Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

PETŐFI NÉPE 8. oldal, 1992. augusztus 15. zik a lábszáraiból és a hátából, miközben játszadozik a fejével. A lakoma végeztével aztán, szu­nyókál egyet a juhólban. A lapok nem adnak magyará­zatot az óriás panda szokatlan viselkedésére, de megjegyzik, hogy a szakemberek figyelem­mel kísérik a jelenséget. A ve­szélyeztetett állatokból nem egé­szen ezer él jelenleg szabadon Kínában. Éjszakai vadász Érdekes, hogy az ókori görög világban a baglyot a bölcsesség jel­képének tekintették. Pallas Athéné madarának tartották, és szentként tisztelték, védték és gondozták. Zeusz isten lányának nevét az egyik nemzetségük a mai napig őr­zi. Később, a különböző babonás hiedelmek kialakulásakor rossz sors jutott a baglyoknak. Éjszakai életmódjukat úgy értelmezték, hogy iszonyodnak a fénytől, a „kuvik” hangot pedig (amelyet a németek komm mit-re — gyere ve­lem, fordítanak) a halálmadár hangjának tartották. Sajnos, ezt a butaságot sokan elhitték, egyesek­ben még ma is él a babona. Tény, hogy a legtöbb bagoly éj­szakai állat, és nappal pihen, de ez nem jelenti azt, hogy nappal nem látnak, de azt sem, hogy a teljes sötétségben látnak. Az éjszakai életmód, különösen az éjszakai vadászat határozza meg egész létüket, formájukat. Csillogó színek, feltűnő mintázatok éjszaka teljesen feleslegesek, sőt nappal, amikor pihennek, egyenesen ártal­mukra lennének. Túlnyomó több­ségüknek a tollazata szerény bar­nás tónusú, gyakran azonban cso­dálatos finom fakéregmintás. Tol­láik olyan hosszúak, lazák és pu­hák, hogy a bagoly sokkal teste­sebbnek tűnik, mint amilyen a va­lóságban. Ez nem tekinthető csu­pán védelemnek a hideg ellen, hi­szen a trópusi fajoké is olyan, mint az északiaké. Az igazi jelentőségük egészen más, és ennek szolgálatá­ban állnak a finom elálló serték is, amelyek az evezők szabadon álló peremének körvonalait fellazítják. A baglyok laza tollazata nesztelen repülést tesz lehetővé, ultrahang­hullámokat csak azok a fajok kelte­nek, amelyek halat vagy rákot esz­nek. A baglyoknak rendkívül fi­nom a hallásuk, amely a sötétben, amikor a legélesebb szem is fel­mondja a szolgálatot, csodálatos biztonsággal vezeti őket a zsák­mányra. Fülnyílásaik szélén tollas bőrlebenyek ülnek, amelyek egy­részt védőleg elzárják a fület, más­részt, mint mozgatható hangtölcsé­rek még az egészen gyenge zöreje­ket is felfoghatják. Hallásuk nem saját hangterjedelmükre a legérzé­kenyebb, hanem zsákmányállataik sokkal magasabb hangjaira, példá­ul az egerek cincogására. • Jól látható az erdei fülesbagoly fülnyílásai körüli tollazat. Hihetet­len hasznot hajt, mert időnként ki­zárólag verebekkel és egerekkel táplálkozik. (KS) hegyes, állandóan utánnövő szem­fogával megbontja a fák kérgét, és hosszú középső ujjúval kjkotorja a lárvákat, megeszi őket. Étlapján a rovarlárvákon kívül gyümölcsök és mogyoró is helyet kap. Hallásán kívül az ujjai közötti finom bőr is detektorként szol­gál a fa megváltozott rugalmas­ságának megállapítására és ezzel tápláléka vélhető helyének kide­rítésére. Kína óriás pandáinak egyike, a szelíd bambuszfogyasztásról áttért a húsevésre. A Szecsuán tartomány nyuga­ti részében élő gyilkos panda 31 bárányt fogyasztott el azóta, hogy tavaly áttért a fajtája szá­mára szokatlan kosztra. Megfi­gyelték, hogy a panda a fejénél ragadja meg karmaival a kisze­melt áldozatot, átharapja az ál­lat torkát, majd jóízűen falato­• Talán már többet ittak a kelleténél? gyermekkori élmények később al­koholizmushoz vezethetnek: ilye­nek teszik ki a férfi alkoholisták 75 százalékát, és az iszákos nők legna­gyobb részét. A legfélénkebb és leg­magasabb stresszhormon-koncent­rációjú majmok itták a legtöbb al­koholt. A kedvezőtlen nevelési kö­rülmények csökkentik az állatok egyéni stresszküszöbét, és stressz­helyzetüket az emberhez hasonlóan igyekeznek feldolgozni. (MTI) Pályázat a denevérek megmentésére A denevérek nappal mély álom­ban pihennek rejtekhelyeiken, s csak napnyugta után indulnak va­dászni. Az Európában élő fajok az éjszaka repülő rovarokkal táplál­koznak. Gyakran beszállnak az is­tállókba, és a falon pihenő legye­ket is elkapdossák. A gyümölcsö­sökben és kertekben károsító ro­varok zöme éjszaka repül és peté­zik. A denevérek pedig pontosan ezeket a rovarokat pusztítják, ép­pen ezért hasznukhoz nem férhet kétség. Hasznosságuk miatt, és tekintet­tel erőteljes fogyatkozásukra, a de­nevérek védett állatok. Pusztulá­suk oka a rovarirtó szerek mérték­telen használatán és a tudatlanság­ból fakadó denevérirtásokon túl az alkalmas búvóhelyek számának fogyatkozásában keresendő. A hazai denevérállomány meg­mentése érdekében jött létre egy természetvédelmi egyesület, a Ma­gyar Denevérkutatók Baráti Köre. Az egyesület tagjai az ország tele­püléseit járva feltérképezik az or­szág jelentős denevérkolóniáit, s ahol a denevérállományt valami­lyen veszély fenyegeti, az egyesület a helyi lakók és az illetékes termé­szetvédelmi hatóság egyetértésével és összefogásával mindent megtesz az állatok megmentésére vagy al­kalmas új helyre történő áttelepíté­se érdekében. Az eddig még ismeretlen kolóni­ák mielőbbi felkutatása érdekében az egyesület országos pályázatot hirdet. Várják mindazok jelentke­zését, akik vállalják, hogy a lakó­helyük és a környező települések templomait, illetve kastélyait fel­keresik, és megvizsgálják, élnek-e ott denevérek. A felmérőmunka megkezdése előtt a jelentkezők je­lezzék részvételi szándékukat, hogy a további információkat és a szükséges segédanyagokat elküld- hessék nekik. A pályázaton részt­vevők között 1992-ben összesen 100 ezer forintnyi, 1993 év végén pedig 300 ezer forintnyi díj kiosz­tására kerül majd sor. Az előzetes benevezést a következő címre lehet küldeni: Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, 5452 Mesterszállás, Dobrosi Dénes elnök. Szívesen raknak fészket kéményeken és villanyoszlopokon. • • Ötezer gólyapár fészkel hazánkban Sok-sok megfigyelés tanúsítja: egyik kedvenc - s bizonyos érte­lemben jelképpé is vált — mada­runk, a gólya családi életében moz­galmasak ezek a nyári hetek. A pá­rok ugyanis hagyományosan ápri­lisban rakják le 4-5 fehér tojásukat, amelyekből egy hónapi türelmes kotlás után, azaz májusban kelnek ki a fiókák. Júniusban érkezik el az ideje annak, hogy a gólyapalánták hosszú lábaikra álljanak, s július az első szárnycsapások, a kéményen vagy a villanyoszlop szellős magas­ságában rakott fészek elhagyásá­nak hónapja. Az „ifik” csőre ilyen­kor még nem piros, hanem feketés, így könnyű őket megkülönböztetni az öreg madaraktól. A gólya egyébként roppant vál­tozatos táplálékkal él. A kígyókon és békákon kívül sok rovart, sás­kát, szöcskét, tücsköt, csereboga­rat, esős időben gilisztát fogyaszt, s például a felszínre merészkedő pockot is elcsípi — csőrének vil­lámgyors mozdulatával. Mostanában a gólyapárok nagy része a falusi villanyoszlopokon fészkel. A nagy madarak megszok­ták az emberközelséget, nemigen zavarják őket az érdeklődők, így családi életüket könnyű figyelem­mel kísérni. Például azt, hogy ha nagy a hőség, a gondos Szülők a még „otthonülő” fiókáknak vizet is visznek, s ügyesen a kicsik felfelé tartott csőrébe engedik az inniva­lót. Hazánkban jelenleg mintegy 5000 gólyapár fészkel. Augusztus­ban a már önálló fiatalokkal nagy csapatokban gyülekeznek; az al­földi legelőkön néha több száz gó­lya sétál és kapkodja az egyik sás­kát a másik után. Az utolsó vándo­rok szeptember első felében men­nek el és délkelet felé repülve a Szuezi csatorna fölött érnek Afri­ka földjére. Magyar gyűrűs gólyát találtak már Fokváros közelében is — ez a példány tehát egy évben kétszer 10 000 kilométeres utat tett meg a magasban. Schmidt Egon Delíinmama tragédiája Oristano és Cagliari között, Szardínia szigetének nyugati part­ján, csodálatos kilátás nyílik a rend­kívül tiszta tengerre. Ide nem tobo­roznak csoportokat az utazási iro­dák, egy partmenti villa bérleti díja a főidényben havi 700 ezer forint­nak felel meg, csak a nagyon gazda­gok tölthetik errefelé a nyarat. A tenger színe alatt nem ilyen harmonikus a kép: húsz kilométer hosszan feszülnek a „gyilkos há­lók”, horgonyokkal a tenger mé­lyéhez rögzítve. A halrajok, a há­lóknak ütközve, tovább akarnak úszni s végzetesen belebonyolód­nak a kötelékekbe. Nem így a leg­intelligensebb delfinek, köztük sok olyan akad, amely óvatosan visz- szapróbál evickélni. így történt ez a kristálytiszta parton, Is Arenas- nál. Egy utódot váró delfinmama kibogozta magát és sérülésekkel ugyan, de eljutott egy csendes öbölbe. Ott szülte meg a kicsit, de a súlyos vérveszteség miatt alig élte túl a jövevény világrajöttét. Mario Atzori, a szemtanú, aki két kis gyermekével nyomonkövethette az eseményeket, segitségért rohant, de közben egy erős hullám messze kivetette őket a szárazföldre. Ezt nem tudta a delfinbébi sem túlélni. Nem sokkal anyja pusztulása után, az ő sorsa is bevégeztetett. Ferenczy Europress Nemcsak nagy, denevérszerű fü­lei miatt különleges állat a ritka aye-aye (Daubentonia madagasca- riensis), hanem táplálékát is egé­szen egyedülálló módon szerzi. Ez a félmajom, hosszú, középső ujjú­val kopogtatja a fák kérgét, és így állapítja meg, vannak-e rovarlár­vák a kéreg alatti üregekben és já­ratokban. Még a lárvák mozgása sem marad rejtve előtte. Táplálékának helyét felderítve Részeges majmok A washingtoni egyetem kutatói két éven át vizsgálták, hogy a szülők nélkül felnövő majmok hajlamosab­bak-e az alkoholizmusra, mint nor­mális körülmények közt felnőtt tár­saik, és van-e párhuzam az emberek és majmok alkoholizmusa között. Először hét hónapos majmokat zártak össze, akik egy része szülők nélkül, más része idősebb majmok társaságában nőtt fel. Meghatáro­zott napszakokban a víz mellett édes italok ivására is lehetőséget nyújtot­tak nekik, amelyek némelyike alko­holt is tartalmazott. Az italadagoló­kat úgy helyezték el, hogy a majmok a csoportjukban elfoglalt rangsortól függetlenül, bármikor hozzáférje­nek az italokhoz. Az anya nélkül felnőtt majmok je­lentékenyen több alkoholt fogyasz­tottak, véralkoholszintjük kétszer gyakrabban lépte túl az 1 ezreléket, mint normális körülmények között felnőtt társaiké. Néhányan közülük annyitittak, hogy testi épségük meg­óvása érdekében külön kijózanító kalitkába kellett helyezni őket. Egy következő vizsgálatsorozat­ban egyesével elkülönítették egy­mástól a majmokat, ami elmagá­nyosodásukhoz és szociális stressz- hez vezetett. Az anyjukkal felnőtt majmok átlagban ugyanannyit it­tak, mint az anya nélkül felnőttek, de az utóbbiak között volt néhány, akik az átlag ötszörösét itták. Köz­vetlenül szétválasztásuk után a „nagyivó” majmok annyira meg voltak rémülve, hogy összekupo­rodtak kalitkájuk sarkában, és ele­inte még az itatóhoz sem merészked­tek. A kísérletek tehát kimutatták az emberek és majmok alkoholizmusa közötti párhuzamot. A kínzó kora­Elefánttörténetek, avagy ormánypárti érzelmek akkor hagyta ott „őrhelyét”, amikor az felébredt. • A lübecki pályaudvaron ra­kodott ki a Barum cirkusz, s a tíz elefántnak, a tervek szerint, saját lábán kellett volna megtennie az utat a térségig, ahová a sátrat állí­tották. Nekiindultak, de mint ki­derült, az egyik vastagbőrű útköz­ben megbetegedett s nem bírta a lépést. A vezérelefánt trombitált egyet, mire visszafordultak és rendkívül lassan, óvatosan, maró­di társukat szinte támogatva, visz- szaindultak a még közeli állomás­ra. Közben odaérkezett az állator­vos és a kezelés után minden ment rendben tovább. • Tembo, a hannoveri Zoo ele­fánttehene iszonyúan ragaszko­dott gondozójához, Wolfgang Ra- minhoz. Annyira féltékeny volt rá, hogy amikor az barátnője társasá­gában jelent meg, ormányával — természetesen nagy elővigyázattal — átölelte a férfit, s valamivel ar­rébb helyezte. Az elefántház ápo­lója húsz éven át gyakorlatilag nem mehetett szabadságra. Nincs boldog befejezés: Ramin nemrég egy bonyolult fogoperáció során életét vesztette. Tembó azóta bús­komor. • Németország leggondosabb elefántnagymamájának az 59 éves Kiri-t tartják, a hamburgi Hagenbeck állátkertben. Önkén­tes felügyeletet vállalt egy másfél esztendős elefántlányka felett. annak anyja ugyanis elpusztult. Amikor a minap a kánikulai me­legben az ormányos gyerkőc el­szundított a napon, Kiri mellé állt s mindig úgy forgott, hogy az alvó árnyékban legyen. Csak • Ennek a hatalmas állatnak is vannak érzései: védi a kicsi elefántot, nem hagyja cserben társát és ragaszkodik gondozójához. ALLATI DOLGOK Doppingolt giliszták A futball, a tenisz, a golf és a rögbi után a britek kitaláltak egy teljesen új csapatjátékot, a gilisztaversenyt. Első országos bajnokságát Devon grófságában, egy kocsma előtt ren­dezték mep. A szabályok szerint a csapatok 3 x 4 láb (0,9 x 1,2 méter) nagysá­gú területtel rendelkeznek. Az a csa­pat nyer, amelynek a 15 perces játék­idő alatt minél több gilisztát sikerül kicsalogatnia saját fólddarabjából, de eközben a talajt nem szabad fella­zítani; a gilisztákat más módon kell felszínre ösztökélni. Az egyik csapat skótdudát hozott magával, annak a biztos tudatában, hogy a giliszták az effajta zenét imádják. Mások csendesebb mód­szert választottak, mondván, a zene hergeli a kukacokat. Akadtak, akik esőt imitáltak, sőt, a sör és a víz keve­rékével operáltak. A bajnokság győztese végül a „Worm Picker Licker Dickers” nevű totnesi csapat lett, amely 53 gilisztát csalogatott a felszínre, egy olyan módszerrel, amely állítólag viszketést váltott ki a gilisztákból, s ezért mene­kültek járataikból. FEB Kopogással keresi táplálékát • Ez a pandamaci inkább jókedvűnek, mint vérszomjasnak tűnik. Vérszomjas pandamaci

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents