Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-19 / 144. szám

4. oldal, 1992. június 19. MEGYEI KÖRKÉP Festők a Rajna mellől • A kecskeméti barátok temploma a modell. Napok óta vízfestékkel, rajz- irónnal szorgalmas férfiak, nők örökítik meg a kecskeméti főtér legszebb épületeit. Még a vasárna­pi felhőszakadás sem vette el ked­vüket. Behúzódtak a városháza ár­A neve József! A kecskeméti anya dühö­sen és szitkozódva érkezett, nem is titkolta, arra vár, erő­sítsem meg abban, valami nagy-nagy igazságtalanság történt, és változtassam meg az alapítványtevő feltételeit! Fia patinás egyetemi váro­sunk jogi karára nyert felvé­telt tavaly. Több utóvizsgá­val, de sikerült befejeznie az első két félévet. Most a hir­detőtáblán talált egy felhí­vást, amit úgy érzett, neki írtak. Egy amerikába szakadt magyar asszony felszólította, pályázzák meg a lehetőséget, és ő fedezi tanulmányaik költségeit, diplomaosztásig. — Es mi szerepelt a felté­telek között? — Először is az, hogy fiú legyen, falusi... — De Önök kecskeméti­ek ... — Attilám nagyszülei bu­gaciak! Szóval eddig rendben is lennénk! De az is feltétel volt, hogy a fiú neve József legyen! Mondtam is a fiam­nak, pályázd meg, biztosan enged majd az elképzelései­ből! — Es engedett ? — Nem. A véndsszony ra­gaszkodott a József névhez. Ez kérem, disznóság — írjon neki! írja meg, hogy az én fiam nem kap tanulmányi ösztöndíjat, és erre nagyon szüksége lenne. Nehezen nyugtattam meg. Alig hitte, hogy az alapít­ványtevő bármilyen feltételt támaszthat, akár testmagas­ságra, szemszínre vonatkozót is. Igaz, legtöbbször jó tanul­mányi eredményt kérnek, de van lokálpatrióta is, aki adott földrajzi helyen szüle­tettnek akar pénzt adni. Mind a saját pénzüket ajánl­ják fel — olyan feltételeket szabhatnak, amilyent akar­nak. Inkább azért szurkoljunk, legyen minél több ilyen „vén­asszony”, hogy a lányos szü­lök is pályázhassanak, no, meg a Józsefek is. sei— kádjai alá, átcipelték kis rajzaszta­laikat, állványaikat a Pusztatourist valamennyire védett bejáratához, ott dolgoztak. Kihasználnak minden percet. Messziről jöttek, az Óperencián (az Inn folyón) túlról, a Rajna mel­lől, a Kecskeméttel testvérvárosi kapcsolatokat előkészítő Dorn- birnből. A polgármesteri hivatal közvetítésével az itteni képzőmű­vészek hívták meg kölcsönösségi alapon az ottani amatőr képzőmű­vészkör tagjait. Több mint húszán buszoztak a Bodeni-tó közeléből, a vásárairól, szép tájú környezeté­ről és textilgyárairól híres városká­ból a puszták fővárosába. Azt mondták e sorok Írójának, hogy nemcsak festményeken, raj­zokon viszik haza Kecskemétet, hanem a szívükben is. H. N. KÖZELMÜLTUNK TITKAI Fölmond vagy eltüntetik? Újabb és újabb gazemberségek derülnek ki a rossz emlékű Bánó Mihályról, Kecskemét egyik kommunista rendőrkapitányáról. A szadista 25 esztendős rend­őrezredes visszaemlékezéseit, ke­gyetlenségeit Futó Dezső kisgaz­da képviselő leplezte le az or­szággyűlésen 1946 februárjában. Rajk László belügyminiszter jókora késéssel megadott vála­szában elismerte; a minisztéri­umnál is többen bepanaszolták Bánót, de a vizsgálatok egyelőre semmit sem bizonyítottak . . . Talán így kerülhetett 1946-ban nehéz döntés elé ma is köztünk élő polgártársunk, Sch. O. Nagy reményekkel lépett be 1945-ben a hite szerint a demokráciát vé­delmező rendőrség állományába. Szép előmenetelt jósoltak számá­ra, mert úgynevezett mozgalmi családból származott, őt magát pedig 1944 szeptemberében rövid időre letartóztatta a Gestapo. (Közvetített a bajba jutottak és dr. Molnár Erik között.) Apróbb lopások kiderítésével kezdte fegyveres közszolgálatát, majd az árellenőrökhöz került. Bánó Lajos alezredes, a kapitány édesapja (!) vezeti a csoportot. Az ezredes testvére is a rendőr­ségnél szolgált. . . Mindhárman elsősorban politikai ügyekkel foglalkoztak, pontosabban lehet­séges politikai ellenfeleik megfé­lemlítésével. A fiatal Sch. O. fölismerte a kapitány diktatórikus hajlamait, aki 1945. május 4-én még a hi­vatásos népbirókat is megfenye­gette a Nemzeti Bizottság ülésén. „Tessék visszavonulni, mi rend­őrök majd ítélkezünk.” (Közbe­vetve. A Kádár Jánosné temeté­séről készült rádiótudósításban hallottam, hogy egy „a régi jó időket” visszasíró elvtársnő kö­vetendő példaként említette a bí­róság kiiktatása nélküli ítélke­zést : . .) A nyugdíjas visszaemlékezése szerint először egy kivégzés leve­zénylésének megtagadása miatt került nyílt összeütközésbe főnö­kével. A vitatható „bizonyíté­kok” alapján halálra ítélt osz­tálytársát a kegyelmi kérvény el­döntése előtt állították a bitófa alá. Mások szerint a fiókjában „felejtette” a halálbüntetést bör­tönné változtató iratot az ügyész. Kötelességteljesítése miatt feje­ződött be Sch. O. rendőrtiszti pályafutása. Ügyeletes tisztként fogadta a fogdák ellenőrzésére kiküldött minisztériumi urakat. Mivel eze­ket kívülálló csak a parancsnok személyes engedélyével tekintheti meg, azonnal az ezredesért kül­dött egy rendőrt. Bánó letagad- tatta magát. Nem tehetett mást Sch. O.; közölte az ellenőrökkel, hogy csak akkor nyittathatja ki a cellákat, ha utasítást kap a mi­nisztériumiaktól. Utasították. Kisebesedett, szakadt ruhájú embereket találtak a városháza pincéjében kialakított fogdában. Fölindultán, fölháborodva távoz­tak a pestiek. Bánó néhány nap múltán hívatta. Megkérdezte: föl­mond vagy eltüntetik? Azonnal kérte leszerelését. Ő felemelt fejjel távozhatott. Nem így G. Gy., Bánó mindenre elszánt helyettese, akit végül is a nagy nyomásra áthelyeztek Szen­tesre. Elkerült a két szadista botozó nő is. (T. J. és R. I. némely férfia­kon is túltett kegyetlenségben.) A parancsnok helyettesét, az inter­nálótábor rémét a helyi kommunis­ta mesterkedések ellenére elítélték halált okozó súlyos bántalmazá­sért és egyebekért. Állítólag na­gyon rövid időt töltött a börtön­ben. Újabb feladatok vártak rá. Sch. 0. megtalálta helyét a gaz­dasági életben. Heltai Nándor Óvodapedagógiai ankét Valljuk, hogy a fogyatékos nem különleges gyermek, hanem elsősorban gyermek, mint hason­ló korú társai. Miután ebben az életkorban még nem épül ki a személyiségben a fogyatékosság tudata, ezért fontos: az ép és a fogyatékos gyermekeket köze­lebb hozzuk egymáshoz. Segítve ezzel a természetes közeledést, a másság elfogadásit. Minderről Kovácsné Sarkad* Erika szoma- topedagógus óvónő számolt be az MTI munkatársának annak kapcsán, hogy a napokban feje­ződött be a háromnapos óvoda- pedagógiai ankét. Csepelen például négy éve szer­veznek csoportot mozgásfogyaté­kos gyermekek számára, akik együtt nevelkednek egészséges tár­saikkal. Ily módon a mozgásuk­ban korlátozott kicsinyek beolvad­nak az épek gyermekközösségébe, és az egészséges óvodások már itt megszokják némiképpen különbö­ző társaikat, elfogadják másságu­kat. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Baleset nem történt Nemcsak akkor kerülhet valaki bíróság elé, ha a közúton közlekedve balesetet okoz: elüt valakit, nem adja meg a kötelező elsőbbséget stb. Leggyakrabban ilyen „baleseten kívüli” ok az ittasság, amely, sajnos, nagyon elszaporodott. Nemcsak Bács-Kiskun megyében, de az egész or­szágban, rengeteg munkát adva a rendőrségnek, a bűnügyi laboratóriumok­nak, az ügyészségeknek és a bíróságoknak is. Egy-egy ittas állapotban közle­kedő gépjárművezető olyan időzí­tett bomba a forgalmas országuta­kon, amely bármelyik pillanatban fölrobbanhat. Csak egy olyan helyzet kell, amely a késlekedés nélküli cselekvést igényli. Aki ital hatása alatt vezet, erre természete­sen képtelen — és máris bekövet­kezik a tragédia. Az elmúlt évek során emberek — vétlen emberek — százai vesztették életüket az it­tas vezetők miatt. A forgalomból történő kiszűrésük tehát egyfajta megelőző tevékenységként is fel­fogható. Ilyen kiszűrési feladatot kapott két paksi rendőr, amikor 1991. március 29-én kivezényelték őket az 52. számú főközlekedési útra, a dunaföldvári hídhoz, annak is a Solt felőli oldalára. Már körülbe­lül ötven járművet állítottak meg, szabályszerűen igazoltatták azok vezetőit és ha kellett, intézkedtek. Éjszaka tizenegy óra körül egy sze­mélyautó közlekedett az ellenőrzé­si pont felé, s ezt látva az egyik rendőr kilépett az útra és zseblám­pájával világitva köröző mozdula­tot tett, vagyis megállásra szólítot­ta a gépkocsi vezetőjét, aki — ezt késpbb állapította meg a Kecske­méti Városi Bíróság — nyolcvan kilométeres sebességgel közleke­dett a rendőr felé. A jelek viszont arra mutattak, hogy nem akar megállni. A rendőr kénytelen volt eldobni a kezében lévő lámpát és a gumibotot, majd egy lendülettel átvetette magát a szalagkorláton, s abban megka­paszkodott, hogy ne zuhanjon az út mellett húzódó 15-20 méteres szakadékba. Közben az eldobott zseblámpa nekiütődött a személy­autó szélvédőjének, s azt pókháló- szerűen betörte. A kocsi azonban nem állt meg, hanem — sebességét némileg csökkentve — felhajtott a hídra, majd bement Dunaföldvár belterületére. A rendőrök autóba vágták magukat és utána eredtek az engedetlen autósnak, akit végül is az áruház melletti parkolóba si­került beszorítaniuk. Ekkor került sor az igazoltatásra. Kiderült, hogy a gépkobsiban Papp István 38 éves szekszárdi la­kos ült, akinek viselkedéséből lát­szott, hogy ital hatása alatt van. A rendőrök vérvételre állították elő és kiderült, hogy vérében 1,88 ezrelék alkoholkoncentráció volt. Ezért nem akart megállni. Az eljárás során a gépkocsiveze­tő csupán részben ismerte el bű­nösségét, nem vitatta ugyanis, hogy ital hatása alatt közlekedett. Ugyanakkor tagadta, hogy észlelte volna a rendőri fényjelzést, sőt azt sem vette észre, hogy a hídon, majd a városban követi a rendőrsé­gi autó, amely fénykürtöt is alkal­mazott. Elmondása szerint ő csak az áruház melletti parkolóba érve, akkor vette észre a rendőröket, ami­kor azok mellé kanyarodtak. A bíróság nem fogadta el Papp István ezen állítását, hiszen — ál­láspontja szerint — a mintegy két­száz méterről leadott rendőri, kö­röző fényjelzést mindenképpen észlelnie kellett, de különösen nem kerülhette el a figyelmét az, amikor a zseblámpa nekiütődött a szélvé­dőnek. De a köröző fényen kívül — egyre közeledve az ellenőrző ponthoz — a rendőr szolgálati egyenruháján rögzített fényvissza­verő csík is észlelhető volt, mint ahogyan ezt az eset helyszínén le­folytatott bizonyítási kísérlet is igazolta — hangoztatja a bírósági ítélet indoklása. Mindezek alapján a büntetőta­nács megállapította Papp István bűnösségét, ittas járművezetés vét­ségében, közúti veszélyeztetés bűn­tettében, valamint hivatalos sze­mély elleni erőszak bűntettében és ezért egy év négy hónapi börtönre ítélte, három évre eltiltotta a köz­úti járművezetéstől és 20 ezer fo­rint pénzbüntetésre ítélte. A bör­tönbüntetés végrehajtását azon­ban háromévi próbaidőre feltétele­sen felfüggesztették. A pénzbünte­tést — meg nem fizetés esetén — 200 forintonként kell 1-1 napi bör­tönre átváltoztatni. Ugyanakkor kötelezték a vádlottat a felmerült több, mint négyezer forint bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet még nem jogerős. G. S. HETI SOROZATUNK NAPLÓ AZ ORGOVÁNYI VÉRENGZÉSRŐL 5. A hóhér és terroristái • Tüntetés a Parlament előtt 1919-ben. (Az eredeti fotó a Magyar Fotog­ráfiai Múzeum tulajdona.) 1919. december 17. Miért nem célzott jobban a szegény jó fiú? S. (Szamuely Tibor. — A szerk.) ter­roristái még ott az út szélén szét­tépték, a szájába lőttek, s végül dróttal körülkötve orra alatt a fe­jét, felhúzták a fára. Dékány Bene­dek csendőr, mintegy ötvenéves ember, remegett a pribék előtt, de a hadnagy így vigasztalta: „Öre­gem ne remegj, ne félj ezektől a pribékektől, hanem örvendj. A drága honért halunk meg, mely úgy hiszem föl fog virulni még. Mert van bíró a felhők felett, s áll még a villámos ég”. (Ezután törlés következik a naplóban. — A szerk.) Azt is hallottuk, hogy a véreb S. hóhérjaival hármasban jön a vörös ezred előtt lefelé, már Tasson is végeztek, Szalkszentmártonban is. Egyszer azt kérik a vecseiek telefo­non, hogy gyors segítséget küldje­nek a Soltiak, mert mint mondtak, 40-50 vöröskatona lövi a várost. — Nem lehet, nem küldhetünk, magunknak is szükségünk van az emberekre — felel vissza Berán pa­rancsnok. — Ki beszél Solton a telefonnál? — kérdi Dunavecse. —- Solt község elöljárósága. — De név szerint ki? — Solt község elöl­járósága — ezzel letette a kagylót. Tanácskoztak. Fel kellene a fron­tot oszlatni, meg kellene előzni a nagyobb veszélyt. Nem jól van ez így, hogy minden község külön frontot állít, szétforgácsolódnak az erők. Patajra szólnak át, s ajánl­ják, hogy egyesiteni kell a két vá­ros erejét, de ott nem fogadták el az indítványt, bíztak két 15-ös ágyújukban. Mi lesz ebből, jó len­ne a frontot feloszlatni. Ez lett a határozat. A jelentést vivő embe­rek kiküldettek a paranccsal, hogy amint besötétedik, jöjjön vissza mindenki a városba, a saját laká­sába. Eközben megint megszólalt a vecsei telefon. A solti kagylót Jászhalmi Sándor községi jegyző tette a füléhez és a szájához. — Hogy áll a solti front? — kérdi a dunavecsei jegyző. — Elég jól — felelt a solti jegyző. — Ki beszél Solton? — kérdi Dunavecse. Berán András ekkor megrántja a jegyző kabátja szélét és azt ajánlja, hogy nevet nem kell mondani, de már késő volt, a solti jegyző bemondta a telefon kagylójába a nevét. Mint később kitűnt, Vecsén az egyik kagylót a véreb S., a másikat pedig ennek a szavait diktáló jegyző tar­totta. Hajnali három órára szépen feloszlott a front. A vezetők a köz­ségházán tanácskoztak, várták a teendőket. Tegnap délután óta semmi hír. Tán eloszlott a vörös felhő, elhúzódott a zivatar másfelé. Berán parancsnok reggel öt órakor hazament tisztálkodni kis hajléká­ba. Felesége, a dunapataji szárma­zású Kosaras Julianna arra kérte, hogy meneküljön. A hű asszonyi szív megérezte a férjére váró vesze­delmet. — Menekülj kedves jó uram, mert a halál vár rád, mint az ellenforradalom szervezőjére! Me­nekülj! — Sehová se megyek én édes fiam, hiszen látod, feloszlat­tuk a frontot, nem lesz itt semmi baj, nem tudódik ki semmi. Ho­gyan hagynálak itt egymagádat, hisz akkor te lennél kitéve a leg­borzasztóbb dolgoknak. Vasárnap reggel volt. Berán András megmo­sakodott, megfésülködött, kiment az udvarra, lement a kertjébe, nyo­mában mindenütt felesége. — Me­nekülj édes fiam, menekülj! Ekkor hirtelen fegyverpattogás törte meg a vasárnapi csendet, megérkezett S., a hóhér, terroristáival. Három teherautójukról hat gépfegyver szórta a golyót a solti nagy utca hosszában. Mindenki ész nélkül menekült, a rémület hangja hallat­szott a piactérről hazafelé futók ajkáról. — Menekülj édes! — tör­delte a kezét a jó asszony. E pilla­natban két bőrkabátos Lenin-fiú lépett be a kicsiny udvarra. — Te vagy a solti vörös őrség parancs­noka? — Igenis elvtárs. — Gye­rünk csak kutya ellenforradalmár a községházára! Piff-pufif! Berán széles válára úgy hullott az ütleg, mint a nagy szemű eső. Tartott ez a városháza tanácsterméig, hová belökdösték a terroristák. A helyi­ség már szinte tömve volt színtelen arcú, vérehagyott ajkú emberek­kel. Ott volt Szili és Berta had­nagy, ott állott a 160 centiméter magas, kutyahomlokú, nagy orrú, bajusztalan, fényes hajú szörnye­teg S. T. Bal mellén az ötágú szov­jet csillag. — Te vagy a solti vörös őrség parancsnoka? — Igenis, én vagyok, elvtárs. A feleletre két po­fon csattant el Berán egészséges arcán. — Ellenforradalmi kutya, hogy mered te így szólítani S. elv- társékat? — zengett fülében a hó­hér fülsértő szava, Vigyétek, akasszátok fel! Mintegy három óra hosszat állott még a véreb előtt, aki keményen szidta, leckéztette. O meg azt sem tudta már, hogy nagy­ságos uramozta-e, vagy elvtársnak szólította-e. Végül kapott a hóhér­tól egy régi vincseszter fegyvert és parancsot, hogy a vasúti töltést és a vasúti síneket estig rendbe kell hoznia. Ezzel kiszabadult az orosz­lán torkából és hazament paran­csot teljesíteni. (...) (Itt vége az 1919-ben történtek lejegyzésének. A következő év eseményei is az ol­vasók érdeklődésére számíthatnak, ezért nem fejezzük be a napló rész­leteinek közlését. — A szerk.) (Folytatjuk) SZÍNHÁZ, MOZI, TEVE KECSKEMÉTI Városi mozi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: MY GIRL — AZ ELSŐ SZERELEM. Sz., mb., amerikai film, 14 éven aluliak­nak nem ajánlott. ÁRPÁD mozi: 3/4 6 és 8 órakor: KACAGÓ KO­COGÓ — AVAGY PITKIN VISSZATÉRÉSE. Angol film. Stú­diómozi: 7 órakor: GRAND CA­NYON. Sz., amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. CSALÁ- NOSI autósmozi: este fél 10 órakor: ŐK IS A FEJÜKRE ESTEK. Sz., mb., amerikai film. TÓ MOZI, a szabadidőparkban: este fél 10 óra­kor: ICE BABY. Sz., amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA, PE­TŐFI mozi: 6 és 8 órakor: AZ UTOLSÓ CSERKÉSZ. Sz., mb., amerikai film, csak 16 éven felüliek­nek. Stúdiómozi: 7 órakor: MÁGIC — QUEEN BUDAPESTEN. Ma­gyar film. VÁROSI TELEVÍZIÓ: 9.00- 10.00: KÉPÚJSÁG. 10.00—11.00: TELESHOP. 14.00— 15.00: .KÉP­ÚJSÁG. 19.00—20.00: A SZÍV TV produkciója, a tartalomból: Tóksó a komédiumból —Rövidhírnek. 20.00 —24.00: TV-TÉVÉ-produkció, a tartalomból: 20.00: Power kapitány. Am. sci-fi filmsorozat, XI/4. 20.50: Túl a holnapon. Am. tudományos magazin. 21.15: Lukács Erzsi-show. 21.35: Sikersztori Silvanus. 22.00: A rendőrnő. Olasz filmvigjáték. 23.45: Fények és hangok Jaltában. Az Izraeli Tévé filmje. , , IKTV műsora: 10.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM, 11.00-ig. 18.00: KÉP­ÚJSÁG — REKLÁM. 19.00: FIL- MEX KFT. műsora (ism.). 23.00: KÉPÚJSÁG— REKLÁM 23.30-ig. KISKUN TV: 5.00—20.00: KÉP­ÚJSÁG. 20.00—24.00: TV-TEVÉ műsora.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents