Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám

« EGYESÜLETEK FÓRUMA AZ ÁLMODOZÁS NEM TERVEZHETŐ Nagy egyesületek nehéz öröksége A közelmúltban levelet küld­tünk az egyesületeknek, klu­boknak; mutatkozzanak be szurkolóiknak, szóljanak terve­ikről, gondjaikról. Köszönet érte, hogy többen is éltek a fel­kínált lehetőséggel. Az eljutta­tott írások azonban nagyon is magukon viselik a jelenkor tü­neteit; gondoktól terhesek és kiutatkeresők. Ez utóbbi azon­ban már maga a remény, amiért érdemes szólni. Mert így (is) le­het egymástól tanulni, átvenni, ami átvehető, hasznosítani, ami az egyesületek túléléséhez segít­ség. Éppen ezért kozmetikázás nélkül, úgy nyújtjuk át az aláb­bi egyesületi összeállítást, ahogy irányítói, szervezői meg­írták. Csupán a terjedelmi kor­látok miatt rövidítettünk az írá­sokon, de — reméljük —, hogy nem csorbítottunk. Szeretnénk előrebocsátani, hogy a nagy egyesületi helyzetkép nem azo­nos az egy-két szakosztályos sportkörökével, vagy az egy- egy sportágat menedzselő klu­bokéval. Erről későbbi összeál­lításaink is szólnak majd. A „nagyok” azonban kétségte­lenül súlyosabb terheket cipel­nek, s talán nem minden tanul­ság nélküli; hogyan élik meg a változásokat, miként keresik a túlélés lehetőségeit. Egyetlen célunk a túlélés A több mint százéves múltra visszatekintő egyesületünk kilenc szakosz­tály működte­téséről gondos­kodik, ezenkí­vül feladatának tekinti a tö­megsportprog­ramok szerve­zését is. A Ka­locsai SE nyolc szakosztályában — asztalitenisz­ben, birkózásban, evezésben, kara­téban (kyokoshinkai), női röplab­dában, sakkozásban, tájékozódási futásban és férfi tornában — min­tegy 300 sportolónak biztosít fel­készülési lehetőséget. Kilencedik szakosztálya azokat tömöríti, akik a tömegsport keretein belül, saját egészségük megőrzése érdekében mozognak. Asztalitenisz-szakosztályunk évek óta az NB Ill-ban szerepel. Célja az 1—3. hely valamelyikének megszerzése. A birkózószakosz­tály, amely KSE-KAGE Rt. néven szerepel a legnagyobb hagyomá­nyokkal rendelkezők közé tarto­zik. Tagjai között van Hamzók Jó­zsef junior-világbajnok, felnőttvá­logatott kerettag. A csapat évtize­dek után újra indul az NB II-ben. Az evezősök átmeneti gondok után túljutottak a nehézségeken és jó utánpótlásbázist alakítanak ki. A karatésoké a legfiatalabb szak­osztály, amely rendszerességre, ki­tartásra és küzdőszellemre neveli a fiatalokat. A női röplabdaszakosz­tályunk már húszéves stabil tagja az NB II- nek. Az után­pótlásnevelés­ben is jelentős szerepet vállaló gárda — az Eperföldi Álta­lános Iskola sporttagozatos diákjaival — jó utánpótlást biz­tosít. A felnőtt csapat idei célkitűzése nem keve­sebb, mint a dobogóra kerülés. Sakkszakosztályunk Halász Attila és Kustár Sándor neves versenyzők után ismét tehetséges fiatalokat foglalkoztat. A 11 éves Berta So­mogyi Orsolya, valamint a 17 éves Gajai Csilla korosztályában az or­szág legjobbjai közé tartozik. Tájé­kozódási futószakosztályunk csu­pán néhány éves múltra tekinthet vissza, ám Dénes Zoltán révén I. osztályú versenyzője van, aki a ta­valyi junior-világbajnokságon tag­ja volt a magyar válogatottnak. Ugyancsak említést érdemel Van- esik Nándor és Hegedűs Péter tö­rekvése is. Tomaszakosztályunk Rácz Attila révén már országos hírnévre tett szert. Hosszú évek óta lelkesedéssel, kitartással edzenek. Tömegsport-szakosztályunk vál­lalja azokat a feladatokat, amelyek nem tartoznak a versenysportok körébe. Itt kap teret a kispályás labdarúgás, a tenisz, a kosárlabda, a kondicionáló torna, s minden to­vábbi olyan sportág, amelyet az Mi fán terem a Boróka? BOR SZABADIDŐSPORT EGYESÜLET Egyesületünk 1990 tavaszán ala­kult Kecskeméten, egy Reile Géza ut­cai, 8. emeleti la­kásban. A tíz ala­pító — egy baráti társaság - - semmi mást nem akart, csak a már addig is örömmel és gyak­ran végzett tevé­kenységét szerve­zett keretek között folytatni. Hiszen mi „azelőtt” is sokat túráztunk szárazon és vízen, bakancsban és síléccel egyaránt. S mivel akadnak közöttünk pedagógusok is, kirándulásainkat nem mindig csak a sa­ját kedvtelésünkre szerveztük, gyakran tartottak velünk kisebb-nagyobb gyere­kek. Tehát adott volt a lelkes társaság és a fő tevékenységi terület, de mi legyen a ne­vünk? Nem kevés fejtörés után a Boróka mellett döntöttünk, hiszen ez a Kiskun­ságban őshonos, védett növény utal társa­ságunk természetszeretetére és egy másik jelentéssíkon következtetni enged bizo­nyos szlovákiai kötődésünkre is ... A „baj” akkor kezdődött, amikor egyi­künk a fejébe vette, hogy elindul egy ma­ratoni (42,2 km) futóversenyen. Mindez 1990 májusában történt. Ettől kezdve az események riasztó módon felgyorsultak. Egyre többen futottunk, köztük olyanok is, akik soha életükben nem sportoltak, sőt főiskolás korukban felmentésért áll­tak sorban az orvosnál. Természetesen nem lettünk hűtlenek a természetjáráshoz sem. Immár másfél éve minden hónapban nyílt családi túrákat in­dítunk az. ország hegyvidéki tájaira. A Vá­rosi Sportigazgatósággal közösen szerve­zett kirándulások nagyon népszerűek. A célunk az, hogy lehetőséget te­remtsünk kispén­zű családoknak is arra, hogy együtt tölthessék a hét vé­gét, szép természe­ti környezetben. Mf gm A természetjá­ráshqz kapcsoló­dik egyesületünk eddigi legnagyobb eredménye. Ta­valy országos és helyi pályázatokon nyert pénzből vásárolni tudtunk Márianoszt- rán (Börzsöny) egy kis házat, amelyet 16 fő befogadására képes „kulcsos házzá” alakítottunk át és rendeztünk be. Ebben az évben még két külföldi mara- tonon állunk rajthoz: október 11 -én Velen­cében és október 25-én Frankfurtban. Ez utóbbi lehetőséget rüsselsheimi barátaink­nak köszönhetjük, akik a kecskeméti sporttalálkozóra futva érkeztek a német- országi városból. Mi néhány kecskeméti futóval kiegészülve Dunaújvárostól együtt futottunk velük és megpróbáltuk emlékezetessé tenni számukra az itt töltött két napot. Azt hiszem, sikerült. Hat fu­tónkat meghívták a frankfurti maraton- ra, amit mi a jövő májusi IBUSZ-mara- tonra való meghívással viszonoztunk. A nagy terv pedig: jövőre mi is futva tesz- szük meg a Kecskemét - Rüsselsheim kö­zötti 1200 km-es utat. Van még egy dédelgetett vágyunk 1993-ra: szeretnénk meghódítani—talán első kecskemétiekként — Európa „tete­jét”, a Mount Blanc 4807 méteres csú­csát ... Lakatos István elnök érdeklődők az egészségük, erőnlé­tük megőrzéséért választanak. Egyesületünk fennállása óta ta­lán a legnehezebb időszakot éltük át az elmúlt két évben. A korábbi segítőink egy része anyagi gondok miatt megszüntette, vagy jelentős mértékben csökkentette a támoga­tás mértékét. A szponzorálás új rendszere pedig még nem alakult ki. E válságos időszakban az ön- kormányzatunk — az egészséges nemzedék nevelésének szerepét átérezve — jelentősen hozzájárul egyesületünk fenntartásához. E mellett nélkülözhetetlen a még Múltunk dicső, jövőnk bizonytalan A Kecskemé­ti Sport Club a megyeszékhely versenysportjá­nak fejlesztése érdekében — társadalmi ösz- szefogást hirdet­ve — 1972-ben több egyesület és 14 szakosz­tály fúziójából alakult. 1976- ban — miután beleolvadt a vá­rosi sportiskola is —, országo­san felügyelt, ki­emelt egyesüle­tek sorába lé­pett. A KSC húszéves fennál­lása alatt olyan hazai és nemzetközi eredményeket ért el, amilyeneket elő­deinek sohasem sikerült. Ohmpián, világbajnokságokon, kontinensve­télkedőkön voltak sportolóink do­bogósok, illetve pontszerző helye­ken. Több száz országos bajnoksá­got, bajnoki helyezést értek el az egyéni és csapatsportágakban. Or­szágosan is elismert sportszakember­gárdát nevelt ki; mesteredzőket, szakedzőket, a testnevelő tanárok so­kaságát. Véleményünk szerint a KSC az elmúlt húsz évben sporttörténel­met írt Bács-Kiskun megye és Kecs­kemét város versenysportjában. Saj­nos, a klubot támogató városi gazda­sági bázisok az elmúlt 2-3 évben tönkrementek, elmaradtak a megyei támogatások, így több mint 50 olyan élsportolót kellett eltanácsolni, akik a hazai és nemzetközi versenyeken korábban pontszerzőink voltak. Többségük jelenleg is más városok­nak, egyesületeknek hozza a dicsősé­get, mig egy részük kényszerűségből abbahagyta az aktív versenyzést. A KSC-nek 1992 végére már nincs olyan sportága, szakosztálya, amely nemzetközileg és a hazai élmezőny­ben meghatározó lenne. Jelenleg hét szakosztályt működ­tetünk. Az atlétikai amatőr sporto­lókkal zömmel csak diákversenyzői állománnyal rendelkezik. Eredményei azonban még így is országo­san elismertek. A birkózószak­osztályból a fel­nőttkorú ver­senyzők többsé­ge eltávozott, és így az utánpót­lás jelenti a bá­zist. Az ökölví­vó-szakosztály csaknem telje­sen megszűnt, il­letve amatőr alapon nevelik az utánpótlást. Akik pár évvel ezelőtt még min­den korosztályban szállították az or­szágos bajnoki címeket, abbahagy­ták a versenyzést, vagy más klubok­ban találtak versenyzési lehetőséget. A súlyemelő-szakosztály jó utánpót­lás-nevelő bázissal szerepel, de sor­suk 1993-tól kilátástalan. A röplab­dacsapat, amely korábban minden korosztályban országos bajnoki és kupagyőzelemmel dicsekedhetett, most a teljes csőd előtt áll. Kénysze­rűségből eladták a felnőtt játékosai­kat, s most kiesésre állnak az NB I-ből. A női kosárlabda-szakosztály az egyetlen, amelyek az elmúlt évhez viszonyítva előbbre lépett, felkerült az A hgába, vesztére! Míg a többi A kategóriás szakosztály az önkor­mányzatok jóvoltából 6-8 millió fo­rintos költségvetéssel dolgozik, ad­dig nekik az őszi idény túlélése a cél. A labdarúgás az elmúlt három év alatt teljesen visszaesett. Sovány vigasz, hogy a klub nem tartozik az államnak szja-val áfával és tb.-vel, de csaknem üres a kasszá­ja. Ha 1993-ban az OTHS is meg­vonja a támogatást, a KSC tovább nem tartható fenn. Ebből az követ­kezik, hogy távlati terveink, szakmai célkitűzéseink nincsenek, a sportá­gak túlélése a cél. Király József ügyvezető elnök In memóriám: Kiskunhalasi AC A Kiskunhalasi Atlétikai Club egy szakosztályos egyesületekből, il­letve szakosztá­lyok újraélesztésé­ből alakult meg 1975. január 23- án. A megalakult egyesület újra­élesztette az atléti-ó kát. Első aranyjeF vényesünk Garas Ildikó volt gátfu­tásban, őt követte Asztalos Sándor, Kunos Margit, Mig György és hosszútávfutónk, Tabaj- di József is. Akik őket felkészítették és munkájukra tisztelettel gondolok: Zag László, Deák Lajosné, Bácsalmási Antal és a most is működő edzők. Az asztaliteniszezőket játékosedző­ként évek óta Kuti Sándor vezeti nagy ügyszeretettel és lelkesedéssel. A játéko­sok közül Mikó László, Nagy László re­mek sportemberek, azifjúsági játékosok­kal együtt. A birkózószakosztályt, amíg anyagi­akkal győzte, működtette az egyesület. Csatári József és Dósa István a nagyon nehéz körülmények között is szép ered­ményeket ért el Pap Lajossal, Kókai Lászlóval, Vízkeleti Tiborral és a többi versenyzővel. 1983-ban Pap Lajos serdü­lőként nyert magyar bajnokságot. Az ökölvívókat két nagyon jó edző ké­szítette fel, Csenki Ferenc és László Sán­dor. Komlós Károly, majd Kincse György aranyjelvényesként került az if­júsági válogatott keretbe. Az egyesület legeredményesebb szak­osztálya a tornászoké volt. Sok magyar bajnokságot nyertek a különböző kor­osztályokban. Paprika Jenő olimpikon itt kezdte bontogatni szárnyait. A leg­jobb eredményt elért versenyző Hegyes Csaba, aki ifjúsági Európa-bajnok, IBV- győztes. Mészáros Csaba 1BV 3. helye­zett. Csillag István az akrobatikus torna EB 5. helyezettje. A tornát teremtő Pac- zolay Gyula vezetőedző munkatársai voltak: Lekrinszky Zoltán, Komlós László, Mészáros Imre, Mamiecz Lász­ló, Csillag István. A kézilabda sportág megteremtője Halason a nagyszerű emlékű Horváth István volt. Férfi és női csapatnál egy­aránt működött és vezetésével került be a meglévő szponzorok anyagi és természetbeli juttatása. A legje­lentősebbek: a KAGE Rt., a Ka­ramell Rt., a Kaloplasztik, az EMIKA és az áfész. Ezenkívül is ki kell emelnem a sportolók szüle­inek folyamatos segítségét. De köszönet illeti azokat is, akik, ha szerény mértékben is, de sportsze­reidből támogatnak bennünket. Egyesületünk szerény körülmé­nyek között működik, éppen ezért egyetlen tervünk a túlélés. Elkép­zeléseink lennének, de anyagiak híján csupán az álmodozást teszi lehetővé. Kőszegi Ferenc, ügyvezető elnök Ne csak a pályákon, az életben is állják meg a helyüket A Bajai Spar­tacus Vízügy SC 1978-ban a két korábbi egyesü­let fúziójából, a vízisportok ösz- szefogásának szándékával ala­kult. A Posztó SE-től átkerült a motorcsónak- és a kajak-kenu szakosztály, a városi sport­uszoda megépü­lése után pedig megalakult az úszószakosztály. Ké­sőbb a klubhoz csatlakozott az autós és sakkszakosztály. A sportklub gazdasági bázisát kez­detben az Aduvízig, valamint a bajai szövetkezetek biztosították. Megala­kuláskor a sportolói létszám 60-70 tagról 1992-re 360-ra bővült. A sors különös fintora, hogy erre az időszak­ra a korábbi bázisok szinte minden tá­mogatást megvontak a klubtól. Ez a Bajai Spartacus Vízügy Sportklubot is súlyos gazdasági nehézségek elé állí­totta. Éppen ezért elnökségünk a na­gyobb mértékű szülői áldozatvállalás igénye mellett az iskolai oktatás kiegé­szítéseként elsősorban a testi és erköl­csi nevelést helyeztek előtérbe. Ennek egyik legszebb példája a kajak-kenu szakosztályban folyó munka. A Gáti —Krékity—-Szabó nyomdokain fel­növekvő új, tehetséges gárda a két év­vel ezelőtt megalakult baráti kör segít­ségével már nemcsak a versenypályá­kon, hanem tanulmányi eredmények­ben is élen jár. Megnyugtató, hogy már körvonalazódik a felnövekvő leg­ifjabb nemzedék. Az IC—4-es kenu­csapat tagjai 1991-ben nyert bajnoki címüket idén is megvédték. Evezésben a nagy elődök nehéz örökséget hagytak a mostaniakra. A világbajnokságokon szerepelt Iko- tity István és a már edzősködő Tóth Csaba példamutatásával és szemé­lyes közreműködésével Bartos Nán­dor vezetőedzőnek új csapatot kell ki­alakítania. A nehéz gazdasági körülményeket a bajai sikersportág, a motorcsónak­versenyzés érzi a legjobban. A ki­emelkedő képes­ségű Volentér László és Tubá- kos Iván vissza­vonulása után a bajai motorcsó­naksport még az elmúlt évben sem szűkölkö­dött kimagasló nemzetközi eredményekben. Pfeil Zoltán vá­rakozást felül­múlóan mutat­kozott be a fel­nőttek Európa-bajnokságán. Bálint Gábor pedig világbajnoki ezüstérmet szerzett. Azt azonban csak a bentfen- tesek tudhatták, hogy ezek az ered­mények hosszabb távon nem ismétel- hetők. Amég négy éve verhetetlennek hitt Popoli versenyhajók felett eljárt az idő, klubunknak pedig nincs pénze újra, új motorokra, alkatrészekre, utazásra. Versenyzőink az idei évben már leselejtezett motorokkal, össze­tákolt szerkezetekkel indultak. Bálint Gábor hajója szilánkokra tört. En­nek következtében nemcsak eddigi előkelő világ- és Európa-bajnoki he­lyezéseit veszítette el, hanem a továb­bi versenyzés lehetőségét is. Bukások, motorhibák akadályoz­ták 1992-ben az elmúlt idők sikeres rali-versenyzőpárosát. Vízin Lászlót és Gönczi Lászlót is. Szerencsére az úszóknál 1988-ban kialakított után­pótlási képzési rendszer lassan meg­hozza gyümölcsét. Az 1990-es évbe még az OB II-ben szerepelt sakkcsa­pat legjobbjai más egyesületekben igazoltak, ezért Rajnai István szak­osztályvezető a megyei I. osztályú együttes összeállításánál főleg fiata­lokra épít. A jövőt tervezve a klub elnöksége nem sző rózsaszín álmokat. Legfőbb célunk, hogy sportoló fiataljainkat annak reményében tanítsuk meg a helyesnek ítélt erkölcsi és viselkedési normákra, hogy az itt tanultakat egészséges emberként, felnőtt koruk­ban az élet versenypályáján is hasz­nosítani tudják. Csátaljay Zoltán ügyvezető elnök női csapat az NB II-be. A játékosok közül kiemelke­dett: Takács Má­ria, Erdész Haj­nalka, Bátorfalusi Éva, Riegler Ani­kó, Frittman Rita. A férficsapat vál­takozó sikerekkel szerepelt éveken keresztül. 1979-ben a sakk-, a teke- és a labdarúgó­szakosztályokat vettük át a meg­szűnő Medosztól. A tekézők és sakkozók közül szeretet­tel emlékezünk a még mindig versenyző Hideg Józsefre, Gyura Istvánra és a többi remek tekézőre, valamint Soós Árpádra, Szécsényi Mihályra, Tóth Zoltánra és a többi sportszerető sakkozóra. A legnépszerűbb csapatjáték, a labda­rúgás is sok örömet, esetenként bosszú­ságot hozott szurkolóinknak. Szeretettel emlékezünk Fuchs Jóska, Karsai Robi, . Szőke Sanyi és Agócs Lajos remek góljai­ra. Az edzők közül remek munkát vég­zett: Virág István, Tóth Mihály, Meskó István, Mészáros Tibor, Rádi Zoltán. Szeretettel gondolok az egyesület el­nökeire: Sallay Sándorra, Somogyi An­talra és Kószó Jánosra, akik mindig se­gítségemre voltak az egyesületi vezetés sokrétű és esetenként nehéz munkájá­ban. Olyan sportvezetőkkel voltam sze­rencsés együtt dolgozni, mint dr. Perényi Rezső, Zs. Szőke Zoltán, Hurik Béla, dr. Mezei János, Szigetvári Miklós, Váczi László, Szalai László, Siha János, Török Jenő, dr. Vilonya Balázs, akik nélkül a szakosztályok nem tudtak volna működ­ni. Mindig támogatást kaptam az iskola- vezetőktől, vállalatoktól. Dr. Gyukics Antal, Molnár László, Gál Józsefné, Bállá Tibor, dr. Szabó Miklós iskola- igazgatók nagy szeretettel segítették az utánpótlás-nevelést. Az egyesület veze­tésében munkámat támogatta és gya­korlatilag segítséget adott: Csapó Ist­ván, Katona István, Mészáros Imre, Nagy Gyula, Csányi József, Bodrogi Ti­bor, dr. Judák Imre és más elnökségi tagok. Mongyi Aladár a Kiskunhalasi AC volt ügyvezető elnöke Nem rengésbiztos az építmény — A Duna —Tisza Közi Építők Sport Club Kecske­mét (Dutép SC) 1968-ban ala­kult. Megala­kulása után az 1980-as évek elején már a megye egyik legnagyobb sportegyesülete lett. Az egyesület bázisvállalatánál bekövetkezett változások miatt azonban 1986-ban négy szakosz­tály került más sportegyesülethez és csak három további működését tudtuk biztosítani. A sportegyesületet héttagú el­nökség irányítja társadalmi mun­kában. Az elnökség egyik legfon­tosabb feladata, hogy a szakosztá­lyokban sportoló közel 200 fiatal versenyző számára biztosítsa a za­vartalan működést, mely egyre ne­hezebb. A szakosztályok az egyre szerényebb pénzügyi feltételek mellett is igyekeznek az eddig elért szép eredményeket megtartani. Ä Dutép SC színeiben szereplő szakosztályok: Sakk (OB I-es) A sportegyesület legeredménye­sebb szakosztálya. Évek óta meg­határozó szerepet játszik a legma­gasabb osztályban és a vidék egyik legnevesebb sakkbázisa. A szak­osztályvezetés a Caissa Panzió Kft. segítségével igyekszik előte­remteni a pénzügyi fedezetet a még jobb eredmények eléréséhez. Ti­zenhárom I. osztályú és négy aranyjelvényes versenyzővel kezd­ték meg a bajnoki idényt. Kiemelekdő versenyzők: Grószpéter At ti- la és Csont István (felnőtt), Gyime- si Zoltán (ifjúsá­gi)­Női röplabda (NB I-es) A szakosztály az elmúlt évi baj­nokságban a 12. helyen végzett, s ezzel az eddigi legjobb eredményét ér­te el. Az utánpótlás területén végzett sikeres munkát bizonyítja, hogy a csapatban csak sajátnevelésű sporto­lók szerepelnek. Á gazdasági helyzet sem teszi lehetővé a jól kialakított utánpótlás-nevelési modell fenntar­tását. Az iskolai csoportokat meg kell szüntetni és ez nagymértékben befolyásolhatja a további működést. Kiemelkedő versenyzők: Bognár- né Kormos Erika és Kovács Erika (fel­nőtt), Krasznai Mónika (ifjúsági). Férfi kézilabda (NB Il-es) A szakosztály életében jelentős esemény, hogy a bajnokságot újra a harmadik vonalban kezdte. De to­vábbra is'gond a megfelelő anyagi háttér biztosítása, így csak a bennma­radás lehet a célkitűzés. Az utánpót­lás-nevelés területén—főleg a IJ. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskolában Bravik Béla szakmai irányításával — szép eredményeket értek el és ez biztató a jövőre nézve. Kiemelkedő versenyzők: Bán Zsolt és Tóth Benő (felnőtt), Laczkó Zsolt (ifjúsági). Endre István ügyvezető elnök összeállította: Banczik István

Next

/
Thumbnails
Contents