Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-08 / 212. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. szeptember 8., 7. oldal AZ ELŐREMENEKÜLÉS STRATÉGIÁJA A hazai piac is piac lehet Közgazdászok egymás közt gyakran boncolgatják a gazdaság élénkítésének különféle lehetőségeit. S bár a gazdaság átalakulóban van, nagyon sokan úgy vélik, hogy ezt a feladatot elsősorban és mindenekelőtt a vállalatok vezetőitől lehet elvárni. Nekik kellene több évre szóló fejlesztési stratégiát kidolgozniuk, hogy egyáltalán reményünk lehessen a kilábalásra. Megítélésem szerint a helyzet ennél sokkal összetettebb, hiszen éppen a vállalati vezetők azok, akiknek pozíciója a legbizonytalanabb, ők azok, akiknek sorsa ma a központi akarat és a privatizációs politika kezében van. Nemcsak az irányításuk alatt álló vállalat, a kezük alatt dolgozó munkások holnapját nem látják, hanem még a sajátjukat sem ismerik pontosan. A külföldi tőke válogathat Van még egy fontos tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a privatizáció a külföldi tőkére épül, az idegen befektető pedig saját érdekeit és nem egy idegen ország kicsinyes gazdasági gondjait helyezi, előtérbe. Ma a befektetők előtt kínálati piac nyílt, a tőkés ezernyi szempont mérlegelése után dönti el, hogy Közép-Kelet-Euró- pa melyik országának milyen vállalatát szemeli ki. Bárhol, bármit megkaphat. És bizony a befektetők alaposan mérlegelnek is. Vannak, akiket pusztán a gazdasági érdekek vezérelnek és azokat a vállalatokat vásárolják fel. amelyek valamelyik másik üzemüknek jelentenek jelenthetnek termelési konkurenciát. Miután megvették a kiszemelt üzemet, ott egyszerűen megszüntetik vagy visszafejlesztik a termelést, szélnek eresztik a szakembereket. Jobb esetben saját, piaccal bíró termékeiket telepítik a konkurencia gépsoraira. Sajnos, nálunk is van erre példa. Akik egyszerűen feladják Valamivel kedvezőbb a helyzet, ha a privatizáció meghirdetését megelőzi a vállalat fejlesztési stratégiájának kidolgozása, mert ebben az esetben nem zsákbamacskát kínálnak a vevőnek. Az eladó méltán kérhet nagyobb summát az olyan üzemért, amely előtt reális perspektíva áll, másrészt a vevő is nyugodtabban mehet a „kasszához”, hiszen tudja, milyen jövedelemre számíthat a befektetése nyomán. Ilyen körülmények között mi motiválhatná a ma még állami kézben lévő vállalatok vezetőit, hogy jövőről, perspektíváról gondolkodjanak? Csak egyetlen dolog: a saját érdekük. Az, hogy az új tulajdonos aligha kíván együttműködni olyan menedzserekkel, akik egyszerűen feladták a jövőért folytatott küzdelmet, viszont aligha válik meg azoktól a vezetőktől, szakemberektől, akik 3-5 évre előre látják a cég jövőjét, akik ismerik a lehetőségeket, a megkapaszkodás módját. Volna értelme a stratégiának Hogy a mai változó viszonyok között sem, makro-, sem mikroszinten nem lehet hosszú távú elképzeléseket kidolgozni? Sokan szívesen bújnak e féligazság pajzsa mögé. Pedig egy-egy cég előremenekítő Stratégiájának kidolgozásához jó alapot adhat a régebbi vezetők piacismereté, az az otthonosság, amivel saját lehetőségeiket kezelhetik. Hadd mondjak erre egyetlen példát. A lakosság vásárlóereje az utóbbi években alaposan megcsappant, sokaknak ma már csak arra telik, hogy a kilós butikokban nyugaton levetett holmik közül frissítsék fel megkopott ruhatárukat. Pedig a magyar ipar el tudná látni megfelelő termékekkel a kispénzű fogyasztókat, ha azzal a 2-3 milliónyi potenciális vásárlóval számolnának, akik vevők lehetnek az árujukra. De ez a vevőkör nem tudja méltányolni a világpiaci árakat, nem tudja megfizetni a drága alapanyagárakat, a pazarló munkaerő- és energiaráfordítást. A takarékosan gazdálkodó, olcsón termelő, elfogadható árat kérő üzemeknek biztos hazai piacuk lehetne. Ha akadna olyan menedzseri kör, amelyik a menekülésnek ezt az útját választja.. . Volna tehát értelme a ma még bizonytalanságban élő állami vállalatoknál is vállalati stratégiát készíteni, hiszen ha más nem, a biztos hazai piac is kívánatosabbá tenné az előbb-utóbb privatizálásra kerülő cégeket. Ferenczy Europress NINCS PÉNZE A VEVŐNEK Ingatlanpiac és privatizáció Válságban van-e a hazai — lassan és ellentmondásosan fejlődő — ingatlanpiac? Az ingatlanforgalmazás — 1987 után, amikor megszűnt az ingatlanközvetítés állami monopóliuma — „menő” üzletágnak számított. Az idén azonban nem egy nehéz helyzetbe került cég profilt vált, és elsősorban yagyonértékelési, konzultációs megbízásokkal igyekszik fenntartani vállalkozását. Kevés az olyan kft., rt., amelyik 1992-ben ingatlanközvetítéssel jelentősen növelni tudná forgalmát. Jól érzékelhető a tendencia: az ingatlanközvetítésből származó bevételek az idei első négy hónapban a tavalyinak csak az 55-60 százalékát érik el. Vagyis, néhány ingatlantípust kivéve, pang a piac. Hullámvölgy a piacon A kérdés az, hogy mi az oka a piac gyakori hullámvölgyének, amikor egyre több vészhelyzetbe került állami vállalat próbálja a tulajdonában levő ingatlanokat értékesíteni vagy jó pénzért bérbe adni. Sok iroda és műhely válik feleslegessé, de sajnos a hazai fizetőképes kereslet nem növekszik, inkább csökken. A jogszabályi hiányosságok is sok gondot okoznak. A kezelői és a bérleti jog elidegenítése például nem rendezett, ellentmondásosak a hatályos jogszabályok. A külföldiek ingatlanszerzésének feltételei azonban nemrégiben pozitív irányban változtak, ami minden bizonnyal növelni fogja a nyugati üzletemberek befektetési kedvét. Eddig sokukat éppen a jogi bizonytalanság tartotta távol. Tegyük hozzá: a környező országokban tapasztalható politikai bizonytalanság is — főleg a déli határainkhoz közel folyó háborús események — elriasztják a külföldi befektetőket. Irreális árak Az ÁVÜ az ingatlanpiac egyik meghatározója, hiszen a privatizációs folyamatban az árakat ő állapítja meg. Sokak szerint ezek irreálisak, a hazai magánszféra számára szinte megfizethetetlenek. Magasak a kamatok, és a pénzintézetek rövid lejáratú hitelintézéseinek feltételei szinte elfogadhatatlanok. Az új egzisztenciahitel hatása pedig csak az év végén mérhető le. Végül az önkormányzatokról. Megkapták a korábbi tanácsok által kezelt állami vagyon tulajdonjogát, mivel azonban sokféle — kárpótlási, egyházi stb. —1 igényt kell kielégíteniük, ez nem jelent számottevő forgalomnövekedést. Hogy mit hoznak az év hátralevő hónapjai, azt még nem tudni. Egy biztos: az ingatlanpiaci anomáliákat — ha fokozatosan is — mielőbb fel kell számolni. Csak a viszonylag stabil ingatlanpiac biztosítja a privatizáció sikerét. r r Űj szövetséget kellett kötnünk Dr. Herold József megyei igazgató a megújuló Hungáriáról r r r •• A BAJAI FODRASZSZEPSEG NÉMETORSZÁGBA KÉSZÜL Álma: befutott manökennek lenni • Nem lehet fölöslegesen fárasztani az ügyfeleinket — mondja dr. Herold József. — A német Allianz társaság vezetői negyvenöt országban érdekeltek a biztosítási üzletben. Amikor 1990-ben úgy döntöttek, hogy 49 százalékos tulajdoni hányadot szereznek társaságunkban, tudták, hogy érdemes a cégünkbe pénzt fektetni. Az 1890-ben alapított, évi 48 milliárd márka bevétellel bíró cég vezetői sosem tagadták: számos változtatás szükséges. A mai Hungária Biztosító sokba különbözik a régitől. Új szövetséget kellett kötnünk partnereinkkel... — mondotta dr. Herold József, a Hungária Biztosító Rt. megyei igazgatója egy nemrég megtartott sajtótájékoztatón. A PN-Kalauz azonban sok egyébre is kíváncsi volt... — Ön évtizedek óta biztosítási területen dolgozik. Emlékszik azokra az időkre is, amikor az állam kizárólagos jogokkal uralta ezt a területet. Hogyan sikerülhetett az Allianz- nak rövid időn belül átformálni a cég karakterét, az alkalmazottak szemléletét, magatartását? — Úgy gondolom, hogy nem kellett sokat erőlködnie a magyar állammal üzleti kapcsolatot létesítő, müncheni központú cégnek. A nyolcvanas években felgyorsuló magyar gazdasági reformok ugyanis megkezdték a szakterület átalakítását. 1986-ban megszűnt a monopólium. 1987-től már az állampolgárokon múlott, hogy melyik céget —az Állami vagy a Hungária Biztosítót — keresik meg ügyeikkel. Megindult a verseny! Ki szerkeszt jobb ajánlatot, ki az eredményesebb, kit kedvelnek jobban a kliensek? Átalakult a rendszer. Az állam nem finanszírozta automatikusan a ráfizetést és a nyereséget sem vonta el teljes egészében. A következő évben lezárult a „dualizmus” korszaka is. Jöttek az új magyar biztosítók, 1989—90-ben pedig megjelentek a külföldi versenytársak, az igazi Antal József tiázaalpári lakos a félegyházi úton haladt Szamurájával, amikor a mellette elhaladó teherautó kődarabkát röpített a szélvédőjére ... Az autósok számára ismerősen kezdődik a történet. A folytatás régebben úgy hangzott, hogy a tehergépkocsi vezetője betétlapot adott a károsultnak, akinek a biztosító a károkozást elismerő lapocska fölmutatása után,kifizette a szélvédőcsere költségét. így folytatódott a történet — régen. Napjainkban azonban egészen másra kell számítani az országutakon. Antal úr is megállította a teherautót, s kérte a betétlapot. A sofőr már-már adott is, ám közbeszólt a kocsikísérő: ne adja oda, mert majd fölemeli a biztositó a biztosítási díját negyven százalékkal, amiért kárt okozott. A sofőr erre természetesen meggondolta magát, nem adott betétlapot, mondván, hogy ő tulajdonképpen észre sem vette, az ő kocsija kereke röpítette-e a szélvédőre a kődarabot. A károsult többet nem tehetett, fölírta a rendszámát: ANU 113. Aztán Félegyházán fölkereste az AB- AEGON fiókját, kérte a kár rendezését. Bár a károkozó betétlapját nem tudta fölmutatni, a kárbecslő kitöltötte a szükséges papírt, az üveget bevágta — rátette azt a jelet, „nagyhalak". Öt év alaposan tesztelte a személyi állományt. Aki nem tudott megfelelni a korszerű követelményeknek, az távozni kényszerült. — Az Allianz a kezdeti 49 százalékos részesedését hamar — amint lehetett — 65 százalékra emelte. Mit jelentett ez a változás az önök számára? — Kizárólag előnyöket. Az Allianz tőkeerős befektető, hosszú távra tervez. Megtartotta a teljes hungáriás menedzsmentet tehát tiszteli a helyismeretet, a régi tapasztalatokat —. de a rendelkezésünkre bocsátotta a kontinentális piacon szerzett információit. Megkezdődött az elektronizáció. Tudni kell, hogy a cég az európai biztosítótársaságok közül a legtöbbet költ kutatásokra. Kapcsolatot tart a nagy autógyárakkal. Közösen dolgoznak a biztonsági berendezések korszerűsítésén, a rendszereket közösen tesztelik. Ilyen tapasztalatok, adatok birtokában dolgoztuk ki például az új casco-rendszert. így lehet, hogy amelyet a cserére elfogadott szélvédőkre szoktak—és azt ígérte, rendezik a kárt. Antal úr kicseréltette a szélvédőt, jelentkezett a számlával, ám az AB-AEGON nem fizetett, mondván, nincs meg a károkozó, akinek a biztosítására fizetni tudna. A teherautóst beazonosították, de mivel nem vállalta el, hogy ő okozta a szélvédő-repedést, a biztosító nem fizet. Ez idáig rendben(?) is volna, de gondoljuk tovább: mi lesz itt az országutakon, ha majd a biztosító tényleg több díjat kér azoktól, akik gyakran okoznak kárt? Ki fogja akkor elvállalni, hogy az ő jármüve röpítette föl a követ? Előkerül majd a vasdorong, a kés, a gázpisztoly, s a vita végén jöhet a mentő, a rendőr.. . Egyelőre azonban még szó sincs arról, hogy bárki hátrányba kerülne, ha tisztességes emberhez méltón beismeri, hogy az ő autója okozott szélvédőkárt, s a biztosító bizonyára nem is az ilyen esetekben emel majd díjat; valószínűleg a csaló, „hivatásos” elvállalókat akarja kiszűrni ügyfelei közül. Mit tehet azonban most Antal József? Panaszkodhat fűnek-fának, úgy tűnik. Ha az ANU 113-as rendszámú teherautó sofőrjében nem ébred föl az alvó autósszolidaritás, aligha lát pénzt. ats. egy olcsó Lada-biztosítást hasonló áron vállaljuk, mint egy középkategóriás, drága, nyugati kocsiét. — Az ügyfelekkel való együttműködés, a kárrendezés is másként megy ma már, mint a monopolidőkben? — Ez természetes! A kemény piaci verseny eleve garantálja, hogy nem szabad flegmáskodni, nem lehet fölöslegesen fárasztani az ügyfeleinket. Szerintem megszűnt az a kétarcúság, amivel annyiszor vádoltak minket. Sajnos gyakran nem is alaptalanul. Tehát, hogy a társaság másként viselkedik az ügyféllel, amikor üzletet köt és megint másként, amikor — káresemény után — segítségért jön az intézethez. Persze azt is megköveteli tőlünk a tulajdonos, hogy a cég üzleti érdekeit maximálisan képviseljük és érvényesítsük. Az új,' korszerű biztosítások szerkesztését alapos vizsgálat és elemzés előzi meg. A kész tervet az Állami Biztosítás Felügyelethez nyújtjuk be engedélyezésre. Ott adják rá az áldást. Én úgy gondolom, hogy ez a szabályozás komoly és korrekt együttmunkálkodást tesz lehetővé. — Önök a beszedett biztosítási dijak felhasználására is javaslatot tehetnek? A biztosító egyben egy befektetőtársaság is? — A megyei igazgatóság legfontosabb feladata, hogy a szerződéseket megkösse, a díjat beszedje és tartsa a kapcsolatot az ügyfelekkel. A pénzünk befektetését központilag végzik. Az érthető, hogy igen óvatosak a befektetéssel foglalkozó munkatársaink, végül is nem a mi pénzünket kockáztatjuk. — Jelenleg melyik a fő profil a Hungáriánál? — A szerződéseink 60 százalékát a gépjármű-biztosítások adják. Fontos terület a gazdálkodószervezetek, a lakosság és a mezőgazdaság vagyonbiztosításai. Érdemes és perspektivikus feladat a személyi biztosításokkal foglalkozni. Fontos sajátossága cégünknek: bárki bizalommal megkereshet, ha valamilyen speciális vagyontárgyat, terméket kíván biztosítani. Hamar meg tudjuk keresni a megfelelő formát. Például úgy is, hogy ha szükséges, a tulajdonostól megkérjük a speciális információkat, a költségszámítás alapelemeit. Áll- juk a versenyt a piacon, erről — kockázatmentesen — biztosíthatom önt és a kedves olvasókat. Farkas P. József BALKÁNI JELENETEK AZ ORSZÁGÚTON? Ha nem biztos a biztosítás • A házuk előtt. Az egész ország ismeri Rut- terschmidt Szilviát, a bajai szépséget, onnan, hogy az idei Miss Hungary versenyen ő lett a második helyezett. Sajnos, a világszépe-választásra nem ő repülhet, amiért, úgy tűnik, egy kicsit még mindig szomorú; mi, akik neki szurkoltunk a koronáért vívott küzdelemben, szintén sajnáljuk. Nos, Szilviáról mindezeket sokan tudják, de azt már jóval kevesebben, hogy kisvállalkozó, kisiparos, fodrászüzlete van Vaskúton. És nem is akármilyen fodrász, a vendégei nagyon szeretik. A széplány apukája is vállalkozó, társtulajdonos egy kft.-ben. A család többi tagjai, az édesanya és Rita, Szilvia húga, a helybeli kórházban dolgoznak. —A hatszázkilences szakmunkás- képzőben végeztem, és nem bántam meg, hogy fodrász lettem—mondja a huszonegy éves vállalkozónő. —Kislány korában mirölálmodott ? —Ezerféle álmom volt, hogy mi leszek majd felnőtt koromban, mint a legtöbb lánynak. — Arra mikor gondolt először, hogy a szépségével akár karriert is csinálhatna? — Lassan alakult ki bennem az elhatározás, hogy részt veszek egy szépségversenyen. Azt tudtam, hogy az arcom szép, de egy csomót le kellett fogynom, mivel most nádszálvékony nők vannak divatban. Két évig edzettem, fogyókúráztam, leadtam hathét kilót, s végül is elég közel kerültem acélomhoz. —A nagy verseny alkalmá vala televízióban arról beszélt, hogy külföldre megy szerencsét próbálni. — Németországban szeretnék valamit kezdeni magammal, ott rokonaim élnek, beszélem a nyelvet. Csak hát nem könnyű. Jelenleg én vagyok a saját menedzserem, én tárgyaltam már több olyan ügynökséggel, amelyik manökeneket, fotómodelleket közvetít. Tisztességes menedzsert találni szinte lehetetlen, igyekeznek kihasználni a lányokat mindenféle értelemben. No és én a pornófilm- és ehhez hasonló ajánlatokra eddig is nemet mondtam, és ezután is nemet mondok. — Mi a vágya, mit szeretne elérni? — Befutott manöken, fotómodell szeretnék lenni, de csak tisztességes úton. illett volna a korona. — Es ha ez nem sikerül? — Fodrászként már elhelyezkedtem Münchenben, egy szép szalonban. Ha csak ennyi jön össze, az is több, mint amit itthon elérhetek, mert ott lényegesen többet tudok a szakmámban keresni. —Mennyi az a több ? —Havikétezermárkátígértek,ésa leendő kollégáktól tudom, hogy ezenfelül naponta negyven márka körüli borravalóra is lehet számítani. — Könnyű volt helyet találni? — Segítettek a kinti rokonaim, de egyébként azt mondták a szalonban, hogy ha még negyven fodrászt viszek ki magammal, azokat is el tudják helyezni. Lakást találni már nehezebb lesz, és drága is a lakás odakint.-— Itthon föl se mérte a lehetőségeket a szépségkirálynö-választás után ? — Kis, pár ezer forintos szereplési lehetőségek akadtak volna, de ezekért le s föl szaladgálni Budapest és Baja közt, nem találtam értelmét. — Sok szerencsét a müncheni vállalkozáshoz! — a. toth —
