Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
8. oldal, 1992. június 17. TISZTELT SZERKESZTOSEG! Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban véleményeket és ellenvéleményeket, problémákat és elismeréseket tartalmazó levelek kaptak helyet. Külön felhívjuk a figyelmüket arra a panaszos írásra, melyet a Földművelésügyi Minisztériumnak címeztek — lapunk közvetítésével — a helvéciai gazdák, valamint arra a levélre, melynek írója a Kunság Volán igazgatóját figyelmezteti egyes buszsofőrök szabálytalankodásaira. Tiszakécskei érdeklődésre válaszolunk arra, hogy a kárpótlási életjáradékot összevonják-e a nyugdíjjal. Várjuk további leveleiket! (A szerk.) „ ... minek a többszörösen megemelt kötelező biztosítás?” Nem a biztosítótársaságok kértek fel, hogy ellenreklámot írjak róluk. Viszont valószínű, hogy a velem megtörtént eset ezt a célt fogja szolgálni. Sajnálom. Ez év március 23-án baleset történt Kecskeméten, a Nyíri út és Széchenyi körút kereszteződésében, a rendőrlámpánál. Egy Szeged felől érkező román gépkocsi — kívülálló tanúval bizonyítottan — piros jelzésen hajtott be a kereszteződésbe, utazósebességgel és a kórház felől érkező gépkocsival frontálisan ütközött. A sajnálatos eredmény: súlyos, életveszélyes sérülések, jelentős anyagi kár mindkét gépkocsiban. A rendőrségi vizsgálat eredményeként az ARF 141-es forgalmi rendszámú gépkocsi vezetője vétlen, a közlekedésben való részvétele teljesen szabályos volt, az ügyet vádemelési javaslattal az ügyészségre tették át. A vétlen gépkocsi csak kötelező biztosítással rendelkezett. A kárfelmérés megtörtént, totálkáros lett, ügyintéző a Hungária Biztosító, mivel külföldi*partnert „választottunk”. Azt hittem, a kártérítési eljárás egyszerű lesz, rövid időn belül megkapom a szerintem jogosan megillető kárértéket. Személyesen és telefonon több esetben érdeklődtem az ügyintézőnél, a fiókvezetőnél és helyettesénél. A válasz lényege a következő. • A Hungária Biztosító >az írató-. *kat megküldte a Nemzetközi Biztosítónak, ez a szervezet kikéri a román biztosító hozzájárulását a kártérítéshez és ha ez is pozitív, következhet a kifizetés. A fiókvezető véleménye szerint ez akár fél évig is elhúzódhat, addig türelmemet kérik. Hozzátette, hogy egészen más volna a helyzet, ha volna cascóm, mert akkor azonnal fizetnének. Ezt írja elő a jog. Nem vagyok jártas a biztosítási jogban, a józan paraszti eszemmel viszont úgy gondolom, hogy jogilag alátámasztott zsarolási helyzetbe kerültem. A gépkocsimat egyébként a biztosító tudtával és engedélyével szerelőhöz vittem, megkezdődött annak javítása. Folyamatosan fizetnem kell ennek költségeit, a munkavégzésemre jelentős káros hatással van a gépkocsi kiesése, de a hivatal nem fizet. Szeretném leszögezni: — nem akartam a két és fél éves autómat összetöretni, nekem egészben is tökéletesen megfelelt; — nem tudtam, hogy kivel érdemes ütközni ahhoz, hogy a jogosnak megítélt károm huzavona nélkül megtérüljön; — sajnálom, hogy a román- magyar államközi kapcsolat olyan, amilyen, semmi közöm hozzá. Vendéglátóegységben dolgozom, így pénzügyi dolgokat is rendszeresen intéznem kell. Amennyiben elmulasztom, késedelmi kamat, letiltás, végrehajtás vagy kerékbetörés következik. Ezt írja nekem elő a jog. Ezek után az a kérdés, hogy minek a többszörösen megemelt kötelező biztosítás? Szerintem így semmi értelme, ablakon kidobott pénz, amit a jog részemre, mint állampolgárnak kötelezően előír. Ettől deficitesek a biztosítók? Az is kérdésem, hogy az engem jogosan megillető kárösszeg elmaradásából kiszámítható késedelmi kamatot megkaphatom- e, vagy ilyen egyáltalán jár-e nekem? Ki és milyen haszonnal forgatja azt az összeget, ami engem illetne meg? Harsányi Pál Kecskemét, Zászló u. 9. JV. 18. Környezetsértés a szabadidőparkban Június 13-án sokadmagammal én is részt vettem a Petőfi Nyomda által a kecskeméti szabadidőparkban rendezett János-napi rendezvényen. Igaz, az idő a fürdésre nem nagyon kedvezett, de azért a vízparton sétálgattunk, s csónakáztunk is. Megdöbbenve vettük észre, hogy 13 óra körül egy tejeskávé színű Volkswagen Golf kocsi tulajdonosa nekiállt járművének mosásához, mégpedig a tóba benyúló mólón. Tehette ezt, hiszen a szabadidőpark dolgozója, így szabad is, ideje is van neki. Az feltehetően eszébe se jutott, hogy a tónak van élővilága, a tóban emberek és gyerekek szoktak fürödni. Nem gondolja, hogy mint a park alkalmazottjának, példát kellene mutatni, hogy mit szabad és mit nem? Tisztelt Szerkesztőség! Nem szoktam névtelenül írni, de most nem adom a nevemet felháborodásom mellé, mivel én is oda járok pihenni, úszni és nem szeretnék ösz- szetűzésbe kerülni sem az említett úrral, sem a szabadidőpark vezetőjével, személyzetével. A tisztességes dolgozókkal semmi bajom nincs! munkanélkülié, akik nem is önhibájukból kerültek az utcára. Szgszkó Jánosné Agasegyháza Más vélemény az ágasegyházi tizenhármakról Mi lesz a tizenhárom ágasegyházi pedagógussal? — kérdezi Iványi Lászlóné. (Petőfi Népe, 1992. június 10-ei szám. A szerk.) Nem csoda, ha kérdezi, hiszen csak három éve él a községben. Mi, akik régóta itt élünk és két-három gyerekünk járt azágas- egyházi iskolába, tudjuk, hogy mi a helyzet. Ezek a pedagógusok az elmúlt nyáron bebizonyították, hogy nem a gyerekek érdekeit tartják szem előtt, hanem a tizenháromból három igazgatói állást akar betölteni. Az önkormányzat döntését munkamegtagadással fogadták. Van köztük néhány, akiket szívesebben látnánk a katedrán—őkjórészt találtak ismár maguknak helyet —, de néhányan nem voltak méltók gyerekeink oktatására. Sok protekciózás, kivételezés nyomja a múltból a lelkünket. De hagyjuk a múlt feszegetését. Ne vádoljuk az önkormányzatot mások hibáiért, inkább örüljünk községünk fejlődésének. Egyébként a még elhelyezkedni nem tudó, vagy a pályára nem alkalmas pedagógusok sorsa is bizonyára meg fog oldódni, talán könnyebben, mint sok más Taxisoknak a tervezett rendeletmódosításról! Az elmúlt hetekben több cikk jelent meg különböző újságokban a személyszállítással (taxizással) kapcsolatban. Ferincz János három terjedelmes írásában hűen ábrázolta a szakma gondjait, a kiskunhalasi taxisok problémáin keresztül. Azzal minden kolléga egyetért, hogy korlátokat kell szabni ezen a területen, olyanokat, melyek szabályozzák a létszámot, kiszűrik azokat, akik nem valók e szolgáltatás gyakorlására stb. De milyen elvek alapján, milyen módon lehetséges ez? Semmi esetre sem az a megoldás, hogy a másodál- lásúakat tollvonással kirekesztjük. A kiskunhalasi kolléga húsz főben maximálná a létszámot városukban, mivel ő a tizennyolcadik volt, aki kiváltotta a vállalkozói engedélyt. Mit szólna hozzá, ha mások tizenöt főben állapítanák meg? Az érdekek személyenként különböznek. A mércét fel kell rakni, de ki mondja meg, hogy milyen magasra? Elkészült egy tervezet, amely a személyszállításban meglévő anomáliákat próbálná megoldani, elfogadása esetén. El kell ismerni, hogy a „lécet” magasra rakták. Az egész rendelettervezetet nincs mód itt és most közölni, csupán néhány pontjára szeretném felhívni a figyelmet, amelyek félreértésre adhatnak okot. 1. Megkülönböztetett taxirendszámtábla (1993. április 1-jétől). 2. Adattárolós, számlaadó taxióra (1994. január 1-jétől). 3. A négy naptári évnél idősebb autóval is lehet taxizni abban az esetben, ha a gépkocsi közlekedés- biztonsági szempontból kiemelten fontos fődarabjainak, szerkezeti egységeinek rendeltetésszerű használatra alkalmasságáról szakértő által kiállított tanúsítványt visz a kolléga a vizsgára. 4. A 100 ezer forintos „kaució”, melyet tartósan kell „lekötni” személyenként, nem vonatkozik azokra, akik „veszélyközösségbe” tömörültek. (Ez lehet a helyi Taxis Kamara, Egyesület stb.) 5. A rendelettervezet az állammal szembeni tartozást a társadalom- biztosítás, nyugdíjjárulék, adóhátralék vonatkozásában érti. (Nem OTP, avagy a vitatott ,,placc”-díj.) A rendelet paragrafusai, azok egyes pontjai különböző időben kerülnének alkalmazásra. A teljesség igénye nélkül: Orcsi Attila a Taxis Kamara elnökségi tagja Van még emberi tisztesség! Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy köszönő levelemet szíveskedjenek közzé tenni, mert úgy érzem, a leírt eset is bizonyítja, hogy mai világunk zűrzavarában, a pénz körüli forgásban van még csoda, van még emberi tisztesség. Június 6-án este Fülöpszállás községet felhőszakadás és jégeső sújtotta. A község laposabban fekvő helyein számos lakóházat és azok pincéit elöntötte az esővíz és hordaléka. Sajnos, két éve épült lakóházunk is erre a sorsra jutott. A pincét, mely az egész lakás alatt van, mintegy 1,2 méter magasan elöntötte a víz. Ez 90-100 köbméter vízmennyiséget jelentett. A falu polgármesteréhez, Cseh- Szakál Sándorhoz fordultunk segítségért. Ő azonnal segíteni próbált a károsultakon. Miután a helyi tűzoltóság önkénteseit már néhányan értesítették a vihar elállta után, a polgármester úr a megyei tűzoltó-parancsnokságtól kért segítséget. Ők először is kételkedtek a polgármester szavaiban, majd közölték, hogy 16 ezer forint kiszállási díjért és 6-8 ezer forint óránkénti szivattyúzási dijért jönnek ki. Gondolom, nem kell mondani, hogy ezt a falu, de az egyes lakók pénztárcája sem birta. így megpróbáltunk máshonnan segítséget kérni. Sikerült is. Csengődről, a telefonálás után körülbelül fél órával, megjelent az önkéntes tűzoltóság. Igaz, „csak” két családi ház pincéjének vízszivattyúzásában tudtak segíteni. Ez volt a mi családi házunk, illetve a szomszédban épülő ház pincéje. Hozzá kell tenni, hogy ők ezt este háromnegyed 9-től éjfélig csinálták . . . Ezek az emberek ezt a munkát ingyen végezték, csak a motorolajat és -benzint kellett a falunak állnia. A szombat estéjüket és éjszakájukat áldozták csak azért, hogy másokon segíthessenek, mentsék, ami menthető. Szeretnék köszönetét mondani a magam és a többi károsult nevében is, mind a fülöpszállási, mind pedig a csengődi tűzoltóknak, valamint a polgármester úrnak, hogy segítettek, hogy biztattak bennünket. Szerettem volna ugyanezt elmondani a megyei tűzoltóságnak is, de sajnos, nem tehetem, mert nem hittek, nem segítettek. Nem kívánom senkinek, hogy megélje azt, amit a falu lakóinak azon az éjszakán meg kellett Kozma Sándorné Fülöpszállás, Attila u. 7. Életjáradék és nyugdíj A Petőfi Népében megjelent egy cikk a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról. (1992. május 30- ai szám, 8. oldal. A szerk.) Erről bővebb, hiteles tájékoztatást szeretnék kapni, a részünkről igen fontos döntés előtt. Ez sokunkat érinthet, ezért tisztelettel kérjük, válaszoljanak lapjukban az alabbi kérdésekre: Az életjáradékot összevonják-e a már folyósított nyugdíjjal? Ha igen, akkor hátrányos helyzetbe kerülünk-e mindazokkal szemben, akik ezt nem veszik igénybe? Balog Gergely Tiszakécske, Damjanich u. 12. (Tisztelt Balog Érés minden érdekelt! A Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól kapott információ szerint az életjáradék összegét összevonják a nyugdíjjal. Ám, amikor nyugdíjemelésre kerül sor, az alapnyugdíjat veszik figyelembe, a kiegészítések — pl. háztartási pótlék—nélkül. Egyidejűleg felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy az életjáradék megállapításával és folyósításával kapcsolatban a lakóhely szerinti társadalombiztosítási igazgatóságok, illetve kirendeltségek részletes felvilágosítást adnak. A szerk.) Az oldalt összeállította: Rapi Miklós • • Üzenet a Földművelési Minisztériumnak A magam és a mellékelt aláírási íven szereplő 66 kistermelő társam nevében fordulok a Tisztelt Föld- művelési Minisztériumhoz. Én és kistermelő társaim a budapesti nagybani piacra szállítjuk az általunk termesztett gyümölcsöt és zöldséget. Panaszunk az, hogy egyes vállalkozók olyan nagy mennyiségben hoznak be nyugati országokból déligyümölcsöt és primőr árukat (paradicsomot, paprikát, szamócát), hogy mi, kistermelők nem tudjuk a saját kisgazdaságainkban megtermelt gyümölcsünket, zöldségünket eladni és így egyre nehezebb gazdasági helyzetbe kerülünk. Ügy gondoljuk, az ország érdeke, hogy ne adjunk ki külföldön fölöslegesen valutát olyan árukért, melyeket itthon is meg tudunk termelni, illetve a külföldi narancs és banán helyett első osztályú téli almát tudunk eladni. De az országos érdeken túl, gazdaságpolitikai célkitűzésként is szerepel kormányunk programjában a kistermelés és a kisvállalkozás segítése. Ezért azt kérjük a tisztelt minisztériumtól, szíveskedjék a gyümölcs-, zöldségimportját behozatali kvótákkal korlátozni és ezen felül a külföldről behozott gyümölcsre, zöldségre, primőrökre védővámokat kivetni. Úgy érezzük, fontosabb az ország vezetőinek is a kistermelők százezreinek a gazdálkodását és értékesítését biztosítani, mint a jelenlegi helyzetet állandósítani, ami oda vezet, hogy néhány nagykereskedő vagy kft. ügyeskedéssel 3-4 hónap alatt olyan jövedelemhez jut, amit mi, kistermelők 30-40 éves, folyamatos munkával sem tudunk elérni. Sörös Zsigmond » Helvécia, Iskola sor 37. és 66 aláírás A Kunság Volán igazgatójának figyelmébe! Tisztelt Igazgató Úr! Amit itt leírok, személyes tapasztalat alapján teszem, abban a reményben, hogy a sajtó nyilvánossága talán cselekvésre készteti Önt és megszünteti azt az áldatlan állapotot, ami a helyi autóbuszokon kialakult. Gyakran utasa vagyok a 14-es helyi járatnak és szinte minden alkalommal tapasztalom, hogy amikor a Kőrös nevű úr a buszsofőr, a vezetőfülkében egy fiatal hölgy állandó beszélgető partnere a vezetőnek. Ha nem ez a hölgy kuporog a vezetőfülke ajtajában, akkor mindig akad másik fruska, aki szórakoztatja Kőrös urat. Hogyan engedheti ezt meg, Igazgató Úr? Nem volt eléggé figyelmeztető példa a Korhánközi úti tragédia? De nem sokkal jobb a helyzet a többi vonalon sem. A napokban az 1-cs autóbusszal igyekeztem a végállomásra. Elhagyva a volt rendőrségi épület előtti megállót, a Rákóczi út közepén megállt a busz, mert vezetője felfedezte az utcán a fiatal nő ismerősét. Néhány perces csevegés után folytattuk utunkat. Nem tud, vagy nem akar végre rendet teremteni, Igazgató Úr? Van elég becsületes munkanélküli sofőr, aki felelősséggel ellátná ezt a munkát. A „Casanovákat” küldje el az őket megillető helyre. Tisztelettel: B. M.-né Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (Asszonyom, észrevétele jogos. Mi is tapasztalunk gyakorta hasonló szabálytalanságokat, több más helyijáratú buszon is. Márpedig ez teljesen megengedhetetlen. Észrevételét melegen ajánljuk az igazgató úr figyelmébe. A szerk.) Azt gondolom, egy magánutazás élménye nem annyira közérdekű ügy, de a Petőfi Népe 1992. június 3-ai számában megjelent egy levél a Fit-Tours egyik programjával kapcsolatban, s erre szeretnék reagálni. Azon a bizonyos májusi, jesolói úton mi is részt vettünk. A velencei program valóban 8 órát tartott, de szerintünk ez az idő is kevés azoknak, akik Velence híre, csodája miatt utaznak oda, s nem vásárolni. Akik predig vásárlási szándékkal jöttek erre az útra, azok reggel a korrekt, s minden tekintetben betartott program ismertetése után Jesolóban maradhattak, ha úgy tartotta kedvük. Senkinek nem volt kötelező Velencében „vesztegetni” az időt. Többen így is tettek, s ők nem is csalódtak az egyik ottani „nevezetességben”, a piacban. Mi, akik elutaztunk Velencébe, a várost az idegenvezetővel jártuk be, aki nagyon felkészült, kellemes ember. Miután végignéztük a nevezetességeket, tanácsokat adott, hogy a hátralévő időben mit érdemes részletesebben megnézni, hogyan gazdálkodjunk az idővel, s a pénzzel. Jesolóba visszatérve, még 2 órahossza volt az indulásig, s az idegenvezető erre az időre még elvitte vásárolni azokat, akiknek erre igényük és pénzük volt. Sajnálatos, hogy a levélíró nem élt ezzel a lehetőséggel. S az is nagyon sajnálatos, hogy egyéni véleményét az újságban a csoport nevében írta meg. A mi számunkra az út felejthetetlen volt. Örvendetes, hogy kis pénzért ilyen élményhez lehet jutni, a beígért színvonalon. Szeretném, ha e levél megjelenését lehetővé tennék, hiszen ez így lenne korrekt ezzel az utazási irodával szemben. Szandiné Vörös Éva Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL FOGADÓÓRÁKON Becsületes megtaláló A becsületes megtaláló, Somo- di Sándorné Kecskemét, Ybl Miklós utca 22. szám alatti lakos egy műanyag szatyorral érkezett szerkesztőségünkbe. A Piarista Gimnázium előtti buszmegállóban találta. Együtt néztünk bele, hogy kié lehet? B. F.-né személyes okmányait, buszbérletét, pénztárcáját találtuk benne. Értesítettük, ne fogjon iratai pótlásához, itt vannak nálunk. Másnap B.-né örömmel nyugtázta: minden megvan, amiért már sír- dogált is. Fogalma sem volt, esernyője mellől hogyan csúszhatott ki a szatyor. Somodi Sándornét igazán megilleti a köszönet. (Sei-) LEVÉLVÁLTÁS A „manőver” nem a Gelkáé volt Tisztelt Rigó Jánosné! Sajnálattal értesültem (sajnos, csak az újságban június 10-én megjelent leveléből) az Önnel, illetve a hűtőszekrényével történtekről. Ezúton tudatom Önnel, hogy a készülékcserét mi csak akkor tudjuk lebonyolítani, amikor a gyártómű a készüléket biztosítja. Amikor ez megtörtént, .mi másnap elszállítottuk azt az Ön címére. A szállítási munkatárs elmondása szerint ő felajánlotta, hogy segít kicsomagolni a készüléket, de ezt egy idősebb úr, aki a készüléket átvette, visszautasította és csak azt kérte, hogy az előszobába tegyék le. Ez meg is történt, majd munkatársaim visszaindultak. Nem tudom felfogni, miért kellett volna nekik mint ahogy Ön írja, „eliszkolni”? A hűtővel kapcsolatos kifogásaihoz nem tudok hozzászólni, mivel én ezt a hűtőt nem láttam. Ez a berendezés originál gyári csomagolásban került hozzánk és ugyanúgy szállítottuk el Önnek. Nem tudhatom, hogy a lezárt kartonon belül milyen készülék volt, milyen hibákkal. Tehát úgy. érzem, ez a „manőver”, ahogy Ön írta, nem a Gelkáé. Ebben az esetben a Gelka csak „postás” volt, s ugye nem a postás hibája, ha rossz hírt visz? Továbbra is állunk szíves rendelkezésére. Tisztelettel: Fejős Jenő Kecskemét Gelka Kft, ügyv. igazgató Kutyapiszkos játszótér Kérem a szerkesztőséget, hívják fel az illetékesek figyelmét arra, hogy szabályozzák a kutyasétáltatásokat. Kecskeméten, a Petőfi Sándor utca mögötti játszótérre is tiltó táblát kellene kitenni, mert borzasztóan sok piszkot csinálnak a kutyák, amit, főleg a gyerekek, felhordanak a lakásokba a cipőjükön, ruhájukon. Kivisznek oda naponta tíz-tizenöt kutyát, ahol sok gyerek játszik: óvodás és kisiskolás csoportok is járnak ide. Ez borzasztóan egészségtelen. Van ott még kétszer akkora terület, közvetlenül a játszótér mellett, miért nem viszik oda a kutyákat. Kérem sok kismama és nagymama nevében, nézzék meg, hogy az igazat írtam. Blázsik Kálmánná Kecskemét, Petőfi Sándor u. 7. V. 154.
