Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám

PETŐFINEK 6. oldal, 1992. augusztus 24. KÉNYES KÉRDÉSEKRŐL — ŐSZINTÉN A mai fiatalok korábban kezdik Korábban érnek a lányok ma, mint tíz évvel ezelőtt! A tudományos megfigyelések legalábbis azt igazolják, hogy ma 16-17 éves lányok szexuá­lis magatartása a tíz évvel ez­előtti 19-20 évesek szokásai­nak felel meg. Egyetlen évti­zed alatt három évet csökkent a „startidő”. Nemzetközi ösz- szehasonlításban is eltérő a hazai helyzet, hiszen demográ­fiai szempontból a 17 éves magyar lányok szexuális szo­kásai — más nyugat-európai országok húszéves női lakos­ságának szokásaival felel meg. A testi érettsége azonban nem minden esetben jár fel­nőtt gondolkodással. A ta­pasztalat szerint a fiatalok nagy része — az újságokban olvasott, rádióban, tévében hallott felvilágosítások ellenére — igen tájékozatlan a szexuá­lis élet terén. Nincsenek tisztá­ban a következményekkel, nem ismerik a terhesség elleni védekezés lehetőségeit. S bár sokszor gátlástalanabbnak, merészebbnek tűnnek gyerme­keink, kiderül, hogy bizonyos kérdésekben — nem csak a szülők, de ők is szemérme­sek, nem mernek kérdezni. Pedig nyíltan kell beszél­nünk ezekről a kérdésekről, főként akkor, amikor a terhes­ségmegszakítás ügye ismét tár­sadalmi életünk középpontjá­ba került. De mit gondolnak minder­ről fiataljaink és az iskolák? Oldal-összeállításunk erre a kérdésre próbál választ adni. Romániában sem könnyű • Nincs szebb az anyaságnál, mégis sokan arra kényszerülnek, hogy titkolják áldott állapotu­kat. Egy ismerősömtől tudom, hogyan rea­gáltak arra, ha egy lány terhes lett egy ro­mániai gimnázium­ban. A Ceausescu- rezsim idején egyene­sen bűnnek számított az abortusz, nem is le­hetett antibébi-tablet- tát kapni sehol. Ha terhes lett egy lány a gimnáziumban? Vál- > lalnia kellett az anya-' ságot, és folytatni, a tanulmányait is! Ér­dekes módon, vagy talán éppen elég ért­hető okokból, ennek ellenére szinte senki sem maradt az iskolá­ban, ha áldott álla­potba került. 'Nein vállalta a rosszindula­tú szekálást, a piszká- lódást, célozgatáso­kat, és nem utolsósor­ban a szégyent. Mert azért férj nélkül odaát sem könnyű anyának lenni... Bán VALLOMÁS — ABORTUSZ UTÁN Amit tettem, nem fogom magamnak megbocsátani Egy fiatal lánnyal beszélgetünk a sok közül, aki átesett a művi beavatkozáson: Judit 23 éves dolgozó nő, akit felkészületlenül ért a ter­hesség. Ereztem, hogy valami nincs rendjén, hiszen megdagadtak a melleim úgy, hogy már fájdalom volt egy lépcsőn is felmenni, de ennek ellenére nem tudtam felfog­ni, saját magam előtt is letagad­tam, hogy terhes vagyok. A végén a barátnőim mondták, hogy most már nincs mit tenni, el kell men­nem orvoshoz. Hogyan fogadul! az orvos? A doktor úr elég lazán fog­ta föl a dolgot, hiszen ez nála mindennapos eset, de nagyon rendesen beszélt velem. Az volt rossz érzés a vizsgálóban, hogy a szék, amire fel kellett feküdnöm, közvetlenül az asszisztensnő asz­tala előtt volt, s nagyon kiszol­gáltatott helyzetben éreztem ma­gam. Miután megvizsgált az or­vos, megfogta a kezem és azt kérdezte: Megtartod? Én elkezd­tem összevissza beszélni, de ő le­állított, hogy nem ezt kérdezte, hanem, hogy igen, vagy nem. El­gondolkodtam, s kimondtam a számomra súlyos döntést: NEM.- - Mondd el, milyen érzés volt a terhesség, s a vizsgálat után a műtétig milyen volt a lelkiállapo­tod? — Az ultrahang kimutatta, hogy 6-7 hetes terhes vagyok. Tel­jesen másképp éreztem magam. Valaki belém költözött, ami akár­hogy is történt, mégis az enyém volt. egyedül az enyém. Nagyon jó érzés volt, jó érzés lehet anyának lenni . . . Tudod, másnak is úgy­mond köze van hozzá, de talán ez az egyedüli dolog az életben, amit úgy erez az ember, hogy csak az övé, ehhez senki másnak nincs semmi köze. A vizsgálat után ha­zamentem és elkezdtem ábrándoz­ni, hogy mi lenne, ha megszülném. Nagyon szeretem a gyerekeket. De nem voltam felkészülve a terhes­ségre, s amikor fogant, és utána is sokat buliztam, ittam, cigiztem, s az anyagi körülményeim se olya­nok, hogy férj vagy állandó barát • Fiatal lánynak, crctt asszonynak egyaránt fájdalmas, ha művi beavatkozásra kerül sor. nélkül fel tudtam volna nevelni. Ezért döntöttem az abortusz mel­lett. Sokszor, amikor már bent vol­tam a kórházban, volt olyan érzé­sem, hogy felállók és elszaladok innen. — Nagyon fájt a műtét ? Hogy érezted magad utána? — A fájdalom, amit a hüvelytá- gító feltevésekor éreztem, teljesen eltörpült attól a fájdalomtól, amit lelkileg éltem át. Aztán a műtétnél elaltattak. Amikor felébredtem, ürességet éreztem, mintha meg­fosztottak volna, elvettek volna tő­lem egy számomra nagyon fontos valamit. Bár tudom, hogy mindezt én akartam és az én felelőtlensé­gem miatt töftént. Az ébredés után nem volt bennem semmilyen öröm vagy megkönnyebbülés. Az sem érdekelt, hogy tiszta vér vagyok alul és górcsői a hasaim Bűntuda­tot éreztem s nagyon rossz volt. Nem vagyok sírós, de sokat sír­tam, s mikor a tévében kisgyerme­keket mutattak, akkor az olyan érzés volt, mintha késsel szürkül­tük volna. Az orvos s a nővérek nem foglalkoztak velem utána. Azt sem mondták, hogy sikerült a műtét, vagy bármi bajom történne, mit csináljak. Majd három hét múlva gyere vissza kontrollvizsgá- latra — mondta az orvos. A beteg­társaim mondták el, hogy ne ide­geskedjek, mert a vákuummal tör­ténő terhességmegszakítás nem olyán veszélyés dolog, mint régeb­ben a kaparás. — El tudod te ezt felejteni vala­ha? — Ezt nem fogom magamnak megbocsátani és elfelejteni soha életemben. Csak bízom benne, hogy ez a negatív élmény fog majd halványodni. — Ezek után mi a véleményed az abortuszról? Elítéled vagy nem ? — Úgy érzem, sok nő felesle­gesen és meggondolatlanul veteti el a gyermekét, s ha saját maga­mat nézem, akkor is elítélem. De egyszerűen Magyarországon saj- fMM még-vannak olyan helyzetek,' szociális életkörülmények, hogy egyszerűen jobb, ha nem szüli meg a nő azt a gyermekét. Ne­kem az abortusz szó egy negatív kifejezés, összerázkódom, mikor meghallom, de mégis azt mon­dom. hogy bizonyos helyzetek­ben hasznos. Szappanos Benedek A szülőt kijátszva? Ülök a buszon. Mellettem két fia­tal lány áll. A be­szélgetésükre le­szek figyelmes: — Hát akkor, ahogy szoktuk ... üké! Rend­ben. De azért is­mételjünk. Én este hatkor felhívlak telefonon... — Igen, te fel­hívsz, de ha csö­rög, akkor nem si­etek, hogy anyu vegyfe fel a kagy­lót .. . Fin akkor szépen köszönök, bemutatkozom, és megkérdem, elenged-e este hét­től moziba. Meg­mondom, hogy ketten megyünk. Megmondod, és ha kérdi, hogy me­lyik filmhez? Mondjuk, hogy a Szuperzsaruhoz! — Ne hülyéskedj, azt a múlt héten „láttuk" együtt. Vagyis anyu úgy tudja, hogy amikor a múlt héten a Pistával lát­tuk a Szuperzsarut, akkor veled voltam. Persze! Hogy ezt elfelejtettem . .. — Tudod mit, mondjunk most egy kétrészes filmet. Tudod, hogy diszkóba megyek a Pjstával, ne kelljen hazarohan­ni.-Fiát, akkor legyen az Apokalipszis, az kétrészes! — Nagyon jó. Tehát veled megyek az Apokalipszishez. Értesz? Értelek. És holnapután te hívod fel az én anyámat ugyanezzel a szöveg­gel ... A beszélgetés talán még folytatódott. A leszállni készülő lányok után néztem. Diákformájuk volt, lehettek úgy 17-18 évesek. Az első gondolatom az volt: így becsapni az édesanyjukat! Arra gondol­tam, ha az én lányom . .. De hiszen az én lányomnak nem kell, soha nem is kellett hazudnia, akkor sem, amikor 17 éves korában fiútársaságban moziba ment! A fiú feljött érte hozzánk a lakásba, ismertem őt, osztálytársa volt, vapy esetleg a bátyjának valame­lyik baratja. És akkor sem kellett hazud­nia, ha nagyobb társasággal házibuliba mentek, és akkor sem. ha többnapos hét végi csoportos kirándulás volt a program. A gyerek a hibás vagy a felnőtt, ha ha­zugságokra kerül a sor? Egyértelműen nem tudnék erre felelni, mért vannak krónikusan hazudozó gyerekek, az is elő­fordul, hogy azt a programot valóban nem lehet otthon elmondani, mert mcsz- szebb megy annál a határnál, amit egy di­áklány felelősségteljesen megengedhet magának. De talán — most már szőlőszemmel tapasztalva az életet azt mondhatom, az esetek többségében ekkor sem a gyer­mek a hibás, mert sokkal előbb kell kez­deni. egészen kicsiny gyermekkorban kell kialakítani egy igaz, őszinte légkört, amelyben lehetnek tiltások is, de semmi­esetre sem magyarázatok nélkül. Fia a gyerek akár lány, akár fiú kicsi ko­rában megszokja, hogy ő mindent őszin­tén elmondhat a szüleinek, akkor nem keveredik később sem hazugságokba. Fia a szülő nem tilt okkal, ok nélkül min­dent. akkor megengedheti magának, hogybizonyos dolgokról okos érvekkel lebeszélje a gyerekét. Persze csak akkor, ha valóban tudja, mit tervez a gyerek. És ezt csak akkor fogja tudni, ha megértő partnere a saját gyerekének, ha a 17-18 éves lányt elengedi a moziba vagy a disz­kóba fiúpartnerével, legfeljebb azt kéri számon, hogy a megbeszélt időben ott­hon legyen a nagylány. Sárdi Mária AMERIKAI SZEXLECKE Tanuld, de ne csináld! Az amerikai középiskolák diák­jai közelebbről is 1800 iskolában különös, de azt is mondhatjuk, hogy provokáló tankönyvet vehet­tek kézbe. A címe: Sex Respect, va­gyis Szexuális szempont. Mindezt a szövetségi kormány költségén. A tananyag, mint a címből követ­kezik, szexuális problémákat tár­gyal, de nem tudományoskodó, ne­hezen érthető szöveggel, hanem né­ven írevezve a dolgokat, a képregé­nyek illusztrációs stílusát is bevetve az esetek interpretálására. A hír- ügynökségi jelentés szerint a szer­kesztők az önmegtartóztatás kér­dését állították a középpontba. A tizenéves lányoknak-fiúknak azt magyarázzák el közérthető módon, hogy milyen pszichikai zavarokat okoz a korán kezdett szex, és mi­lyen következményei lehetnek a vé­dőszerek mellőzésének. Az egyik tanár szerint: „Ennek a tananyag­nak tulajdonképpen az a célja, hogy pontosan és hitelesen beszéljünk a szexualitásról, és hogy megértessük a diákokkal: nem kell mindenáron elkezdeni...” Zavarba ejtő őszin­teség a puritánnak tartott amerikai nevelésről? Netán az AIDS-től való félelem „begyűrűzött” az oktatás­ügy irányítói körébe? Az utóbbiban lehetne némi igazság, minthogy minden hetedik fiatalt orvosi keze­lésben kell részesíteni a szerzett ne­mi betegség miatt. A nyomós érv azonban inkább a pénzügyi tárcát sejteti: évente 21,6 milliárd dollárt fordít a központi költségvetés a lányanyák segélyezésére. (MTI- Press) MIT SZÓLNAK AZ ISKOLÁBAN? Ha teherbe esik a diáklány Még a leghatásosabb felvilágosítás ellenére is gyakran előfordul, hogy ti­zenéves lányok — akiknek még az is­kolapadot kellene koptatniuk — te­herbe esnek. Talán mindenki emlék­szik olyan esetre saját iskolaéveiből —méghacsakhallomásbólis—, hogy ennek vagy annak a lánynak ezért kel­lett abbahagynia vagy félbeszakítania 9 Néha egy ártatlannak tűnő kis baj lehet. tanulmányait. Ma vajon hogyan fo­gadj ák az ilyen eseteket az iskolákban? Baltái Dániel, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatója: — Az ilyen sajnálatos eseteket a szülők intézik el. Az bizonyos szem­pontból természetes, hogy egy terhes lány nem folytathatja gimnáziumi ta­nulmányait. Egyrészről erkölcsi kér­désként merül fel a problé­ma, hiszen az az álláspon­tunk: egy gimnazista lány ne legyen se feleség, se anya! Az 1985-ös oktatási tör­vény ugyan nem rendelke­zik egyértelműen ilyen ese­tekben, de a kialakult szo­kásjog szerint a szülőkkel megbeszélve a dolgot azt szoktuk tanácsolni, hogy a lány hagyja ott a gimnáziu­mot. Úgy véljük, a többiek­re sem lenne jó hatással egy terhes kismama jelenléte az órákon. —Milyen gyakran fordul elő ilyesmi? — Nem túl gyakran, de azért időről időre találko­zunk ezzel a nehéz kérdés­sel. Dr. Dovala Márta, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főigazgatónője: — Hogy mi a teendő, ha egyik hallgatónk terhes lesz? A főiskolának, azt hi­szem, semmi beleszólniva- lója a hallgatók magánéle­tébe, végtére is húszéves nőkről van szó, akik el tud­ják dönteni, hogy mit akar­nak. Ennélfogva semmi­lyen megkülönböztetésben nem részesül az a tanuló, aki gyereket szül, hacsak nem pozitív megkülönböztete- tést kap: segítséget a társai­sétából is tói és tanáraitól. Bán Inkább vállalta a gyermeket Kétségbeejtő helyzetbe kerül az a gimnazista vagy esetleg még álta­lános iskolás diáklány, aki terhes lesz, akár tudatlansága, akár óvat- lansága miatt. Az iskolák nem né­zik jó szemmel az ilyen eseteket, érthető okokból szeretnék elkerül­ni a sokak által kínosnak vélt hely­zetet. M. Idikó tizennégy éves. Ami­kor teherbe esett még csak tizenhá­rom volt. Vékony, apró termetű lány, bárki kislánynak nézné, pe­dig már befejezte az általános isko­lát. — A tanév vége felé, az osztály- kiránduláson történt — emlékezik vissza. — Sajnos, nem vigyáztunk. Csak utólag döbbentem rá, hogy milyen következményekkel járhat a szex, amikor otthon észrevettem néhány héttel később, hogy terhes vagyok. Először fogalmam sem volt arról, hová menjek, kihez for­duljak, csak azt éreztem, hogy vé­gem van, ha anyám megtudja. Vé­gül úgy döntöttem, hogy csak apámnak vallom be, mert ő mindig türelmesebb, megértőbb volt ve­lem szemben. Amikor elmondtam neki, nem kezdett el balhézni, ha­nem megkérdezte: akarok-e be­szélni arról, hogy ki a gyerek apja?! Azt válaszoltam, hogy nem érde­kes, mert egyrészt nem akarom, hogy megtudja, másrészt nem tud­nám elképzelni vele az életemet, ha kényszerűségből esetleg még fele­ségül is venne. Apu csak nézett maga elé, és megkért, hogy egy szót se szóljak anyunak, mert azonnal nekem esne, ha megtudná, mi történt velem. Megbeszéltük, hogy elvisz az or­voshoz, de a lehető legnagyobb ti­tokban. Otthon nem is sejtettek semnlit, mert azt mondtuk, hogy a gimnáziumi felvételihez kell bizo- jjyos vizsgálatokat ^vteejmLj Akkor reggel a kornaz folyosó­ján sírógörcsöt kaptam: talán azért, mert sokat hallottam már arról, hogy mennyire fájdalmas, meg hogy mennyire veszélyes — bár konkrét dolgokat nem tudtam az abortuszról. Annyira féltem, hogy nem bírtam tovább menni, s ami a legrosszabb, apu is teljesen tanácstalanná vált, ott sírt velem, egy szóval sem tudott már vigasz­tolni • Van, aki inkább vállalja a lány­anyasággal járó nehézségeket, de nem mond le a gyermekáldásról. Kijött az orvos és ingerülten megkérdezte, hogy mire várunk. Ne hisztizzek, inkább siessek, mert éppen elég dolguk van még. Apu dühös lett és azt mondta neki, hogy tekintettel lehetne egy tizen­négy éves ember érzéseire! Az or­vos elhallgatott, de gúnyosan mo­solygott. Akkor megfogtam apu kezét és azt mondtam neki: men­jünk haza. Nem engedem, hogy elvegyék a gyermekemet! Ezek után otthon már nem volt nehéz elmondani a történteket, bár anyám nem kapott levegőt a felhá­borodástól. Engem már ez sem ér­dekelt. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem, amikor megtartottam a gyereket. Mégis, valahogy sokkal nyugodtabbnak érzem magam. Pedig sokat veszí­tettem, mert nagyon jó tanuló vol­tam, szerettem volna gimnázium­ban folytatni a tanulmányaimat, ami most már lehetetlenné vált. Ezzel, hogy megszülöm a gyereket, bizonyos értelemben megbélyeg­zett lettem, különösen férj nélkül! De azt hiszem, nem tudnék többé nyugodtan aludni, ha elvették vol­na azt a gyereket, aki most már csak az enyém .. . Bán János • Sok szülő nem tudja, hogy kamasz gyermeke hol tölti az estét.

Next

/
Thumbnails
Contents