Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-27 / 176. szám
KÖRNYEZETÜNK ÍGY LÁTJA EGY AMATŐR TERMÉSZETBÚVÁR FÖLDINDULÁS BUGACON A Holt-Tisza gyilkosai Ma sem tudják még, hogy ki lesz a gazda! Javában tart a nagy, bugaci ha- tárpör! Az érdekelteknek — az ön- kormányzatoknak, szövetkezeti tagoknak, vendéglátósoknak — nem könnyű eligazodni a parlamentben hozott legújabb törvények paragrafusai között. Átalakulás, vagyonnevesítés, felszámolás, csőd, kárpótlás, természetvédelem! Nincs ma olyan fórum, amely segítene igazságot tenne az egykori kecskeméti pusztán, amely hazánk egyik legvonzóbb idegen- forgalmi központja is. Ez az évek óta tartó gazdakeresés veszélyezteti-e Bugacpuszta természeti értékeit? ;— kérdeztük dr. Tölgyesi Istvántól, a Kiskunsági Nemzeti Park helyettes igazgatójától. — Bugaccal mindig baj van! — mondja a KNP alapító munkatársa. — Évtizedekig a Vörös Hadsereg harci egységei és kóborló szabadcsapatai adták föl a leckét a természetvédelem munkatársainak. A gyakorlóterekről „kiszabadult” lövegek tüzeket okoztak az ősborókásban, a környező erdőkben. Az alkalmi gázolajeladások csurgalékhelyei ma is látszanak a sérült pusztán. Most a privatizáció okoz problémát... — A törvények egyértelműen kimondják: a rezervátumok földje az államé, amelyet — Bugac esetében — a Kiskunsági Nemzeti Park felügyeletére bízott. — Ez valóban így van. Mi leszünk majd Bugac gazdái, de mielőtt intézkedni kezdenének, jó lenne tudni: a csődbejutott, az éppen átalakuló és felszámolás alatt lévő félegyházi Zöldmező Tsz-től ki örökli majd a gulyát és a ménest? Kik lesznek gazdái az üdülő- és a lakatlan tanyáknak, a csárdáknak, a szállodáknak? Közben ugyanis megindul majd a kárpótlás is Bu- gacpusztán. É jó hiríí, infrastruktúrával aránylag jól ellátott, elsősorban a természetvédelem és az idegenforgalom érdekeit szolgáló szórványtelepülésen külön állami felügyelettel kellene érvényt szerezni a törvényeknek. Nagy kár lenne, ha a tsz adósságainak fejében elhajtanák a szürkegulyát, eladnák e ménes legértékesebb te- nyészlovait, levágnák a mangalicákat. — A jelenlegi, bizonytalan helyzetben védtelen puszta? — A KNP kollektívája folyamatosan dolgozik. Nap mint nap járjuk a pusztát, ellenőrizzük a pusztai idegenforgalom útvonalait. Védjük azt, amit ránk bíztak. De ha az átalakulási folyamatok felgyorsulhatnának, ha véget érne a bugaci határpör, már a fejlesztés lehetőségeit tervezhetnénk. Az új helyzetben számos új kérdésre kell majd választ adni: miként dolgozhatnak együtt zavar nélkül, egymás érdekeire figyelve a természet- védők és vendégfogadók. Remélem, a jövő szezonra már megoldódhatnak a problémák .. . F. P. J. • Vendégváró bugaci tanya — ki lesz az igazi gazda? • Öreg horgász az alpári Holt-Tiszán. Akkor marad ilyen szép, ha vigyázunk rá! (PN-archív) M egyénk egyik legszebb, természeti értékeit tekintve legértékesebb térsége az alpári Holt-Tisza környéke, Sajnos azonban erről nem mindenkinek van tudomása. Az egykori folyószakasz fölfedezői közül többen is elfelejtkeznek a felelősségről: ezt a vidéket a jövő generációk is meg szeretnék ismerni. Érdemes lenne tehát vigyázni rá! A tizenhárom kilométer hosszú állóvíz mentén a réten és a nádasokban igen értékes védett madárfajták élnek. Mindkét parton jó horgászhelyek vannak. A napokban felkereste szerkesztőségünket Farkas Gábor György, az Alpár környéki vizek barátja, lelkes amatőr természetbúvár, aki hétvégenként — társaival együtt —- ld- kerekezik Kecskemétről Alpárra. Spbad idejében a madarak mozgását, a növényzet alakulását figyeli. — Most már szólnom kell, nem várhatok tovább — mondta kétség- beesetten. — Fel kell emelnem a sza-«» vám és a Környezetünk rovat segítségét kell kémem. Addig volt jó, amíg a horgászok és az üdülők békén hagyták a vidéket. Amíg nem rohanták le a partokat: a Piroska-kanyar- nak nevezett szakasz horgászhelyeit. Az iszonyatos mennyiségű hátrahagyott szemét láttán felfordul az ember gyomra. A vízen pedig a motorcsónakok az urak ... — Ön szerint tehát ki kellene ebru- dalni az embereket a Piroska-kanyar környékéről? — Szó sincs erről. A természetvédelem, a horgászat és a halászat normálisan összeférne. Motorcsónakok azonban nem idevalók. Törvény írja elő, hogy a védett madarak költő- és tartózkodási helyeit tilos háborgatni. Szörnyű látvány, amikor egy-két motorizált barbár őrült sebességgel végigszáguld ezen a viszonylag rövid szakaszon, nem kímélve sem embert, sem állatot. Motorokból származó olajfolt gyakori látvány. A hullámverés megkeseríti a csendre és nyugalmas fürdőzésre vágyók életét. Nem is beszélve a halpusztulásról! A nagy teljesítményű csónakmotorok okozta rezonancia az úszók dobhártyáját szaggatja. A felkavart víz koszos és kellemetlen, a megbolygatott iszapból hatalmas tömegű baktériumot aktivizál. Erős a fertőzésveszély. — Ha kitiltanák a motorosokat, rend lenne? — Jobb lenne! De nemcsak ez a baj. A holtág vizével rablógazdálkodás folyik. Öntözés miatt ívási időszakban mintegy fél méterrel csökkentették a holtág vízszintjét. Ikrák milliárdjai kerültek szárazra. Elmosolyodunk, amikor jön a halőr, felhívja a figyelmünket a tilalmi idők betartására. Mit ártunk mi és mit a vízügyi szervek? — A tavaszi aszály miatt öntözni kellett! — Igen, de miért nem a jóval gazdagabb tartalékokkal bíró élő Tiszából hozták a vizet. A Medárd-napi $6ők utáfi,.amikor a Tisza vfzszintje magasabb volt, egyszerűen csak a zsilipet kellett volna megnyitni. De más gond is van. A jó horgászhelyekhez vezető utak eső után járhatatlanok. A járművek a gabona-, a lucerna és a kukoricatáblákat tapossák. Ilyen gazdagok vagyunk? — Ön már évek óta tanulmányozza ezt a vidéket, mit tanácsol? — Egyszerű a válasz: helyezzék védelem alá ezt a holtágat. A Piros- ka-szigetet pedig — amely csak csónakkal közelíthető meg—szigorúan védetté kellene nyilvánítani. Sajnos, mindeddig hiába próbálta ezt elérni a hivatásos és az amatőr természet- védők serege. Ma még szabadon garázdálkodhatnak a Holt-Tisza gyilkosai ... * Szívesen adtunk teret Farkas Gábor György panaszának, szivesen fogadnánk az illetékesek véleményét is arról: mi lesz az alpári Holt-Tisza sorsa? Farkas P. József • A pusztaötös. Ki szervezi Bugacpuszta mindennapjait, ha végképp a lovak közé dobják a gyeplőt. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Mi történt Rióban? Érdeklődéssel olvastam legutóbbi összeállításukban a riói világkonferenciáról írt lelkendező sorokat. A magyar napi- és hetilapok is lelkesedtek a fesztivál eredményeit elemezve. Én és az általam vezetett zöldklub tagjai nem vagyunk ilyen optimisták. Mi történt Rióban? Sokan összejöttek, sokat beszéltek, sokat ünnepeltek: az eredmény néhány, általánosságban megfogalmazott állásfoglalás, semmi egyéb. A riói nyilatkozat szerint „A fejlett országok elismerik azt a felelősséget, amit a fenntartható fejlődés nemzetközi törekvéseiben viselnek, tekintettel azokra a terhelésekre, amelyeket társadalmaik a globális környezetre kifejtenek és a technológiákra, valamint pénzügyi forrásokra, amelyekkel rendelkeznek.” Ez a ?e, i azonban nem azonos a fejlődő országok kézzelfogható megsegítésével. Az Egyesült Álla- mok eppen a pénzügyi támogatások kötelezettségvállalása miatt nem irta alá az egyik fontos ok- jPí^yt; Az is igaz ellenben, hogy a tejlodo országok egy része viszont nem hajlandó vállalni a támogatások felhasználásának külső ellenőrzését. A nagy gazdasági érdek- csoportok egy része fenyegetve érzi magát a környezetvédelem erőteljesebb és radikálisabb érvényesülésétől. A szén-dioxid-kibocsátás és általában a légkörszennyezés szigorú korlátozása — amely szerződéshez hazánk is csatlakozott — a szenes lobby érdekeit sérti. A kemikáliák főképp mezőgazdasági felhasználásának mérséklése a vegyipari világcégek fejlődését veszélyezteti, nem is szólva az energiaipart korlátozó intézkedésekről. A nagyok a világcégek, pénzügyi lobbyk ellen az államok vezetői sem léphetnek föl drasztikusan: miből lenne pénzük a környezet- és a természetvédelmi intézkedésekre. Talán a zöldmozgalmak finanszíroznák a nagy környezetvédő demonstrációk szervezését? Bánkúti Gábor Baja KIRÁNDULÁS ERDŐN-MEZŐN A szépítő vedlés Kedves „Környezetünk” rovat; erdőn-mezőn barangolva már több alkalommal is találtam levetett kígyóbőrt. Érdekelne, hogy az állatkák miként szabadulnak meg feslett gúnyájuktól? Mikor és miért vedlenek? (Kékesi Kinga, Kiskun- majsa, 7. osztályos általános iskolai tanuló, a Zöldike szakkör tagja.) Olvasónk kérdésére az ismert szakírótól Schmidt Egontól kértünk választ. A kígyók és a gyíkok időről időre megújítják a bőrüket. A fiatal példányok, amelyek még gyors növekedésben vannak, ^gyakrabban, az idősebb, kifejlett példányok ritkábban vedlenek. A tojásból kelő fajok — az erdei, a haragos vagy a kockás sikló fiataljai hét-tíz napos korukban vedlenek először, míg az elevenszülők (a Bugacon is jól ismert) viperák a világra jöttük után gyorsan cserélik a bőrüket. A kígyónak elsősorban testének a növekedése miatt kell vedlenie, ha a régi bőr már szűknek bizonyul. Kinőtte — meg kell újítani. A folyamat nem érinti a pikkelyeket, csak az azokat fedő, elszarusodott, vékony felhámréteget, s amikor a kígyó megszabadult a régi bőrétől, . a teste csillogóan szép, mintha kifényezték volna. Maga a vedlés néha egyáltalán nem könnyű művelet. A kígyók általában egészben vetik le a bőrüket, ami a feji résztől kiindulva, kifordulva válik le róluk. Az állat először szikladarabokhoz, fatörzshöz, görcsös ágakhoz dörzsöli szájszéleit, s amikor a bőr megreped, a kövek, sziklák, ágak közé csúszik, hogy azoknak a segítségével lehúzza, ledörzsölje azt magáról. A régi és az új felhám között, úgynevezett exuviális nyirok képződik — ez akadályozza meg, hogy a két réteg egymáshoz tapadjon, s ez teszi lehetővé hogy az elhasználódott felső réteget a kígyó akadály nélkül lefejthesse. A vedlés előtt a kígyók szeme néhány napra elhomályosodik, s az állat rosszul lát. Nem szivesen mozog, lehetőleg valamilyen nedves helyen pihen. A kígyókkal ellentétben a gyíkok bőre nem egészben, hanem apró cafatokban vedlik le. Ezt a folyamatot, az állatkák hátsó lábaik kaparó-vakaró mozdulataival siettetik. A gyíkok bőrmaradványai szinte láthatatlanokká válnak az avarban. A kirándulások alkalmával talált kígyóbőrt azonban érdemes hazavinni, mert megfelelő könyv birtokában meghatározható az állat faja, a pikkelylenyomatok alakja és elhelyezkedése alapján. Szerkeszti: Farkas P. József Walter Péter felvételei A Cousteau-csoport Gemenc megmentéséért • A Cousteau-csoportot megidézte Gemenc szépsége. Már az indulásnál átutaltak 15 ezer dollárt. A Duna-film forgatásakor született a Gemenc megmentéséért munkálkodó aktivisták és a Cousteau-csoport barátsága. Szerencsére a természetvédelmi film utolsó képkockáinak elkészülte után sem szakadt meg a kapcsolat. Az egész világon jól ismert, nagyrabecsült szakértői csoport azóta is rendszeres vendége a Gemenci Tájvédelmi Körzetnek. A magyar tudósokkal és amatőr természetbúvárokkal közösen nagy ívű terven dolgoznak. A cél: Gemenc megmentése. A Környezetünk rovat kérdéseire dr. Zsuffa István kandidátus, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola bajai vízgazdálkodási intézetének tanára válaszolt. — Az Idén már kétszer jártak Baján a Cousteau-csoport kutatói. Minek köszönhető ez a kitüntető érdeklődés? — A Cousteau-munkacsopor- tot megigézte ez a gemenci táj. A közösség tagjai elhatározták, hogy felelősséget vállalnak e vidék rehabilitációjáért is. Mindent megtesznek, hogy Európa és az egész világ felfigyeljen az ártéri erdőkben megbúvó pótolhatatlan kincsre: a gazdag nö- _ vény- és állatvilágra. Tesznek érte, hogy nemzetközi segítséggel meg lehessen menteni az értékes vidéket. . . — Milyen főbb problémákkal kell szembenézni? A gemenci hullámtér a Duna vízszintjének a fokozatos süllyedése miatt kiszárad. Ez nem kívánt következménye a folyamszabályozásnak. A munkák során elsőbbséget élvezett a jeges árvízkatasztrófák elhárítása.. Kilenc falu, negyvenezer ember örülhet ennek. Természetes azonban, hogy a felszabadításnak káros következményei is lettek. Az ökoszisztéma átalakult. Most jött el az ideje, hogy a folyószabályozási művek továbbfejlesztésével, állandó karbantartásával, felújításával segítsünk a problémák megoldásánál. A jéglevonulás és a hajózás zavartalan legyen, s mindezekkel együtt a mellékág vízcseréjét, vízgazdálkodását is segiteni tudjuk. Közismert, hogy az árhullámok már nem újítják meg szabályos időközönként Gemenc élettartalékát. Az árutánpótlás a Keselyűsi Sió-zsilip felvizéből — egy átkötőcsatornával — pótolható. Konkrét terv van rá, hogy lehet igen olcsón megoldani ezt a feltöltést. — Mit segíthet e nagy terv megvalósításánál a Cousteau- csoport? — Az ilyen jellegű beavatkozásokat sok-sok vizsgálatnak kell megelőznie. A kutatás pedig nem olcsó dolog. Jól jött, amikor francia, illetve holland barátainktól megkaptuk a feltárások terveit. Tájékoztattak arról is, hogy mindehhez 15 ezer dollárt átutaltak a számunkra ... Ez a pénz majd arra lesz jó, hogy strasbourgi és a lyoni egyetemmel közösen, a bajai vízgazdálkodási intézet kutatói egy tartalmas projektet tudjanak elkészíteni. Égy pályázatot az Európai Fejlesztési és Rekonstrukciós Bank által kiírt támogatásokra. Tekintettel arra, hogy Cousteau Franciaország legnépszerűbb embere, a két rangos európai egyetem mellett nem marad le a budapesti műszaki egyetem sem -— amely szintén társult tagja a vállalkozásunknak — remélhetjük a támogatást. — Tehát nemcsak a tervezést, de a kivitelezést is külföldi pénzből lehetne finanszírozni... — A nálunk járt rangos európai ökológiai tudóscsoport vezetője, Fransoa Sarano professzor elmondta: ezt a rekonstrukciót a nagy európai projektek közé szeretnék illeszteni. Minta területe lenne az európai folyók hullámtereinek a revitalizációjához. Eddig a jugoszláviai Kopácsi-rét ^ volt kijelölve egy ilyen demonst- ratív'Te/újításra. De jól ismerjük a terület szomrú sorsát, úgyhogy kényszerűen is Gemencre összpontosít a tudományos világ .. . — Úgy gondolom, hogy nem lesz elég mindehhez a vízügyi és a természetvédelmi szakemberek támogatását megnyerni... — Sok-sok egyeztetésre van még szükség. Az erdőgazdálkodókkal, a horgászokkal és a halászokkal is el kell fogadtatnunk a terveket. Azt gondolom, hogy a gemenci hétvégiház-tulajdono- sokkal lesz a legnehezebb csatánk. A bódék, a házacskák ugyanis elcsúfítják a remek környezetet. — Időnként úgy tűnik, hogy a franciáknak, a hollandoknak, a németeknek fontosabb ez a Ge- menc-ügy, mint az itt élőknek. — Nagy az érdeklődés. Számtalan tanulmány, cikk jelenik meg a nyugati sajtóban a térség megmentésének lehetőségeiről, terveiről. Azt azonban nem mondanám, hogy például itt a főiskolán vagy a bajai önkormányzatnál nem tartanák fontosnak ezt. Hiszen évtizedek óta asztalon van ez a téma. Az más kérdés, hogy Magyarország nem tartozik a gazdag országok közé. Nem jut elég pénz a természetvédelmi beruházásokra. Még szerencse, hogy a gazdagok is magukénak tudják az ügyünket. Fizetnek, ha értelmét látják. De csak akkor. Ezt már tapasztaltuk sokszor. Farkas P. József Nemzetközi környezetvédelmi egyezményhez csatlakozott Magyarország Több mint 20 ország — köztük Magyarország — írta alá Helsinkiben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága két környezetvédelmi egyezményét. „Az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól", illetve a „határvizek és nemzetközi tavak védelméről és használatáról” kötött egyezményeket hazánk nevében, a kormány felhatalmazása alapján Jávorszky Béla rendkívüli és meghatalmazott nagykövet látta el kézjegyével a finn fővárosban. Az aláíró országok vállalják, hogy informálják egymást, egymás lakosságát a veszélyes üzemekről, anyagokról, lehetséges vízszennyezésekről. A lakossággal ismertetni kell, ha a szomszédos országok közelében veszélyes üzem, létesítmény működik. Az aláíró országoknak bizonyos meghatározó tevékenységeknél, veszélyes anyagoknál részletes nyilvántartást szükséges vezetni. Nagyobb figyelmet fordítanak a szennyezések elkerülésére, összehangolt intézkedési terveket dolgoznak ki a válsághelyzetekre. Magyarország részére rendkívül fontos a határokon túli vízszennyezés csökkentése, hiszen vizeink szinte teljes egészében a határokon kívülről érkeznek.
