Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

8. oldal, 1992. augusztus 19. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! köszönjük újabb leveleiket, melyek szép számmal érkeztek szerkesztősé­günkbe, s a legkülönbözőbb témákról szólnak. Mai összeállításunkban egyebek között olvashatnak a Ounavecsei Népfőiskola rendezvényeinek sikeréről, helyet kapott az egyik kecskeméti lakásfenntartó szövetkezet elnökének különvéleménye a szövetkezetről szóló egyik cikkünkkel kap­csolatban. Felhívjuk a figyelmet a tiszakécskei gyárépítéssel kapcsolatos vitalevélre is. melyre hozzászólásokat várunk, természetesen elsősorban Tiszakécskéről. írjanak továbbra is. (A szerk.) Nincs szakítás a lakásszövetkezettel „Nemcsak kenyérrel él az ember” (Gondolatok a Dunavecsei Népfőiskoláról) A Petőfi Népe augusztus 6-ai számának 3. oldalán jelent meg a Nem akarják az utcát fűteni! — Szakítás a lakásszövetkezettel cí­mű cikk Mint a lakásszövetkezet elnöke, erre az írásukra szeretnék reagálni, hogy az olvasók pontos tájékoztatást kapjanak. A cikk címe megtévesztő. Az említett Kozma Ferenc Mihályné nem szakított a lakásszövetkezet­tel, hasonlóképpen más lakótár­sunk sem. Ilyen szándékot nem je­lentettek be. Még durvább tévedés az első mondat, mely szerint „Kecskeméten az Árpád krt. 11 17. szám alatt lakók januárban úgy döntöttek, hogy nem fizetik ki a lakásszövetkezetnek járó majd 1Q0Q Ft-os havi közös költséget. Ez nem így van, mert a lakótár­sak döntő többsége (több mint 90%-a) eleget tesz fizetési kötele­zettségének, így jogosan háborod­tak fel a cikk elolvasása után. Nem értem azt a megjegyzést, hogy „a lakásszövetkezet nem képviseli ér­dekeiket ... csak díjat tudnak emelni .. A lakásszövetkezetet ugyanis a tagok alkotják. így egyetlen tag sem beszélhet úgy róla, mint egy kívülálló. A közös költségek mér­tékét is végső soron a tagok álla­pítják meg. amikor a közgyűlésen azt megszavazták F.gyébként a be­fizetett és bankszámlán lévő közös költségek összege a tagok pénze, kamataival együtt mindaddig, amíg valamilyen költség fizetésére át nem utaljuk. Akik nem fizetik be közös költségeiket, azok nem vál­lárnak részt ezen átutalásokból, azok helyett más lakótársak fizet­nek, az általuk be nem fizetett pénz kamatai hiányoznak, ezzel károsít­ják többi lakótársukat. Természe­tesen a szövetkezetekről szóló tör­vény felhatalmazása alapján ezen tartozásokat kamataival együtt a fizető tagok érdekében — az igazgatóság behajtja. Végképp nem értem, miért nem fizetik be a közös költségek azon részét, melyet nem vitatnak. Ugyanis a Kozma Ferenc Mihály­né által felvetett közös helyiségek fűtési költsége töredékét képezi a teljes költségnek. Az ő esetében a havi 795 Ft-ból 14 Ft-ot. Leszereljük-e a közös helyiségek­ben a fűtőtesteket azért, hogy anya­gi terheinket 1,7%-kal csökkent­sük? A válasz: nem, mert a Kecske­méti Ingatlankezelő és Távfűtő Vál­lalat következő véleménye és nyilat­kozata ezt az elhatározást indokol­ja: „ .. . véleményünk szerint a kö­zös helyiségek fűtésének kikapcso­lása az épület hőegyensúlyát felbo­ríthatja, így ennek kikapcsolásához nem járulunk hozzá. Természetesen saját felelősségükre a kikapcsolást megtehetik, de ebben az esetben vállalatunk a lakások 20 °C-os hő­mérsékletét nem garantálja.” Egyébként a 211 lakás közül ér­vényesen 23-ból kérték a közös he­lyiségek fűtésének kikapcsolását. Á saját felelősség kérdésében, a fű­tőtestek le- és esetleg visszaszerelé­sének kockázatában, e költségek vállalásában közgyűlésünk (azaz, a tagság) hivatott és fog dönteni. Gergely Imre elnök Kecskemét Városközponti Lakásfenntartó Szövetkezet „Akkor a Lélek pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhe­zett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Azt felelte: Meg van írva: Nemcsak kenyé­ren él az ember, hanem minden tanítás­sal, amely az Isten szájából származik.” (Máté: 4:1—4.) Ma, változó, bizonytalan korunk­ban nagyon sokunknak a legfőbb gondja, hogy a köveket kenyérré vál­toztassa. Mégis akadt valaki Dunave- csén, akinek gondolatai Jézus szavai felé irányultak: Nemcsak kenyérrel él az ember! — Hanem szellemi, lelki táp­lálékkal is! Ennek jegyében szerveződhetett meg augusztus 7. és 14. között az a népfőis­kola, melynek programja széles körű kérdéssort érintett. Bőséges volt a vá­laszték, sokféle szellemi igényt kielégí­tő. Hallhattunk a mai magyar társada­lom modernizációs törekvéseiről, az egyházak szerepéről a művelődésben, a ... de ki dokumentálja a k uláküldözést? Volna egy kérésem. Megnéztem a TV 2 augusztus 8-ai adásában a 21.10-kor kezdődött Ki volt RW? cí­mű dokumentumfilmet. (R. W. = Raul Wallenberg. A szerk.) Az 1944- es zsidóüldözésről már nem tudnám megmondani, hány dokumentumfil­met. Nem is az a hiba, hogy ennyi film van róla, csupán arra lennék kíván­csi, akad-e az országban olyan em­ber, aki az 50-es években az úgyneve­zett kuláküldözést dokumentálná, vagy arról mutatna be filmet, hogyan mentette a kuláknak nevezett embe­reket valaki? Mert én még abban az időben sem hallottam ilyenről, de hátha van az archívumban ilyen is. Ha ebben az országban akadna ilyen ember, én szeretném azt látni, vagy azt, aki tud róla, mindegy, hogy új­ságíró vagy filmrendező. S. Juhász János 1 Izsák I Kecskeméti u. 26. fausti embertípus XX. századi defor- málódásáról, a határainkon kívül élő magyarság helyzetéről, hogy csak a számomra legfontosabbakat említsem. Az előadók vagy már elismert nagy­jai voltak az egyes területeknek, vagy alaposan felkészült, igényes fiatalok. Megfeleltek tehát annak a követel­ménynek, amit Weöres Sándor így fo­galmazott meg: „Átvilágítani és felráz­ni óhajtalak, hogy átrendezhesd maga­dat zárt, véges, egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné”. Az elméleti foglalkozások bensősé­ges hangulatúak voltak. Ez egyrészt a helyszínnek köszönhető, hiszen leg­többjük a református imateremben zaj­lott le. Másrészt a résztvevők száma is oka lehetett ennek, hiszen nem voltunk sokan. Legtöbben olyanok voltunk je­len, akiknek az életében a diploma, a képesítés megszerzése nem lezár egy korszakot, hanem inkább kinyit: új szellemi és lelki szükségletek kielégíté­sére, új magatartásformára, új világlá­Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Petőfi Népe augusztus 13-ai számában megjelent, Olajfalókat dolgoztatnak című cikkel kapcsolatban az alábbi­ak közzétételét kérem: A cikk azt sugallja, hogy az amerikai Martech cég amerikai technológiát alkalmaz hazánk­ban. A tisztelt újságolvasók tájé­koztatására közöljük, hogy az Szeretném, ha a levelem megje­lenne a Petőfi Népében és választ kapnék a kérdésemre a vállalat igazgatójától. Tudomásom sze­rint nagy leépítés volt a Kalocsai Karamell Rt.-nél. A Nugát üzem most is úgy áll, hogy éppen csak tartani tudja a dolgozókat. Az 1991-es évben is volt elbocsátás és korkedvezményes nyugdíjazás an­nak is, aki nem kérte a vállalattól a nyugdíjazást. Két-három^csalá­dos anyákat küldtek el. Én ezt meg is értem, mert sok vállalatnál ilyen a helyzet. Csak az nem he­lyes, hogy a takarítónő az üzem­tásra, amelynek mozgatórugója a fo­lyamatos önképzés. Állandó foglalkozások is voltak: a reggeli áhítat, a délutáni kézműves­foglalkozások, az esti filmvetítések és a táncház. Ennek a gazdagító programnak szinte koronája volt az a zongoraest, melyen Péter Zoltán játékát hallgathattuk. Pillanatok alatt elfeledtette velünk szűkös kör­nyezetünket, s Beethovenhez, Cho­pinhez, Rahmanyinovhoz, Liszthez növesztett bennünket, lelkükhöz emelte a mi lelkünket. Köszönet illeti mindezért Varjú La­jost, a Dunavecsei Református Általá­nos Iskola tanárát és mindazokat, akik az ő munkáját segítették. Amennyiben lehetséges, kérem, tegyék közzé sorai­mat, hogy visszhangja nyomán több érdeklődőre, pártfogóra találjanak az ilyen nemes kezdeményezések. amerikai Martech cég Magyaror­szágon a Filantróp Vállalat tech­nológiáját alkalmazza, a magyar szabadalmazású olajfaló baktéri­umkultúrával együtt. Kérésem teljesítését előre is köszönve, ma­radok tisztelettel: Szabó Ferenc üzletágvezető Filantróp Vállalat, Kecskemét ben megszakad a munkában, ugyanakkor az irodaházban 6 órás munkakörben dolgoznak 7-8 ezer forintért a takarítók, másod­állásban. Ugyanis ők nyugdíja­sok már, csekély 8 ezerért, plusz a 7-8 ezer munkabérért. Ilyen kivá­ló takarítók voltak ők, hogy más személyek, akiknek az üzeíhben nem tudnak munkát adni, azok nem tudnák elvégezni főállásban ugyanazt a dolgot? Ilyen jó mun­kaerők ők? Kinek a javára? Sze­retnék választ kapni levelemre. Szilágyi Tamásné Kalocsa MÉG SZOMORÚBB BUSZOSNOVELLA Tejet adnak, szoptatnak, meg futtatnak is Kocsis Ilona középiskolai tanár Dunavecse, Fő u. 69. Az olajfalók magyarok Kérdés a Karamell Rt. igazgatójához Pokróc portás a tiszti- orvosi szolgálatnál Nagy öröm, hogy a Kunság Vo­lán folyamatosan, mondhatni szisztematikusan bővíti szolgálta­tási körét. Ebben a tevékenységben még hiánypótló szolgáltatásokat is nyújt a nagyérdemű utazóközön­ségnek. Erről a Petőfi Népe 1992. augusztus 15-ei számából szerez­hettünk tudomást. (Szomorú, bu­szosnovella bérletet nem, de te­jet adunk, meg szoptatunk is cím­mel közöltük B.-né, kecskeméti ol­vasónk levelét. A szerk.). Mert mi is áll a híradásban? A meghirdetett rend szerint a Vo­lán minden hónap l-jétől 5-éig árulja a bérletjegyeket. Ehhez joga van. Viszont nincs joga felrúgni a saját rendjét. Sokan jártak úgy a Volánnal, mint a panaszos levélíró, B.-né. Senki sem kapott a Volántól bérletet, mert augusztus 1 -je szom­batra, a 2. pedig vasárnapra esett. Az pedig ugyebár teljesen lehetet­len, hogy a forgalmi eligazító árulja a bérletjegyeket, ha netán a meg­hirdetett nyitvatartási időben a bérletpénztár nem működik. Eset­leg a Volánnál más sem működik? Epés a kérdés, mert van, ami mű­ködik! Működik az utast lenéző reflex. Ilyen reflex működhetett a különös szellemes más nézőpontból in­kább szemtelen úgynevezett he­gyes orrú úrnál is, amikor fölénye­sen megkínálta a tejjel a nagyma­makorú hölgyet, de a szoptatás megajánlása már erősen becsület­sértési kategória! Ki meri állítani az ellenkezőjét? Persze B.-nének nincs minden­ben igaza, mert a Volán Kéttemp- lom közi irodájában némely eset­ben lehet venni bérletjegyet. Ennek csupán az az előfeltétele, hogy a bérletjegyre áhítozó pontosan ki­számított vételárat szurkoljon le a pénztáros kisasszonynak, mert kü­lönben veszélybe kerülhet jegyvá­sárlási akciója. Ugyanis a pénztá­ros nem viccel, határozottan kije­lenti, hogy nincs váltópénze, nem tud jegyet kiadni, ismételt kérésre pedig okító hangon érkezik a vá­lasz, hogy „én komolyan beszé­lek!” Nocsak! Eszerint a bátor kun­csaft az, aki nem beszél komolyan. Honnan is gondolta, hogy egy pénztárban váltópénznek kell len­nie? Gyenge elégtétel: a kuncsaft két napig bliccelt a buszon, de azért csak a teljes bérlet árát fizette ki a hétfői pénztárnyitáskor. De édes a bosszú, mert 5000 forintossal fize­tett. A bérlet megszerzése után pedig már egész nap lehet utazni, mert a bérlet korlátlan számú utazásra jo­gosít. Rá van írva. Az viszont nincs ráírva, hogy az utas futni is köteles. A gondos buszsofőr viszont igyek­szik biztosítani a kedves utas erőn­létét, után el akarja hárítani feje fö­lül a leselkedő infarktust. Ez a módszer roppant egyszerű. A Volán avatott művésze nem a buszmegálló jelzőtáblájánál áll meg, hanem azon túl gurul, úgy 30- 50 métert. Aki pedig fel akar szállni a buszra, az szaladjon, mert külön- . ben ott hagyják. Ha netán sok a le- és felszálló utas és a renitens nem rohanóból felmérve a rendelkezés­re álló időt, lépésben eléri a buszt, akkor megkapja a jól megérdemelt büntetését! Az orra előtt hirtelen becsukja a sofőr az ajtót. Arra való a visszapillantó tükör, hogy a ma­nőver biztosan sikerüljön. Az sem számít, hogy a vérig sértett, a már ajtóban lévő lábának épségét sze­rencsésen megmentő utas dühösen ordít és ököllel veri az ajtót. A busz még áll egy kicsit, és az utasok fi­gyelmeztetése ellenére sem nyílik ki az ajtó ... Kiskunfélegyháza belterületén balesetet szenvedtünk május 9-én. A személygépkocsinkban keletke­zett kárigényünket bejelentettük a Hungária Biztosítónál Kecskemé­ten, a Rákóczi úton. Közölték ve­lünk, hogy rendőrségi határozat nél­kül nem tudnak fizetni. 1992. au­gusztus 14-én kaptunk egy határo­zatot a kiskunfélegyházi rendőrség­től, amire a Hungária Biztosító fizet. Ezt a határozatot be is vittük még aznap a biztosítóhoz. Augusztus 17-én, reggel fél 8 óra­kor bementünk a Hungária Biztosí­tóhoz, hogy rendezzék a kárigényün­ket. Közölték velünk, hogy 9 órára menjünk vissza, mivel a bankból az összeget abban az időpontban hoz­Panaszt tenni pedig nem lehet, alapvető feltételek nélkül. Mert mi­lyen is a begőzölt delikvens? Azt hi­szi, hogy igaza van. Hogy lenne igaza, ha egyszer kitoltak vele? Ak­kor lenne igaza, ha a sofőr úr belát­ta volna, mit is művelt, netán elné­zést kért volna. Nem kért, nem is akart. A Volán forgalmi irodájában pe­dig sehogysem került elő a panasz­könyv, noha keresték nagyon. Pa­naszt tenni pedig nem lehetett, eset­leg a főnöknek telefonon. Vagy ki kell utazni, saját költségen a nagy buszállomásra, a MÁV-állomás mellé. Ott talán van panaszkönyv. Ez volt a forgalmista hölgy javaslata. Figyelemre méltó rendszer, mert ha valakinek baja van a Volán mun­kájával, azutazzon a saját költségén Volán-busszal. Lehet, hogy a Volán új módszert talált ki az utassűrűség növelésére. Netán, ha a nagy buszál­lomáson sincs panaszkönyv, akkor ott megmondják, hova menjen az utas? Vagy nem küldik el sehova, hanem tejjel kínálják és meg akarják szoptatni? Tessék mondani, a Volán tényleg profilváltásra készül? P. T. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (P. T. úr levelét, terjedelme miatt, némi rövidítéssel közöljük. A szerk.) zák ki. Vissza is mentünk 9-re, mondták, hogy foglaljunk helyet. Ezután az ügyintéző hölgy elkezdett telefonálni. Xhogy végzett, közölte: a károkozó személygépkocsinak nincs rendezve a kötelező biztosítása. Május 9. óta nem tudták kideríte­ni, csak most, amikor már a fizetésre került volna a sor? Ezelőtt két hó­nappal azt mondták, van biztosítása a kárt okozó autónak a Hungáriá­nál. Most meg nincs? Feleségem leszázalékolt. A bal­esetkor súlyosan megsérült, ezért minden nap kórházi kezelésre jár. A gépkocsira nagy szükségünk len­ne .. . Mészáros József Kecskemét, Akácfa u. 4/A. Kérem, közöljék levelemet, ugyanis felháborító esetet tapasz­taltam a kecskeméti tisztiorvosi szolgálatnál (volt köjál). Egészség- ügyi dobozt kellett leadnojn, mert a kislányom együtt volt az uno­kámmal, aki jelenleg a kiskunhala­si kórházban van. Augusztus 13-án 19 órakor szerettem volna érdeklődni a portástól, hogy mikor lehet lead­ni a székletdobozt. A portás eléggé durván és elutasítóan kö­zölte velem két ablakon és ajtón keresztül, hogy ő nem jön ki. Hiába kértem, hogy csak kérdez­ni szeretnék valamit, nem is ér­tette amit mondtam. Nehezen kimászott és azt a felvilágosítást adta, hogy olvassuk el az újsá­got, amely állandóan közli a nyitva tartást. Nagyon felháborodtam azon, hogy sehol az egész területeh nincs kiírva, mettől meddig vannak nyit­va. El tudom képzelni azt, hogy most, járvány idején valami nyit­vatartási táblát elhelyeznek példá­ul az ajtóra. Ha a nagykapu is zár­va lett volna, meg sem tudhatom, hogy mikor hozhatom a székletdo­bozt. Lehet, hogy a portásnak sem­mi nem sürgős, de akinek a' gyermeke hasmenéses beteg, azt hiszem, sürgősen szeretné leadni a székletdobozt, az eredmény mielőbbi megküldése végett. A járványt nem én találtam ki. A portástól elvártam volna leg­alább annyit, hogy emberségesen felvilágosítson. Kőfalvi Györgyné Kecskemét, Dobó krt. 3. II./4. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Most majd megtanulod, hogy legközelebb hogyan vedd az akadályt ! Hungária-huzavona Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Egy inas naplójából Kecskeméten 1914. szep­temberét írtuk. Kitört a hábo­rú! Hát hogyan ijednénk meg Szerbiától, amikor olyan ma- rékravaló föld Osztrák—Ma­gyarországhoz képest? Majd adunk mi nekik! Móresre ta­nítjuk őket! Gondolták, hogy csak pár órás „műszak” lesz az egész, és lehet majd az uno­káknak elmesélni, hogy így a Sabác, meg úgy a Sabác, Val- jevóval együtt. De bezzeg a valóság egé­szen másképpen festett. Mi, inasok már jókor megtudtuk, hogy jönnek a vonatok a szerb frontról, magyar sebe­sültekkel. A nagyállomáson tartózkodtak egy kicsit. Olyan vagonokban voltak a sebesült katonák, amelyikek oldalára ki volt írva: harminc­hat embernek, hat lónak. Be­kötözve a sebesültek. Láb-, fej-, kézsérülésekkel. Én, a 16 évemmel irigykedve néztem rájuk, hogy mire én katona­sorba lépek, mindent .elintéz­nek előttem! És ezt gondolták rajtam kívül még sokan má­sok is. De olyanok is akadtak, akik azt mondták: nem úgy fogtak hozzá, hogy azt pár hét alatt be is fejezzék. Mentek a kecskeméti ka­szárnyákból a menetszáza­dok, a Mollináry bakák, a 38- asok, felvirágozott sapkákkal és meneteltek a Rákóczi úton a nagyállomásra bevagoní- rozni. Az úton végig rezes­banda kíséretében énekelték: „Szépen szól a harmincnyol­cas banda, Magyar bakák masíroznak rajta, / Masíroz­nak idegen országba, / Bos- nyákország széles határába.” És kétoldalt egész közelsé­gükben a hozzátartozók kí­sérték őket, lépést tartva ve­lük, sírva figyelték kedveseik­nek énekléstől kipirult arcát. Mentek idegen országba teljes felszerelésben és jöttek pár hétre vissza sebesülten, meg­tépve és ki tudja, mennyien maradtak kint, idegen föld­ben, Tuzlában eltemetve .. . Lakos László Dunavecse A panaszos a forgalmi irodában járt Augusztus 17-ei számunkban a Tisztelt Szerkesztőség rovat­ban megjelent, A sofőr nem vett fel című írással kapcsolatban megkértek bennünket, hogy közöljük olvasóinkkal, a cikk­ben szereplő volán-iroda kifeje­zés félreértésre adhat okot. mi­vel a Széchenyi téri iroda csak forgalmi iroda, s a hölgy itt járt panaszkodni. A Kéttemplom közi volán-iroda utazásokkal foglalkozik és bérletet árusít, így természetesen az írásban nem ők szerepeltek. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents