Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-10 / 240. szám
1992. október 10., 7. oldal HÉT VÉGI MAGAZIN Lollobrigida tanácsai szépségversenyzőknek Miért szaporodnak a szépség- versenyek? Miért akar mind több mai lány Miss Világegyetem vagy legalább Miss Bergen- gócih lenni? Egyáltalán, hogyan lehet túlélni egy ilyen sorsdöntő eseményt a mai lányoknak? — Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombázták az ügyben legilletékesebbet, azzal a bevezetővel, hogy: „Signora, Ön még mindig milyen gyönyörű . . .” „Hülyeség — hangzott a válasz —, ennél fontosabb, hogy szinte mindig magányos vagyok.” Gina Lol- lobrigidát kérdezték. íme a válaszokból egy őszi csokorra való. „Azt gondolom, hogy aki a versenyen indul, annak vagy művészi ambíciói vannak, vagy csak pénzt akar keresni. Én annak idején azért jelentkeztem, mert egy tangóharmonika volt az első díj.” Milyenek voltak azok a lányok, és milyenek ezek? „Mi naivabbak, természetesebbek voltunk. A mai lányok minden trükköt tudnak, s ezért mind egymáshoz hasonlít. Ami változatlan, az a szerencse: nem biztos, hogy a legszebbet választják ki. Én például a döntőben Miss • Gina Lollobrigida: A mai lányok minden trükköt tudnak, s ezért mind egymáshoz hasonlít. Lazióként semmit sem nyertem. Most azzal is változott a helyzet, hogy a közönség is mondja a magáét.” Mi értelme lehet a szépségversenyeknek? -„Ha úgy vesszük, mint én annak idején, akkor kellemes szórakozás, játék, kedvre való bemutatkozás. Szörnyű, ha komolyan veszik. Éppen ezért, azt tanácsolom a mai lányoknak, hogy a lehető legegyszerűbb dolognak tekintsék. És ne szívják mellre, ha nem győznek . . . (MTI-Press) RECEPTÖTLETEK Mindenki másképp csinálja Olykor nemcsak a mesék lépik át az országhatárokat, s bukkannak fel a különböző népek folklórkincsében, hanem bizonyos ételek is. Ilyen nemzetközi eledel például a nálunk is jól ismert rakott krumpli. A FRANCIAKígy készítik: másfél kiló, héjában főtt burgonyát meghámoznak s felkarikáznak. Két keményre főtt tojást — lehűtés után,— szintén karikákra vágnak. Ezután 4 dkg zsiradékból, 4 dkg lisztből fehér rántást, majd 3 dl tejjel felengedve besamelt — fehér mártást — csinálnak. Sóval, törött borssal fűszerezik, beleütnek két tojássárgáját, másfél deci tejfölt, végül a két tojás keményre vert habját. Ebbe a habos masszába keverik bele — óvatosan — a burgonya- és tojáskarikákat. Az egészet vajjal kikent, morzsával meghintett tűzálló tálba öntik, meghintik olvasztott vajjal, reszelt sajttal, és középmeleg sütőben rózsaszínűre sütik. Ugyancsak francia találmány, de egész Nyugat-Európában kedvelt egytálétel a burgonyagratin. (Magyarul krumplisült.) Kell hozzá l kg burgonya, 1 nagy gerezd fokhagyma, só, bors, szerecsendióreszelék, 2 dl tejszín vagy tej, 8 dkg reszelt sajt, 1 jó evőkanál vaj. A meghámozott burgonyát vékony szeletekre gyalulják, sózzák, borsozzák, reszelt szerecsendióval fűszerezik, végül belekeverik a présen átnyomott fokhagymát. Kizsírozott jénai tálba teszik a burgonya felét, meghintik a reszelt sajt kétharmadával, s befedik a maradék burgonyával. Utoljára ráöntik a tejet vagy tejszínt, meghintik a maradék sajttal, vajdarabkákkál, és a sütőben rózsaszínűre pirítják. Tetszés szerinti salátávaf'egytálételnek, és húsokkal, sült kolbász- szál köretnek egyaránt szívesen fogyasztják. A SVÁJCI rakott burgonyához 10 dkg, kockákra vágott, húsos füstölt szalonnát tepertőnek kisütnek, majd a pörcöt kiszedik s félreteszik. A visszamaradt zsírt megfelezik, felét mély tűzálló tálba ön- tik, s erre rakják az egy kiló meghámozott, vékonyra karikázott burgonyát, majd közékevernek két nagy fej, felszeletelt vöröshagymát, s megsózzák. Ekkor annyi tejjel öntik le, amennyi ellepi, és addig sütik a sütőben, amíg a burgonya megpuhul, a teteje pedig megpirul. Végül rászórják a szalonna- pörcöt, egy marék reszelt sajtot, s már csak annyi időre tolják vissza a sütőbe, amíg a sajt ráolvad. NEM ELÉG A FOGMOSÁS Fogkő ellen - savanyúság VESZÉLYBEN A FÖLDKÖZI-TENGER! Cousteau nem túlzott Hogy kerül a csizma az asztalra? A kérdést, hogyan kerül a csizma az asztalra, annak szokás föltenni, aki olyasmit mond, tesz, kérdez, aminek jószerével semmi köze az éppen szóban forgó témához vagy tevékenységhez. Az átvitt értelmű szólásmondásnak azonban eredetileg nagyon is konkrét tartalma volt. A tengereket, óceánokat járó hajdani vitorlások fedélzetén és gyomrában gondosan ki kellett porciózni a helyét a rakománynak, a felszereléseknek, az utasoknak és a tengerészeknek. Utóbbiaknak a szolgálat, az őrség végeztével nem mindig jutott hely fáradt tagjaik kinyújtóztatására, főkent nem az asztalok mellett, ahol társaik múlatták az időt. A régi tengerészregula szerint azonban megkülönböztetett szakmai rangot vívott ki magának az, aki körülvitorlaz- ta Afrika csücskénél a Jóreménység- fokot vagy Dél-Amerika alatt a Homlokot. Aki legalább az egyik nagy utat végighajózta, megszerezte a kiváltságot, hogy ha asztal melletti pihenésre vágyott, föltehette — igaz, csak egyik — csizmás lábát az asztalra. Aki pedig mindkét kemény tengeri próbatételnek reszese volt, jussa volt arra, hogy mindkét csizmás lábát az asztalon pihentesse. A tapasztalatot, a szakmai múltat ^ismerő hagyomány később a száraz- földön is meghonosodott, elsőként a tengeri medvek látogatta törzshelyeket' a kikötők kocsmáiban és vendéglőiben. Cousteau kapitány, a világhírű francia óceánkutató 1975-ben közzétett pesszimista hangulatú és akkor nagy megdöbbenést kiváltó tanulmánya, amelyben a Földközitengeri élővilág nagy részének 20 éven belüli pusztulását jósolta, sajnos, beigazolódik — állapította meg négy olasz egyetem közösen összeállított tanulmánya. Az oktatási intézmények kutatói a „Minerva” nevű, laboratóriummal felszerelt hajóval járták a Földközitengert s összesen 5500 tengeri mérföldet— azaz 10 190 kilométert — tettek meg a hullámok hátán. A római, a pisai, a trieszti és a nápolyi egyetemek tengerbiológusai katasztrofális képet festettek a látottakról. A víz annyira el van algásodva, hogy már a tengerfenék növényzete is megsínyli. A zöld, csúszós növényzet szinte teljesen elszívja az oxigént más növények elől. A legtöbb korallpadot már hiába keressük. A szennyezett vizet szűrő-tisztító kisebb élőlények nagy része szintén kipusztult. A gazdag halállomány is nagy veszélyben van. Cousteau végkövetkeztetése: a szennyezés mértéke már akkora, hogy a víz öntisztulási folyamata segítség nélkül nem képzelhető el. Azokat a biotápokat, amelyeket a környezetszeny- nyezés miatt könnyelműen elpusztítottak, csak fáradságos munkával lehet újra létrehozni. A költségek is tetemesek lesznek: sokszorosát teszik ki annak az összegnek, amelybe az időben elvégzett környezetvédelem került volna. De ezt nem lehet megtakarítani, mert ellenkező esetben a Földközi-tenger életteréből vízi sivatag lesz. Ferenczy Europress A fogkő eleinte csak esztétikai problémát jelent, később azonban súlyos következménnyel, a fogak meglazulásával, kihullásával fenyeget. A tapasztalatok szerint a táplálékok maradványaiból, illetve a nyálból keletkező apró szemcsékből kialakuló fogkő lerakódása ellen önmagában nemigen nyújt védelmet a szájápolás egyébként nélkülözhetetlen módja, a fogmosás. Vannak, akik szervi okokból, alkatilag hajlamosak a fogkő „termelésére”, mások — s ez a kisebbség—mentesek a kellemetlen folyamattól. A fogorvosok azonban felfigyeltek arra, hogy azok körében, akik gyakran fogyasztanak savanyúságokat, savanyú ételeket, jóval ritkábban vagy egyáltalán nem fordul elő a fogsort rongáló kövesedés. Még nem sikerült pontosan tisztázni, hogy ez a savanyúságok mely alkotóelemének köszönhető. Az viszont nyilvánvaló, hogy a fanyar étkekkel olyan anyagokhoz jut a szervezet, amelyek gátolják a fogkő kialakulását, illetve újratermelődését. Ma már bizonyított tény tehát, hogy a különféle saláták, egyéb savanyú ízek étrendbe iktatása jó eszköze a megelőzésnek. De házilag könnyen, olcsón elkészíthető szájvízzel is hatásosan lehet védekezni a fogkő ellen. A recept: két deci vízhez adjunk egy teáskanál- nyi 55 százalékos — natura- boltokban kapható — bioalmaecetet, s jól keverjük össze. Ezzel alaposan öblögessük ki a szánkat, s a belemártott fogkefével dörzsöljük át fogainkat. — szórna — Miért több a meddő férfi? A British Medical Journal című szaklap nemrégiben közölte a koppenhágai egyetem kutatócsoportjának vizsgálati eredményeit. Ezek szerint a férfiaknál az ondósejtek száma mintegy felére csökkent, mennyisége pedig negyedére. A megfigyeléseket 15 ezer emberen végezték, s az 1938 és 1991 közötti időszak leleteit hasonlították össze. Amint a vizsgálat kimutatta, az ondósejtek száma a millilite- renkénti 113 millióról 66 millióra, egy-egy magömlés mennyisége pedig 3,4 milliliterről 2,75 milliliterre csökkent. A kutatócsoport vezetője, a dán Niels Skakkebaeck professzor szerint ez a jelenség az oka annak, hogy sok férfi kénytelen lemondani azapai örömökről. A tudósok szerint az ún. PCB-vegyszerek okozhatják a szervezet ondótermelésének csökkenését, a hererákot pedig az ösztrogének okozzák. FEB • A hatvanas évek divatja, az op-art ismét hódít, de nem csak fekete-fehérben. Az új kollekciók mellett a régi ruhatár felfrissítésére is kitünően alkalmazható ez a módi. Bár felvételünk a kecskeméti Gardir Reklám divatbemutatóján készült, de jó ötletet ad a hobbivarrónőknek is. Visszajött az op-art • A régi egyszínű blúzok feldobhatok azonos színű selyempaszpóllal és nyakkendővel. Persze, ugyanezzel a módszerrel a mintás ruhadarabot hozzá illő, azaz már elütő színnel is felújíthatjuk. Kép és szöveg: Pulai Sára Csipke elől, csipke hátul Megkezdődött a színházi szezon, remélhetőleg programba iktathatjuk, pénztárcánknak megfelelően ritkábban vagy sűrűbben, a hangversenytermek, színházak, operák, zenés játékok helyszineit. Vagy sort keríthetünk egy-egy alkalmi összejövetelre, elegáns baráti látogatásra. Az ilyen alkalmakra illik felöltözni. Ez a szezon kedveli a muszlinokat, csipkéket, tüllöket, áttetsző selymeket. Önállóan és kombinálva is, egymással és nehezebb, súlyosabb, komolyabb anyagokkal, például tafttal, nehézselyemmel, zsorzsettel, plüssel, bársonnyal. Csupa csipke blúzba, kabátkába öltöztetik a divattervezők a sztár manökeneket, s könnyű muszlinokban jelenik meg a nagy bemutatók elegáns hölgyközönsége is. Egy áttetsző blúz, boleró, kiska- bát minden nő ruhatárába belefér. Nemcsak divatossága, hanem praktikussága okán is. Bármelyik hordható ugyanis önállóan, viselője ízlésétől, önkritikájától függően csupasz keblekre avagy kombidresszre, alkalmi kombinéra borítva. De felvehető egy sima selyemblúz fölé, második blúznak, blézernek használva. Felvehető ruhára, viselhető nadrággal és szoknyával, sorttal és hosszú estélyi ruhával. Jó szolgálatot tesz akkor is, ha színház vagy randevú előtt nincs időnk hazamenni és átöltözni. Bármilyen egyszerű nappali öltözék ünnepélyessé válik, ha magunkra öltjük a táskában magunkkal vitt, szinte gyufásskatulyába elférő muszlin „kiegészítőt”. A csipkedivatot meg mintha arra találták volna ki, hogy felfrissítsük vele tavalyi ruhatárunkat. A legegyszerűbb megoldás, ha csipkeujjat, -gallért teszünk a meglévő ruhára. Aki ügyesebb, kicserélheti a ruha — vagy a blúz — mellrészét, plasztront illeszthet a dekoltázsba. Kivághatja és csipkével, tüllel helyettesítheti a ruha hátát vagy a vállát, elejét. Bedolgozhat csíkokat, hólokat, betéteket a szoknyarészbe is. Aki kellő gyakorlatra tett szert, cserélgetheti is ezeket a betéteket — alul-fölül, elől-hátul. S így mindig új öltözékben pompázhat. (kádár) • Variációk csipkcbctctrc. (Varga Ágnes rajza — MTI-Press)
