Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-14 / 243. szám
1992. október 14., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP Vásár Nagy bar acskán Tévedtek azok, akik úgy vélték, hogy az érdektelenség és pénztelenség miatt kudarcba fullad a nagybaracskai vásár. Nos, a szombati rendezvény rácáfolt mindenkire, ugyanis várakozáson felüli sikert könyvelhetnek el a helybéliek. Maga a vásár hajnali négykor nyitott, ámbár néhányan már voltak a tetthelyen, itt töltve az éjszakát is. A megye valamennyi tájáról és Pécsről, Mohácsról, Bátaszékről érkezett sátorosokat lehetett felfedezni, már amelyikük kitette felségjelzésül szolgáló kis táblácskáját. A kefekötő például Kecskemétről jött. A felhozatalra sem volt panasz, kötődtek üzletek; több mint 300 malac, szamarak, borjúk, sőt, még póni- lovak is voltak a kínálat palettáján. Az ilyenkor szokásos bazárosok, használt-, újruha- és mindennel kereskedők sem hiányoztak, lehetett ezer apró cikket kapni, a díszmadártól az édességig: surranókat, hordót, fejőgépet és ki tudná felsorolni, mi mindent még. Egyedüli hiányosság a vendéglátás területén mutatkozott; a lacikonyháknak fenntartott részen csupán két büfékocsi árválkodott, hosszú, éhes sorokkal előtte. Ok—mármint a büfések bizonyára nem bánták meg, hogy kijöttek ide. Huszonnégy fős rendezőgárda, állatorvos és a hatóság részéről hat rendőr gondoskodott arról, hogy minden zökkenőmentes legyen. A látogatók számát több ezerre becsülik, a kijelölt parkolókon túl dugig voltak kocsikkal a környező utcák is. Összegzésképpen el lehet mondani, hogy a negyven éve elfeledett hagyomány újraélesztése bebizonyította: van létjogosultság és igény a nagybaracskai országos állat- és kirakodóvásárra. Legközelebb jövőre, május második szombatja lesz a vásár napja. Somogyi Gábor A papagájtól a télikabátig mindent lehetett kapni. • Szép példány: ötezerért. A növendékállatok vásárán nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. • Szüret táján jó keletje van a hordónak. A BŰNMEGELŐZÉSRŐL Egyetemi tanszékvezető előadása Elsősorban gyakorlati kérdésekkel foglalkozó ülésre hívta össze a büntetőjoggal foglalkozó szakembereket a Magyar Jogész Egylet megyei szervezete és a Bács-Kiskun Megyei Bírói Egyesület, amikor a megyei bíróság kollégiumi termében sort kerített a büntetőjogi szakosztály rendezvényére. Előadóként dr. Gönczöl Katalin egyetemi tanárt, az ELTE tanszékvezetőjét kérték fel, aki A bűnözés, mint politikai kérdés, bűnmegelőzés, büntetőpolitika címmel tartott előadást. A professzor asszony—aki a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára — elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt senki nem gondolhatta, hogy a bűnözés két év alatt politikai kérdéssé válik. Mert a bűnözés befolyásolja a lakosság hangulatát, az pedig egyértelműen politikai tényező. Ma, ha valaki azt ígéri, hogy rendet és nyugalmat teremt egy településen, körzetben, választást lehet nyerni—hangsúlyozta a professzor asszony. A bűnözés Magyarországon az utóbbi öt évben két és félszeresére nőtt és struktúrájában megváltozott. 1980-ban például az összbüntettek- nek 50 százaléka volt vagyonelleni — elsősorban az úgynevezett társadalmi tulajdon ellen irányuló 1991 -ben pedig ez az arány nyolcvan százalékra emelkedett, de ennek a nyolcvan százalékát mára személyek javai elleni deliktumok tették ki. A bűnözés átrendezéséről szólva beszélt a szegénységről, a munkanélküliségről, a hajléktalanokról, majd külföldi tapasztalataira utalva kifejtette: ma már biztos, hogy nem elsősorban a büntetés és főleg nem a börtönbüntetés az egyetlen megoldás. Sokkal kevesebbe kerül a társadalomnak a megelőzés. Dr. Gönczöl Katalin előadásához kapcsolódva, felkért hozzászólóként dr. Kocsis Attila rendőr ezredes, megyei főkapitány mondott korreferátumot. Kiemelte: a bűnözés azért is politikai kérdés, mert befolyásolja a közhangulatot, az állampolgárok biztonságérzetét. A lakosság ugyanis joggal elvárja, hogy az adófizetők pénzéből a bűnmegelőzésre, a bűnüldözésre fordított összegnek látható eredménye legyen. Ha ezt nem érzékelik, tehát ha nem jó a közbiztonság, akkor alkalmatlannak tartják feladatuk ellátására azokat, akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak. Nem bíznak bennük, elmarad az együttműködés, esetleg — amire sajnos példa is van felüti a fejét az önbíráskodás. A továbbiakban a korreferens — néhány adattal is kiegészítve — arról szólt, hogy miként alakult Bács- Kiskun megyében a vagyon elleni bűntettek aránya az utóbbi években, külön elemezve a jelenséget az elkövetők, az alanyi oldal szempontjából, kiemelve az alkalmi munkások, a munkanélküliek szerepé Gál Sándor SZÁZÉVES A BAJAI REFORMÁTUS TEMPLOM Jubileumi ünnepségek a jeles évfordulón H álaadó istentiszteleten emlékezett meg a bajai református gyülekezet temploma építésének 100. évfordulójáról. Az ünnepi alkalomra a hívek szépen rendbehozták a tatarozásra szoruló istenházát; új ablakok készültek és a déli szárny megroggyant oldalát is megerősítették. Az ünnepi hálaadó istentiszteletet vasárnap Szabó Gábor nagytiszteletü úr, a Bács-Kiskunsági Egyházmegye esperese tartotta, az erdélyi Mező- sámsondból érkezett testvérgyülekezet részéről Bíró Albert, a helybeliekéről pedig Bán Béla tiszteletes urak szolgáltak. A mezősámsondiak szép ajándékát, a kalotaszegi „írásos” úrasztal és szószék térítőjét a bajai gyülekezet hittankönyvekkel viszonozta, melyeket—amint dr. Michna Ottó főgondnok bejelentette — a jövőben is minden mezősámsondi gyermek részére szükséges példányban megküldenek majd. A bajai kicsiny református gyülekezet még 1811-ben alakult meg, amikor is—különösen három alapító presbiter nagylelkű adományával — illő, hogy nevüket tisztelettel említsem: Keresztesi Deák János, Dömötör Pál és Göbölös János—megvásárolták a mai templom és gyülekezeti terem helyén levő telket, és ott ideiglenesen kis imaházat és iskolát emeltek. A lelkek pasztorálására Menyhárt József lelkipásztort kérték fel, aki 11 évig hűséggel szolgálta gyülekezetét. Évtizedeken keresztül dédelgetett terv volt egy méltóbb istenháza építése, de a kicsiny gyülekezetnek soha nem jutott erre elegendő anyagi tehetsége. Végül 1891-ben megteremÚjabb adalék Kiskunhalas históriájához Hamarosan megjelenik Nagy Szeder István kallódó helytörténeti munkája Néhány hónap még és megrendezhetik a premierjét egy különös sorsjú kiskunhalasi könyvnek, ki- tcljesülhet Nagy Szeder István (1876—1936) várostörténeti köteteinek sora. Sepsi László helyi vállalkozó nemrég megállapodott a szerző fiával, majd megbízta a Kecskeméti Lapok Könyvkiadót az eddig kallódó kézirat gondozásával. A költségeket ő fizeti. — Nem hittem volna, hogy megérem ezt a jó hírt. Vannak még csodák! —' mondja Nagy Szeder István, a század első felében munkálkodó neves kutató Kiskunhalason élő fia, aki máig fontos szereplője a halasi közéletnek: szintén helytörténész. — Végre találkoztam valakivel, aki nemcsak ígérget, de meg is valósítja az elhatározását. Talán mondanom sem kell, hogy ezzel a tettel nem nekem, hanem kedves városunknak tesz nemes szolgálatot.- Ki volt néhai Nagy Szeder István? Miért maradt máig az íróasztalfiókban a jelentős, tudományos munka? — Édesapám fáradhatatlan kutatója volt Halas történetének. Egy életet szánt az anyaggyűjtésre, az adatok, a szövegek rendezésére- szerkesztésére. Igen sok energiát áldozott, hogy az elkészült munkák kiadásához támogatókat szerezzen. 1923—25 között jelent meg az első önálló müve: Adatok Kiskun-Halas Város történetéhez címmel. A három kötetes dolgozatot a Halas Város története, oklevéltárral című munka követte. Az első füzet 1926-ban, a harmadik 1936-ban (halála évében), a negyedik 1935-ben kerülhetett az olvasókhoz. A második fejezet — amelyet nem sokkal a halála előtt fejezett be — eddig kéziratban maradt. Apám érdeklődése előterében a város és lakóinak mindennapi élete állt. Szívesen foglalkozott az emberek ügyes-bajos dolgaival és mindezt olvasmányos, közérthető stílusban fogalmazta meg. Fontos szolgálata volt, hogy összegyűjtötte és kiadta az akkoriban a második világégés előtt — még fellelhető okleveleket, dokumentumokat is, melyek közül több már nincs is meg; elkallódott, elégett. Hogy lehet mégis több mint fél évszázad alatt nem volt pénze a városnak a sorozat ki- teljesítésére? — Mecénások fölkutatásával sokat fáradozott apám is. Én is feladatomnak találtam, hogy mielőbb sajtóhoz segítsem a kéziratokat. Nem mondom, érdeklődő volt bőven, köztük több jó szándékú is. Azt tapasztaltam azonban, hogy úgy igazán senki sem akarta ezt a kiadást ebben a városban. Ezért kértem a tanácsi vezetőtestületet, amikor — a múlt rendszer utolsó óráiban — utcát akartak elnevezni apámról: mondjanak le erről a szándékukról. Abban a városban, amelyben holt értékként porosodhat egy ilyen értékes kézirat, ne intézzék el a kései honorációt két közpénzen vásárolt bádogtáblával. Később, az önkormányzat megalakulása után megint jöttek többen is, hogy most végre eljött a jó ügyek szolgálatának az ideje, hamar elő a Nagy Szederkéziratokkal. Tóth polgármester úr például még márciusban is biztosra ígérte a támogatást.. . — De vajon érdemes-e a harmincas évek közepén íródott munkát ma, változtatás nélkül megjelentetni? — Mint mondtam, sokan próbálkoztak már a kiadással. A jó szándékú lokálpatrióták kérésére átadtuk a kötetet lektorálásra, dr. Benda Kálmán történészprofesszornak, az MTA tagjának. „Kiadásra javaslom” így summázta a neves tudós a többoldalas elemzését. Én pedig hiszek Benda úrnak ... — Konkrétan melyik történelmi korral, milyen témákkal foglalkozik a kötet? — Apám kötetben Halas 18— 19. századi történetét adja. Az elbeszélés az 1745-ös jászkun re- demptióval indul és a lényeget illetően az 1867-es kiegyezéssel zárul. Egyes összefoglaló fejezetek (például a középületekről vagy a városi egészségügyről szólók) túlmennek ezen az időhatáron. Érdeklődésre tarthat számot: A kommunista világ története Halason című fejezet, amely a kommün kemény napjait idézi. A kötetet egyébként okmány és térképtár egészíti ki: huszonegy irattal. Még egyszer mondom, igen boldog vagyok, hogy kedves városom polgárai végre majd kézbe vehetik egy igen fontos várostörténeti korszak tartalmas és színes feldolgozását. Istennek legyen hála! Farkas P. József tődtek a feltételek, hogy a templom építéséhez hozzáfogjanak. Két terv is készült: egy gazdag díszítésű, meglehetősen hivalkodó építmény — ez a jelen sorok írójának magánvéleménye—, és a ma is fennálló egyszerű, de mégis tiszteletet sugárzó, puritán templomé. Végül az anyagi lehetőségek döntöttek, miután az első terv körülbelül háromszor annyiba került volna. A templomot időközben többször is tatarozták. A lelkész az építéskor Széles Áron, a tanító — a város művelődéstörténetében szintén jelentős egyéniség—Borza Nándor volt, egyben a gyülekezet kántora, jeles kóruskarnagy. Á gyülekezetben sok jeles lelki- pásztor működött, köztük Fülep Lajos, a jeles tudós művészettörténész is. Gál Zoltán BOTRÁNY FELSŐFOKON Csendháborító főiskolások Hét végén botrányba fulladt a vízügyi főiskola által szervezett háromnapos hagyományos főiskolai napok péntek esti koncertrendezvénye. A Bajcsy-Zsilinsz- ky úti kollégium udvarán játszott a pécsi „Nyers” együttes A koncertre mintegy 200-250 diák és városbeli fiatal gyűlt össze. A zene olyan hangos volt, hogy a környékbeli lakók többször betelefonáltak a rendőrségre és követelték a koncert azonnali beszüntetését. A rendőrség kétszer is a helyszínen járt, és az ügyeletes tiszt jelentése szerint az ott lévő fiatalok nagy része erősen ittas állapotban volt. A szervezők semmiféle hivatalos engedélyt nem tudtak felmutatni. A rendezvényen — teljesen szabálytalanul — szeszes italt árusítottak. A többszöri felszólítás ellenére sem csökkent a zaj, sőt a másodízben kivonuló rendőrség URH-s autójának kerekét éles tárggyal kiszúrták. Miután a rend őrei nem tudtak mit kezdeni a duhajkodó, részeg tömeggel, a polgármestert hívták segítségül. Az ügyeletes tiszt — aki valamikor a vízügyi főiskola hallgatója volt — éjjel háromnegyed egykor hívta fel Éber András polgármestert, akinek szép szóval sikerült lecsitítania a fiatalokat. A hétfői rendőrségi sajtótájékoztatón dr. Abonyi István igazgatóhelyettes nyilatkozott a történtekről. Elmondta, hogy a koncertet a tanári kar részéről ő felügyelte. Amikor először kint járt a rendőrség, figyelmeztette a zenekart, hogy vagy lejjebb veszik a hangerőt, vagy pedig beszünteti a koncertet. Szeszes italt sört — azért árusítottak, hogy megakadályozzák a tömény alkohol becsempészését. Abonyi úr továbbá azt is elmondta, hogy csütörtökön egész nap próbálta elérni engedély beszerzése céljából Túri Sándor rendőr századost. A rendezvényen nem csak főiskolások vettek részt, a „hangulatot” a zenekar csinálta. A gumik kiszúrásáról csak másnap értesült. Dr. Abonyi István a főiskolai hallgatók nevében elnézést kért a lakosságtól, ésjgéri, hogy többet nem fog előfordulni hasonló eset. Az az azonban biztos, hogy ez az ominózus eset nem öregbíti a főiskola hírnevét. N. I. ► Az istentisztelet.
