Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-05 / 184. szám

8. oldal, 1992. augusztus 5. KAPASZKODÓ JÖVEDELEMKIEGÉSZÍTÉS FEKETE MUNKÁVAL Folyamatosan ellenőrzik a munkanélkülieket A munkanélküliség kapcsán egyre több szó esik a fekete munka terjedésé­ről, valamint arról, mennyire lehet ezt ellenőrizni. A Megyei Munkaügyi Központ adatai szerint az elmúlt idő­szakban tovább nőtt azoknak a száma, akik munkanélküli-járadékuk mellett rendszeres keresőtevékenységet foly­tatnak. Az ellenőrzési csoport összeg­zéséből kiderül, közel nyolc hónap alatt 91 esetben tartottak ellenőrzést, ebből 45 alkalommal került sor szank­ció alkalmazására. A visszakövetelt já­radék összege meghaladta a 700 ezer forintot. Továbbra is jellemző, a szoba- festő-mázoló, kőműves, varrónő, autó­szerelő szakmában igyekeznek a leg­többen kiskapukat keresni. Szakkép­zettségük szerint többségekben a keres­kedelmi, építőipari, vendéglátó-ipari végzettségűek vannak. Természetesen erős szóródás figyelhető meg a megye egyes térségeiben. A kirendeltségek munkatársai szerint a látens munkanél­küliség a járadékban részesülők mint­egy 30-40 százalékát érinti. Tekintettel arra, hogy a nyári idénymunkák idejét éljük, ez az arány a kisebb települése­ken elérheti a 60-70 százalékot is. Ab­ban az esetben, ha a munkanélkülit nem találják otthon az ellenőrzési cso­port munkatársai írásos értesítést hagynak számára, melyben jelzik, mi­kor kell jelentkeznie a kirendeltségen. Az ellenőrzés másik fontos területét jelenti annak figyelemmel kísérése, ele­get tesz-e a munkanélküli a törvényben előírt együttműködési kötelezettség­nek. Érdemes ezt azért is hangsúlyozni, mert abban az esetben, ha nem fogadja el a számára felkínált állást, ez szintén maga után vonja a járadék megszünte­tését. Az elmúlt hónap során a megyei kirendeltségek 150 alkalommal voltak kénytelenek ehhez az eszközhöz nyúl­ni. A legtöbb járadékmegvonást a kis­kőrösi kirendeltség jelzett, szám szerint 53-at, míg Kiskunfélegyházán 28 eset­ben került erre sor. Érdemes megemlí­teni, a munkanélküliek számához vi­szonyítva elenyésző számban szankcio­náltak a megyeszékhelyen. A fekete munka ellenőrzését nehezí­ti, hogy nehezen megfogható, különö­sen igaz ez a mezőgazdasági tevékeny­ség, vagy az éjjel is üzemelő vendéglá­tóhelyek esetében. Egy azonban a biz­tos, a munkanélküliek számának emel­kedésével egyre inkább előtérbe kerül a fokozott ellenőrzés. Oka ennek más­részt az is, mert az utóbbi időszak tanú­sága szerint az ellátásban részesülők több mint egyharmada nem is kíván munkaviszonyt létesíteni, a felajánlott álláslehetőséget a legkülönbözőbb okok miatt nem fogadják el. Az ellen­őrzési csoport anyagai mutatják, elő­fordult olyan eset, hogy valaki azért utasított vissza munkahelyet, mert el­lopták a kerékpárját, ő pedig csak azon tud munkába járni, máshogyan nem. Más esetben a gyerekek elhelyezése a hivatkozási pont, mondván túlságosan korán kellene akkor őket iskolába, óvodába indítani. Általában egyedülál­ló asszonyok esetében vetődik ez fel, így a Munkaügyi Központ javasolta, a kirendeltségek vegyék fel a kapcsolatot az adott települések önkormányzatai­val, igyekezzenek azok rugalmasan ke­zelni a gyermekintézmények nyitvatar­tási idejét. Nagy Ágnes Az első fél év végén az Országos Munkaügyi Központ végleges adatai szerint 547 ezer volt a regisztrált mun­kanélküliek száma. A gazdaságilag ak­tív népesség és a munkanélküliek ará­nya, azaz a munkanélküliségi ráta így 10,1 százaléknak felel meg. Júniusban már 5641-en kaptak a munkanélküli-ellátásból kikerülve az önkormányzatok elbírásálása alap­ján 4000 forintos szociális támoga­tást. Júliusra újabb 4000-en nyertek el ilyen jogosultságot. A szakszervezetek határozott követelése, hogy a segély- összeget 5000 forintra emeljék. A kor­mány és a szakszervezetek közelmúlt­ban megtartott egyeztetésén a kor­mány forráshiány miatt erre nem tu­dott kötelezettséget vállalni. Iskolakezdésre kész a pékség • Utolsó simításokat végzik a kenyereken, mielőtt kemencébe kerülnének. (Fotó: Szász) A korábbi létszámon túl, továb­bi hét dolgozó alkalmazását vállal­ta a kiskunfélegyházi Biosystem Kft., abból a 1,5 millió forintból, melyet a munkahelyteremtési köl­csönökre kiírt pályázaton nyertek el. Szerződésük alapján július 1. és december 31. között kell eleget te­gyenek kötelezettségüknek, vagyis akkorra kell elkészüljön az a beru­házás, amely lehetővé teszi: a há­rom szakképzett — eladók, pék és cukrász (egy közülük pályakezdő) —, a három betanított — ládázó — és az egy szakképzetlen munka­erő alkalmazását. — Mi adta az ötletet a pályáza­ton való részvételre? - kérdeztük Bodrogi Zoltánt, a kft. egyik ügy­vezetőjét. Az utóbbi időben, főleg óvo­dák és iskolák részéről oly módon megnőtt az érdeklődés termékeink iránt, hogy ez mindenképp indo­kolttá tett egy kisebb beruházást. Eddig mindössze két kemencé­vel dolgoztunk, ám a megnöveke­dett kereslet hatására az igényelt pénzből, rövid időn belül tervez­zük egy harmadik beindítását is. A fennmaradó összegből pedig szállítójármüveink korszerűsítését és felújítását kívánjuk megvalósí­tani. Jóval a kitűzött határidő előtt, már szeptemberre szeretnénk elké­szülni a beruházásokkal, igy az is­kolakezdéskor már kibővített ka­pacitással és létszámmal vágha­tunk neki feladatainknak. Szász András Megőrzi-e munkahelyét a következő fél évben? A hazai piacgazdaság kiépítésének minden bizonnyal egyik legfontosabb feltétele egy korszerű, a magyarországi viszonyokat figyelembe vevő foglal­koztatáspolitikai cél- és eszközrendszer kialakítása. Ehhez azonban minde­nekelőtt arra van szükség, hogy a lehető legpontosabb információink legye-^ nek a foglalkoztatottak elhelyezkedési szándékairól, munkavállalási terve­iről, ill. jelenlegi munkahelyük megtartásának esélyeiről. E kérdések tisztázása érdeké­ben a Modus Gazdasági és Tár­sadalmi Marketing Tanácsadó Kft. kutatói — Lengyel Emőke és Tóth Antal — 1992. február 21. és március 2. között orszá­gos reprezentatív kérdőíves ku­tatás keretében 1000 főt felölelő felmérést végeztek a 15 éves és idősebb korú magyar lakosság körében. A következőkben e fel­mérés legfontosabb adatajt ad­juk közre. Az új munkahelyet keresők között legnagyobb arányt nem a ma már recessziós régiónak szá­mító dél-dunántúli, ill. A „ha­gyományosan” hátrányos helyze­tűnek számító észak-magyaror­szági és észak-alföldi körzetek, hanem a legfejlettebb és a foglal­koztatási gondoktól leginkább mentes központi és észak-dunán­túli régiók lakói képviselték. En­nek minden valószínűség szerint az az oka, hogy a gazdaságilag fejlettebb körzetekben élőknek eleve nagyobb esélyeik vannak a munkahelyváltoztatásra és azt meg is kísérlik a gyakorlatban. Vajon a munkát kereső talált-e magának ténylegesen is munkát az elmúlt fél évben? A felmérés adatai szerint az elhelyezkedni szándékozók mintegy egyharma­da járt sikerrel. Az átlagosnál si­keresebbek voltak a fiatalok, a diplomások, a legmagasabb jöve­delműek, a városokban lakók, va­lamint a gazdaságilag fejlettebb régiókban élők. (Vagyis ebben a vonatkozásban is bejött a „papír­forma”: a szociális vagy a lakó­körzet vonatkozásában kedve­zőbb helyzetben lévők a munka világában is jobb pozícióból „startolnak”, mint a több szem­pontból is hátrányosabb helyzetű­ek!). Egy új munkahely keresésekor természetesen igen lényeges szempont az is, megfelel-e az a foglalkoztatott képzettségének. Az erre vonatkozó kérdésre az érintettek mintegy kétharmada válaszolt igennel, ami nemzetkö­zi összehasonlításban sem mond­ható rossz aránynak. A válaszadó férfiak egynegye­de a mellékállást, míg másik egynegyede az alkalmi munka­végzést részesíti előnyben. Ezzel szemben a nők több mint egyne­gyede legszívesebben főállású részmunkaidőben dolgozna, amely jobban illeszkedik család­juk mindennapi életviteléhez. A kérdés miszerint: „Ha talált munkát az elmúlt 6 hónapban, akkor milyen formában?”, az ér­dekeltek 38%-a főállást, 30%-a alkalmi munkát, 15%-a mellékál­lást, 2%-a részmunkaidős mun­kahelyet szerzett magának. A válaszadók 20%-a viszont semmiféle munkát nem talált magának. Az adatok alapján nyilvánvalónak látszik, hogy né­hány megkérdezett egyidejűleg többféle foglalkoztatási formá­ban el tudott helyezkedni. Vajon a gazdaságilag aktív la- kossáíg mennyire tartja stabilnak jelenlegi munkáját, ill. munkahe­lyét, s önmaga számára lát-e esélyt fél éven belül a képzett­ségnek megfelelő elhelyezkedés­re? Amint a mellékelt ábránkon látható, a válaszadók saját hely­zetüket, esélyeiket egy 1—7-ig terjedő skála segítségével „osztá­lyozták”, amelyben az 1 érték je­lentette az „egyáltaln nem biz­tos”, míg a 7-es képviselte a „teljesen biztos” választási lehe­tőseget. A nők általában optimistáb­bak jelenlegi munkahelyük meg­tartását illetően. Némileg ellent­mond az előzőeknek viszont az. hogy a férfiak a nőknél optimis­tábban ítélik meg a képzettsé­güknek megfelelő, nyilván a ma­inál jobb munka vagy munka­hely megtalálásának esélyeit. A mostani állásukat viszonylag stabilnak tartó társadalmi cso­portok, azaz a fiatalok, a diplo­mások és a magas jövedelműek szintén az átlagosnál optimistáb­bak. Ezzel szemben egészében feltűnő és igencsak elgondolkoz­tató, hogy a magyar foglalkozta­tottak sokkal nagyobb esélyt ad­nak maguknak arra, hogy képe­sek lesznek jelenlegi munkáju­kat, ill. munkahelyüket megtar­tani, mintsem hogy újból elhe­lyezkedjenek egy mainál talán kedvezőbb, ámde egészében véve mégiscsak bizonytalanabb állás­ba. Ferenczy Europress Mennyire valószínű,hogy találna képzettségének megfelelő munkát/munkahelyet az elkövetkező 6 hónapban? MODUS-OMNIBUS Iskolai végzettsége 8 ált.vagy kevesebb Szakmunkásképző Kőzépisk. érettségi Főiskola, egyetem 12 3 4 5 6 7 egyftUalűn nem biztos átlagban _____________________teljesen biztos M ennyire valószínű, hogy megmarad az On munkahelye az elkövetkezendő 6 hónapban? 6 7 teljesen biztos Iskolai végzettsége MODUS-OMMBUS 8 áli.vagy kevesebb Szakmunkásképző Kőzépisk.érettségi Főiskola,egyetem 1 2 3 4 5 ogyfdtalin nem biztos átlagban SZERKESZTI: BARTA ZSOLT HETI SOROZATUNK NAGY FELFEDEZÉSEK, KALANDOK (2.) Nyugaton megtalálni Keletet! Most, ami­kor Amerika fölfedezésének fél évezredes évfordulójára emlékezik a vi­lág, érdemes közelebbről megismerni: ki volt az a férfi, aki az Atlanti­óceánon végre­hajtotta kor­szakos jelentő­ségű hajóútját. Kolumbusz születésének helye, a Ligur- tengerpart meghatározta sorsának alakulását. Cristoforo szinte már gyermekfejjel hajóinasként dolgo­zott, így a gyakorlatban is meg­győződhetett az iskolában tanult földrajzi és hajózási alapfogalmak valódiságáról. Később, amikor élete első hosszabb hajóútján elju­tott az égei-tengeri Khiosz szigeté­re, elbűvölte a Kelet gazdagsága. A gyantát bőven adó masztixfa, a fűszerek — zsálya, majoránna, ka­kukkfű — részegítő illata mind­mind erősítette a kamasz lelkese­dését: meg kell ismernie a Keletet! Mégis a következő években első­sorban nyugat felé hajózott: Íror­szágba, Angliába, a Kanári- és az Azori-szigetekre, illetve Madeirá­ra. Ezen utóbbi szigeten nemcsak a természet szépsége ejtette rabul, hanem egy ifjú hölgy bája is. Pe- resterclla Muniz édesapja révén ke­rültek a szerelmes Kolumbusz bir­tokába a hajózás történetében ma is Tengerész Henrikként emlegetett portugál királyi herceg felbecsül­hetetlen értékű térképei. Ezeket ta­nulmányozva erősödött benne a hit: a-Föld igenis gömb alakú! Ezt a régebbi megállapítást vallotta a híres firenzei csillagász, Toscanelli is, aki térképeivel bizonygatta, hogy egy közbenső tenger (valójá­ban az Atlanti-óceán. — A szerk.) túlsó oldalán, Portugáliával szem­ben terül el Marco Polo csodálatos világa, Ázsia, Japán, azaz Zipan- gu­— El kell tehát jutni Ázsiába! biztatta önmagát is Kolum­busz, a portugál király azonban hallani sem akart a tervről. Ko­lumbusz megsértődött és tovább- állt a szomszédos Spanyolország­ba. — Legszebb álmom omlott ösz- sze — panaszolta a Rabida-kolos- torban, ahol a derék ferencesrendi szerzetes, Mardena atya vette párt­fogásba, ígéretet téve arra is, hogy majd a kellő időben bemutatja a királyi udvarban. De már akkor sem volt könnyű „átvergődni” a hivatal ellenállásán- nem kevesebb, mint hét évet kellett várnia, hogy az uralkodó pár, Aragóniái Ferdinánd és Kasztí- liai Izabella fogadja. (Szinte az utolsó pillanatban, mert a végső­kig elkeseredett Kolumbusz öccsét már közben Angliába küldte, hogy ott próbáljon pártfogókat keresni a keletre tervezett — ám nyugat felé induló — utazáshoz.) — Miért éppen nyugatra indul? — kérdezte a királyi pár, amikor fogadta Kolumbuszt. — A szél is mutatja az irányt — érvelt a későbbi ten­gernagy. —- Megfigyeltem, hogy a szél mindig észak­keletről fúj dél­nyugatnak. (Tulajdonkép­pen a passzát­szélről van szó.) Jártam Guineá­ban — ott is élnek emberek. Pedig a tudósok azt állították, hogy az ellenlábas póluson, délen ez lehe­tetlen. Ha ez nem igaz, akkor miért ne lehetne kelet helyett nyugatra hajózni? Amikor Bristolban jár­tam, megfigyeltem, hogy ár-apály idején akár tíz métert is változik a tenger vízszintje. De ha éppen apály van, akkor hová tűnik a ren­geteg víztömeg? Abba a közbenső tengerbe, amelynek partján több­ször találtam megmunkált, eddig nálunk nem használt fadarabokat, ismeretlen növényeket. Meg kell keresni, honnan valók! A meggyőző érvelésre igent mondott a királyi pár. Palos kikö­tőjéből 1492. augusztus 3-án, haj­nalban indult a három vitorlás: a zászlóshajó, a Santa Maria, a Nina és a Pinta. Az első igazi óceáni expedícióról naplót vezetett a tengernagy. En­nek alapján ismerjük a hajóút fon­tosabb állomásait. Tájékozatlan­ságból Kolumbusz a ténylegesnél jóval kisebbnek vélte az óceánt, de számos tudatos ferdítést is tartal­mazott a napló. A tengernagy szá­mított arra, hogy a partközeli ha­józáshoz szokott matrózok a több­hetes úton, a végtelen víz láttán elveszítik türelmüket, és elkesere­désükben hallucinálni kezdenek. Ezért vezetett „kettős könyvelést”: a legénység előtt mindig a valóság­ban megtettnél lényegesen kisebb­nek tüntette fel az aznap megtett utat. Végre 1492. október 12-én haj­nalban az egyik matróz, Rodrigo da Triana gyertyafényhez hasonló fényt pillantott meg. A hely a Ba- hama-szigetcsoport Watling — mai nevén — San Salvador szigete volt. Fölfedezték Amerikát!? A tengernagy élete végéig kitar­tott amellett, hogy Ázsiába érke­zett, nem sejtette, hogy valójában egy új földrész felfedezője. Bár Ko­lumbusz előtt már a vikingek és a föníciaiak is jártak ott, mégis a tengernagy partraszállásával új földrésszel gazdagodott a világ. Azzal az Amerikával, amely fél évezred alatt, a 20. század végére Földünk meghatározó világhatal­ma lett. Ferenczy Europress • A nagy felfedező arcképe. ANYAKÖNYVI HÍREK BAJA. Születtek (július 24.—augusz­tus 1. között anyakönyvezettek): Kábái Szilvia Erzsébet (anyja neve: Kovács Er­zsébet) Tataháza, Császár Bettina (Szombati Anikó) Felsőszentiván, Gei­ger Arnold (Hemer Melinda), Éberhardt Csaba (Góbor Erzsébet) Mélykút, Mikó Beáta (Kovács Ildikó) Csávoly, Vő Kor­nél (Piukovics Márta) Bácsbokod, Laczi Rita (Mágiái Rita) Bácsalmás, Laczi Lotti (Mágiái Rita) Bácsalmás, Bíró Dal­ma Baja, Sólya Márk (Laczi Orsolya) Bácsalmás, Malesevits Vivien (Hodován Erzsébet) Baja, Tamai Martin (Érsekcsa- nád), Bogdán Zsolt (Mihájlovics Irma) Szeremle, Nagy Zsolt (Soki Julianna Jo­lán) Baja. Pálfi Kitti (Illés Tímea) Mada­ras, Bereczky Noémi (Rezes Anna Má­ria) Tataháza, Szegedi Hajnalka Tímea (Kádas-Tar Katalin) Baja, Pólyák Niko­lett (Kocka Teréz) Baja, Vígh Éva (Fe­renc Éva) Bácsbokod, Kovács Gábor (Tajti Magdolna Judit) Katymár, Farkas Evelin (Király Ildikó) Baja. Házasságot kötöttek (1992. július 25- én: Szarvas Tibor Ferenc és Szombathe­lyi Anita, Zsnidersits Károly és Árgyalán Kornélia. Meghaltak (július 24. -augusztus 1. között anyakönyvezettek): Nyúl István (Baja), Rengei József (Baja), Szabó Ignác (Baja), Orbán János László (Hercegszán­tó), Puszkeller Erzsébet (Budapest II.), Juhász Lászlóné Lévay Borbála Terézia (Baja), Gálity István (Hercegszántó), Gi­dai Kálmánná Mattes Anna Mária (Dá- vod), Tóth Lászlóné Szabó Mária (Baja). KISKUNHALAS Születtek (július 25. és július 31. kö­zött): Kovács Attila (Bajnok Julianna), Burján Gabriella (Rasztik Mária Vik­tória), Baranya Attila (Gonda Erzsé­bet), Csanyik Csaba (Kiss Ágnes), Nyúl Alex (Rákóczi Éva), Kovács Sza­bina (Holczimmer Anita), Burszki Vi­vien (Kalóczkai Erika), Taskovics Ro­land (Mihálovics Zsuzsanna), Kiss Csaba (Sztakó Ibolya), Kapa Alexand­ra Gabriella (Fekete Rita Gabriella), Csendőr Dávid (Andriska Katalin), Darányi Dóra (Horváth Ilona), Nagy Julianna (Zsigmond Mária), Rózinger Dávid (Kecskeméti Mariann), Hor­váth Róbert (Nagy Edit), Dora Tünde (Pulya Tünde Borbála), Horváth Ist­ván Henrik (Solti Marianna), Baka Barnabás (Kovács Katalin). Házasságot kötöttek (augusztus 1- jén): Czinkóczi Sándor és Kovács Ág­nes, Szécsi Attila és Borsódy Éva. Meghaltak (július 29. és augusztus 3. között anyakönyvezettek): Gárgyás Je­nő (Kiskunhalas), Vadkerti-Tóth Kál­mánná Gáspár Eszter Julianna (Kis­kunhalas), Végh Ferenc (Jánoshalma), Szvetnyik Imre (Kecel), Nagy Lászlóné Pető Ibolya Krisztina (Jánoshalma), Korpa Károly (Kiskunhalas), Simon Józsefné Balog Matild (Kiskunha­las), Ádor Sándorné, Dezső Mária (Kiskunhalas), Kovács Lászlóné Jó­járt Irén (Kömpöc), Podmaniczki Antalné Újváry Ilona (Akasztó) Gál László (Kecskemét), Faragó Károly László (Kiskőrös), Iványi Dániel (Kiskunhalas). Ötszázötvenezer munkanélküli az első fél év végén

Next

/
Thumbnails
Contents