Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

6. oldal, 1992. augusztus 15. HÉT VÉGI MAGAZIN Hasznos konyhai trükkök Mindenkit érhet baleset, még a há­ziasszonyokat is. Ezúttal a balesetet ne szó szerint értsük, olyan malőrök­ről lesz szó, amelyek sütés-főzés köz­ben eshetnek meg. Mire gondolok? Például, ha a felforrósításnál „fut” az olaj a serpenyőből. Ilyenkor ve­gyük kicsire a lángot pirítsunk meg —jó sötétre — egy darab kenyeret a forró olajban. Ezután a kenyeret ki­dobjuk, az olajat pedig szüljük át na­gyon forró vízbe mártott, es nagyon jól kifacsart vászondarabon. Az olaj ettől olyan lesz, mint újkorában. Ha a méz sokáig áll, beszárad a mű­anyag flakonba vagy * az üvegbe. Ilyenkor állítsuk jó meleg vízzel telt edénybe, amíg a méz felolvad. Gyakorlatlan háziasszonyokkal olykor megesik, hogy a majonéz keve­rés közben összemegy, kicsapódik be­lőle a tojás sárgája, és nem keveredik el az olajjal. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy egyszerre túl nagy meny- nyiségben adagolták az olajat a tojás­ba, holott — eleinte — csak cseppen- ként szabad. A másik ok az, ha a hoz­závalók hőmérséklete nem egyforma. A hűtőszekrényből kiszedett tojás sárgája sokkal hidegebb, mint a szo­bahőmérsékleten tárolt olaj, mustár és porcukor. A majonéz mindig egy­forma hőfokú „alkatrészekből” ké­szüljön, s ha mégis összemegy, egy újabb tojás sárgájába adagoljuk csep- penként az összefutott keveréket. Jön a meleg idő •— és megy a tej. Mégpedig össze. Mikor felvágjuk a te­jeszacskót, orrunkat rendszerint meg­csapja az erjedő tej jellegzetes savany- kás szaga. A kezdő háziasszony már önti is a mosogatómedencébe. A ta­pasztaltabb tudja, hogy a savanyú tej még jól felhasználható házi aludttej készítésére, vagy savanykás ízesítésű főzelékek habarására. Az aludttej úgy készül, hogy a csuprokba adagolt tej­be egy-egy evőkanál tejfölt teszünk, s langyos helyre állítva fél nap alatt megalszik. Ha pedig a tej forralás köz­ben megy össze, langyosra hűtve még felhasználható lángos, bukta, kelt tészták dagasztásához. Meleg időszakban egyébként min­dig legyen a háznál egy-két zacskó so­vány vagy félzsíros tejpor. Az előírás szerinti hígítással mindenkor jól he­lyettesíti az ömlesztett tejet, krémek, pudingok, fagylaltok készítésétől kezdve, az élesztő felfuttatásán át a gyümölcslevesek, főzelékek behaba- rásáig. Ha már a főzelékekről esett szó, hadd mondjam el, hogy én bizonyos párolt főzelékek, rakott zöldségfélék készítéséhez jó szívvel ajánlom a drá­ga, hizlaló tejföl helyett az olcsóbb aludttejet, joghurtot, kefirt. A szemes és zöldbableves, a sóska- és kapor­mártás, a rakott kel, karfiol, kelbimbó stb., legalább olyan fenséges kefirrel meglocsolva, mint tejföllel. Vagy kós­tolják meg egyszer a forró krumplis lángost hideg joghurttal megkenve, mikor a hőmérő árnyékban 40 °C- fokot mutat! Ugyancsak a nyári időszakra jel­lemző, hogy a mustár megtréfálja a háziasszonyt: feldobja a „savóját". Ha ilyenkor egy kis olajat öntünk hozzá, és jól kikeverjük, a mustárunk újjászületik. Nyíri Éva Iszákos és aszálytűrő növények A gyümölcsök között egyedül a mandula tűri jól a szárazságot, míg a másik végletet a szamóca képvi­seli, amely, a „nagyivók” közé tar­tozik. Nagyon szereti a nedvessé­get a málna, a feketeribiszke, az alma, a szilva. Kisebb,' azaz köze­pes fogyasztó a körte és a dió, s az igénytelenebbek közé sorolható a pirosribiszke, a köszméte, illetve az egres. Ugyanez jellemzi a cse­resznye, a meggy, az őszi- és a kaj­szibarackfákat is. A díszfák és — cserjék nagy többségét — csakúgy, mint a gyü­mölcstermő fákat — a termések fejlődése idején érdemes öntözés­kor előnyben részesíteni, mert ilyenkor megsínylik a vízhiányt. A rózsák, ha legalább egy-két év­ben helyben vannak, rendszerint jól viselik a szárazságot. A virá­gok között egyébként igen nagyok az eltérések, hiszen vannak, ame­lyek sivatagi vidékekről származ­tak hozzánk, s vannak, amelyek eredetileg vízinövények. Általá­nosságban az egy- és kétnyári vi­rágok részben, az évelők pedig elég jól tűrik a szárazságot, már csak azért is, mert a kisebb terme­tű évelők gyökérzete is rendszerint jóval fejlettebb, mint az egynyári virágoké. Dr. Komiszár Lajos Vesekő­eltávolítás műtét nélkül Az országban egyre több kór­házban, klinikán végeznek műtét nélküli, gyors gyógyulással járó beavatkozásokat. Képünkön: ve­sekőzúzás műtét nélkül, a hely­színre szállítható berendezéssel, így á betegeknek nem kell a fő­városba vagy távoli kórházakba utazniuk. Enni vagy nem enni? Néhány szó az elhízásról Számomra az a legtetszetősebb elmélet, miszerint a kövér és a so­vány emberben eltérő a zsírsejtek száma. A kövérekben akár ötször annyi zsírsejt is lehet, mint a so­vány társaikban. Ez valószínűleg a gyermekkorban kialakul már, és a kínzó fogyókúrákkal csak azt ér­jük el, hogy a sejtek kisebbednek (lefogynak), de számuk nem csök­ken. Abban a pillanatban, hogy egy kicsit lazítunk a fogyókúrán, rögtön elkezdenek a sejtjeink visz- szaállni a számukra normális álla­potra. Ez ellen, ugye, nem sok mindent tehetünk. Sokan azzal vigasztalják magu­kat, nem tehetnek semmit, már az anyám is kövér volt, nyilván örö­költem a dolgot. (Gondoljunk csak a klasszikus mondásra: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!) A szervezetben lejátszódó vala­mennyi folyamatért az enzimek fe­lelősek. Az enzimek létrehozásá­hoz szükséges információt a szer­vezetünk mindenegyes sejtje tárol­ja. Ez az információ a génekben rejlik. Minden ember a génjei egyik felét az apjától, a másik felét az anyjától kapja. Végső soron a gé­nek szabják meg, hogy az elfo­gyasztott élelem hogyan haszno­sul. Gondoljunk csak azokra a cér­navékony nagyevőkre, akik még csak nem is mozognak sokat, vagy azokra a tényleg csak csipegető hájpacnikra, akik a levegőtől is híznak. A génjeink el­len, ugye, me­gint csak nem tehetünk sem­mit. Tulajdon­képpen ide tar­tozik az az el­mélet is, misze­rint az inzulin­háztartás felbo­rulása eredmé­nyezi az elhí­zást. Talán vala­milyen, az agy­ban lévő hiba felelős a súly­többletért? Ilyen elmélettel is szolgálha­tunk! Régóta ismert, hogy az agy egyik részé­ben, a hypotha- lamusban van egy „jóllakottsági” központ. Az állatkísérletek tanú­sága szerint, ha kikapcsoljuk ezt a központot, akkor az állat nem tud­ja abbahagyni az evést, nem veszi észre, mikor lakott jól. Lehet, hogy a kövér emberekben másként (rosszul) működik a központ? Per­sze, erről sem mi tehetünk! Miután áttekintettük ezeket a tetszetős elméleteket, már csak egyetlen dolgot nem értek. Ho­gyan lehet az, hogy mégis vannak olyanok, akik képesek lefogyni? Mert hiába tagadjuk, ilyenek is vannak. Lehet, hogy még sincs rendben valami e fenti elméletek­kel, és mégiscsak számít, ha vigyá­zunk magunkra, ha megválogatjuk az étrendünket? B. K. Mielőtt a befőzésekhez, hozzákez­dünk, sterilizáljuk a „tavaly óta pi­henő” befőzőedényeket, eszközöket, főképp a fakanalakat, fából készült passzírozókat stb. A faeszközökön könnyen megtelepedhetnek a befőt­tekre is veszélyes gombák, baktériu­mok; ezeket vegyszerekkel, például ecettel nem célszerű elmosnunk, mert a fa rostjai roncsolódnak, és még kedvezőbb életfeltételek alakul­nak ki bennük a kórokozók számá­ra. Főzzük őket tiszta vízben, a fém­edényekkel együtt legalább 20-30 percig. Szárítsuk meg, s azután min­den újabb használat után alaposan mossuk el, s fóliazacskóban vagy le­takarva tároljuk a következő hasz­nálatig. A befőttes üvegeket, zárókupak­jaikat is, alaposan mossuk el, de ne törölgessük, hanem a vizet elcsur­gatva jó meleg sütőben szárítsuk meg, s hevítsük fel, s melegen rakjuk le őket. Ne használjunk törlőruhát a befőzés műveleteihez; helyette kitű­nően megfelel a viszonylag olcsó ká­véházi szalvéta: ennek foliacsoma- golásán csak egy hasítékot vágjunk, s csak az éppen felhasználandókat vegyük ki, hogy a többi ne szennye­ződjön. Áz üvegek peremét — közvetlenül a megtöltésük előtt — mártsuk be szalicilporba, s ütögessük le róluk a „felesleget”. A befőtteknek a halála a gomba- fertőzés. Utólag csaknem kizárólag a kívül összekent üvegről jut bele a — máskülönben steril — befőttbe. Ha a megtöltéskor az üveg nyakát, külsejét a cukros oldattal összeken­jük, akkor a leggondosabb utólagos elmosás ellenére is maradhat belőle annyi az üvegeken, amelyen már megél egy gombaspóra; ez kicsíráz­va láthatatlan. A fonalaival a herme­tikusan záró kupak ellenére is bele tud nőni az üvegbe. Ezért vegyünk egy nagyobb hőálló műanyag töl­csért, s vágjuk le a garata fölött ak­korára, hogy rajta keresztül kényel­mesen meg tudjuk tölteni az üvege­ket (több országban portölcsér né­ven a háztartások számára is forgal­maznak ilyet); ezt a tölcsért kívül- belül minden használat előtt és után langyos ecetes vízzel mossuk el. Hacelofánnal zárjuk leazüvegeket: A jól megfőzött befőttekben, lekvárokban nincsenek erjedést okozó, fertőző gombák. a vizes celofánlapot mindkét oldalán kenjük be szalicilporral! A celofánban lévő nedvesség ugyanis—tudjuk—a horpadás közepén egy kis foltocská­ban meggyűlik; a gombaspórák ezen szinte biztosan megtelepednek. A leírtak szerint gondosan elké­szített, lezárt üvegeket helyezzük kö­zepes erősséggel előmelegített sütő­be, kapcsoljuk ki a sütőt, zárjuk be, s ott hagyjuk kihűlésig az üvegeket. A kiszedett üvegeknek a nyakrészét s a kupak peremét kenjük körbe sza­licilporba mártott tiszta vattacso­móval, s azután tegyük be őket táro­lási helyükre. Ha megpenészedett, felforrt a be­főtt, dobjuk ki! Az újabb felfőzéssel esetleg elejét vehetjük a további fer­tőzésnek, de a gombák termelte mér­gek a főzés során nem bomlanak el; ezen gombamérgek között igen ve­szedelmesek is vannak, nem szabad kockáztatnunk egészségünket! Így tegyük el! Cseresznye, meggy, egres, ribizli Tisztára mosott üvegekbe rakjuk a több vízben megmosott gyümöl­csöt. Vizet forralunk, minden liter­jébe 35 dkg cukrot szórunk. Ami­kor forr, beleöntjük az első üvegből a gyümölcsöt, 1 percig forraljuk, majd visszaszedjük szűrőkanállal az üvegébe. Következik a második üveg, majd a harmadik stb. Amikor minden üveg tartalmát átfőztük, felforraljuk a cukros vizet, és forrón felöntjük vele az összes üvegünket. Kihűlésig szárazdunsztba tesszük. Ez a cukorszirupban való előfőzés a legegyszerűbb eljárás. De lehet úgy is, hogy az előkészített gyümöl­csöt üvegekbe rakjuk, rászórjuk a cukrot, és a vízvezetékből vizet eresztünk rá. Ekkor azonban lyu­kacsos betéttel ellátott fazékban, a gyümölcs nagyságától függően, 80 °C-on 25 percig, vagy forrástól szá­mítva 8 percig gőzöljük. • Egyéni kialakítású szobasarok. Mitől lehet otthonos? Lakásunk, otthonunk az a hely, ahol családunkkal, szeretteinkkel élünk. Életünk privát színtere. Ahol alszunk, főzünk, eszünk, tisz­tálkodunk. Ahol gyerekeket neve­lünk, családi életet élünk. Ahol szabad időnk egy részét töltjük, olvasunk, zenét hallgatunk, tévé­zünk, vendégeket fogadunk. Ahol szabad időnk más részét takarítás­sal, mosással, a háztartással, házi munkával töltjük. Milyen a lakás, amely valóban az otthon szerepét tölti be? Barát­ságos, hangulatos, egyszóval ott­honos. De vajon mitől lesz ilyen? Mindenekelőtt a benne lakók szab­ják meg a lakás hangulatát. Azzal, ahogy berendezik, ahogy rendben tartják, ahogy birtokba veszik, ahogy megosztják egymás között. Akár kicsi, akár tágas a laká­sunk, igen fontos, hogy minden lakójának legyen külön területe — ha jut, akkor szobája, ha nem. akkor saját szobarésze, sarka. A külön részben kapjon helyet az illető munkájával, tanulásával, hobbijával kapcsolatos felszerelé­se, könyvei, saját kedvenc tárgyai. A berendezésnek is a lakókat kell szolgálnia. Csak annyi bútort tartsunk a lakásban, amennyi fel­tétlenül szükséges. Ne rendezzünk be bútorraktárt a kis méretű szo­bákban! Legyen minden helyiség áttekinthető, levegős,vN' az egész lakás könnyen bejárható. Érvényesüljön a berendezésnél, a szinek, a díszítőelemek kiválasz­tásánál a család ízlése. Ne azért vegyenek meg egy szőnyeget, fali­képet, csillárt, mert a szomszéd is olyat vásárolt. Persze, ötleteket, lakberendezési tippeket, lehet köl­csönözni egymástól, lakásművé­szeti lapokból, lakberendezési ta­nácsadási szolgálattól. De mindig egyeztessük saját ízlésünkkel, egyéniségünkkel. Edzőcipő­szindróma Gombásodás ellen: ecet Különösen ilyenkor, a strandszezonban sokan panasz­kodnak a lábujjak gombás megbetegedésére. Bőrgyógyász szakorvos, dr. Fehér Gabriella ad tanácsot: hogyan lehet meg­előzni, kezelni ezt a kellemetlen fertőzést. Aki strandra jár, úszik vagy valamelyik vízi sportnak hódol, felszedhet gombás meg­betegedést. A strandok zuha­nyozóiban nagy előszeretettel használt, állandóan vizes farács táptalaja a gombásodásnak. Ha fürdés után alaposan megtöröl­jük a lábfejet, különösen a láb­ujjközöket. az első és legfonto­sabb óvintézkedést máris meg­tettük. Feltétlenül ajánlhatom az egyik legegyszerűbb fertőtle­nítő lábfürdőt, ami nem más, mint 10:1 arányú vizes-ecetes keverék. Ebben a savanyú fer­tőtlenítőben érdemes a lábfejet 10-15 percig áztatni. Ha ez az otthoni, egyszerű gyógymód né­hány nap után sem jár ered­ménnyel, nem szűnik meg a gombásodás, a bőr hámlása, mindenképpen bőrgyógyászhoz kell fordulni, aki a vizsgálat után felírja a megfelelő gyógy­szert. Olyan gyerekek is mind többet panaszkodnak a láb­gombásodásra, akik életükben nem voltak strandon. Miért? Biztos vagyok benne, hogy a gombás lábú gyerekek szinte mindegyike nyáron is sportcipőben, edzőcipőben ro­hangál. A különböző márkás cipőcsodák arra valók, amire készültek: sportolásra, kocogás­ra, kirándulásra. De semmikép­pen sem egész napos használat­ra, főleg ilyen melegben. A láb­fej nem szellőzik megfelelően, a lábbujjközök beizzadnak, ez kedvez az élősködők szaporo­dásának. Háziszerként szintén az ecetes lábfürdőt ajánlom. Persze az lenne a leghelyesebb, ha nyáron nem hordanának a gyerekek sportcipőt. Mint gya­korló szülő tudom, hogy erről nem könnyű meggyőzni őket, főleg a kamaszokat. De leg­alább arra ügyeljünk, hogy a mindennapi tiszta zokni ne mű­szálas, hanem lehetőleg pamut­ból készült legyen. — szó — JÓTANÁCSOK HÁZIASSZONYOKNAK így nem romlik meg a befőtt • Enni vagy nem enni?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents