Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-30 / 179. szám
NYÁRI REJTVÉNYMAGAZIN 1992. július 30., 7. oldal NYÁRI DIVATRÖGTÖNZÉS Virágoskert a fürdőruhán A fürdőruhadivat agyafúrt lett: az alakot előnyösen összekuszált redők és kivágások játékába fogják. A hátkivágást egyenes, keresztezett vagy fonott tartószalagok teszik érdekessé. Ezen a nyáron még a karokat is be lehet takarni: rövid és hosszú, szoros ruhaujjak, kivágásokkal ellátva domborítják ki a karok formáját. Bár a comboknál a magas kivágás továbbra is kedvelt, mert a lábakat szemmel láthatóan meghosszabbítja, másrészt fodrokkal és ráncokkal díszített nadrágocskák és szoknyácskák nőiesnek és játékosnak hatnak. A választék gazdag, még kerékpárosnadrágot és lábszárvédőt is lehet hordani. Átlátszó tüll és vászon, vegyítve szövetszerű anyagokkal, gondoskodik a változatosságról, ami a fürdőruhák anyagát illeti. A színek fénylő akvarellektől a klasszikus feketéig és fehérig terjednek. Méz és narancs, almazöld és kobalt, korall és rubin, mindezek a változatok szerephez jutnak. A felületeket gyakran egész virágoskertek borítják. Aki háremhölgynek akar látszani, díszítheti fürdőruháját kis szalmabetétekkel, viselhet gyöngysort, vagy színes kövekből készült nyakláncot. Minden megengedett, ami előnyössé teszi a megjelenést. A férfiaknak sem kell egyszerű fürdőnadrággal megelégedniük. Színes, mintás bokszolónadrágokat, biciklinadrágokat és bermudákat viselhetnek. S minthogy a nők 70 százaléka részesíti előnyben az egyrészest, a férfiak is felfedezik a fürdőruhát. Ez nemcsak nosztalgikusan elegáns, hanem nagyobb védelmet is nyújt a veszélyes napsugarak ellen. • A comboknál a magas kivágás továbbra is kedvelt. • A hátkh ágast keresztezett tartószalagok teszik érdekessé. • A fürdőruhát gyakran egész urágoskert borítja. Alain Delon a magányosságról • Alain Delont mostanában a kései apaság boldogsága veszi körül. A Polip ismét kinyújtja csápjait A magyar tévénézők előtt is ismert és kedvelt sorozat folytatásáról, pontosabban feltámasztásáról döntött az olasz televízió. „Ugyanazt tesszük, mint az amerikaiak, akik egy sikeres sorozat után elkészítik a folytatást is” — indokolta a RAI—-1 elnöke, Carlo Fuscagni. A döntés azonban némi változással is jár: nem a korábbi történetet folytatják, csak a szereplők lesznek azonosak „Az utolsó titok” című epizódban. A forgatást tavasszal kezdték, Sandro Rulli és Stefano Petraglia könyve alapján. A cím ugyan az ..utolsó” szóval jelezni kívánja a befejezést, ezt azonban, valószínűleg ezúttal sem kell komolyan venni. A tervek szerint 1993 őszén tűzi műsorára az olasz televízió a hatrészes sorozatot, egyenként másfél órás epizódokkal. A rendező az a Luigi Perelli, aki már a harmadik, a negyedik és az ötödik folytatást is jegyezte. A Polip 6-nak három kulcsszereplője lesz: Davide Licata — Vittorio Mezzogiorno alakítja—, aki ahhoz, hogy szuperrendőrként formában legyen a közel egy évig tartó forgatáson, már megkezdte az edzéseket. Silvia Conti bírónő — Patricia Mil- lardet alakítja — már nem a szicíliai Palermóban, hanem északon, Milánóban osztja az igazságot. És a „gonosz” Tano Carridi — Remo Giro- ne személyesíti meg — akit Afrikában kapnak el jelezve, hogy a Polip csápjai már kinyúltak Itáliából. A _ forgatás is ennek megfelelően svájci, osztrák, afrikai es csehszlovákiai helyszíneken zajlik. Alain Delon megnyitotta 50 hektáros, falakkal körülvett birodalmának kapuját és a szívét a Paris Match riportere előtt. Az alkalmat voltaképpen az szolgáltatta, hogy a filmsztár-üzletembert mostanában a kései apaság boldogsága veszi körül. Egyéves a kislánya, Anouchka és megtalálta az ideális asszonyt és anyát Rosalie, egy manöken személyében. A riporter a zárkózottság, a magányosság indoklását is kérdezte a színésztől. íme, a korántsem szokványos válasz: „Az ember egyedül születik, egyedül él, és egyedül hal meg. Ez közhely ugyan, de kegyetlenül igaz. Egyedül nőttem fel, szerelemgyerek voltam, aztán meg elvált szülők gyenneke. A kollégiumban is egyedül voltam, magányos voltam a hadseregben is. A magányosság majdhogynem természetes állapot volt a számomra. Az ember nem is tudja, hogy minek nevezze ezt az állapotot. Bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy egyáltalán rádöbbenjen, mit is jelent. Aztán később ennek a tudatában él. Meg vagyok győződve arról, hogy a sorsunk a születésünkkor elrendeltetett. Ha van valami nemes a magányosságban, akkor én ezt az állatoktól tanultam. Amikor magukra hagyom a kutyáimat, kiolvasható a szemükből a magányosság. Egyébként mellettük fognak majd eltemetni, itt a kertben, a nagy fák között. És ehhez már meg is tettem a szükséges intézkedéseket.” Kutyákról szólva, az újságíró fontosnak tartja közölni, hogy Alain Delon többfajta kutyával veszi körül magát, de a látogató számára nem ez a lényeges, hanem az, hogy vannak nappali és éjszakai kutyák. Delon instrukciója szerint: „Ha a barátaim itt alszanak a vendégházban, megkérem őket, hogy 8 óra előtt ne lépjenek ki, mert akkor zárjuk be az éjszakai kutyákat.” A Szentatya megbocsátott Ali Agca az érdeklődés előterébe került most, hogy II. János Pál ismét ugyanannak a kórháznak a lakója, ahová a török merénylő lövései után szállították, 1981. május 13-án. Agca, amint tudomást szerzett a pápa betegségéről, azonnal fontosnak tartotta, hogy dél-olaszországi börtönéből mielőbbi gyógyulást kívánjon. Nyilván ez a gesztus késztette a római televíziót, beszélőre kérte a rabot. A riporter, érzelmileg is alkalmasnak vélte a pillanatot, hogy tudniillik beteg a pápa, Agca egykori áldozata, megkérdezte, hogy végül is kinek a számlájára dolgozott 11 évvel ezelőtt? „Néhány napja olvastam: a KGB irattárában találtak egy, a ’70-es évekből származó dokumentumot, amely úgy rendelkezik, hogy el kell pusztítani a szovjet birodalom minden ellenségét. És a pápa ezeknek az egyike volt” — hangzott a lakonikus válasz. Az olasz tv, az alkalom kapcsán ismét bemutatta azt a rövid riportfilmet, ami II. János Pál börtönlátogatásakor készült, s amikor négyszemközt beszélt merénylőjével. A film a társalgás szövegét természetesen nem rögzíthette, ezért többen szerették volna a főszereplők szájmozgásáról leolvasni beszélgetésük témáját. Mivel ez akkor sikertelen volt, most magát Agcát kérdezték, hogy miről beszélt a pápával. „A vallásról beszéltünk. A fatimai titokról. A pápa ugyanis meg van győződve afelől, hogy megmenekülése e titokkal hozható összefüggésbe. A merényletről egyetlen szó sem esett. A pápa nem érdeklődött felőle, én pedig nem akartam erről az ügyről beszélni. Jó egészséget kívántam neki”. Bocsánatot kért tőle akkor?—tudakolta a tévériporter. „Igen, bocsánatot kértem, és a Szentatya megbocsátott.” (MTI-Press)
