamás Mi a siker titka? • Eszenyi Enikő. Nekem már az is siker, ha nem késem el valahonnan, E gy francia filozófus, Paul Valé- ry szerint a tudomány nem más, mint sikeres receptek gyűjteménye. Amiből is kitűnik, hogy ez a recept nem felírható. A sikeres ember tehát a maga útját járja, vagy ha úgy tetszik, maga írja és éli a receptjét. A siker, mint tudjuk, irigyelhető, magyarázható és megkérdőjelezhető. De nem lopható és meg nem vásárolható. Akkor hát micsoda? Mi a siker titka? — Nekem már az is siker, ha nem késem el valahonnan — mondja az utóbbi évek legsikeresebb magyar színésznője, Eszenyi Enikő — és a szép emberi kapcsolataimat éppúgy sikernek könyvelem el, mint a színpadi sikert. — Ez utóbbira egyébként soha sem állítaná szívesen magáról, hogy a pályára csak a siker lehetősége vonzotta. — Az igaz, hogy fantasztikus, leírhatatlan érzés, amikor például a Fekete Péterben elkezdem énekelni a „Lesz maga juszt is az L Sokáig titok fedte, mi volt a ő vádpont Berija ellen, akit .'gyik napról a másikra lcváltot- ak a titkosrendőrség éléről, najd nem sokkal Sztálin halála ■lőtt elítéltek és kivégeztek. Kiürült, hogy Berija eszmei irá- lyítása alatt „orvosi” kísérleteit folytattak rabokon. Ezeknek 'lyan gyilkossági módszerek ki- olgozása volt a céljuk, ámenekben a szándékosság és a természetes halál nem megkülön- öztethető. A mérgeket és mód- zereket, amelyeket a titkos la- oratóriumban kifejlesztettek, enyém” kezdetű dalt és kitör a taps; a színház valóban olyan lesz, mint egy aréna. — Mégis, mihez hasonlítható ez az érzés? — Talán egy nagy szerelemhez, mikor meglátod a másikat, találkozik a szemetek és valami szívfáj- dítót, mégis boldogítót érzel. — A siker azonos a közönségsikerrel? — Előfordult már, hogy a közönségnél sikerem volt, de én éreztem, hogy hiába akartam, mégsem tudtam maradéktalanul megoldani a feladatot. — S hogyan éli meg a sikert akkor, amikor rendezőként a háttérben kell maradnia? — Én nagyon boldog vagyok, hogy a többieknek, a színészeknek sikerük van. És muszáj elviselnem, hogy azt a tapsot nem közvetlenül én kapom. Végül is nem rohantatok fel a színpadra — bár néha szívesen tenném. még jóval Berija halála után is használták. A labor egyik specialitása a halálos mérget kifecskendező szúrós végű esernyő volt, amelyet 1978-ban a bolgár titkosrendőrség egy emigráns megölésére használt fel. Kísérleteztek a természetes halált szimuláló gázokkal is. A laboratóriumi jegyzőkönyvek szerint a kísérleti alanyok néha napokig haldokoltak tőlük. Kifejlesztettek egy olyan lövedéket is, amely szinte észrevétlenül hatolt be a testbe, és méreganyagát csak napokkal később bocsátotta ki, lassú halált okozva. A Vaslady 134. a vagyonos dámák listáján • Margaret Thatcher talán Erzsébet anyakirálynőt is lehagyja? A miniszter rehabilitálja a verset Uraim, adják vissza az olvasás és a memoriter jogát! Egyebek között ezt tartalmazza a francia oktatásügyi miniszter üzenete, melyet október 17-én valamennyi általános iskolai tanító és tanár kézhez kapott, s vele egy több mint százoldalas könyvecskét, konkrét javaslatokkal. Ez az első eset, hogy egy pedagógiai vitát maga a miniszter zár le, a pedagógusokhoz eljuttatott módszertani anyaggal. Jack Lang voltaképpen arra ösztönzi a francia tanítókat, hogy „térjenek vissza a régi jó időkhöz”, állítsák vissza a fogalmazás, az írás rangját, „minthogy immár köztudott: egyre nagyobb gondot jelent az írástanulás és ezen úgy lehet segíteni, ha több fogalmazást írnak a gyerekek és gyakrabban kell diktálás után írniok.” Jack Lang szerint az írás világába való bevezetést 5 éves korban kell kezdeni és arra kell törekedni, hogy fokozatosan kedveljék meg az emlékezetből mondott verseket, szövegeket. Tarthatatlan az a felfogás, hogy a memoriter felesleges. Ellenkezőleg, a szép szövegek hozzájárulnak az agy pallérozásához. Ezért a tanítóknak, tanároknak több időt és teret kell fordítani az irodalomra, mert „a gyerekeknek meg kell is- merniök a modern és klasszikus írók legszebb, leggazdagabb szövegeit.” A francia oktatásügyi miniszter az utasítással egyidejűleg elindított egy országos akciót is, miszerint 3 éven belül minden iskola megkapja az új pedagógiai célhoz szükséges könyveket, könyvtárat. Az utóbbira 20 millió frankot fordít az oktatásügy. Jack Lang irodalom megszerettető módszeréhez az is hozzátartozik, hogy felkérte a legismertebb írókat, költőket: keressék fel személyesen is az iskolákat, képviseljék az élő irodalmat a francia nyelv- és irodalomórákon. | Figyelemre és követésre méltó az ötlet. (MTI-Press) — Merre jártál tegnap este, és mostanában minden este? énekeltem és éneklem a dalomban. Lakiteleken! Fluszonhat évig éltem Kanadában ... De ugye nem azt a történetet akarja megírni, hogy 1964-ben elmentem és huszonöt évig nem jöttem haza? Ez már több lapban megjelent. Lakiteleken és Félegyházán vállalkozásba kezdtem, mégpedig a Tölgyfa fogadót és a Dréher sörözőt béreltem az élettársammal együtt. Másfél év után kiderült, mégsem igazán sikeres efféle tevékenységgel tölteni az időt. — Árulja el nekem, hogyan szúrta ki Lakiteleket? —A Holt-Tiszánál találtam bérelhető fogadót. Azóta itt telepedtem le, ide kötnek a munkáim. A vendéglátás után másféle vállalkozásba kezdtünk, habszivacs-feldolgozással és - forgalmazással foglalkozunk. Fürdőszivacsokat, ágybetéteket, bútorelemeket kínálunk. Kanadában az ezekhez szükséges gyártósort terveztem és gyártottam kis vállalatommal, s most is azon gépeken dolgozunk. Ez jövedelmezőbb, mint a vendéglátó fenntartása. — Nehezen tudom elképzelni, hogy Németh Lehel, az egykori bálvány, mostanság ismét sokat hallható énekes hóna alá kapja a szivacsokat és útra kel, kínálja a portékáját. — Ezt ne így képzelje el! Nem én ajánlom a termékeket, erre kiépült már az ügynöki hálózatunk. Ha időnként személyesen tárgyalok valakivel, meglepődik, hogy tényleg én vagyok az a Németh Lehel, aki egykoron ... De igen! — igyekszem megnyugtatni a partnerem. Ez azért jelzi, nem felejtettek el. — Miért nem a színpadon találkoznak önnel? — Igen, ezt is megkérdezik. Ahhoz, hogy profi előadóművészként keressem a kenyerem, egészen másfajta életmódot kellene kialakítanom. Megmondom őszintén, ezt nem tudnám megtenni. Nemcsak a korom miatt, hanem egyszerűen azért, mert a közönség nemigen kíváncsi esztrádműsorokra, hiszen kényelmesebb a televíziót bekapcsolni. Tavaly nyáron viszont magam is meglepődtem azon, amikor egy balatoni fellépésemen vastaps köszöntött és az első sorokban a fiatalok ugrándoztak a gyors dalok hallatán. Erre végképp nem gondoltam. 9,5 millió font magánvagyonával már a 134. helyet foglalja el Nagy- Britannia gazdag hölgyeinek rangos listáján a 66 éves Margaret Thatcher bárónő, volt miniszterelnök. Szakértők szerint a Vaslady bevétele rohamosan növekszik, míg a versenytársak jövedelme és vagyona jó esetben változatlan. A politikus asszony — aki pillanatnyilag főként az Égyesült Államokból és Távol-Keletről havonta — És arra, hogy ismét nagylemezei jelennek meg? — Az éneklésről letettem Kanadában, nem is gondoltam rá. Arra sem, hogy odakinn fellépjek a kinti magyarok előtt. Abból nem sült volna ki jó dolog. Amióta hazajöttem, többet szerepelek a televízióban, mint hajdanán. És felkértek a lemezkészitésre is, a napokban adta ki a Zebra Zenekiadó a Merre jártál tegnap este? című, régi sikerdalaimból összeállított, újrahangszerelt műsoromat. A Hungarotonnál is jelent meg a régi slágereimből kiadott CD. — Mit gondol, mi lehet a nosztalgia oka? — Nosztalgia mindig volt, van és lesz. Jó visszamenni az egykori iskolába, a szülői házba, ugyanígy örömet okoz emlékezni a régi idők zenéjére, az előadókra, a slágerekre. — Azért jó érzés, hogy újból kap lehetőségeket? — Természetesen. Nem gondoltam azt, hogy ismét énekelek és színpadra lépek. A televízióban karácsonykor láthatják majd a nézők a Holéczy-emlékműsort, abban szerepelek. Más felkérések is várnak rám. — Újra itthon találkozott-e a régi kollégáival? átlag 1 millió fonttal gazdagodik — gyakorlatilag egész vagyonát az elmúlt két évben, tehát a kormányfői székből való távozása óta gyűjtötte össze. A londoni Times számítása szerint már jövőre lehagyhatja a gazdagok listáján Erzsébet anyakirálynőt, aki 25 millió fontos magánvagyonával jelenleg az 59. helyet foglalja el a vagyonos dámák angliai mezőnyében. (FEB) — Persze. Sokan énekelnek még, Kovács Erzsi, Koós Jani, Aradszky Laci, Harangozó Tériké, Korda. Mit mondjak, amikor hazajöttem, igencsak meglepődtem a helyzeten. Az országban egészen más állapotok köszöntek rám, mint amikor 1964-ben elmentem. A könnyűzenei világ is nagyot változott. — A régi dalai megállják a helyüket? — Úgy tűnik. — Azt mondják, jobb a hangja, mint régen. Pedig huszonhat évig nem énekelt! Lehet, hogy nem jobb a hangom, de talán jobban tudok énekelni. Néha sikerül kifognom egy-egy napot, amikor minden rendben, kitünően megy az éneklés. — Hogyan él Lakiteleken? . / — Sokat sétálok, horgászgatok, jó a levegő, szeretek ott élni. Először nem akarták elhinni a falubeliek, tényleg az énekes Németh Lehel költözött oda. Ugyanolyan ember vagyok, mint akárki más. Éppen ezért jól iá érzem magam Lakiteleken. Szeretnék a település fejlődéséért tenni valamit, remélem, megtalálom a módját. Borzák Tibor Háznéző 6. oldal Tíz tanács szülőknek 6. oldal Kerüljük az ártó zónákat! 6. oldal Sztárparádé 7. oldal A busa húsa 7. oldal LELKI POSTA „Végső esélyként fordultam Önökhöz, mert sem szüleim, sem barátaim nem tudnak már tanácsot adni abban, hogy miként oldjam meg a problémáimat. Valaki szerint ez csak amolyan fiatalkori gondocska, próbálom én is így fölfogni, de nem megy. Sorkatonai szolgálatom ideje alatt ismerkedtem meg Ildikóval, és pár hét alatt egymásba szerettünk. A távolság és a katonaidő miatt, sajnos, ritkán találkozhattunk. Végre leszereltem. Én, kis naiv, már arra is gondoltam, hogy hétvégeken elmehetünk esetleg moziba, diszkóba. Ám közbelépett az a személy, akit fölindulásomban nem is jellemeznék, mert félek, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat használnék. Ez a személy nevezetesen az anyja. Bemutatkozásomkor semmi különöset nem vettem észre a családon. Az édesapát most is tisztelem és szeretem. Szerény, csendes ember. Az anya viszont éppen az ellentéte: parancsolgat, ugráltat mindenkit, önfejűsége és a zsarnoksága győzedelmeskedik benne. Lassan egy éve járunk már együtt Ildikóval és egyetlen egyszer voltunk bálban, mindössze kétszer moziban, persze a fél négyes előadáson, mert ha nem voltunk nyolc órára otthon, akkor ordi bálás, pofozkodás, haj- csupálás lett a vége. Persze nem a jelenlétemben. Sokan ismernek engem és tudják, hogy nem vagyok csapodár, iszákos vagy csavargó. Elmúltam 21 éves, Ildikó pedig 18. Szakközépiskolába jár, órák után mindig megvárom, hogy legalább egy negyedórát együtt lehessünk, amíg a busz el nem indul. Komoly a kapcsolatunk, már tervezgetjük a jövőt, mi lesz az érettségije után. De addig is szeretnénk többet találkozni, szórakozni! Nem kérek sokat, úgy érzem. De hát kitől kérjem?” Szomorú dolog, hogy így felborultak az arányok abban a családban, amelyről ír. Az anya leányához fűződő kapcsolatából hiányzik a bizalom. Ha valóban valamiféle gondja támadna, vajon kihez fordulhatna segítségért, tanácsért a pofonokkal hazavárt gyermek? Otthona-e ennek a leánynak ez a környezet? Mérlegelni kellene néha ezt is, amikor titokban szembenézünk szülői önmagunkkal. Ha kapcsolatuk komolyra fordul, akkor levélírónk ezzel nemcsak feleséget, hanem annak rokonságát is kell, hogy vállalja valamilyen módon. Zord természete ellenére inkább igyekezzen leendő anyósa kedvét keresni, akkor, amikor ezt megalkuvás nélkül teheti. Virággal, apró figyelmességekkel, tisztelettudó megszólítással. De ne tűrje sosem, hogy zsarolják, emberi méltóságukat megsebezzék. Az indulatos emberrel szemben a még nagyobb indulat nem orvosság. Inkább szelíd és konok kitartásra serkentem mindkettőjüket. Kúti Ibolya SZÍN-FOLT NÉMETH LEHELTŐL KÉRDEZTÜK: Merre járt tegnap este? • Németh Lehel: — Jól érzem magam Lakiteleken! (Fotó: Straszer András) Berija „orvosi” laboratóriuma
