Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-07 / 159. szám
1992. július 7., 6. oldal PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Agrárvilág SZABADSZÁLLÁS: Feltámasztották a régi gazdakört Gazdakör alakult tavaly december végén Szabadszálláson. Voltaképpen nem is új egyesület született, hanem feltámadt aí régi, illetve a régiek. Fél évszázada ugyanis nem egy, hanem három gazdakör is működött a nagyközségben. Az egyik a módosabb, 50-60 holdas gazdákat tömörítette. A 48-as kaszinóban tartották rendezvényeiket a középgazdák. Az úgynevezett Templomosi kaszinó pedig az l -2 holdasok gyülekezőhelye volt. Mindezt Szabadszállás szorgos helytörténészétől, Tóth Sándortól tudom meg, aki — helyi múzeum híján — otthon gyűjtögeti, rendezgeti az értékes, régi dokumentumokat — így a gazdák egyesületeire utalókat is. Meghívó táncmulatságra Az első sárguló papírt 1923. december 23-án keltezték. Egy meghívó, amelyik a helybeli „Gazda Ifjúság” táncmulatságára invitál. A következő meghívó egy esztendővel később készült. Ezen már a Szabadszállási Gazdakör hívja a táncolni vágyókat. Az akkori inflációs viszonyokra jellemző, hogy a '23-as rendezvényre 3 ezer koronába, 24-ben pedig már 20 ezer koronába került a belépőjegy ára. A régi iratokból kiderül az is, hogy annak idején nagyon tartalmas szakmai munka folyt a gazdaegyesületekben. Állattenyésztési versenyek, bemutatók egész sorát rendezték. Négy évtizedes szünet után ilyen gazdag előzményekre emlékezve élesztették újjá 44 alapító taggal Szabadszálláson a gazdakört. Erről már Asbóth Györgyné, az egyesület jegyzője tájékoztat. Tőle • A gazdakör székháza, amelyet még mindig nem birtokolnak teljesen. (Fotó: Gaál Béla) egyéb járulékos költségekre már nem futja. Az anyagi gondok enyhítésére keresik a megoldást. Szóba került egyebek mellett az alapítvány is. Tagdíjak és anyagi gondok Az egyesület zavartalan működését azonban nem csupán ez gátolja, hanem az anyagi nehézségek is. A tagok éves díja 50, a nyugdíjasoké 20 forint. Ebből bizony nem sok jön össze. A jegyzőnő szerint szükségük lenne központi támogatásra. Mert bár saját erőből meg tudják fizetni a meghivott szakmai előadókat, ám félő, hogy a villany- számlára, a takarításra és Amit a világ tojás- termeléséről tudni kell • Egy lakosra számítva második helyen áll Magyarország. (PN-archív) Manapság, amikor tíz-, sőt százezrek megélhetési forrsát jelenti a tojástermelés, értelmetlen lenne azt feszegetni, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. A világ élelmezési kérdései mit sem tőrödnek a hiábavaló okoskodással; csak a kézzel fogható és fogyasztható „eredmény” a fontos. A tyúktojás rendkívül jelentős az élelmezésben, hiszen egyaránt fogyaszthatják közvetlen formában — sütve, főzve — vagy feldolgozva — tésztafélékben, süteményekben. Nincs olyan földrész, ahol ne igényelnék a forgalmazását. A tojástermelés kimutatásának jelenleg két módszere ismeretes: a darab vagy a súly szerinti nyilvántartás. A világon összesen évi 628 902 millió darab tyúktojást termelnek. Hz súlyban kifejezve mintegy 34,7 millió tonnát jelent. E mennyiség egyötödét, pontosab- bein 6,8 millió tonnát Kinn adtu, 13,5 százalékát, azaz 4,7 millió tonnát a volt Szovjetunió és 11,4 százalékát,. 4 millió tonnát az Egyesült Államok. Szintén nagy mennyiséget, mintegy 2,4 millió tonnát termeltek Japanban is, ami a világtermelést tekintve 7 százaléknak felel meg. A legjelentősebb termelők közül 1985 és 90 között az USA-ban némileg mérséklődött, a többi említett országban viszont érezhetően nőtt a termelés. Az Egyesült Államokban a farmok évente mintegy 72 756 millió darab tyúktojást küldenek a fogyasztóknak, illetve feldolgozásra. A statisztikusok megállapították, hogy a tyúktojás termelése az utóbbi időben a gazdaságilap elmaradott országokban is fejlődésnek indult, bár még nincsenek hozzá korszerű farmjaik, mint például Japánban, Franciaországban vagy Hollandiában. Érdekességként — de szolgálhat tanulságként is — megemlíthetjük, hogy egy lakosra számítva a legtöbb tojást Hollandiában termelik, ahol 43 kp tojás jut egy főre, tehát a világátlag — 7 kg — több mint hatszorosa! Ilyen szempontból Magyarország áll a második helyen 24 kg/fő tojástermeléssel, amin az egyre gyakrabban elhangzó, a tojás koleszterinnövelő hatására figyelmeztető orvosi felhívások sem tudnak változtatni. További három országban volt még magas az elmúlt esztendők egy lakosra számított átlaga: Spanyolországban, Németországban és Japánban. Viszont a nagy termelők közül Kínában csak 6 kg, az Egyesült Államokban pedig mintegy. 16 kg jutott egy főre. Ami Kínát illeti, itt még a piac nem jelent telítést tyúktojásból. Ebben az országban rendkívül sok az éhes száj . . . Sz. A. Legelő, tejcsarnok, szárító A pénzhiány miatt persze nem áll meg az élet. A kárpótlással kapcsolatos tudnivalókról előadást hallgathattak az érdeklődő gazdák. A legeltetési bizottság megszűnését követően létrehozták a tehéntartók egyesületét. Háromórás vita után — a helyi Lenin Tsz-szel és az önkormányzattal tárgyalva — 176 hektáros legelőt szereztek. Ezzel megoldották a nyári legeltetést. Eladó a tejcsarnok épülete. A gazdakör feltétlenül meg szeret• E/. a díszes meghívó 1923-ban táncmulatságra hívta a gazdafiatalokat. né vásárolni a Közép-magyarországi Tejipari Vállalattól. Bizony ehhez sem lesz könnyű pénzt szerezni! A nyugati piacokon keresettek a fűszer- és gyógynövények. Ehhez szükség lenne egy Binder szárítóüzemre. A gazdakör ez ügyben szándéknyilatkozatot írt alá a Droga Hungária Kft.-vel. Eszerint a korlátolt felelősségű társaság adná a gépeket a szárítóhoz. A gazdakör épületet, vezetékes vizet és gázt adna a vállalkozáshoz. Ezenkívül még keres befektetőket is. Asbóthné lelkesen sorolja elképzeléseiket, megvalósult ötleteiket. Kétségtelen: a gazdakör szervezői, vezetői nem unatkoznak mostanában. Az új szövetkezések, a kistermelők, az új mezőgazdasági vállalkozók újfajta érdekképviseletet igényelnek. Ezeknek az igényeknek kell megfelelnie a Szabadszállási Gazdakörnek. Gaál Béla A BALATON-FELVIDÉK SEM KIVÉTEL Borgondok a víz mentén A szőlő- és borágazat ország-' szerte válságban van. A Balaton- felvidéken sem jobb a helyzet — tudtuk meg a Falutévé riportjából, amely a környék borászait és bor- kereskedőit magába tömörítő szervezetek egyikénél, a Pelsovin Trade Kft.-néí készült. — A Balaton-felvidékre körülbelül ugyanazok a jellemzők, mint az epész országra, ám kisebb megszorításokkal — állítja Müller István. — Ahogy mi ezt a tájat — ahol most vagyunk — hazánk egyik különlegességének tartjuk, úgy reméljük, hogy a szőlő- és borágazat is kicsit különleges helyzetet élvez. Itt három történelmi borvidéken termett szőlőt dolgoznak fel, az így készült borokat kell nekünk eladnunk a piacon. A borvidékek nemzetközi hírneve talán kissé megvéd minket attól a nehéz sorstól, amely a többi termelőt sújtja azóta, hogy a keleti piacok összeomlottak. — Köztudott, hogy az ország borospincéiben jelentős készletek vannak. Itt is ez a gond? — A pincéinkben időarányosan több a bor, mint szokásos és nem állíthatjuk, hogy a szüretig ez az utolsó cseppig vevőre fog találni — hangzott a diplomatikus válasz. — A szőlő- és borágazatot is elérte a privatizáció, az átalakítás. Hogyan zajlik' el itt, a Balatonfelvidéken? — A nagyüzemi szőlőtermesztés erre az évre csaknem végérvényesen megszűnt. Többéves folyamat volt ez: az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek a szőlőültetvényeket változatos formákban kiadták bérleménybe. Szerződést kötöttek magánszemélyekkel, s voltak, akik már a kezdet kezdetén is állami földbe telepítették a magánszőlőket, úgynevezett szakcsoportos konstrukcióban. Tehát tulajdonképpen igen vegyes a tulajdoni helyzet, amit majd most lehet egyszerűsíteni, tisztábbá tenni. — És a pincék, a feldolgozó- üzemek ? — Velük van a legnagyobb gond e tájon is. A szőlőültetvények nagy része ugyanis már megtalálta gazdáját. Az itt élő lakosságnak az a része, amely eldöntötte, hogy a jövőben is itt kíván gazdálkodni, már szerzett magának szőlőterületet. Más a helyzet a nagy eszközértékét képviselő, netán komoly hitelállományt is görgető borászati üzemekkel, amelyek amortizálódott gépsorokkal, berendezésekkel, régi techológiával bizony nagyon nehezen találnak akár belföldi, akár külföldi tőkére. Hiszen az nyilvánvaló, hogy egyetlen befektető sem rajong az elavult üzemekért. VÁDOLNÁK A ZÖLDEK A Greenpeace nemzetközi környezetvédő csoport azzal vádolja az orosz energetikai tisztségviselőket, hogy csak azért nem zárják be a csernobili tipusú reaktorokat, mert féltik állásaikat. Stewart Boyle, a Greenpeace energiapolitikai igazgatója kijelentette: az orosz atomenergetikai minisztérium túlélésének biztosítása végett állítja, hogy a reaktorok biztonságosak. Hozzátette: ha alternatív energia- termelésbe fektetnének pénzt, akkor kiderülne, hogy nincs szükség atomerőművekre. Boyle közölte, hogy a Greenpeace szerint az orosz atomerőműveket a következő öt év alatt át lehetne állítani földgáz- üzeműre, s ez nem kerülne többe — sőt, lehet, hogy olcsóbb lenne —, mint a veszélyes atomreaktorok karbantartása ugyanezen idő alatt. A Greenpeace aktivistái Moszkvában nyilatkoztak a sajtónak, miután orosz parlamenti képviselőkkel és illetékes minisztériumi képviselőkkel találkoztak, s 16 darab, a csernobiliekhez hasonló reaktor bezárását szorgalmazták. Számos nemzetközi atomenergetikai szakértő is veszélyesnek minősíti ezeket a reaktorokat. VALUTÁK A FEKETEPIACON USA-dollár 78—80 forint, svájci frank 53—54 forint, német márka 49—51 forint, osztrák schilling 7—7,30 forint. PENZ-TARCA A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát akkor meg ...? Aki mer, az nyer (i.) Ha egy atlétikai versenyen a futók starthoz állnak, eredményeiket tehetségük, felkészítésük és felkészülésük mikéntje, technikája határozza meg elsősorban — jóllehet a futócipő minősége sem elhanyagolható. Ha a műszaki, technikai, technológiai versenyt (fejlődést) vizsgáljuk, akkor — atlétikai hasonlattal élve — a mi különösen tehetséges futóinknak „pocsékul” felkészítve, mezítláb kell felvenniük a versenyt a futócipőjükre büszke nyugati kollégáikkal. A dologban azonban nem a mezítlábassá- gunk a szégyellni való, hanem az, hogy ez nem szükségszerű állapot: kockázati tőketársaságok létesítésével a — közismerten „agyas” — magyarok dobogós helyezéseit garantálni lehetne. Évek óta halogatja a kormányzat a kockázati tőketársaságok létesítésére vonatkozó törvény megtárgyalását, megalkotását — érthetetlen, miért! Pedig a fejlett piac- gazdaságoknak századunk hetvenes éveinek elején éppen ezek a társaságok adták meg azt a gyorsító erőt, amivel a műszaki fejlődésük, az innovációs képességük szinte behozhatatlan távolságnyira szökött előlünk. Arról nem is szólva, hogy ma a világ leggazdagabb emberei a kockázati tőketársaságok gazdái. Ők ugyanis tudják a titkot: aki mer, csak az nyer! Hogyan is történik ez a dolog ott, ahol kockázati tőketársaságok gerjesztik a gazdasági folyamatokat? A megvalósításra váró ötlet gazdája, avagy a prototípus kidolgozója, esetleg a megvalósításba elegendő tőke híján belesült vállalkozó elmegy a kockázati tőke- társasághoz az üzleti tervével, ott döntenek arról, hogy biztosítják-e számára a szükséges tőkét, avagy sem. Ha a társaság úgy dönt, hogy |layájg(őkéjéből befektet az illetőt üaetébe, akkor a tőkés a közös vállalkozásban az ötletgazda, a li- cenctulajdonos társául szegődik. Társául, ami annyit jelent, hogy aktívan segíti a vállalkozót a közös ügy sikerre vitelében. Amikor aztán a vállalkozás befutott, a kockázati tőke kivonul a vállalkozásból, másutt keresve a sikert — na és az esetenként tízszeres, százszoros hasznot. Nos, ha a kockázati tőketársaságok ügye ilyen egyszerű és nyereséges, akkor miért nincsenek nálunk még ilyen befektetési társaságok? Azért, mert a dolog — enyhén szólva is — macerás: jó érzékkel kell tudni kiválogatni a rengeteg ajánlatból a megfelelőket; kellő szakértelemmel kell segíteni a vállalkozást, ki kell tudni várni a befektetett tőke megtérülésének 5-7 évét; a lehető legalkalmasabb pillanatban kell megválni az illető vállalkozásban megszerzett értékpapíroktól, tulajdonrészektől. És van még egy dolog, ami Magyarországon elrettenti a befektetőket a kockázati tőketársaságokban való részvételtől. Kevés pénzzel nem szabad belevágni a társaság létrehozásába, mert akkor a tőke nagy valószínűséggel elvész. Emiatt olyan partnereket kell találni a befektetéshez, akik hisznek az ügyben, tehát hajlandóak összeadni a szükséges milliókat-milliár- dokat. A társaság tőkéje ugyanis 50-80 százalékban bukásra ítéltetett, a maradék 20-50 százalék azonban olyan busás hasznot igér, amit a normál befektetés sohasem képes biztosítani. Ez a befektetési tanács mégsem a nagy-, hanem a kisbefektetőknek szól. Azoknak, akik a busás hasznot kellő türelemmel ki tudják várni. Hiszen a kockázati tőketársaságok sem mások, mint befektetési társaságok, ahol a befektetések világában járatlan megbízók megkövetelik a befektetők szakértelmét — ami a bankkamatoknál magasabb hozadék biztosításában kell hogy megnyilvánuljon. Csakhogy, amíg más társaságok esetében alapvető elvárás, hogy a befektetést szükség esetén azonnal pénzre lehessen váltani, a,ddig ezt aJkocká- zati tőketársaságok esetében nem lehet célul kitűzői. Mégis' érdémes ilyen társaságokban részvényeket vásárolni. A miértről, a mennyiről ésfa társaságok működéséről, a hazai helyzetről a sorozat következő fejezeteiben szólunk. Ferenczy Europress A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTAÁRFOLYAMAI (bankjegy- és csekkárfolyamai) • Érvényben: 1992. július 6. Pénznem Vételi Közép Eladási árfolyam 1 egységre, forintban angol font 146,77 148,17 149,57 ausztrál dollár 57,81 58,43 59,05 belga frank (100) 248,84 251,17 253,50 dán korona 13,19 13,32 13,45 finn márka 18,61 18,81 19,01 francia frank 15,08 15,22 15,36 görög drachma (100) 41,60 42,02 42,44 holland forint 45,01 45,44 45,87 ír font 136,11 137,41 138,71 japán yen (100) 62,07 62,67 63,27 kanadai dollár 64,57 65,27 65,97 kuvaiti dinár 268,60 271,35 274,10 német márka 50,72 51,20 51,68 norvég korona 12,94 13,06 13,18 olasz líra (1000) 66.98 67,62 68,26 osztrák schilling (100) 728,17 734,97 741,77 portugál escudo (100) 61,42 61,97 62,52 spanyol peseta (100) 81,07 81,83 82,59 svájci frank 56,53 57,07 57,61 svéd korona 14,04 14,17 14,30 USA dollár 77,56 78,34 79,12 ECU (Közös Piac) 103,92 104,90 105,88 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. július 6. devizanem árfolyam 1 egységre, i forintban angol font 148,45 148,80 149,15 ausztrál dollár 58,04 58,19 58,34 belga frank (100) 249,28 249,86 250,44 dán korona 13,33 13.36 13,39 finn márka 18,82 18,87 18,92 francia frank 15,23 15,27 15,31 holland forint 45,52 45,63 45,74 ír font 136,80 137,12 137,44 japán yen (100) 62,70 62,85 63,00 kanadai dollár 64,95 65,12 65,29 kuvaiti dinár 269.90 270,59 271,28 német márka 51,32 51,44 51,56 norvég korona 13,09 13,12 13,15 olasz líra (1000) 67,82 67,98 68,14 osztrák schilling (100) 726,18 727,88 729,58 portugál escudo (100) 61,41 61,55 61,69 spanyol peseta (100) 81,18 81,37 81,56 svájci frank 57,22 57,36 57,50 svéd korona 14,20 14,23 14,26 tr. és cl. rubel 27,43 27,50 27,57 USA-dollár 77,92 78,12 78,32 ECU (Közös Piac) 104,93 105,18 105,43 tudom azt is. hogy tavaly, ev végén, részben visszakapták a helyi önkormányzattól a háború előtt épült Dózsa György úti székházukat. Azért nem az egészet, mert még most is lefoglal egy részt egy korábban kialakított lakás.
