Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-11 / 215. szám

4. oldal, 1992. szeptember 11. MEGYEI KORKÉP • Pompadour. A hordón Pál Attila, a kcp jobb szélén Bor József rendező. (Fotó: Gaál Béla) POMPADOUR, NAPLEMENTE ELŐTT Próbák a színházban Javában tartanak a próbák a Kecskeméti Katona József Szín­házban. Az első premiert októ­ber 2-ára tervezik a nagyszínház­ban. Gerhart Hauptmann Nap­lemente előtt című színművét Il­lés István direktor rendezi. A fő­szerepet Bessenyei Ferenc kétsze­res Kossuth-díjas kiváló művész alakítja, aki lajosmizsei tanyájá­ról jár be próbálni. További fon­tos szereppel ismerkedik Epres Attila, Rajhona Ádám, Borbáth Ottilia, Zelei Gábor, Kéner Ga­bi, Vitéz László, Patassy Tibor. Új „szerepkörben” mutatkozik be Jablonkay Mária, aki a darab rendezőasszisztense. A nagyszínház épületétől kő- hajításnyira is próbák zajlanak. Az üzemház alkalmi „színpa­dán” Bor József Jászai- és Erkel- díjas rendező foglalkozik a mű­vészekkel. Fall Leo Pompadour című háromfelvonásos operettjé­nek főszerepeit Zsadon Andrea, Csombor Teréz, Florosz Zoi, Harmath Albert, Beregi Péter és Pál Attila osztották. Ottjártunk- kor a nyitójelenetet próbálták és mind e közben megérkezett a hajdan Kecskemétről induló, ma a Fővárosi Operettszinházban sztárszerepeket alakító Zsadon Andrea. A premierre október 16-áig várniuk kell a megye ope­rettbarátainak. B. T. EGY KECSKEMÉTI ZENÉSZ SIKEREI Második hely a világtalálkozón Bizonyára sokan emlékeznek még a kecskeméti állami zeneiskola diákjai és tanára közül arra a kö­zéptermetű, zömök fiúra, aki a nagybőgőt választotta tanulmányi „tárgyául” és akit Dékány Zoltán­nak hívnak. Azt viszont már keve­sen tudják, hogy a most huszonöt éves fiatalember azóta, hogy kilé­pett az iskola kapuján, megindult a világhírhez vezető, meredek lépcső­kön fölfelé. Lehet, hogy a város, a hajdani tanárok egykor büszkék lesznek erre a fiúra. Egy azonban biztos: Dékány Zoltán ma is meleg­séggel a hangában emlegeti Homo­ki Ferenc tanár urat, akinek két évig volt. tanítványa. — Ritka, hogy valaki a nagybő­gőt választja hangszeréül. Mi vezette arra, hogy éppen emellett a hangszer mellett kössön ki? —Édesapám is muzsikus volt, de ő trombitás. Volt azonban egy basz- szusgitárja és gyerekként én azon próbálgattam. Megtetszett és ez ve­zetett el a nagybőgőhöz, s elhatároz­tam, hogy megmaradok mellette. Kecskemétről a szegedi konzervató­riumba mentem, ahol a négy év anya­gát két év alatt elvégeztem. Ekkor ke­rültem a Zeneművészeti Főiskolára, szintén Szegeden, természetesen nagybőgő szakra. Klasszikus zenét tanultam, de tudtam, hogy nem ezzel fogom keresni a kenyeremet. Dzsessz-zenész akartam lenni. Ter­mészetesen tudtam azt is, hogy csak az lehet jó dzsessz-zenész, aki tudá­sát, technikáját a klasszikus muzsi­kán alapozta meg. Tizenhét éves ko­romban vettem egy nagybőgőt s már játszottam a főiskola zenekarában, de a szabadtéri játékokon is. — Mikor és hogyan jutott külföld­re? Tudomásom szerint ugyanis már fél Európát bejárta, ami csak úgy lehetséges, ha sok pénze van az em­bernek, vagy ha külföldön jól megfi­zetik. • Dékány Zoltán, a nagybőgő mestere. (Gaál Béla felvétele) — Sajnos az én esetemben egyik sem felel meg a valóságnak. A tény az, hogy a főiskolán másodéves voltam, amikor megismerkedtem Wayne Darlinggal, a világhírű nagybőgőtanárral. Éz a megismer­kedés azt jelentette, hogy megtud­tam a címét: Grazban lakott, ame­rikai állampolgár. Fogtam magam és elutaztam hozzá, s előadtam, hogy szeretnék nála tanulni. Meg­hallgatott és azonnal felvett. Fizet­nem nem kell az órákért, sőt én kapok szerény ösztöndíjat. Két éve tanulok nála és bizony az első év- kizárólag anyagi szempontból — kemény volt. Előfordult, hogy csak két banán és egy csésze tej volt a napi fejadagom. Viszont ha­marosan zenekarok kerestek meg, sőt egy éve állandó együttessel dol­gozom. A nyomor megszűnt, de a pénzt azért most is nagyon be kell osztani. — Úgy tudom, nemcsak muzsi­kál, hanem zenét is ír, illetve kom­ponál, sőt CD-lemeze, kazettái is vannak. — Természetesen a dzsessz- zenét kedvelem a legjobban és egy ilyen tartalmú, saját kazettát küld­tem el a világ hat nagy művészeti intézetébe pályázatként. A vála­szokon meglepődtem, mert mind a hat helyre felvettek, ami azt jelenti, hogy a világ elsőrangú intézeteiben szerezhetek diplomát. A végső cé­lom ugyanis az, hogy bejussak egy vezető amerikai zenekarba, vagy stúdiózenész leszek. A hat hely kö­zül én hármat tartok legvonzóbb­nak: a Los Angeles-it, a New York-it és a bostonit. Egy év múl­va ezek közül fogok választani. Sajnos ott ösztöndíjat az első két szemeszterben nem adnak, illetve Bostonban kapnék évi 3 ezer dol­lárt, de ez nagyon kevés. Még leg­alább hét kellene ahhoz, hogy la­kást bérelhessek és normálisan tudjak élni. Gyűjtenem kell a pénzt, minden fillért félreteszek. A nyáron például ezért turnéztam a zenekarral. Bejártuk Ausztria déli és Olaszország északi városait, a legelőkelőbb szállodákban, üdü­lőhelyeken játszottunk. — Gondolom, hogy a zenei világ­ban jó ajánlólevél az a díj, amit 1991-ben kapott Németországban. — Igen, ott valóban felfigyeltek rám, a muzsikámra. Mittenwald- b'an rendeztek egy nagybőgős vi­lágtalálkozót az elmúlt évben. Ter­mészetesen én is ott voltam és a versenybe beneveztem. A dzsessz- kategóriában megszereztem a má­sodik helyet. Egy csapásra ismertté váltam a nagybőgősök világában, a produkciómról CD-lemez ké­szült és természetesen jutalmat is kaptam. Úgy gondolom, hogy ez a siker nagy lépés volt előre céljaim eléréséhez. Gál Sándor Szakkörök, előadások Bácsalmáson A vakáció elteltével a bácsalmá­si művelődési központban számos új tanfolyamot szerveztek. Az idén először lesz aerobic, amelyen a szép testmozgás örömeivel ismer­kedhetnek meg az érdeklődők. A szakkörök közül említést ér­demel a fafaragó és a kézimunka. A hagyományőrző néptánc és tam- burazenekar is a kultúrházban tartja a foglalkozásait. Jó néhány klub is működik a városban, mint például nyugdíjas, testépítő és sci- fi. Az óvódásoknak és a kisiskolá­soknak művészi tornát szerveznek. A nyelvek közül némettel és angol­lal ismerkedhetnek meg az érdek­lődők, kezdő és haladó fokon, il­letve a németet társalgási szinten sajátíthatják el a hallgatók. A gyerekekről sem feledkeztek meg a népművelők, akik színházi bemutatókat szerveztek a kicsik­nek. A Misi mókus kalandjai soro­zatból három előadást mutatnak be Bácsalmáson. E programok megvalósításához a közművelődé­si intézmény a Szerencsejáték Ala­pítvány pályázaton 140 ezer forint céltámogatást nyert a közelmúlt­ban. (Juhász Jenő tudósítónktól) Kézműves tanfolyam Hagyományőrző és kézmű- vestanfolyamot szervez a kecs­keméti Ifjúsági Otthon. Októ­ber 9-éig főleg gyakorlópedagó­gusok, főiskolai hallgatók, va­lamint a pedagógusnak készülő Fiatalok jelentkezését várják. A tanfolyammal a természetes anyagok felhasználását, külön­böző technikák elsajátításával a megújult oktatást kívánják se­gíteni. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Itt a márka ... Természetesen nem a hajdani üdítőital reklámjával akarunk foglalkozni, nem a nagybetűs Márkával, hanem a kisbetűssel, ami ugyebár pénzt, ez esetben valutát jelent. Most ennek van divatja, körülbelül annyira ked­velt, mint annak idején a zöld üvegben árusított szőlőlé. Ezzel tisztában vannak azok is, akik felajánlják egy-egy gyanútlan magyar állampolgárnak a német fizetőeszközt és azok is, akik kapják az ajánlatot. Ritkán jut eszükbe a kiszemelt vásárlóknak, hogy meggyőződjenek a pénzkö- teg valódiságáról, csupán egy le­beg lelki szemeik előtt: olcsón jutnak hozzá. Ez az olcsóság azonban — esetünkben is — meglehetősen sokba került két asszonynak. A Kecskeméti Városi Bíróság dr. Vas Árpád vezette bűntetőta- nácsa nemrégiben hozott ítéletet két bolgár fiatalember és két asszony — az egyik kecskeméti, a másik kiskunmajsai — ügyé­ben. A bolgárok merészek vol­tak, az asszonyok pedig legjobb esetben is balgák. Nos a történet a következő: Spassov Simeonov Sacho (26 éves virágkertész és hivatásos futballista) valamint Botzev Boianov Svetoszlav (ipari tanuló), 1992. tavaszán érkeztek Magyarországra gépkocsival. Március 20-án dél körül betértek Kecskeméten, a Batthyány utcán egy üzletbe és az ott dolgozó M. Gy.-nének felajánlottak megvé­telre 850 márkát. Az asszony meg is vizsgálta a pénz valódisá­gát és Fizetett: 42 ezer 270 forin­tot. Csakhogy a bolgár férfi egy gumival összefogott köteget adott át. Amikor a két férfi eltávozott, M. Gy.-né felbontotta a köteget és döbbenten tapasztalta, hogy abban egy darab húszmárkás és 6 darab ötvenforintos címletű bankjegy van. Vagyis 42 ezer fo­rintért vett húsz márkát és 300 forintot. Két nappal később, március 22-én a két bolgár Fiatalember megállt az E75-ös út mellett lévő PEKO csárda parkolójában, ahol egy jugoszláv kamionos is pihent. Megkérték a kamionost, hogy kiscímletü német bankje­gyeiket nagyobb címletűre cse­rélje el velük. Hogy nem a leve­gőbe beszélnek, 20 és 50 márkás pénzeket mutattak neki, ő vi­szont kiszámolt kilenc darab száz márkást. A csere megtör­tént és a két pénzváltó azonnal elhajtott a parkolóból. A kamio­nos pedi£ ugyan úgy járt, mint a kecskeméti asszony. Kilencszáz márkáért vett egy húszmárkást, három darab húszforintost és 10 darab ötvenforintost. Az illető­nek több, mint 43 ezer forint ká­ra keletkezett. Azóta Magyaror­szágot elhagyta, tartózkodási he­lye ismeretlen. Mindezeken felbátorodva, a két bolgár férfi úgy gondolhatta, hogy kis hazánk igen jó terep az Ő ténykedésükhöz. Erről bizo­nyára még jobban meg akartak győződni és március 26-án maga­biztosan léptek be egy kiskun­majsai virágüzletbe, ahol a tulaj­donosnak felajánlottak 1500 márkát. Az asszony — miután el­lenőrizte a bankjegyeket — vevő volt a pénzre. Azokat letette a pultra és bement, hogy hozza az ellenértéket, a 69 ezer forintQt. Közben a bolgárok „átrendez­ték” a köteget és átvéve a forin­tot, eltávoztak. A megdöbbent asszony kétségbeesetten vette ész­re, hogy a tekercs egy darab húszmárkásból és öt darab húsz- forintosból áll. Ezt az összeget — amely alig több, mint ezer forin­tot tesz ki — az asszony 69 ezer forintért vásárolta. A két önzetlen bolgár pénzváltó természetesen horogra akadt és amint említettük, bíróság elé ke­rült — a két asszonnyal együtt. Spassov Simenovot valamint tár­sát Botzev Boianovot 1-1 évi — háromévi próbaidőre felfüggesz­tett — börtönre ítélte és a Magyar Köztársaság területéről kiutasítot­ta, a náluk talált bankjegyeket részben elkobozta. Ugyanakkor kötelezte őket, hogy egyetemlege­sen fizessenek meg 161 ezer forint elkobzás alá eső értéket. A két asz- szonyt — devizagazdálkodás meg­sértésének büntette miatt — egy- egy évre próbára bocsátotta. Az ítélet jogerős és fel nem füg­gesztett részében végrehajtható. Gál Sándor HETI SOROZATUNK Császártöltési kitelepítés A kitelepítés községünk lakossá­gának 80%-át érintette, ebből azonban sokan vannak olyan em­berek, akiket vagyonuktól fosztot­tak meg, de itthon maradhattak. Az ilyen sorsú császártöltésiek kö­zül három ember fájdalmas emlé­keit idézem meg. Mariska néni könnyek között így meséli el sorsát: „7 hónapos volt a gyermekem, amikor kezdő­dött a kitelepítés. Pontosan tud­tuk, hogy most lesz a kitelepítés, ezért el akartunk bújni valahol a kicsi gyerekkel. Az uram elment Jánoshalmára, és kérte a tanyákon élő embereket, hogy fogadjanak be minket a kicsivel. Jánoshalmán nem fogadtak be. Akkor elment az uram Halasra, bent a buckás hala­si tanyákon volt egy ismerősünk, és azok befogadtak. Julis néni, a házinénink elment másnap a halasi piacra. Visszajött és nem szólt semmit. Mondtam neki: „Julis né­ni! Baj van?” Azt mondja: — „Nagy baj van. A halasi piacon kidobolták, hogy aki svábot rejte­get, annak kivégzik az egész csa­ládját. És gondolja, Mariskám, én szeretném, ha agyonlőnék a két kisunokámat?!” Mondtam neki: „Julis néni, ezért nem kell aggód­nia, én elmegyek innen. Elmegyek az erdőbe a kicsivel, és éjszaka, amikor már nem lát senki, bejövök egy kis tejért a kicsinek.” Fogtam a gyereket és elmentem az erdőbe. Ott volt egy nagy fa, aminek a gyökere ki volt szántva. Mivel onnan sokan hordtak ho­mokot, ezért ott volt egy nagy gö­dör. Belegereblyéztem a leveleket, ráraktam a takarót, levertem egy­két cölöpöt, arra raktam a pokró­cot és ott aludtam a kicsivel. így nem vittek el minket Németország­ba. (V. A.-né 12 éves volt, amikor kezdődött a kitelepítés . . .) ... Elkaptak és elvittek a beteg nagymamához, aki ágyban, bete­gen feküdt és fegyverrel kényszerí­tették: „Te büdös sváb kurva, kelj fel, mert téged is viszünk!” Én nagyon sírtam, mert nem ta­láltam az édesanyámat. Később kiderült, hogy ő a szomszédék disznóóljában bújt el, majd meg­hallva az én síró hangomat, elő­jött. Szegényt ezért jól megrugdos­ták, megverték. Felszállítottak minket egy lovas kocsira. A kocsi elindult velünk, Kecelre értünk az állomásra, a va­gon már ott állt és betereltek ben­nünket. Elindult a vonat Pestre. Nagyon lassan ment, míg odaér­tünk. Elvittek minket a Buda déli internálótáborába”. Ott egyenlő­nek tartottak minket a nyilasokkal és az SS-ekkel. A férfiaknak külön kellett válni­uk az asszonyoktól. A 12 éven fe­lüli gyermekeket édesapjukkal vit­ték el, a 12 éven aluli gyermekeket pedig az édesanyjukkal. Egy nagy kőpadlós szobába te­reltek bennünket, de nagyon hideg volt, nem volt üveg sem, mert egy háború utáni épület volt. Itt már nem csak császártöltésiek voltunk. Az ajtó be volt reteszelve. Este vit­tek bennünket Buda déli pályaud­var megállójába. Onnan betusz­koltak egy személyszállító vonat­ba. Szentgotthárdon ismét átszállí­tottak a marha vagonokba. Elvit­tek bennünket Kőszegre, ott azt mondták, hogy nem visznek át a határon. Ekkor már elengedhetet­len volt, hogy elvégezzük szükség­leteinket, de arra azt felelték: „Szarjanak a kezükbe és dobják ki az ablakon!” Végül azt vettük ész­re, hogy kint vagyunk Ausztriá­ban ... Míg a svábok itthon szerettek volna maradni, addig a szegény felvidékieknek ide kellett jönni­ük ... Császártöltésre 120 naszvadi családot telepítettek. Az ő sorsu­kat is saját szavaik alapján muta­tom be: „1947 augusztus 20-án telepítet­tek ki minket Naszvadról. Kap­tunk egy házat, de a svábok még itt éltek, és kértek bennünket arra, hogy hadd éljenek itt velünk. Ebbe persze beleegyeztünk, így egy szo­bában aludtunk pár éjjel. De az a sváb asszony annyira rosszul visel­te el ezt, hogy az urát pofozta és verte, és azt ígérte, hogy a kislá­nyunkat megfojtja, ha el nem me­gyünk innen. Másnap reggel a bá­csi sírva panaszkodott, hogy a néni megzavarodott és kórházba vitték. Volt nekik egy tanyájuk Illan- cson, és arra kértem őket, hogy menjenek oda ki, mert úgysem tu­dunk itt együtt élni, és vigyenek el mindent a házból. 1954-ben áttelepültünk Bácsal­másra, de addig ők mindig meglá­togattak minket, nem is minket, hanem inkább a házat.” Féltek a felvidéki emberek a svá­boktól. Ennek ellenére nem voltak az emberek között különösebb el­lenségeskedések, hiszen egyformán rossz volt mind a két nemzetiség­nek. Valter Krisztina Kiskőrös, Petőfi S. Kertészeti Szakközépisk. MOZI, KISKUN TV, VÁROSI TV KECSKEMÉT, Városi mo­zi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: VINNY AZ 1 ÜGYU. Szí­nes, amerikai film. Árpád, mo­zi: 3/4 6 és 8 órakor: ÁSÓ, KAPA, NAGYKALAND. Színes, amerikai film, 14.éven aluliaknak nem ajánlott. Stú­diómozi: 7 órakor: RÓZSA­SZÍN FLAMINGÓK. Színes, amerikai film, csak 18 éven felülieknek. Csalánosi autós­mozi: este 9 órakor: VINNY, AZ 1 ÜGYÜ. Színes, ameri­kai film. KISKUNFÉL­EGYHÁZA, Petőfi mozi: 6 és 8 , órakor: AZ UTOLSÓ TÁNC. Színes, amerikai Film, csak 16 éven felülieknek. Stú­diómozi: 7 órakor: THE DOORS. Színes, amerikai film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott. KISKUN TV: 05—20: KÉPÚJSÁG. 20—24: TV- Tévé csütörtöki ism. KECSKEMÉTI VÁROSI TELEVÍZIÓ: 9.00—10.00: KÉPÚJSÁG. 10.00—11.00: TELESHOP. 14.00—15.00: KÉPÚJSÁG. 19.00—20.00: A SZÍV TV produkciója: nyáreste Debrecenből. 20.00 —24.00: TV-Tévé-produkció: a csütörtök esti adás ismétlé­se. , ANYAKÖNYVI HÍREK KISKUNFÉLEGYHÁZA Születtek (augusztus 29. és szeptember 3. között anyaköny- vezettek): Gurdics Evelin Mari­anna (anyja neve: Juhász Mária Valéria), Balogh Bence (Csányi Ildikó), Kozák Veronika Elisa­beth (Rácz Rózsa Veronika), Varga Florencia (Kerekes And­rea), Véninger Zsolt (Kelemen Ibolya), Ficsór Tímea (Sikár Andrea Éva), Koncz Dániel (Dinnyés Mária Erika), Kis Já­nos (Tutrai Erzsébet), Túró Mi­hály Nándor (Rácz Anna Má­ria), Szűcs Péter (Terecskei Er­zsébet), Vasvári Krisztina (Szá­raz-Nagy Mária), Fábián Zoltán (Kollár Ildikó), Szász Evelin (Ju­hász Klára Gyöngyi), Csincsák Nóra Rebeka (Vaszkó Csilla Ágota), Bobán Markó József (Lantos Laura), Szabó Ádám (Demeter Edit). Házasságot kötöttek: Fekete Anita és Tóth Sándor, Kocsis Ildi­kó és Kátai Tibor, Benkó Katalin Judit és Fekete Zoltán, Fábián Eri­ka és Balogh Pál Zoltán, Bodor Ildikó Tünde és Köhler Zoltán Jó­zsef, Rudinszki Agnes és Juhász Árpád István. Meghaltak: Szabó Mátyásné Galla Mária (Kiskunfélegyháza), Gulyás Veronika (Kiskunfélegy­háza), Sós Pál (Petőfiszállás), Ko­vács István (Kiskunfélegyháza), Retkes Jánosné Patyi Franciska (Bugac), Némedi-Varga Imréné Hegyi Erzsébet (Bugac), Szemeré- di László (Jászszentlászló), Lipt- hay Árpád (Kiskunfélegyháza), Fejes József (Kiskunfélegyháza), Petró Ferencné Bartl Erzsébet Má­ria (Kiskunfélegyháza), Bartók Ferencné Dányi Etelka (Tiszaal- pár), Ipacs László (Kiskunfélegy­háza).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents