Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-24 / 199. szám
PETŐFINEK 6. oldal, 1992. augusztus 24. KÉNYES KÉRDÉSEKRŐL — ŐSZINTÉN A mai fiatalok korábban kezdik Korábban érnek a lányok ma, mint tíz évvel ezelőtt! A tudományos megfigyelések legalábbis azt igazolják, hogy ma 16-17 éves lányok szexuális magatartása a tíz évvel ezelőtti 19-20 évesek szokásainak felel meg. Egyetlen évtized alatt három évet csökkent a „startidő”. Nemzetközi ösz- szehasonlításban is eltérő a hazai helyzet, hiszen demográfiai szempontból a 17 éves magyar lányok szexuális szokásai — más nyugat-európai országok húszéves női lakosságának szokásaival felel meg. A testi érettsége azonban nem minden esetben jár felnőtt gondolkodással. A tapasztalat szerint a fiatalok nagy része — az újságokban olvasott, rádióban, tévében hallott felvilágosítások ellenére — igen tájékozatlan a szexuális élet terén. Nincsenek tisztában a következményekkel, nem ismerik a terhesség elleni védekezés lehetőségeit. S bár sokszor gátlástalanabbnak, merészebbnek tűnnek gyermekeink, kiderül, hogy bizonyos kérdésekben — nem csak a szülők, de ők is szemérmesek, nem mernek kérdezni. Pedig nyíltan kell beszélnünk ezekről a kérdésekről, főként akkor, amikor a terhességmegszakítás ügye ismét társadalmi életünk középpontjába került. De mit gondolnak minderről fiataljaink és az iskolák? Oldal-összeállításunk erre a kérdésre próbál választ adni. Romániában sem könnyű • Nincs szebb az anyaságnál, mégis sokan arra kényszerülnek, hogy titkolják áldott állapotukat. Egy ismerősömtől tudom, hogyan reagáltak arra, ha egy lány terhes lett egy romániai gimnáziumban. A Ceausescu- rezsim idején egyenesen bűnnek számított az abortusz, nem is lehetett antibébi-tablet- tát kapni sehol. Ha terhes lett egy lány a gimnáziumban? Vál- > lalnia kellett az anya-' ságot, és folytatni, a tanulmányait is! Érdekes módon, vagy talán éppen elég érthető okokból, ennek ellenére szinte senki sem maradt az iskolában, ha áldott állapotba került. 'Nein vállalta a rosszindulatú szekálást, a piszká- lódást, célozgatásokat, és nem utolsósorban a szégyent. Mert azért férj nélkül odaát sem könnyű anyának lenni... Bán VALLOMÁS — ABORTUSZ UTÁN Amit tettem, nem fogom magamnak megbocsátani Egy fiatal lánnyal beszélgetünk a sok közül, aki átesett a művi beavatkozáson: Judit 23 éves dolgozó nő, akit felkészületlenül ért a terhesség. Ereztem, hogy valami nincs rendjén, hiszen megdagadtak a melleim úgy, hogy már fájdalom volt egy lépcsőn is felmenni, de ennek ellenére nem tudtam felfogni, saját magam előtt is letagadtam, hogy terhes vagyok. A végén a barátnőim mondták, hogy most már nincs mit tenni, el kell mennem orvoshoz. Hogyan fogadul! az orvos? A doktor úr elég lazán fogta föl a dolgot, hiszen ez nála mindennapos eset, de nagyon rendesen beszélt velem. Az volt rossz érzés a vizsgálóban, hogy a szék, amire fel kellett feküdnöm, közvetlenül az asszisztensnő asztala előtt volt, s nagyon kiszolgáltatott helyzetben éreztem magam. Miután megvizsgált az orvos, megfogta a kezem és azt kérdezte: Megtartod? Én elkezdtem összevissza beszélni, de ő leállított, hogy nem ezt kérdezte, hanem, hogy igen, vagy nem. Elgondolkodtam, s kimondtam a számomra súlyos döntést: NEM.- - Mondd el, milyen érzés volt a terhesség, s a vizsgálat után a műtétig milyen volt a lelkiállapotod? — Az ultrahang kimutatta, hogy 6-7 hetes terhes vagyok. Teljesen másképp éreztem magam. Valaki belém költözött, ami akárhogy is történt, mégis az enyém volt. egyedül az enyém. Nagyon jó érzés volt, jó érzés lehet anyának lenni . . . Tudod, másnak is úgymond köze van hozzá, de talán ez az egyedüli dolog az életben, amit úgy erez az ember, hogy csak az övé, ehhez senki másnak nincs semmi köze. A vizsgálat után hazamentem és elkezdtem ábrándozni, hogy mi lenne, ha megszülném. Nagyon szeretem a gyerekeket. De nem voltam felkészülve a terhességre, s amikor fogant, és utána is sokat buliztam, ittam, cigiztem, s az anyagi körülményeim se olyanok, hogy férj vagy állandó barát • Fiatal lánynak, crctt asszonynak egyaránt fájdalmas, ha művi beavatkozásra kerül sor. nélkül fel tudtam volna nevelni. Ezért döntöttem az abortusz mellett. Sokszor, amikor már bent voltam a kórházban, volt olyan érzésem, hogy felállók és elszaladok innen. — Nagyon fájt a műtét ? Hogy érezted magad utána? — A fájdalom, amit a hüvelytá- gító feltevésekor éreztem, teljesen eltörpült attól a fájdalomtól, amit lelkileg éltem át. Aztán a műtétnél elaltattak. Amikor felébredtem, ürességet éreztem, mintha megfosztottak volna, elvettek volna tőlem egy számomra nagyon fontos valamit. Bár tudom, hogy mindezt én akartam és az én felelőtlenségem miatt töftént. Az ébredés után nem volt bennem semmilyen öröm vagy megkönnyebbülés. Az sem érdekelt, hogy tiszta vér vagyok alul és górcsői a hasaim Bűntudatot éreztem s nagyon rossz volt. Nem vagyok sírós, de sokat sírtam, s mikor a tévében kisgyermekeket mutattak, akkor az olyan érzés volt, mintha késsel szürkültük volna. Az orvos s a nővérek nem foglalkoztak velem utána. Azt sem mondták, hogy sikerült a műtét, vagy bármi bajom történne, mit csináljak. Majd három hét múlva gyere vissza kontrollvizsgá- latra — mondta az orvos. A betegtársaim mondták el, hogy ne idegeskedjek, mert a vákuummal történő terhességmegszakítás nem olyán veszélyés dolog, mint régebben a kaparás. — El tudod te ezt felejteni valaha? — Ezt nem fogom magamnak megbocsátani és elfelejteni soha életemben. Csak bízom benne, hogy ez a negatív élmény fog majd halványodni. — Ezek után mi a véleményed az abortuszról? Elítéled vagy nem ? — Úgy érzem, sok nő feleslegesen és meggondolatlanul veteti el a gyermekét, s ha saját magamat nézem, akkor is elítélem. De egyszerűen Magyarországon saj- fMM még-vannak olyan helyzetek,' szociális életkörülmények, hogy egyszerűen jobb, ha nem szüli meg a nő azt a gyermekét. Nekem az abortusz szó egy negatív kifejezés, összerázkódom, mikor meghallom, de mégis azt mondom. hogy bizonyos helyzetekben hasznos. Szappanos Benedek A szülőt kijátszva? Ülök a buszon. Mellettem két fiatal lány áll. A beszélgetésükre leszek figyelmes: — Hát akkor, ahogy szoktuk ... üké! Rendben. De azért ismételjünk. Én este hatkor felhívlak telefonon... — Igen, te felhívsz, de ha csörög, akkor nem sietek, hogy anyu vegyfe fel a kagylót .. . Fin akkor szépen köszönök, bemutatkozom, és megkérdem, elenged-e este héttől moziba. Megmondom, hogy ketten megyünk. Megmondod, és ha kérdi, hogy melyik filmhez? Mondjuk, hogy a Szuperzsaruhoz! — Ne hülyéskedj, azt a múlt héten „láttuk" együtt. Vagyis anyu úgy tudja, hogy amikor a múlt héten a Pistával láttuk a Szuperzsarut, akkor veled voltam. Persze! Hogy ezt elfelejtettem . .. — Tudod mit, mondjunk most egy kétrészes filmet. Tudod, hogy diszkóba megyek a Pjstával, ne kelljen hazarohanni.-Fiát, akkor legyen az Apokalipszis, az kétrészes! — Nagyon jó. Tehát veled megyek az Apokalipszishez. Értesz? Értelek. És holnapután te hívod fel az én anyámat ugyanezzel a szöveggel ... A beszélgetés talán még folytatódott. A leszállni készülő lányok után néztem. Diákformájuk volt, lehettek úgy 17-18 évesek. Az első gondolatom az volt: így becsapni az édesanyjukat! Arra gondoltam, ha az én lányom . .. De hiszen az én lányomnak nem kell, soha nem is kellett hazudnia, akkor sem, amikor 17 éves korában fiútársaságban moziba ment! A fiú feljött érte hozzánk a lakásba, ismertem őt, osztálytársa volt, vapy esetleg a bátyjának valamelyik baratja. És akkor sem kellett hazudnia, ha nagyobb társasággal házibuliba mentek, és akkor sem. ha többnapos hét végi csoportos kirándulás volt a program. A gyerek a hibás vagy a felnőtt, ha hazugságokra kerül a sor? Egyértelműen nem tudnék erre felelni, mért vannak krónikusan hazudozó gyerekek, az is előfordul, hogy azt a programot valóban nem lehet otthon elmondani, mert mcsz- szebb megy annál a határnál, amit egy diáklány felelősségteljesen megengedhet magának. De talán — most már szőlőszemmel tapasztalva az életet azt mondhatom, az esetek többségében ekkor sem a gyermek a hibás, mert sokkal előbb kell kezdeni. egészen kicsiny gyermekkorban kell kialakítani egy igaz, őszinte légkört, amelyben lehetnek tiltások is, de semmiesetre sem magyarázatok nélkül. Fia a gyerek akár lány, akár fiú kicsi korában megszokja, hogy ő mindent őszintén elmondhat a szüleinek, akkor nem keveredik később sem hazugságokba. Fia a szülő nem tilt okkal, ok nélkül mindent. akkor megengedheti magának, hogybizonyos dolgokról okos érvekkel lebeszélje a gyerekét. Persze csak akkor, ha valóban tudja, mit tervez a gyerek. És ezt csak akkor fogja tudni, ha megértő partnere a saját gyerekének, ha a 17-18 éves lányt elengedi a moziba vagy a diszkóba fiúpartnerével, legfeljebb azt kéri számon, hogy a megbeszélt időben otthon legyen a nagylány. Sárdi Mária AMERIKAI SZEXLECKE Tanuld, de ne csináld! Az amerikai középiskolák diákjai közelebbről is 1800 iskolában különös, de azt is mondhatjuk, hogy provokáló tankönyvet vehettek kézbe. A címe: Sex Respect, vagyis Szexuális szempont. Mindezt a szövetségi kormány költségén. A tananyag, mint a címből következik, szexuális problémákat tárgyal, de nem tudományoskodó, nehezen érthető szöveggel, hanem néven írevezve a dolgokat, a képregények illusztrációs stílusát is bevetve az esetek interpretálására. A hír- ügynökségi jelentés szerint a szerkesztők az önmegtartóztatás kérdését állították a középpontba. A tizenéves lányoknak-fiúknak azt magyarázzák el közérthető módon, hogy milyen pszichikai zavarokat okoz a korán kezdett szex, és milyen következményei lehetnek a védőszerek mellőzésének. Az egyik tanár szerint: „Ennek a tananyagnak tulajdonképpen az a célja, hogy pontosan és hitelesen beszéljünk a szexualitásról, és hogy megértessük a diákokkal: nem kell mindenáron elkezdeni...” Zavarba ejtő őszinteség a puritánnak tartott amerikai nevelésről? Netán az AIDS-től való félelem „begyűrűzött” az oktatásügy irányítói körébe? Az utóbbiban lehetne némi igazság, minthogy minden hetedik fiatalt orvosi kezelésben kell részesíteni a szerzett nemi betegség miatt. A nyomós érv azonban inkább a pénzügyi tárcát sejteti: évente 21,6 milliárd dollárt fordít a központi költségvetés a lányanyák segélyezésére. (MTI- Press) MIT SZÓLNAK AZ ISKOLÁBAN? Ha teherbe esik a diáklány Még a leghatásosabb felvilágosítás ellenére is gyakran előfordul, hogy tizenéves lányok — akiknek még az iskolapadot kellene koptatniuk — teherbe esnek. Talán mindenki emlékszik olyan esetre saját iskolaéveiből —méghacsakhallomásbólis—, hogy ennek vagy annak a lánynak ezért kellett abbahagynia vagy félbeszakítania 9 Néha egy ártatlannak tűnő kis baj lehet. tanulmányait. Ma vajon hogyan fogadj ák az ilyen eseteket az iskolákban? Baltái Dániel, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatója: — Az ilyen sajnálatos eseteket a szülők intézik el. Az bizonyos szempontból természetes, hogy egy terhes lány nem folytathatja gimnáziumi tanulmányait. Egyrészről erkölcsi kérdésként merül fel a probléma, hiszen az az álláspontunk: egy gimnazista lány ne legyen se feleség, se anya! Az 1985-ös oktatási törvény ugyan nem rendelkezik egyértelműen ilyen esetekben, de a kialakult szokásjog szerint a szülőkkel megbeszélve a dolgot azt szoktuk tanácsolni, hogy a lány hagyja ott a gimnáziumot. Úgy véljük, a többiekre sem lenne jó hatással egy terhes kismama jelenléte az órákon. —Milyen gyakran fordul elő ilyesmi? — Nem túl gyakran, de azért időről időre találkozunk ezzel a nehéz kérdéssel. Dr. Dovala Márta, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főigazgatónője: — Hogy mi a teendő, ha egyik hallgatónk terhes lesz? A főiskolának, azt hiszem, semmi beleszólniva- lója a hallgatók magánéletébe, végtére is húszéves nőkről van szó, akik el tudják dönteni, hogy mit akarnak. Ennélfogva semmilyen megkülönböztetésben nem részesül az a tanuló, aki gyereket szül, hacsak nem pozitív megkülönböztete- tést kap: segítséget a társaisétából is tói és tanáraitól. Bán Inkább vállalta a gyermeket Kétségbeejtő helyzetbe kerül az a gimnazista vagy esetleg még általános iskolás diáklány, aki terhes lesz, akár tudatlansága, akár óvat- lansága miatt. Az iskolák nem nézik jó szemmel az ilyen eseteket, érthető okokból szeretnék elkerülni a sokak által kínosnak vélt helyzetet. M. Idikó tizennégy éves. Amikor teherbe esett még csak tizenhárom volt. Vékony, apró termetű lány, bárki kislánynak nézné, pedig már befejezte az általános iskolát. — A tanév vége felé, az osztály- kiránduláson történt — emlékezik vissza. — Sajnos, nem vigyáztunk. Csak utólag döbbentem rá, hogy milyen következményekkel járhat a szex, amikor otthon észrevettem néhány héttel később, hogy terhes vagyok. Először fogalmam sem volt arról, hová menjek, kihez forduljak, csak azt éreztem, hogy végem van, ha anyám megtudja. Végül úgy döntöttem, hogy csak apámnak vallom be, mert ő mindig türelmesebb, megértőbb volt velem szemben. Amikor elmondtam neki, nem kezdett el balhézni, hanem megkérdezte: akarok-e beszélni arról, hogy ki a gyerek apja?! Azt válaszoltam, hogy nem érdekes, mert egyrészt nem akarom, hogy megtudja, másrészt nem tudnám elképzelni vele az életemet, ha kényszerűségből esetleg még feleségül is venne. Apu csak nézett maga elé, és megkért, hogy egy szót se szóljak anyunak, mert azonnal nekem esne, ha megtudná, mi történt velem. Megbeszéltük, hogy elvisz az orvoshoz, de a lehető legnagyobb titokban. Otthon nem is sejtettek semnlit, mert azt mondtuk, hogy a gimnáziumi felvételihez kell bizo- jjyos vizsgálatokat ^vteejmLj Akkor reggel a kornaz folyosóján sírógörcsöt kaptam: talán azért, mert sokat hallottam már arról, hogy mennyire fájdalmas, meg hogy mennyire veszélyes — bár konkrét dolgokat nem tudtam az abortuszról. Annyira féltem, hogy nem bírtam tovább menni, s ami a legrosszabb, apu is teljesen tanácstalanná vált, ott sírt velem, egy szóval sem tudott már vigasztolni • Van, aki inkább vállalja a lányanyasággal járó nehézségeket, de nem mond le a gyermekáldásról. Kijött az orvos és ingerülten megkérdezte, hogy mire várunk. Ne hisztizzek, inkább siessek, mert éppen elég dolguk van még. Apu dühös lett és azt mondta neki, hogy tekintettel lehetne egy tizennégy éves ember érzéseire! Az orvos elhallgatott, de gúnyosan mosolygott. Akkor megfogtam apu kezét és azt mondtam neki: menjünk haza. Nem engedem, hogy elvegyék a gyermekemet! Ezek után otthon már nem volt nehéz elmondani a történteket, bár anyám nem kapott levegőt a felháborodástól. Engem már ez sem érdekelt. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem, amikor megtartottam a gyereket. Mégis, valahogy sokkal nyugodtabbnak érzem magam. Pedig sokat veszítettem, mert nagyon jó tanuló voltam, szerettem volna gimnáziumban folytatni a tanulmányaimat, ami most már lehetetlenné vált. Ezzel, hogy megszülöm a gyereket, bizonyos értelemben megbélyegzett lettem, különösen férj nélkül! De azt hiszem, nem tudnék többé nyugodtan aludni, ha elvették volna azt a gyereket, aki most már csak az enyém .. . Bán János • Sok szülő nem tudja, hogy kamasz gyermeke hol tölti az estét.
