Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. október 31., 5. oldal A TARTALOMBÓL: Búcsú Rátonyi Róberttól • Mosolygó arc, vidám tekintet. így marad meg emlékezetünkben Ráto­nyi Róbert. A Farkasréti temetőben vettek . végső búcsút attól a nagy művésztől, aki fél évszázad óta egyet jelentett az egyik legnép­szerűbb színpadi műfajjal: az operettel. Rátonyi Róbert igazi sztárja, egyben nagy tudású pro­fesszora volt ennek a csak lát­szólag könnyű zenés-táncos me­sevilágnak. De arra is joggal le­hetett büszke, hogy nemcsak a Csárdáskirálynő feledhetetlen Bóni gróijaként zárta szívébe a közönség, de pályafutása elején és utolsó évtizedeiben prózai szerepekben is bebizonyította sokoldalú tehetségét, Shakes­peare Makrancos hölgyének Bi- ondellójától a Bánk bán Bibe- rachjáig és sorolhatnánk tovább kitűnő prózai alakításait. Az elmúlt hónapokban Orgon szerepére készült a Tartuífe-ban. November elején lett volna a be­mutató Veszprémben. Ugyanott a Csárdáskirálynő rendezésére is készült, emellett új könyvön dol­gozott és új tévésorozatok for­gatókönyvét írta. Vérbeli színész volt: nála job­ban senki sem örült a sikernek, a népszerűségnek. És nemcsak a saját, hanem az egész produkció sikerének. A sors megedzette: csupán flastrom volt a lelkén az Operett Színház örökös tagja cím, amellyel az idén tüntették ki, hiszen ebből a színházból — ahol pályafutása leghosszabb idejét és színészi fénykorát töl­tötte — nem a saját jószántából kellett távoznia a Tháliába, ahol nem mindig jutott tehetségéhez méltó feladatokhoz. De minde­nért kárpótolta a közönség sze- retete és boldog családi élete. Garai Tamás Mi a siker titka? • Eszenyi Enikő. Nekem már az is siker, ha nem késem el valahonnan, E gy francia filozófus, Paul Valé- ry szerint a tudomány nem más, mint sikeres receptek gyűjte­ménye. Amiből is kitűnik, hogy ez a recept nem felírható. A sikeres ember tehát a maga útját járja, vagy ha úgy tetszik, maga írja és éli a receptjét. A siker, mint tudjuk, irigyelhető, magyarázható és meg­kérdőjelezhető. De nem lopható és meg nem vásárolható. Akkor hát micsoda? Mi a siker titka? — Nekem már az is siker, ha nem késem el valahonnan — mondja az utóbbi évek legsikere­sebb magyar színésznője, Eszenyi Enikő — és a szép emberi kapcso­lataimat éppúgy sikernek könyve­lem el, mint a színpadi sikert. — Ez utóbbira egyébként soha sem állítaná szívesen magáról, hogy a pályára csak a siker lehetősége vonzotta. — Az igaz, hogy fantasztikus, leírhatatlan érzés, amikor például a Fekete Péterben elkezdem éne­kelni a „Lesz maga juszt is az L Sokáig titok fedte, mi volt a ő vádpont Berija ellen, akit .'gyik napról a másikra lcváltot- ak a titkosrendőrség éléről, najd nem sokkal Sztálin halála ■lőtt elítéltek és kivégeztek. Ki­ürült, hogy Berija eszmei irá- lyítása alatt „orvosi” kísérlete­it folytattak rabokon. Ezeknek 'lyan gyilkossági módszerek ki- olgozása volt a céljuk, áme­nekben a szándékosság és a ter­mészetes halál nem megkülön- öztethető. A mérgeket és mód- zereket, amelyeket a titkos la- oratóriumban kifejlesztettek, enyém” kezdetű dalt és kitör a taps; a színház valóban olyan lesz, mint egy aréna. — Mégis, mihez hasonlítható ez az érzés? — Talán egy nagy szerelemhez, mikor meglátod a másikat, talál­kozik a szemetek és valami szívfáj- dítót, mégis boldogítót érzel. — A siker azonos a közönségsi­kerrel? — Előfordult már, hogy a kö­zönségnél sikerem volt, de én érez­tem, hogy hiába akartam, mégsem tudtam maradéktalanul megolda­ni a feladatot. — S hogyan éli meg a sikert ak­kor, amikor rendezőként a háttér­ben kell maradnia? — Én nagyon boldog vagyok, hogy a többieknek, a színészeknek sikerük van. És muszáj elviselnem, hogy azt a tapsot nem közvetlenül én kapom. Végül is nem rohanta­tok fel a színpadra — bár néha szívesen tenném. még jóval Berija halála után is használták. A labor egyik speciali­tása a halálos mérget kifecskende­ző szúrós végű esernyő volt, ame­lyet 1978-ban a bolgár titkosren­dőrség egy emigráns megölésére használt fel. Kísérleteztek a termé­szetes halált szimuláló gázokkal is. A laboratóriumi jegyzőkönyvek szerint a kísérleti alanyok néha na­pokig haldokoltak tőlük. Kifej­lesztettek egy olyan lövedéket is, amely szinte észrevétlenül hatolt be a testbe, és méreganyagát csak napokkal később bocsátotta ki, lassú halált okozva. A Vaslady 134. a vagyonos dámák listáján • Margaret Thatcher talán Erzsébet anyakirálynőt is lehagyja? A miniszter rehabilitálja a verset Uraim, adják vissza az olvasás és a memoriter jogát! Egyebek kö­zött ezt tartalmazza a francia okta­tásügyi miniszter üzenete, melyet október 17-én valamennyi általá­nos iskolai tanító és tanár kézhez kapott, s vele egy több mint száz­oldalas könyvecskét, konkrét ja­vaslatokkal. Ez az első eset, hogy egy pedagógiai vitát maga a mi­niszter zár le, a pedagógusokhoz eljuttatott módszertani anyaggal. Jack Lang voltaképpen arra ösz­tönzi a francia tanítókat, hogy „térjenek vissza a régi jó időkhöz”, állítsák vissza a fogalmazás, az írás rangját, „minthogy immár köztu­dott: egyre nagyobb gondot jelent az írástanulás és ezen úgy lehet segíteni, ha több fogalmazást ír­nak a gyerekek és gyakrabban kell diktálás után írniok.” Jack Lang szerint az írás világába való beve­zetést 5 éves korban kell kezdeni és arra kell törekedni, hogy fokoza­tosan kedveljék meg az emlékezet­ből mondott verseket, szövegeket. Tarthatatlan az a felfogás, hogy a memoriter felesleges. Ellenkezőleg, a szép szövegek hozzájárulnak az agy pallérozásához. Ezért a taní­tóknak, tanároknak több időt és teret kell fordítani az irodalomra, mert „a gyerekeknek meg kell is- merniök a modern és klasszikus írók legszebb, leggazdagabb szöve­geit.” A francia oktatásügyi mi­niszter az utasítással egyidejűleg elindított egy országos akciót is, miszerint 3 éven belül minden is­kola megkapja az új pedagógiai célhoz szükséges könyveket, könyvtárat. Az utóbbira 20 millió frankot fordít az oktatásügy. Jack Lang irodalom megszerettető mód­szeréhez az is hozzátartozik, hogy felkérte a legismertebb írókat, köl­tőket: keressék fel személyesen is az iskolákat, képviseljék az élő iro­dalmat a francia nyelv- és irodalo­mórákon. | Figyelemre és követésre méltó az ötlet. (MTI-Press) — Merre jártál tegnap este, és mostanában minden este? énekel­tem és éneklem a dalomban. Lakite­leken! Fluszonhat évig éltem Kana­dában ... De ugye nem azt a törté­netet akarja megírni, hogy 1964-ben elmentem és huszonöt évig nem jöt­tem haza? Ez már több lapban meg­jelent. Lakiteleken és Félegyházán vállalkozásba kezdtem, mégpedig a Tölgyfa fogadót és a Dréher sörözőt béreltem az élettársammal együtt. Másfél év után kiderült, mégsem igazán sikeres efféle tevékenységgel tölteni az időt. — Árulja el nekem, hogyan szúrta ki Lakiteleket? —A Holt-Tiszánál találtam bérel­hető fogadót. Azóta itt telepedtem le, ide kötnek a munkáim. A vendéglá­tás után másféle vállalkozásba kezd­tünk, habszivacs-feldolgozással és - forgalmazással foglalkozunk. Für­dőszivacsokat, ágybetéteket, bútore­lemeket kínálunk. Kanadában az ezekhez szükséges gyártósort tervez­tem és gyártottam kis vállalatommal, s most is azon gépeken dolgozunk. Ez jövedelmezőbb, mint a vendéglátó fenntartása. — Nehezen tudom elképzelni, hogy Németh Lehel, az egykori bálvány, mostanság ismét sokat hallható éne­kes hóna alá kapja a szivacsokat és útra kel, kínálja a portékáját. — Ezt ne így képzelje el! Nem én ajánlom a termékeket, erre kiépült már az ügynöki hálózatunk. Ha időnként személyesen tárgyalok va­lakivel, meglepődik, hogy tényleg én vagyok az a Németh Lehel, aki egy­koron ... De igen! — igyekszem megnyugtatni a partnerem. Ez azért jelzi, nem felejtettek el. — Miért nem a színpadon talál­koznak önnel? — Igen, ezt is megkérdezik. Ah­hoz, hogy profi előadóművészként keressem a kenyerem, egészen más­fajta életmódot kellene kialakíta­nom. Megmondom őszintén, ezt nem tudnám megtenni. Nemcsak a korom miatt, hanem egyszerűen azért, mert a közönség nemigen kí­váncsi esztrádműsorokra, hiszen ké­nyelmesebb a televíziót bekapcsolni. Tavaly nyáron viszont magam is meglepődtem azon, amikor egy ba­latoni fellépésemen vastaps köszön­tött és az első sorokban a fiatalok ugrándoztak a gyors dalok hallatán. Erre végképp nem gondoltam. 9,5 millió font magánvagyonával már a 134. helyet foglalja el Nagy- Britannia gazdag hölgyeinek ran­gos listáján a 66 éves Margaret Thatcher bárónő, volt miniszterel­nök. Szakértők szerint a Vaslady bevétele rohamosan növekszik, míg a versenytársak jövedelme és va­gyona jó esetben változatlan. A politikus asszony — aki pilla­natnyilag főként az Égyesült Álla­mokból és Távol-Keletről havonta — És arra, hogy ismét nagyleme­zei jelennek meg? — Az éneklésről letettem Kana­dában, nem is gondoltam rá. Arra sem, hogy odakinn fellépjek a kinti magyarok előtt. Abból nem sült volna ki jó dolog. Amióta hazajöt­tem, többet szerepelek a televízió­ban, mint hajdanán. És felkértek a lemezkészitésre is, a napokban adta ki a Zebra Zenekiadó a Merre jártál tegnap este? című, régi sikerdalaim­ból összeállított, újrahangszerelt műsoromat. A Hungarotonnál is jelent meg a régi slágereimből ki­adott CD. — Mit gondol, mi lehet a nosztal­gia oka? — Nosztalgia mindig volt, van és lesz. Jó visszamenni az egykori is­kolába, a szülői házba, ugyanígy örömet okoz emlékezni a régi idők zenéjére, az előadókra, a slágerekre. — Azért jó érzés, hogy újból kap lehetőségeket? — Természetesen. Nem gondol­tam azt, hogy ismét énekelek és színpadra lépek. A televízióban ka­rácsonykor láthatják majd a nézők a Holéczy-emlékműsort, abban sze­repelek. Más felkérések is várnak rám. — Újra itthon találkozott-e a régi kollégáival? átlag 1 millió fonttal gazdagodik — gyakorlatilag egész vagyonát az elmúlt két évben, tehát a kormány­fői székből való távozása óta gyűj­tötte össze. A londoni Times szá­mítása szerint már jövőre lehagy­hatja a gazdagok listáján Erzsébet anyakirálynőt, aki 25 millió fontos magánvagyonával jelenleg az 59. helyet foglalja el a vagyonos dá­mák angliai mezőnyében. (FEB) — Persze. Sokan énekelnek még, Kovács Erzsi, Koós Jani, Aradszky Laci, Harangozó Tériké, Korda. Mit mondjak, amikor hazajöttem, igencsak meglepődtem a helyzeten. Az országban egészen más állapo­tok köszöntek rám, mint amikor 1964-ben elmentem. A könnyűze­nei világ is nagyot változott. — A régi dalai megállják a helyü­ket? — Úgy tűnik. — Azt mondják, jobb a hangja, mint régen. Pedig huszonhat évig nem énekelt! Lehet, hogy nem jobb a han­gom, de talán jobban tudok énekel­ni. Néha sikerül kifognom egy-egy napot, amikor minden rendben, ki­tünően megy az éneklés. — Hogyan él Lakiteleken? . / — Sokat sétálok, horgászgatok, jó a levegő, szeretek ott élni. Elő­ször nem akarták elhinni a falube­liek, tényleg az énekes Németh Le­hel költözött oda. Ugyanolyan ember vagyok, mint akárki más. Éppen ezért jól iá érzem magam Lakiteleken. Szeretnék a település fejlődéséért tenni valamit, remé­lem, megtalálom a módját. Borzák Tibor Háznéző 6. oldal Tíz tanács szülőknek 6. oldal Kerüljük az ártó zónákat! 6. oldal Sztárparádé 7. oldal A busa húsa 7. oldal LELKI POSTA „Végső esélyként fordultam Önökhöz, mert sem szüleim, sem barátaim nem tudnak már tanácsot adni abban, hogy mi­ként oldjam meg a problémái­mat. Valaki szerint ez csak amo­lyan fiatalkori gondocska, pró­bálom én is így fölfogni, de nem megy. Sorkatonai szolgálatom ideje alatt ismerkedtem meg Ildikó­val, és pár hét alatt egymásba szerettünk. A távolság és a kato­naidő miatt, sajnos, ritkán talál­kozhattunk. Végre leszereltem. Én, kis naiv, már arra is gondol­tam, hogy hétvégeken elmehe­tünk esetleg moziba, diszkóba. Ám közbelépett az a személy, akit fölindulásomban nem is jel­lemeznék, mert félek, hogy nyomdafestéket nem tűrő szava­kat használnék. Ez a személy ne­vezetesen az anyja. Bemutatko­zásomkor semmi különöset nem vettem észre a családon. Az édesapát most is tisztelem és sze­retem. Szerény, csendes ember. Az anya viszont éppen az ellen­téte: parancsolgat, ugráltat min­denkit, önfejűsége és a zsarnok­sága győzedelmeskedik benne. Lassan egy éve járunk már együtt Ildikóval és egyetlen egy­szer voltunk bálban, mindössze kétszer moziban, persze a fél né­gyes előadáson, mert ha nem voltunk nyolc órára otthon, ak­kor ordi bálás, pofozkodás, haj- csupálás lett a vége. Persze nem a jelenlétemben. Sokan ismer­nek engem és tudják, hogy nem vagyok csapodár, iszákos vagy csavargó. Elmúltam 21 éves, Il­dikó pedig 18. Szakközépiskolá­ba jár, órák után mindig megvá­rom, hogy legalább egy negyed­órát együtt lehessünk, amíg a busz el nem indul. Komoly a kapcsolatunk, már tervezgetjük a jövőt, mi lesz az érettségije után. De addig is szeretnénk többet találkozni, szórakozni! Nem kérek sokat, úgy érzem. De hát kitől kérjem?” Szomorú dolog, hogy így fel­borultak az arányok abban a családban, amelyről ír. Az anya leányához fűződő kapcsolatá­ból hiányzik a bizalom. Ha való­ban valamiféle gondja támadna, vajon kihez fordulhatna segítsé­gért, tanácsért a pofonokkal ha­zavárt gyermek? Otthona-e en­nek a leánynak ez a környezet? Mérlegelni kellene néha ezt is, amikor titokban szembenézünk szülői önmagunkkal. Ha kapcsolatuk komolyra fordul, akkor levélírónk ezzel nemcsak feleséget, hanem an­nak rokonságát is kell, hogy vál­lalja valamilyen módon. Zord természete ellenére inkább igye­kezzen leendő anyósa kedvét ke­resni, akkor, amikor ezt megal­kuvás nélkül teheti. Virággal, apró figyelmességekkel, tiszte­lettudó megszólítással. De ne tűrje sosem, hogy zsarolják, em­beri méltóságukat megsebezzék. Az indulatos emberrel szemben a még nagyobb indulat nem or­vosság. Inkább szelíd és konok kitartásra serkentem mindkettő­jüket. Kúti Ibolya SZÍN-FOLT NÉMETH LEHELTŐL KÉRDEZTÜK: Merre járt tegnap este? • Németh Lehel: — Jól érzem magam Lakiteleken! (Fotó: Straszer András) Berija „orvosi” laboratóriuma

Next

/
Thumbnails
Contents