Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

LABDARÚGÁS Dama r először aranyérmes Göteborgban pénteken este befejeződött a 9. labdarúgó Eu- rópa-bajnokság, Németország negyedszer szerepelt a döntőben (kétszer első volt), Dánia előtt viszont először nyílt alkalom az aranyérem megszerzésére. Az ed­digi finálék eredményei a követ­kezők voltak: 1960. július 10., Párizs: Szovjet­unió—J ugoszlávia 2:1 — hosszabbí­tás után; 1964. június 21., Madrid: Spa­nyolország—Szovjetunió 2:1; 1968. június 6., Róma: Olaszor­szág—Jugoszlávia 1:1 — hosszabbí­tás után; 1968. június 10.: Olaszország— Jugoszlávia 2:0, megismételt mérkő­zés; 1972.június 18., Brüsszel: Német­ország—Szovjetunió 3:0; 1976. június 20., Belgrád: Cseh­szlovákia—Németország 2:2 — hosszabbitás után 11-esekkel 5:3; 1980. június 22., Róma: Németor­szág—Belgium 2:1; 1984. június 27., Párizs: Francia- ország—Spanyolország 2:0; 1988. június 25., München: Hol­landia—Szovjetunió 2:0; 1992. június 26., Göteborg: Dánia —Németország 2:0. Út a döntőig A péntek esti finálé két résztve­vője a következő „akadályokat” küzdötte le Svédországban: NÉMETORSZÁG: június _/2.,"Norrköping — Füg­getlen Államok Közössége 1:1 (0:0), gólok: Dobrovolszkij, illetve Hässler; június 15., Norrköping — Skó­cia 2:0 (1:0), gólok: Riedle és Ef­fenberg; június 18., Göteborg — Hollan­dia 1:3 (0:2), gólok: Rijkaard, Witschge, Bergkamp, illetve Klins­mann. AZ ELŐDÖNTŐBEN: június 21., Stockholm — Svéd­ország 3:2 (1:0), gólok: Hässler, Riedle (2), illetve Brolin, K. An- dersson. DANI A: június 11., Malmö — Anglia 0:0; június 14., Stockholm — Svédor­szágod (0:0),gólszerző: Brolin. június 17., Malmö — Franciaor­szág 2:1 (1:0), gólszerzők: H. Larsen, Eistrup, illetve Papin. AZ ELŐDÖNTŐBEN: június 22., Göteborg — Hollandia 2:2—hosszabbításután(2:1,2:2); tizen­egyesekkel 5:4; gólszerzők: H. Larsen (2), illetve Bergkamp, Rijkaard; a tizen­egyeseket berúgta: H. Larsen, Povlsen, Eistrup, Vilfort, Christofte, illetve R. Koeman, Bergkamp, Rijkaard, Witschge—van Basten nem. A DÖNTŐBEN: június 26., Göteborg: Dánia—Né­metország 2:0 (1:0). Gólszerző: John Jensen, Kim Vilfort. Az Európa-bajnokság végeredménye: 1. Dánia, 2. Németország, 3. Svédország és Hollandia. sOJyng*. GÓLKIRÁLYOK ... M A z eddigi EB-döntők gólkirá­lyai között egy magyar labdarúgó neve is szerepel: mégpedig Novák Dezsőé, aki 1964-ben másodmagá­val érdemelte ki a címet. 1960 (4 csapat szerepelt): Galics, Jerkovics (jugoszlávok), Heutte (francia), Ivanov, Ponyegyelnyik (szovjetek) 2-2 gól. 1964 (4): Pereda (spanyol), No­vák Dezső (magyar) 2-2 gól. 1968 (4): Dzsajics (jugoszláv) 2 gól. 1972 (4): Gerd Müller (német) 4 gól. 1976 (4): Dieter Müller (német) 4 gól. 1980(8): Klaus Allofs (német) 3 gól. 1984 (8): Michel Piatini (francia) 9 gól. 1988 (8): Marco van Basten (hol­land) 5 gól. A császár csalódott Franz Beckenbauer, a császár, a hajdani világ- és Európa-bajnok fut­ballista, keresett német szakember mondta: Gratulálok a dán válo­gatottnak, nagyszerűen játszott. Mi sajnos csak az első húsz percben fut­balloztunk jól, tálán ha akkor gólt szerzünk, minden másképpen ala­kul. Aki most azt mondja, hogyan létezik az, hogy a felkészülés nélkül idejött dánok nyertek, gondolja el, micsoda tehertől szabadultak meg esélytelenségükkel. Itt mindenki a világbajnokot akarta legyőzni. 1994-ben már a dánok is érzik majd ennek terheit... er Életem legszebb pillanata — Alig találok szavakat a boldog­ságtól — mondta Richard Möller- Nielsen, az Európa-bajnok dán válo­gatott szövetségi kapitánya az emlé­kezetes döntő után. — Életem leg­szebb pillanata ez, amiért minden já­tékosnak külön-külön is köszönettel tartozom. Brian Laudrupnak, hogy volt bátorsága önmagát legyőzve visszatérni, Flemming Polvsennek és Peter Schmeichelnek, mert kápráza­tosán játszottak, John Sivebaeknek, Lars Olsennek és Kent Nielsennek, mert sérülve is vállalva a játékot, cso­dát tettek. Kim Vilfortnak, mert csa­ládi tragédiáját egy percre sem feled­ve döntő gólt lőtt... S így sorolhat­nám valamennyi játékosomat. 1992 (8): Karlheinz Riedle (német), Henrik Larsen (dán), Tomas Brolin (svéd), Dennis Bergkamp (holland) 3 gól. 2 gól: Thomas Hässler (német). 1 gól: Jürgén Klinsmann, Stefan Ef­fenberg (német), Lars Eistrup, John Jensen, Kim Vilfort (dán). EZ TÖRTÉNT AZ NB III-BAN A precízen összehangolt csapatmunka bajnoki címet eredményezett Kiskőrösön Kiskőrös sporttörténel­mének eddigi legfényesebb időszakát éli je­lenleg a Petőfi Spartacus SE labdarúgócsa­pata, mely az NB III. Alföld­csoportjában megszerzett baj­noki címével ki­harcolta az NB II-be jutást. A mostanihoz hasonló sport­bravúr utoljára jó két évtizeddel ezelőtt hozta lázba a sportot szerető kiskőrö­si szurkolókat, amikor is a női kézilabdacsapat „masírozott be” egy kis időre a sport­ág II. vonalába. Ä hosszú böjti idő­szak után érthető volt, hogy a város és környékének sportot szerető és tá­mogató lakosai ünneplésben részesí­tették „aranylábú” kedvenceiket. Himer István, a csapat mestere, aki több mint két évtizedes edzői pályafutása alatt már nyert egy pár együttessel bajnoki címet és dolgo­zott az NB I-ben is — a következő­ket mondta eddigi kiskőrösi mun­kásságáról. — Sokan megmosolyogtak a szakmában, amikor négy, sikerek­ben gazdag NB Il-es év után a Metripondtól, 1990 januárjában Kiskőrösre szerződtem edzőnek. A csapat akkoriban ugyanis az NB III. Álföld-csoportjának alsó ré­gióiban kullogott és már igen so­kan megkongatják fölötte a vész­harangokat.' Tudtam, hogy igen nehéz helyzetbe csöppentem bele, de égett bennem a bizonyítási vágy, ami aztán szép lassan „átra­gadt” a játékosokra is. Ez olyany- nyira sikerült, hogy a tavaszi nagy menetelésünk után végül is az ötö­dik helyen végeztünk. Szerencsére, a szakosztályvezetés A Kiskőrösi Petőfi Spartacus SE az NB 111. Alföld-csoport bajnoka, amely ősztől az NB ll-ben képviseli megyénket. (Farkas Tibor felvétele) és a Baráti Kör is meglátta a „lehe­tőségeket” a csapatban és jelentős anyagi áldozatok árán sikerült is megerősíteni az akkori gerincet, melyet: Szentesi, Beregszászi, Szlo­vák, Szentpéteri, Pecznyik, Bischof, Szűcs,, Verebélyi és Lengyel alko­tott. így került Kiskőrösre: Kőhal­mi /., Márics, Bárány, Himer, Ócsai, Selmeczi, dr. Kovács G., Tóth L., aki képességeik és jó hozzáállá­suk révén gyorsan be is illeszkedtek az együttesbe. Ennek volt köszön­hető, hogy az 1990—91-es bajnoki év végén az ezüstérmet tudtuk meg­szerezni a bajnok Miske mögött. Az ezüstérem birtokában tavaly már nagy volt a bizakodás a szak­osztályvezetés és a szurkolók köré­ben is az új bajnoki évet illetően, melynek azzal a nem titkolt céllal vágtunk neki, hogy bajnokságot kell nyernünk! A zavartalan felké­szüléshez szinte minden lehetséges támogatást megkaptunk a Sponzor Kft.-tői, a megerősödött Baráti Körtől és nem utolsósorban az ön- kormányzattól. Ennek köszönhető­en a gyorsan összerázódott csapat szinte repülőrajtot vett. Futott a szekerünk, de a nyakunkban egyre csak makacsul ott „lihegett” az elmúlt évben még NB II-ben szere­pelt és ugyancsak jó játékosállo­mánnyal rendelkező KTE. Ez a ket­tős versenyfutás aztán egészen a legutolsó fordulóig tartott és mind­két csapatot alaposan megviselte. Ez nálunk tavasszal jelentett egy igen kellemetlen periódust, ami rá­adásul együtt járt egy hihetetlenül nagy sérüléshullámmal is és ez kis híján majdnem tönkretette az egész éves munkánkat. A sérült és kiesett játékosok helyére ekkor igazoltuk le hozzánk az MTK-s Csintalant és a három orosz „légióst”: Linnyiko- vot, Kuhlevszkijt és Guljajevet, akik korábban már szerepeltek a szovjet Szuper Ligában is, de beilleszkedé­sük a csapatba mégis hosszabb idő­be telt. Tavasszal tahát, kényszerű­ségből, ismét csapatot kellett építe­nünk. Voltak nehéz perceim a kis- padon, főleg a helyzetek szinte mi­nimális kihasználása miatt, de sze­rencsénkre a csapatszellem mindvé­gig példás volt és az éppen pályán levő játékosok képesek voltak úgy­szólván „meghalni” egymásért és a csapatért, ami végül is meghozta számunkra a várva várt sikert! Mit mutat a statisztika? Három megyei labdarúgócsapatunk szerepelt az elmúlt bajnoki idényben az NB III. Alföld-csoportjában. Ha osztá­lyozni kellene a teljesítményüket, ak­kor két jelest és egy elégtelent adnánk. A Kiskörös és a KTE ugyanis végig a mezőny fölé nőtt és egymás között döntötte el az aranyérem sorsát. Kettő­jük külön versenyében a Kiskőrös nyolcszor állt az első és hétszer a máso­dik helyen, a KTE pedig fordítva, hét­szer első és nyolcszor második volt. A Fájsz a második tavaszi fordulóban elfoglalta a táblázat 15. kiesőhelyét, amelyet már nem is „engedett” át má­sik csapatnak. I. Kiskőrös tavasszal 30 21 6 3 63-21 48 15 10 4 I 29-10 24 Szűcs (10), Ócsai (10), Csintalan (8), Bárány (7), Bischof (6), Varga (1). A házi gólkirály Szűcs, 19 találat­tal. Bárány 8, Bischof, Selmeczi, Agócs 6-6, Kuhlevszkij 5, Tóth 3, Ócsai, dr. Kovács, Márics 2-2, Gul- jajev, Linyikov, Szlovák és Pecznyik 1-1 góllal járultak hozzá a csapat si­keréhez. A csapat gólátlaga mérkő­zésenként 2,1 adott és 0,6 kapott gól. A hazai mérkőzéseket 6500 néző látogatta, ami durván 900-as átlagos nézőszám. Idegenben 8800-an voltak kíváncsiak a játékukra. A legna­gyobb hazai nézőszám, 1500 a Fájsz ellen, idegenben, 3000 a KTE ellen volt. (14), Boronkai (15), Újfalusi (15), Baluta (14), Fütyü (15), Berki (14). A további sorrend: Zámbó (11), Farkas (10), Safranyik (9), Fórizs (6), Tanító (3), Horváth (2), Fekete (1). Egész éven át Molnár, Újfalusi és Fütyü játszott mind a 30 mérkő­zésen. A KTE 61 gólján 11 játékos osz­tozott. A listát Fütyü vezeti 23 gól­lal. 11 gólos Berki, 6 gólos Boron­kai, 4 gólos Újfalusi és Horváth, 3 gólos Farkas és Fórizs, Kátai, 2 gó­los Popa, 1 gólos Baluta és Forgó. A mérkőzéseket itthon 8200 néző (1025 átlag) tekintette meg, idegen­ben 5300 néző látta a KTE játékát. Tavasszal a Kiskőrös listavezetőhöz méltóan Hódmezővásárhelyen négygó­los győzelemmel kezdte, és később egé­szen a KTE elleni rangadóig nem talált legyőzőre. A döntetlenekkel elherdált pontok miatt azonban a 18. héten a KTE mögé szorult. A vezető helyet a 20. fordulóban sikerült rövid időre visszavenni, amikor a kecskeméti lila­fehérek Hódmezővásárhelyen felejtet­ték az egyik pontot. Aztán ismét for­dult a kocka és a KTE őrizte a vezető pozíciót, egészen a dabasi vereségig. Ősszel és tavasszal egyformán 19-19 játékos jutott szóhoz Kiskőrösön. Az őszi együttesből többen távoztak, jött helyettük több idegenlégiós. Pontosan ugyanannyi (24) pontot szereztek mint ősszel, s bár öt góllal kevesebbet lőttek, a kapott gólok száma csökkent. A csa­pat teljesítménye pontosan 80 százalé­kos. Tavasszal valamennyi mérkőzésen öt labdarúgó szerepelt — (Márics, Szlovák, Tóth, Pecznyik és Kuhlevsz­kij), ugyanezt mind a 30 találkozón csak Márics és Pecznyik mondhatja el magáról. A tavaszi csapat a következő: Himer (8) — Márics (15), Szlovák (15), Linyikov (14), Tóth (15), Agócs (14), Selmeczi (14), Pecznyik (15), Beregszá­szi (13), Guljajev (11), Kuhlevszkij (15). A további sorrend: Szentesi (7), 2. Kecskeméti TE tavasszal 30 21 5 4 61-21 47 15 11 2 2 31-9 24 14. Fájsz tavasszal 30 6 6 18 26-53 18 15 2 5 8 15-25 9 A KTE a tavasszal több találko­zót nyert, jobb gólkülönbséggel ugyanannyi pontot szerzett mint a bajnok Kiskőrös, mégis a második helyre szorult. A számok tehát azt mutatják, hogy a lila-fehérek az őszi idényben vesztették el a bajnokságot! Ha csak a számszerű tényeket vizsgáljuk, akkor mindez igaz, bár a pályán valójában más volt a helyzet. A KTE a tavaszi idényben jobban kezdett mint a nagy ellenfele. Az el­ső négy találkozón 8 pontot kasszí­roztak, 13 gólt szereztek és csak hár­mat kaptak. A Dabas, majd nem sokkal később a Ceglédi Honvéd ál­lította meg a sikersorozatot. A rang­adó előtt már a Kiskőrös volt nyerő pozícióban és ott is maradt. Idegenlégiósok nélkül A KTE anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy csapatát idegenlégió- sok sorával frissítse. Ádám István edző szerencséjére viszonylag kevés sérülés zavarta a csapatot és így ki­alakulhatott a stabil gárda. A tavasz- szal legtöbbször pályára lépett együt­tes: Molnár (15) — Popa (15), Endre (14), Pataki (14), Bálint (13), Forgó A Fájsz az NB Ill-ban nem tudta megismételni a megyei bajnokságban nyújtott teljesítményét. Mentség termé­szetesen van, talán el is fogadható, hogy a megyei vetélkedőn első helyen végzett csapatból többen eltávoztak, nem jött helyettük senki. Nem volt állandó csapat Rónai Sándornak elsősorban a sok sérülés miatt nem volt állandó csapata. Valamennyi mérkőzésen, vagyis 30 találkozón — csak Budi- mácz játszott. Tavasszal is csak ket­ten, Budimácz és Nagy A. volt ott minden találkozón. A legtöbbször szerepelt együttes: Nagy E. (12) — Budimácz (15), Jagicza ,(13), Hege­dűs (12), Nagy A. (15), Csaplovics (12), Szűcs (14), Szabadi (13), Ara­nyos (13), Hangya (14), Tamási (13). A további sorrend: Sánta (11), Csizovszki (9), Kernya (9), Margit (7), Székely (3), Pörzse (3), Nagy G. (3), Tímár (1). Veres ősszel 14 mér­kőzésen játszott, aztán távozott. A 26 gólt 10 játékos szerezte. A legtöbbet (6) Aranyosi, 4 gólos Szabadi, 3 gólos Szűcs, Tamási, Ve­res, 2 gólos Nagy G., Nagy A., 1 gó­los Jagicza, Sánta és Tímár. A mérkőzések látogatottsága igen gyér volt Fajszon. A hazai találkozó­kat -összesen 1800 szurkoló tekintette meg (225 átlag), idegenben 4300 né­ző előtt játszottak. Összeállította: Szabó Zoltán Nem kudarc a kiesés Rónai Sándor — aki jelenleg már az NB Il-es Baja edzője — előbb az NB III-ba juttatta a Fajszot, majd egy év alatt ki is esett csapatával. — A felkerülő csapatok célja általá­ban a biztos bennmaradás. Fajszon is így volt? — Nálunk már a feljutás előtt meg­fogalmazódott a kérdés: kell, vagy nem az NB III? Végül úgy döntöttünk, ha már lehet, kerüljünk fel, s aztán meg­látjuk mi lesz. — A szakmai, vagy a gazdasági hát­tér hiányzott jobban a bentmaradás- hoz? — A téesz ugyanazokat a körülmé­nyeket tudta megteremteni, mint a me­gyei első osztályban. Tehát a focisták dolgoztak, aztán jöttek edzésre. Ráa­dásul a téeszeket érintő változások kö­vetkeztében a munkahelyek bizonyta­lanok lettek, s így még nehezebben tud­tak a focira koncentrálni a játékosok. Szakmai oldalról azt mondhatom, hogy bár a keretben 18-an voltak, eb­ből csak 13-an NB III-as szintű játéko­sok. Sajnos, Margit, Nagy G., Csaplo­vics és Kernya sérülés miatt kiesett, s ez döntően befolyásolta szereplésüket. Télen, a felmérések szerint, 90 százalé­kos edzettségi állapotban volt a csapat, de ez márciusra, a tavaszi háztáji mun­kák idejére, 60-70 százalékosra esett vissza. Az edzésekre általában nyolcán jártak, ezért nem kudarc a kiesés. Ilyen helyzetben szakmai munkáról nemigen lehet beszélni. — Ez esetben mi motiválta önt Faj­szon? — A játékosok szinte mind dolgoz­tak korábban a kezem alatt. Ők szeret­tek volna jól szerepelni, hiszen tavaly is csak az ötödik hely megszerzése volt a cél, mégis feljutottunk. Nem volt azon­ban perspektíva sem a munkahelyen, sem a fociban a játékosok előtt. Ama­1992. június 29., 11. oldal Amikor az ezüstérem is kevés a boldogsághoz A versenybizottság már megint két olyan csapatot, a Dabast, és a Ceglédet sorolt a Duna- helyett az Alföld-csoportba, ahonnan szinte lehetetlen a mérkőzésekről idejé­ben tudósítást kapni — füstölgött az ősszel egyik kollegánk, meglát­va a labdarúgó NB III. sorsolását. Ez persze lehetne akár magánügy is, de hogy éppen ez a két együttes okozza majd a Kecskeméti TE vesztét, akkor még senki sem gon­dolta. A lila-fehérek NB II-ből kiesett csapata tavaly nyáron új edzővel, Ádám Istvánnal vágott neki a baj­nokságnak. Ősszel a csapat, a faj- szi kisiklástól eltekintve, végig re­mekül játszott, és a nagy rivális Kiskőrös mögött csupán egy pont­tal lemaradva várta a következő szezont. Közben a játékosállo­mány is módosult. Kátai elment a város akkor még NB Il-es csapatá­hoz, ahonnan viszont két rutinos labdarúgó, Safranyik és Farkas ér­kezett. Az első tíz tavaszi forduló­ban nem is lehetett panaszuk a szurkolóknak, hiszen kedvenceik 18 pontot gyűjtöttek és ez az őszi 23-al együtt az első helyet jelentet­te a számukra. Ekkor, a 26. fordulóban követ­kezett a Dabas elleni mérkőzés, ahol az első tíz percben három százszázalékos helyzet kimaradt, majd a KTE kapott egy szerencsét­len gólt, és el is dőlt a két pont sorsa. Innentől, mint később kide­rült, végleg a csapat lekerült a táb­lázat éléről. Érdekes, hogy az a Fájsz, amely az egész bajnokság­ban összesen hat győzelmet ara­tott, egy héttel azután simán verte a dabasiakat. A KTE két héttel későbbi, Ceg­léden elszenvedett újabb veresége után Kiskőrösön már hűtö'tték a pezsgőt. A kecskeméti játékosok­ban a rangadón aratott győzelmet követően még maradt egy mák- szemnyi remény, ám az utolsó for­dulóban már nem „gyúródott” a papírforma. A kétesélyes nyert, a pezsgőt viszont Kiskőrösön itták. — Milyen tervekkel kezdték egy évvel ezelőtt a pontvadászatot? — kérdeztem Bartha Imrét, a KTE szakosztályvezetőjét. — A nyári alapozás végére ki­alakult az együttes gerice. Felmér­tük a lehetőségeket és az első ötbe vártuk a csapatot. Az őszi jó sze­replés után már látszott, hogy a bajnokság kétesélyes, így dobogós helyre módosítottunk. Azt csak ti­tokban mertük kimondani, hogy jó lenne megnyerni.-— Most, hogy nem sikerült, csa­lódott? — Én nagyon. Szerintem a lel­kűk legmélyén a játékosok többsé­ge is az. Á KTE bebizonyította, hogy mint csapat, a legjobb a cso­portban. Kár, hogy ezt néhány labdarúgó nem hitte el, és a sors­döntő pillanatokban kishitűen ját­szott. Ázzál, hogy csak másodikak lettek, anyagilag is sokat veszítet­tek. — Együtt marad a csapat? — Úgy tudom, a többség ott lesz a július 14-éig tartó szabadság utá­ni első találkozón. Sőt Horváth László, aki a tavasszal súlyos szemsérülést szenvedett,, is szólt, hogy folytatni akarja. Ádám Ist­ván edzővel szeretnénk szerződést hosszabbítani. A csoport várható­an alaposan megerősödik, ezzel a befutó is többesélyessé válik. — sze — tőr módon így is jó közösséggé formá­lódtak. Szakmailag az lehetett a cél, hogy a meglévő tudáshoz megfelelő taktikát találjak, s a közösségből egyé­neket neveljek. — Ki emelhető ki vagy marasztalha­tó el egyértelműen? — Budimácz kimagasló teljesít­ményt nyújtott, egyetlen edzésről sem hiányzott. Maradéktalanul elégedett vagyok Aranyossal is. Margit nagyon gyenge játékára magyarázat van, de mentség nincs. Hangya kérdőjel előt­tem. A többiek képességeiknek megfe­lelőt nyújtottak. Sajnos várható, hogy ebben a közegben Nagy A. és Sánta elvesznek. — Mi a fajszi labdarúgás jövője? — Utánpótlás nincs, s hogy jövőre lesz-e csapat Fajszon, az majd novem­berben derül ki. — Volt-e olyan játékosa, akit szíve­sen vinne magával Bajára? — Szívem szerint igen, de ez még nagyon sok mindenen múlik. Géczy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents