Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-19 / 247. szám

TISZTELT SZERKESZTOSEG 1992. október 19., 7. oldal Kedves Olvasóink! Mint legutóbb is jeleztük, a szokásosnál sokkal több levelet kaptunk az utóbbi időben. így Önök arra késztettek bennünket, hogy különkiadással toldjuk meg szerdánkénti összeállításainkat. Szívesen tesszük. Az alábbiakban bajai, szanki, városföldi, apostagi és kecskeméti levele­ket olvashatnak, a legkülönbözőbb problémákról. Természetesen szerdán ismét jelentkezünk. Várjuk írásaikat. (A szerk.) KOMOLYTALAN KOMOLY TÉMA Megbocsássak én ennek a Gadónak? Petőfi Népe Szerkesztősége, Ra- pi Miklós részére _ Igen Tisztelt Élő Lelkiismere­tem! Csak Ön segíthet rajtam, vagy talán Hámori Zoltán — (mást nem is ismerek a brigádjukban) — óriá­si problémám megoldásában. Ar­ról vagyon szó, hogy itt-ott beleol­vasok az újságba, de minek? Azt olvasom a 235. számukban (1992. október 5., hétfő. A szerk.), hogy aszongya: „ . .. Pálfy G. Ist­ván eltávolítása és Chrudinák Ala­jos elmozdításának szándéka ká­rosan érinti az összmagyarság sor­sát is.” Na most. A 237-es szám­ban (1992. október 7., szerda. A szerk.) két valaki felszólít egy Gadó nevű valakit, hogy kérjen a nemzettől bocsánatot. (Mellesleg a víz vagy az ára még mindig zava­ros.) Nem ismerem ezeket a valaki­ket, ezért rimánkodva, összetett kézzel kérem, adjanak tanácsot. Megbocsássak én ennek a Gadó­nak? Tessék válaszolni! Igen vagy nem? Az első témám sokkal bo­nyolultabb, mert ügyi, mégis csak károsan érint engem is. És ez igaz, mert tegnap egy volt kollégája el­fogta az ultimat és még volt képe bejelenteni, hogy ez Palfyért van. Na! Szóljon hozzá! Nem tudom, megfigyelte-e, hogy a tévében mindenki az ün­neplő pofáját mutatja. Ezt is felté­telezve, nekem nagyon szimpati­kus dolgozónak tűnt Aczél Endre, Sándor István és még mások is. De úgy kirúgták őket, mint Hankiss Pálfyt. Tudja, ha magát rúgnák ki, sajnálnám, ha Hámorit, annak se Őrülnék. Mégis csak színt, értéket ad munkájuk az újságnak. (Hogy az a Hámori miket tud kérdezni?) Ha én volnék a miniszterelnök, becs’ szóra kirúgnám.) Csak kisbetűvel írom, ha magu­kért kellene tüntetni, elővenném a két mankómat és én is elmennék tün­tetni. Komolyra forditva a szót és a lényegre térve: Milyen kár érhet en­gem azért, mert Pálfyt felmentették? Ha van bátorsága az olvasók leveleit leközölni, akkor tessék az olvasó levelére válaszolni is. Vagy adja oda Hámorinak, hátha meg­kérdezi, milyen kára származik az öreg Hegedűsnek abból, hogy Pál­fyt felmentették? Egészen más stílusban. Szándé­kosan nem használtam az úr szót. Akik közel állnak hozzám, nem kell őket urazni. A másik az, hogy nem véletlenül írtam ennyi zagyva- ságot. Maga a téma is komolyta­lan. Meggyőződésem, hogy ebben az országban nagyon sokan azt sem tudják, ki, mi az a Pálfy, Győ­ri vagy Csurka. Azt is szívből utálom, amikor a nevemben nyilatkoznak. „Mit kí­ván a magyar nemzet?” Ki kérdez­te meg tőlem vagy a családomtól, hogy mit kívánok? De azért el­mondják és a tévéből tudom meg, hogy már megint kérek vagy köve­telek valamit. Hát ezzel a képmu­tató politikával torkig vagyok. Hosszú időn keresztül elhallgat­tam, hogy maga is, én is, tönkre­tettük ezt az országot. De most már unom és nem hallgatok. Aki nem látja, hogy mit építettünk, az vagy vak, vagy hülye. Ezt még ak­kor is fenntartom, ha épités köz­ben tégla is törött. Rövidesen, 20-30 év múlva meg­tudja, hogy egy nyugdíjast az is szórakoztat, ha levelet írhat. Te­kintse ezt a levelet is szórakozás­nak, de azért a lényeget vegye ész­re. Valóban szeretem az, írásaikat, azt hiszem, el is olvasom vala­mennyit. Szívből kívánom, hogy még nagyon sokáig írjanak vagy közöljenek hasonló jó cikkeket. Őszinte elismeréssel: Hegedűs József nyugdíjas Kecskemét, Árpád krt. 19. II. 42. A csodálatos dolgok ingyen vannak Szeptemberben többször kellett Kalocsára mennem. Egy ilyen al­kalommal bementem egy közértbe reggelit venni. Borzasztóan elszo­morított, amit tapasztaltam. Az előttem álló két hölgy közül az egyik egy szelet szalámit, a másik két szelet szalámit vásárolt, és hoz­zátette: legalább meglesz az ebé­dem is. Nem tudom, mit fűzhetnék még ehhez. Hát ide jutottunk! így, tele keserűséggel mentem a köz­E ont felé. Minden okom megvolt a eserűségre, hiszen én is a munka­nélküli-segélyemet intéztem Kalo­csán. Odaértem a székesegyházhoz és nagyon szerettem volna megnézni. Legnagyobb meglepetésemre nyit­va találtam. Az épület belülről cso­dálatos. Ahogy ott álltam és egyik ámulatból a másikba estem, érez­tem, ahogy megtelik a szívem me­legséggel. A ma látható barokk stí­lusú templomot 1734—1754 kö­zött Mayerhoífer tervei szerint épí­tették újjá. Gyönyörűek a mennye­zeten látható domborművek. A színes ablakok egy-egy vallási jelenetet ábrázolnak. Külön domborművek vannak Jézus ke­resztre feszítésének történetéről. A legjobban az lepett meg, hogy nem kellett belepődíjat fi­zetni. Középre ki van téve egy urna és mindenki annyit tesz bele, amennyit a pénztárcája megen­ged, ezzel is hozzájárulva az epület karbantartásához, hogy még sok-sok embernek töltse el szívét a csodálatos látvány me­legsége. De ha esetleg nem tud az urnába tenni pénzt, mert csak egy szelet szalámira jutott, ak­kor sincs baj. Gazdagodott egy csodálatos élménnyel és lehet, hogy igaz a mondás, miszerint: Az életben a csodálatos dolgok ingyen vannak. Ezen érdemes el- ondolkodni és mindjárt nem útjuk olyan sötéten a világot. Belusák Pálné Apostag, Dózsa u. 45. NAPJAINK HUMORÁBÓL KÖRPANORÁMA Sajtóvita vagy fogalomtisztázás? Szeptember 16-ai válaszommal nem vitázni, hanem a szóban forgó fogalmakat kívántam tisztázni, lé­nyegesnek tartva, hogy azonos nyelven beszéljünk. Legfeljebb annyi hozzáfűznivalóm van, hogy semminemű burkolt személyeske­dő szándékom nem volt. Viszont a fogalomtisztázások sorát ki kell egészítenem. A keresztény és a nép­nemzeti fogalmak helyretétele fel­tétlenül szükséges. A kereszténység erkölcsi-etikai elemeit a legtöbb or­szág törvénykezése rendszerébe be­építi. Létezését a politikusok sem hagyhatják figyelmen kívül. Mindemellett a kereszténység nem pártpolitikai kategória. Azon­ban figyelembe véve világnézeti alapelveit, nem jöhet szóba olyan párt, mely kirekesztő, uszító vagy diktatúrára törekvő. A keresztény­nemzeti törekvést képviselők jó­szándéka egyértelműen nem vitat­ható, de az erre hivatkozva több jogot és nagyobb igényt kívánók szűk csoportja éppen ezzel cáfolja keresztényi mivoltát. A nemzet fogalmát a közelmúlt magyar világtalálkozója demonst­rálta. A nemzet egészéből nem zár­ható ki a mohamedánná lett Ger- manusz Gyula, Teller Ede vagy a Nílus menti magyarabok. Említ­hetném az ateistákat és a szaporo­dó szekták tényét. Az igazságot, a kitűzött célokat több felől lehet megközelíteni, ami nem baj. A stratégia tekintetében egyezségre lehet jutni. A baj ott kezdődik, ha valaki azt képzeli, hogy csak az ő elképzelése a helyes. Ez az elképze­lés vezethet a diktatúrához. A dik­tatúra számára pedig mindig ott a kísértés, hogy a nem kívánt kritikát megszüntesse, s annak hirdetőjét likvidálja fajra, nemre, vallásra va­ló tekintet nélkül. A liberális tendenciákkal kap­csolatban szabadjon utalnom az MDF ez év szeptember 22-ei, heti értesítőjére. Ebben Salamon Kondrad a következőket írja: „A népi gondolat ugyanis a nemzeti ügy iránti elkötelezettségéhez ha­sonló erővel tett hitet a liberális, a demokratikus és a keresztény esz­mények, valamint a társadalmi igazságosságra való törekvés mel­lett.” Majd így vélekedik: „Csak azt nem tartom szerencsésnek, hogy az MDF harcias irányzata népnemzetinek nevezi magát. A harcias felfogás mindig leegysze­rűsíthető, ezért akaratlanul is szembekerül magával az általa megbecsült örökseggel is.” A fogalmak értelmezése fontos. A lakosság többségét viszont nem a teóriák érdeklik, hanem a problé­mák perspektivikus megközelítése, az értelmes kritika, a kiszámítható gazdaságpolitika, helyi problé­mákhoz a társadalmi összefogás megszervezése, barátok és támoga­tók megtalálása. Nem kívánatos viszont a felfordulás határaink mentén, a bizonytalan intézkedé­sek, a gyűlölködés a konstruktív problémamegoldások keresése he­lyett. Dr. Honti Géza, SZDSZ Szociális Szárny, országos vezetőségi tag Rózsafüzér — nem talált tárgy...!------------------------—---—----—^ 1 --- ~ • itt az ideje, hogy elmondjak neked valamit, fiam: arra van Angyalföld, ahol születtem ... A nap minden szakában olvas­hatjuk, láthatjuk, hallhatjuk, hogy Szarajevóban tombol a sátáni gyű­lölet. Ártatlan gyermekek, nemrég dolgos felnőttek örökre elnémul- tan fekszenek az utcákon, a szét­rombolt családi otthonokban. Meghaltak . ..! A templomok tö­megei válnak az ördögi pusztítás martalékává. Hazánkban pedig munkanélküliség, infláció, létmini­mum alatti idős emberek, kilátás­talan életek, lopás, rablás... Ilyen és hasonló gondolatok ci­káznak az ember fejében. így volt ez október 7-én este is, a kecske­méti 20-as számú autóbusz 19 órai járatán, amikor a mellettem ülő idősebb hölgy egyszercsak felhívta a figyelmemet, nézzem, milyen szép rózsafüzér van a gépkocsive­zető előtti szélvédő ablakon. Mondtam, hogy bizonyára találta, azért tette oda, hogy észrevegye jogos tulajdonosa. Szomszédom azonban elmond­ta, hogy ő már vagy egy hónap óta látja ott a rózsafüzért, s nézzem csak a szép selyemvirágokat js a kegytárgy alatt. Leszállás előtt sze­rettem volna meggyőződni, hogy valóban talált kegytárgyról van-e szó, vagy másvalamiről. Jó érzéssel vettem tudomásul felvilágosítását, hogy nem talált tárgy a rózsafüzér, hanem édesanyjától kapta a Szent­atya látogatásakor. Azóta az autó­buszon is vele van, s a személygép­kocsijában is magával viszi. E lé­lekben felemelő élményben a Ma­gyarok Nagyasszonya ünnepének előestéjén volt részem. Lám, itt a példa: élednek a tetsz­halálból a rozsafüzéres magyarok késői unokái. Valóban időszerű volt májusban, Lourdes-ban leven­ni a láncot a keresztről — mint azt az újságok is írták —, mert a ma­gyar egyház rabságának vége! Még megkérdeztem a buszsofőr nevét, s hogy volna-e kifogása elle­ne, ha ezt megírnám az újságnak, hogy szerte a megyében, vagy azon túl is megtudják, ilyen is van a hírős városban. Erre ő készségesen átadta a névjegyét: Várdai Imre autóbusz-vezető, Kunság Volán. Ennyit a lelket felemelő érzésről, ami többekben ébredt a jócskán megtelt esti járaton. Nemsokára ezután ismét tv-híradó, pusztulás, halottak odaát, gazdasági nehézsé­gek, kilátásba helyezett óriási és hosszú távú hiteladósságok itthon. Talán így, október 23. közeledté­vel még inkább időszerű, hogy a magyar nép apraja és nagyja ölt- söh magára bűnbánó ruhát, mondván: Oh, Nagyasszony, mentsd meg nemzeted! Somodi Sándorné Kecskemét, Ybl M. u. 22. Ami késlelteti a társadalombiztosítási ügyintézést Tisztelt Szerkesztőség! Nyo­masztó problémáink enyhítése ér­dekében az alábbi tájékoztatásun­kat szíveskedjenek lapjukban meg­jelentetni. A magánmunkáltatókkal mun­kaviszonyban álló táppénzt, ter­hességi gyermekágyi segélyt, gyer­mekgondozási díjat, baleseti táp­pénzt igénylők esetében igen gya­kori a munkáltatók téves adatszol­gáltatása. A megyei társadalom- biztositási igazgatóság és a bajai társadalombiztosítási kirendeltség járulékügyi osztályaira úgy küldik be havonta a jegyzéket, hogy azon más adatot közölnek, mint a fenti ellátások igényléséhez kitöltött munkáltatói igazolványon. A munkáltatói igazolványt vagy az orvosi igazolással küldik — helye­sen —, vagy az igényt elbíráló szerv megkeresése alapján állítják ki. Probléma, hogy sok esetben nem a valóságnak megfelelően közlik a járulék alapját és a já­rulék összegét. Mindaddig nem lehet munkavállalóik igényeit el­bírálni, az ellátásokat kiutalni, amíg az eltérő adatokat az igaz­gatóság, a kirendeltség nem tisz­tázza. Sajnos, az adatok tisztá­zása az esetek többségében az üzemellenőrök helyszíni eljárásá­nak igénybevételével valósítható meg. A helyszíni eljárás lefolyta­tása nemcsak költségigényes, de a sok helyszíni eljárást igénylő ügy miatt késlelteti a jogos igé­nyek kielégítését. Ilyen esetek azok, amelyeknél az igazgatóság és kirendeltség járu- lekügyi osztályával azt közlik, hogy munkavállalójuk teljes havi bérét megkapta, be is fizetik a járu­lékot, annak ellenére, hogy a hó­nap egy részében keresőképtelen beteg volt. A táppénz igényléséhez kiállított munkáltatói igazolvány és orvosi igazolás beérkezése után el kell utasítani az igényt, mert nem jár táppénz a keresőképtelen­ségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét meg­kapta. Az elutasító határozat kézhez­vétele után az igénylő — munka- vállaló — felszólalást küld a tár­sadalombiztosítási szervhez, melyben közli, hogy nem kapott munkabért betegsége idejére. Le­velezést kell folytatni a munkál­tatóval, tájékoztatni kell az igénylőt, türelmét kérve. Gyako­ri, hogy a munkáltató csak többszöri megkeresés után vála­szol, illetőleg helyesbíti téves adatszolgáltatását. Azt hiszem érzékelhető, hogy mennyi felesle­ges többletmunkát okoznak az ilyen ügyek és mennyire késlelte­ti a beteg munkavállaló jogos igényének kielégítését. A felesle­ges többletmunkára fordított idő egyben késlelteti más igények ki­elégítését is. A helyszíni eljárást is igénylő ügyek esetében az ügyviteli szer­vek járulékügyi osztályaihoz a kifizetett munkabér összegét, a különböző jogcímek miatt ki­esett napok szamát (pl. betegség, fizetés nélküli szabadság stb.) havonta jegyzéken közlik a mun­káltatók. Munkavállalóik meg­betegedésének idején az előző naptári évben végzett munkáért kifizetett munkabér összegét és a kiesett napok számát közlik a munkáltatói igazolványon. Saj­nos azonban, hogy igen gyakran eltér a járulékügyi osztályra elő­ző évben beérkezett adatoktól. Az előzővel azonos probléma, hogy a munkavállalók érdekét szolgáló megkeresésekre csak többszöri sürgetés után válaszol a munkáltatók jelentős hányada, vagy éppen a már említett hely- szini eljárást kell alkalmazni. ( Folytatjuk) Ádám Leventéné osztályvezető megyei társadalom­biztosítási igazgatóság Üzenet Szilviának és a hasonló sorsúaknak Döbbentem olvastam a Petőfi Népe szeptember 30-ai számában Gyenes Szilvia kecskeméti olvasó levelét, mely segélykiáltás a külvilág felé. Elhatároztam, hogy adok né­hány olyan tanácsot sorstársam­nak, melyek segithetik elviselni ki­taszítottságát. Szilvia levelének minden sora szinte vádirat az emberi nemtörő­dömséggel szemben. Számomra nem meglepő, hogy egy több mint százezer lakosú varosban semmi­lyen intézmény vagy szervezet nem tudott segíteni rajta, mert ezek csak azért vannak, hogy a nyomorultak­ra hivatkozva, az állami és a városi költségvetésből jó nagyot kiszakít­va, kényelmes megélhetést biztosít­sanak néhány olyan embernek, akik folyton azt akarják bizonyítani, olyan nagy a szivük, hogy talicskán kell utánuk tolni. Ezáltal a médiá­kon keresztül biztosított számukra a közszereplés lehetősége. Ami pedig a konkrét segítséget il­leti, Szilviának a következőket üze­nem. Lehetőség van az ápolási díj igénylésére anyukája részére. (Ez ügyben keressék meg a polgármeste­ri hivatal népjóléti irodájában Mé- szárosné csoportvezetőt.) Amennyi­ben az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el a 8 ezer forintot, igényelhe­tő számára nevelési segély is. Továb- bá igényelhető közlekedési támoga­tás, ugyanazon a helyen. Ha a 18. életévet betölti, megilleti alanyi jo­gon a rokkantjáradék. (Ezt a Bács- Kiskun Megyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóságon kell intézni.) Amennyiben elvégezte az általános iskolát, és helyzete lehetővé teszi, ér­deklődjön a dolgozók esti gimnáziu­mában. Ha érdekli a közösségi élet, szíves figyelmébe ajánlom a mozgás- korlátozottak ifjúsági klubját. Remélem, Szilvia megtalálja az életét jobbá tevő segítségnyújtások lehetőségeit, s nem csak tehetetlen bürokratákkal és muszáj herkule- sekkel hozza össze a sorsa a jövőben. Tisztelt Szerkesztő Úr! Köszö­nöm Önnek és a lap valamennyi munkatársának, hogy hozzásegíte­nek minket ahhoz, hogy nyomorú­ságos helyzetünkben üzenhetünk azoknak, akikben még maradt va­lami az együttérzésből, nem érzelmi analfabéta módon szorítanak ki bennünket a társadalomból. Bálint József Mozgássérültek Információs Segélyszolgálata, Kecskemét . Címünk: 6000 Kecskemét. N/abadság tér 1/A A szeretetet is be kell osztani Nem szeretek a nyilvánosság előtt szerepelni, de most kérem, közöljék levelemet. Szeptember 29-én az Ország- gyűlésen esett szó arról, hogy a nyugdíjasokat mellőzik, alig kö­szönnek nekik a volt munkatár- # sak. Tudom — sajnos —, sok he­lyen így van, de nem mindenütt. Szeretném, ha levelemet sokan elolvasnák és okulnának belőle a munkahelyeken. Ápolónő voltam a bajai kórház szemészeti osztályán. 1991 áprili­sában megbetegedtem, majd 1992 márciusában leszázalékoltak. Te­hát másfél éve nem dolgozom, de bejárok volt munkahelyemre. A főorvos úr, a doktornők, a főnő­vér és a volt munkatársak mindig nagy szeretettel fogadnak. Meg­kérdezik, hogy vagyok, szükségem van-e valamire. A fiatalok is szere­tettel fogadnak, akikkel pedig alig dolgoztam együtt pár hónapot. A takarítónők is mindig megaján­dékoznak néhány perccel. Természetesen én mindig tu­dom, hogy mikor kell eljönni, mi­kor sok a dolguk. Legutóbb is ma­rasztaltak, de azt mondtam, hogy a szeretetet be kell osztani, legkö­zelebb is kell egy kicsi belőle. Né­hány perc, néhány jó szó elég egy nyugdíjasnak. Hát így is lehet! Markó Jánosné nyugdíjas ápolónő Baja, Bácska tér 9. fszt. 3. Szanki asszonyok, lányok dicsérete A mi kis falunkban, Szánkon már nagyon régen működik az Olajbányász Vállalat sportegyesü­lete. Kár, hogy most több szakosz­tály szünetelteti működését. Nem így a tekézők. Közülük különösen a nők értek el szép eredményeket. Júniusban azt írtam, hogy fa­lunk NB I-es női tekecsapatának tagjai megérdemelten pihennek, mar ami a sportot illeti, mert oda­haza annál több munkát végeztek asszonyaink. Időközben felújítot­ták a tekepályát, így most már akár a nemzetközi követelmények­nek is megfelel a műanyag borítá­sú, négyrészes, automata pálya, amely nem csekély összegbe, 1,2 millió forintba került. Alig múlt el a pálya ünnepélyes avatása, szeptember 19-én hivatalo­san is megkezdődtek a küzdelmek az új pályán. A nagyon régi, jó hírű szolnoki MÁV-MTK női tekézői jöttél el Szánkra. Bebizonyosodott, hogy asszonyaink, lányaink a kor­szerű pályán is képesek szép ered­mények elérésére: 6:2 aranyban győztek. A hazaiakból a legjobb dobás 445, a leggyengébb 365 bábu volt. Gratulálunk, s további sikere­ket kívánunk a szanki lányoknak, asszonyoknak, akik vetekszenek a nagyvarosok női tekézőivel. Bálint Pista bácsi Szánk, Béke u. 70. Éppenhogy langyos a víz Lapjukban hetente biztatást ka­punk Önöktől, hogy írjunk mind­arról, ami közérdeklődésre tarthat számot. A hetek, hónapok óta tar­tó vízdíjvitához ezennel szolgálok egy igen tanulságos és elgondol­koztató hírrel! Az EXTRA Közér­dekű Kereskedelmi Hetilap sok­szor ad nekünk, olvasóknak jó ta­nácsokat, Extra fortélyok cím alatt. Egy borítékban gyűjtöm eze­ket. Az előző hetit mellékelve most elküldöm, bizonyításul mondani­valóm alátámasztására. Kecske­méten, a Széchenyivárosban lakó­kat nem fenyegeti a veszély, az IKTV gondoskodik erről. Áz új „Megállapodás” (melegvíz-órák felszerelése után) első pontja sze­rint ugyanis 40 °C-os vizet biztosít a kifolyócsapoknál, csak éppen 2­3 vödörnyi vizet kell kiengedni ah­hoz (20-25 liter), hogy kézmeleg vi­zet kapjunk. A hajmosásról, ebéd előtti mosogatásról és a mosásokról nem is beszélve! Abba kell hagyni (ha elkezdtük), mert éppenhogy lan­gyos a víz. Fizetni pedig nem 48,70- et kell msenként, hanem 94,90-et. Viszont sok kicsi sokra megy! Egyre inkább érthetetlen, hogy a jogaikkal L tisztában lévők miért nem tesznek eleget vállalt kötelességeiknek. Nem hiszem, hogy csupán csak én lennék erre kíváncsi. Ezért szeretném, ha észrevételemet leközölnék. Tisztelet­tel: Tisztán Ferencné nyugdíjas, Kecskemét, Lóverseny u. 15. Szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents