Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1992. május 6., 5. oldal ÚJ KÉPVISELŐ A HALASI TESTÜLETBEN Emelt fővel a polgárok közé A halasi önkormányzatban néhány hete megüresedett a kereszténydemokraták helye. Mivel dr. Kövesdi László, a lemondott képviselő listán jutott be, megkérdeztük a pártját, ki követi. Mint megtudtuk, dr. Vincze Jenő főorvos elfoglaltságára hivatkozva visz- szalépett, ő következett ugyanis a lis• Vágó Árpád ni. A későbbiekben lesznek erre nézve javaslataim. Mint ahogy mindenképpen szólni akarok a képviselői díjazással kapcsolatos esetről és annak következményeiről. — Melyek lesznek az ön számára leginkább fontos kérdések? — Elsősorban kötelez az egyházi iskolákkal kapcsolatos probléma. Szívemen viselem, hogy az óvodát követően az egyházi iskolák, köztük az egyházi gimnázium is beindulhassanak. Nézetem szerint ez is közérzetjavító intézkedés lehetne. tán, s a ,part Vágó Árpád pártelnököt bízta meg a képviselettel. A döntést követően kerestük meg a leendő képviselőt — egyébként olajipari mérnök —, hogyan készül a városatya szerepére. — Tudom, hogy nem egy népszerű dolog, amire vállalkozom. Bizony nem sokat tett ez a testület azért, hogy tekintély övezze a munkáját. Súlyos hiányosságnak tartom — noha tény, hogy nehéz gazdasági helyzetben kell ténykedni — hogy elmulasztottak néhány közérzetjavító intézkedést megtenAZT MONDJA A KAPITÁNY Traffipaxot kéne venni Dr. Kastyják Jánost, Kiskunhalas rendőrkapitányát, a megyei főkapitány április 24-ével alezredessé léptette elő. Ám a kapitányságvezető az elismerő okirat átvételére nem utazhatott a kecskeméti ünnepségre, mert Tompán, a május elsejére tervezett blokáddal kapcsolatos egyeztető tárgyaláson kellett részt vennie. — Az 53-as főút megnövekedett kamionforgalma immáron nemcsak a tompaiak tűrőképességét teszi próbára, de a kialakult helyzet a rendőrségnek is sok gondot okoz — mondja dr. Kastyják János. — A forgalom biztosítása a szokásosnál lényegesen nagyobb, koncentrált rendőri jelenlétet igényel. — A halasi kapitányság nem járult hozzá a főút részleges lezárásához. — A tervezett helyen valóban betiltottuk a megmozdulást. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a község más részén ne lehetne demonstrációt szervezni, megjeleníteni az 53-ason tapasztalható állapotokat, amelyek amúgy is önmagukért beszélnek. Nem kell elállni az utat, megteszik azt a kamionok is. — A tompái fórumon kompromisszum született az érintett lakosság, a közlekedési tárca és az illetékes megyei szervek között. Am amíg az a bizonyos elkerülő út megépül, sok víz folyik le a Dunán. — Felvetődött a lehetősége annak, hogy a község északi határán létesítsünk egy ideiglenes kamion- parkolót. Ahonnan csakis annyi teherautót engednénk át a településen, amennyit a határátkelő fogadni tud. — Amíg Tompán a szinte állandósult forgalmi dugó okoz gondot, addig Halason, az 53-as út városi szakaszán a gyorshajtás tépázza a polgárok idegeit. — Ezt a problémát rendőrileg akkor tudnánk megoldani, ha Halas traffipaxot kapna. E berendezés állandó jelenléte már önmagában is meggondolásra késztetné a gépjárművezetőket. A gyorshajtó- kat egyébként helyszíni bírsággal, súlyosabb esetekben tízezer forintig terjedő szabálysértési bírsággal büntethetjük. Megjegyzem, a külföldiek nem veszik komolyan az alkalmankénti ötszázforintos büntetést, pedig hát — gyorsított eljárással — tolmács jelenlétében — velük szemben is alkalmazhatunk (alkalmazhatnánk) az imént említett nagyobb díjtételt. Alapvető gond, hogy a rendőrség pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a traffi- pax beszerzését. — Mi lenne a megoldás ? — Van egy javaslat, ami magasabb szinten is támogatásra talált. Lényege, hogy az érintett önkormányzatok közösen megvennék a traffipaxot és a — például eljárási illetékként — visszaszármaztatott „bevételekből” egy, másfél év alatt megtérülne a befektetés. A vállalkozásnak persze nem az üzleti oldala lenne a legfontosabb, hanem a probléma megoldása, a gyorshajtás visszaszorítása. — A forgalmasabb csomópontokon — amik azért akadnak a főút városi szakaszán —felállított közlekedési lámpák is lassítanák a tempót. — Ez egyértelmű. Forgalomszervezési kérdésekben az illetékesek kiváncsiak a véleményünkre, ami azonban nem köti a döntéshozókat a lámpák elhelyezésében. Ami köti, az bizonyára a szűkös anyagi, pénzügyi háttér. Kovács Pál • Ezt az utat nem kell elállni, megteszik a kamionok ... (Fotó: PN-archív) A Postabank és Takarékpénztár Rt. Kecskeméti Fiókjának (Nagykőrösi u. 11. sz.) szolgáltatásai:- betétszámlakönyv vezetés,- folyószámla vezetés,- devizaszámla kezelés,- postabankjegy váltás. Hétfő-csütörtök: 8-15.30 Péntek: 8-14.00 P#STA BÁNK Magyar-Osztrák Pénzintézet 1328 NYITOTTAK VAGYUNK CIKKÜNK NYOMÁN Gemenc kívülről • Öreg habosnyár. Lesz-e utódja? ... (Fotó: Walter Péter) r’ Á prilis 15-ei számukban közölt, Petrity Józseffel készített cikkük kényszerített tollat a kezembe. Szabadságaim jelentős hányadát már évek óta a gemenci erdővel határos Duna-parton töltöm, így kívülálló turistaként, valamint az erdőt szakmai szemmel vizsgáló biológusként láthatom a véleményem szerint menthetetlenül bekövetkező pusztulást, melyért mindenki felelős már, legyen az erdő- gazdaság, vízügy vagy önkormányzat, habár itt is vannak súlyossági fokozatok. Melyek ezek? Az egyik dolog, melyről rendszeresen megfeledkezünk, a klíma- változás. Erről alig esik szó az erdőséggel kapcsolatos publikációkban, így ebből következik a fő kérdés: felkészült-e valaki erre? Az erdésztársadalom, melytől régen soha nem állt távol az újítás, az utóbbi években ezt nem mondhatja el magáról. Szakmai folyóiratunkban, Az erdőben mindeddig csupán Szedlák Tamás erdőmérnök tollából jelent meg egy figyelemre méltó cikk, de a vezetők részéről teljes a némaság, mely nem csak a publikációkat jellemzi, hanem a gyakorlatot is, hiszen az erdősítéseknél alkalmazott fafajok — tájidegen mivoltukon túlmenően — továbbra is vízzel bőségesen ellátott árterekre valóak. A további felelősség azonban országhatáron belül, sőt még szőkébb körben keresendő. A termőhelyek degradálódását a Dunán kőgátak megépítése eredményezte. Ez volt a legsúlyosabb vétek! A területen folyó gazdálkodás minden bizonnyal sokkal összetettebb probléma, mintsem hogy egy kézlegyintéssel elítéljük. Ha az erdő szempontjából vizsgálom a kérdést — s mivel az erdő sorsáról van szó, azt hiszem, így ildomos — akkor az erdő megköszöni az előző politikai rendszernek, hogy tájvédelmi körzetté nyilvánította, s nem érdekli az, hogy ennek mi állt a hátterében: kormány vadásztatása, zavartalanság ... Hiszen ennek a lépésnek köszönhetjük, hogy van még valami a gemenci erdőből! Gemenc nem szereti a favágót, a halászt, a horgászt, sőt a turistáért sem rajong, sőt szabadidőközponttá sem akar válni, legkevésbé pedig fiatalkorú ültetvénnyé. Egy darabkáját hajlandó megmutatni nekünk, hogy szeressük, de ennél nem többet. Mi, emberek illetve közülünk nagyon sokan .r.gázni óhajtjuk, fáit vágni, állatait mészárolni, halait elrabolni — saját érdekeinknek kiszolgálójává tenni, meghódítani. Kedves Petrity József! Ne akarjunk mi oda bemenni, szemléljük kívülről, gyönyörködjünk benne, s tegyünk érte valamit! Használjuk a kisvasútat, s csónakkal evezzünk végig a holtágakon! Kedves erdész urak! Újítsanak s fedezzék fel, hogy most már nincs mire mutogatni, s a felelősség a jövőben már nem hárítható át senkire. Engedjék szóhoz jutni a Szedlák Tamáshoz hasonlatos, új dolgok iránt fogékony fiatal szakembereiket, hiszen ez a generáció már nemcsak a tarvágást ismeri. A szemléletváltásnak nem a tiltó feliratokon kell megjelenni, hanem szemléletben is, s akkor nem fordul elő mégegyszer olyan mérvű védettvízimadár-gyilkolás, mely a múlt évben elborzasztott minden érző embert példa nélküli voltával. Ha az ember ezt látja, joggal teszi fel a kérdést, hogy vajon mi folyik az erdőn belül, kik irányítják a vadászatot? Nagyon félek, hogy véleményemmel csupán kisebbséget képviselek, hiszen az önös emberi érdekek ellen szót emelni nem kecsegtet sok sikerrel, habár néhá- nyunknak messziről csupán ez a lehetőségünk, hogy tegyünk "ala- mit azért, hogy ez a téma tériléken maradjon, s valamiféle pozitív változás következzen be. Dr. Havasi Ernő (Budapest)
