Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-27 / 124. szám

TISZTELT SZERKESZTOSEG 1992. május 27., 7. oldat Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban is szép számú panaszos levél kapott helyet. Egyebek között a kalocsai zsibpiaccal, az egyik kecskeméti Tüzép-telep- pel, a Garancia Biztosítóval kapcsolatos problémákról olvashatnak az alábbiakban. A Levélváltás című rovatban Apostag polgármestere a falu következetes fásításáról tájékoztat, egyik gáteri olvasónk pedig elismerés­sel szól a helyi általános iskola tanításon kívüli programjairól. Várjuk további leveleiket jóról, rosszról egyaránt. (A szerk.) Visszaszámláztattam a cementet Május 19-én bementem a Tüzép kecskeméti, Kiskőrösi úti telepének irodájába. Kedves, barátságos hölgy fogadott, udvarias volt a ki­szolgálás. — Mit tetszik kérni? — kérdezte szinte meleg hangon. — Három zsák cementet—vála­szoltam. Azonnal számlázta, majd meg­kérdeztem: lesz-e ott valaki, aki segít betenni a kocsiba? —Ha meg tetszik kérni az árukia­dót, biztosan segíteni fog—mondta a hölgy. — Nem kívánom én ingyen a se­gítséget — mondtam. Aztán nagyot csalódtam. A kiadó úr, Kőszegi Ferenc nem segített, mondván, ha a kocsim gázát tudom nyomni, akkor a cementet is be tu­dom rak ni a kocsiba, vagy menjek ki a kapuhoz, hívjak egy embert és ra­kassam be vele. Én erre visszaszámláztattam a ce­mentet, majd fölmentem a telepve­zetőhöz, Fazekas úrhoz, akinek el­mondtam panaszomat. Azt vála­szolta, hogy nem kötelességük, de ezt meg kellett volna tenni, már csak udvariasságból is (még azt is mond­ta, hogy nem mindenkinek szüksé­ges a munkahely). Remélem én is! Hiszen nagyon sok olyan ember van, aki udvarias, segítőkész, s szíve­sen dolgozna, csak hogy pénzt keres­sen. Miért nem lehet ilyen embereket alkalmazni? Csak megjegyzésként: 25 perc múlva a kocsimba rakták a három zsák cementet, de nem itt, hanem a Mérleg utcai Tüzép-telepen. A pén­zemet megköszönték és udvariasan mondták:Tessék felkeresni bennün­ket máskor is. Fel is fogom keresni Ök"' V^aGMaé nyugdíjas Kecskemét, Frankel Leó u. 2. Légy áltáppénzes vagy -rokkant, hogy többet kereshess Évek óta bosszankodom a gyak­ran tapasztalható, sajátos társa­dalmi gyakorlat miatt, hogy em­bertársaink közül milyen sokan te­kintik olcsó fejőstehénnek nehéz helyzetben lévő államunkat. A be­tegállományba kerülők nem lebe­csülendő hányada munkavégzés céljából siet táppénzes állomány­ba, mert az egyéni gazdaságában termesztett különféle terményeit egyébként nem tudná jövedelme­zően betakarítani. S ki mondhatná meg pontosan, emnnyi azok száma, akik úgy ke­rülnek rokkantsági nyugdíjba, hogy egészségi állapotuk miatt szorulnak rá? Jelzi ezt, hogy néme­lyek a rokkanttá nyilvánítást köve­tően olyan intenzív jövedelemte­remtő munkálkodásba kezdenek, ami a látástól vakulásig güriző kis­vállalkozónak is becsületére válna. Ez utóbbira példaként említem a szomszéd település egyik szövet­kezeti elnökének esetét. Most, hogy a közös gazdaságok jövőbeni sorsa bizonytalanná vált, ez az el­nök, tartva attól, hogy néhány éves üresjáratú ügyködését a tag­ság útilapuval honorálja, „rövidre zárt” ügyintézéssel leszázalékoltat­ta magát. Ezt talán még meg lehet­ne érteni. Annál kevésbé azt, hogy a 67 százalékos rokkantságot ta­núsító határozatot csöndben zseb­be csúsztatta, s mint nyugdíjasnak eszébe nem jutna másra átruházni az elnöki tisztséget. Talán, mert úgy van vele: jól jön a több tízezer­re rúgó nyugdíj, de a havi 100 ez­ren felüli elnöki illetmény sem le­becsülendő. Vagyis, esetében sincs az a sok pénz, aminél a még több ne jönne jól. Az efféle torzulásokról szót akartam váltani Botos József úr­ral, a társadalombiztosítás legfőbb felelősével. Ezért felutaztam tavaly Budapestre, a Társadalombiztosí­tási Igazgatóság székházába. Saj­nos, csak az előszobáig jutottam. A titkárnő megnyugtatott, hogy értesítenek, ha Botos úr fogadni tud. Egy esztendő óta várom az üzenetet — mindhiába. Úgy tűnik, az álszociális indítékú állampolgári óhajok még mindig korlátlanabbul teljesíthetők, mint a jogtalan pumpolások megelőzése vagy az egészségügy kontójára ügyeskedők utólagos kiszűrésének a megszervezése. Földes péter Mélykút, Rózsa u. 32. Kisebb kenyérhez több cirkusz Az ókori Róma uralkodói is tudták, kenyér és cirkusz kell a népnek, s akkor nem békétlenke- dik, engedelmes eszközévé válik a hatalomnak. Gondolom, ott is elő­fordult, hogy a kisebb kenyérhez több cirkusz kellett, vagy fordítva. Úgy tűnik, ez az ókori mondás napjainkban is érvényes. Ugyanis ebben az országban belátható időn belül volt már román ügy, jugo­szláv fegyverszállítási botrány, III/ III-as ügy, világkiállítási huzavo­na, Bős—Nagymaros és még sok minden más, ami jól lekötötte és alaposan meg is osztotta a népet. Most meg van szabad orvosválasz­tás, oktatási törvénytervezet-huza­vona, abortuszvita, és persze van rádió-tévé ügy, s ennek kapcsán van Antall—-Göncz ügy is. Szinte már csodálom egyes poli­tikusainkat, akik hallatlan lelemé­nyességgel, fáradhatatlanul képe­sek újabb és újabb dolgokat kita­lálni szórakoztatásunkra, igyekez­vén meggyőzni bennünket arról, hogy ezek a kérdések rendszervál­tásunk legfontosabb problémái. Ezek mellett szinte bagatell, hogy félmillió a munkanélküli, hogy egyre kiszolgáltatottabb a munkát végző ember, hogy nincs—mert nem épül —a fiataloknak bérlakás, s hogy óri­ási a költségvetési hiány. Ugyanakkor azt gondolom, egyre növekszik azoknak a száma, akik világosan látják, hogy cirkusz ide, cirkusz oda, ezzel még nem lesz jobb a helyzetünk és félretéve az ellentéteket, azért fognak majd össze, hogy végre nagyobb legyen a kenyerünk. Csonka István Kiskunhalas Bercsényi u. 10. Kinek kell éppen most szökőkút? Kérdést szeretnénk intézni a Pe­tőfi Népe útján a kecskeméti pol­gármesteri hivatalhoz, a városgaz­dasági vállalathoz, vagy ki tudja, kihez .. . Kinek a fejéből pattant ki — és ki szavazta meg — azt a cezaromániás ötletet, hogy a Szé- chenyivárosnak, pontosabban a Nyíri útnak éppen szökőkútra van szüksége? Két fiatal munkás május 11. óta furkálja a földet (az első gödröt nem jó helyen ásták ki, feltehetően nem kaptak pontos leírást és vélhe­tően senki nem ellenőrizte őket). A második héten a 31, szám előtt feltörték a járdát is, s mindenféle kábelt vezetnek szép lassan, komó­tosan, „ahogy a csillag megy az égen ...” Kérdezzük tisztelettel: ki, és mi­ért rendelkezett a lakosság bele­egyezése nélkül? Mert azt ne mondják, hogy ezt nem a lakosság pénzéből finanszírozzák! Igenis az enyém, a tiéd, az övé, az önöké az a pénz, amiből majd szökik a szö­kőkút! És akkor még nem beszél­tünk arról, hogy ki, és mikor, mi­lyen minőségben fogja helyreállíta­ni a csak úgy mellékesen feltépett utat, gyepet, s egyebeket. Mert a gödrök betemetése kevés az üdvös­séghez. Bízunk abban, hogy az illetéke­sek közül valaki elfogadható ma­gyarázattal örvendezteti meg a Nyíri út és a környék lakóit. Nagyrabecsüléssel egy lakó a sok közül: Rudas Pál Kecskemét LEVÉLVÁLTÁS Az apostagi gesztenyefákról Szöllősy Lajosné, Apostag, Vá­sártér 1. sz., alatti lakos (MKE 166. sz. környezetvédő), a Petőfi Népe május 13-ai számának 7. oldalán megjelent, Meghaltak az apostagi gesztenyefák című levelében kifo­gásolta az apostagi fakivágásokat. Sajnos, a levél Írója — bár tisztelet­re méltó kömyzeti érzékenységtől vezérelve — abba a hibába esett, hogy a jelenségek, események kö­rülményeinek megismerése helyett pillanatnyi, felületes észlelésétől késztetve foglalt állást és kitárta a „nagy bűnt” a nyüvánosság elé. Tekintettel arra, hogy Szöllősy Lajosné kifogásait magam is a Pe­tőn Népében megjelent levélből is­mertem meg, ezért ugyanezen a mó­don tájékoztatom a levélírót és az érdeklődőket a valóságos helyzet­ről. A község belterületi évelő kultú­ráinak helyzetével már 1990 ősze óta foglalkozik a képviselő-testület. A döntések előkészítésére szakértő­ket kértünk fel, akik véleményezték a tömeges faállomány fenntartha­tóságát. Sajnos, a megállapitás sze­rint, a több éve telepített nyárfások fertőzöttek, betegek. A szakvéle­mény után szigorú pótlási kötele­zettséggel járó, szakaszos csere mel­lett döntöttünk. Ennek megfelelően kerültek kivágásra a gázcseretelepi nyárfák és természetesen megtör­tént az ültetés is. Az elmúlt időszakban más terü­leteken is hasonló „fafelújítást” vé­geztettünk. Ilyen meggondolásból került sor a Hunyadi utca rendezé­sére. Az utcában elhatározott, er- dőmémök által megtervezett tele­pítéseket 3 db, kb. 40 éves, a ko­rábbi kezeletlenségtől elkorcsosult — a felette lévő elektromos légve­zetéket veszélyeztető — gesztenye­fa akadályozta. A gesztenyefák ki­vágása után, azok helyére és köz­vetlen környezetébe (általános is­kola és az evangélikus templom elé) a következő növényeket telepí­tettük: 2 tiszafa, 12 tuja, 100 cserje­vessző élősövénynek, 21 ostorfa. A fentieken kívül 1992 tavaszán elültettünk 1308 nemesnyárt (gáz­cseretelep mellett, Bodor István háza mellett, a Duna és a Petőfi utcák között), az óvoda területén 230 hibiscust, 15 szirti gyöngyesőt, 12 kánya kangitát, a művelődési ház melletti parkban 300 fagyait és az általános iskolában (1991—92- ben) 50 virginiai fenyőt, 6 tűlevelű fenyőt, 4 tuját, 9 csavart fűzt, 60 juhart. A korai meleg miatt nem tudtuk eltelepíteni 1200 meglévő nemesnyárcsemetét, melyek 1993 tavaszán kerülnek végleges he­lyükre. Tehát nem „évszázados” geszte­nyefákat vágattunk ki, hanem tu­datos fakivágást folytattunk egy többszörös értékű környezeti kul­túra érdekében. Az önkormány­zatra (az egész falura?) és a tanári karra mért súlyos szavak jogossá­f ;a enyhén szólva is megalapozat- an. Remélem, hogy az apostagiak hagyományos fa-, szőlő- és virág- szeretetét, a sértő hangvételű levél nem csökkenti. Egyetértek a levéliróval, hogy a korábban Apostag mezőgazdasági területein tapasztalt értelmetlen ir­tás többé nem kívánatos. Az vi­szont valótlan, hogy ez a „barbár” magatartás a község belterületére is érvényes lenne. A levélírónak is tudni kellene, hogy sem a volt ta­nácsnak, sem pedig a jelenlegi ön- kormányzati képviselő-testületnek nincs hatásköre a belterületen kí­vüli területek igazgatására, nö­vényvédelmére. Kérem Szöllősy Lajosnét, hogy továbbra is éber környezetvédő szemmel segítse községünk szépü­lését és javaslom, hogy kifogásait először az érintett illetékes szemé­lyekkel közölje. Javaslom, hogy környezetünk védelmének népsze­rűsítésére és a kritika megfogalma­zására indítson cikksorozatot az Apostagi Napló című helyi újsá­gunkban. Szabó József Apostag polgármestere Ez aztán a biztosító! A Garanciánál biztosítottuk laká­sunkat. Az elmúlt héten a felettünk la­kó eláztatta a konyhánkat. A biztosí­tónál bejelentettük a kárunkat. A kárszakértő egy fal és a plafon rend- behozatalát ismerte el, mivel ezek káro­sodtak. A szerződésben az erre vonat­kozó rész így szól: „Ha a helyiség mennyezetének és egyik oldalfalának vagy két oldalfalának a festése, tapétá­zása vagy mázolása károsodik, a bizto­sító a helyiség egész felületének helyre- állítási költségeit téríti meg.” Panaszunkkal megkerestük Megyeri Sándor vezérképviselőt, aki felvilágosí­tott bennünket, hogy nem jól értelmez­zük a kötvényben foglaltakat és szerin­te egyébként is félreérthetően van meg­fogalmazva a szerződés. Kérdezem én, mi ebben a félreérthe­tő? Személyes javaslata alapján fordul­hatunk ügyvédhez vagy a biztosító központjához, esetleg biztosítót változ­tathatunk. Ez a megoldás?! Állítólag Európa felé tartunk, s mi úgy gondoljuk, hogy egy biztosító Európában nem engedhe­ti meg magának azt a luxust, hogy fél­reérhető szerződésekkel és a biztosítási díj részösszegeinek visszatartásával reklámozza önmagát. „Kívánunk” sok ügyfelet a Garancia Biztosítónak! G. I. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Idegtépő' motorozások a Petőfivárosban Tisztelt Hetényi János Úr! A május 20-ai Petőfi Népében megje­lent „Repül a nehéz kő...” helyett a villáskulcs című levelére válaszolva, írom önnek az alábbiakat. Ezek a kismotorberregések délutá­nonként felverik az egész Petőfiváros csendjét, zavarják az emberek nyugal­mát. Ugyanis leszerelik a kipufogóról a hangtompítót, s így — elviselhetetlen hanggal és gyorsasággal — száguldoz­nak, vagányságukat, merészségüket fi­togtatva közelítenek meg járműveket, gyalogosokat egyaránt, ön egy ilyen esetet sérelmezett levelében, melynek sem részese, sem tanúja nem volt, s amely majdnem az én gyermekem testi épségébe került. ön azt állítja, hogy szerelés közben villáskulcsot vágtam az ott közleke­dőkhöz. Kijelentem, hogy nem vágtam hozzá. így, utólag, bármit állíthat, de miért nem hívott rendőrt, vagy miért nem állíttatott ki látleletet? Ez is egyér­telműen bizonyítja, hogy ön valótlant állít. A levele másik részében szóvá tett szerelésre és parkírozásra áttérve köz­löm, hogy nem szoktam forgalmat aka­dályozni. Az említett parkírozás céljára ingatlanom előtt területfoglalási enge­déllyel rendelkezem, melyért 1991 őszé­től rendszeresen fizetek. Mellesleg: a városképet ugyanúgy zavarja az Ön Szirom utca 29. számú ingatlana előtt időnként parkírozó kisteherautó. Kérem, mielőtt másokról véleményt mond, nézzen előbb tükörbe. Hetényi János » Kecskemét, Szirom u. 10. A KECSKEMÉTI AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALATNÁL Kettőt rendel, hármat fizet? Fölháborító eset történt velem a minap. Május 11-én fölkerestem a Kecskeméti Autójavító Vállalatot, hogy megrendeljem a Wartburg tí­pusú gepkocsnp vonóhoroggal történt fölszerelése után az előírt műszaki vizsgálatot, és ha már egyszer itt vagyok, a környezetvé­delmi ellenőrzést is. Csikós Béla munkafelvevő 13-ára rendelt be. E napon hoztam a négyütemű Wartburgot, elvégezték a megren­delt két munkát. Következett a számla rendezése, amikor is leesett az állam. Az általam kért két vizs­gálat számlájával együtt egy har­madikat is az orrom alá tettek, amelyen a legnagyobb tétel a „2 db fejtámaszos ülés készítése” 1225 forint, egy másik tétel „vonóhorog ell.”, a harmadik „egy első vagy hátsó fékdob le-felszerelése”, a ne­gyedik „egy első vagy hátsó fék­dob le-felszerelése” volt. Munkadíj plusz áfa együtt: 1668 forint. Nem akartam hinni a szemem- nek-fülemnek. Semmi ilyesmit nem rendeltem az autójavító válla­lattól. A harmadik számlán szerep­lő dolgoknak semmi köze sem le­het az általam megrendelt ellenőr­zésekhez. Azt végképp nem értet­tem, mit akarnak a fejtámaszos ülés készítésével, hiszen a fejtámla is, az ülés is benne van gyárilag, és még majdnem új az autó. A har­madik számla kifizetését előbb megtagadtam, de akkor Csikós úr közölte velem, hogy ez esetben nem adja vissza a forgalmit. Kény­telen voltam a zsarolásnak enged­ni, tekintettel arra, hogy vidéki va­gyok és sietnem kellett haza. Méltatlankodásomra a munka­felvevő azt válaszolta: „Ja, nekünk is meg kell élni valamiből!” Erre én azt feleltem: nekem is meg kell él­nem, pillanatnyilag a munkanél­küli-segélyből, de én azért csak tisztességes utakra gondolok. Tisztelt Szerkesztőség! Sorai­mat abban a reményben zárom, hogy közük azokat olvasótársa­im okulására: az ilyen cégeket érdemes messze elkerülni, ha csak az ember nem akar bíróság­ra járni. Én nem akarok! Tóth Béla Tiszaalpár, Imre tér 16. Kritikus helyzet a Damjanich utcában, Kalocsán Olvastam lapjukban, hogy Kalo­csán költözik a zsibpiac. Ez sajnos, nem így van! Személyesen érdeklőd­tem az illetékes hivatalnál, a Petőfi Népe cikkére hivatkozva. Én is a Damjanich utca lakója vagyok, itt születtem ebben az utcában, ahol most kritikus állapotok vannak. I^az, Madarász úr jóvoltából tör­tént annyi változás, hogy összébb szorítottak az árusok területét. A kalocsai önkormányzati testü­let, úgy látszik, egy utca lakóinak ké­rését egyszerűen lesöpörte a napi­rendről. Egy idő óta közszemlén vannak a nejlon szemétgyűjtő zsá­kok, millió beköpőlégy legnagyobb örömére. Én most már személyes ügyemnek tekintem ezt a kényes té­mát. A piaci szemét miatt reklamál­tam és reklamálok, mert elmaradt a takarítás, s a szél szeretett horgászvi­zünket etette a piaci szeméttel. Meg­alázva érzem magam. Idős és moz­gáskorlátozott emberekért vállal­tam az aláírásgyűjtést. És mit kap­tam érte? Megaláztatást. Hogyan lehetséges, hogy a Tisz­telt Hivatalnak nem tűnt még fel, hogy a Vajas-csatorna partja bűzlik az emberi ürüléktől? A város egész­ségügyi szervei vajon milyen intéz­kedést kezdeményeznek ennek meg­szüntetésére? Nekem úgy tűnik, ezzel a piaci üggyel nem tud mit kezdeni a polgár- mesteri hivatal. Ami pedig az önök cikkében említett Petőfi Sándor ut­cai áthelyezést illeti, a véleményem: az ott lakók sem szívesen élnének szeméttelepen. Nagy Ignác Kalocsa, Damjanich u. 4. NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRÁKON Panasz a Sallai utcából Nincs nyugalom Kecskemé­ten, a Sallai utcában, egyes sze­mélyek este 10 óra után is állan­dóan ricsajoznak, fülsiketítőén motoroznak, s végigköpködik a lépcsőházakat — panaszolja egy ott lakó idős asszony. Az utca és a környék biztonságára jellemző, hogy a múltkor, míg a postás felment hozzá az eme­letre, ellopták a kerékpárját. Az aluljáróban pedig félő, hogy le­ütik az embert. Talán a rend őreinek jobban figyelni kellene ezt a lakótelepet is. Elveszett pénzre várva L. Z.-né kecskeméti lakos (neve és címe a szerkesztőség­ben) tegnap délelőtt — emléke­zete szerint az Ifjúsági ABC- ben — elveszítette pénztárcáját, benne 8000 forinttal. Közremű­ködésünkkel nagyon kéri a fel­tehetően becsületes megtalálót, juttassa vissza a pénzét, nagy szüksége lenne rá. (A megtalálóval szerkesztő­ségünkben közöljük L. Z.-né lakcímét. A szerk.) (r. m.) * Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy 10-től 12 óráig naponta foga­dóórákat tartunk szerkesztőségünk­ben. Felkereshetnek bennünket bár­milyen észrevétellel, panasszal, ja­vaslattal. Gátéren is vannak tehetséges gyerekek Gátérről, erről a kicsi faluról ritkán ír az újság. Ezért most beszámolok ar­ról, hogy itt is mozgalmas az iskolai élet, itt is vannak tehetséges gyerekek. Rendezvényekben gazdag tanévet zár­hat nemsokára az iskola. A tavaszi ese­mények közül kiemelkedett a néptánc-, színjátszó- és citeraszakkörök bemuta­tója, majd a Ki mit tud? vetélkedő. A szakköri találkozón vendégként fellépett a sándorfalvi Budai Sándor citerazenekar is. Az iskola néptáncosai, színjátszói, citerásai meghívást kaptak a kiskunfélegyházi Szakmaközi Műve­lődési Házban rendezett anyáknapi ün­nepségre, ahol egyórás műsorral szóra­koztatták a résztvevőket. Aztán jött a Ki mit tud? Mindenki szerepelhetett, aki kedvet és bátorságot érzett ahhoz, hogy közönség elé lépjen. Láthattunk ritmikus sportgimnaszti­kát, zenés tornagyakorlatot, saját ko­reográfiára készült táncot, színdarabo­kat, bűvészkedőket, hallhattunk szép verseket, népdalokat, vicceket, s a Ne- oton Éváját utánzó dalokat. Különö­sebb tétje nem volt ennek a rendez­vénynek, díjakat nem osztottak, a sze­replők csak csokit és cukorkát kaptak ajándékul. A gyerekek egymást és a nézőket szórakoztatták nagy sikerrel. A fel-feltörő tapsok jelezték, a Ki mit tud? játékon remekül szórakoztak a résztvevők. Rádi Józsefné Gátér, Szegfű u. 9. Az oldalt összeállította: Rapt Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents