Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. szeptember 26., 5. oldal MANDEL RÓBERTÉT KÉRDEZTÜK: Eljön-e a népzenei találkozóra? — Igen, és egy egészen különleges fellépésre kért Leskowszky Albert barátom. Új hangszeremmel, a tekerőlant mai változatával, az ele- ctrotaryval lépek majd közönség elé. Mostanában nem játszom már népzenét, de a tapasztalataimat, a rutinomat felhasználom a régi zene és az új muzsika megszólaltatásában. A kecskeméti műsorban kísérletező művészek mutatkoznak be, tulajdonképpen arról adunk számot, hol tartunk, meddig jutottunk el a pályán. Régebben is jártam már a Kecskeméti Népzenei Találkozón, e mostani szereplést ugyancsak izgatottan várom. — Az imént említetted: megtudhatjuk, meddig is jutottál el a pályán. Meddig? —A tekerőlantra igen különleges úton bukkantam, mégpedig egy külföldi családi kiránduláson láttám először egy múzeumban. Hatéves korom óta gitároztam, akkor kezdtem, amikor még nemigen lehetett nálunk erről tömegméretben beszélni. Dr. Nyúl Istvántól nagyon sokat tanultam, úgy mint Bige Józseftől. Ők vetették fel először, hogy a régi népi hangszereket elő kellene venni. Ekkor még Sebők, Halmos is mással foglalkozott. A „nagy öregek”, imént említett tanáraim biztatására fordult a figyelmem a kamarazenélés felé. A megmérettetés a zeneiskolai koncerteken kezdődött. A gitár akkora volt mint én... Mindig arra gondoltam, hogy valami különös dologgal kellene foglalkoznom, így amikor az érettségi után valahová pályázni kellett, én nem „komoly” szakmára jelentkeztem, hanem hangszerkészítőnek. — Közben pedig a gitárodat tekerőlantra cserélted? • Mandel Róbert a világ zenészeit hozza össze, bizonyítva, semmilyen határ nem létezik. — Nem, néhány évig még gitároztam, de beleszerettem a tekerőlantba. Akkoriban zenekarommal dél-amerikai zenét játszottam, a srácok még ma is együtt muzsikálnak. Egyszer Pernye András biztatott, hogy foglalkozzam behatóbban a tekerővei, mert gitáron ezrek próbálkoznak, a népi hangszernek pedig csak múltja van. Nos, a jelenéről, a jövőjéről egyre több szó esett a baráti körömben, mígnem Már- tha Istvánnal tettünk is érte. Rájöttünk, a kortárs zenében nem alkalmas a meglévő formájában megszólaltatni a barokk, vagy népi zenét jól „bíró” hangszert. Ekkor találtam ki azt az instrumentumot, mellyel popot, dzsesszt és bármilyen műfajt képviselhetek. 1985-ben készült el az első electrotary. Két évvel ezelőtt pedig felvettünk egy dzsessz CD-t és a jövő hónapban jelenik meg egy újabb. A régi zenét a Mandel Quar- tettel játszom tovább. — Lehet ennyiféle műfajt egy emberként képviselni? — Nehogy beleess te is a csapdába! ;Hibás megközelítés, hogy egy zenész csak egyfajta stílust képviselhet. Akinek a muzsika az élete, nem jelent csodát az, hogy más irányban is elindul. Zene csak egy van! Hangsúlyoznám, nem dzsesszt játszom, hanem dzsesszmuzsikusokkal játszom, Pegétől Binderig. Egyébként még szó sincs befejezett pályáról. Az életemet arra tettem: mit lehet még kihozni a tekerőlantból. — Hallhatnám?- A következő lemezemen sok mindenre választ adok, igazolja a kísérleteimet. Miután Ella István felkért, hogy irányítsam a Hungarotonnál a dzsesszlemezek kiadását, így rendkívüli energiával, sok-sok ötlettel végzem ezt a munkát. Fél éve New Sic néven kiadóm is van, itt egy egészen újszerű produkcióval készülök. Világzenével rukkolok elő, vagyis a világ minden részéről hívok hangszeres zenészeket, bizonyítva, hogy nincsenek határok. Nem szeretek politizálni, de ezzel a kulturális vállalkozással talán sikerül azt megismertetnem, hogy ha a világ zenészei összejönnek, vita nélkül találnak egymásra. — Kecskeméten mit hallunk tőled?- Rövid ízelítőt adok abból a zenei világból, melyben jelenleg élek. Jó lenne egy önálló műsorral is bemutatkoznom Kodály szülővárosában, de erre legfeljebb akkor volna esélyem, ha szponzorokat találnék. Ha tudsz valakit, kérlek szólj. Borzák Tibor Angeli, a botrányfotós Sarah Ferguson az úszómedence szélén napozott. Bikinijének felső részét levetve, gyengéden a texasi férfi fölé hajolt. A John Bryanról és a yor- ki hercegnő intim jelenetéről készült képek a világot bejárták. A fényképészt, aki a kényes pillanatokat megörökítette, Dániel Angelinek hívják. A 49 éves férfi majd’ 30 éve a hírességek titkos szerelmi légyottjainak hívatlan krónikása. A yorki hercegnő kalandját ábrázoló fotók Angelinek egész vagyont hoztak. Csak a BBC 2 millió fontot (átszámítva 270 millió forint) utalt át a hírműsorban bemutatott képanyagért. A Daily Mirror szintén kinyitotta a pénztárcáját: átszámítva 12,5 millió forintot fizetett a szenzációs felvételekért. Ennél többet a világon eddig senki nem áldozott arra, hogy a kincset érő fotókat lapja számara megszerezze. Nem sokkal kevesebbet kapott a Paris Match című francia laptól sem. És akkor hol vannak még az olasz, holland és svéd újságoktól behajtott honoráriumok?... Angeli romantikus körülmények között készítette vagyont érő képeit: kicselezett két Scotland Yard-tisztet, akik Fergie-re vigyáztak. Nikon gépével, fényképészállványával, 1000 milliméteres teleobjektívjével és konverterével hason kúszva közelítette meg a „tetthelyet”. Mesterien sikeAngeli, a botrányfotós. rült képeit „007-es” jelzéssel adta el, mégis ráismertek. — Ha nem én kattintom el a gépet, más teszi meg, én pedig bottal üthetem a pénz nyomát — magyarázza Angeli, s ezért igyekszik mindent ellesni. Égyszer például egy légikisasszonnyal flörtölve, a párizsi Orly repülőtéren, véletlenül szemtanúja lett egy repülőgép lezuhanásának. Habozás nélkül faképnél hagyta csinos társalkodónőjét, s szerelőruhába bújva, gépével a lángoló repülőroncshoz rohant. A tömegszerencsétlenség képeit és a 140 utas tragikus halálának körülményeit így megismerhette a világ. Angelinek sokan súgnak: pincérek, szobalányok, ajtónállók. Még így is előfordult, hogy elszalasztottá a nagy pillanatot. Két eset különösen bántja. Az egyik az, amikor egy piros lámpánál Caroline monacói hercegnő autója mellé besorolva, nem tudta a csomagtérbe zárt gépét előrántani és megörökíteni, amint a csinos hölgy átöleli Philippe Laville-t. Másodszor még nagyobb balszerencséje volt: kifogyott a Nikonból a film, amikor a párizsi Hűvösvölgyben, a Bois de Boulogne-ban felfigyelt a vízen mellette evező Alain Delonra és Romy Schneiderre. K evesen gondolnák, hogy a címbeli intelligenciahanyados mérésére hajdan a kényszer vitte rá az emberiséget. Még a századforduló éveiben történt, hogy Párizs tanügyi hatóságai megdöbbenve tapasztalták, hogy az elemi iskolákban milyen sok, szellemileg visszamaradott nebulóval kell küszködniük a tanítóknak, visszavetve egy-egy osztály átlageredményét. Meg is bízták az igen ambiciózus pszichoanalitikust, Alfred Bi- net-et, hogy egy speciális szűrő- rendszer kidolgozásával segítsen egy csoportba tömöríteni az azonos színvonalú gyerekeket. Szerkesztett is egy mérőskálát, amelyet 1905 és 1911 között kötelezően használtak az iskolákban. Egy 3 éves gyermektől már elvárható volt, hogy két rövid mondatot vagy egy kétjegyű számot előmondás után megismételjen. Az 5 évesekre négy alapszín és két súlyegység meghatározása várt. A 7 évesre egy kép történésének elmondása, tárgyainak felsorolása. A 9 évesnek tudnia kellett az aznapi dátumot, pénzt váltani és visszafelé elmondani egy négyjegyű számot. A 12 évesnek már olyan elvont fogalmakat kellett értelmeznie, mint a „részvét”, a „bosszú”, az „igazság”. 16 évesen pedig már meg kellett magyarázni a különbséget a „fejlődés és forradalom”, a „szegénység és nyomorúság” között. Ráadásul 65 szót kellett értelmeznie, de legalább szinonimával helyettesíteni három percen belül. Binet-t eleinte alig vették komolyan. Még a pedagógusok is kételkedtek benne, hogy az emberiség legcsodálatraméltóbb tulajdonságát, az intelligenciát ilyen egyszerű módon, számszerű adatokká lehessen alakítani. Ellenlábasai már- már azon voltak, hogy a tudománytalan kóklerség vádjában marasztalják el. Ám hirtelen kitört a világháború és Amerikának hadsereget kellett szerveznie. A tábornokoknak pedig nem voltak skru- pulusaik, és a jelentkező újoncokat egy egészen hasonló tesztelésnek vetettek alá. Megállapították például, hogy egy 20 esztendős cowboy olykor mindössze egy 8 éves nagyvárosi fiúcska intelligencianormáit produkálja. így szerveződtek meg a „tanszázadok”, és azok a máig is érvényes szelekciók, hogy minden alakulatba azonos arányban kerüljenek nagy testi erővel, de szerényebb szellemi képességekkel rendelkező katonák. Az IQ világszerte ma épp úgy használatos állások megpályázására, mint — bizonyos intézményesítéssel — a párválasztásnál is. Ám változatlan a kérdések kérdése: átörökölhető-e az intelligencia? A tudomány igennel válaszol, sőt, hozzáteszi: éppúgy, mint a külső vagy a belső tulajdonságok, így az intelligenciára való hajlam is velünk születik és most jön a különös figyelmeztetés —, de sem művelt környezettel, sem jó iskolákkal annyira nem befolyásolható, mint azt általában hinnénk. Mert nem a pszichológiai laboratóriumok és egyetemi vizsgaszobák hűvösén mutatkozik meg az igazi intelligencia, hanem a való életben. L. B. Az angol uralkodóház körül csak nem csitulnak a hullámok, és a sajtó is tobzódik a sok botrányban és leleplezésben. A fenségek pedig hallgatnak. Közben viszont egyre hangosabban hallatják a hangjukat azok, akik szerint az ország már unja a monarchiát. A Windsorok titkos afférjairól már az ilyen ügyekben eddig tartózkodó sajtóorgánumok is teljes részletességgel számolnak be. Neves alkotmányjogászok nyilvánosan azon vitáznak, hogy nem kellene a 43 éves Charles-nak lemondania a trónörökösség- ről, és helyette fiát, a 10 éves William herceget jelölni erre a posztra, sőt, a család tekintélye oly mértékben megrendült, hogy a királynő példátlan lépésre szánta el magát: közölte, hogy kész adót fizetni a magánvagyona (annak értékét 600 millió fontra becsülik) és a befektetésekből származó jövedelme után. Ez a jóakarat egyértelmű megnyilvánulása a nehéz recessziós időszakban, amikor a királynő adómentességét egyre többen tették szóvá (a Windsor-család többi tagjának adót kell fizetnie). A lakosság 80 százaléka egy nemrég nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás- szerint különben sem helyesli, hogy a királynő nem fizet adót. Ä legmeghökkentőbb fordulat azonban az, hogy ma már Angliában is nyíltan felteszik a kérdést: fennmarad-e a monarchia? Dr. Michael Nash londoni alkotmánytörténész szerint „elképzelhető megoldás” lenne, hogy Charles önként lemondjon a trónról. „Akkor ugyanis Charles elválhatna és mégsem szenvedne csorbát az uralkodónak az a szerepe, hogy ő Anglia egyházi feje. William herceg pedig például 30 éves korában átvehetné a kormányzást.” A királynő különben éppen nemrég jelentette ki, hogy az uralkodását élethivatásának tekinti, azaz utalt arra, hogy élete végéig a trónon kíván maradni. A királyi család sokak számára még mindig a nemzet történelmi alapokon nyugvó azonosságtudatának megtestesítője. Londonban sokan úgy vélik: a monarchia ezt a funkcióját napjainkban csak politikamentes intézményként tudja megőrizni. Ezért a Windsorokat „a nemzet felszentelt szellemeként” s a család többi tagját is a nemzet régi hordozójaként mutatják be, akkor kézzel fogható a különbség a szavak és a valóság között. Ma Angliában a házasságok egy- harmada válással végződik. Annak idején mindenki kivételes esetnek tekintette Margaret hercegnő válását Lord Snowdowntól. Mára viszont már a királyi családon belül is valóságos lavina indult m$g: Anne hercegnő már el is vált, Andrew herceg pedig már elhatározta, hogy felbontja házasságát. Az udvar ügyeinek ismerői szerint Charles és Diana házassága is csak papíron létezik. A teljes felbomlás jelei jól érezhetően szemben állnak a régi idők felfogásával, amikor annak is jelentőséget tulajdonítottak, hogy a trónörökös csak szüzet vezethet oltár elé ... A Windsorok a családi értékeket eddig túlidealizálták, s ez most megbosszulja magát. A mitológia trónfosztása folyik most Angliában, de a Windsorok maguk lövik az öngólokat, és szolgáltatják ahhoz az állandó muníciót. FEB SZTÁRPARÁDÉ Siker az ősz kapujában A nagy nyári turnék, pihenők után a jól ismert sztárok ősszel új lemezekkel, videókkal jelentkeznek, így történt ez az EMI cégnél is, ahonnan egyre-másra kerülnek a rajongókhoz a jobbnál jobb produkciók. És az külön szerencse, hogy a jövőben Magyarországon is a világmegjelenés napján kaphatók az albumok, a CD-k, ugyanis a Quint lemezkiadó bekerült a zenei közösségbe. Nem csak ők kapják meg a frissen kiadott produkciók hazai kiadási, forgalmazási jogát, hanem az ott megjelenő magyar kiadványokkal is kopoglalRoxcttc: vége a koncertnek. hatnak az európaf piacon. De térjünk vissza a sztárokhoz. . A Roxette svéd duó a nyáron Budapesten is koncertezett, forró hangulatú estén hódították meg a közönséget. Ennek hangulatát is felidézhetjük a friss albumukon, melynek címe Tourism, alcíme pedig Dalok a stúdiókból, koncertdobogókról, szállodai szobákból és egyéb furcsa helyekről. Már a helyszínek is jelzik, hogy a Roxette soha nem tudott leállni egy percre sem, mindig új és új dallamok jártak a fejükben. így Stockholmban, RiodcJanciróban, Sydney ben , Los Angelesben, Sao Paulóban, Zürichben járva készült új ieme- zük anyaga. Külön érdekessége az összeállításnak, hogy hotelszobában is vettek fel nótákat. Megérte a kétesztendős kószálás, melyet máris követett az újabb, európai turné. A szimpatikus énekcsduó nem pihen, hanem máris a következő meglepetésen töri a fejét. Amint hallottuk, ezúttal Marie Fre- dikson szólóalbumát készítik, melyet még az idén nálunk is forgalmaz a Quint. HAZNEZO Hogyan kell otthont teremteni ? (6. oldal) Mit tudnak a svédek? (6. oldal) Őszi üzenet Londonból (7. oldal) Kis cigaretta, nagy bűnlajstrom (7. oldal) LELKI POSTA „Sajnos, írni még alig tudok. Naponta gyakorolok, de lassan tanulom meg újra. Mostani soraimat a kislányomnak diktálom. De nagyon szeretném, ha legalább kifejezhetném köszöne- temet családomnak. Többórás, súlyos agyműtéten estem át, és alig volt rá orvosi remény, hogy olyan jó! fel fogok épülni, mint ahogy most vagyok. Az operáció előtt évekkel kezdődött a betegségem. Áruházi eladóként dolgoztam, és a munkahelyemen tört rám valami szörnyű szédülés- és ájulásféle. Az első rosz- szullétem után sokfelé jártam kezelésekre. Mégis egyre többször lettem rosszul. A családom összefogott értem. Nem nyugodtak bele állapotomba, és felkutattuk azt az orvost, aki Budapesten végre megállapította, hogy súlyos agydaganatom van, és azonnal operálni kell, de már akkora a daganat, hogy talán húsz százalék esély van a felépülésemre, még ha meg is maradnék. Mielőtt megoperáltak, elköszöntem ugyan a családomtól, de szívem mélyén szentül elhatároztam, hogy mindenáron életben fogok maradni, és nem hagyom őket el. Amikor magamhoz tértem, úgy gondoltam: az orvosok megtették, amit lehetett, most megmutatom, milyen erős vagyok. A férjem minden látogatási napon ott volt mellettem, pedig vonatoznia kellett. Biztos nem voltam szép látvány a kopasz fejemmel, de nem törődtünk ezzel. Három gyerekem van, még mind iskolába járnak. Otthon is sok a munka a háztartásban. Haza akartam jönni minél előbb. Éjszaka kiszöktem az ágyból és járkálni kezdtem. A konok erőm hozzásegített, hogy hazakerülhettem sokkal előbb, mint reméltem. Pedig még látási zavaraim is voltak, de a család megígérte, hogy vigyáznak rám. Otthon egyre több dolgot tudok ellátni, úgy, mint régen. Reggelente én indítom a gyerekeket az iskolába. Napközben is tesZek-veszek, napról napra több dolgot. Persze, még sokat járok orvosi kontrollra és gyógyszereket is szedek. Mostanában öjsze kell húzni nekünk is a nadrágszíjat, de efek a dolgok már nem nyugtalanítanak minket, mint korábban. A legnagyobb ajándék, hogy ennyire összeforrt a családunk és megtanultuk, milyen sokat tudunk adni egymásnak. A nagy fiam országos bajnok birkózásban. Nagyon büszke vagyok rá." Dunaújvárosból érkezett hozzánk ez a levél. A feladó fiatal asszony, nincs még negyvenéves sem. Személyes találkozásunkkor, mosolygó, sugárzó arccal mesélte el, miként változott meg élete. Olyan erő, kedvesség áradt belőle, hogy arra gondoltam, de jó lenne ha átadhatnánk mindazoknak ebből a sugárzásból, akik most olvasóink közül valahol talán kilátástalanul nehéznek érzik életüket. Ezért kértem arra — Erikát —, legyen szíves, írjon pár sort minderről. A példa, amit ő és családja nyújtott önmagáért beszél. Segítve ezzel önmagukon is mindazokon, akikben e példa nyomán hasonló erők ébredhetnek. Kúti Ibolya Már Charles trónöröklését vitatják • A válófélben lévő trónörökös feleségével Mire jó az IQ?
