Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

/ PETŐFI NÉPE 1992. június 1., 5. oldal BIZTOSÍTÁS — ÖNGONDOSKODÁS MELLEKLET JO TANÁCSOKKAL Szerkesztette: A. Tóth Sándor Rendszerváltás a biztosítási piacon Interjú dr. Trunkó Barnabással, a Magyar Biztosítók Szövetségének elnökével zeden át nagyon kemény, nagyon szi­gorú állami monopólium volt. Tehát ez idő alatt más nem foglalkozhatott biz­tosítással, csak egyetlen egy, az állam által alapított biztosítóintézet. A bizto­sítás területén 1986-ban kezdődött el a rendszerváltás, amikor ezt az intézmé­nyi monopóliumot a szó szoros értel­mében kettévágták, és gyakorlatilag két állami biztosítót csináltak belőle. Noha mind a két vállalat állami tulaj­donban volt, ennek a lépésnek mégis az volt a célja, hogy felülről piaci versenyt gerjesszenek. De az csak a verseny szi­mulálása volt. A hatalmi eszközzel történő kettévá­lasztásnak érdekes módon az lett az eredménye, hogy az a két biztosítóinté­zet elkezdett versenyezni egymással, s díjakban egymás alá kínálni. Amíg a fogyasztó ebből alig érzett valamit, a két mamutbiztosító ezalatt majdnem tönkrement. S folyt a kulisszák mögöt­ti harc. Ugyanis úgy gondolták a bizto­sítók, hogy a versenynek egyetlen szfé­rája lehet: a díjverseny. Mára azonban már kiderítette a piac, hogy az állam­polgár nem akkor örül, hogy ha vala­mit megspórol, hanem ha több vagy jobb szolgáltatást kap a pénzéért. — De ma már több biztosító is műkö­dik az országban. Ezek között is kiala­kul előbb-utóbb a verseny. — Eltörölték azt a régi tilalmat, mely szerint csak állami monopólium működhet, ezért gyakorlatilag lehető­ség nyílt korlátlan számú biztosító ala­pítására — ha van hozzá pénz. • Amerre ekkora \ihar tombol, ott a gazda eredeti számítása az adott évben már aligha jön be. A sok munka csak akkor nem vész teljesen kárba, ha a területet biztosították. (PN-archív) Öt év alatt tizenegy intézet Gazdasági és magánéletünkben egy­aránt nélkülözhetetlen társunk a bizto­sítás. Élet, egészség, lakás, autó, uta­zás ... Talán többet tudhatnánk a biz­tosításokról. Ebben segít a Magyar Biztosítók Szövetségének elnöke, dr. Trunkó Barnabás: — A biztosítás, illetve a biztonságra törekvés talán az egyik legalapvetőbb emberi igény, ősi ösztön. A biztonságot az ember sokféleképpen megteremthe­ti. A biztosítás mint intézmény mozgó­sítja a társadalom erejét a biztonság megteremtésére: megszervez egy közös­séget a hasonló vagy azonos veszélynek kitett emberek csoportjából. Például: az autósokat egy ún. veszélyközösség­be tereli. Ha elég nagy létszámú ez a közösség, matematikai módszerekkel meg tudja állapítani, hogy általában mekkora veszély fenyegeti ezeket az embereket és azt is, hogy mi ennek az ára. Tehát gyakorlatikag egy biztonsá­gi ígérvény áruként jelentkezik a pia­con, amelyet — ez a kötvény — az erre igényt tartók megvásárolhatnak. A biztosítás alapfilozófiája az ön- gondoskodás. Az államnak is és a tár­sadalomnak is gondoskodnia kell az állampolgárról. A társadalombiztosí­tás ezt különféle színvonalon és módon oldja meg, de az öngondoskodásnak még a legfejlettebb, a leggazdagabb társadalmakban is igen nagy lehetősé­gei vannak. Állami monopólium volt — Van ma már igazi biztosítási piac Magyarországon ? — A biztosítás majdnem négy évti­— Komolyan gondolhatták, hogy akad, aki letesz egymilliárd forintot az asztalra? — Valóban magasan határozták meg ezt az összeget, s ezzel egyszer s mindenkorra — vagy legalábbis hosszú időre — a magyar biztosítási díjak sor­sa eldőlt. — Sokan azzal is vádolták az illeté­keseket, hogy kiárulják a magyar bizto­sítási piacot. — Erről nincs szó. Az az igazság, hogy a magyar biztosítási piac és intéz­ményrendszere nagyon rossz állapot­ban van. Öt év alatt 11 biztosítóintézet alakult! Ezt természetesen nem lehetett volna megoldani a külföldi tőke részvé­tele nélkül. De nem az a legfontosabb, hogy a külföldi tulajdonos befizeti a Nemzeti Bankba az alaptőkepénzt, ha­nem az, hogy idehozza az értékesítési, az informatikai, a lebonyolítási rend­szerét és azokat a termékeket is, ame­lyeket másutt már viszonylag fejlett környezetben letesztelt és kipróbált. — Kell-e Magyarországon ennyi biz­tosítóintézet? Negyven évig egy, majd kettő is ellátta a feladatokat. Nem kel­lene inkább a már meglévőket erősíteni? Nagy igény a vállalkozóknál — Csak összehasonlításként mon­dom, a két világháború között 71 bizto­sító működött Magyarországon. Auszt­riában, — amely sok tekintetben hason­lít hazánkra — ott is majdnem száz a ma működő biztosítóintézetek száma. Szó­val a piac nagyon sok biztosítótársasá­got elbír. A sokszínűség gazdagítja a kí­nálatot. A jövő, véleményem szerint, a kis és közepes biztosítóintézeteké, ame­lyek speciális igényekre épülve próbál­ják „telíteni” a magyar biztosítási pia­cot. A vállalkozási szférában is nagy az igény, mert a magyar vállalkozásokat mindig a tőkeszegénység jellemezte. Meg kell tehát szoknunk, hogy minden­napi életünk állandó kísérői lesznek a különféle biztosítások. — Hány külföldi biztosítótársaság van tulajdonképpen Magyarországon? — Tizenegy. Az AEGON az Állami Biztosító részvényeinek 75 százalékát vásárolta meg! A Colonia.ugyancsak nagyon rangos európai biztosító, amely részvényese az Atlasznak, de — A Magyar Biztosítók Szövetségé­nek mi a szerepe? — Előre kell bocsátanom, hogy mind a 11 cég Magyarországon bejegy­zett, magyar biztosítóvállalat. Függet­lenül attól, hogy a részvénypakettek Kölnben, Münchenben, esetleg Párizs­ban vannak. Külföldi tulajdonlásról meg külföldi tőkéről beszéltünk, de ezek magyar vállalatok, tehát a magyar jog alapján, magyar cégbíróságnál be­jegyzett, a magyar jogszabályok alap­ján működő biztosítók. Szövetségünk fogja össze őket. Két­irányú feladatunk van: az egyik a szak­ma érdekképviselete és érdekvédelme. alapított egy százszázalékos külföldi tulajdonban álló társaságot is Magyar- országon. Itt van a Generál-csoport — trieszti székhelyű, de inkább osztrák cég. A francia GAN biztosítási csoport is százalékos biztosítóintézetet alapí­tott. A holland Nationale Nederlanden ugyancsak százalékos életbiztosítót lé­tesített Magyarországon. Gyakorlati­lag az olasz, az osztrák, a holland, a francia, a német és az amerikai tőke is képviselteti magát. Nem vitás, hogy minden szakmának —, így a biztosítási szakmának is — vannak nagyon sajátos érdekei, amelye­ket az egyes intézeteknek üzleti céljaik­tól függetlenül, közösen kell képviselni­ük, elsősorban az állami szervekkel, a hatóságokkal és a Pénzügyminisztéri­ummal, mint a biztosítási szakma fel­ügyelőjével kapcsolatban. A szövetség másik funkciója, hogy megpróbálja koordinálni azokat a tevékenységeket, amelyeket a biztosítóintézetek eddig há­zon belül végeztek vitatható hatékony­sággal. Vonatkozik ez például még olyan területekre is, mint a biztosítási csalások elleni szakmai fellépés. A szakma érdekképviselete Bombaüzlet? Alig van ma ember Magyar- országon, aki ne lenne kapcso­latban a biztosítóintézetek va­lamelyikével, s ennél fogva ne lenne véleménye róluk. Akik­nek nem volt még káresetük — nem égett ki a lakásuk, az autójuk, de még csak egy vihar sem tisztelte meg őket ablakaik üvegének kitörésével —, azok általában azt mondják: bomba­üzlet a biztosítás, hisz beszedik tőlük a tömérdek díjat, és nem adnak érte cserébe semmit. Vi­szont akit ért már kellemetlen meglepetés a természeti erők ré­széről, például százezrekre rúgó kár keletkezett a házában, az megtapasztalhatta: jó, ha van az embernek biztosítása, mert a bajban visszatérülnek azok a forintok, amelyeket évtizedek alatt — vagy esetleg éppen csak hónapok alatt — a biztosító számlájása befizetett. Hogy valójában bombaüz- let-e a biztosítás ma Magyaror­szágon? Mostanában az autó- biztosítások díjtételeinek eme­lését igazolandó, panaszkod­nak az intézetek. Engem, ál­lampolgárt, aki a jövedelmem egy részét arra költőm, hogy ami javakat meg tudtam szerez­ni, azokat biztonságban tud­jam, nem is az érdekel, hogy mekkora haszonnal dolgoznak a biztosítók, s talán mások is egyetértenek velem. A lényeg az, hogy tisztességes, a kért dí­jakkal egyenértékű szolgálta­tást kapjak, ha rászorulok a kártérítésre. Azonban még en­nél is jobbnak tartom a magam számára, ha sosem kell érvé­nyesítenem a kötvényben rögzí­tett jogaimat... — ats — Teret a TÉR-nek! A francia tőkével létesült EURÓPA Biztosító Rt. még alig 1 éve lépett a magyar közönség elé és az eddig ismert biztosítási módozatok mellett máris egy újjal jelentkezik. A „Testületi Élet- és Rokkant­ságbiztosítás” (TÉR) módo­zat nagyszerű lehetőséget nyújt vállalatok számára, hogy dolgozóik, munkatársa­ik számára megnyugtató biz­tonságot teremtsenek. Érdemes részletesen meg­ismerkedni az EURÓPA Biztosító Rt. új módozatá­val. (Regionális képvise­lőnk Karádi János Kecske­mét, Batthyány u. 25. Tele­fonifax: 06-76/25-857 • Karádi János regionális képviselő. Európa Európa A TÉR biztosítást megkötheti minden olyan vállalat, vállal­kozó, ahol munkaviszony keretében legalább 100 dol­gozót foglalkoztatnak. Előzetesként a legfőbb előnyökről: ez az első és egyelőre egyedüli olyan szociális gondoskodási mód, mely­nek keretében a munkaadók — az érvényes adó- és társadalombiztosí­tási törvénynek megfelelően — köz­tehermentesen köthetnek biztosítást dolgozóik szociális védelmében. VELÜNK NEM KÖTELEZŐ, VELÜNK ÉRDEMES

Next

/
Thumbnails
Contents