Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-10 / 136. szám
TISZTELT SZERKESZTOSEG 1992. június 10., 7. oldal Kedves Olvasóink! Az önök újabb leveleiből készült mai összeállításunk igencsak témagazdag. Egyik olvasónk például mélységes felháborodását fejezi ki a kiskunfélegyházi Felső temető ravatalozójában történt halottcsere mitt. Ágasegyházáról egy szülő a falu iskolájából elbocsátott tizenhárom pedagógus további sorsáért aggódik. Az áltáppénzesekkel és -rokkantakkal kapcsolatos, korábban megjelent, levélre Jánoshalmáról kaptunk egyetértő választ. Vitaleveleket is olvashatnak az alábbiakban. Várjuk további, közérdekű írásaikat. (A szerk.) Emberséget az egészségkárosultaknak! 1990. február 16. óta dolgozom a Humán Kft.-nél, mint ruházati eladó. Súlyos betegségemből kifolyólag 1991. IV. hó 22. óta rokkantnyugdíjas vagyok. Ennek a kft-.nek kellene foglalkoztatni a rokkant embereket. Ugyanis e vállalkozáshoz az Egészségügyi Minisztérium 600 ezer forint támogatást adott, amit nem kell a kft.-nek visszafizetnie azért, hogy Kecskeméten és környékén a csökkent munkaképességű és rokkant embereknek munkahelye legyen. Nagyon szépen terjeszkedett a kft. a | kisebb településeken. Ingyen biztosítottak helyiségeket a polgármesteri hivatalok, hogy az ott lakó beteg embereknek munkahelyet biztosítsanak. Ez mind szép gesztus. A gondok ott kez- [ dődnek, hogy éhbérért foglalkoztatja 1 iz a kft. a rokkantakat. Igaz, elérték a i piacgazdaság változásai ezeket az embereket is, de kétszeresen hátrányosan. A megyei önkormányzat dotációt ad a kft. -nek. Ez azt jelenti, hogy ha ma kifizették a beteg emberek bérét, holnap visszakapja ezen emberek bérének ” 70 százalékát, adót nem fizet utánunk. Igaz, nagyon nehéz egészséges ember- nek is munkát szerezni, de több esélye van, mint a betegnek. A betegnek minden nap meg kell küzdeni, hogy azt tudja, amit az egészséges emberek, akik prra lennének hivatottak, hogy megértsék, segítsék a betegeket. De nem úgy, 'hogy a beteg embert kihasználva, 15 —20—30 ezer forintos fizetésért, mun- -Jcaidejük jó részében magánügyeiket -jintézik. A beteg embernek se ebédidő, lise ebédpénz nem jár, mivel ő hat órádban dolgozik. Jelenleg van szép, nagy anyatelephelyünk, ahol rokkantak helyett állami gondozott gyerekekkel dolgoztatnak, mert nekik még kevesebb bért lehet fizetni. Van nem egy olyan rokkant, aki két-három gyermeket nevel, egyedül. 1992. április 27-én tizenkét beteg ember aláírásával vizsgálatot kértünk a megyei önkormányzattól, 30 napos határidő állt rendelkezésükre, hogy ez iügyben érdemben intézkedjenek. Sajnos, az ügyben csak annyi történt, aihogy a névsort az ügyvezető igazgatónő kezébe adták, hadd alkalmazzon -.'retorziót ellenünk. ígéretet kaptunk, tchogy a vizsgálat eredményéről tájékoztatnak, de azt a mai napig nem kaptuk meg. Azt is tudomásul veszik a beteg emberek, hogy nagyon nehéz munkát szerezni részükre. De ha valaki ilyen vállalkozást hoz létre, számoljon azzal, hogy betegeket foglalkoztat, akik ugyanolyan gondolkodó lények, mint az egészségesek. Ennél a kft.-nél, ha valaki huzamosabb ideig táppénzen van vagy pedig beteg „mer” lenni, rá többé nem számítanak. Az ügyvezető igazgatónő nem mond fel a beteg dolgozónak, csak olyan légkört alakít ki, hogy szegény dolgozó idegei felmondják a szolgálatot és megszökik. Ennél a kft.-nél nem szokás a beteg kollégát meglátogatni, lelket önteni belé, egy mondattal csak annyit: visszavárunk! Őket ilyenkor lehet mocskolni, hiszen nem tesznek semmit a kft. asztalára. Ismételten kérjük az illetékeseket, hogy vizsgálják meg a kft. tevékenységét: hány beteg embert és egészségest foglalkoztat, milyen bérezésben részesülnek a beteg emberek, mennyi ideig tarthatja magánál ezen emberek munkakönyvét és miért csak rövid ideig maradnak meg a dolgozók. Például kap a beteg ember januártól visszamenőleg fizetésemelést papíron. De mivel ez a szegény polgár táppénzen van, neki nem jár, csak ha munkába áll. Ha munkát kap a kft. a beteg emberek számára, akkor ne az ügyvezető igazgatónő családja végezze azt el (például térképhajtogatás). Van ennek a kft.-nek gazdasági vezetője is, de őrá is olyan retorziók érvényesek, mert ő maga is beteg, huszonévesen gerincműtéten esett át. Ennyi idő alatt lehetett volna már kialakítani bedolgozói rendszert és nem kellene telephelyeket fenntartani. Ezeknek az embereknek a munka szó a mindennapi létüket jelenti. Finoman tudtomra hozta az ügyvezető igazgatónő, hogy mehetek Kecskeméten bárhová, ő akkor se tud munkát adni ezeknek az embereknek. Ezért arra kérem a városunkban és környékén élő sorstársaimat, közöljék pár soros levélben támogatásukat és nyilatkozzanak saját elszenvedett sérelmükről. Fogjunk ösz- sze emberi létünkért! Molnár Irén 6000 Kecskemét, Molnár Erik u. 8. IV. 12. Leggyakrabban vezetőknek adatik meg ... Jl T ry.. . T . . , _ , .. , , , , ,, Igen Tisztelt Főszerkesztő Úr! Lapjuk május 27-ei számában egyetértéssel Ólvastam Földes Péter mélykúti olvasójuk írását, melyben szóvá tette az áltáppénzesek és -rokkantak suba alatti pum- - polásait. Sajnos, igazat kell adni a levélírónak. Valóban tapasztalhatók efféle megtévesztő, de némelyeknek vaskos hasznot fiadzó, álságos menőverek. Helyes azonban ezzel kapcsolatban is látnunk: leggyakrabban vezetőknek adatik meg, hogy a jól bevált pártállami hagyományok szerint, makkegészségesen táppénzre osonjanak. A múlt rendszerben leggyakrabban olyanok • éltek az ilyen halasztó hatályt biztosító lehetőséggel, akiket alkalmatlanságuk vagy fegyelmezetlenségük folytán menesztettek beosztásukból. Ez a megoldás szinte minden kegyvesztett tisztviselő számára megadatott a korábbi rendszerben. Napjainkban is vannak még e szokásnak konkrét alanyai. A következő megoldás pedig valóban az, amit a mélykúti olvasó nagyon érzékletesen tudatott a közvéleménnyel: az álrokkantnyugdíjasok is megérdemelnének egy alapos felülvizsgálatot. Magam is régóta tűnődöm azon, hogy vannak, akik egészség dolgában annyira elcsigázottak, hogy már-már alig élnek, mégsem százalékolják le őket. Viszont nekem is van egy szövetkezetielnök- ismerősöm, aki kishíján teljesen egészséges, s valamilyen különös szerencse folytán, rövid időn belül rokkantosították. Az így kapott járandóságának mértékét nem ismerem. Csak azt tudom, hogy az elnöki illetményért tovább dolgozik anélkül, hogy valaki felfigyelne rá, hogy elnöki fizetését a nyugdíjintézet gazdagítja. Én is javaslom: mielőbb vizsgálják felül a „kétéltű” szerencselovagok kettős jövedelmi forrásának indokoltságát. Ne élősködjenek a tisztességben megőszült kisnyugdíjasok kontójára. Tisztelettel: Cs. S. Jánoshalma (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Mi lesz a tizenhárom ágasegyházi pedagógussal? Mint ismeretes, tizenhárom ágasegyházi pedagógust zártak ki az iskolából, így munkájukat nem tudták végezni. Az önkormányzat mindent megtett, hogy kirúghassa ezeket az értelmiségieket. Egy képviselő úrnak csak az számított, hogy megmutassa, nem fognak valakit tanár úrnak szólítani. Tévedett! Az mindig Tanár Úr marad, mert jól végezte a dolgát. Egy képviselő csak azért szavaztatott meg segélyt, hogy az illető ne legyen az önkormányzat ellen. Az mellékes, hogy rászorultabb ember is volt. Meg a többiek, akik szavazataikkal segítik a falu széthúzását, marakodását. Gyerekeink jövőjét kockáztatják a személyi bosszújukkal... A tizenhárom pedagógus május 15- én megnyerte a pert az önkormányzattal szemben. Szeretném tudni, ki fogja kifizetni azt a rengeteg pénzt. Talán a zsebükbe nyúlnak az önkormányzat tagjai, meg azok, akik segítettek lejáratni, bűnözőnek kikiáltani a pedagógusokat? Biztos, hogy nem. A kisegítő osztályra szükség volt. Vajon látják-e már, hogy mennyibe került a gyerekek Kecskemétre utaztatása? Ugye, sokba? S ha lenne még olyan gyermek, azt vigye a szülő, ahova tudja, vagy vesznek másik autót, mert ebbe mar nem fér be? Vége a tanévnek. Mi lesz a tizenhárom pedagógussal? Pályázzanak a saját állásaikra? Vagy újabb milliós per kezdődik? Tisztelt önkormányzat! A magam részéről bízom abban, hogy valahol, ott legbelül, sejtik, soha nem a rendszertől, pártállástól függ, hogy ember maradjon az ember. Egy évtized is kevés ahhoz, hogy egy jól működő tantestület kialakuljon. Önök ezt szétrombolták. Hozzák helyre. A gyerekeinknek nem osztályfőnök-helyettesekre van szükségük, hanem olyan pedagógusokra, akik sajátjukként igyekeznek szépre, jóra, becsületre, összefogásra, s nem utolsósorban rendre tanítani a falu következő generációját. Iványi Lászlóné Ágasegyháza, Alkotmány u. 2. Vélemények a vállalkozásról és a kapanyélről Én sem a nyugdíjasoktól Olvasóink körében vitát váltott ki a Vállalkozz, hogy tönkremenj! című levél, melyet május 20-ai összeállításunkban közöltünk. Először M. Z.-né kecskeméti olvasónk válaszolt rá, az idősebb generáció „nevében”. Levelét, Meg lehet fogni a kapa nyelét címmel, június 3-ai lapszámunkban közöltük. Azóta is érkeztek a vállalkozással és a kapanyéllel kapcsolatos írások. Ezeket olvashatják az alábbiakban. Kapálás a nagy semmiért Én jobban egyetértek a Vállalkozz, hogy tönkrmenj! című levél írójával, mint a Meg lehet fogni a kapa nyelét című cikkel. Ez utóbbi nagyon felbosszantott. Hajói emlékszem, azért vállalkozott a fiatal asszony, mert könnyű munkát akart. A kapálás, tanúsíthatom, nem könnyű. Ha valaki az életében kapált, az én vagyok. Tizenkét éves korom óta főzök, mosok, takarítok és földet művelek, jószágokat nevelek. De már a jószágtartásnak annyi értelme sincs, mint a zöldségtermesztésnek. Most is van három hold föld, amit egyedül kapálok. Kapálás napról napra, szerintem a nagy semmiért. Azért, hogy Kecskemétre beviszem az árut a méregdrága benzinért, a drága helypénzért (ha van hely egyáltalán), s akkor sokan egy ládából nem tudnak választani fél kilót.... Nem vagyok még 30 éves, de este felé ötvennek érzem magam. Pedig nincs nagy igényünk, és nem is követelőzünk. Csak szeretnénk ezt a szintet tartani, ha az árak nem emelkednének minden héten. A nyugdíjasok örüljenek, hogy ha nehezen is, de megérték a nyugdíjaskort. Az én korosztályomnak a fele sem éri meg. Tudja azt mindenki, hogy 25 évvel ezelőtt könnyebb volt akár nyolc gyereket is felnevelni, mint most kettőt. De most „jó”, mert emelték a gyedemet, így lett 4750 Ft. Pedig van szakmám is, de az annyit sem ér, mint a kapálás. Az idősek nyugdíjat kapnak, minden hónapban egyre többet, de én a kapálásért, a drága magokért, a trágyáért, a vízért, a műtrágyáért, a vegyszerért lehet hogy a ráfordított pénzt se kapom vissza. Aki nem hiszi, győződjön meg róla, keressen parlagon hagyott földet, hiszen van belőle elég sok. Maradok hű olvasójuk: Csikós Mihályné Lakitelek, Ady E. u. 10/A sajnálom... M. Z.-né levelére szeretnék reagálni. Ha elolvasta volna a Tisztelt M. Z.-né tüzetesebben Subiczné Bódi Judit Vállalkozz, hogy tönkremenj! című írását, akkor nem ilyen negatív véleményt mondana róla. Mint Subiczné írta, betegsége miatt is kényszerülne a köny- nyebb munkára. Másodsorban hangsúlyozta Subiczné levelében, hogy nem a nyugdíjasoktól sajnálja a pénztj hanem sajnos, a fiataloké a kevés. Én is tisztelem, becsülöm az idős, munkában megfáradt öregeket, de ma a 2-3-4 gyermekes családokban még szinte a fele pénz sem jut egy főre, mint egy nyugdíjasnak. Még egyszer hangsúlyozom, nem a nyugdíjasoktól sajnálom... De sajnos, meg kell nézni az ideggondozói rendeléseket, hogy nagyon sok fiatal, 30-40 éves emberrel van tele a rendelő, s biztos, hogy nem a jóléttől jutottak ide. És higgye el, Tisztelt M. Z.-né, nagyon sok fiatal megfogja a kapa nyelét, ha van rá módja, ereje, egészsége, de attól még nem hiszem, hogy meg fog gazdagodni. Elnézést kérek, ha megbántottam volna. Kovácsné Kecskemét (Név és cím a szerkesztőségben) Talán magunkat fogjuk az eke elé...? Szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot a lap június 3-ai számában megjelent, Meg lehet fogni a kapa nyelét című íráshoz, vagyis az írójához. Kérem közöljék levelemet az újságban! Előre is köszönöm. Tisztelt M. Z.-né! Ha volt szíves úgy lenézni a mi korosztályunkat, úgy én is őszintén írom le a véleményemet. Elegem van már abból, hogy Önök, „mai idősek” olyan nagyra tartják magukat és unom, hogy állandóan ezt kell hallanom: „Bezzeg az én időmben nem volt ilyen jó sorunk, még kenyérből se ettünk eleget!” Talán mi, mostani 30-40 évesek tehetünk róla? Önnek nem jobb érzés, ha gyermekének (ha van egyáltalán), unokájának jobb sora van, mint Önnek valaha? Baj, hogy telik szép ruhára, játékra, esetleg nyaralásra neki? (Ha így halad az ország, ne féljen, nem sokáig!) Szívesen megkérném, magyarázza meg 3 éves gyermekemnek, hogy nem ehet mindennap csokoládét és járjon mezítláb óvodába, mert régen déd- nagyszüleinknek még kenyérből sem jutott elég, s hogy ők is vezekeljenek egy kicsit a régi idők szenvedéseiért. Az igényeinket nem mi alakítottuk ki, a társadalmi fejlődés hozta, nem mi tehetünk róla. Lehet, hogy az Önök „építő munkája” hozta a magas igényeket. Akkor meg miért sajnálják tőlünk? Irigyli a lakást, a 32 százalékos kamatú kölcsönt? Az Önök idejében a sárból tákolt ház volt a divat, amit saját maguk megépítettek, de most ilyen drága építőanyaggal és kőművesmunkával nem tudom, hogyan boldogulna. Régen még az iskola se volt kötelező, és nem volt furcsa, ha a gyerek mezítláb ment az iskolába. De próbálnánk meg most, amikor már óvodába ilyen tornaruha meg olyan váltás pizsama kell! Az iskoláról nem is beszélek. A tanár néni születésnapját is meg kell ünnepelni és van pedagógusnap is. Könnyű most írni, hogy fogjuk meg a kapa nyelét, amikor a megtermelt árukat se tudjuk eladni, amikor nincs gép, ami megművelje és ilyen drágák a növényvédő szerek. Talán magunkat fogjuk az eke elé, hogy bizonyítsunk, nem büdösebb a munka, mint az Ön korosztályának volt annak idején? Azt hiszi, nem dolgoznánk bármit, ha lenne munka? Sokan azért tanultak 4-5 évet, hogy az utcára, vagy a szüleik nyakára kerüljenek. Nem kell a gyes se, csak a férjeinknek adjanak több fizetést, vagy nekünk munkahelyet! Esetleg ne legyen egy pár gyerekcipő több mint 1000 forint, amit két hónap múlva kinő vagy elszakít a gyerek! De nem szaporítom tovább a szót. Nevem és címem a szerkesztőségben megtalálja, és talán leírhatok még egykét dolgot, amit szerintem nem jól ítél meg .. . Tisztelettel: S. J.-né Bugac (Név és cím a szerkesztőségben) Tizedmagammal nyomorlakásban Annak idején, 1985-ben egy idős embert gondoztunk és nála laktunk albérletben hét kiskorú gyermekünkkel és 79 éves édesanyámmal. Mivel az idős bácsi fia hazajött Svédországból, el kellett jönnünk tőle. Ekkor a tanácstól megkaptam a Bánfi utca 8. szám alatti, egyszoba-konyhás lakást. Kértem, hogy adjanak másikat, mivel ez 9 személy részére egyáltalán nem megfelelő. Kérésemet elutasították. Panaszommal akkor elmentem a megyéhez, s az ő segítségükkel kaptam a jelenlegi, Fehér utca 22. szám alatti lakást. Közölték velem, hogy ezt egy évre ideiglenesen kaptam, mivel csak kétszobás és fürdőszoba sincs benne, s egyébként is nemsokára bontás alá kerül. Közben megszületett a 8. gyermekem is. Ennek már éppen 6 eve. Idén március elején panasszal fordultam a kecskeméti polgármesteri hivatal lakásgazdálkodási osztályához és kértem, hogy a lehetőségekhez mérten segítsenek rajtam. Közölték, hogy írásban kell beadni a kérelmet, s majd elbírálják. Időközben érdeklődtem, de elküldték azzal, hogy még nem telt le a 30 napos ügyintézési határidő. Azóta már duplán letelt, de még válaszra sem méltattak. Május 26-án felkerestem Ivanics István alpolgármester urat fogadóóráján és elmondtam neki, hogy 6 éve lakom tizedmagammal olyan lakásban, ahol az egerek háziállatnak számítanak, mivel a mellettünk lévő lakó két éve meghalt és azóta az ő helye szemétteleppé vált. Az egyetlen ablakot, ami a szomszéd udvarára nyílik, nem nyithatjuk ki, mert oda gyűjti a nyúltrágyaját és ha szólni merek neki, légpuskával lő vissza... Továbbá elmondtam, igen kellemetlen, hogy a 6-7 és a 12-13 éves lányaim egy szobában alszanak, s ráadásul a már 85 éves édesanyám előttük kénytelen levetkőzni. Sajnos, az egyik kisfiam hallókészüléket használ, egyik kislányom pedig 14 diopt- riás szemüveget hord, így' tanulni nem tud, mivel sötét az egész lakás. Éjjel-nappal ég a villany, hogy közlekedni tudjunk. Az alpolgármester úr meghallgatott és mivel más megoldást nem tudott, javasolta, hogy a kisebb gyermekeket adjam intézetbe, míg a lakáshelyzetem nem javul. Ezen én nagyon felháborodtam. Azért fordulok a Tisztelt Szerkesztőséghez, hogy legalább kerüljön napvilágra, milyen ,jol” dolgozik a kecskeméti önkormányzat. Tisztelettel: Szatmári Zoltánná Kecskemét, Fehér u. 22. Rémület a félegyházi ravatalozóban Mélységesen fölháborító eset miatt ragadtam tollat, hogy leírjam, milyen felelőtlen emberek vannak. Nagybátyám (Abonyi Péter, kiskunfélegyházi lakos) 1992. május 27-én halt meg a félegyházi kórházban. Temetése június 1-jén 13 órakor lett volna a Felső temetőben. Igen, lett volna, ugyanis amikor felesége és gyermekei bementek a ravatalozóhelyiségbe, hogy az utolsó percekben is együtt lehessenek vele, megdöbbenve látták, hogy a koporsóban nem Peti bácsi fekszik. Akik már ott voltunk, egyszerűen szólni sem tudtunk a rémülettől, hogy történhetett ez meg ... Elég fájdalma van, azt hiszem, mindenkinek, amikor szeretett hozzátartozóját, ismerősét elveszti. Nem hiányzik, hogy valaki(k) tetézzék azzal, hogy összecserélik a halottakat. Nem beszélve arról, hogy annak teszik ki a hozzátartozókat, feleséget, gyerekeit, hogy sorba nézzék a többi halottat: köztük van-e az.övék? Ez már egyenest emberkínzás. Úgy 14 óra után nem sokkal végül „előkerült” szegény halottunk és megtörténhetett a temetési szertartás. Ennyit ér egy ember halála után? Kegyelet és együttérzés is van a világon. Nem? Ürtokatestvéreimet ismerve, remélem, nem hagyják any- nyiban és addig mennek, míg a felelős személy(ek) meg nem lesznek, mert ilyennek még csak véletlenség- ből sem szabad megtörténnie. Ám ha a vétkes(ek) meg is lesznek, méltó büntetést úgysem kaphatnak tettükért, de legalább másnak nem okoznak ezután ilyen fájdalmat. Nagyon sok jólelkű, segítőkész ember van, aki alkalmasabb erre a munkára. Rádi Józsefné Gátér, Szegfű u. 9. A gyengébb nem újabb összefogása Szánkon, ebben a kis községben, a lányok és asszony ok többször is bizonyították, nem is annyira Ők a gyengék. Mostanában csendes az itteni sportpályán lévő négyrészes automata tekepálya, ahol a nők az országos NB I-ben kimagasló helyezést értek el, megbirkózva a nagyvárosok női csapataival is. Ézúttal arról kell hirt adnunk, hogy alig hangzott el a felhívás, immár a helyi újságban, a „Kisbíró”- ban, hogy a falusi kórus tagtoborzást végez, máris megkezdték a 15 főnyi csoporttal az énekpróbákat a művelődési házban. Ismételten itt is a gyengébb nem kapott nagyobb szerepet, mivel férfiak nem jelentkeztek. Az iskolai énekkar és a katolikus egyházi kórus mellett most az új éneklő kórus vezetője, Martonné Sági Mária arról tájékoztatott, hogy augusztus 20-ára tervezik az első nyilvános fellépésüket, mely alkalomra mind olyan énekeket választottak a bemutatáshoz, melyek valamilyen formában kötődnek a nap jelentőségéhez. Sok sikert kívánunk az újabb közösségi próbálkozásokhoz. Üdvözlettel: Bálint Pista bácsi Szánk, Béke u. 70. sz. 6131 NAPJAINK HUMORÁBÓL 0 ti t)t Ti ■C? Magyarországi látogatás: — llát, nem volt kis munka idctolni ezt a lépesöt, exccllcnciás uram! Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/Ä A Petőfi Népe 1992. május 20-án megjelent, Kiszolgáltatottan a biztosítónak című levélre, a tényállás teljességéért, az alábbiak közlését kérjük. Józan János ügyfelünk május 7-én telefonon kárbejelentést tett az Állami Biztosítónál, miszerint konyhájának mennyezete beázott. Nevezett a Családi Otthon biztosítási szerződéssel rendelkezik, melyhez megkötötte e kiegészítő vízkárbiztosítást is. Megbízott kárszakértőnk a bejelentést követően a helyszínen rögzítette a káreseményt, s. elvégezte a kárszámítást. Ügyfelünk kára május 25-én kifizetésre került. Tekintettel arra, hogy a kárbejelentés és a helyszíni szemle szerint is a felette lakótól keletkezett a beázás, helyette az Állami Biztosító térítette meg a kárt, Józan János biztosítása alapján. A kárfelmérés során szakértőnk abban kérte károsult ügyfelünk segítségét, melyet levelében sérelmesnek talált, hogy a felette lakó nyilatkozzon a káreseményről, illetőleg arról, hogy biztosítása melyik biztosítóintézetnél van, mivel ez a nyilatkozat szükséges a kárrendezéshez, illetve a károkozó személyének megállapításához. Ezen segítséget utasította vissza ügyfelünk, ezért ennek tisztázása intézetünkre hárul. Az Állami Biztosító részéről az ügyintézés során jogsértés nem történt, ezért annak módosítását nem tartjuk szükségesnek. Tisztelettel: Kelemen László igazgató Állami Biztosító, Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Iroda Kft.- vagy Gelka-manőver? A jászszentlászlói áfész-boltban még 1990. augusztus 24-én vásároltunk egy Fjord Kft. által gyártott, 240 literes Pamir típusú hűtőszekrényt. 1992. február 25-én a Gelkának leadtuk meghibásodás miatt (kilyukadt a mélyhűtőrésze). Négy hónapi hitegetés, több száz forint eltelefonálása (Kiskunfélegyháza, Kecskemét) után egy cserekészüléket ígértek. Még három hét huzavona után meg is kaptuk az „új” készüléket. Nagy lett volna az öröm, ha nem a következő feliratú jótállási jegyet nyomják a kezünkbe: „Esztétikailag leértékelt, jótállás csak a kalorikus hibákra érvényes”. A Gelka emberei, az üzembehelyezést meg sem várva, eliszkoltak. Távozásuk után vettük észre a következőket: A fenti szövegű bélyegzőt a jótállási jegyen, a hűtő ajtaján a festék le van verve féltenyérnyi darabon, nem jó a hűtőtéri világítás. A felsorolt tartozékok közül a következők hiányoznak: 1 db tojástartó, 1 db doboz, tetővel. A hátulján lévő lefolyócső nem ér le a tálcába, s ezen kívül egyharmad részénél ki van égetve. Felháborítónak tartjuk, hogy egy leértékelt, selejtes terméket hoztak csere- készülékként. Mi vásárláskor a teljes árat fizettük ki. Azt nem tudjuk, hogy ez a Gelka vagy a Fjord Kft. hibája. Kérem, legyenek segítségünkre abban, hogy ne a nyár végére kapjuk meg a minket megillető minőségű cserekészüléket. Rigó Jánosné Kiskunfélegyháza, Attila u. 42. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós
