Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-14 / 217. szám

• Bács-Kiskunban fiatal labradort képeznek ki kábítószer-keresésre. (Walter Péter felvétele) Felértékelődött a kábítószer­keresésre kiképzett kutyák szere­pe, miután Magyarország a kelet —nyugati titkos drogkereskede­lem egyik tranzit útvonalává vált. A csempészek leleplezésére az ORFK dunakeszi kutyavezető­képző iskolájában ^ korábbinál több négylábút tanítanak be. Az utóbbi időben horogra akadt ká­bítószer-szállítmányok föltartóz- tatása csaknem minden esetben a németjuhász, labrador retriver és spániel kutyáknak köszönhető. A jó szimatu ebek képzése általá­ban 3-4 hónapig tart, és hozzáve­tőleg 400 ezer forintba kerül e munka. Az állatokat a tévhittel szemben nem a kábítószerre szok­tatással nevelik a keresésre, ha­nem játékosságukat és vadász­szenvedélyüket hasznosítják. Többnyire kábítószerszagú tenisz­labdával rögzítik a kutyában a játékos keresési ösztönt, s így, mikor munka közben a repülőte­reken, a vasúti kocsikban, az uszályokon kábítószer után szi­matol az eb, akkor számára e tevékenység a játékot jelenti. A SEGÉLYHÍVÁS TELEFONSZÁMAI: Mentők Tűzoltók (Kunszentmiklóson) Rendőrség 04 05 51-204 07 KIS KUTYA, NAGY KUTYA ... Kábítószert szimatoló ebek A RENDŐRSÉG MEGKÖSZÖNI... Alkalom szüli a tolvajt esetben pedig (milyen jó annak akinek telefonja van) érdeklőd­jünk telefonon az ismeretlen munkaadójánál; — sese hagyja magát becsapni trükkökkel, Tettetett ájulással az ajtónk előtt, ami főként bűnöző nők, illetve a velük lévő gyerekek módszere. Ilyenkor vizet kérnek és már az ön lakásában is vannak; — sose írjon alá ismeretlen sze­mélynek bármit is a ház ajtajában (lakásajtóban) anélkül, hogy min­dent pontosan el nem olvasott. Ne hagyja magát sürgetni, sem a figyelmét elterelni; — ne vegyen át utánvételes küldeményt a szomszédai részére, kivéve, ha erre nyomatékosan megbízták (az utóbbi időben el­terjedt, pénzért, levélben történő tájékoztatók miatt ebből már számtalan vita kerekedett). — a legújabb trükk: adomá­nyokkal és pénzbeszedéssel egyre többen próbálkoznak. Csak ak­kor engedjünk az ilyen kérések­nek, ha az ajtónk előtt álló hitelt érdemlően igazolja kilétét. Ha mindenki jobban ügyel saját értékeire, a rendőrség megköszö­ni. • A zsebeseket vonzza a nyitva felejtett női táska. (Gaál Béla felvétele) 07—07—07 Folytatjuk azt a korábbi sorozatunkat, amiben a svájci rendőrség taná­csait adtuk köz­re olvasóink­nak. A zürichi tapasztalatok a magyar rend­őrök — így a Bács-Kiskun megyei­ek is — azért tartják különösen jó­nak, mert általuk a közvélemény tájékozódhat a bűnözők módszerei­ről. Ha pedig ismerjük ezeket, ak­kor védekezni is tudunk ellenük. A készpénz csábítja a tolvajo­kat. Ezért mindig csak annyi kész­pénzt tartson magánál, amennyire éppen szüksége van. Levéltárcáját, pénztárcáját mindig tartsa szem előtt. A készpénz kezelésével kap­csolatban pedig jegyezze meg, hogy a legfontosabb az óvatosság. Ezért: — ragaszkodjon hozzá, hogy nagyobb pénzösszegeket diszkrét (mások által nem figyelhető) helye­ken fizessenek ki önnek; — a pénztáraknál való fizetés alkalmával sose engedje ki kezéből a táskáját, erszényét. Amikor csak lehetséges, a pénzt egyébként is zárható belső zsebben hordja és ne a hátsó nadrágzsebbe, vagy a nyi­tott bevásárlókosárba tegye; — ne engedje meg, hogy bárki is belenézzen az ön pénztárcájába; — hölgyek a táskáikat lehetőleg vállszíjon tartsák és szorítsák a tás­kát az úttest szélétől távolabb lévő karjuk alá. Odahaza nyugodtan elfelejthet­jük a „jó rejtekhelyeket” a kész­pénz és az értéktárgyak számára. A betörők, a tolvajok ezeket a he­lyeket ugyanis ismerik. Ezért lehe­tőleg kevés pénzt tartsunk laká­sunkban, ha pedig különösen érté­kes ékszereink, tárgyaink vannak, akkor inkább béreljünk valami­lyen banknál széfet. A lakásunk­ban, házunkban tartsuk be a kö­vetkező .szabályokat: — ismeretlen személynek — élv­ben — sose nyissunk ajtót, vagy csak úgy, hogy a biztonsági lánc be legyen akasztva; — ne hagyjuk magunkat megté­veszteni hamis igazolványokkal, egyenruhákkal, munkaruhákkal. Ellenőrizze pontosan az igazol­ványt — akár kérje el — kétes fcfcNDOfi ÍG POLICE N/ PETŐFIMÉRE 1992. szeptember 14., 7. oldal MAGAZIN Traffípax-program Bács-Kiskun megyében az alábbi helyeken mér rendőrségi traffipax a következő napokban: szeptember 15., délelőtt: Kiskunmajsa, Kalocsa, délután: Kiskunfélegy­háza, E75-ÖS út; szeptember 16., délelőtt: Kiskunhalas, délután: Solt; Dunavecse, Baja; szeptember 17., délelőtt: Kiskőrös, délután: —; szeptember 18., délelőtt: Kecskemét, F.75-ÖS út, Bácsalmás, délután:—; szeptember 19., délelőtt: Kiskőrös, Baja, délután: —; szeptember 20., délelőtt: Kiskunhalas, délutái* Kiskunhalas. A program az időjárási és forgalmi viszonyok függvényében változhat. TÖRÖK UTAKON Isztambulban nem tilos a piros • Munkatársunknak sikerült megörökíteni azt a pillanatot Isztambulban, ami kor egy renitens török sofőr kocsija került a horogra. (Fotó: IN. N. M.) A törökországi és főként az isz­tambuli közlekedésről csodákat mesélnek, akik már jártak ott. A „csoda” igaz, ha ugyan annak lehet nevezni azt a sajátos káoszt, számunkra minden logikát nélkü­löző stílust, amit a török sofőrök előadnak az utakon. Valahogy - még sem tűnik túl veszélyesnek mindez; mégis isten irgalmazzon annak a magyarnak, aki itt vezetni kényszerül. A két-három sávos utakon nin­csenek terelő-, záró-, felezővona­lak felfestve. Emiatt azután nem is használja az irányjelzőjét az autós, ha az egyik oldalról a másikra szé- deleg. Egyébként az index mintha nem is lenne kötelező Törökor­szágban. Annál inkább a kürt, amivel viszont mindent el lehet ér­ni. Kürtői aki kanyarodni készül, dudaszó jelzi ha előz, ezt nyomja a sofőr, ha bármilyen manőverbe kezd. Közben csikorognak a gu­mik éá nem lengeti senki sem az öklét, ha valamiért rádudálnak. Isztambulban igazán törött ko­csit szinte nem lát a turista, viszont — s ez az előzőekből következik — nem ritka az apróbb sérülés a ka­rosszérián. Az itt élők felkészültek arra is, hogy hiába kap zöld utat egy jármű, az még nem jelzi azt, hogy mehet. Általában ilyenkor indul meg a keresztező piroson az autó­áradat. A törökök megszokták, s ezt az egyhangúságot a rendőr megjele­nése sem oldja. Pedig ha valamiből sok van a városban, akkor éppen a rendőr az. Két-háromszáz méterre jut belőlük egy-kettő. Motoros, autós, esetleg gyalogos. Kezükben adóvevővel vadásznak a tilosban parkolókra. Nem állhat le öt percig se valaki büntetlenül, és szinte bizonyos lehet abban is, hogy nem ússza meg pénzbüntetéssel. Elszállítják a ko­csiját akkor is, ha még idejekorán odaér. Kis sárga teherautókat irá­nyítanak a zsaruk, ezek pillanato­kon belül a helyszínre érnek. Az Európában megszokott, kíméletes módszereket itt nem ismerik. Dur­ván horgot akasztanak az elszállí­tásra váró jármű első futóművébe, felemelik és a két hátsó kerekénél vonszolva a begyűjtőtelepre kerül. Noszlopy OS—OS—OS Ha önként megy az önkéntes A 05 Kecskeméten cseng Tűz van. Ég a közeli fenyves, vagy lángra kapott egy ház a szomszéd fa­luban. Mit tesznek, mit tehetnek ilyenkor az önkéntes tűzoltók? Tes­sék vigyázni, a kérdésusak első pilla­natra tűnik egyszerűnek! ... —-Azt, hogy mitkell tennünk, pon­tosan tudjuk, hiszenjól felszerelt, ütő­képes gárdánk van, három főállású tűzoltó vezetésével — mondja Baki István, a kunszentmiklósi önkéntesek parancsnoka. Gond akkor van, ami­kor nem tudunk a tűzről. Ilyen eset pedig sajnos az utóbbi időben gyak­ran előfordult. Ugyanis, ha valakiitta 05-öt tárcsázza, akkor a segélykérés Kecskemétre, a városi ügyeletre fut be, ide majd’ hatvan kilométerre, és ők vonulnak a tűzhöz. Mi pedig, akik perceken belül ott lehetnénk, semmit sem tudunk a közeli bajról. Csak ak­kor segíthetünk, ha valaki az 51-204- et hívja, vagy személyesen jön be hoz­zánk, esetleg szól a rendőröknek. Az állami tűzoltóknak ugyanis nem kö­telező riasztaniuk minket önkéntese­ket, még akkor sem, ha mi lényegesen korábban érkezhetnénk a helyszínre. Az új pénzügyi szabályozás pedig csak tovább nehezítette a helyzetün­ket. Persze, amennyiben értesülünk a tűzről, azonnal vonulunk. Még ak­kor is, ha nem szólnak. Tudjuk, hogy szükség van ránk, megyünk és segí­tünk — ameddig anyagilag bírjuk. Minden ilyen „hívatlan” megjelenés kiadását ugyanis az egyesületnek, vagyis közvetve az önkormányzat­nak kell állnia. Ezeket a költségeket senki nem téríti meg nekünk. Leg­utóbb például 200 ezer forint plusz tá­mogatást kellett kérnünk. Ezek után természetesen kíváncsi­ak voltunk az állami és az önkéntes tűzoltók közti rivalizálás okaira is. , Bánóczki László főhadnaggyal, a kecskeméti parancsnok helyettesével beszélgettünk. — Versengésről, rivalizálásról szó sincs. A dolgot teljesen másképpen kell megközelíteni. Arról.,;®n szó, hogy részünkre pontosan meghatá- raztók^ogy núlyenesetekben kell ri­asztanunk illetékességi területükön kívül tűzhöz az önkénteseket. Ilyen például a kiemelkedően nagy kár, vagy ha emberek élete forog veszély­ben. Továbbá robbanás elkerülésé­hez, esetleg nekünk távoli és nagy ki­terjedésű tüzekhez, ahol a kár mértéke jelentősen megknövekedhet az oltás késedelmes megkezdése következté­ben. Az ilyenkor felmerülő költségek megtérítésénél pedig, az országos pa­rancsnok által áprilisban kiadott in­tézkedésben foglaltakat kell alapul vennünk. Ebben egyértelműen le van írva, hogy az önkéntesek településen kívüli igénybevétele alkalmával ré­szükre csak és kizárólag azokban az esetekben lehet elszámolni üzem anyag-és működési költséget, amennyi­ben a városi parancsnokság híradó- ügyeletesétől kapott riasztásra vonul­tak. Minden más esetben a keletkezett kiadások az egyesületek költségvetését terheli. Legutóbb például a kunbaracsi erdőtűznél voltak kint a kunszentmik- lósi önkéntesek — és milyen jó, hogy ott voltak. A számlájukat azonban mégsem tudjuk a megyéhez felterjesz­teni, mivel önként jöttek és nem mi ri­asztottuk őket. Ezzel tulajdonképpen be is zárult az a bizonyos ördögi kör: az önkéntes, ha önként megy' — állja a cehhet. Kun- szentmiklós pedig továbbra is viselni fogja a környező kisebb települések tűzvédelmének valamennyi terhét. Mert igaz ugyan, hogy például egy du- navecsei istáílótűzhöz a helybéliek lé­nyegesen hamarabb érkeznek meg mint a kecskemétiek, de ezért nekik nem jár más csak köszönet. Persze, azért ez is valami... —galambos — Ha tűz van, akkor minden másodperc számít. A hatásköri vitákat m oltás után intézik el... (PN-archív) CSALÁDIAS EGYESÜLET Tűzoltók Szabadszálláson • Nchányan a szabadszállási vonulós tűzoltók közül. Hátsó sor balról jobbra: Kristóf Gábor, Czirkó Lajos, Boczka László, Tóth János. Első sor: Süveges Sándor, Petrás Szilárd, Kozma Sándor, Kozma Sándorné és Kiss József. (Fotó: Gaál Béla) A minap azt hallottam, Szabad- szálláson van egy kiválóan működő önkéntes tűzoltóegyesü­let. A csapat külön érdekessége, hogy egyetlen család alkotja . . . — No, ez így nem igaz! — tilta­kozik rögtön a beszélgetés elején Kozma Sándor parancsnok, majd hozzáteszi: — Bár kétségtelen tény: a feleségem az egyesület szer­tárosa, telefonosa, kiértesítője; Sándor fiam rajparancsnok, Tibor parancsnok-helyettes és gépkocsi­vezető, az ő felesége meg vonulós tűzoltó Szóval „csak” ennyien vannak Kozmáék. Maga, az egyesület negyvenöt tagot számlál. Igaz, kö­zülük alig egy tucatnyian vonul­nak rendszeresen tüzekhez. Leg­utóbb, épp a látogatásunk előtti este, a Fülöpszállási Kunság Tsz nádfeldolgozójánál viaskodtak a vörös kakassal. Kicsit restelkedve állnak össze a szerkocsi előtt a fo­tóhoz. Azt mondják, ez öreg Cse­pel a bevetés miatt most nem csil­log úgy, ahogy szokott. — Mert alaposan ki szoktuk ám vikszolni— magyarázza a parancs­nok. Hiába harminchárom éves, nálunk nagy becsben van. Igaz, a kora miatt sokat kell bütykölnünk, javítanunk. Am, ha kint a tanyás területeken kell oltanunk, ahol nincs kiépített vízhálózat, bizony különösen jó szolgálatot tesz 50 hektós tartályával. A kis technikai kitérő után ismét az egyesület tagjai felől érdeklő­döm. Mint kiderül, sokféle foglal­kozású ember fordítja szabadidejét a felkészülésre, éles helyzetekben a tűzoltásra Szabadszálláson. Van közöttük MÁV-állomásfőnök, műszaki főelőadó, autószerelő, karbantartó, pénztáros, asztalos. — De nem csak aktív dolgozóink vannak — mondja Kozma Sándor — hiszen jómagam például 38 évi munka után, tavaly vonultam nyug­díjba a MÁ V-tól. És el ne felejtsük, a 64 esztendős Kiss Józsi bátyán­kat, aki ’47 óta tagja az egyesület­nek. A rangidősek után szóba kerül a legfiatalabb is, aki kora miatt nem lehet hivatalos tag. Tibiké, a parancsnok unokája még csak ki­lencéves, de feltűnően sokat sürgö­lődik a szertár körül. A jelek sze­rint nem lesz gond az egyesületnél az utánpótlással sem. G. B. 04—04—04 MENTÖALAPÍTVÁNY BÁCS - KISKUN MEGYE Bács-Kiskun Megyei Mentőalapítvány Cím: 6000 Kecskemét, Akadémia krt. 66. Telefon: 76/29-466, telex: 76/26- 757. Számlaszám: Takarékbank 259—98937—90001969 Az alapítvány javára felajánlott összeg az adóalapból leírható. Az oldalt összeállította: Noszlopy Nagy Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents