Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-24 / 148. szám
8. oldal, 1992. június 24. PETŐFI NÉPE A SOLTVADKERTEN ÉLŐ özvegy emlékezik a németek fogságában Egy magyar tábornok kalandos élete Német kém volt a titkár? Intapusztán — Celldömölk és Sárvár között—a szüleimmel éltem — kezdi a visszaemlékezést. — Már 1936-ot írtunk, amikor egy angol barátnőm invitált: miért nem jössz el hozzánk? A londoni látogatásom két hétre terveztem. De nagyon jól éreztem magam és meg akartam hosszabbíttatni az útlevelem. Az akkori katonai attasé Utassy Loránd volt. Megláttuk egymást, és eljegyzés lett belőle. Az ő családja akkor Ivánhalmán, a Csengőd melletti Csonkatoronynál, az Utassy-birto- kon élt. Hazajövetelünk után viszonylag hamar, 1938-ban Washingtonba szólította a sors. így gyorsan határoztunk: április 4-én megesküdtünk. Mi már akkor tudtuk, egykor nagy ünnep lesz az a kitüntetés. nap ... — s elneveti magát. A «AGYAR «ömRSASÁC ELNÖKE UTASSY LÓRÁND VEZÉRŐRNAGYOT POSZTUMUSZ AITÄBORNAGGYÁ KINgVSZEM í • Az özvegy által átvett posztumusz • Három strucctoll, a tüllfátyol 16 centimétert feküdjön a fejen, a slepp vállig érjen; ez volt az angol királyi udvarhölgyeknek előírt öltözék. Balról Marosi Ferenc követ fekete díszmagyarban, jobbról Utassy Loránd feleségével. A miniszterelnök javaslatára, katonai életpályájának elismeréseként Utassy Loránd posztumusz altábornaggyá történő kinevezését özvegye vette át Göncz Árpádtól, a köztársaság elnökétől a Parlamentben rendezett ünnepségen. Kevesen tudják, hogy Utassy Lorándné Gyömörey Borbála Soltvadkerten él. A Bajtárs utcai ház szépen gondozott udvarán a fa árnyékában olvasás közben találom a sokak által csak Burci néniként ismert asszonyt. Mintha jó ismerőse lennék, oly barátságosan fogad. Betessékel a műzeumnak is beillő vendégmarasztaló otthonba. Arra kérem, idézze föl emlékeit: hogyan ismerkedtek meg, milyen volt élete párja? • Sopronkőhidáról 1944 karácsonyára küldött ajándék. (Szávay Edit rajza) • Özvegy Utassy Lorándnét sokan csak Burci néninek ismerik. — Majd jöttek a háborús évek. — A harmincas évek végétől 1941-ig Londonban éltünk. A háború kitörésekor férjem elment a külügyminisztériumba, hogy engedélyt kérjen egy adó-vevő használatára, s hozzá egy tisztet, titkárnak, akit mint német kémet elfogtak. Hogy az volt-e valójában vagy sem, soha nem derült ki. Csakhogy Loránd ott maradt segítség nélkül. így lettem egyszemélyben titkár és feleség. Neki már fizikailag sem volt ereje a teendők ellátására. Én meg ingyen szállásért, ellátásért csináltam — tréfálkozik, majd így folytatja: — Mindössze huszonhat éves voltam. Belecsöppentem az idegen környezetbe. Milyen jó, hogy a szülői háznál, angol, francia, német és olasz nyelvet tanultam. Nagy hasznát vettem, s veszem ma is. • Az Utassy család címere. Négy hét a tengeren Egyszercsak sürgöny jött: az uramat jelentéstételre hazarendelték. Ez akkor történt, mielőtt még a két ország között megszakadt volna a diplomáciai kapcsolat. London pedig körbebombázva. Végül is katonai géppel átrepült Lisszabonba, ahol azt mondta, nélkülem nem megy sehová. így is történt. Rendkívül érdekes utazásban volt részünk. Lisszabon, Barcelona, Lyon, Berlin ... mindenütt harc, harc. — Megnyugvás volt Magyarországra jönni. — Valóban. Itt meggyújthattuk a villanyokat, este nyugodtan járkálhattunk az utcán, kitárhattuk az ablakokat és láttam a családom. De ez csak két hétig tartott. Férjem mpn- kája visszaszólított bennünket Angliába, majd onnan Amerikába. Bonyodalmas utazás várt ránk, mert a Bermudák hadikikötő volt, ezért először egy zsidó kivándorló hajóval Portugáliába indultunk. Négy hét a tengeren. De nagyon rendes volt a spanyol legénység. Egyszercsak megláttunk egy angol hadihajókonvojt, amiből levált egy korvett. A férjem akkor ideadta az iratokat, s azt mondta, mindent dobjak a tengerbe. De nem így történt. A kapitány az összes papírjainkat eldugta. Hiába kutatták át az egész hajót. Ekkor 1942-őt írtak. A pontos dátumra teljesen nem emlékszem, azt tudom, akkoriban történt, amikor a bolha csípte meg az elefántot, vagyis hadat üzentünk Amerikának. így aztán hat hónapot töltöttünk ott szabadon, s ugyanennyi időt internálva. Nem vágyom vissza. Később visszajöttünk Európába, Lisszabonba. A féijemet időközben itthon kinevezték a hadifogolyosztály vezetőjének. Ilyen minőségében pedig gyorsan ujjat húzott a németekkel, mert nem engedte, hogy a zsidókat és a hadifoglyokat kivigyék az országból. A jó szíve, a békés természete, azaz egy különbékekötés vitte a börtönbe is. 1944 októberében a kormányzó felszólította, hogy Szegeden Malinovszkijjal kössön különbékét. Hazafelé jövet a németek — a kormányzóval együtt—elfogadták. így került az Andrássy úti, a Margit körúti fogházba, az irgalmasok kórházával szembeni épületbe. —Ekkor már afiuk is megszületett. —, Béla mindössze két hónapos volt. Éppenarrakészültem, hogy meglátogassuk az apját, ám telefonált a sógorom. Elmondta, a féijemet ismeretlen helyre vitték, Csatay vezérezredes hadügyminiszter pedig öngyilkos lett. Neki egyébként a felesége vitte be a mérget. Végül is az uram Sopronkőhidára került. Nehezen, de szereztem engedélyt, hogy oda is bejuthassunk. Karomon a gyerekkel Dáviházy István ezredparancsnoktól kértem járművet. Kegyetlen hóvihar volt. Egyszercsak a börtön előtt megáll a sofőr, mondván: nem akaija magát elfogatni. En nem féltem. Mentem tovább. A börtönnél egy fiatal kölyök, rajta horogkereszt, rám szólt, hogy nem enged be. Kértem, hívjon egy idősebb tisztet. Odamentem az íróasztalhoz, lesöpörtem, és rátettem a gyereket. Jött is a tiszt. Egy órát engedélyezett. A férjemmel együtt volt Jeszenszky igazságügyminiszter, Hardy Kálmán, herceg Mon- tenuovo, Kúti Kálmán, Jávor Pál, gróf Eszterházy Móric. Rengeteg levelet adtak, és én mind széthordtam a címzetteknek. Azután még kétszer sikerült bejutnom Sopronkőhidára. Harmadszorra már a szüleim nem engedtek, mert féltettek. Szegény férjemet fél év elteltével Németországba vitték, majd Dahhauba, onnan Ber- nauba, ahonnan az amerikaiak szabadították ki. Ezután egy darabig Tuntenhausenben maradt. Nem akart hazajönni, hiszen úgy tudta, én elmenekültem a gyerekkel. Tábornokként ment nyugdíjba — Mikor találkoztak újra, s hogyan kerültek Bács megyébe: — Amikor megtudta, hogy itthon vagyunk, 1945-ben hazajött. Akkor visszakapta a rangját. A hatvanadik születésnapján tábornokként ment nyugdíjba. Előtte persze 1951-ig Budapesten és Ivánhalmán, Csengőd mellett laktunk. Egyszercsak értesítést kaptunk hogy Mezőberénybe deportálnak bennünket. Mi kértük, hadd költözzünk Soltvadkertre, a közeli Szarvaskútra. Azt a birtokunkat 1941-ben vettük, tizenegy holdunk volt. Igaz, Erzsébeten, Pestszentlőrincen is volt ingatlanunk, de haza vágytunk. Kérésünknek helyt adtak, így 1951-ben költöztünk. A többi vagyonúnkkal pedig jól járt az állam. Béla már kint, a földes szobában nőtt fel, mégis becsületes, rendes ember lett. A Magyar Orvosi Kamara titkára, és,itt Soltvadkerten fogszakorvos. Ő találta ki, hogy ne éljünk tovább kint a tanyán. Költözzünk hozzá a faluba. Szót fogadtunk. Ám a férjem csak egy évig élvezte ezt a paradicsomot, 1974. június 6-án meghalt. Pesten temettük el. Sokat utazom hozzá. Tartózkodó, magabiztos, szava- tartó, nagyon jó ember volt. Any- nyira jó, hogy azt még a vaskereszt, a francia becsületrend sem fémjelzi. Azt csak én és a családom tudja ... A legnagyobb bánatom, hogy nem élhette meg ezt a kitüntetést és az unokáit, Lorándot és Viktóriát nem láthatta. * Az özveggyel sokáig beszélgettem még. Megtudtam, hogy nyugdíja a villanyszámláját sem fedezi, de nincs kétségbe esve. Vidám és tenniakaró. Nyelvismerete nemcsak zsebpénzt jelent, hanem hihetetlen kapcsolatokat és munkát, amire mindig büszke volt. De leginkább arra, hogy a szarvaskúti ekeszarvnál, a szőlőmunkákban, a Bosnyák téri piacon, ahová a maguk termelte árut vitte, éppúgy helytállt, mint a magas rangú férje, oldalán az angol királyi udvar*>an’ Pulai Sára • Első világháborús érdemrend. RÉJ*i fiUyi'E EH U>'£MNÍs. ORDRE NATIONAL DE LA LEGION DHONNEUR HONNEUR A kitüntetések között a francia becsületrend is.
