Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
6 . oldal, 1992. május 7. PETŐFI KEPE • A magyar pavilon: Makovecz Imre alkotása. Makovecz Imre filozófiája szerint az alvilágba szorított tudás az élő magyar építészetben és a mai napig aktív népművészetben él. Az üvegfödém létünk bizonytalanságát és különös erőnket egyaránt ki akarja fejezni: azt az erőt, amelyet az élet fája — vagy más néven a világfa — magasságának és mélységének (koronájának és gyökerének) együtt látása jelent. Ebből a térből — a tornyok alatt — ajtók vezetnek a pavilon keleti felébe, ahol egy harmincméteres vászonra filmet vetítenek a magyar múltból. Amikor a filmnek vége van, akkor nyílik meg az ajtó, amelyen ismét azütcára tép á látogató. ••'«kWfW Az út a magyar.pavüonban körülbelül húsz percig tart, s míg az utat járja a hetventagú csoport, zene szól, megkondulnak a harangok is, és fények irányítják a tekintetet, próbálják befolyásolni a hangulatot. Azt, hogy végül is milyen érzésekkel lép ki a magyar múltban is tett húszperces látogatást és a filmet követően a látogató, nehéz lenne meghatározni. A zene—benne a népzene és a népdal—csak a magyar fül számára idézi a történelmet s a filmen felvillanó politikusarcok az elmúlt negyven évből aligha ismerősek a látogatónak, így aztán a történteket sem érti az, aki csak segítséggél tudja elhelyezni Hungriát az európai térképen. Az Expo jó alkalom arra, hogy változtassunk ezen. Mindegyik kiállítás másként épült fel, s a maga nemében egyedülálló. A chileiek például elhoztak ide a tűző nap alá egy jéghegyet, s ajéghegy köré díszes dobozokban a chilei föld kincsét, az ásványokat: módot adva a látogatóknak arra is, hogy hazavigyen belőlük. Az ausztrálok egy hatalmas, körpanorámás terembe vezetik a látogatót, miután végigjárt egy darabka őserdőt, és megcsodálta a tengerek élővilágát. A vászonra az ausztrál jelent vetítik, lélegzetelállítóan szép képekkel. A vendéglátó Spanyolország mértéktartó kiállítása előtt szökőkutak sora hívja fel a látogató figyelmét. A látványra épít az Egyesült Államok kiállítása is, és naphosszat zajló műsorokra. Délkelet-Ázsia országai termékeiket és népművészetüket hozták el. A japánok egy kicsit jövőjükbe engednek bepillantást. Az öt földrész találkozója összességében olyan, mint a világunk — ma... Az Expóra látogatónak a kiindulási és tájékozódási pont ebben a ka- valkádban a magyar pavilon. Tornyait látni lehet a magasvasút kényelmes üléseiről, a libegő kabinjaiból. S'tfern szabad elfelejtéíik’á világkiállítások sorában — a részt vevők, számát tekintve — a sevillai a legnagyobb. Ehhez mérték a „kiszolgáló”- létesítményeket is. Hat hónap alatt ötvenezer előadást rendeznek itt. A magyarok műsorát augusztus 20- ra sorolták be. A Palenque—ez a hatalmas sátor alá települt szórakoztatóközpont — mindent befogad. A kürtők alatt érezhetően hűvösebb a levegő, s a látogató megteheti, hogy a büfében megveszi a sörét, és a nézőtér kőpadjain a műsort figyelve csöndben megissza. Azután alig sétál néhány métert az élő tető alatt, ahol vízpárát permeteznek a növények közé gondosan elrejtett szórófejek, elsétálhat egészen a toledói kereskedők keleti bazárnak berendezett üzletéig. Közben talál még egy-két éttermet, sörözőt. Sevillában az Expo nem forgatta fel a várost, de kényelmesebbé tette. Az andalúzok talán ezért is mosolyogva, barátsággal fogadják az idegent. Mind a negyvenmilliót, akire mindenképpen számítanak. Ha több jön, őket is. És örülnek, hogy megvalósult egy nagy álom: Andalúzia után hat hónapra a világnak is fővárosa lett az Amerikát felfedező Kolumbusz városa. Kercza Imre Expón a magyar, Sevillában a világ Ahány ország, annyi felfogás A legspanyolabb spanyol város erre a tavaszra megfiatalodott. Utcáin akár hat sávban is futhatnak az autók. Az árnyas platánok alatt nemcsak a fla- mencóra és a bikaviadalokra hívják a plakátok az idegent, hanem elsősorban és mindenekelőtt az Expóra. Sevillában egy vendéglátásra készült város fogadja a látogatót. * Az idegen útját Spanyolországban kopár hegyek kísérik. A hegyek lábánál a tengerparti sávban narancsligetek. A fákon ott van még a mézédes, bőlevü termés és fűszeres illatú, fehér virág formájában már a következő termés ígérete is. Aztán, ahogy a tengerparttól a félsziget belseje és anda- lúz tájak felé fordul az autó, a narancsligeteket felváltják afszürkés- zöld levelű olajfák. Ahol áfák is elmaradnak, már csak a kő és a szárazsággal, valamint az esőhiánnyal még küzdő zöld cserje és a gyér fű szegődik kísérőül. Apró spanyol városok arab házai bontják meg időnként az egyhangú, holdbélinek is nevezhető tájat. Az autóút aztán befut Kolumbusz városába, Sevillába és a platánok alatt elhaladva az 1929-es világkiállítás csipkés épületei mellett egy hídra vezeti az utast. Ott a jobb oldalon feltűnik az „új városrész”, az Expo. A látványt leírni lehetetlen. Látni kell! * Sevilla az Expónak köszönheti a négysávos utakat, a tizenegy új hidat, közöttük a legnagyobbat, azt a kábelhidat, amely magasan a Quadal- quivir felett viszi át a délről—az Atlanti-óceán parti Cádiz, illetve a Földközi-tenger, Malaga felől érkező forgalmat, s kínálja fel utasainak a csodát, a világkiállítást. Manuel del Valle Arevalo, Sevilla polgármestere azt mondta: minden országnak és városnak fiagy . lehetőség egy világkiállítás megrendezése. Sevilla — így a polgármester — hat hónapon át (április 20-án nyílt és október 12-éig tart nyitva az Expo) a világ fővárosa, kulturális és gazdasági értelemben egyaránt. Az Expo kapcsán számos létesítménnyel gazdagodott a város: kapott a korszerű út- és telefonhálózaton kívül egy szinte teljesen új repülőteret, szépen rendbe tették, felújították a műemlékeket, s ez a későbbi—Expo utáni — időszak idegenforgalmának egyik alapja, vonzereje lehet. Gyarapodott az Expo révén Andalúzia és Spanyolország is: megépült ezer kilométer hosszú autópálya, ugyanilyen hosszú vasútvonal, s megszámlálhatatlanul sok szálloda, nyaralóház — magántőkéből is. Természetesen Sevilláé az Expo területe is: világváros a hatszázezer lakosú andalúz fővárosban. Ez a magyarországnyi tartomány hatmillió ember otthona, és a számítások szerint az Expo ideje alatt legalább negyvenmillió látogatót fogad. A világváros — nevezzük így 112 ország kiálítását — egy szigeten épült, fel a Quadalquivir ölelésében, 215 hektárt foglal el, s a kerítésen kívül 40 ezer autónak építettek parkolóhelyet. A magyar kiállítási pavilon, amelyet az Expo szívében helyeztek el, nemcsak anyagáért — a fáért —, hanem építészeti felfogásáért és a megvalósításért is szenzáció. Hivatalos rangsort még nem állították fel, de aki megfordult ezen a pálmafákkal ékesitett területen, ahol zöldből készült függőemyők enyhítik az andalúz nyár tüzét, állítja: a legszebb — vagy ha óvatosabban fogalmaz: az egyik legszebb — a magyar pavilon. Makovecz Imre álmát otthon, 56 pályamű közül választották ki. Valósággá a Suiján Rt. munkásai változtatták nem egészen egy esztendő alatt. Amíg épült, sokan megnézték. Most, hogy elkészült, sorban állnak előtte. Az Éxpo megnyitásának napján — húsvét másnapján — például másfél órát kellett tipródni azért, hogy bejusson valaki az épületbe. A sor a következő napokban sem lett rövidebb. A magyar tóállíjtásjobb oldalán fehér acélvázon fekete üvegtye.tétekkel a Vatikán ’pavilonja áll. A balon üvegházra emlékeztető épület fogja fel a délelőtti nap sugarait, s veri visz- sza a magyar pavilonra, különleges ragyogást kölcsönözve neki. Figyeltem a fotósokat — itt mindenki azzá válik, függetlenül attól, hogy van-e gyakorlata vagy nincs —: körbe fényképezték a házat. Nincs olyan napszak — délelőtt tíztől este tízig —, hogy valaki ne kattogtatná fényképezőgépét, a magyar házra szegezve. Á külső megjelenés, az épület—világsiker. A felfordított csónakra emlékeztető pavilon fölött hét torony mindegyikében harang. A legmagasabbon arany-sárga kereszt. A tető borítása pala. Ez az egyetlen építőanyag, amit nem Magyarországról szállítottak ide. A pala színe szürke, de a napszak és a fényviszonyok változásával a szín árnyalata is változik. Belül csak fa és üveg van. A hét torony alatt — bent az épületben—kettős fal. A faltól nyugatra üvegfödémbe ágyazva fa áll. (Az építők a gemenci erdőben találtak rá, s bontották ki a földből gyökerestül, majd szállították 3500 kilométeren át, hogy itt, Sevillában szimbolizálva azt a közös tudást, amely bennünk, magyarokban a legutóbbi időkig kialakult. A tervező • Vatikán légies bemutatóesarnoka. • Az Expo látképe. Innen a parkolókból sűrű autóbuszjáratok viszik az utasokat a főbejárathoz. Oda, ahova befut a gyorsvonat is: szerelvénye nem egészen három óra alatt teszi meg az utat az innen hatszáz kilométerre fekvő Madridtól. A kapun belül maga a csoda. A felfedezések korának csodái. Ezen a 215 hektáros területen két évvel ezelőtt egyetlen leromlott állagú kolostor állt, s szemét, törmelék és gaz fedte a szigetet. A megnyitóra 112 hivatalos kiállító álma teljesült itt, s az épületek között derékvastagságú pálmasorok vezetik a látogatót. Aki vásárol magának egy Expo-útlevelet — ötszáz pesetáért árusítják az ajándékpavilonokban —112 ország bélyegzőnyomatát gyűjtheti össze benne: itt, ezen a szigeten bejárja a világot. Mindegyik pavilon már külső megjelenésében is más. Közös vonásuk, hogy a legtöbb korunk építőanyagából: fémből, betonból és üvegből készült. . j Spanyolországbanntka kincs a fa: az Ibériai-félszigeten leginkább csak cserje nő. így aztán a fa önmagában is szenzáció. • Mindig történik valami. • A hőség elleni térárnyékolók.
