Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-27 / 176. szám

OLIMPIA ’92 1992. július 27., 5. oldal Pazar megnyitó az olimpiai stadionban • Antonio Rebollo, 37 éves moz­gássérült íjász lőtte ki a fáklyáról meggyújtott nyílvesszőt, amely fel- lobbantotta az olimpiai lángot. T öbbszöri próbálkozás után 1986-ban sikerült az Barce­lonának, ami csak keveseknek: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a katalán fővárosnak ítélte a nyári ötkarikás játékok rendezési jo­gát. Szombaton este a régi álom­ból valóság lett, a Barcelona Gellért-hegyének számító Mont- juic-hegy olimpiai stadionjában, 65 ezer néző előtt, fellobbant a láng, a XXV. nyári olimpia lángja. Mielőtt azonban erre sor ke­rült volna, Barcelonában már megkezdődött az ünnep: az olimpiai lángot váró katalánok ezrei a város utcáin köszöntöt­ték az olimpia nyitónapját, tán­coltak, énekeltek a város közte­rein, s zászlólobogtatással üdvö­zölték az olimpiai láng hordozó­it. A szigorú menetrendnek meg­felelően először a megnyitóün­nepség „előtörténete” zajlott. Ember-virágok, különleges, sár- ga-kék-piros színű „gumiembe­rek” masíroztak be, majd fel­csendült a „Barcelona”, az a dal, amelyet az azóta AIDS-ben el­hunyt Freddie Mercury énekelt közösen a híres spanyol operis- tával, Montserrat Caballéval le­mezre, még az olimpia nyitánya előtt egy csapásra világszerte népszerűvé téve. Ágyúdörgéssze- rű dobpergésre számoltak vissza ezután 25-ről, a negyedszáznyi újkori olimpiára emlékeztetve. Később sárga gyerek-madarak robogtak be a stadionba, s a mát bent levő szereplőkkel együtt pompás élőképet, bravú­ros táncjelenetet varázsoltak elő. Tömött, 65 ezres nézőtér előtt a stadion közepén fiatalok élőképe „rajzolta” a kék drapériával be­vont gyepre a „Hola” szót, ami üdvözlést, köszöntést, afféle szervuszt jelent. Ezután a barce­lonai olimpiai játékok emblémá­ját formázták meg a kék ruhába öltözött lányok és fiúk. Öt perc­cel nyolc után bevonult a spa­nyol uralkodócsalád, élén János Károly királlyal, felcsendült a katalán és a spanyol himnusz, felvonták Katalónia, Barcelona és Spanyolország lobogóját. A király vendégeként több tucat állam- és kormányfő foglalt he­lyet a díszpáholyban, köztük Göncz Árpád, a Magyar Köztár­saság elnöke. Közben színes ködgyertyák gyulladtak, s igen­csak tökéletesen időzítve, színes füstcsíkot húzva maguk után, vadászrepülőgépek suhantak át a stadion fölött. Amíg olyan világhírű opera­énekesek, mint Jose Carreras és Montserrat Caballe bűvölték el hangjukkal a közönséget, a „gyepen” táncot jártak, majd az olimpiai ötkarikát jelenítették meg az élőkép résztvevői. Fel­röppentek a békét jelképező ga­lambok, ősi muzsikát, mai zenét játszó, korhű viseletben felvonu­ló zenekarok árasztották el a te­repet. Negyed kilenckor a világhirű tenorista, Placido Domingo éne­kelt, majd Cristina Hoyos lova­golt az arénába, hogy azután a központi színpadon flamencót táncoló csoporthoz csatlakozva szólótánccal kápráztassa el a kö­zönséget. Nem sokkal fél kilenc előtt a spanyolok világhírű dala, a Granada hangzott fel Alfredo Kraus előadásában. A műsorrész lezárásaként a „La Fura” elnevezésű tánccso­port tagjai a hullámzó Földközi­tengert szimbolizálták, miközben galyarabok hajtotta hajó haladt at a „vízen”, ezer veszély köze­pette. Tíz perccel kilenc előtt kezdő­dött a „sportos rész”, a verseny­zői küldöttségek bevonulása, a hagyományoknak megfelelően görögökkel az élen. Az olimpia főszereplőinek so­rában, a 172 ország közül 73.- kent, 21.24 órakor természetesen Ünnepélyes pillanat: megérkezett a stadionba az olimpiai lobogó. ott vonultak a magyarok is, hat sportvezető és 107 versenyző ha­ladt a zászlót vivő, világbajnok birkózó Komáromi Tibor mö­gött. A férfiak terrakotta öltöny­ben, a hölgyek barackszínű blé­zerben, kék szoknyában pom­páztak. A vasárnap már szerep­lésüket megkezdett öttusázók nem vonultak fel, ugyanígy a már versenynyitányra összponto­sító úszók és sportlövők nagy része is itteni otthonában, a té­véképernyőn figyelte az ünnepsé­get. Figyelmes operatőrök a jelen levő állami vezetőket kapták len­csevégre, amikor az érintett or­szág csapata vonult be a stadi­onba. így Göncz Árpádon kívül látni lehetett többek között Fidel Castro kubai államfőt, Francois Mitterrand francia elnököt. A felvonulók között volt az utolsó pillanatban olimpiai részt­vevőnek megszavazott Bosznia- Hercegovina , küldöttsége. A Független Államok Közössé­gének egyesített csapata az olim­piai zászló, alatt vonult. Az Egyesült Államok csapatában ott volt az ezúttal csak távolug­rásban rajthoz álló, hatszoros olimpiai bajnok Carl Lewis. A felvonulást ezúttal is a házi­gazdák — 22.02 órakor érkező — küldöttsége zárta. Lobogóju­kat a királyi pár fia, Fülöp her­ceg, aki vitorlásversenyző, vitte. Tíz óra tíz perckor Pasqual Maragall, Barcelona polgármes­tere, egyben az olimpia szervező- bizottságának elnöke üdvözölte a XXV. nyári olimpia vendégeit. Ezután Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság spanyol, még pontosabban kata­lán elnöke lépett a mikrofonhoz. A világ első számú olimpiai sportvezetője időhatárok közé szorított beszédét spanyol, kata­lán és angol nyelven mondta el. A beszédek elhangzása után, 22.20-kor János Károly király hivatalosan megnyitotta az olim­piai játékokat. Csaknem sötétbe borult a sta­dion, amikor behozták az olim­piai zászlót, útját „aláfestésként” Agnes Baltsa görög szopránéne­kesnő hangja kísérte. Ezután Alfredo Kraus katalán, spanyol és francia nyelven elénekelte az olimpiai himnuszt. Fél tizenegy után öt perccel beérkezett a stadionba az olim­piai fáklya, amelyet két spanyol sportoló, a volt kenus, három­szoros olimpiai érmes, 39 éves Herminio Menendez Rodrigo ho­zott, tőle a 33 esztendős kosár­labdázó, Juan Antonio San Epi- fanio vett át. Ezután Antonio Rebollo, 37 éves mozgássérült íjász lőtte ki a fáklyáról meg­gyújtott nyílveszőt, amellyel fel- lobbantotta a lángot. A vessző 23 métert repült, mire a kandelá­berben célhoz ért. Végül a sportolók nevében Luis Doreste, 31 éves kerékpár­versenyző, a bírók nevében pe­dig az 55 éves Eugeni Arencio, vízilabda-játékvezető mondta el az esküt. Záróakkordként a sportolók fejük fölött hatalmas méretű ötkarikás lobogót feszí­tettek ki. A megnyitóünnepséget látvá­nyos show-műsor, nagyszabású operakoncert és tűzijáték zárta. Carl Lewis kalapot emel a spanyolok előtt, vajon viszono/.zák-e majd ezt a gesztust az eredményei alapján? 0 Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság spanyol (katalán) elnöke spanyol, katalán és angol nyelven köszöntötte a világ sportolóit. Luis Doreste, a spanyolok 31 éves kerékpárversenyzője mondta el az olimpiai esküt. Az olimpiai láng meggyújtói Hagyomány már — 1936 óta —, hogy a játékokon az olimpiára érkező staféta utolsó tagja a stadi­onban elhelyezett kandeláberben meggyújtja az olimpiai „lángot”, amely a zárónapig ég. Akik eddig ezt a megtisztelő fel­adatot kapták, a következők: atléta atléta atléta lovas atlétika atléta atléta atléta atléta tornász atléta kosárlabdázó atléta atléta íjász 1936 Berlin 1948 London 1952 Helsinki 1956 Stockholm Melbourne 1960 Róma 1964 Tokió 1968 Mexikóváros 1972 München 1976 Montreal 1980 Moszkva 1984 Los Angeles 1988 Szöul 1992 Barcelona Fritz Schilgen John Mark Paavo Nurmi Hans Wikne Ronald Clarke Giancarlo Peris Yoshinori Sakai Norma Sotela Günther Zahn Sandra Henderson Stephane Pretöntaine Szergej Bjclov Rafer Johnson Lim Chin Ac Antonio Rebollo Magyarország 14 arany? Bár még alig kezdődtek el a bar­celonai olirrtpiai játékok, a DPA német hírügynökség az érmek „előzetes elosztására” vállalko­zott. Huszonnyolc év után ismét egységes német csapat vesz részt az olimpián, s a szakírók ettől a gár­dától nem kevesebb, mint 123 ér­met várnak. A DPA úgy véli, hogy négy sportágban — kerékpár, eve­zés, kajak-kenu és lovaglás — egyértelműen Németország az el­sőszámú favorit. Megemlíti, hogy Szöulban a volt NDK 102 (37, 35, 30), a volt NSZK pedig 40 (11, 14, 15) olimpiai medált szerzett. A DPÄ prognózisa szerint a legsi­keresebben az Egyesült Államok vá­logatottja szerepel majd, megelőzve az Egyesített Csapatot. Az előrejelzés úgy véli, előkelő helyen fognak végez­ni az éremtáblázaton még a kínai és magyar sportolók, valamint az utób­bi két olimpiát kihagyó kubaiak is. íme az éremtáblazat élcsoportja a DPA jóslása szerint: ARANY EZÜST BRONZ 1. Egyesült Államok 44 35 30 2. Egyesített Csapat 43 48 32 3. Németország 34 36 53 4. Kína 14 9 14 5. Magyarország 14 6 10 6. Kuba 12 7 10 7. Olaszország 10 12 8 8. Franciaország 8 10 12 9. Spanyolország 7 6 4 1(1. Anglia 6 10 10 Latinyina, Nurmi előtt — „Ali bácsi” tizedik! Minden idők összes olimpiai játékát, a nyári, valamint téli öt­karikás rendezvényeket is össze­gezve a szovjetek egykori nagysze­rű tornásznője, Larissza Latinyina vezeti az „all time" medálgyűjtők rangsorát. Teljesítménye nem mindennapit Összesen IS ötkari­kás dobogós helyezésre büszke. Őt követi a finnek legendás „futó­gépe”, Paavo tyurmi. Hozzá ha­sonlóan kilenc bajnoki aranyér­met söpört be az amerikai úszófe- nomén, a nem is olyan régen a visszatérés gondolatával kacérko­dó, újra vízre szálló Mark Spitz, aki harmadik e listán. A magyar sportélet nagyjai kö­zül Gerevich Áladár foglalja el az igen előkelő tizedik helyet. Á néhai kardozó „nagymester” 1932 és I960 között 7 arany-, 1 ezüst-, és 2 bronzéremmel írta be a nevét a sport históriás aranykönyvébe. Érdekes adatok az olimpiáról Több mint 400 ezer vendéget várnak a katalán fővárosba, közü­lük 120 ezren a Samaranch elnök által sokszor emlegetett „olimpiai családba” tartoznak. A versenyek zavartalan lebonyolításában 35 ezer önkéntes segít, a biztonsági erők létszáma meghaladja a 45 ezer főt. Csak közlekedési rendőr­ből mintegy 2500-an teljesítenek szolgálatot. A központi olimpiai falun kívül Seu d’Urgell-ben 194, Banyolesben 916 olimpiai résztve­vő kapott szállást. Nem kizárólag a magyar úszók és öttusázók lak­nak a falvakon kívül: összesen 396 sportoló és sportvezető különböző szállodákból indul a versenyekre. A szervezőbizottság, a COOB 1691 éremgarnitúrát készíttetett, továbbá több tartaléksorozatot is rendeltek, gondolva a holtverse­nyekre. Az olimpiáról tudósító elektronikus sajtó munkatársai­nak létszáma 6885 fő, míg a nyom­tatott médiáktól 4501 kolléga je­lentkezését fogadták el. A 41 sajtó­alközpontban (a versenyek színhe­lyén) több mint 9000 televíziós ké­szüléket helyeztek el, hogy az új­ságírók a többi sportág eseményeit is figyelemmel kísérhessék. Az olimpia sajtóközpontja 51 134 négyzetméteren helyezkedik el, 2479 lámpa világítja meg, és a tudó­sítások továbbítására csak az épü­letben 14 709 méter kábel szolgál. A legdrágább belépőjegyet 46 ezer pesetáért (kb. 460 dollár) a megnyitóünnepségre bocsátották ki. Az olimpia alatt 525 magán­jacht horgonyoz a kikötőben, tu­lajdonosaik lakásként használják valamennyit. Ezeken kívül még 15 kisebb-nagyobb luxushajó is moz­góhotelként szolgál. Az olimpiai lángot 9661 futó vit­te összesen 5940 kilométeren ke­resztül spanyol földön — közben 642 helységet érintett —, mielőtt az a barcelonai olimpia stadionba ér­kezett volna. Békességet remélnek Négy éve a szöuli olimpia előtti dél-koreai véres diáklázadás tette fel okkal a kérdést: békés lesz-e a sportfesztivál? Az volt! Most Bar­celona is rajtra vár. Szerte a vilá­gon azt taglalják: vajon a baszk szeparatista terrorszervezet, az FT A készül-e valamiféle olyan cse­lekményre, amivel megzavarná a nyári játékokat? , Vélemény akad ilyen is, meg olyan is. Azt tudja a világ, hogy a franciaországi és spanyolországi letartóztatásokat követően gya­korlatilag „lefejezték” az ETA-t, ám a félelem azért ott bújkál a szívekben: lesz-e robbantásos vagy más jellegű, zavart okozó akció a békés sportesemény napjaiban? A rajt előtt a helyi lapokban Ódon Elkorza, San Sebastian, a Baszk­föld fővárosának szocialista pol­gármestere ezt a véleményét han­goztatta: — Robbanthatnak bombát, az ilyesmi könnyű dolog. Csakhogy semmit sem érnek el vele. A világ előtt végképp lejáratnák magukat egy esetleges terrorakcióval. Mindenesetre megnyugtató, hogy a Tour de France országúti kerék­páros körverseny első két, spanyol- országi szakasza során semmiféle rendbontás nem fordult elő. Igaz, figyelmeztetésként a rajt előtt par­koló kocsik borultak lángba, de a sportot, a „pedáltekerést” semmi nem befolyásolta, zavarta később. A Montigalá nevű olimpiai sajtó­faluban dolgozó számtalan lelkes fiatalt faggatva nem lelni ezzel kap­csolatos feszültséget. Úgy érzik, az ETA Barcelonában végképp veze­tés nélküli, ezért azután semmiféle sötét hátsó gondolatot nem forgat­nak fejükben aktivistáik. Az utolsó akciójuk színhelye Madrid volt, június 9-én egy autó­ban elhelyezett bomba 13 embert sebesített meg a járókelők közül. Politikai helyzetelemzők szerint a nyílt konfrontációra nem vállalko­zik az ETA, legalábbis nem direkt próbálkozásokkal. Arról nem is beszélve, hogy a katalán főváros­ban igencsak szigorú a biztonság. Az újságírók olimpiai falujában például nemcsak belépéskor, de a lakóhely elhagyásakor is kemé­nyen ellenőriznek mindent még az esernyőt is átvilágítják, noha persze esőnek nyoma sincs. Hola — üdvözlet, körülbelül ezt fejezi ki a felirat, amellyel a megnyitót követő show-műsor keretében fogadták a spanyolok az olimpia résztvevőit.

Next

/
Thumbnails
Contents