Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-23 / 147. szám
. VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. június 23., 7. oldal Költözik az ipartestület A földszinten üzletsor kapott helyet. (Fotó: Gaál Béla) A Kecskemét és Vidéke sporttestület hamarosan beköltözik új, elegáns székházába. A Hornyik János utcai épület emeletén, mely teljes egészében az ipartestület tulajdona, a tervek szerint, tagjaik számára pluszszolgáltatásként orvosi rendelőt is nyitnak. Ugyanitt kap helyet — előre láthatóan jövő tavasszal — az Iposz-bank kecskeméti fiókja, amely az iparosok számára többféle speciális szolgáltatást, a többi között különlegesen kedvezményes kamatfeltételeket is nyújt. PRIVATIZÁCIÓ — TULAJDON Mennyit adtak el eddig az állami vagyonból? Az Állami Vagyonügynökség április végi összesítése alapján az 1900 milliárd forintra becsült állami vagyonból 432 milliárd forintnyi alakult át, vagyis került társasági formába. Ennek döntő része, 370 milliárd forintnyi, az AVÜ tulajdonában van, s 34 milliárd forint a külföldi és 28 milliárd forint az egyéb magyar tulajdon. Összesen tehát 62 milliárd forint értékű vagyon került ki az állami tulajdonból. A magántulajdon aránya egy-egy vállalaton belül igen változatos. , A legalább 30 százalékban nem ÁVÜ-tulajdon 64,4 milliárd össz- vagyonú vállalati kört jelent. (Itt koncentrálódik az említett 34 milliárd forintnyi külföldi vagyonból 32,5 milliárd.) A több mint 50 százalékban magántulajdon irányítása alatt álló vállalati kör vagyona 43 milliárd forint. (Ezen belül a külföldi tulajdon 23 milliárd forintnyi.) DOHÁNYGYÁRI „DOHÁNYÜGYEK” így is lehet privatizálni A privatizációtól sok helyen félnek a dolgozók, általában azért, mert jelentős mértékű létszámcsökkentéstől tartanak. E félelmük nem alaptalan, hiszen a magyar ipar vállalatai, többek között, azért is működnek kisebb hatékonysággal, mert a szükségesnél több dolgozót foglalkoztatnak. A bizonytalanság valószínűleg felmerült az Egri Dohánygyár dolgozóiban is, amikor a múlt ev során folytak a tárgyalások a magyar dohánypiac 26 százalékát uraló dohánygyár privatizációjáról. A dolgozók félelmeinek eloszlatása azonban az új tulajdonosok, a Philip Morris és az Austria Tabakwerke első intézkedései közé tartozott. Nem csak a munka, a bér színvonala is magas Amint azt az Egri Dohánygyár Kft. ügyvezető igazgatójától Greg Courtiertől hallottuk: a Philip Morris anyavállalat dolgozói tették élvonalbeli céggé, és most is csak az ő segít- ségükkel maradhatnak az élen. Ezt nem felejtik Egerben sem. Magas követelményeket állítanak a dolgozók elé, ugyanakkor ennek megfelelő anyagi juttatásokban is részesítik őket. Az Egri Dohánygyár Kft .-ben a dolgozók fizetései az 1990-es szinthez képest az inflációs kiigazításon túl, 30 százalékkal emelkedtek. Ezzel együtt tanfolyamokés továbbképzések szervezésével segítik őket az új elvárásokhoz való alkalmazkodásban. A dolgozók többsége meg tud felelni ezeknem a megváltozott elvárásoknak. A konfliktusok elkerülésének érdekében a cég egy kompenzációs rendszert működtet azok számára, akik mégis úgy döntenének, hogy elhagyják a vaÜalatot. A nyugdíjkorhatár közelében lévő dolgozóknak lehetőségük van arra, hogy korkedvezményes nyugdíjba vonuljanak, a már megemelt fizetéssel és hathavi fizetésüknek megfelelő kompenzációban is részesülnek. A fiatalabbak közül azok, akik el kívánják hagyni a gyárat, vég- kielégítést kapnak, ami a gyárban töltött évek függvényében akár a teljes évi fizetésük értékét is elérheti. E két lehetőséggel eddig százan éltek az Egri Dohánygyárban. így tehát természetes módon zajlik az a létszámcsökkentés, amire az új munkaszervezés és technológiai fejlesztés miatt, érthető módon mindenképpen sort kellett volna keríteni. Fejlesztésre dollármilliók A dolgozók biztonságérzetének növekedéséhez valószínűleg hozzájárul az is, hogy a privatizációt követő első fél évben a tulajdonosok 20 millió dolláros fejlesztést hajtottak végre az üzemben. Ennek egy részét fordították az alkalmazottak képzésére, más részét pedig technológiai és technikai fejlesztésekbe fektették. Az eddigi beruházás egy hosszú távú fejlesztési program része, amelynek keretében először is át kívánják alakítani az Egri Dohánygyár termékeinek szerkezetét, mégpedig úgy, hogy minél nagyobb részt kapjanak a minőségi termékek. Ez megalapozhatja a továbbfejlődést, amikor már szóba jöhet a piaci részesedés arányának növelése és az esetleges export is. Ez utóbbira főként a kelet-európai régió tekintetében látnak lehetőséget a vállalat vezetői. Mindez együtt oda vezet, hogy — amint azt az ügyvezető igazgató hangsúlyozta — a dolgozók nagy akarással és ambíciókkal igyekeznek eleget tenni a megemelt követelményeknek. Ez pedig elősegíti, hogy a Philip Morrisnak ez a magyarországi vállalkozása sikerrel járjon. Minél több ilyen körülmények között megvalósuló privatizációra lenne szükség, amikor a vállalat megvásárlásán túla külföldi befektető további befektetésekkel hozzájárul az adott üzem technikai fejlődéséhez, átadja élenjáró szervezési és piaci tapasztalatait és eközben szociáhs biztonságotis nyújt dolgozóinak. (MTI-Press) p p Szállodák— lízingeléssel A Magyar Szállodaszövetség a lízingkonstrukciót tartja legcélszerűbbnek a szállodák privatizálására. Lízingelés esetén nem egyszerre, hanem részletenként fizethető ki a vételár; mégpedig abban az ütemben, ahogy azt az üzemeltetésből származó jövedelem engedi. A konstrukció tehát nem kíván előzetes pénzbefektetéseket. Lehetővé tenné, hogy a szállodaipar jelenlegi dolgozói, mint vállalkozás léphessenek a privatizációs körbe. Jelenleg a szállodaprivatizáció folyamata lelassult a fizetőképes kereslet hiányában, s ha ez továbbra is igy megy, valószínű, hogy súlyosbodik a pénzügyi helyzet, és egyre több lesz a csődeljárás. A Szállodaszövetség által kidolgozott szisztéma szerint — amelyet egyébként már ismer az Állami Vagyonügynökség — a lízingbe adó az allam lesz. A lízingbe vevő kiválasztása pályázat útján történik, s a pályázati anyagnak tartalmaznia kell a vállalkozó referenciáit, a szállodára vonatkozó üzemeltetési és pénzügyi koncepcióját, s a lízing futamidejét követő időszakra vonatkozó elképzeléseit. A lizing futamideje igatlanok- nál 10-15 év lenne, a tárgyi eszközöknél pedig 3-5 év. Á tervek szerint a lízingszorzó a nemzetközi, illetve az európai bankkamatokhoz igazodik, és mértéké semmiképpen nem haladhatja majd meg a 15 százalékot. — 40 évig azt mondták, miénk a gyár, most már papír is van róla... NAPONTA KAMATOZIK A FOLYÓSZÁMLA Mit tehet a bizalmatlan ügyfél? Mikortól kamatozik a lakossági folyószámlán elhelyezett pénzünk? A napi záróegyenleg alapján történő kamatszámolás bevezetésével miként ellenőrizhetjük, hogy valóban helyesen ír- ták-e jóvá a pénzünkért járó kamatot? Mint ismeretes, korábban az OTP-át- utalási betétszámlán az adott hónap 26. napján regisztrált egyenleg után fizették a kamatot. Függetlenül attól, hogy a pénzünk négy hétig vagy csak két napig volt a pénzintézetnél, a kamat mindkét esetben azonos volt. Ennek a lehetőségnek kihasználásával az ügyeskedők komoly adómentes jövedelemhez is juthattak. Ez a visszás helyzet a múlté. A lakossági folyószámlákat napi kamatozással kezelik és a számlatulajdonosok is eszerint kapják meg előző havi elszámolásukat. Németh Gábornétól, az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. osztályvezetőjétől kértünk választ kérdéseinkre. — A kamatszámítás attól a naptól kezdődik, amikor az OTP-bankszám- lájára beérkezik a pénz, függetlenül attól, hogy az összeget személyesen az OTP valamelyik egységénél fizették-e be, vagy banki átutalással érkezett — kaptuk az információt. — A bizalmatlan ügyfél miként ellenőrizheti, hogy valóban a beérkezés napjától számolták-e a pénze után járó kamatot ? — Az egyenlegértesítőn két dátum szerepel: az egyik a könyvelés napját, a másik pedig a kamatozás napjának kezdetét mutatja. Ügyfeleink tehát ennek alapján ellenőrizhetik az elszámoláson előjegyzett kamat összegének helyességét, illetve azt, hogy a kamatozási dátum megegyezik-e a befizetési bizonylaton feltüntetett dátummal. — Hogyan kísérhetjük figyelemmel a banki átutalások beérkezésének időpontját, illetve azok eredetét? Volt már arra példa, hogy a számítógépes feldolgozásra hivatkozva nem nézhetett bele az ügyfél a saját számláiba? — Való igaz, hogy nem a fiókokban történik a számítógépes feldolgozás, így tényleg elképzelhető, hogy a legnagyobb jóindulat ellenére sem tudták teljesíteni az ügyfél kívánságát. Egyébként kérésre a kollégák bemutatják, sőt ha kérik, postázzák is a bizonylatokat.' Szakembereink már dolgoznak azon is, hogy a havonként kiküldött elszámolásból ne csak az derüljön ki, mikor érkezett és mikortól kamatozik a lakossági folyószámlán lévő pénz. hanem az is, hogy ki fizette be. — A kamat elszámolása miként történik ? — A folyószámlán mutatkozó napi követelés egyenlegét, illetve a lekötött összeg után járó kamatot úgy számítjuk ki, hogy a tőkét megszorozzuk a lekötésnek megfelelő százalékkal és a mindenkori naptári napokkal, majd ezt az összeget osztjuk el 365-tel. Ha az ügyfél számláján „mínusz” van, ugyanez a képiét annyival módosul, hogy az osztószám 360. Egyébként ha az ügyfél számláján nincs elegendő pénz a megbízások teljesítésére, akkor a fedezetlenség megszűnéséig a 38 százalékos ügyleti kamat időarányos részét számoljuk fel, és ezt a havonként kiküldött egyenlegértesítőn szintén feltüntetjük. — Akkor is felszámolják az ügyleti kamatot, ha egy nyugdíjas ügyfél számláján mutatkozik hiány, mert — mondjuk — nem érkezett meg időben a nyugdíja? — Amennyiben a számlatulajdonos rendszeresen hozzánk utaltatja a nyugdíját vagy fizetését, akkor az OTP, afféle gesztusként, nem számolja fel az ügyleti kamatot. FEB GILISZTA, HUMUSZ, HITEL Mi lesz a vállalkozókkal? Nem tudni, hányán vannak, de valószínűsíthető, hogy több tízezer a számuk. Az is majdnem biztos, hogy tartozásaik összege megközelíti az 1 milliárd forintot. Az viszont-egészen biztos, hogy tehetetlenek. Tehetetlenek akkor, amikor a hitelintézetek a felvett hitelek kamatait, illetve magát a hitelt kérik vissza. Csakhogy a hiteleket általában — és természetesen ebben az esetben is — azért vették fel, hogy kitermelve az összegét, némi jövedelemhez is juthassanak. Ez pedig az első szerencsés kivételtől eltekintve nem történhetett meg. A gilisztatenyésztőkről van szó. Az első — valóban magas eladási árak után — megindult a lavina. Gyorsan kerültek felvásárló szervezetek, lett hitelfelvételi lehetőség, és lett giliszta mil- liárdszámra. Ebből következően az ára fél fillérekre csökkent, még úgy is eladhatatlanul. Aztán jött a „mentőöv”, kell a humusz. Hát nem kellett az sem. Aztán híre kelt, hogy lesz majd feldolgozás, ha a kukacot ki tudják csalogatni valami módon az élőhelyéről. A dolog két felől sem valósult meg. Egyrészt a giliszták nem hajlandók elhagyni az otthonukat, sem elektromos hatásra, sem szép szóra, sem válogatásra. (Egyébként is, tessék mondani, ki képes egy hatalmas trágyakupacból dara- , bonként kiszedegetni ezeket a jószágoy kát?) Másrészt hiába kínálták volna a csodaszergyártóknak az alapanyagot, hiszen azok ugyan hol dolgozták volna fel? Közben pedig ketyeg persze a kamatóra, a hitelvisszafizetés. De miből? Hírlik, már tízen fölüli azoknak a száma, akik nem bírták elviselni a terheket és az életükkel fizettek. Szó bujkál arról is, hogy azért jócskán voltak, akik megtollasodtak az ügyön. Megszűnt szervezetekről, és nagy összegű kauciót kérő társaságokról esik szó. Es hallani perekről — például itt nálunk, Bács-Kiskunban. a kunszentmiklósiról — ami éles nyílt levél pengeváltással folytatódik. Es mindennek „eredménye” egyenlő a nullával. Sőt, a mínusszal, mert hiszen akik belemásztak ebbe a gilisztaügybe, egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Kilátástalanul. Olyannyira kilátástalanul, hogy a pénzügyminiszter egy kijelentése nyomán vállalkozóknak minősíttettek. Olyanoknak, akik belebukva a vállalkozásukba, a következményeket egyedül vállalni kénytelenek. Nos, úgy tűnik, nem nyugodnak bele. Parlament előtti tüntetésre készültek. Sőt, egy telefon tanúsága szerint, aláírásgyűjtésre, itt megyén belül is. Mit érnek el? Még nem tudni... G. E. BUSINESSLAND HUNGARY? Egy amerikai Budapesten Már nem is csodálkozom rajta, hogy a legparádésabb szimpóziumok, minden dekoráció, tobnácsbábel és vaku-fényzuhatag ellenére, elhagyván félidejüket, bizony kihűlnek. Nem történt ez másként az egyébként szellemes szlogent viselő Eurodinamizmus rendezvénysorozatán sem. — Már az első nap elült a vita, ha egyáltalán annak volt nevezhető. Nem hivatkoznak egymásra, nem kötnek bele a másik véleményébe . .. úgy mennek el egymás mellett az otthon szépen cirkalmazott expozék, mint két expresszvonat. — Beszélgetőtársam körülmutat az elegáns szálló előcsarnokában: —- tudja, hogy nevezik mifelénk a szállodahallt? Lobbynak. Felhívás az alkalmi szövetkezésekre. De itt, harmadnapja, csak hűvös köszöngetések folynak, legfeljebb udvarias névjegycserék. Mr. Nagy másodgenerációs amerikai magyar a keleti partról. Kérdem mi hozta Pestre; tán csak nem valami nosztalgia? — Persze, érdekelt, hogy szőke-e a Tisza, de még inkább, hogy milyenek az itteni lehetőségek? Egy bankház menedzserétől hallottam: „Át kell ruccani Kelet-Európába és invesztálni, mert azok az amerikai milliomosok, akik már lekésték a nagy aranylázak idejét, a 20-as, 30-as évek tengerentúli felvásárlásaival alapozták meg a vagyonukat. Ott és akkor amikor minden „down” volt, vagyis taccson.” — Ügy érzi, nálunk most ez a helyzet? — Én eljöttem már 3 éve, amikor itt még csak megkezdődött a vörös „paradicsomból” való kiűzetés. Csakhogy akkor mindenről volt szó, csak bizniszről nem. Még ára sem volt semminek. S ha valamit venni akart volna az ember, annak törvényi akadálya is volt. Sokszor ma is így van. — Például? — Néhány erdő- és vadgazdaság. Ilyenkor az a sztereotip válasz, hogy még nincs földtörvény. — ön voltaképp miben utazik? Elérti a kérdést, mert azt mondja: — Repülőben. Kocsit nem hoztam, nem ezekre a szűk utakra való. — Miben lát üzletet? Élelmiszer és másodjára vegyipar. Volt egy régi rögeszmém, egy vadnyugati szafáripark, egy rezervátum, de úgy látszik, ez másokat is foglalkoztat. Én várok, vadászlesen. így mondják? — Pontosan. De az élelmiszerek közül mi érdekli ? Hogyan lehet szűkíteni a kört? — Minden, amit tartósitani lehet. Ha most befullad egy piac, akkor sem lehet a földön hagyni a cukorrépát, az almát, és beszántani a burgonyát. Raktározni kell. Munkaerő van, épület szerezhető, a konzerválógépeket pedig be lehet hozatni. Még lízingre is. — Gondolja, hogy erre itt más nem gondolt? — Ez a baj, hogy csak gondoltak. Pedig maguk fenemód tehetséges emberek. Láttam a minap egy alkalmazott grafikai kiállítást. A tervezőknek már rég plakátokon, jelvényeken, matricákon kellene dolgozniuk. Ne tessék csodálkozni kérem, mondok egy példát. Itt van mondjuk Cleveland, az egy szép nagy magyar város. Innák is a finom magyar borokat, a félédes fehéreket, de ha egy üveg olyan, mintha spirituszt tartanának benne, a címke pedig csak cikornyás, ráadásul a dugót ki kell robbantani ... akkor ugyanaz az effektus, mint amikor az egyébként finom magyar sonkakonzerv kinyitásakor a háziasszony megvágja az ujját. — Ilyenkor mi van, a káromkodáson túl? — Visszapártolnak a sarki olaszhoz. Néha az az érzésem, hogy a maguk emberei, azok a bizonyos piackutatók és -felmérők, csak a nemzetközi árumintavásárokon szemlélődnek, legfeljebb megnéznek egy pár New York-i kirakatot. De aztán el is felejtik. A marketingmunkának a megcélzott ország legbensőbb fertályait is el kell érnie. Már azt kell hinnem, hogy a svédasztalokkal is beérik és képtelenek behatolni a családi konyhákig.-Ön ismeri a magyar konyhát? — Amíg anyám élt, csak azt ismertem. De ide én nem eladni jöttem, hanem vásárolni. Nekem az amerikai konyhát kell ismernem. És a mentalitást. Ha elhívnak egy-egy partira, én bizony kiszemtelenkedem magam a konyhába, ha lehet, még a mélyhűtőbe is benézek. Figyelem az adagolást, a felszolgálást. Tudja, ez nagyon fontos. És tanulságos. Főként összevetve egy magyaros vendéglátással. Annyi z*sírt. amennyit én itt látok egy ünnepi sütésfőzéskor, abba fél Amerika belefulladt volna. Ha a tengerentúli szokások túlzottan eltérőek, legalább a franciákra figyeljenek. Körömnyi szendvicsek, sok sajt, halféleség,'Dehát az élelmiszer- és fogyasztási kultúra, az egy más terület. — Akkor -maradunk az élelmiszer- exportnál. — Itt van a híres magyar búza. Egy bécsi partnerem, egyébként félmagyar, hallom, ostyagyárat csinált és fél Európának ő szállítja a fagylaltostölcsért. Ezenkívül príma sós süteményeket, ami vákuumos fólia alatt ropogósán friss marad hónapok múlva is. — Mi a következő lépés? — A sakktáblán? A parasztokat figyelem. Azt, hogy mire mennek az át- szerveződéssel. Mi lesz a sorsa a volt melléküzemegységeknck? Érdekelnek a fűszerpaprikák, a hagymák, sőt a kukorica is. A tengeri a tengerentúl most éli reneszánszát. Egy valamire való vacsora köretjéből nem hiányozhat. A puffasztó sült krumpli maradjon meg rósejbninek a benzinkutaknál. — Szóval semmi királycscl? — Kivárás. A sakkóra, „tudom” ketyeg, de amíg van idő egy lépésre, meg kell gondolni, és aprókat lépegetni. Step by step. Apropó, apró lépések. Nem tud valakit, aki cementet adna el? Kéne pár hajórakománnyal. — Magát minden érdekli? — Minden, ami biznisz. Tudja kérem, az Államokban ritka a szakosodás. Egy ültetvényesből is lehet könyvkiadó és egy autógyáros is betársulhat egy rádióállomásba. A fő, hogy értelme és haszna legyen. Meg jó reklámja, amilyent például az ólommentes benzinnek csinálnak. Anélkül azt hiszi, adnának 1,3 dollár egy gallonért? Közvetlenül a fogyasztót kell megszólítani, azt, aki egészségesen akar élni, lehetőleg nyugodtan, békésen, és minden szempontból biztonságosan. — Ha visszamegy, mit fog mondani társainak? — Talán azt, hogy onnan, odaát- ról nekem is nagyszerű tippjeim lennének. De itt még nehéz, lassan forrnak ki a dolgok. Ez még nem a sokunk által várt bizniszország. LB
