Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-20 / 170. szám

PETŐFI NÉPE Emlékezetes együttlét Elsajátíthatja valaki egy két­hetes tanfolyamon mindazt a tudnivalót, ami az újságíráshoz, lapszerkesztéshez elengedhetet­len? — A kérdés már önmagá­ban is nevetséges. De hát nem is ez volt a célunk, amikor meg­hirdettük tanfolyamunkat, ha­nem az, hogy betekintést adjunk az érdeklődőknek a munkánk­ba, s hogy legalább a műfaji alapismereteket megtanulhassák a résztvevők. Persze nem teljesen önzetlenül tettük mindezt, hanem azzal a nem titkolt reménnyel, hogy né­hány tehetséges, jó tollú ember­re találunk, akiknek írásait a jö­vőben szívesen fogadná a Petőfi Népe és a Kecskeméti Lapok. Ezt az oldalt a résztvevők cik­keinek szenteljük, s döntse el a kedves olvasó, milyen sikerrel járt igyekezetünk. Egy bizonyos: nagyon lelkes, érdeklődő és összetartó csapat dolgozott, tanult szerkesztősé­günkben ezen a két héten. így valószínűleg mindannyiunknak emlékezetes marad ez az együtt­lét. Melyhez hasonlóra, a jövő­ben is szívesen vállalkozunk. Koloh Elek • A Petőfi Népe és a Kecskeméti Lapok újságíró-tanfolyama résztvevőinek egy csoportja. Bal felső saroktól indulva: dr. Farkas László, Gengeliczky László, Kalics Lajos, dr. Szabó Gáborné, Somogyi László, Kiss Béláné, Sitkéi Tamás, Fazekasné Nagy Erzsébet, Sz. Huber Helga, Szira Henrietta, Kürtösi Andrea, Koperniczky Dóra, Büksi Zsuzsa, Martony Klára, Fekete Zsuzsanna, Takács János és Varga Pálné. Csoportvezetők: Borzák Tibor, Koloh Elek. (Fotó: Walter Péter) Utazás a semmibe — oda-vissza 1992. július 20., 5. oldal Budapestre utaztam a kora reg­geli vonattal. Még volt időm bőven az indulásig, hogy a dolgok mene­tén meditáljak. Közel álltam a jegypénztárhoz, így az utazásra vá­ró közönséget szemmel tartva, ku­tattam ismerősök után. Mígnem különös párbeszéd ütötte meg fü­lemet. — Kérek egy jegyet, oda-vissza. — De hová, bácsikám? — így a jegypénztáros. Mire a bácsi: — Hát. oda is, meg vissza is. — Na, de hova akar utazni, bá­tyám? — szólt ki a sorból egy fiatalember. — Az unokámhoz. Tudja, na­gyon rám parancsolt, hogy oda- visszát kérjek.- De bácsikám, hová szóljon az oda-vissza? — így a fiatalem­ber. —; Ejnye, édes fiam. Te is olyan értet len vagy ... Fekete Zsuzsa Jó pihenést, kedves Tábori Nóra! Az élet egy kabaré címmel vidám, zenés műsort láthattak a színházba­rátok a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. Több ki­tűnő művész szerepelt, köztük Tá­bori Nóra. Vele beszélgettem. — Kedves művésznő, kötődik Ön valamilyen szállal Kecskeméthez ? — Sajnos, nem. Az ötvenes években viszont többször fellép­tem itt, a Néphadsereg Színházzal. — A Szeszélyes évszakok című tévéműsorból ismert Juliska—Ma­riska vidám párbeszédet most itt is játszották Máté Erzsivel. Szereti ezt a szerepét? — Nagyon. A tévében népszerű, ezért is játsszuk ezen az egyhóna­pos turnén is. — Sok színész nem haknizik. Pe­dig nekünk, vidékieknek nagy öröm, ha nem kel! a fővárosba utaz­ni egy-egy jó előadásért. — Aki az országban Budapesten kívül nem vállal fellépést, az vagy lusta, vagy túl sok a pénze. Ln szívesen vállalok, mert nekem fon­tos a személyes kapcsolat. Persze, a pénzre is szükségem van.- Mivel tölti az idei nyarat? Ha vége lesz ennek a turnéso­rozatnak, Füreden pihenek, majd. Van ott egy kis házam. Utána pe­dig a nővéremhez utazom, Német­országba. — Jó pihenést, kedves Tábori Nóra! Fazekasné Nagy Erzsébet Szemeseknek áll a világ! Csak nézem a térképet... Állok a térkép előtt és a napok­ban hallott hírecske jut eszembe: Anglia bankjában egy úr 100 évvel ezelőtt 1 fontot helyezett el betét­be. A betét kamatosán kamato­zott, igy 20 év múlva 100, 40 év múlva 1700, mára pedig már 1 mil­lió pár százezer fontra nőtt. A bank felkutatta az örökösö­ket, akik természetesen megörül­tek a nem várt vagyonnak. Bizony, ez nem Magyarországon történt. Ugyanis nálunk Kun Béláék 1919- ben a koronát, mint fizetőeszközt, megbuktatták, tehát az ilyen betét elveszett volna. Ám, ha yalamjlyen csöaa folytán mégis átvészelte vol­na az időt, pengő képében 1946- ban biztos, hogy tönkremegy. Csak nézem a térképet, mi teszi ezt a különbséget? Tálán a földraj­zi hely? Ez is Európa, az is Európa! Övék a tengerek, az óceán szorítá­sában Nyugat-Európa, miénk a Kárpátok által védett Közép- Europa. Vagy az okok a történel­mi múltban keresendők? Véres családi háborúzások mindkét részről, de innen valahogy megszűnik a párhuzam. Nagyokat lépkedve az időben, ők a fél világot a korona gyarmatává teszik, min­ket a fél Európa leigáz. Ők az Euró­pai konfliktusokban következete­sen a gyengébbek mellé állnak, mi mindig a nagyokhoz dörzsölő- dünk. Vesztünkre. Náluk 10 évig a konzervatívok kormányoztak, ná­lunk 40évig az egy párt uralkodott. Ők megújultak, mi megbuktunk. Ott a jövőért dolgoznak, itt a napi létért küzdünk. A forint konvertá- lódik, az életünk devalválódik. Ez is Európa, az is Európa, köz­vetlen légijárattal. Miért nem hasz­nálják? Nem tudom ... Csak állok, és nézem a térképet. Takács János Beszélgetés a börtönpszichológussal A legnagyobb büntetés a szabad­ság elvesztése. Ezeknek az embe­reknek ez elég, további bünhödésre nincs szükségük — vallja dr. Pig- niczki Zsuzsanna, a kecskeméti Re­pülőorvosi Kutatóintézet pszicholó­giai laboratóriumának vezetője, a Bács-Kiskun Megyei Büntetésvég­rehajtási Intézet pszichológusa. — Mióta dolgozol a rácsok vilá­gában és miért ? — Körülbelül egy éve megkér­dezte Csapó József börtönparancs­nok, lenne-e kedvem a rabokkal foglalkozni. Elvállaltam. Érdekes­nek találtam, hogy olyan embere­ken segítsek, akiknek az értékrend­je teljesen felborult. — Milyen problémákkal és kik fordulnak hozzád? — Sokszor csak beszélgetni sze­retnének. A legnagyobb gondjuk a spbadság utáni vágyakozás. Bár többségük nem tudna mit kezdeni a civilizált világban, de.ez legalább tartja bennük a lelket. Önként jön­nek hozzám. Akik nem keresnek, azokhoz én próbálok közeledni. Eleinte szinte belebetegedtem abba, hogy némelyeket megsajnáltam. — Nem félsz tőlük? — Eddig semmiféle zaklatás nem ért, női mivoltomat tisztelik, felnéznek rám, kapaszkodnak be­lém. Magánéletemre nincs kihatás­sal az, amit csinálok. Elég sok ext­rém esettel találkoztam már ah­hoz, hogy ne féljek. — Nem lehet ebbe egy idő után belefásulni? — Van, amikor már fárasztó, de szeretem az embereket, s a ragasz­kodásuk csodálatos érzés. Ezt a hivatást azonban csak olyannak szabad választani, aki kilépve az intézményből, ki tudja zárni magá­ból a benti dolgokat. Sz. Huber Helga Győzött a játék Befejeződött a 9. labdarúgó-EB, amely óriási meglepetésre a dánok győzelmét hozta. A televízió jóvol­tából az összes mérkőzést láthat­tuk, és így joggal elmondhatjuk, hogy a színvonal nagyon felemás volt. Az első két fordulóban többnyi­re gyenge színvonalú mérkőzése- ket játszottak. A csapatok játékán érződött, hogy elsődleges céljuk a biztos védekezés, a támadás csak másodlagos. Ahogy aztán élese­,1 a verseny, a csapatok belejöt­tek a játékba. Különösen a Hol- landia—Németország mérkőzés­ről mondható el ez. A torna legnagyobb csalódá­sát az angol és a francia váloga­tott szolgáltatta. Az angolok, "regha tartalékosak voltak is, feltétlenül jobb játékra képesek. Linekernek sem sikerült a búcsú- zas a válogatottól, hiszen nem tudta megdönteni Bobby Charl­ton válogatottban lőtt 49-es gól­rekordját. A franciák százszázalékosan vé­geztek a selejtezőben. Igazán esé­lyesnek számítottak, de Papinék- nak csak két döntetlenre futotta erejükből. Á tornán új csapatok és új te­hetségek is feltűntek. Svédország bebizonyította, hogy most már őket sem szabad leírni. Thomas Brolin személyében pedig világ- klasszis játékosuk van. A dánok teljesen esélytelenül, beugróként nyerték meg az EB-t. Győzelmük azért is értékes, mert visszahozták a futballba a játékot. Ez tanulság lehet a többi nemzet számára, tud­niillik, hogy a gépies edzésrend­szer helyett valami lazább, játéko­sabb edzésmódszerrel kellene pró­bálkozni. Gömöri Ferenc Vállalkozó és politikus? A kecskeméti kamaraszínházban hetente „szellemközelben” talál­kozhatunk híres politikusokkal. Legutóbb Horn Gyula, azelőtt Pozsgay Imre volt itt a vendég. Vár­hatóan Orbán Viktorral, Hankiss Elemérrel, s több kormányzópárti vezetővel is eszmét cserélhetünk a nyár folyamán. Ki és miért szervezi ezeket a ta­lálkozókat? Kíváncsiságom Villám József vállalkozóhoz vezetett. — Ön vállalkozó. Miért foglal­kozik ilyen intenzíven politikával? — Az igaz, hogy vállalkozó va- yok, de politikával mindig foglal- oztam, mert meggyőződésem, hogy politikának és gazdaságnak valahol találkozni kell. Vallom, hogy sikeres ember ma csak az le­het, aki mindkettővel törődik. — Tudvalévő, hogy Ön elkötelez­te magát az MSZP mellett, s ennek ellenére kormányzópárti politiku­sokat is meghív rendezvényeire ... — Ez természetes, hiszen ezek­nek a rendezvényeknek a célja, hogy Kecskemét érdeklődő polgá­rai megismerjék a különböző pár­tok irányzatait, életközeiben lehes­sen vitatni nézeteiket, személyes kontaktus alakulhasson ki olyan politikusokkal, akiket jószerivel eddig csak a televízióból ismerhet­tünk. — Felvállalt tehát egy újszerű rendezvényt, s ezért anyagi áldoza­tokat is vállalt. Miért ? — Az első szabad választáson az volt a benyomásom, hogy Kecske­mét polgárainak jelentős része nem tudatosan adta le szavazatát. Ép­pen azért szervezem a találkozó­kat, hogy a különböző pártok ál­láspontjait a pro és kontra érvek ütköztetésében ismerjék meg a kecskemétiek. Az egyes találkozá­sok után gondolkozzanak, válja­nak kissé politikussá, oldódjon már fel a jelenlegi fásultság. Ami a dolog anyagi oldalát illeti, vallom, hogy minden vállalkozónak támo­gatni kell a kultúrát, á különböző karitatív szervezeteket. Én a pén­zemet olyan cél érdekében áldo­zom, aminek társadalmi hasznos­ságáról közvetlenül meg vagyok győződve. — Önös cél, netán előretolt válasz­tási kampány nem húzódik meg a rendezvények hátterében?-— A felvetést éppen a meghívott politikusok különböző pártállása és a nyilvánosság záija ki. A viták nyíl­tak, mindenki elmondhatja vélemé­nyét, nem kötelező egyetérteni a po­litikusokkal. Úgy érzem, jó ügyet szolgálok. Bár eddig is telt házban zajlottak a rendezvények, továbbra is vátjuk a kecskemétieket a hetente ismétlődő találkozókra. Kalics Lajos Ok is rabok ... Azt gondolhatnánk, egy börtön­őrnek csudajó élete van. Nincs más dolga, mint fel s le sétálgatni a cellák között és néha gúnyosan odabökni egy-egy keresetlen szót az elítéltnek. Azt gondolhatnánk, ez nem is munka, hiszen mindenki meg tudja tenni, hogy sétálgat a folyosón fess, szürke egyenruhá­ban, vállán AK-gépfegyverrel, csí­pőjén gumibottal és hatlövetű pisztollyal. Semmi gondja nincs, hiszen a legjobb esetben is csak elfárad az egyhangú menetelésben, s ha nem tetszik neki a börtönben ülő ember képe, odasuhint egyet a gumibotjával. Két egészséges láb, egy pár sza­badon vitorlázó szárny, egy bohó- kás fej. Lopva nyíló csőr. Hihetet­lenül kavargó szemek. Egy élettől vibráló test, az életért. Egy térhez és időhöz kötött, abban szabadon szárnyaló ... Madarak. A szem kékje egybe­olvad az ég azúrjával. A szárnyak könnyed lebegésének, a test bárso­nyos röptének eszményi összecsen- gése. Szabadság. Minden isteni te­remtménynek, a természet minden állampolgárának eredeti és törvé­nyes joga. Két sorvadó láb. Egy pár elme­télt szárny. Kavargó fej. Csőr. Sze­mek. Genetikai örökségek. Bánat­tal teli gyomor. A szemekben a Aligha gondolunk arra, hogy a börtönőrök is emberek, akik érez­nek, akiknek van lelkiviláguk. Ott, a börtön homályos, rideg folyosó­ján sétálni és figyelni órákon át, nem leányálom. Nem csaphatnak oda, amikor nekik tetszik, hiszen elsődleges feladatuk az elítéltek vé­delme és nem a saját személyük védelme. Kötélidegek kellenek ehhez. Ők is rabok ... Bezárva egy folyosó­ra, szinte az elítéltek közé. Nehéz, kimerítő munka ez. Kimerítő testi- leg-lelkileg. Nem irigylésre méltóak. Büksi Zsuzsanna hiány kongása. Töredező test. Egy térhez és időhöz kötött, abban megkötött. Madár. A szív forróságának, a tilalom fagyának, a szellem végte­lenségének és a tér korlátainak lí- raiságában is groteszk diszharmó­niája. Szabadságvágy. Minden isteni teremtménynek, a természet min­den állampolgárának régtől való óhaja. De ki adhat itt jogot és ki ve­heti azt el? Ki kínálhat szabad­ságot és ki foszthat meg tőle? Ki szabja meg a lánc hosszát és ki mondja meg, hol a röppálya vé­ge . . .? Koperniczky Dóra A fenti szólásmondás néhány éve így módosulhatott volna: Biogiliszta-termelőké a világ! Mert elindult hóditó útjára ez a rusnya féreg. S féregjellegéből adódóan nem múlt ki nyomta­lanul e földi létből, maga mö­gött hagyta a tönkrement em­berek sokaságát. A giliszták sokasodtak. Lehet, hogy ösztönözte őket az a tény, hogy az Agráriusz Kisszövetkezet értük jött létre Kalocsán. Szapo­rodtak a jogász végzettségű elnök kedvére, hogy neki legyen butikso­ra. Nem is sejtették, hogy minél inkább nő a számuk, erre az üzlet­re rámegy a gatyájuk az emberek­nek. De ki törődött volna ezzel? Az OTP jól járt, a kisszövetkezet veze­tője és egy-két tagja szintén jól járt, a kisemberek meg minek hittek a szélhámosoknak?! Most aztán nézhetnek új fog­lalkozás után: mehetnek Kuku- tyinba zabot hegyezni. Mert a kisszövetkezet feloszlott, jogutód meg nincs. Ez a legtisztább meg­oldás. Próbálom elűzni magamtól a madáchi gondolatot, de újra és új­ra visszatér, egy kicsit megválto­zott formában: Mondottam em­ber, küzdj, de gondold meg, hogy kiben bízzál! Szabó Gáborné Intimtorna nőknek A gyengébb nem képviselői sok­szor szenvednek attól, hogy nem tudják kontrollálni saját testüket. Ritka az a nő, aki ne küzdött volna még menstruációs görcsökkel, sze­xuális problémákkal, s azzal, hogy szülés után alakja eltorzult, mely­nek következtében gátlásossá válik. Kondicionálótornával, speciális gyakorlatokkal lehet segíteni a problémákon. A kecskeméti Ifjú­sági Otthon munkatársát, a gyen­gébb nemet érintő intimtornát ve­zető Csekei Ritát kérdeztem: — Várhatnak-e csodát a nők az intimtornától? — A gyakorlatok az izmok fo­kozatos megfeszítésén, elernyesz- tésén alapszanak. A menstruációs torna a helyes légzésre irányul, s enyhíti a görcsöket. A melltorna formásabbá, feszesebbé teszi a melleket. A hüvely- és gáttorna az izmok nyújtása által segít a szexuá­lis élet örömtelibb élvezésében. — Mely korosztály érdeklődik elsősorban ? — Már a tizenöt évesek is jön­nek, de igazán a húsz-negyven éve­sek körében népszerű ez a torna. Ebben az életkorban van rá a leg­nagyobb szükség, hiszen az izmok ilyenkor veszítenek legtöbbet ru­galmasságukból. — Gátlásosak-e a résztvevő höl­gyek? — Eleinte zárkózott a társaság, de két-három találkozás után már oldottabb légkörben dolgozunk. Ez a téma eddig tabu volt ugyan, mára rájöttünk, hogy a női problé­mák megoldásában így segíthe­tünk a legeredményesebben. Öt éve vezetek kondicionálóedzése­ket, amelyeken igyekeztem mindig a nőiességet hangsúlyozni. A komplett foglalkozás heti négy­szer egy óra, amelyből intim torná­ra alkalmanként hat-hét percet szánunk. A hajlékonyság, az erő- fejlesztés és az állóképesség növelé­se természetesen egyformán fon­tos. E módszereket, mai mozgás- szegény világunkban, egyre több nő részesíti előnyben. Sz. Huber Helga Szemétcsendélet Családommal Jugoszláviába utazom, az 53-as főúton. A kis- szállási körforgalomtól Tompa ha­táráig kamionok vesztegelnek, szá­zával. Ide terelte őket a szerb- horvát háború. Körülöttük foly- dogál minden. Persze, nyilvános illemhely sem közel, sem távol, a tavaszi szárazság miatt kicsi a ga­bona, a kapások meg még nem nőttek meg, s valahol csak „ki kell menniük a — néha napokig — vá­rakozó embereknek, ha máshová nem, hát a jármű mellé. A főút két oldaláról külföldi új­ságok gyűrött, piszkos lapjait és más papírdarabokat sodor az út­testre a gyenge szél. Az árokban és az útpadkán sok üres sörös- és üdí tőitalos üveg, rengeteg márkás ciga­retta csikkje, doboza, banán-, na­rancs-, kivi-, mangó- és dinnyehéj. Gazdag a kínálat a lakmározó legyeknek, darazsaknak. A hatá­rig, sőt azon túl öt-hat kilométerig kísér bennünket ez a naturalista — szemét — csendélet. Kiss Béláné csak egy lovat lopott Bezárultak mögöttünk a börtönajtók. A súlyos zárak csat- tanása kiűzte belőlem a szabadság biztonságérzetét. Tudtam, hogy kimehetek innen, mégis fojtogatott a nehéz levegő. Börtönlátogatáson vagyunk. Feltárták előttünk a bezárt világ nagy rejtelmeit, ám az apróbb tit­kokon még mindig sötét lepel fe­szült. Nyitott cellaajtókban ál­lunk, gombóc szorul a torkunkba, s nem tudunk mit kezdeni vele. Kérdezgettünk, válaszolgattak, olykor zavartan vihogtak, s mind­annyian éreztük, mennyire osto­bák vagyunk. Egy fiúra nagyon emlékszem. Kannában forró vizet cipelt, s te­kintete ide-oda fodrozódott. Meg­állás nélkül jött és ment, a víz kilö­työgött. Nyomában nedves kis fol­tok jelezték életét: a vízhordást, a bűntudatot. Pedig csak egy lovat lopott. Magyarné Balogh Erzsébet Börtönbe menet...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents