Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-13 / 191. szám
NYÁRI REJTVENYMAGAZIN 1992. augusztus 13., 7. oldal MÉG NEM KÉSŐ Hozza testközelbe ruháit! Akik a divat változásait nyomon követik, már értesülhettek arról, hogy az idei nyár a nőies, testhezálló, szexis ruhadarabok évadja — ellentétben az elmúlt évek lezser, ún. hanyag viseletéivel. A módimódosulás ugyan általában megviseli a pénztárcákat, ezúttal azonban elkerülhető a divatdeficit: a tavalyi vagy régebbi holmik ugyanis viszonylag köny- nyen „áramvonalasithatók”. Nézzük, hogyan? 1. A nadrággal nem nehéz a dolgunk: vágjuk le térdig érőre a szárát, s kész a bermuda. 1/a Farmernadrágból — ha a csípőbőség nem több 100 centiméternél — éppen kitelik egy újvonalú, lefelé szűkülő szoknya. 1/b Trikóból — top. Ez is egyszerű: vágjuk le a vállrészt az ábra szerint, készítsünk kb. 2 cm-es gumiházat. Ebbe húzzunk be kalapgumit, a végére vékony zsinórt varrva, hogy szabályozható legyen. Sorthoz, szoknyához, blézer alatt, roppant praktikus, egész nyáron viselhető. 2. Régi, egyenes vonalú dzsörzé- vagy vaszonruha szinte mindenkinek lapul a szekrényében. Újjávarázsolhatjuk, ha elöl-hátul karcsúsítjuk. Tegyünk rá egy nagy fehér bubigallért, hogy dekoratívabb legyen. 2/a Két ruhából varrhatunk egyet. A divatrajzon ún. amerikai fazon látható: aránylag magas a nyakkör, a karöltő viszont nagyon kivágott, szinte raglánszabású. A karcsúsítás itt is „kötelező”! Fiatal, csinos nőknek a mini hosszt, huszon- éven túli moletteknek térdig érőt javasolunk. 3. Bő, derékban vágott karton- vagy vászonruha — szintén „áramvonalasítható”. Miként a divatrajz mutatja, levághatjuk szuperminire, s akkor önállóan vagy szoknyával hordható. Varrjunk rá sok apró színes gombot — az nagyon „földobja”. 3/a Igazi kánikularuha is lehet belőle nagy carmendekol- tázzsal, mini hosszal. Levágjuk a vállrészt, mell fölött 3 cm széles gumiházat gépelünk, s ebbe olyan hosszú (2 1/2 széles) szalagot fűzünk, ami egyben vállpánt. Záhonyi Lujza Ne haragudj, hogy is hívnak? Gondolom, sokunkkal előfordult már, hogy találkoztunk valakivel, aki olyan ismerős volt, de sehogy se sikerült rájönnünk, hol és mikor találkoztunk vele. Akkor most köszönjünk vagy ne, ő vajon tudja-e, hogy mi kik vagyunk, és egyáltalán olyan kínos az egész. Legalább ilyen kellemetlen, ha olyan valakivel találkozunk, vagy beszélgetünk, akiről tudjuk, hogy egy kollégánk férje, tudjuk mivel foglalkozik, hol lakik, de a neve nem ugrik be. Miért vannak ezek a bosszantó kis feledékenységek, mi okozza ezeket? A pszichológusok alaposan elemeztek e kérdéseket. Megállapították, hogy az ilyen jellegű felismerések, névazonositások során az emberek három típusú hibát szoktak ejteni. Az egyik, amikor nem ismerünk meg egy ismerőst. A másik hibalehetőség, hogy tudjuk az illetőről, hogy ismerős, de nem emlékszünk rá, nogy honnan. A harmadik hibalehetőség, hogy nem jut eszünkbe az ismerős neve. Meglepő módon, olyan soha nem fordul elő, hogy tudjuk a nevet, de semmi mást. Ezek alapján a pszichológusok feltételezik, hogy az emberi agy valahol máshol tárolja a neveket, mint az egyéb információkat. Ráadásul a név „elérése” elég rossz, azaz sok idő kell ahhoz, hogy eszünkbe jusson az illető neve. A pszichológusoknak van még egy nagy érvük arra, hogy az agyunk máshol tárolja a neveket, mint az ismerős arcokat. Egy, a hatvanas éveiben járó művelt férfit agydaganat miatt meg kellett műteni, agya egy részét eltávolítani. A műtét után a beteg senkinek sem tudta a nevét, de az arc alapján el tudta mondani, hogy az illető, akit nem tud megnevezni, melyik országnak mikor volt a külügyminisztere. Mindez nem is olyan meglepő, ha meggondoljuk, hogy csak az utóbbi időben van szükség arra, hogy nevek alapján különböztessük meg embertársainkat. Az őseinknek valóban arra volt nagyobb szükségük, hogy tudják, ki az, aki jó kenyeret tud sütni, vagy ki tudja megjavítani a lábbelijüket. Ne dühöngjünk tehát feleslegesen, ha nem jut eszünkbe főnökünk neve. Neki is meg kell értenie, igazán nem udvariatlanságról van szó. Várjon néhány ezer évet, amíg az evolúció helyére teszi a neveket az agyakban! (MTI-Press) IN MEMÓRIÁM YVES MONTAND Kínokban és boldogságban Már csak egy nagy kívánságom van: testi-szellemi frissességben megélni azt, hogy a fiam iskolába kerüljön és tanulni kezdjen. Ezért dolgozom tovább, ahogyan eddig tettem. Hogy az én Valentinomnak ne kelljen majd azt mondania: „Az én apám tolókocsiban ült otthon”, — vallotta be nemrégiben Yves Montand. A francia sanzonok nagy énekesének — aki 67 évesen lett apa —, ez a kívánsága nem teljesülhetett: a Párizs melletti Senlis kórházában infarktusban meghalt. Egy nappal azelőtt még pompásan érezte magát. Annyira, hogy a Cőte d’Azuron levő szállodai luxuslakásából Nizzába autózott, majd onnan Párizsba repült. Nem messze a fővárostól, Senlis-ben akarta elkezdeni legújabb filmjének forgatását. Élettársa, Carole Amid karjaiban halt meg, aki rendőri kísérettel száguldhatott a sztár Autheuil- Anthouilleti (Normandia) villájából a kórházba. A most 29 éves, sötét hajú Carole kezdetben Montand — eredeti nevén Ivó Livi — titkárnője volt. Barátaik szerint elképzelhető, hogy titokban össze is házasodtak, de erről a művész konokul hallgatott. Egy tény: az olasz születésű férfit teljesen megváltoztatta a nálánál több mint 40 évvel fiatalabb nővel való kapcsolata, s különösen azóta, hogy három és fél évvel ezelőtt megszületett a kisfia, Valentin. Küzdelmes élete volt: már 11 évesen dolgozni kényszerült, amikor apja söprűkészítő gyára csődbe ment. Volt kifutófiú, fodrászsegéd, fizikai munkás is, miközben Donald kacsa és Maurice Chevalier hangjának imitátóraként jutott némi mellékkeresethez. Edit Piaf fedezte fel, mint sanzonénekest és dalokat írt neki. 1946-ban, amikor Yves Montand első filmjét, a Fény nélküli csillagot forgatták, együtt léptek fel. Hat évvel később, a Félelem bére című filmje után a színész énekes egy csapásra világhírűvé vált. Összesen végül több mint 50 filmben szerepelt. 1951-ben kötött Simone Signo- ret-val házasságot és ez a kapocs egészen 1985-ig, a színészfeleség haláláig összefűzte őket. Montand ugyanúgy mint egykor apja, a kommunistákkal szimpatizált, de csak az 1982-es lengyel eseményekig. Sokáig jelöltetni is akarta magát a francia elnökválasztásokra, de végül is belátta, nem sok esélye lenne. — Mindmáig félelemben éltem, attól tartottam, hogy amit • Hatvanhét évesen lett apa. vállaltam abban nem leszek eléggé jó, hogy csalódni fognak bennem. Minél híresebb lettem, annál nagyobb volt ez a félelem is bennem. A hivatásom egyszerre okozott hihetetlen kínokat és nagy boldogságot. Yvés Montand-nak már két évvel ezelőtt volt szívinfarktusa. Miután felépült, lemondott még az alkoholról is. — Ezentúl vigyázok az egészségemre: már csak Valentin miatt is. Ö az, aki arra ösztönöz, hogy még sokáig éljek. Nem sikerült: 70 évet élt. J7zen a címben szereplő kérdésen kesereg mostanában a londoni zenekritikus-szakma színe-java. A szaklapok közül a Q és a Rock Hová lett az angol rock? Szigetországi rockrajongók. Compact Disc címlapjáról egyaránt Jimm, Hendrix vicsorog az olvasóra, amint épp egy gitárt marcangol szét. AVoxcímlapjánM orrissey egy ódon képe látható egykori Smiths-beli partnerével, Johny Marr-rel. Morrissey fintorog mindentudón a New Musical Express címlapjáról is. A Smiths öt éve feloszlott, Jimmy Hendrix 22 éve halott. De a szerkesztők tudják, mit csinálnak: ezek a rég letűnt sztárok még mindig biztos tétek. Hendrix lemezeiből évente négymilliót vásárolnak ma is, főképp a tinik, és a Smiths — emléke — ma is a legnépszerűbb rock banda a brit szigeteken. Hol van az új Beatles, hol van az új Rolling Stones?—tette föl a panaszos kérdést például a The Daily Telegraph szakkritikusa, Tony Parsons. A brit rockzene nem volt ilyen mélyponton az ötvenes évek óta — mondják a szakemberek. Akkor Elvis Presleyt majmolta, Tommy Steele képeben vigyorgott szívdöglesztőn és Cliff Richard pomádes hajzata alól harsogott semmitmondón. A hatvanas évekkel viszont beköszöntött az aranykor. Zenei manna bömbölt a tranzisztoros rádiókból: a Beatles, a Rolling Stones, a Kinks, a Who, a Traffic, David Bowie, a Roxie Music, a Free, a Led Zeppelin, a Queen, a Sex Pistols, a Clash, Ian Dury, végül a Smiths. A brit rockot a hatvanas években a Beatles, a hetvenes években a Sex Pistols, a nyolcvanas években a Smiths lendítette új magaslatokra. De most nem ígérkezik semmiféle reneszánsz — írják a kritikusok. A közönséghez eljutó rock mai nagy nevei, a Guns ’N Rosestól kezdve végig, nagyrészt amerikaiak, s még a brit szigetek legnépszerűbb együttese, a \J2 is olyan írekből áll, akik 1976-ban kezdtek.
