Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-16 / 219. szám

8. oldal, 1992. szeptember 16. MEGYEI KORKÉP , FELÚJÍTJÁK A BAJAI DEÁK FERENC-ZSILIPET HELYETTES ÁLLAMTITKÁR BAJÁRÓL A műemlékjelleget megtartják • A I ürr István által felújított zsiliprendszer mai értéke kb. I(Hl millió forint, de eszmei értéke felbecsülhetetlen. (Fotó: Papp Zoltán) A z elmúlt év augusztusában le­vonult magas dunai árvíz nemcsak a parti üdülőkben tett ki- sebb-nagyobb kárt, hanem az 1876- ban Türr István által újjáépített Deák Ferenc-zsilipben is. A szakemberek akkor attól tartottak, hogy az elhasz­nálódott lemezburkolat és a fatömíté­sek gyengesége miatt megroppanhat a százéves szerkezet. Tavaly l,5 millió forintot költöttek a legszükségeseb­bek kijavítására, az idén 7 milliót ter­veztek be, de a költségvetés lefaragása miatt csak 6 millió az a tényleges ösz- szeg, amit felújításra fordíthatnak. Legnagyobb baj az, hogy a környék beépítése miatt a csurgók nagyrészt el­záródtak cs közvetlenül a falba ütköz­ve érkeznek a zsiliphez, így a téglafal egy része a sok salétrom cs más vegyi anyagok miatt tönkrement Amint Zsellér Mihály TMK-elő- adó elmondta a fal állagát S—54 szul­fátálló cementtel és fagyálló téglákkal védik meg. A két zsilipkapun kicseré­lik a lemezeket, új fabetéteket építenek be a tömítésekbe és hozzálátnak az acél emelőszerkezet teljes felújításá­hoz. A zsiliprendszer építői még nem ismerték a betonozást, ezért a falak közé agyagot döngöltek, amely ma is olyan erős, hogy a vidékről idehozott fúrószerkezet beletört. A famunka is mestert próbáló feladat, mert az ácso- latok és a vésések akkori formái már nemigen használatosak. Ennek elle­nére az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság saját szakembergárdájá­val végzi el a munkát. Október elején víztelenítik a rend­szert és egy nagy daruval beemelik a felújított kapukat. Mivel müemlékjel- legü építményről van szó, igyekeznek mindent az eredeti formában helyreál­lítani mindezt úgy, hogy használni le­hessen a szerkezeteket. Sokaknak az a véleményük, hogy mivel hosszú évti­zedek óta nem kellett kinyitni a kaput. mert nincs hajózás a Ferenc-csator­nán, kár a pénzt beleölni. A zsiliphez hasonlóan, a már ipari műemléknek számító szívógáz-motorokkal üzeme­lő szivattyúrendszer is megérett a felú­jításra. Rhiczu István zsilipkezelő tájé­koztatása szerint a szivattyúra sok­szor szükség lenne, mert a Ferenc csa­torna a Délvidék egyik legnagyobb ví­zellátó folyója. Azonban az is igaz, hogy a korábbi feljegyzések szerint egyheti üzemeléssel csupán egy centit emelkedett a folyó vízszintje. Egyéb­ként a szakemberek szerint a mai gaz­dasági helyzetben néhány nyugati ha­sonló folyó mintájára vontatásos rendszerrel vissza kellene állítani a csa­torna hajózhatóságát. A hajócsava­ros üzemeltetésre a töltések gyengesé­ge miatt nincs mód. Természetesen ez­zel együtt a meder kotrását újra el kel­lene végezni. Papp Zoltán • /.seller Mihály a csurgók okozta falkárokat mutatja 110 éves a Halasi Újság I. évfolyam. Mutatvány mzáin. Halas, 1882. szept. 17. 5/.KKK KSZTÚKKU Kint*« Itt u HALASI ÚJSÁG TÁRSADALMI HETILAP. KlADÓHIVAtAt. FUUna in •». HTBDrTfeiKK (•lvtU<D»kak.«Uhoatall-*n Ar^ytAk iMTtat Előfizetési felhívás! Ván mrmoaém ti»ftet«l«tt«l 4rU»it«ni a helybeli kAiAnwigel. hogy f. ótí október 1-étól tÁnuuUlmí tartalmú hetilapot indítok meg Heleeon ily ősim álátt: ^Htlul UjsÉf^ ii ebből esonnel közre boKMUntn e jelen nratat r ánytsimoi ' Halas város kAsónsőgn rőgóU érti hiányát ogy helyben megjelenő hírlapnak, mely kizárólag a váron ón lakomák ügyeivel foglalkozzék. 16,000 főnyi lakosságú váróéban a helyi kösQgyek óa árdekek száma meglehetősen felszaporodik, bizonyon QzJetforgalom is támad s az élet ma már mindinkább megköveteli, hogy etek iránt kellőleg tájékozottak légy fink Városunk lakói rég érzik is őzt már s az egymásnál való szOknégeM érintkezést igyekeztek megteremteni úgy. a hogy lehetett: vasárnaponként a főtéren való gyülekezés, kaszinók, körök, egyletek, vagy egyél) kisebbkörfl beszélgető helyek látogatása által. Dsnkhogy természetesen a városi közrtgyek, oaoniények és üzleti dolgok iránti tájékozódás ily eszközök mellett meglehetős nehézkes és kielégítőnek épen nem mondható. Tfan szerencsém tiszteletiéi ér­ts V teslteni a helybéli közönsé­get, hogy f. év október l-től társa­dalmi hetilapot indítok meg Hala­son íly czim alatt: Halasi Újság s ehhöl ezennel közre bocsátom e je­len mutatványszámot." Az idézett mondatot Korda Imre felelős szerkesztő és kiadótulajdo­nos előfizetési felhívásában olvas­hatjuk, a 110 évvel ezelőtt, 1882. szeptember 17-én megjelent mutat­ványszám első oldalán. Ezt, a való­jában első halasi újságot, azóta több mint ötven hosszabb-rövi- debb életű helyi újság követte. Olyanok, mint: Halasi Híradó, Kiskunhalasi Helyi Értesítője, Új Napok, A Rög, Gyümölcskultúra, A Puszta, Városunk, Diákélet, Krónika, Halasi Hírek, Halasi Tü­kör, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Halasi, Halas környé­ki híreket olvashatunk e gazdag múlt örököseként, hetenként szer­dán a Petőfi Népe című megyei lapban. Egykori szenzációkat, gondokat, örömöt és bánatot, sikereket és siker­telenségeket őriznek a napokban 110 éves halasi sajtó clsárgult lapjai. A város, az itt élő emberek múltjának hiteles dokumentuma valamennyi, kimeríthetetlen kincsesbánya a múlt iránt érdeklődők számára. Miről írtak akkor? Az 1882. de­cember 31 -én megjelent szám egy cik­ke bemutatja az akkori Halast. „Adatok a város történetéből: Ha­tárának területe III 926 hold, ebből szántó: 30 730hold, kert: 126 hold, rét (kaszáló): 12666 hold, szőlő: 1273 hold, legelő: 37151 hold, nádas: 635 hold, terméketlen terület a régi katasz­teri számítás szerint 23 151 hold. Van a városban összesen 2010 lakóház, a pasztán 910 tanya. A birtokos lakos­ság szárna 3492. A város népessége 15 597 Jo. Szaporodás egy év alatt 146 fő- Házasságkötések száma 134. Tan­kötelesek száma: 2169, ebből iskolába jár: 1261 Jő." Beszédes számok ezek. Mint ahogyan múltnak szóló üzenet az elmúlt 110 év halasi sajtójának minden példánya. Kispéter Imre Bács-Kiskunban a vízszennyezés a legnagyobb gond Dr. Kemény Attila neve nem is­meretlen a megyei közéletben. A kisgazdapárt hajai szervezeté­nek jelöltjeként került a helyi par­lamentbe, de főfoglalkozása revén is fontos beosztásokat töltött be az Alsó-Duna völgyének vízügyi, majd környezetvédelmi igazgatá­sában. Legutóbb a területi környe­zetvédelmi felügyelőség igazgatója volt, ahonnan látszólag egyenes út vezetett a helyettes államtitkári bársonyszékbe. A július 15-én hi­vatalát elfoglaló új helyettes állam­titkárt kinevezésének körülménye­iről, szakmai elképzeléseiről kér­deztük. Kemény úr! Önt a környezet- védelmi szakmában eddig úgy is­merték, aki keményen ostorozza a környezetvédelmi igazgatásban J'el- lelhető hiányosságokat, magát a minisztériumot. Most mégis önt ne­vezték ki a tárca egyik legfontosabb területének, a környezetvédelemnek az élére. Hogyan történt ez? Magyarországon 12 környe­zetvédelmi felügyelőség látja el a mára mindinkább nélkülözhetet­len feladatot. Az élet úgy hozta, hogy az országos gondok bemuta­tásakor én lettem a szóvivő a mi­nisztérium felé. Úgy gondolom, a környezetvédelem első számú ve­zetői ekkor figyeltek fel rám. Most fordult a kocka. Míg korábban a változtatás igényével léptem fel, szorgalmazva az egységes környe­zetvédelmi koncepció kialakítását, e lehetőség részben a kezembe ke­rült. — Melyek azok a környezetvé­delmi kérdések, amelyek megoldása nem várhat sokáig?- Elsősorban az a baj, hogy nincs olyan egységes, a környezet- védelmi kérdéseket szabályozó joganyag, amely az egész országra érvényes. Aztán az is óriási baj, hogy nincs meg a környezeti álla­pot felmérése, amely a jövő straté­giájának alapja lehetne. Ezeket mi­előbb pótolni kell. — Milyennek ítéli megyénk kör­nyezetvédelmét, melyek az elsődleges feladatok ? Hála a jó Istennek, szűkebb hazánkban a környezet állapota nem a legrosszabb. Bács-Kiskun nem agyoniparosodott megye. In­kább a mezőgazdaság dominál, ami inkább környezetbarát. Ami nálunk igazából gondot jelent: a vízszennye­zések, amelyek nem ritkán még hal- pusztulással is jártak. Viszonylag kis tavaink, amelyek mindinkább egye­düli üdülési lehetőségünket biztosít­ják, szintén előtérbe kell, hogy kerül­jenek. Prioritást a fejlesztésben még nagyon hosszú ideig a szennyvíztisz­títás és szennyvízelvezetés kap, hi­szen ez a legfőbb biztosítéka környe­zetünk, vizeink tisztán maradásá­nak. — Városaink, nagyközségeink többségében napirenden van a szennyvizcsatorna-liálózat kiépítése. Lehetőség van arra, hogy a cél meg­valósításához, a környezetvédelmi alaptól is, segítséget igényeljenek. Hogyan áll ennek a forrásoldala ? — Ha jól tudom, legutóbb Kalo­csa város a költségvetésből 180 mil­lió forintot kapott a szennyvízháló­zat kiépítésére. Ezen összeg biztosí­tása persze még mindig jelentős megterhelést jelent mind a városnak, mind a lakosságnak. Ezért azon dol­gozunk, hogy a környezetvédelmi és vízügyi alap forrásait bővíteni tud­juk. Hiszen, ez is lehetőség az anyagi terhek csökkentésére. A parlament elé kerülő környezetvédelmi tör­vénytervezetben már szerepel az alap pénzügyi fedezetének megte­remtése. A jövőben nemcsak a be­folyt környezetvédelmi bírságok, hanem környezethasználati dijak, termékdíjak, környezetterhelési dí­jak is gazdagíthatják az alapot. Megcélozták a vízkészlet-hasznalati díjat is, mint bevételt, de ennek ki­menetele egyelőre bizonytalan. A tárcaközi egyeztetések most foly­nak. Úgy gondolom, a források többnyire csak 1994-től bővülnek. — Ismert város- és környezetvédő országgyűlési képviselő Ráday Mi­hály, a napokban élesen bírálta a tár­cát. Azt állítva: a minisztérium nem a környezetvédelmet képviseli a kor­mányban, hanem a kormányt képvi­seli a környezetvédelemben. Ezt ho­gyan értékeli? Régebbről ismerem az Or­szággyűlés környezetvédelmi bizott­ságának munkáját. így tudom, hogy mind a bizottság, mind Ráday úr úgy van a környezetvédelemmel, mint szülő a gyermekével. Nagyon szereti a gyereket, de időnként meg­dorgálja. Hiszen aggódnak a tárcá­ért, kormányzaton belül szeretnék helyzetbe hozni az ügyet, s ezért so­kat is tesznek. Meggyőződésem, hogy Ráday úr a jobbítás szándéká­val kritizált. Zsiga Ferenc Egyszer szálltam repülőre, az se szállt föl velem Olvastam az újságban, hogy im­már másodszorra itt jártak az ame­rikai pilóták Majsán. Sajnos, csak előtte nap olvastam, hogy jönnek, így már más programom volt, így nem tudtam elmenni, hogy még egyszer megnézzem őket. Én ugyanis már találkoztam velük, mégpedig 1945. január 21-én, va­sárnap volt, már éppen 3 hónapja voltunk „felszabadítva”, vagyis megszállva a szovjet csapatok ál­tal. El ne felejtsem, én akkor 14 éves voltam. Az én szülőtanyám Kiskunhalas határában, Alsózsa- nán volt. Vasárnap lévén, ebéd után 1 óra tájban, a jószágok ellá­tása volt a feladatom. Ahogy hor­dom nekik a takarmányt, egy re­pülőgép érkezett dél felől és a mi tanyánk körül megfordult, majd látom, hogy valami kihullik belőle. Golyófogó mellények voltak, 3-4 darab hullott ki, egyet én hoztam be belőle, a másikat a szomszéd gyerek, Babcnyecz Imre vitte haza. Na most a repülőgép megfor­dult és amerről jött, visszafordult, de a motoroknak nagyon rossz hangjuk volt. Utána még sokkal rosszabb és erősebb lett és egyszer teljesen elhallgatott. Akkor ért föl­det, hozzánk kb. 3 kilométerre, de már a kígyósi földön, a Papp állat­orvos birtokán. Persze, mi azt nem tudtuk, hogy leszállt, csak találgat­tuk. Majd este jöttek a legények és a Gáspár Jenő mondta, hogy le­szállt a gép a Szabadkai úton alul. Másnap hazajöttek a sógoromék és befogtunk a szánkóba, mert jó nagy hó volt, és elmentünk repülő­gépnézőbe. Már ekkor egy napja a földön volt a gép. Legalább 70—100 kör­nyékbeli paraszt volt a repülő kö­rül. Ott voltak az amerikai kato­nák és ahogy tudtak beszélgettek, persze egy se tudott angolul és ök meg magyarul. Mutogatták nekik, hogy miért nem a kerekekre szállt a gép, ugyanis ezeket nem nyomta ki. A katona mutogatta, hogy ha • Az amerikai pilóták a majsai kinyomta vólná, a repülő hanyatt vágta volna magát. A négy motor közül már csak állítólag egy műkö­dött, de az is találatot kapott. Mi felszálltunk a gépre és végig­mentünk benne. Alighogy kijöt­tünk, egy orosz autó érkezett 5-6 katonával. Sajnos, nekünk el kel­lett mennünk, így nem emlékszem, hogy hogyan találkoztak. Egyik is­merősünk később ért oda és azt mondta, hogy az orosz katonák közrefogták a gépet és senkit nem engedtek a közelébe. Ő is az orosz háta mögött odaugrott a géphez és megtapintotta a szárnyát. Az oro­szok az amerikai katonákat bevit­ték Majsára és utána majd egy évig őrizték a gépet. Napokon keresztül hallottuk a gépfegyverropogást, az összes töltényt ellövöldözték. Majd az év őszén otthagyták, és utána a környékbeliek hónapokon keresztül, ami csak mozgatható volt, széthordták. Én úgy hallot­tam, hogy az ejtőernyőből ágyhu­zat készült, bár az újságban meny­asszonyi ruha volt, írva. Persze, mikor már csak a gép volt, akkor úgy szerelték darabokra. Mi 3 ki­lométerre laktunk, de odahallat­szott a kalapálás, ahogy verték. Úgy tudom, hogy mikor már semmit sem bírtak leszerelni róla, a csupasz vázat behúzatták Majsá­ra. Sajnos, nem bírtam elmenni megnézni az amerikaiakat, nagyon emlékszem rájuk, nagyon fiatalok voltak, szerettem volna meghívni őket. Magamról csak annyit, hogy fizikai dolgozóként dolgoztam és dolgozom még ma is. Életemben egyszer szálltam repülőgépre, az se szállt föl velem. Mai napig emlék­szem arra a rengeteg vezetékre, ami benne volt. Mindig szerettem volna repülni, de sohase telt rá, sajnos vágyaim már valószínűleg nem is teljesülnek, mert nincs pén­zem repülőjegyre. Tisztelettel: Varga István Szánk, Petőfi u. 21. jelenlétüket megörökítő kiállításon. Mi a legfontosabb? A kisteherautó a keresztező­dés közepén állt. Ott; ahol a táz- lári út befut Majsára. Az út szé­lén egy összetöri moped, pár mé­terrel arrébb egy hanyatt fekvő férfi rángatózott. Éppen akkor hajolt fölé a balesethez elsőként érkező autós. A teherkocsi so­főrje kétségbeesetten rohant fe­lénk : Elcsaptam egy motorost, hívják az orvost és a rendőrsé­get! A közeli üzem portájához hajtottunk. Tárcsáztam az orvo­si ügyeletet, elhadarom, hogy mi történt. — Azonnal indul valaki — válaszolja egy nő minden kérde- zősködés nélkül. Aztán hívtam a 07-est. — Tessék, rendőrség. — Balesetei szeretnék beje­lenteni. — Adom az ügyeletest. Bemutatkozom és röviden el­mondom a történteket. — Mondja a nevét — szól az ügyeletes. — Az előbb már mondtam, Ferincz János. — Cizével? — Úgy, de most ez a legfonto­sabb? Inkább siessenek a bale­sethez! — Lakcíme ? — hangzik nyu­godtan a vonal másik végéről. — Az olajostelep portájáról telefonálok, nem elég ennyi? Fontosabbnak tartom, hogy jöj­jenek! — mondom és érzem, ahogy emelkedik a cukrom. — Megyünk, ha közli a lakcí­mét. Már nem emlékszem, hogy a telefonba mondtam-e: — Akkor maradjanak! De hogy a kagylót levágtam az biztos. Visszamentem a balesethez, hátha kell a segítség. Az ügyele­tes orvos már ott volt. Ez meg­nyugtatott. — ez — Telefax-, fénymásoló-, telefonszerviz és -bolt nyílt Kecskeméten, a Jókai u. 46. sz. alatt. Ugyanitt kapható a Friderikusz-show-ban látott . masszázsfotel. Tel.: 76/20-132 2375

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents