Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
8. oldal, 1992. szeptember 23. MEGYEI KÖRKÉP AZ ORSZÁGBAN KETTEN KAPTÁK Miniszteri Díj az ezredesnek 1992 májusában a Magyar Köztársaság belügyminisztere úgynevezett Miniszteri Díjat alapított. A díjat elvileg bárki megkaphatja, aki a belügyminisztériumhoz tartozó valamely szervnél dolgozik és „. . . a közigazgatási, rendészeti munka fejlesztése, ésszerűsítése, a szerv tevékenységi körébe tartozó feladatkör szakmai vagy tudományos művelése során kimagasló eredményt mutat fel...” — olvasható az alapító rendeletben. A díjat minden év augusztus 20-án adják át évente legfeljebb tizenkét díjazottnak. Az idén a díjat két személynek nyújtotta át a miniszter. Az egyik dr. Bitó István ezredes, a Bács- Kiskun megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese. Az elismerés jó alkalom, arra, hogy néhány szót váltsunk a rendőrség bűnüldöző munkájáról, technikai felszereltségéről, s mindarról, ami együtt jár a korszerű rendőrség kialakításával. Ön, aki évtizedek óta hivatásszerűen foglalkozik a bűnüldözéssel, milyennek látja belülről a rendőrséget? — Ha folyamatában nézem, óriási változásról, fejlődésről beszélhetek, s ez a rendszerváltozás után felgyorsult. Tizenkét évig voltam Kecskemét város rendőr- kapitánya, majd a megyéhez kerültem. Mindenkor és mindenhol legfontosabb feladatomnak tartottam egy-egy rendőri szerv csoport, őrs, kapitányság munkájának hatékonyságát, illetve ennek megszervezését, hogy úgy mondjam, „sínre tételét”. Tapasztalati tény, hogy esetenként ezt csak vezetőváltással lehet megoldani. Természetesen a cserét mindenhol megelőzte egy alapos szakmai vizsgálat annaic kiderítésére, hogy miért, mitől akadozik, döcög a munka. S az • Dr. Bitó István rendőr ezredes. ilyen elemzések révén jutottunk el oda, hogy mit kell tenni. Az országos rendőrfőkapitány legutóbbi, kecskeméti látogatása során a helyi lapban úgy nyilatkozott, hogy Bács-Kiskun megyében országosan a legjobb a bűnügyi felderítési arány. Nem lehet kétséges, hogy ehhez a megyei irányítás, az említett szakmai elemzés is hozzájárult. Szerénytelenségnek tűnik, ugyanakkor tény, hogy ebben sok igazság van. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy nemcsak a rendőri, a bűnüldöző munka jobb megszervezésének köszönhető az eredmény — amivel persze nem lehetünk elégedettek — hanem annak a műszaki, technikai fejlesztésnek is, ami nélkülözhetetlen a hatékony munkához. Ma már nem igaz az, hogy a bűnözők ilyen szempontból nagyon előtte járnak a rendőröknek. Némi öniróniával azt is mondhatnám, hogy némileg sikerült felzárkóznunk. Nemcsak a járműparkunk zömét cseréltük le, korszerűsödött a nyilvántartási rendszerünk, nagy teljesítményű számítógépekkel es egyéb, a mi munkánkhoz szükséges berendezéssel vagyunk felszerelve. _ — Úgy tudom, hogy az Ön által végzett, a bűnüldözés és felderítés hatékonyságára irányuló munka eredményeire országosan is felfigyeltek és... — ... ennek is köze lehetett ahhoz, hogy a múlt évben egy országos feladattal bíztak meg. A miniszter úr ugyanis létrehozott egy operatív bizottságot a rendőri munka hatékonyságának vizsgálatára, a szervezet korszerűsítésére irányuló koncepció kidolgozására. Ezen belül a közbiztonsági bizottság vezetését rám bízták. Természetesen ez egy nagy megtiszteltetés, és arra törekedtem, hogy legjobb tudásommal eleget tegyek a feladatnak. Ebben nagy segítségemre volt az a munka, az a tapasztalat, amelyet itt Bács-Kiskun megyében, mint főkapitányhelyettes, korábban pedig mint városi kapitány szereztem. Úgy vélem, elégedettek voltak a már említett bizottság vezetőjeként végzett munkámmal. Ennek is szerepe lehet abban, hogy Miniszteri Díjat kaptam. — Végül egy látszólag nem szakmai kérdés: mi kell ahhoz, hogy valakiből jó rendőr legyen ? — Ez valóban csak látszólag nem szakmai kérdés, de valójában nagyon is az. A jó rendőrnél (is) alapvető követelmény a tökéletes szakmai felkészültség. Ezen túl azonban szükséges a minél szélesebb életismeret, tapasztalat, az általános műveltség és egy kis lélektan. S ha ehhez még párosul a jó emberismeret, akkor mondhatjuk, hogy közel vagyunk a jó rendőrhöz. Egészen közel pedig akkor vagyunk, ha az elmondottakhoz egy jó adag hivatásszeretet is járul. Gál Sándor Testvériskolai együttműködés Két hetet töltenek a waiblin- geni speciális iskola tanárai és diákjai Baján, a megyei beiskolázású Speciális Iskola es Diákotthonban. A waiblingeni tcstvérintéz- mény vállalta a most épülő három tanműhely felszerelését. Az első szállítmány máris megérkezett, két oktató, Bernhard Schieber és Elke Haas, valamint hat .diák kíséretében. • Bernhard Schieber a fából készülő bőröndhöz ad szakmai eligazítást. • A gyerekek büszkén mutatják a frissen készült műremeket, az irattartót. ((>ál /.oltárt felvételei) Bajai tímárműhely Szentendrén Csaknem másfél száz éve, 1857-ben épült Baján, a mai Szent Antal utca 56. számú ház telkén Horváth Márton tímár- mester műhelye. Az egykori tulajdonos 1886-ig folytatta mesterségét. A régi műhely berendezései Szentendrére, a skanzenbe kerültek, ahol október 2-ától állandó kiállításon megtekintheti a nagyközönség is őket. A szabadtéri néprajzi múzeum alföldi mezőváros tájegységének első épületét nyitják meg rövidesen. A házban a Bajáról származó régi szerszámokkal, eszközökkel bemutatják, hogy miként dolgoztak kézműves technológiával és növényi cserzőanyagokkal a korabeli bőrkikészítő, bőrfeldolgozó mesterek. • Az épület rajza. Manökennek készül • Rox/ins/ki Annamária manöken szeretne k-nni. (Szöveg és kép: Kerincz János) A kiskunhalasi Szüret szépe versenyt — mint azt már hírül adtuk —a jánoshalmi Roszinsz- ki Annamária nyerte meg. Udvarhölgyei viszont halasiak lettek: Szőke Zita és Viszmeg Anita. A győztest a verseny után kértük meg egy kis bemutatkozó beszélgetésre. Úgy emlékszem, fellépett a márciusi Csipkebálon is. Igen, akkor a Halas szépe versenyen indultam. Mi változott azóta? Elvégeztem a Nemzetközi Divatstúdió manökenképzőjét, Budapesten. — Mondana magáról is valamit? — Tizenkilenc éves vagyok. A jánoshalmi sütőipari vállalatnál dolgozom. Sportolok, a városi NB Il-es kézilabdacsapat átlövőjeként — remélem — sok kapus sorsát megkeserítettem. — Ilyenkor az olvasók másra kíváncsiak. — A méreteimre gondol? 90 —60—90. A magasságom 176 centiméter, a súlyom 55 kilogramm. — Változik-e az életében valami ezzel a győzelemmel? — Nem. Ettől függetlenül is továbbléptem volna a manökenszakmában. KAPASZKODÓT A FIATALOKNAK Keresztény iskola Baján Szeptember elsején kezdte meg működését Baján a Keresztény Értelmiségi Szövetség által alapított és fenntartott Keresztény Óvoda és Általános Iskola. Az új intézmény nevelőit kérdeztük az iskola működéséről, és céljairól. Maulhner Ferencné az (egyelőre csak első osztályból álló) iskola tanítónője mondja: — A tantervűk ugyanolyan mint más iskoláké, csak mi reggel imával kezdjük a napot. A hittanórák itt szervesen beépülnek a tanításba. A tanórákba, ha csak lehet beiktatom az Isten jóságát, segítségét. Annyiban vagyok előnyös helyzetben, hogy a hittant is én tanítom, s így köny- nyebben tudok koncentrálni minden tantárgynál erre is. A gyermekek még nehezen szoktak össze, mivel sok óvodából jöttek. Türelemre, egymás iránti toleranciára, a mindennapos életben tapasztaltaknál kulturáltabb magatartásra szeretném nevelni őket. Ebben eddig már annyi sikerélményem van, hogy megköszönik a tízórait, az ebédet — ezt eddig máshol még nem láttam. Észrevettem, hogy most már egymás irányába udvariasabbak. Nem utolsó sorban pedig Isten megismerésére kívánom megtanítani őket, végtére is minden jót tőle kapunk, és ha felnőnek legyen mibe kapaszkodniuk. Talán ennek a kapaszkodónak a hiánya miatt is ilyen a mai fiatalság. Ezek a gyermekek egyelőre még ugyanolyanok, mint a többiek, de majd a nevelés során válnak másokká. Időben szeretném elérni, hogy a tízparancsolat szerint éljenek. Ha már annyit elérek, hogy majd nem beszélnek csúnyán, majd nem lopnak, nem lesznek durvák, akkor az már egy óriási előny, és egy óriási eredmény lesz a mai világban. Valahogy ezeket szeretném megvalósítani velük. Balykó Gyöngyvér napközis nevelő: — Most első évemet töltöm a napköziben. A gyerekek nagyon aranyosak, és bár még kissé elevenek. de azért jól megvagyunk egymással. Délutánonként az ebéd befejeztével, amíg az időjárás engedi a szabadban tartózkodunk, az udvaron, vagy a Déry-kertben. De időnként technikai vagy más foglalkozásokat tartunk, illetve a családról szeretnék beszélgetni velük, így kötetlen formában akarom a keresztény szellemiséget kialakítani bennük. A szabadidő után egy óra tanulás, majd uzsonna következik, s ez idő alatt már jönnek a szülők gyermekeikért. Ezen intézmény létrejöttével megoldódtak azoknak a szülőknek a gondjai, akik keresztény szellemben kívánják gyermekeiket taníttatni, mert most már óvodától az általános iskolán keresztül a középiskoláig (eiszter gimnázium) rendelkezésre állnak ilyen szemléletű oktatási intézmények Baján is. Zalavári László GYAKOROLVA TANULJÁK A DEMOKRÁCIÁT Rendkívüli falugyűlés Érsekhalmán Rendkívüli falugyűlést hívott össze 133 érsekhalmi választópolgár alá- írással ellátott kérésére a képviselő-testület. A lakosság tekintélyes hányada — ugyanis Érsekhalmának mindössze 750-es lélekszámú van, a csecsemőket is beleértve —, az aláírási íven mindenekelőtt tájékoztatást kért a képviselő-testület megválasztása óta végzett munkáról, a földrendező bizottság megalakításának körülményeiről, a költségvetési döntések műszaki megalapozottságáról és a testület által kivetett adók indokoltságáról. A személyeskedésektől sem mentes tanácskozásnak volt eredménye. Megmutatta, hogy az emberek igénylik a tájékoztatást, és nem tűrik, hogy róluk a fejük felett átnyúlva intézkedjenek. Boromisza Tibor polgármester *és Szabados István jegyző kimerítő tájékoztatást adott az eltelt két esztendőről. A „kimerítő” jelző szó szerint értendő — jegyezte meg a mellettem ülő asszony —, ugyanis a másfél órás expozé alaposan kifárasztotta a jelenlevőket, akik inkább maguk is szerettek volna szóhoz jutni. Amikor tételesen elhangzott a költségvetés száz és száz kisebb-nagyobb összetevője — ezt már jó ideje sokszorosítva szokták a falugyűléseken kézbe adni —, bizony, kilógott a lóláb, hogy majd csak megunják a jelenlevők a megjegyezhetetlen adathalmazt. (Valóban e rész végén sokan távoztak.) De nem úgy idősb Lúd! János, tekintélyes gazda, aki talált ugyan elismerésre méltó momentumokat a polgármesteri hivatal működésében, a bírálatnak is hangot adott. Sürgősen jobbítandónak ítélte a polgármester, a jegyző és az iskola tantestülete közötti viszonyt. Rosszallotta — és ez a gondolat a falugyűlés végéig vissza-visszatért —, a polgármester és a jegyző magas fizetését. (A polgármester eseteben (társadalmi tisztség) — 27 ezer, a jegyzőében 42 ezer forintról volt szó, és mindketten jelentős gépkocsihasználati átalányban részesülnek.) Fridrich Ferenc, a rendkívüli falugyűlés egyik kezdeményezője, tájékozódott az Érsekhalmánál jóval nagyobb községek polgármesteri és jegyzői fizetéseiről, és lényegesen kisebb összegekről kapott adatokat. Deli Ferenc iskolaigazgató, maga is képviselő, intette a vezetőket, hogy a község népéhek szolgálata, és ne az anyagiasság vezérelje őket. Különösen akkor ne, amikor a pedagógusok előírt béremelésére sincs pénz. Többen kifogásolták, hogy a hivatal munkatársai Sükösdröl járnak át — a jegyző hozta magával régi munkatársait —, amikor Érsekhalmán katasztrofális a munkanélküliség. (Hetvenhét állástalanról történt említés.) — Hol van a távközlési igazgató által még januárban megígért táv- hívós telefon? És vajon ki használta a távbeszélő-befizetések összegét vagy fél esztendeig? Miért nem ingyenes a szemétszállítás, ha már erről így nyilatkoztak az illetékesek? Miért nincs a községnek legelője? És miért nincs kézbesítő, aki házhoz vigye a leveleket? Mi van a dohánytelepi közvilágítással? Sötétben botorkálunk, mostohagyerekek vagyunk — panaszolta egy fiatalasszony. Gonda János képviselő szerint nem lehet semmit tenni, a kft. tulajdonába került almás permetezése ellen. — De igen — állította Vass Csaba Érsekhalmán élő szobrászművész. — Embervédő társaságot kell szervezni! Ugyanezt fogalmazta meg egy négygyermekes fiatalasz- szony. — Lehetetlen állapot, hogy a rossz permetezőkből ömlik, folyik a vegyszer, de nem elsősorban a fákra, hanem a közútra és mindenhová. — Nem lenne ez igy, ha mi is kaphattunk volna almást mondta Horváth János, aki keserűen tette szóvá, hogy a privatizáció során pesti társaságok vásárolták fel a*gyönyörű gyümölcsöst. Miért nem jutott a helybelieknek is belőle? — kérdezte. A rendkívüli falugyűlés eredményéről korai volna mérleget vonni, annál is inkább, mert a végéig, fél 11-ig csak kevesen tartottak ki. Az azonban biztos — és ezt az egyik felszólaló fogalmazta meg így —, a demokráciát meg kell tanulni, de csak úgy lehet, ha gyakorolják. Tartsanak évente legalább két falugyűlést, mert az érsekhalmi emberek igénylik a beleszólást saját ügyeikbe. Gál Zoltán Szüreti emlékképek • Most éppen Csanádi Lajos bácsi kopogtat a hordón, ám minden gyengéd fülelés hiába, a főnyereményt nem ő nyerte. • ... és egy itáliai szépség Halas főterén. Mondhatni, hogy az idei Halasi szüret népesebb volt minden eddiginél, s a nemzetközi műveszcsoE ortok fantasztikus népszerűségnek örvendtek a alasiak körében. A délutáni fesztiválon jól megfért egymással a délszláv hangulat az erdélyi muzsikával, a ciprusi gyermektánc vagy a szicíliai ifjak tüzessége a nem kevésbé vérpezsdítő magyar ritmusokkal. Csak a vendégszerető hírünk szenvedett apró csorbát az esti táncházban, amikor a VIM aktivistái, illetve a rendezvény és programiroda egyes munkatársai százforintos belépővel akarták minden áron megsarcolni a vendégművészeket is. A köztudottan kis munícióval érkező erdélyi magyaroknak feltehetően ez épp oly rosszul esett,, mint a bejáratnál kínosan toporgo olaszoknak. Úgy hírlik azonban, a száz forint terén következetesek voltak az ajtónál- lók, mert szemtanúk szerint saját kollégáikat, munkatársaikat sem engedték be. Mi sem áll távolabb tőlünk, mint belügyekbe avatkozni, ezért szót se többet a közösségek háza (volt Gőzön Művelődési Központ) tájáról, lássuk inkább a fotókat! Ferincz János képei csak töredékét, néhány nagyszerű pillanatát villantják fel a háromnapos mulatságnak.
