Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám

1992. augusztus 24., 7. oldal MEGYEI KÖRKÉP BEZÁRULT AZ AJTÓ Nincs egyezség a halasi gimnáziumról Ördögi körben a tenyésztők Sertéstermelők tanácskozása Baján Valószínűleg utolsó kísérletét tet­te Halason a megegyezésre az a ve­gyes bizottság, amelyet a református egyház és város önkormányzata je­lölt ki, hogy a Szilády-gimnázium visszaadásáról megegyezzen. A hig­gadt, tárgyszerű hangnem szüksé­gességét, megteremtésének fontos­ságát sajnálatosan többet emleget­ték a felek, mint gyakorolni módjuk lett volna. A találkozóra éles hangú sajtóviták és kölcsönös nyilatkoza­tok után került sor, s azzal kezdő­dött, hogy a polgármester mintegy számonkérte a dr. Hegedűs Lóránt püspök vezette egyházi bizottságot a legutóbbi Halasi Tükörbeni interjú­járól, amennyiben választ kért, azo­nosul-e a református egyház Szabó Gábor esperes kijelentésével. Ezt követően már nehéz volt tárgyszerű mederbe terelni a tárgya­lás folyamát, hiszen a másik oldal­nak nem kevesebb sajtóbeli sérelme, visszakérdezni valója akadt. A Wic­ker Erika képviselőnő—a szerző ál­tal is bevallottan provokatívnak szánt — cikkét magánvéleménynek nyilvánította a polgármester, saját Magyar Hírlap-beli nyilatkozatát, annak hitelességét viszont nem vál­lalta. Hegedűs püspök megkísérelt úrrá lenni a kölcsönös vádaskodáson az­zal, hogy ismertette egyházközössé­ge jelenlegi álláspontját. Eszerint az 1948-ig egyházi szolgálatban álló Szilády Áron Gimnázium tulajdon­jogát visszakérik, s minden jelenlegi tanárával és diákjával készek az is­kolát 1993. június 30-ával birtokba venni. Tóth Zoltán polgármester miután arra a kérdésére, hogy más épületet elfogadna-e cserébe az egyház, nem­leges választ kapott, írásbeli igazo­lást kért arra nézve, hogy az egyház ’93-ra biztosítja nevelőtestületét, sa­ját oktatási programját, valamint a normatív támogatás és a tényleges nevelési költségek közti különböze- tet. Dr. Török István egyházmegyei főjegyző közbevetése mellett — • Az alapító és névadó tudós pap. hogy az egyházat semmiféle Írásbeli igazolásra nem kötelezheti a polgár- mester — a püspök kinyilvánította, hogy a református egyház felelős ve­zetőjeként van jelen a tárgyaláson és szóban válaszolt a kérdésekre. Mint mondta, először is a gimnázium je­lenlegi tanári karának nyilatkozatá­ra lenne szükség, hogy azok helyét, akik nem kívánnak egyházi vezetés ajatt dolgozni, megpályáztathassák. Úgy véli azonban, sem szakmai, sem finanszírozási gondjaik nem lesz­nek. A polgármester következő kérdé­se a tulajdonmegosztással történő közös üzemeltetésre vonatkozott, mondván, amennyiben ez elől elzár­kózik az egyház, úgy az önkormány­zat kénytelen ragaszkodni a kisajátí­tási eljárás lefolytatásához, azaz a teljes kártérítéshez. Miután a viszá­lyokkal terhes tárgyalásokra is utal­va a reformátusok ezt elképzelhetet­lennek tartották, dr. Várnai László ismertette az önkormányzati bizott­ság értelmezését a törvény végrehaj­tásáról. A város ellátási kötelezettsé­gére hivatkozva a tulajdonjogról in­gyenesen lemondani nem tud, ezért —elismerve az egyház jogos igényét — amíg a teljes kártérítés anyagi fe­dezete megteremtődik a tulajdonjog megtartása mellett közös üzemelte­tést tart szükségesnek. Az egyház képviselői kétségeiknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy az új szárny és a sportlétesítmé­nyek értékén felüli, teljes kárpótlást ítélne meg a kormány a városnak. Tóth Zoltán polgármester még beje­lentette, hogy a kollégium ügyében — amelynek eredendően csak har­mada képezte az egyház valamikori tulajdonát — intézkedett az eredeti állapot visszaállításáról, s amennyi­ben az egyház kéri a saját részét visz- sza, úgy annak átadásával szintén ra­gaszkodni fog a város a teljes kártala­nításhoz. Majd ezt követően közölte, hogy sajnálatára nem sikerült az óvo­da ügyében szerződést kötni. Az idén induló református óvoda új pedagó­gusainak bérét ugyanis kétséges, hogy tudja-e az önkormányzat fedez­ni. Célszerű lett volna, mondta, a vá­ros jelenlegi óvodahálózatában dol­gozók közül választani. Nagy István lelkész értetlenségé­nek adott hangot ezzel kapcsolat­ban, hiszen — mint mondta -— az egyik „hozott” óvónőjük a Szilády utcai óvodában dolgozott szerző­déssel, a másik pedig szintén halasi illetőségű frissdiplomás fiatal, aki­nek eddig nem volt módjában dol­gozni. Egyébként pedig csak azok közül választhattak, akik jelentkez­tek. Ezzel a további gondokra történő polgármesteri utalással s a megegye­zés elmulasztásával zárult a feltehe­tően utolsó kerekasztal-tárgyalás a gimnázium ügyében Kiskunhala­son. Hajós Terézia HONFOGLALÁS KORI DALLAMOK KECSKEMÉT FŐTERÉN Már a Volga vidékén is privatizálnak Megkérdeztük a mordvin kulturális minisztert Még a legközönyösebb flaszter- koptatók is fölkapták fejüket az egyik délután Kecskemét főterén, amikor szokatlan dallamokkal fe­jezte ki örömét egy szemmel látha­tóan messziről érkezett csoport. Honnan jön ez a távoli üzenet, találgatták a köréjük gyűltek. Mintha őselődeink énekével ajándékoztak volna meg bennün­ket a megyeszékhelyre látogató obi-ugorok és mordvinok. Jó vol­na meg többet tudni róluk. Egyetértett a kölcsönös ismerke­dés elmélyítésének szükségességé­vel Yuri Yuskin Frolovics (mun­katársai korábban más átírásban adták meg a nevét) mordvin kultu­rális miniszter is. Kecskemét nevezetességeivel is­merkedő csoportot vezető politi­kussal az Arany János utcai Petőfi- emléktáblánál beszélgettünk. —Tapasztalhatta, hogy minden­ki ismeri a nagy magyar költő ne­vét, pedig Magyarországról vi­szonylag keveset tudnak a köztár­saságunkból n^eghívott hagyo­mányőrzők. Kölcsönösen gazda­godnánk, ha szervezettebbé ten­nénk az értékek cseréjét. Köszö­nöm, hogy megmutatta Buda Fe­renc Varazstükör című műfordítás­kötetében a mordvin népdalokat. — Engem a Hol épül a Kazány városa? című ballada, a Volga kör­nyéki Kőműves Kelemen-história lepett meg. Nyilván a jelenben is bőven találhatunk összehasonlítha­tó motívumokat, életjelenségeket. — Fővárosunkban, a mintegy négyszázezer lakosú Szaranszkban éppen a kapcsolatok erősítésére rendeztük meg a finnugor népek kongresszusát. Mostani utamon a magyarországi átalakulás tapasz­talataival is ismerkedem. Koráb­ban egy könyvkiadó igazgatója voltam, ezért is érdekelt különösen a könyvszakma helyzete. — A FÁK-hoz csatlakozott Mordvin Köztársaságban is meg­kezdődött a privatizáció? — Igen, nálunk elsősorban a kisebb üzleteket, vendéglőket, kis­iparosokat segítették önállóság­hoz. A nagyobb vállalatoknál el­sősorban hazai tőkét próbálnak mozgósítani, részjegyeket kapnak az ott dolgozók. A mezőgazdaság átszervezése lassan halad. Minden további nélkül kiléphet, aki beje­lenti kilépési szándékát. Kihasíta­nak számára 8 hektárt és ketten- hárman kapnának egy traktort. Indokoltabb a feltételes mód, mert egyelőre mindenki ragaszko­dik a közöshöz. Nincs tapasztala­tuk az egyéni termelésben, nem tudják megszervezni az értékesí­tést. — Miniszter úr eredményesnek minősíti-e magyarországi útját? — Feltétlenül, bár még sok fon­tos program előtt állunk. Segítő­készséget tapasztaltam mindenütt, szép tájakat, szép városokat lát­tam. Kecskemét is ezek közé tarto­zik. H. N. AZ ALLAMI SZÁMVEVŐSZÉK VIZSGÁLATA Célját vesztett céltámogatások Uj törvény készül az önkor­mányzatok céltámogatásáról. A. törvénytervezetet a pályázatot kiíró Belügyminisztérium dol­gozta ki a támogatási rendszer eddigi tapasztalatainak figyelem- bevételével. S hogy melyek ezek a tapasztalatok? Az Állami Számvevőszék a céltámogatások 1991. évi fel- használásáról megállapította: 98 millió 829 ezer forintot törvény- ellenesen vettek igénybe a pályá­zók. Az érintett önkormányza­tok többsége a vizsgálat nyomán — önként intézkedett a jogtala­nig felvett összegek visszafizeté­séről, 13 önkormányzatot pedig összesen 42 millió 61 ezer forint visszafizetésére kötelezett a Bel­ügyminisztérium. A pályázók helyenként még alkalmazták azt a jól bevált gya- korlatot, hogy a beruházások költségeit alultervezték, arra szá­mítva, hogy ha az építkezés köz­ben fogy el a pénz, könnyebben utalnak ki újabb összegeket a befejezéshez a központi alapból. Ezt tapasztalták az ellenőrök a dombóvári szennyvíztisztító bő­vítésére benyújtott pályázat ese­tében is, az önkormányzat 53 millió forintot irányzott elő a beruházásra, miközben a teljes költség 71 milliót tett ki. A törvényességi vizsgálatokból kiderült: az önkormányzatok egy része nem az előírásoknak megfe­lelően járt el. A támogatás odaíté­lésének feltétele volt a saját forrás, s hogy ezt előteremtsék, néhány önkormányzat hitelt vett fel a ban­koktól, illetve a helyi lakosságtól. A támogatási összegeket teljesít­ményarányosan, a fejlesztés üte­mével és a saját forrásokkal ará­nyosan lehetett (volna) igénybe venni. Ehhez képest számos ön- kormányzat az indokoltnál na­gyobb összeget hívott le a központi alapból. A Baranya megyei Matty polgármesteri hivatala például a vízvezeték kiépítéséhez júliusban igényelt 5,4 millió forintot az adott évben fel sem használta. Hogy a céltámogatási rendszer nem érte el eredetileg kitűzött célját, abban a kiírók is hibásai^ A pályázatok benyújtásának ha­táridejét túl szűkre szabták, s a fejlesztési célokat és a támogatá­sok mértékét pontatlanul hatá­rozták meg. Ezért fordulhatott elő, hogy a kiírásban szereplő 60, illetve 30 százalékos támoga­tási arány helyett csupán ennek felét vagy egyharmadát folyósí­tották az önkormányzatoknak. Az igy keletkezett forráshiány megoldhatatlan anyagi gondok elé állított több várost, például Szarvast is. A kormánynak^benyújtott tör­vénytervezetben különösen nagy hangsúlyt kapott a támogatások felhasználásának ellenőrzése, a hosszabb távú —* hároméves — cél- és feladatmeghatározás, va­lamint az, hogy a pályázatokat ne egy adott időpontban, hanem folyamatosan nyújthassák be az igénylők. FEB Egyre nehezebbé válik a húsipa­ri vállalatok számára a termelé­sükhöz nélkülözhetetlen alap­anyag, a sertés felvásárlása. Ennek oka részben a sertéstartási kedv csökkenésében, részben abban a tényben keresendő, hogy a kis cé­gek a gyenge minőségű állatokat is felvásárolják és öt-hat forintot is ráígérnek a nagyvállalatok által fi­zethető árra. — A sertéspiacon je­lenleg teljes anarchia uralkodik — állítja Lendvai Tibor, a Bácshús termelési-műszaki igazgatója. Ezt kiküszöbölendő hívták össze egy baráti eszmecserére a térség mint­egy negyven partnergazdaságának vezetőit. Közösen keresték az együttműködés módozatait, me­lyekkel segíteni lehet a termelők­nek, és egyúttal a lehető legjobbat és legolcsóbban nyújtani a fo­gyasztóknak. Árharc — A piac törvényeit nem lehet kikerülni, az árakat és a költsége­ket egymás mellé kell rendelni — mondta bevezetőjében Haszur An­tal kereskedelmi igazgató. — Au­gusztusban — sokféle tényező ha­tására — még nehezebbé vált a helyzet. A sok alakuló kis magán- vágóhíd felvásárolja — bármilyen magas áron is — a sertéseket. A Baja környéki termelők pedig eladják a disznóikat Pápától kezd­ve az ország távoli részeibe, ha va­lamivel kedvezőbb árat érhetnek el. A Bácshús — mely mindig pon­tosan fizetett, és betartotta szerző­dési kötelezettségeit — hosszú tá­vú kapcsolatra törekedik — ez volt Mundweil József gazdasági igaz­gató véleménye. Keresik a módo­kat — fehérjekoncentrátumok megvásárlása, a vágóhídon kelet­kezett melléktermékek újrahasz­nosítása és igy tovább —, mellyel segíthetnének a termelőknek. A táp többe kerül Gál István, a Parasztszövetség országos alelnöke kétségét fejezte ki, hogy a termelők elfogadják-e a Bácshús által felkínált 94, illetve 88 forintos premizált árat a minőségi sertésekért, az I. és II. osztályú ál­latokért. Ugyanis olyan mértékben sújtja őket a takarmányozás költ­ségeinek emelkedése, például a fe­hérje árának növekedése, hogy nem mernek kötelezettséget vállal­ni a jó minőségre, miután nem tud­ják megadni az ehhez szükséges tápokat. Kiss István Tataházáról a gaz­daságukban nevelt holland serté­sek kedvező tulajdonságairól szá­molt be. Az állatok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, első­sorban a jobb minőséget, melynek érdekében a Bácshús behozatta és kihelyezte őket. A holland fél meg­adta a takarmányozási technológi­át, a premixeket, a koncentrátu- mokat, melyek a korszerű tartás­hoz szükségesek. A holland serté­sek mind elérik az első és másod- osztályú minőséget, húskitermelé­sük pedig 4 kg-mal jobb az átla­gosnál. A minőséget meg kell fizetni Hangya János bácsbokodi tsz- elnök arra az önmagába visszatérő ördögi körre mutatott rá, melyben a sertéstartó gazdaságok és kister­melők vannak. Pénz és hitel hiá­nyában nem képesek a korszerű takarmányozásra, így jó minőségű sertés előállítására. Ügyanez érvé­nyes a kis parasztgazdaságokra is. Ezért a termelők nem merik vállal­ni a Bácshús által a jó minőségért felkínált magas árat, inkább lead­ják a 80 forintos kilogrammonkén­ti ár körül élősúlyban. Félnek a minőségi feltételektől, hiszen tud­ják, hogyan kénytelenek takarmá- nyozni: megtakarítják a fehérjét, a szénhidrátból azonban csak zsira­dék lesz, aminek a fogyasztók lát­ják a kárát. A szakemberek a minősítési rendszer általánossá tételében lát­ják a megoldást. A jó minőségű sertést meg kell fizetni, a gyengét, mely rövidesen eladhatatlanná vá­lik, ki kell iktatni a termelésből. Gál Zoltán A tűzön járás az akaraterő próbája • András, a többórás lelki készülődés után, elsőként jelentkezett a tűzön járásra. (Madaras László felvételei) Mondják, a tűzön járás csak az egyik, s nem is a legfontosabb att­rakciója volt a kecskeméti Vitalitás Egészségvédő Sportegyesület „Élj velünk!” elnevezésű életmódtábo­rának. Az egészséges táplálkozás, légzés, mozgás híressé vált aposto­la — a tanfolyam egyik előadója — Kártyikné Benke Etka szerint egyenesen gyerekes dolog. Köny- nyű neki! — vélik a többiek. — Hiszen enélkül is bámulatos aka­ratereje, energiája van. Mert az izzó parázson való esetleg többszöri átkelés azok­nak segít, akik még híján vannak az akaraterőnek. Legalábbis egyhan­gúan ezt állította az a tizenegyné- hány ember a táborlakók közül, akivel a tűzön járás másnapján be­szélgettünk. Ennél azonban jóval többen sétáltak át hétfőn este a két­szer három méteres parázsszőnye­gen. Az egészségügyi szakközépis­kolában lakó tanfolyamrésztvevő- kön kívül számos külső érdeklődő is összeszedte a bátorságát, s lépett rá a forró tűzszőnyegre. Volt, aki ti­zenötször ismételt... — Én a fogyókúrához nyertem, többek között, ezzel a tanfolyam­mal akaraterőt, mondja a Buda­pestről érkezett Fehérvári Irén, aki mellesleg fül-orr-gégész magánor­vos. — De hangsúlyozom, a tanfo­lyam egészével. A tűzön járás csak feltette az i-re a pontot. A doktornő egyébként már má­sodszor vett részt a Nagy Ervinné által idén hatodik alkalommal megszervezett életmódtáborban. Betegeit pedig évek óta próbálja lebeszélni a nélkülözhető, mozgás­sal, helyes étrenddel pótolható gyógyszerek fogyasztásáról. András lépett először a parázsra. — Nem is tudtam, mikor a tan­folyamra jelentkeztem, hogy ilyen is lesz a programban — mondja a 36 éves bonyhádi fiatalember. — A háromórás lelki felkészülés nél­kül nem is mertem volna megtenni. Ezután azonban bátran jelentkez­tem. A tábor persze csak az első lökést adta meg ahhoz, hogy vál­toztassak az életmódomon, egész­ségesebben éljek. A nehezebb az otthoni folytatás lesz ... A tanfolyam résztvevői az eltelt ti­zenegy nap alatt ugyanis erre készül­tek, ehhez kaptak az előadóktól el­méleti és gyakorlati felkészítést. Megtanulták — egyebek között — összpontosítani és átadni egy­másnak saját energiájukat. így hi­szi el például, mindezek után, a sal­gótarjáni fizikatanárnő, Fazekas Zoltánná, hogy a tűző nappal szem­ben állva, mélyeket lélegezve, kon­centrálva fel lehet töltődni energiá­val. Még egy mutatványra is haj­landóak a jelen lévő hölgyek, bizo­nyítandó a tamáskodó újságíró­nak, mire lehet képes négy gyönge nő. Párperces néma összpontosítás után, miközben tenyerüket egymás fölé tartva körben állnak, hirtelen vezényszóra mutatóujjaikkal fel­emelik a középen ülő, 83 kilós And­rást. Akit a gyakorlat előtt meg sem bírtak moccantam . .. De nem ez a lényeg, ismétlik. Ahogy a Záhonyból jött Sárköziné Páskuj Mária mondja, azt tanul­ták itt meg, hogyan változtassák meg saját magukat, s folytassák ezt családjukkal, tágabb környeze­tükkel. Az világos — folytatja —, hogy úgy nem lehet élni, ahogy ma az átlagember él. De hogy hogyan lehet másként, egészségesebben, azt meg kell tanulni. Az „Élj ve­lünk!” tábor neki és a többieknek abban segített, hogy ne csak elfo­gadják, hanem meg is értsék, hogy e cél érdekében mit, miért csinál­nak. Az ételreceptek, jóga- és torna­gyakorlatok leírása mellett ezt a — számukra sorsfordítóan fontos — tudást viszik haza a kedden vé­get ért életmódtábor résztvevői Kecskemétről. Sz. K. • A salgótarjáni fizikatanárnő lába nyomán igazgatják az izzó parázssző- / nyeget. )

Next

/
Thumbnails
Contents