Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-12 / 241. szám

1992. október 12., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP Érvényesülnie kell a jogállamiság elveinek Beszélgetés dr. Balsai István igazságügyi miniszterrel * A napokban Kecskeméten járt dr. Balsai István igazságügyi mi­niszter, aki -— mint lapunkban tu­dósítottunk róla — felavatta a vá­rosi bíróság épületének eddig fel­újított és már „működő” szárnyát, majd megyei összbírói értekezleten szólt a bírósági munka, az igazság­szolgáltatás, a jogalkotás elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Az érte­kezletet követően rövid beszélge­tésre kértük a miniszter urat, aki készséggel válaszolt néhány kérdé­sünkre. — Gyakran emlegetik mostaná­ban, hogy kevés a bíró, sokan el­hagyták a pályát, mert rengeteg az ügy, ugyanakkor az anyagi megbe­csülés ezzel nincs arányban. Mi er­ről az Ön véleménye? — Magyarországon közel két­ezer fős a bírói kör. Ennek jelenleg körülbelül tíz százaléka hiányzik, de megítélésem szerint ez csupán átmeneti állapot. Természetesen voltak és vannak, akik azért hagy­ták el a pályát, mert anyagilag job­ban tudnak érvényesülni, boldo­gulni a magánszférában, az ügyvé­di pályán. Terveink szerint azon­ban még az idén novemberben a parlament elé kerül a bíróságokról szóló törvénytervezet és ha azt az Országgyűlés elfogadja — márpe­dig erre minden esélyünk megvan — akkor lehetőség nyílik arra, hogy jelentősen emeljük a bírói fi­zetéseket. Terveink szerint ezt két lépcsőben hajtjuk majd végre, hi­szen figyelemmel kell lennünk az ország teherbíró képességére, a le­hetőségekre. — Kétségtelen, hogy ez javítani fog a bírák helyzetén, főleg ha a fizetésemelésre a közeljövőben ke­rül sor, de ettől még nem rövidül le az ügyek átfutási ideje. — Magam is gyakran hallom, hogy egyesek panaszkodnak, mert mondjuk egy ügyben az elkövetés­től a jogerős ítéletig hosszú idő telik el. Nem akarok itt visszakér­dezni, hogy például az előző rend­szerben mennyi volt ez az átfutási idő? Tudott e akkor ilyesmiről a közvélemény? Azt azonban min­denképpen el kell mondanom, hogy ebből a szempontból nem ér­het bennünket, mármint a magyar bíróságokat szemrehányás. Ugyan­is nálunk az ügyek átfutási ideje jobb, mint Európa más országai­ban, beleértve a nyugati államokat is. Sőt annál is jobb, mint két- három évvel ezelőtt volt Magyar- országon. — Változik-e a bírósági szerve­zet felépítése és ha igen, milyen irányban? — A szakmai elemzés és a ta­pasztalat azt mutatja, hogy a mos­tani, úgynevezett háromlépcsős bí­rósági szervezet — városi, megyei • Dr. Balsai István igazságügyi miniszter. és a legfelsőbb bíróság — jól mű­ködik, bevált és kielégítő megol­dás. Ezen tehát nincs szándékunk­ban változtatni. Úgy gondolom vi­szont, hogy bizonyos hatásköri módosításokra szükség van. Pél­daként említhetem, hogy 1993. ja­nuár 1 -jétől a helyi, városi bírósá­gok hatáskörébe kerülnek a tíz millió forint pénzérték alatti ügyek, amelyekben jelenleg a me­gyei bíróságok járnak el első fo­kon. Változást jelent ugyancsak ja­nuár elsejétől a felülvizsgálati kére­lem intézményének a bevezetése. Ilyen kérelem benyújtásának a le­hetősége alanyi jogon illeti meg az állampolgárokat, szemben a mos­tani, még létező törvényességi óvással, amelyet csak a legfőbb ügyész és a legfelsőbb bíróság el­nöke nyújthat be. Ez a megoldás — alkotmányellenes. — Az Ön vezetése alatt működő minisztérium egyik igen fontos fel­adata a törvényelőkészítő, a kodifi- kációs munka, közérthetően a jog­alkotás szakmai része. Hol tarta­nak ebben a folyamatban? — A kormány működésének el­ső felében a jogállamiság alkotmá­nyos rendjének kidolgozására vál­lalkozott. A jelenlegi időszakban viszont már a gazdasággal, annak működésével, átalakításával kap­csolatos jogszabályok megalkotá­sa került előtérbe. Mindenki meg­érti miről van szó, ha két törvényt említek: a kárpótlási és az úgyne­vezett privatizációs törvényt. Nap­jainkban ezeknek a végrehajtása van soron. Magyarország történe­tében ilyen még nem volt, és éppen ezért nem tragédia, csupán a dol­gok, az átmenet és a folyamat ter­mészetes velejárója, ha az említett törvények végrehajtása során egy- egy részletet módosítani, korrigál­ni kell. — Ugyanakkor sorolni lehetne, amint ezt néhány ellenzéki politikus gyakorta meg is teszi, azokat a jog­szabályokat, amelyekkel úgymond adós a kormány. Mi erről a vélemé­nye? — A kormánynak ebben a te­kintetben valóban vannak adóssá­gai. Ilyen elmaradásként szokták emlegetni például az államháztar­tási törvényt, az oktatási-felsőok­tatási törvényt, a média vagy sajtó- törvényt és a nemzetiségi törvényt. Mindez azonban erősen relatív el­maradás, ugyanis a környező or­szágok hasonló feladataihoz ké­pest nem vagyunk rossz helyzet­ben. Tisztában vagyok természete­sen azzal, hogy a választópolgáro­kat nem a környező országok hely­zete érdekli elsősorban, hanem az, ami itthon, nálunk történik, vagy nem történik. Az azonban úgy gondolom vitathatatlan, hogy a kormány nagy erőfeszítéseket tesz ennek az elmaradásnak a csökken­tésére is. — A közvélemény és a parlament is megosztott az úgynevezett igaz­ságtételi, vagy elévülési kérdésben. Önnek mi erről a véleménye?- Én nem beszélnék megosz­tottságról, mert abban mindenki egyetért, hogy a bűn nem ma­radhat büntetés nélkül. A kérdés azonban az, hogy azok a bűnök, amelyekről az igazságtételi tör­vénytervezetben szó van, elévül- tek-e vagy sem. A kormány nem mond le az igazságtételi törvény- javaslat parlamenti előterjeszté­séről. Olyan törvényt kell alkot­ni, amely elejét veszi annak, hogy olyan háborús bűntettet, mint amilyet Mosonmagyaróvá­ron elkövettek, úgy is lehessen értelmezni, mint nem háborús bűncselekményt. — Úgy tudom, hogy a kormány- koalíció egyetért a köztársasági el­nök úrral abban, hogy szükség van egy parlamenti bizottságra, amely feltárja a múlt rendszerben elköve­tett bűnöket.-— A bírósági eljárások mellett természetesen szükség van egy ilyen bizottság munkájára is. Ez a bizottság is kezdeményezhet majd bírósági eljárásokat. Ki kell még dolgozni azokat a szabályokat, amelyek alapján a bizottság maga elé idézhet bárkit, amiként ez a legfejlettebb országokban, például az Egyesült Államokban is törté­nik. — Az ilyen perek, eljárások le­folytatására csakis kizárólag a tör­vényeknek „alárendelt”, tehát füg­getlen bíróságok képesek és alkal­masak. Mi az Ön véleménye a bírói függetlenségről? —Úgy gondolom, hogy Magyar- országon napjainkra megvalósult a bírói függetlenség és az Ítélkezés­ben, az ügyek eldöntésében a bírák kizárólag a jogszabályoknak és sa­ját lelkiismeretüknek kötelesek en­gedelmeskedni. Hiba lenne tagad­ni, hogy a bírói függetlenség meg­teremtéséhez vezető úton az első lépéseket még az előző kormány tette meg. Ugyanakkor az sem két­séges, hogy az egypártrendszerű diktatúrában, állampárti körülmé­nyek között a bírói függetlenséget — még oly kiváló szakemberekkel is — ábránd lett volna megvalósí­tani. Ehhez többpártrendszerű, de­mokratikus jogállamra, szabadon választott parlamentre és legitim kormányra volt szükség. Csakis ez garantálhatja a bírói függetlensé­get is. — Miniszter úr, köszönöm a be­szélgetést és további jó munkát kí­vánok. Gál Sándor • Kecskeméten, a városi bíróság új székházának felavatásán. (Gaál Béla felvételei) TARTÓZKODÁS — DE MITŐL? Lyuk a parlamenti házszabályon A sok-sok szavazás közepette is feltűnést keltett a Tisztelt Házban a közelmúltban három tartózkodó szavazat. A mandátumvizsgáló bi­zottság elnöke tudatta a parlament plénumával, hogy az egyik megüre­sedett képviselői helyre megválasz­tott új honatya megbízólevelét a testület megvizsgálta és rendben le­vőnek találta. Szavazás követke­zett, s ekkor jelent meg az ered­ményjelző táblán az elsöprő több­ségű „igen” mellett a 3 tartózkodás. Mindez nem lenne több az Or­szággyűlés amúgy is meglehetősen zaklatott életének egy epizódjánál. Ennél azonban többről van szó, mert a }, azt jelzi: elvileg adott a lehetőség arra, hogy a honatyák „megkontrázzák” a választók döntését, és — ha kedvük úgy tart­ja — esetleg ne szavazzák meg a megválasztott képviselő mandátu­mát. A gyakorlatban előfordulhat ilyen eset? — kérdeztük Szabad Györgytől, a T. Ház elnökétől, il­letve Soltész Istvántól, az Ország­gyűlés főtitkárától. — Erről csakis elméletben lehet szó — szögezte le a Ház elnöke. — Ha ilyen eset előfordulna, ak­kor az Országgyűlés önmagát ta­gadná meg. Ha elkészül az új ház­szabály, remélhetőleg a jogalkotók gondoskodni fognak arról, hogy ezt is egyértelművé tegyék. — A házszabály kétségtelenül le­hetne egyértelműbb, amikor erről a problémáról szól — mondta a főtit­kár. — A mandátumvizsgáló bi­zottságkompetenciája ugyanis nem terjed túl azon, hogy megnézze, sza­bályos körülmények között adták-e ki az új képviselő megbízólevelét, vagy sem. Az adta-e ki, aki erre jogosult? Ellátták-e a szükséges pe­csétekkel, aláírásokkal? Természe­tesen a választás jogosságát nem bírálhatja felül, hiszen erre a tör­vény nem ad felhatalmazást. Emlé­kezetem szerint az Országgyűlés működésének még az első fél évé­ben — egy hasonló eset alkalmával — az elnök úr, hogy ne legyen félre­értés, felhívta a bizonytalankodó képviselők figyelmét a mandátum igazolásával kapcsolatos szerepük­re. Kétségtelenül megnyugtatóbb volna, ha az új házszabály az igazo­lás teljes eljárását a mandátumvizs­gáló bizottság hatáskörébe utalná. (koós) Ferenczy Europress Kunpeszér nem adja föl A kunpeszéri polgármesteri hiva­talban Boros Sándorral, a község ve­zetőjével beszélgetünk. — A falu jelenlegi lélekszáma 703. Sajnos, nagyon sok a munkanélküli, mintegy 120-an lehetnek—panaszol­ja a polgármester.—Elkeserítő, hogy sok köztük a fiatal. A munkanélküli­ek egy részén úgy próbálunk segíteni, hogy közmunkára alkalmazzuk őket. De ez nem igazán jó megoldás, ezért próbálkozunk mással is. Most folynak a tárgyalások egy bedolgozóhálózat kiépítéséről. Ha ez létrejön, akkor a varrni tudó pe- széri asszonyok munkához és kere­sethez juthatnak. — Ügy tűnik, a település egészen félreesik mindentől. Nem fél attól, hogy idővel elnéptelenedik Kunpe­szér? — Nem félek tőle. 1991. január 1-jétől önálló a falu és a képviselő- testület azóta sok mindent megol­dott. Bővítettük a szilárd útburkola­tot, felújítottuk az óvodát, iskolát, a művelődési házat és a polgármesteri hivatalt. Segítettünk az idősek étkez­tetésében, s az idén minden iskolás gyerek után 3000 forint szociális se­gélyt kaptak a szülők. A külvilággal való jobb kapcsolatunkat fogja elő­segíteni az a 62 telefonállomás, amely az év végére be lesz szerelve, illetve a sűrűbb buszjáratok Kun- szentmiklós és Kecskemét felé. Táv­lati terveink között szerepel kisebb üzemek létrehozása is. Pékséget és biobrikettgyártó üzemet szeretnénk létesíteni a faluban. Utóbbi segítene a munkanélküliség felszámolásában és sok kispénzű ember téli tüzelőjét is előállítaná. A nyugdíjasok aggódnak A faluban járva, kelve Balázs Ist­ván nyugdíjassal találkoztam, aki beavatott, mi foglalkoztatja legin­kább a település lakóit ezekben a könnyűnek igazán nem mondható időkben. — Egyre bonyodalmasabb ná­lunk is a földkérdés. A helyi tsz jövő­jét talán csak a jóisten tudná meg­mondani. Sok a munkanélküli és ha a termelőszövetkezet széthull, még több lesz. Itt más munkalehetőség nem igen van, a megélhetés pedig egyre nehezebb. Valaki mondja meg nekem, mi lesz az állástalan embe­rekkel? — A nyugdíjasok hétköznapjai mi­vel telnek itt Kunpeszéren? — Dolgozgatunk. A ház körül meg a háztájiban mindig van tenni­való. Mert azért egy-két disznó, meg baromfi még majdnem minden ház­nál akad. De már ez sem a régi. Valamikor két-háromezer disznót is leadtak a faluból. Ma már nem éri meg. Drága a takarmány és az átve­vők sem mindig bánnak megfelelő­képpen a gazdákkal. így aztán a többség csak saját részére hizlal. Koller József né éppen az árok szé­lén sarlózza a füvet a jószágoknak, mikor a falu jövőjéről kérdezem. Ő is nyugdíjas. a polgármester. Mi, idősek még csak eltengő­dünk itt valahogy, de a fiatalok hely­zete nagyon kiíátástalan. A téesz tönkrement, így a fiatalok zöme munkanélkül maradt. A családot pedig el kell tartani. Régebben verse­nyeztek az eladó házhelyekért, ma már senkinek nem kell porta. Nincs munka, így a fiatalok nem látják biztosítva a jövőjüket a faluban. A fiatalok bizakodnak Ám a legifjabbak még keveset tudnak ezekrőí a gondokról. Éppen szünet van, az iskola udvarán vidá­man nyüzsögnek a gyerekek. Hor­váth Tibor iskolaigazgató az időseb­bekkel ellentétben bizakodó. Kunpeszéren csak alsótagoza­tos oktatás folyik összevont osztá­lyokkal — mondja. — Jelenleg 36 gyerek jár hozzánk. Az oktatási fel­tételek vannak olyan jók, mint bár­melyik más iskolában. Van videónk, színes televíziónk, hamarosan szá­mítógéppel is rendelkezünk. Jelentős előny, hogy a kis létszám miatt töb­bet tudunk a tanulókkal foglalkozni és a gyerekek önállóbbak is mint másutt. Egyedüli gond a tornaterem hiánya, de télre talán a művelődési ház nagytermét használhatjuk. Az udvaron most alakítunk ki kosár- és tollaslabdapályát és állítunk fel pingpongasztalt, ezzel segítve a ta­nulók testi fejlődését. És ha majd az iskolapadból kike­rülnek? Akkor milyen jövő vár rá­juk? Ezeket a kérdéseket már két kun­peszéri fiatalembernek tettem fel, akik a traktorról leszállva a kultúr- házba igyekeztek, amely — mint el­mondták :— a helyi fiatalság legked­veltebb találkozóhelye. — Csodálatos itt a faluban. Most is lesz majd szüreti bál, különböző ifjúsági rendezvényekkel egybeköt­ve. Ezeket mi szervezzük magunk­nak, így persze jobban is szórako­zunk. Felnőttként is Kunpeszéren képzelitek el az életet ? Az volna jó, mert mi nagyon szeretünk itt. Csak nagy gond a munkahely hiánya. El kell járni más­hová dolgozni. És ha ez nem meg­oldható, akkor bizony itt kell hagy­nunk szülőfalunkat, földijeinket. Sajnos, nem mi lennénk az elsők ... Sitkéi Tamás • A falu csöndes, talán túlságosan is az? (Straszer András felvételei) Hová lett a biztosítási nyereség? Balatoni haltelepítés Angolnából semennyi, egyéb ne­mes halból viszont annál több ke­rül a Balatonba a napokban meg­kezdett, és mintegy egy hónapon át tartó haltelepítés során. A Balato­ni Halgazdaság és a Horgászok Országos Szövetsége közösen he­lyezi ki a növendékhalat; a tervek szerint 250 tonna ponttyal, 80 ezer darab süllővel és 18 ezer csukával lesz gazdagabb a tó halállománya. A ponty telepítését a siófoki kikö­tőben kezdték, rövidesen Fonyó­don, majd pedig Keszthelyen foly­tatják. Á telepítés egy kilométeres körzetében horgászati tilalmat rendeltek el, amely a munkák befe­jezésétől számított nyolc napig ér­vényes. Az északi parton Kenésén, . Balatonfüreden, Tihanyban, Zán- kán és Szigligeten telepítik a halat. Baráth István, a Balatoni Hal­gazdaság miniszteri biztosa az idei angolnaüggyel kapcsolatosan el­mondta: korábban többen úgy vél­ték, hogy a tóban legfeljebb két­ezer tonna angolna él, ezzel szem­ben az idén 380 tonnát fogtak ki. A legújabb vizsgálatok szerint ezen felül még mindig mintegy 4-5 ezer tonnára becsülik a szakemberek a balatoni angolnaállományt. A halgazdaság megbízást adott egy tanulmány kidolgozására, amelynek segítségével visszaállít­hatnák a tó őshonos halállomá­nyát. Mindenesetre már a mostani haltelepítésnél is ezt tartják szem előtt. (MTI) A biztosítás mostanában egyre kevesebb gépjármű-tulajdonos­nak jelent biztonságot. Ha má­sért nem: mert jelentősen csök­kent a biztosítottak száma. Van, akikkel a biztosító nem óhajt biztosítást kötni, mások nem tudják vállalni ezt a többletkölt­séget. Sokan a kötelező biztosí­tás megkötésétől is ódzkodnak, mondván, tisztességtelenül ma­gas árat szabnak a biztosítók, igazságtalanok a díjtételek, ki­szolgáltatott helyzetben lévő ügyfelekkel kötnek hátrányos szerződést a cégek. Egyik-másik állítással az Autóklub, sőt, a parlament illetékes bizottsága is egyetért. Ha ennyien mondják, lehet, hogy igazuk van? — kér­deztük Ragályi Istvánt, az ÁB Aegon ügyvezető igazgatóját. Tévednek, akik azt gondol­ják, hogy az éves díjak csupán arra valók, hogy kifizessük belő­lük a károkat! Vannak bizonyos áthúzódó kötelezettségeink is, amelyekre tartalékot kell képez­ni. A polgári törvénykönyv sze­rint a személyi sérülésekkel kap­csolatos minden költséget — a kórházi ápolást, a gyógyszert, a munkabérveszteséget — a kár­okozó biztosítójának kell fedez­nie. A maradandó személyi sérü­lések után sokan életük végéig kártérítést kapnak, a halálos balesetek után gyakran mi fizet­jük a gyerekek iskoláztatását, de még a szülők eltartását is. A fe­dezetet a baleset évében besze­dett díjak jelentik. — Szerte a világon bizonyos befektetések hozama garantálja a ■ biztosítók fizetőképességét.- Az elmúlt negyven évben a biztosító nem volt befektetési társaság. A díjakból származó többletet az állam bezsebelte, ha hiány volt a kasszában, azt a költségvetés megtérítette. Nem volt visszamenőleges elszámolás sem, éppen ezért a statisztika meglehetősen megbízhatatlanul működött. A múltból rajtunk maradt fizetési kötelezettségek még ma is terhelik a bevételein­ket.- Mindez aligha indokolja a gyakran és jelentősen növekvő díjszabást . . . — Én megértem az érintettek elégedetlenségét, de szeretném hozzátenni, mi nem vagyunk jó­tékonysági intézmény. A törvény előírja, hogy a kötelező biztosí­táson mindössze 3 százalék lehet a hasznunk . .. — és ennél nem is több? A többletet vissza kellene fizetnünk az ügyfeleinknek. Nem úgy, hogy a következő évben csökkentjük a díjtételeket, ha­nem az egy személyre jutó nyere­séget fizetnénk ki. — Nem tudok róla, hogy ezen a címen bárki akár egyetlen fil­lért is kapott vona. Ugyanis nincsenek kidol­gozva az erre vonatkozó jogsza­bályok, és ugye szabályok nélkül fizetni sem lehet... FEB

Next

/
Thumbnails
Contents