Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-27 / 124. szám
1992. május 27., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP Kiskunmajsán tartotta legutóbbi ülését a megyei közgyűlés nemzetiségi és etnikai kisebbségi bizottsága. A napirenden elsősorban a cigánykérdés szerepelt, s ennek keretében a házigazda polgármester, Kiss Károly, beszámolt a majsai cigányság helyzetéről is. Kiskunmajsán a csaknem 13 ezer helyi lakosból 585 a cigány. A korábbi évtizedekben a cigánytelepet csak részben sikerült felszámolni, s a marisi részen 20 család — összesen 111 ember — ma is cigányputrikban él. Az önkormányzat feladatának tekinti, hogy ezt az állapotot megszüntesse, s ennek érdekében lakásépítési akciót kezdeményeznek, amelyhez — a cigányságot bevonva — az elhagyott szovjet laktanyák bontási anyagának egy részét kívánják felhasználni. Az ügy azonban lassan halad előre, mivel a laktanyát kezelő Kincstári Vagyonkezelő Szervezettel igen körülményes az egyeztetés. A Kiskunmajsán kiosztott szociális segélyekből a cigányok a számarányuknál jóval nagyobb mértékben részesültek. 1991-ben a rendszeres szociális segélyekre 7,5 milliót forditott a város, amiből a cigányok 1,2 milliót kaptak, s ez azt jelenti, hogy a négyszázalékos számarányuk mellett megkapták a segélyek 16 százalékát. Dilemmát jelent, hogy a cigánytelep felszámolása után jelenlegi lakóikat egy helyre, vagy a város különböző pontjaira költöztessék-e. Ebben valószínűleg a többségi lakosság véleménye lesz a mérvadó, akik azt kívánják, hogy a cigányok ne szóródjanak szét. Rostás László, a bizottság kiskunhalasi tagja, aki maga is cigány, igen borúlátóan ítélte meg a helyzetet, mert — mint mondotta — a rendszerváltás nehézségei a cigányságot érintik leginkább, hisz szakképzetlenek lévén, ők kerülnek először az utcára. (Kiskunhalason néhány hónap alatt 500 cigány vált munkanélkülivé.) Kiskunmajsán még rosszabb a helyzet, hisz itt a munkanélküliség aránya a megyében a legmagasabb, s a város családgondozó munkatársán kívül nincs is cigány, aki állásban volna. Rostás László szerint az utóbbi fél évben jelentősen megnőtt a feszültség a cigányok és magyarok között, s ebben, de a cigányság helyzetében sem várható gyökeres fordulat, mert az a párt ma Magyarországon nem számíthat nagy népszerűségre, amelyik a cigányság ügyét felkarolja. A bizottságban egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy a feszültség növekedése mögött a kenyérféltés húzódik meg. A nem cigány lakosság szintén jelentős számú szakképzetlen rétegei a munkaerőpiacon és a szociális segélyekért folytatott „küzdelemben” konkurenciát látnak a cigányságban. A saját helyzetük rosz- szabbra fordulását részben nekik tulajdonítják. Rostás László szinte nosztalgiával emlékezett a rendszerváltás előtti néhény évre, amikor a munkanélküliséget még nem ismertük, s a cigányság -— hozzálátva önmaga megszervezéséhez — optimistábban tekintett a jövőbe. Ma csak pesszimisták lehetnek abban a tekintetben, hogy ez az állapot valaha is visszatér-e. • Cigányputri Kiskunmajsán. Házszám van, de az eső — ha lenne — kiöntené a lakókat. Feszültebb a cigány—magyar viszony • Majsai cigánygyerekek. Mivé lesznek ...? (Walter Péter felvételei) A bizottság a helyzet javítását nézve mérés beindításának kezdeményezésé- tanácstalannak látszott, s csak egy fel- ről döntött. Bálái F. István A KILŐTT ANYAKOCÁK KICSINYEI IS ELPUSZTULNAK Lefülelt vadorzók Gemencben Az elnyűtt UAZ — mindenki ismeri ezt a terepjáró gépkocsitípust — hirtelen fékezett a tisztáson. A benn ülők közül az egyik személy kiugrott a járműből, és a rétről kondában menekülő vaddisznók közé lőtt. Sajnos, mint később kiderült, kiváló eredménnyel. Az egyik áldozatot, malacos koca volt, néhány száz méterre rövidesen, a másikat, szintén anyakocát, másnap reggel lelték meg. Az utóbbi tekintélyes távolságra vonszolta magát az 5,6 milliméteres átmérőjű golyó ütötte kicsinyke sebbel. Valami azonban hiányzott a számításból. Illetve valamik hiányoztak. Az egyik az, hogy a magaslesen külföldi vadászok vannak a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság egyik dolgozójának társaságában. Á másik: Tóth Jánosnak meg sem fordult a fejében, hogy úgy is tehetne, mintha semmi sem történt volna. (Ha igen, a következők tudtával nem ítélném meg érte.) Odarohant az UAZ- hoz, miközben a mesterlövészt társai figyelmeztették rejtse el a fegyvert. Tóth János kivette a kocsiból az indítókulcsot, és értesítette a rendőrséget. A rendőrök egyetlen személyt sem találtak a helyszínen, csak olyan nyomokat az UAZ gépkocsin, mintha megkísérelték volna indítani a megfelelő vezetékek rövidre zárásával. Ez azonban nyilván nem sikerült. Amint a hatóság a kocsit be akarta szállítani, a konvojjal szemben lámpafény tűnt fel. Az idő már jócskán az éjszakai órák felé hajlott, valaki még meg is jegyezte: — Nem járhat jóban, aki ilyenkor autózik az erdőben ... így azután a rendőrök érdeklődésére kiderült, hogy az előbbi trió érkezett egy másik UAZ-zal, az itt maradtat kötélvégre fogni. Az ügynek van egy különös részlete. Amikor Tóth János kérdőre vonta a társaságot, azt a magyarázatot kapta, hogy gombászni jöttek. Ez hihető is lett volna — hiszen a puska valahol az erdő mélyén pihent —, ha nem estére, sötétedésre hajlott volna az idő. Pár nappal később pedig, amikor a kis csapat vezetője — a szabadlábra helyezés fejében — hajlandó volt elárulni a fegyver rejtekhelyét (ekkor előkerült vagy három kiló- grammnyi lőszer is), ismét támadt egy bökkenő. Hozzáértő és szavahihető emberek szerint a gombát nem puskával szedik. így most Laki Gábor 38 éves, Dunafürdő, Pillangó utca 18. szám alatti lakos, felnőtt társával, Haller Jánossal és annak kiskorú gyermekével szabadlábon védekezhet. A német gyártmányú fegyver Haller tulajdona volt, mint egy régebbi vadorzási ügyben már előfordult, ő is a bajai piacon vette, 5 ezer forintért. (Ez ugyan devizagazdálkodást sért, de kisebb a büntetési tétele, mintha maga csempészte volna át a határon.) Laki Gábor nem ismeretlen már olvasóink számára. Interjút készítettem vele egy fiatalember haláláról, akit két hónappal ezelőtt, március 15-én a dunafürdői Pillangó utcában agyonvertek. Laki határozottan álíitotta, hogy nem ő a tettes. Úgy tudom, ugyanez az álláspontja az ellene nemi erőszak miatt indított eljárás során is. A két anyakoca után az éppen fél hónapos malacok is mind elpusztulnak. A pénzben kifejezett kár több mint százezer forint. Gál Zoltán Hetvenéves a gyógyítva nevelés Halason Ünnepi rendezvénnyel emlékezik pénteken a kiskunhalasi Általános Iskola és Speciális Szakiskola hetvenéves múltjára. 1922-ben Halason Balanyi- Balogh László vezetésével Állami Kisegítő Iskola kezdte meg, 48 beírt tanulóval, a gyógypedagógiai oktatást. Az első tanítónőt Platzer Klárának hívták. A háború után fennmaradt ugyan az iskola, de közös igazgatással előbb a központi, majd az alsóvárosi iskolával. 1968-ban ismét önálló igazgatású lesz, de épület nélkül, szétosztva a város intézményeiben, 135 beíratott tanulóval. Azután az egykori református polgári iskola épületét — miután az életveszélyessé válik—megkapják, s ebben folyik az oktatás a rendszerváltásig. 1991-ben az immár kiürült pártház ad közös otthont számukra a szintén mostoha sorsú zeneiskolával. Az ünnepi programban iskolatörténet, fotókiállítás báb- és modemtáncbemutató, szakmai előadás, és a megyei gyermekalkotások megnyitója is belefér május 29-én. Zarándoklat Lourdes-ba Mintegy négyszáz zarándokkal indult különvonat kedden hajnalban Egerből a franciaországi Lourdes-ba, a híres Mária-kegyhelyre. A csoport tagjai gazdag egyházi programban vesznek részt: szerdán és csütörtökön koncelebrált szentmisét hallgatnak. A keresztét végigjárása után szentségi áldásban részesülnek, majd részt vesznek azon a szertartáson, melynek keretében leveszik a keresztről az 56-os forradalom és szabadság- harc eltiprását jelképező láncokat. T axi-sokk Taxi taxi hátán Kiskunhalason. A Hősök terén már alig férnek a placcon, a dupla sor eleje és vége gyakran belóg az úttestre, akadályozva ezzel a közlekedőket. Míg 1987-ben a város 23 taxisa azon kesergett, hogy az igényekhez mérten sokan vannak, addig 1992-re számuk megduplázódott. Nem csoda hát, hogy fel-felcsapnak az indulatok, dúl a lassú taxisháború a piacért. Vállalkozás alanyi jogon Azt hiszem, kikerekedett szemmel nézhettem Kovács Gyu- lánéra, a polgármesteri hivatal vállalkozási főelőadójára, amikor azt mondta: — Ahhoz, hogy valaki taxis vállalkozó legyen, még jogosítvány sem kell. Csodálkozásomat látván, gyorsan hozzátette, hogy fővállalkozóként is lehet taxizást (személyszállítást) végezni. — A vállalkozói engedély kiadását nincsen jogunk megtagadni, ha a kérelmező rendelkezik erkölcsi bizonyítvánnyal és hoz egy 300 forintos illetékbélyeget. — Tudomásom szerint ennél azért több kell a taxizáshoz — szólok közbe. — A gépkocsivezetőnek igen. Hivatásos jogosítvány, pályaalkalmassági vizsga és egy szak- tanfolyam. — Már így is sok a taxis. Nem kellene korlátozni az engedélyek kiadását? — A jelenlegi törvények ezt nem teszik lehetővé. Úgy is tekinthetjük, hogy alanyi jogon jár. A szűkre szabott 1-es placc Hivatalosan két taxiállomás van a városban. A Hősök terén, az úgynevezett 1-es placcon, az öt álláshelyen 30 taxi — többnyire a Halas-Sóstó, a Csipke és a Volán — osztozkodnak. — Jelenleg mintegy 50 taxi van Halason. Itt, az egyesen harmincán várakozhatnak. Hova • Tele az 1-es placc, utas meg sehol... állhatnak a többiek? — kérdezem Tallér Jenőtől, akit a taxisok többsége amolyan közös képviselőnek tekint. — A bank mellé, a vasútra, vagy a fizető parkolóba — sorolja a lehetőségeket Tallér úr. — Minek alapján választották ki a harmincat? — Húztunk egy határvonalat. Akik 1991. június 30-ig itt voltak, azok maradhattak. — Igazságosnak tartja ezt? — Nem, de így is sokan vagyunk ezen a placcon. Helybővítési elképzeléseinkről már több javaslatot tettünk a polgármesteri hivatalnak, de valaki mindig áthúzta a szándékunkat. — ígéretekben persze nem volt hiány — kapcsolódik a beszélgetésbe Forgó Zoltán, aki szerint húsz taxi bőven elég lenne a városban. — 86-ban én voltam a 18. magántaxis. Már abban az időben kezdődtek a problémák, pedig akkor még jó megélhetést biztosított a taxizás. — Ma talán nyomorognak? — szalad ki a számon a „kekecke- dő” kérdés, miközben a nyugati gépcsodákra nézek. — A szűkös megélhetéshez ma is elég, de ilyen autókra a taxizásból nem futná. Többségünknek más jövedelme is van. Már fél három van — néz az órájára — és még csak négyszáz forintot kerestem. Körülbelül kilencven perce állok itt a sorban, és most kerültem az első helyre, de utas sehol. .. Köztünk is vannak hiénák A másik taxiállomást, a 2-es placcot, a kereskedelmi bank előtt jelölték ki, alig száz méterre az l-estől. Itt a három kocsiállásra nyolcán vannak. Nem egy bejáratott hely, hébe- hóba akad beszálló utas. — Pedig a forgalom háromnegyed részét a beszálló utasok adják — világosit fel ifj. Kollár Pál hat hónapos taxismúlttal a háta mögött. — Még szerencse, hogy hívásnál, saját csapaton belül, koordinálunk egymással. — Mi, az új taxisok, ki vagyunk rekesztve a jó helyről, így nem lehet esélyegyenlőségről beszélni. — Kik döntöttek erről? — Csak a régiek, a műszaki osztállyal közösen. Minket meg sem kérdeztek. — Mi lehetne a megoldás? — Van egy rugalmas, íratlan szabály. Ha bármelyik placcon van hely, akkor beállók, ha nincs, akkor természetesen nem. De ezt ők (a harmincak — F. J.) nem engedik. Pedig én főállásban csinálom — mondja keserűen a fiatalember. Az egyik taxis szavai jutnak eszembe, aki kollégái haragjától tartva nem járult hozzá nevének közléséhez: — A fiatalságom az oka, hogy főállású taxisként hátrányban vagyok az öregekkel szemben. Még akkor is, ha azok másodállásban fuvaroznak. Pedig higgye el, van megoldás. Én csak a szervezetbe tömörült fő- foglalkozásúakat engedném taxizni, megkülönböztetett rendszámmal. Ezzel ki lehetne szűrni az olyanokat, akik például belehallgatnak a rádióba és lecsapják a fuvart. Mert köztünk is vannak hiénák! Ferincz János Több mint félmillió egyéni vállalkozó A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint az országban működő egyéni vállalkozók száma meghaladja az 532 ezret. E létszám több mint fele — 226,4 ezer — kisiparos, 158 ezer kiskereskedő, 145 ezer szabadfoglalkozású, mezőgazdasági önálló vállalkozó azonban mindössze 3000. Ismeretes, hogy az egyéni vállalkozók száma 1988-ig — az addig még fennálló adminisztratív és gazdasági korlátozások miatt — viszonylag lassú ütemben emelkedett, de azt követően felgyorsult a vállalkozási kedv: a vállalkozók száma 1988 végétől napjainkig több mint kétszeresére emelkedett. A statisztikai felmérések szerint jellemző, hogy az egyéni vállalkozók kezdetben előbb kisiparosi vagy magánkereskedői engedélyt váltottak ki, s anélkül, hogy ezt feladták volna, kft.-két vagy betéti társaságokat alakítottak, esetleg más magánvállalkozásba kezdtek. Az viszont tény, hogy a ma működő egyéni vállalkozók közül mindössze 150 ezren voltak 1987-ben is egyéni vállalkozók. A kereskedelemben tevékenykedő vállalkozók száma ma lényegesen több, mint az iparban, holott néhány évvel ezelőtt még fordított volt az arány. A szellemi szabadfoglalkozásúak körében igen sok — több mint 65 ezer ingó és ingatlanokat bérbe adó vállalkozó, és 13 ezret meghaladja a tervezők száma. Az orvosok és állatorvosok között mindössze 4360 vállalkozó akad. A statisztika számot ad a nem nyereségérdekeltségű társadalmi szervezetek alakulásáról is. Eszerint e szervezetek száma az utóbbi három évben megduplázódott, ma már megközelíti a 30 ezret. A növekedés oka elsősorban az, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesedésével ugrásszerűen emelkedett a külföldi képviseletek száma, az 1988. évi 219-ről 1139-re gyarapodott. Gombamód szaporodnak az alapítványok is, ezek 70 százaléka közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatásokat, 28 százalékuk egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatásokat végez. BAJÁLISI SZEMÉT • Az ide^Bajális szervezői igazán mindent megtettek azért, hogy a több mint hetven rendezvényen jól szórakozzanak a város polgárai, az idelátogató turisták. Azonban mindenképpen meg kell találni azokat a felelősöket, akik nem tudták elintézni, hogy a szombat esti P. Mobilkoncert után feltakarítsák a színpad előtti részt. Vasárnapra olyan szeméthalmaz gyűlt össze, hogy csak nagy elszántsággal lehetett elbotorkálni a délelőtti rendezvényekhez.
