Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-26 / 150. szám

4. oldal, 1992, június 26. MEGYEI KORKÉP GEMENC HÍRES FÁI Ebes tölgyek Szakterülete: a közösségi gondok Interjú az új külügyi államtitkárral Kecskeméten még a Népjóléti Minisztérium államtitkáraként tartott előadást, hétfőn pedig letette a hivatali esküt, mint külügyminisztériumi politikai államtitkár, dr. Kelemen András, akit az immáron nemcsak szak­mám belüli, hanem azon túlra mutató váltás előzményeiről és az új feladat­ról kérdeztünk. • Óreg tölgy Veránkén. Gemenc barátai közül többen azt vallják, hogy a nép pénzen dávorikázó, a vadállományt barbár módon pusztító „nagy kutyákat" is itt kellett volna eltemetni. A szájhagyomány szerint Ge­menc a pénzszűkének köszönheti lé­tét. A Duna szabályozásának idején, amikor a doromlási erdőt keresztül­vágták, a vízépítő mérnökök úgy tervezték, hogy az árvédelmi töltés párhuzamosan fog futni az új, ásott mederrel. Az akkori tulajdonos, a kalocsai érsekség viszont nem tudott anyagilag hozzájárulni ehhez a nagy munkához, de az is lehet, hogy nem is akart. Tény, hogy a töltés a mai he­lyén épült meg, átölelve azt a több tízezer hektárnyi erdőséget—benne a holtágakká vált régi mederrel —, amelyet ma Gemencnek nevezünk. Az erdő akkori állapotáról csak annyit tudunk, amennyit a fák meg­őriztek. A gemenci erdőben még ma is látható néhány famatuzsálem. Ha beszélni tudnának, bizonyára érde­kes történetekkel szolgálnának a ma élő embernek a háborúkról, a jeges árvizekről, a pusztító viharokról es a csodálatosabbnál csodálatosabb vadászatokról. . A Keselyűstől — Gemenc kapu­jától — nem messze van a Határ­nyiladék. Ennek az erdei útnak a két oldalán öreg kocsányos tölgyek so­rakoznak. Ez még nem lenne külö­nös, hiszen az erdőben ez nem megy ritkaságszámba. Ezeket a tölgyeket azonban „ebes tölgy”-nek nevezi a nép (vagy legalábbis nevezte, ami­kor még egyes fáknak, facsoportok­nak külön jelentőségük volt), mert a tövükben vadászkutyákat temettek el egykoron. Ma csak annyi állapítható meg, hogy Wartho, Walko és Waldi — három hannoveri véreb — pihen az évszázados tölgy gyökerei alatt. Nagy vadászatok négylábú hősei voltak ők. A kis táblát, amelyre ér­demeiket jegyezték fel, lassan be­forrja a fa kérge. Egyszer majd az öreg tölgy is kidől a sorból, de az ál­latszeretetnek ez az emléke reméljük sokáig megmarad. A nyiladékot, a tölgyeket minden bizonnyal nem­csak az erdészek és a vadászok, ha­nem a természetszerető emberek is megőrzik emlékezetükben. Az volna örvendetes, ha Gemen- cen minél több híres fa lenne. Kérdés azonban: a Gemenc megmentéséért és birtoklásáért folyó harc hogyan dől el? Merthogy a vadászok ragasz­kodnak a jogaikhoz, az erdőgazda­ság a fák kivágása révén jövedelem­hez akar jutni és a horgászok is sze­retnének birtokolni az erdőben ka­nyargó mellékágakat. Az érdekeltek „súlyos” érveket hoznak fel vélt igazuk vagy valós jo­gaik érdekében. Eközben számos szakember, sőt külföldi tudós — egyebek között hollandok és Cous­teau kapitány lelkes csapata—fára­dozik azon; hogy1 megmentse Ge­menc páratlan természeti értékeit. Az igazságos döntés az lenne, ha a mellékágak életre keltése után szak­szerű erdő- és vadgazdálkodással még szigorúbb védettséget kapnak ez a nemcsak hazánknak, hanem Európának is páratlan gyöngysze­me, amely ha tönkremegy, emberi kéz nem tudja többé helyreállítani. K. L. (Forrás: Természetbúvár) — Mit gon­dol, miért esett önre a válasz­tás? — Hivatalos diplomáciai múltam nem le­hetett, külpoli­tikával nem foglalkozhat­tam, hiszen ez kifejezetten az a terület volt, ahol korábban a párt monopó­liuma érvénye­sült. Arról azonban tud­tak, hogy mün­cheni, párizsi menekültügyi szervezetekkel, az Olaszország­ban megszerve­ződött 56-os di­ákszövetséggel kapcsolatban áll­tam. Foglalkoztam Törökország­gal, a nyelvével is, a szovjet—kínai kapcsolatok megromlása előtt — amikor még lehetett — Kínával, sőt tanultam kínaiul is. Kazah és kirgiz kapcsolatokat is építettem. Ezek nem túl látványosak, annak nem is örültem volna. Olasz politi­kusokkal a kisebbségi kérdésben találkoztunk. Szakmámban pedig a pszichiátriának egy olyan ágát műveltem, amit kultúraközi pszi­chiátriának fordíthatunk magyar­ra. Bizonyos közösségek problé­máit a csoportlélektan eszközeivel kutattuk, s igy megismerjük kultú­rájukat, nyelvüket is. S innen van­nak balkáni kapcsolataim. Persze nemcsak én csináltam ilyesmit, de az MDF megalakulásakor én azonnal lépéseket tettem ezen a te­rületen. — Mi az, amit régi munkahelyén félbehagy, és amit eredményesen befejezett ? — Az egészségügy, a szociálpo­litikai területén mindent meg kell változtatni, ezért indítottuk el az egészségügy átalakítását. A szoci­ális törvény megalkotása előtt ál­• Dr. Kelemen András Kampány helyett folyamatos összefogást ALKOHOLIZMUS, SZENVEDELYBETEGSEG II. tétlenül is állnak egy-egy jelenség előtt. Szerintem egy összehangolt iskolai szociális munka vagy leg­alábbis egymás rendszeresebb kere­sése több eredményt hozhat, mint a mai „tűzoltás”. Kapok meghíváso­kat én is és a kollégáim is, de ezek gyakran egy-egy kampány része­ként jönnek, „egészségügyi hét van”, történt egy súlyosabb fegye­lemsértés stb. Ez így kevés. Sőt ke­vésbé hasznos. A prevenció, a meg­előzés mindig eredményesebb és hosszabb távon olcsóbb is. Nem söpörhetjük sokáig szőnyeg alá meglévő problémáinkat, de ezeket önmagában sem az egészségügy, sem az iskola, sem a gyámügy, sem a családsegítők megoldani nem lesznek képesek! Együtt mennénk a legtöbbre!»— fejezi be a beszélgetést a főorvos. _ mester — Dániában elvégeztek egy érdekes kísérletet. Olyan állami gondozott gyerekeket, akik szüleik alkoholiz­musa miatt kerültek állami gondo­zásba, „nem ivó” családokhoz he­lyeztek el. A gyerekekből, illetve a későbbi felnőttekből nem lett alko­holista. A hajlam, az öröklöttség mítosza tehát nem igaz. Sokkal több múlik a családon, a szocializá­ciós környezeten. Dr. Molnár Ár­pád főorvossal, a kiskunhalasi Sem­melweis Kórház munkatársával be­szélgetésünk apropóját az egyre ag­gasztóbb méreteket öltő felnőtt es fiatalkorú alkoholizálás adta. — Munkám során találkozom fiatalokkal, gyerekekkel is. 12-13 éves srácok beszélnek arról, hogy egy-egy iskolai vagy házibulin ren­des tartozék az alkohol. Az iskolá­ba be lehet vinni — akár üdítős üvegben is—, a házibulin meg hoz­nak a haverok, hisz bármikor, bár­hol, bárkit kiszolgálnak — akár a lakótelepi garázsban is. Nagyon soknak az első berúgás „élménye” iskolai kiránduláshoz kötődik, a szakmunkástanulóktól elvárják, hogy az első ösztöndíjból meghívja a „kollégáit”. Társadalmi gyökere ennek talán valamiféle ősi felnőtté avatás szertartásban kereshető. — A család szerepe, gondolom, meghatározó lehet. — Van, ahol a családban elfoga­dott a „kicsi nem árt meg”, „fogfá­jásra jó”, „legalább átmelegít egy kicsit”. Az úgynevezett „jobb csalá­dokban” is gyakran épp a szülőktől látják a rossz példát: „nehéz napom volt, legalább fellazulok”. Az egész­ben az a szörnyű, hogy gyermek- és fiatalkorban a szervezet reagálóké­pessége kiszámíthatatlan, az alko­holfüggőség — már kis mennyiség esetén is — viszonylag hamar kiala­kulhat. — Mennyire részes a társadalom az alkoholizmus terjedésében? — A társadalomban, én úgy lá­tom, egy negatív tolerancia alakul ki. Este tíz után tele vannak a szóra­kozóhelyek, játéktermek gyerekek­kel, fiatalokkal. A tiltani próbáló iskolát sok esetben maguk a szülők vádolják „antidemokratizmussal”, ha túl szigorú házirendet akar vég­rehajtatni. A középiskolákban bo­csánatos bűn lehet egy részegség mindaddig, amíg nagy botrány nincs belőle. Magam beszéltem olyan középiskolás tanárral, aki in­kább átment az utca másik oldalá­ra, ha ittas tanítványa jött vele szemben, nem akarván magának (!) kellemetlenséget okozni. Alkohol- mérgezéses gyereket az intézetbe el­vétve veszünk fel. A gyakorlat in­kább az, hogy aki egy-egy bulin rosszul lesz, azt „eltüntetik”, meg­várják amíg magához tér, aztán semmi baj. Csak az nem lehet igaz, hogy a szülőnek nem tűnik fe(, ha hajnalban megy haza a gyerek vagy sárga és hányingere van. Azt hi­szem persze azok is sokan vannak, akik egy korábbi engedékenység után már nem éreznek jogalapot ahhoz, hogy szigorúan fogják a harmad-, negyedéves középisko­lást. És hát persze kevesebb a gond is a gyerekkel, ha megtalálja a maga „szórakozását”. — Mit tudna tenni az iskola ? — Úgy gondolom, a mai robba­násszerűen felszaporodó szociális problémák időszakában az iskolák sincsenek kellőképpen felkészülve a gyermekkori devianciák — köztük az alkoholizálás — kezelésére. Ki sem képezték őket ilyen típusú „ne­velő” tevékenységre. Esetenként — nem csak az ő hibájukból — ér­iünk, a lakás­kérdés szociális vonatkozásá­nak rendezését is rövid időn belül el kell kezdeni. Itt a koncepciók megfogalma­zódtak, elkez­dődött a kodifi- káció, de sok munka még hátramaradt, s nem öröm azo­kat félbehagy- ni. — És a lezárt ügyek? — Egy politi­kai államtitkár­hoz tartoznak a napi ügyek, a parlamenttel való kapcsolat- tartás, és a miniszter helyettesítése az elsődleges feladata. Ha így vesz- szük, akkor ezt két éven keresztül eláttam. Öröm, hogy az állami népegészségügyi és tisztiorvosi tör­vény megalkotásában végig részt vehettem, hogy a politikai okból érdemtelenül adott nyugdíj-kiegé­szítések megszüntetését én terjesz­tettem az Örszággyűlés elé, s az elfogadta. A nemzeti gondozási törvényt én tartottam kézben, s már csak a végszavazás van hátra. Ezeket tehát befejeztem. Ebből is látszik, hogy a politikai államtit­károk mást is végeznek, mint ami a meglehetősen homályosan körü­lírt feladataikból következne. Rendkívül érdekes feladat volt a humánpolitikai kabinetben végzett munkám, ahol az érintett tárcák együttműködését kellett összehan­golni. — Milyen várakozással kezdi új munkáját? — Változatlanul politikai állam­titkár leszek, döntő feladatom a parlamenti kapcsolattartás, s a mi­niszteri biztosok is hozzám tartoz­nak. Nagyobb csoporttal dolgo­zom majd, és ennek jól kell mű­ködnie. — Mit jelenthet az, hogy a tárca két államtitkára is a kiilügyön kí­vülről érkezett? — Mielőtt a Népjóléti Miniszté­riumhoz kerültem, a vidéki pszi­chiáter voltam. Főorvos ugyan, elég nagy felelőséggel, de mégis . . . Tudtam, mit kell csinálni a beteg­gel, hogyan kell a kórház szerveze­tében bizonyos dolgokat elintézni, tudtam az embereimet mozgatni. Miért lettem volna alkalmas nép­jóléti államtitkárnak, hiszen nem ismertem a társadalombiztosítás csínját-bínját ami aztán központi kérdéssé vált, nem nagyon foglal­koztam az elméleti szociálpolitiká­val . . . Ebbe keményen bele kellett tanulnom az elmúlt két évben a munka mellett. Most egy másfajta tudást kell elsajátítanom. Én azt hiszem, ezek alapján föltételezi ró­lam a miniszterelnök úr, hogy megvan a személyes érdeklődésem és a szervezési, irányító készségem. Ezekre alapozva szeretnék ered­ményesen dolgozni. Váczi Tamás ANYAKÖNYVI HÍREK KECSKEMÉT Születtek 1992. június 12. és 19. között: Pásztor Tibor (a. n.: Skultéty Sarolta), Jakab Gábor (Kopcsik Edit), Óvári Richárd (Or­bán Katalin), Fehér Adrienn (Pekkel Julian­na), Fehér Melinda (Szalay Krisztina), Or­bán Kitti (Bódi Magdolna), Halász Dániel (Gajdácsi Aranka), Lakatos Gyula (Oláh Il­dikó), Rácz István (Dorogi Éva), Vecsei Jó­zsef (Bús Jolán), Bujdosó Brigitta (Szalai Erika), Kovács Nóra (Kis Irén), Andrási Klaudia (Dicső Mária), Czene Sándor Mar­cell (Papp Zsuzsanna), Domahidi Annamá­ria (Vajda Erzsébet), Markó Éva (Kovács Éva), Balta Norbert (Fehér Anasztázia). Vég Zoltán (Borók Edit), Mizsei Nikolett Réka (Farkas Rozália), Révész Márta, (Borbély Márta), Bíró Erzsébet Anita (Kállai Erzsé­bet), Tóth Norbert (Sztaniszláv Anikó), Var­ró Márk (Kovács Andrea). Jánosi Nándor (Túri Sarolta), Geleta Patrik (Frittmann Er­zsébet), Fazekas Péter (Bódia Erzsébet), Miskó Anita (Kiss Katalin), Horváth Petra (Salánki Anikó), Ragó Norbert (Szijjártó Ildikó), Gajdácsi Viktor (Berényi Irma). Baksai Roland (Balogh Katalin), Túri Attila (Horváth Ildikó). Házasságot kötöttek 1992. június 19. és 20-án: Virág Zoltán és Fekete Edit, Dakó József és Nemes Tímea, Bogdán János és Mócza Erika, Fekete Kálmán és Oláh Mariann, Bagyinszki Mihály és Esztári Zsuzsanna, Dinók Gyula és Endrész Eri­ka, Kádár Tibor és Gácsi-Varga Henriet­te, Pásztor János és Gömöri Andrea, Né­met István és Balasi Tünde Erzsébet, Un- gor János és Bakó Anett, Kristófori Péter és Bózsik Margit Éva, Komáromi Bene­dek és Csák Ilona, Nagy László és Ko­vács Éva, Fazekas László és Lantos And­rea, Csincsák Zoltán és Szabó Ildikó, Bu­rai Miklós és Németh Éva. Meghaltak: Úri Ilona (Lajosmizse), Nagy Péter (Felsőlajos), Kocsis István Józsefné Kókai Apollónia (Kecskemét), Pap György (Kecskemét), Szórád Gábor (Fülöpháza), Nagy István (Kecskemét), Zubek Imre (Kecskemét). Farkas Dénes (Kecskemét), Balogh KárolynéTóth Róza (Kiskunfélegy­háza), Osztró Jánosné Marton Erzsébet (Ti- szaalpár), Zsámboki Pál (Kecskemét), Far­kas Balázs (Tiszakécske), Török Sándomé Fazekas Ilona (Kecskemét), Csák Sándomé Szőke Irma (Kecskemét), Kunvári Lajosné Szerencsi Zsuzsanna (Budapest), Berente Jó­zsefné Kis Margit (Kecskemét), Brada Lász­ló (Kecskemét), Kató Sándor (Kecskemét), Vincze Katalin (Kecskemét), Gudricza Lász- lóné Halmavánszki Mária (Kecskemét), Ko­vács Jenő (Izsák), Mazák Károly (Kecske­mét), Debreczeni János (Szabadszállás), László Györgyné Csinger Veronika (Tisza­kécske), Dr. Mareczky Ferencné Báló Ilona (Kecskemét). NAPLÓ AZ ORGOVANYI VÉRENGZÉSRŐL io. Félelmetes emberlopók HETI SOROZATUNK • Budapesti utcakép 1920-ban. (Az eredeti kép a Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona.) 1920. április. Ha jól emlékszem, e hónap negyedikén, húsvét első vasárnapján vittek keresztül a fa­lun koporsóban, ponyvával leta­karva egy ellopott s agyonvert zsi­dót. Gróf Móric, fülöpszállási származású gyerekkori ismerősöm volt. Azt hallottam, a zsidólopá­sok egyik estéjén zörgettek bezárt ajtaján. — Ki az? — kérdezte Mó­ric zsidó. — A csendőrség — volt a válasz. Ajtót nyitott. Móric agg­legény volt, gazdasszonya a kony­hában a rövid szóváltásból ezt hal­lotta: „van parancsom hadnagy úr.” Ezt Móric mondta, majd ki­ment a konyhába és tudatta a gazdasszonyával, hogy „le vagyok tartóztatva” és elvitték. Pár nap múlva a jakabpusztai templomtól nem messze egy barázdából ásták ki a holttestét. Mint hallottam, a feje szét volt verve. Orgoványon , keresztül szállították híjZfUFÜlŐR-, szállásra, a gazdasszonya ment a , koporsó^ ((pesi után, MpricRfnde,- les hintójábán. Mondom, jól is­mertem, bár évek óta nem talál­koztam már vele, de annyit tudok róla, hogy smucig, fösvény ember volt. (...) A nyomozás természe­tesen megindult a tettesek után, egy egész század csendőr és külö­nítménybeli katona hajtotta fel Félegyháza környékét, a monosto­ri és bugaci pusztákat. „Egy pár csavargót fogtunk, és nagyokat it­tunk!” — mondta az orgoványi csendőrőrs egyik legénye, Herkó. Ugyancsak e hónapban, tán hús­vét hetében pusztult el a fülöpszál­lási határban, a „hármasi” dűlő­ben, 50 holdas szőlőjében, a remek svájci stílű villájában kint lakó szintén agglegény, jó gyerekkori pajtásom, a dúsgazdag, de rendkí­vül fösvény Kozári Péter nyugal­mazott százados hadbíró. Esete úgy történt, hogy éjjel döngetni kezdték villája északi ablakait, ő pedig az országút felőli ablakok valamelyikén kiugrott, s menekült az országút felé, átugrott a . . .-fé­le szőlőkerítésen is. Itt találtuk meg másnap reggel halva. Az egyik, boncolást végző izsáki or­vos, Molnár Antal azt mondta el nekem, hogy rendkívül nagy mája és elhízott szíve volt, az erőszak­nak semmiféle nyoma nem látszott rajta, kétségkívül szívszélhűdés öl­te meg ijedtében. Valószínű, hogy szőlőnapszámosai ijesztettek rá, mert gyűlölték fösvénysége miatt. Szombaton este — a katasztrófa estéjén — áldomást kértek volna tőle, de nem adott nekik. (...) (Április 22-én Bíró Balázs nemzet­gyűlési kisgazdapárti képviselő lá­togatott Orgoványra, melyről a to­vábbiakban számolt be a naplóíró. — A szerk.) 1920. április 24., szombat. Dél­után, vagy inkább már estefelé még illusztrisabb vendégünk érke­zett. Héjjas Iván főhadnagy és Pró- nai Pál százados jött ki Kecske­métről, mégpedig Köncsög felől. A köncsögi Felföldiéknél (Gyulá- éknál vagy Dezsőéknél) ebédeltek, s estefelére ide is kirándultak. Őket a legrettegettebb két emberként tartják számon Magyarországon, a notórius kommunisták, a gyűlölt zsidók eltűnése, ellopása mind az ő különítményük műve. Hallot­tam, hogy a Népszava szerkesztő­jének ellopása ügyében megindí­tott nyomozás is Prónaiékig veze­tett, s akkor szépen abbamaradt. Velük jött még Makai százados, két-három hadnag&^i^t De- zső alhadnagy, Denáes Mihály,- Eratvíja^íis Mihály,^;-a nettöge«i- emberlopók. E napon van az év­fordulója az orgoványi gazdák vö­rösök általi befogattatásának, a forradalmi törvényszék elé hurcol- tatásának, ötheti ártatlan, hazafias szenvedéseinek. A megérkezés után mindjárt erről emlékeztek meg. Baski Gyula vázolta előttük az átélt keserves eseményeket, én pedig néhány liter bort vittem át, a tanácsteremben poharazgattunk és beszélgettünk. Tót Imre katoli­kus kollégám felköszöntötte Pró- nai századost, mint a nemzeti had­sereg egyik megteremtőjét és egyik legkitűnőbb emberét. Prónai sze­rényen elhárította a hadsereg szer­vezőjének dicsőségét, mert mint mondotta, az igazi érdem Szege­den Horthyé, a mostani kormány­zóé, Kecskemét vidékén pedig Héj­jas Iváné, a lelkes és a Tisza—Du­na közt félelmetes — így mondotta — kecskeméti főhadnagyé. Azután politizált is egy kicsit. A mostani kormányt erőtlennek mondotta, a királyválasztással még várjunk. Jobb most a kormányzó, majd rendbe jön az ország dolga, s visz- szaáll a területi épség. A nemzeti és a keresztény irányzatot hangoztat­ta, s mindenkit, aki ennek ellenáll, gajdeszba küldünk, még ha tábor­nok, miniszter vagy képviselő is. így mondta, szóról szóra! Néhány óra beszélgetés után kocsikon mentek vissza Köncsögre Felföldi Gyulához. Nyolc huszár is kísérte őket. Éjfél után két órakor jöttek vissza és a községháza udvaráról a berregő gépkocsik elpöfögtek ve- korlük. (...) (Folytatjuk) SZÍNHÁZ, MOZI, TÉVÉ KECSKEMÉTI Városi mozi: fél 4, 3/4 6 cs 8 órakor: KITUR-LAK. Szí­nes, amerikai film. Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor: AZ ÖRDÖG JOBB ÉS BAL KEZE 2. Színes, mb, olasz film. Stúdiómozi: 7 órakor: II. EDWARD. Színes, angol film. Csak 16 éven'Telü- lieknck. Csalánosi autósmozi: este fél 10 órakor: KITUR-LAK. Színes, amerikai film. TÓ mozi a szabadidő- parkban: este fél 10 órakor: AZ ÖR­DÖG JOBB ÉS BAL KEZE 2. Szí­nes, mb., olasz film. KISKUNFÉLEGYHÁZA, Petőfi mozi: 6 és 8 órakor: MY GIRL — AZ ELSŐ SZERELEM. Színes, mb, amerikai film. Stúdiómozi: 7 órakor: RENDÖRAKADÉMIA VI. Színes, amerikai film. VÁROSI televízió: 9.00—10.00: Képújság. 14.00—15.00: Képújság. 19.00— 20.00: A SZÍV-TV produkci­ója, a tartalomból: Tóksó a komédi- umból. Rövidfilmek, Lapszemle. 20.00— 24.00: TV-Tévé-produkció, a tartalomból: 20.00: Itt és mást Szórakoztató magazin 20.45: Túl a holnapon. Amerikai tudományos magazin,TV-Tévé — Worldnet. Kö­zös műsor a médiáról. 21.50: EGY KIS KIRUCCANÁS. Francia film. IKTV. 10.00: KÉPÚJSÁG- REKLÁM 11.00-ig. 18.00: KÉPÚJ­SÁG-REKLÁM. 19.00: FILMEX KFT. műsora (ism.). 23.00—23.30: KÉPÚJSÁG—REKLÁM. KISKUN TV. 05—20: KÉPÚJ­SÁG. 20—24: TV-Tévé műsora.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents