Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-25 / 149. szám
8. oldal, 1992. június 25. KÖRNYEZETÜNK Homok és víz A Környezetünk rovat legutóbbi számában teljes oldalas összeállítást közölt a Duna—Tisza közi homokhátság vízpótlásának kérdéseiről. A témához kapcsolódva azóta több érdekes írás is érkezett a szerkesztőségünkhöz. Ezek közül adunk közre most kettőt. Terv a Duna—Tisza közi hátság megmentésére Úgy tűnik, hogy még 1992-ben elkészül az átfogó terv: miként lehetne megmenteni a sivatagosodástól az Alföld legveszélyeztetett vidékét: a Duna—Tisza közi hátságot, ahol most már valóban drámai a helyzet. Az illetékes szaktárca megbízásából az Alsó-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság kutató-mérnökeinek irányításával 1992. november végére készül el a várva várt projekt. A kutatásoknak tisztázniuk kell a vízhiány kialakulásának területi eltéréseit, meg kell határozni a víztakarékosság, a vízvisszatartás lehetséges módjait. Legfőképpen arra kíváncsiak a • vizsgálat munkatársai, hogy a leendő vízellátó rendszerekkel — több változat összehasonlító vizsgálata alapján — miként lehetne kidolgozni a vízutánpótlás lehetséges módjait. Ez a munka lenne az alapja az előkészítés alatt levő kormányprogramnak. A Pálfalvi Imre irányításával munkálkodó csoport a következő hónapokban az alábbi témákban rendez majd vitákat. 1. A Duna—Tisza közi hátság településeinek vízellátási problémái és távlati vízigényei. 2. Bács-Kiskun megye mezőgazdasági üzemeinek vízgazdálkodási problémái, öntözési es egyéb vízigényei (különös tekintettel a hátsági területre). 3. Elképzelések a Duna—Tisza közi térség agrárgazdasági fejlesztéséhez, különös tekintettel a vízigényekre. 4. Erdőtelepítési tervek és azok vízigényei a Duna—Tisza közén. 5. A természetvédelem vízigényei és a vízpótlási elképzelések a 'Duna—-"Tisza közén. ’ ” , 6. Környezetvédelmi szempontok a Duna—Tisza közi hátság vízpótló rendszerének kialakításához. 7. Területfejlesztési szempontok a Duna—Tisza közi hátság vízpótló rendszerének kialakításához. 8. Javaslatok a gazdásági tér- szerkezet elemeinek távlati összehangolására a Duna—Tisza közén. A megbízott szakértők szakvéleményeinek összegzését 1992. július 31-éig a kutatómunkát koordináló igazgatóság készíti el a Bács- Kiskun megyei közgyűlés számára. B. P. Az Isten megsegít? Rendszeresen olvasom a Környezetünk rovat vitáit, érdekes cikksorozatait. Örülök, hogy nem elvont, száraz, tudományoskodó cikkeket közölnek és mi — kevéssé képzett — olvasók is értjük: miről is folyik a szó? A vizesvitához szeretnék hozzászólni, mert mint gazdálkodással is foglalkozó, a homokhátság kiszáradását keményen megszenvedő ember, igen közel áll hozzám a téma. Szeretném figyelmeztetni a tanult vízügyi szakembereket, hogy esős években nem nagy kunszt vizet vinni az alföldi szikes és édesvízi tavakba, mocsarakba. Azt ugyanis a Jó Isten adja, nem a tudomány. Az lenne az igazi, ha az ilyen kevés esős években is lenne vizünk, és nem száradnának ki a • Medárd az idén is meghozta az esőt. Mikor készülnek el a várva várt homokhátsági beruházások? Mikor lesz öntözhető a Kiskunság homokja? fájaink, nem mennének tönkre a szőlőink. Baján és Budapesten több ezer vízügyi mérnököt kiképeztek már az utóbbi évtizedekben, olvasunk a sok-sok (költséges) kutatásról is, de ha nem esik, nincs víz a homokhátságon. Hát én azt vallom: nem csak a földgyaluk meg az árokásók irányításához — a rossz csatornák, a kiszáradást okozó ereszek megnyitásához ;— kellene érteni a vízügy kiválóságainak. Meg kellene, meg kellett volna már teremteni az öntözés lehetőségét itt a hátságon. Ahonnét azért vitték el az okos mérnökök a vizet, hogy jobb legyen. Hogy majd ők legyőzik a természetet, esőt csinálnak és jólétet. Kedves Uraim! Hogy mikor esik s mikor nem, ezt hagyják a Jó Istenre! Az ész és a tudás diadalmaskodjon, és ne kelljen százaknak és ezreknek elköltözni a tájról, a szülőhazából, csak azért, mert a sok tudós, nem talál megoldást az elrontott ügyek helyrehozására. Emlékszem, minden májusi litánia végén elmondtuk az idén is az esőt kérő imát. Medárdra meg is jött a csapadék. Csak azt nem értem, miért a sok-sok könyv, a milliárd forintokat elemésztő mérés, ha ilyen rosszul állunk? A. Kovács Gábor Orgovány BUDAPESTRŐL ÉRKEZTEK AZ ELSŐ VENDÉGEK Madárgyűrűző tábor Május végén adták át Fülöphá- zán a Kiskunsági Nemzeti Park új oktatási központját. A tízmillió forint költséggel megépült korszerű épületet az Agrober kecskeméti mérnökei tervezték. A Fedél Kft. volt a kivitelező. A 290 négyzetméter hasznos alapterületű épület huszonnégy gyermeknek és a kísérő tanáraiknak kínál kényelmes elhelyezést. Az épület avatását követően az első vendégek Budapestről érkeztek ... — A budafoki, Szent István téri általános iskola természetbarát körét hoztuk el ide — mondja Vajda Józsefné, csoportvezető tanár. — Több diákom is volt már madár- gyűrüző táborban a Kiskunsági Nemzeti Park szervezésében. Most, hogy végre megfelelő lehetőségeket kínál az intézmény, biztosan, hogy sokan követnek majd minket. Örülünk, hogy az állam pénztárából — a nehéz idők ellenére is —jutott forint ilyen természetvédelmi célú beruházásra. Azt gondolom, hogy a biológia- és a földrajzórákon mi hiába beszélünk, ha a természetközeli találkozók nem szervezhetők meg helyhiány miatt. Az új szállóban mindig nyugodtan kipihenhetjük a túrák fáradalmait. A tanteremben megbeszélhetjük az élményeket. Az intézmény műszerei segítenek a gyűjtött növények és rovarok vizsgálatánál. — Hajnalban madárlesre indulunk — veszi át a szót Varga Krisztián, hetedikes tanuló — Én nem először megyek ilyen portyára. Már máskor is voltam Fülöphá- zán. De a tábori elhelyezés szegényes volt. Igazából nem tudtunk jót aludni. Nehezebbek voltak a túrák. Most naponta lehet zuhanyozni. A kaja is kiváló. Végre távcsövet is kaptunk. — Mennyibe kerül a kéthetes tábor? — kérdezem Baksa Eszter tanárnőt. Ő volt, aki felfedezte a kiskunsági Nemzeti Park hirdetését és megszervezte az utazást. — Kétezer forint fejenként. Plussz az utazás és a zsebpénz. De nem nagyon kell itt költeni. A környékbeli tanyákban — amelyekben a foglalkozások egy részét • Biológiaóra az erdei ösvényen. Itt minden más, valódibb mint a szertárban. tartjuk — szívesen kínálnak a gazdák tejjel, üdítővel. Más minden megvan! Jó látni, ahogy a gyerekeink rácsodálkoznak az alföldi növény- és állatvilág különlegességeire. Sokuknak a háziállatok is kuriózumnak számítanak. Van aki most látott életében először csikót és tehenet. A tanösvényeken meg- meg állva előszedjük a hátizsákból a határozókat és alaposabban ismerkedünk a sziki és a homoki élővilággal. Láttunk már barna réti héját, kiskócsagot, vízisiklót, gólyát és zöld gyíkot. Most indulunk egy közeli tanyára, ahol lovagolni is lehet.. — Jó tudni, hogy Petőfi Sándor korában így nézhetett ki ez a vidék — szól közbe Derecskéi Anita, aki ősztől egy budai gimnáziumban folytatja a tanulmányait. — Csak azokat az óriási vasszörnyeket, a magasfeszültségű villanyvezeték tartószerkezeteit kellene innét kitelepíteni. Az is föltűnt, hogy mennyi szemetet dobálnak el a turisták és az 52- es főút autósai. Egy közeli parkírozó szeméttárolói tömve vannak. Napok óta nem törődik a konténerekkel senki. Pedig a szél hamar tovább viszi a műanyag zacskókat, flakonokat. Mi tegnap délután indultunk egy tisztogató körútra. Sok szemetet összeszedtünk. _— Intézményünk Fülöpházán, Pálmonostorán és Bugacon évek óta szervez ehhez hasonló ifjúsági összejöveteleket — meséli Ká- konyi Árpád, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa. — Évek óta gond volt az elhelyezéssel. Kiváló tanárokat, kutatókat tudtunk megnyerni a munkának. Sok látogató jött külföldről is, hogy a módszereinket elsajátítsa. Jól ment minden, de a Köjál illetékesei bizony gyakran kifogásolták — joggal — a tábori elhelyezést. Most az építkezés befejezése után, az új hotelben jó körülmények közé várhatjuk a vendégeket. Szívesebben is jönnek a gyerekek. Es mi örömmel fogadunk minden érdeklődőt.. . F. P. J. ÚJ INTÉZETET SZERVEZNEK A tudomány nem most fedezte fel az Alföldet • Alföldi táj, tanyákkal. A tudományos intézet megalapítása új lehetőségeket nyit a sajátos magyar régió megismerésére. Dr. Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és dr. Csatári Bálint, a MTA Kecskeméti Településkutató Intézet igazgatója jelentette be a jó hírt nemrég a sajtó és a tudományos élet képviselőinek. Hamarosan megalakul az akadémia új szervezete: az Alföldi Tudományos Intézet. A kecskeméti és békéscsabai székhelyű, most szerveződő kutatóközpont egyik irányítójával, dr. Csatári Bálinttal az elképzelésekről beszélgettünk. — Régi terv valósulhat meg most — mondta. — A Magyar Földrajzi Társaság 1907-es közgyűlésén, Czolnoky Jenő vetette föl először a szisztematikus Alföld-kutatás szükségességét és javaslatot tett egy Alföldi Tudományos Intézet megszervezésére. A századelő jeles geográfus nemzedéke, a hires Balaton-monográfia megjelentetése után nagy lelkesedéssel fogadta az elképzelést. A két világháború közötti időszakban a szegedi és a debreceni tudományegyetemen összehangolt tematikájú Alföld-kutatások folytak. Geszthelyi Nagy László, Kaán Károly, Görffy István, Mendöl Tibor és Erdei Ferenc műveikben már egy átfogó Alföld-program kidolgozását sürgették. A második világháború idején megalapították a regionális kutatóhelyeket. Az első Alföldi Tudományos Intézet —- főállású kutatók nélkül — öt évig működött Szegeden s több igen színvonalas tanulmányt publikált. A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete keretei között — dr. Tóth József szervezésében — jött létre a békéscsabai Alföldi kutatócsoport 1973-ban. Ezt követte — Enyedi György akadémikus támogatásával — a kecskeméti településkutató csoport megalapítása .. . — Javaslatok, elképzelések és intézetek tehát már voltak. Néhány mostanában publikált programterv szerzője mégis úgy tesz, mintha mindent elölről kellene kezdeni. — Azt tapasztalom, hogy most ismét előtérbe került ez a régi téma. Nagyon jól van ez így. Az sem zavar, ha többen is úgy nyilatkoznak mintha most fedezné föl a tudomány ezt a magyar tájat. Pedig a csaknem két évtized alatt számottevő tudományos eredmények születtek. Alapelvünk volt: régióban élni és annak gazdasági, társadalmi, települési jellegzetességeit bevinni a hazai és a nemzetközi tudományos életbe. Kutatóműhelyeink foglalkoztak a közép-békési városok koordinált fejlesztését megalapozó vizsgálatokkal. Elemeztük az Alföld településstruktúrájának átalakulását, a falvak tér- kapcsolatait, az új csoportos falusi települések keletkezését. Érdekes munka volt a lakossági pénzmegtakarítások térbeli jellegzetességeinek az elemzése, a terület és a táj- hasznosítás eredményeinek a vizsgálata. A békéscsabai intézet 1975 óta rendszeresen megjelenteti évkönyveit. Három éve kiadjuk az Alföldi Társadalom című évkönyvet is... — 1991-ben országgyűlési és kormányhatározat is született a legsajátosabb magyar tájról. A határozatokban említett Alföld fejlesztési törvény előkészítő munkáinál minden bizonnyal az Önök munkájára is számítanak a szervezők ... — Igen. Meg kell mondanom, hogy igen örülünk a fokozott érdeklődésnek a sokasodó feladatoknak. Egy olyan ügy munkatársainak tudjuk magunkat, amely összességében lényeges változást hozhat a régió életében. Jelenleg az Alföld hosszú távú területfejlesztési koncepciójának tudományos megalapozásán dolgozunk a helyi önkormányzatok bevonásával. Elképzeléseink szerint a területfejlesztés rendszere alapvetően megváltozik. Várhatóan megnövekszik a helyi és a regionális önkormányzatok, a helyi gazdasági és a helyi társadalom szerepe. Felértékelődnek a környezeti értékek, regionális piacok alakulhatnak ki. A táj adottságaihoz szervesen kapcsolódva alakult át a mezőgazdaság. Hiszem, hogy a régió képes lesz felkészülni, új modern gazdasági szektorok befogadására is. Talán az elmondottakból is érthető, hogy miért ajánlotta föl segítségét számos megyei és városi önkormányzat is. — Milyen konkrét témák kutatását vállalná föl az Alföld Intézet? — Sokféle kérdésre kérnek választ tőlünk. Hiszen nem mindegy az itt lakóknak és az országnak sem, hogy ez a táj valódi természeti, társadalmi és szellemi erőforrásait feltárva, kulturális és környezeti értékeit újrateremtve talál-e új helyi és regionális identitást. Mi öt fontosabb részterület kutatására kapunk megbízást. Mindenek előtt tudományos alapkutatások szervezése a térségben, beleértve azok módszertani fejlesztését, tudományközi koordinációját és nemzetközi bemutatását. A munkáink kapcsán segiteni kívánjuk a régióért tenni akaró értelmiségiek előrehaladását. Új típusú postgraduális felsőoktatási programokban való részvétellel. Figyelemmel kísérjük a sajátos alföldi településformákhoz kötődő gazdasági-társadalmi folyamatokat. Szeretnénk összefogni a térséget érintő tudományos munkát. Mindehhez modern térinformatikai és publikációs számító- géprendszert szeretnénk telepíteni. Végül — de nem utolsósorban — igyekszünk majd minden adatot közreadni. Reméljük, információink, elemzéseink, tudományos eredményeink a térség szellemi életének fontos fórumai lehetnek majd. Farkas P. József POSTALÁDÁNKBÓL Védőbeszéd Nemrég azt olvastam: az erdészszakma nincs tekintettel a természetvédelem érdekeire. A profitért mindent megteszünk. Eltűntek az őshonos és a természetes elterjedé- sű fafajok. Túl sok erdeinkben a tájidegen növény. A legveszélyesebb ellenségek között említették az akácot. Nem őshonos a Kárpátmedencében és hektáronként 50 kg nitrogént gyűjt maga alá. Ezzel mágnesként vonzza a gyomokat. Kiszorítva a természetes elterjedé- sű növényeket. Úgy gondolom, hogy a Petőfi Népében, a Duna —Tisza közi homokhátság kedvelt lapjában, nem érdemtelen megvédeni a vidék kedves és hasznos fafaját. Az akác háromszáz éve itt él. Magyarrá változott annyira, hogy az Alföld akác nélkül nem lenne már igazi. Különösen a virágzó fa mézes illata hódítja el az itt élőket. Fája mindenre jó, ami a tanyavilágban fából készülhet. Épületfa, A selyemkóróról Közérdekű ügyben szólok, segítségüket kérve, amely, megítélésem szerint, nem tűr halasztást. Nemrég ezt olvastam a selyemkóróról, (Asclepias syriaca): „Vitalitása, példátlanul gyors terjedése nagyobb odafigyelést igényelne a mező- és erdőgazdálkodás szakemberei részéről: hatalmas területeket beborító állományai valósággal megfojtják az erdőket.” A fenti szerény figyelemfelhívásra tudomásom szerint semmilyen intézkedés sem történt. Sőt, tapasztalatom szerint — út menti árkokban mutatkozó telepei olyan helyen, ahol a környéken sem az akácért karófa, oszlopfa nyersen is égő tűzifa és a méhek is szorgalmasan felkeresik mézet termő virágait. De ennél is nagyobb értéke, hogy gyorsabban nő, igen sok széndioxidot épít be a testébe és sok oxigént ad a környezetének. Hogy idegen? Valóban az. Amerikából érkezett, de magyarrá vált. Az is igaz, hogy az akác sok nitrogént gyűjt a talajába. Természetes úton történik, ami talán azért mégis jobb, mintha pétisóval, karba- middal végeznénk a pótlást. Az viszont már nem igaz, hogy a gyomnövényeket maga alá vonzza. Mert gyomnövény nincs. A természet világában növényfajok vannak, mindegyiknek megvan a maga sajátos szerepe, a gyom kategória emberi találmány, mindazt ide sorolják, ami az ember útjában áll. Ezt a derék fát kívánják a hirtelenítéle- tű természetvédők eltüntetni csak azért, mert idegen származású? Emberek! Gondolkodjunk! található —, arra utalnak, hogy vannak, akik akarattal terjesztik egy-egy magtoknak gépkocsiból történő kihajításával. Két éve vagyok tanyatulajdonos a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában. Területem környékén csak magam hadakozom a tényleg félelmetes gyorsasággal terjedő mérges gyom ellen, de nagyon úgy néz ki, hogy reménytelenül. Félő, hogy az 1996-ben megrendezett világkiállításra hazánkba látogató külföldiek csak selyemkóró- tengert találnak a szép, homok talajú természetvédelmi területeken is. Megyénkben két fő góca van ennek a veszedelmes gyomnak: Kerekegyháza és Kiskunhalas külső, homokos területei. Figyelmen • Ezt a pusztuló öreg akácmatuzsálemet Fülöpházán fényképezte Walter Péter. Dr. Szodfridt István tanszékvezető egyetemi tanár, Sopron kívül hagyva a méhészeknek par mázsa virágmézre korlátozódó érdekeit — kötelezővé kellene tenni e gyom irtását. Idén nyáron a gaz lekaszálásával lehetne megakadályozni a magtokok kifejlődését, később pedig megfelelő gyomirtó kikísérletezésével lehetne visszavetni szaporodását. Jó lenne közkinccsé tenni a szakembereknek ilyen irányú tapasztalatait, hiszen nem csak a mezőgazdaságban végzett munkánkat, de földjeinket is tönkre teheti ez a veszedelem. Talán még nem késő! Bérces Lajos Izsák—Ágasegyháza Szerkeszti: Farkas P. József (Walter Péter felvételei)
