Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. május 23., 5. oldal ADOMÁNYOKBÓL RESTAURÁLTÁK A PÁRATLAN ALKOTÁSOKAT A Habsburg család Hajóson • Lotharingiai Ferenc • Mária Terézia • Elisabeth Christine • VI. Károly Az 1739-ben épült hajósi érseki kastély dísztermét úgy alakították ki, hogy abban elhelyezhetők le­gyenek a Habsburg család tagjai­nak egész alakos képmásai. Az építmény egyébként sokáig érseki nyaralóként szolgált, sőt egy ideig azt maga az érsek lakosztálynak is használta. Amikor a kalocsai iskolanővé­rek gondozásából kikerült az épít­mény — benne a nagy értékekkel —, akkor Wettczstein Ádám plé­bános teljesített szolgálatot. Az ő nevéhez fűződik az úgynevezett Habsburg-terem festményeinek a teljes pusztulástól való megmenté­se. Ugyanis akkor már siralmas volt a látvány: lyukas vásznak, szúette keretek, VI. Károly szeme kiszúrva. Múlt év decemberében azonban az alkotások felkerültek a Szépművészeti Múzeumba. Az odavezető út pedig — mint Schindler Mátyás jelenlegi plébá­nos elmondta — Oswáld Kollrei- der akadémiai festőnek köszönhe­tő. A hajósi alkotótábor régi ven­dégművésze ugyanis 75 ezer schil- linget ajánlott fel a képek restaurá­lására. Hozzájárult ehhez — száz­ezer forinttal — a Bács-Kiskun megyei önkormányzat is. A nemes célra adományt gyűjtöttek a hajósi hívek is. így a kegytemplomként ismert Szent Imre-templom Habs- burg-termében ismét eredeti szín­ben csodálhatok Mária Terézia udvari festőjének, ifj. Martin van Meystens (?) műhelyében készült alkotásai. Igaz, hogy a páratlan értékek a kalocsai érsekség tulajdonát képe­zik, de végső helyük Hajós. A 18. századi korabeli képrámába fog­lalt festmények hamarosan a Szép- művészeti Múzeumban is láthatók lesznek, ugyanis azokat egy nem­zetközi kiállításra kölcsönkérték. Fotók: — straszer — Szöveg: — pulai — A serpák hűséges támogatója Csaknem negyven esztendővel az­után, hogy ő és Tenzing Norgay első­ként hódították meg a „világ tetejét”, a Mount Everestet, Sir Edmund Hilla­ry, 72 éve ellenére, szorgalmasan utaz­gat a világban, hogy pénzt gyűjtsön szeretett serpáinak, a Himalája-hegy- ség szívós bennszülötteinek. Hogy mire kell a pénz? Iskolák és egészségügyi intézmények létesítésére, általában mindarra, ami könnyebbé teheti a ser­pák életét. Az 1953. május 29-én a „világ tetejé­re” felért Hillary pályafutása nem ért véget azon a napon. Eltekintve attól, hogy számos könyvben írta meg élmé­nyeit, 1958-ban járt a Déli-sarkon, 1977-ben felhajózott a Gangesz forrás­vidékéhez, 1985-ben pedig Uj-Zéland indiai főmegbízottjává (nagykövetévé) nevezték ki. Ebben az esztendőben pe­dig ő lesz, az egyetlen élő új-zélandi, akinek arcképe egy bankjegyen látha­tó. Neve szerepel a telefonkönyvben és rendszeresen hívják őt a világ minden részéből, főleg iskolások, akik segítsé­gét kérik házi feladatuk megoldásához. Már most folynak az előkészületek a Mount Everest meghódítása 40. évfor­dulójának megünneplésére. Közben pedig egy általa létesített alapítvány évente negyedmillió dollárt gyűjt össze a serpák lakta területek fejlesztésére. Maga Hillary már száznál is többször járt Nepálban, hogy megvitassa a serpa vezetőkkel a pénzek legmegfelelőbb hasznosítását. Marlene Dietrich emlékezete Joseph von Sternberg: „Nem én fe­deztem fel Dietrichet. Én csak egy­szerű tanár vagyok, akit elbűvölt egy szép asszony, és aki dicsérte az érté­keit, kendőzte gyengéit, és úgy alakí­totta, hogy tökélyre vigye az érzéki­ség kifejezését.” Marlene Dietrich: „Amerikában különös dolgok történnek. A férfiak megfordulnak — vagy füttyentenek —, hogy megcsodáljak azt, ami nyil­vánvalóan csak fortély jói tervezett építmény a ruha, a pulóver alatt. Ez tulajdonképpen nagyon megható, de azt is jelzi, hogy a férfiak mennyi­re idealisták.” Jean Cocteau: „Marlene Dietrich, az Ön neve simogatással kezdődik és korbácsütésben végződik. Toliakba és bundákba öltözik, s ez úgy hozzá­tartozik a testéhez, mint ahogy a bundák a vadállatokhoz, a tollak pedig a madarakhoz tartoznak.” Richard Burton: „Imádom. A legszebb nő, akivel valaha talál­koztam. És különös volt az is, aho­gyan találkoztunk. Olyan volt, mint egy csontváz, amely sminkelt koponyával jön elő a sírból. De micsoda csontok. Gyönyörűek, rendkívüliek!” Marlene Dietrich: „Olyan nő lett belőlem, aki sohasem adja ki az érzelmeit, távolságtartó és magá­nyos, és aki bezárkózik érzelmei­nek szentélyébe.” Ernest Hemingway: „Marlene életfelfogása egyszerre komikus és tragikus. Emiatt, hacsak nem sze­relmes, képtelen igazán bpldpg lenni. Amikor szerelmes, maga is nevet az egészen, ez azonban bal­jóslatú nevetés.” Marlene Dietrich: „Eljön az a perc, amikor egyszer csak rádöb­ben az ember, hogy a nevetés már csak emlék, és hogy valaha ö volt az, aki nevetett.” Jean Marais: „Egy kicsit a film is meghalt vele. Mintha a húgom lett volna. Amikor főzött, egyszerű asszonnyá változott, nem volt sztár.” Sophia Loren: „Mindössze egy­szer találkoztam vele, Judy Gar­land londoni lakásán. Régi barát­ként ölelt át, hosszasan megnézett, aztán így szólt: Hasonlítunk egy­másra, de neked annyi előnyöd van, hogy olasz vagy.” • Marlene Dietrich: Olyan nő lett belő­lem, aki sohasem adja ki az érzelmeit. KÖNYVTOTÓ Mai játékunk kérdéseit a Kas­sák Kiadó állította össze. A helyes megfejtést beküldők között öt könyvcsomagot sorsolunk ki, a nyereményeket a Kassák Kiadó (Budapest, Fűrész u. 24/B 1147) fogja postázni. Azok között a játékosok között, akik játékunk valamennyi forduló­jában részt vesznek, a játék végén egy különlegesen szép könyvcso­magot sorsolunk majd. A csomag a könyvtotón kérdést feltevő vala­mennyi kiadó 1-1 reprezentatív kötetét tartalmazza. A 7. forduló kérdései: 1. A Kassák Kiadó adja ki a Tolnai Világtörténelem 1908—1912 kö­zött megjelent sorozat reprintjét. Hány kötettel bővíti a kiadó a 10 kötetes sorozatot? 1 eggyel 2 kettővel X hárommal 2. Ki volt Tolnai Simon? 1 történész 2 író X kiadó 3. Az állatvilágot bemutató nagy Brehm-sorozatot hány kötetben adja ki a Kassák Kiadó? 1 négyben 2 tízben X tizennyolcban 4. A Brehm-sorozat legtöbb kötete milyen élőlényekkel foglalkozik? 1 rovarok 2 halak X emlősök 5. Alfred Eduard Brehm nagy „alapí­tó” is volt. A felsoroltak közül me­lyiket nem ő alapította? 1 Hamburgi állatkert 2 Berlini akvárium j X Lipcsei állatkert Kérj ük a játékunkon résztvevőket, a könyvemblémát szíveskedjenek ki­vágni, kitölteni (nevüket, címüket be­írni, a helyesnek vélt válaszokat beka­rikázni) és a Petőfi Népe szerkesztő­ség „Könyvtotó” (6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A) címzéssel 1991. május 3 l-éig postára adni. A nyerte­sek névsorát június 6-ai számunkban, a könyvtotó következő kérdéseit má­jus 30-ai lapszámunkban közöljük. A könyvtotó 5. fordulójának he­lyes megfejtése: 2,1,2,2, X. A Gon­dolat Könyvkiadó könyvcsomagjait a következők nyerték: Antal Maria (Tiszakécske, Hunyadi u. 6.), Nagy Katalin (Kecskemét, Tinódi u. 10. II. 48.), Petrov Attila (Kecskemét, Mik­száth K. krt. 30.), Szabóné Deli Zsu­zsa (Kecskemét, Szabadság tér 3/A), Vörösmarty Mihály Városi Könyv­tár (Bácsalmás, Pf. 34.). PRESSER GÁBORTÓL KÉRDEZTÜK: Biztos, hogy vége? (Az elmúlt héten csütörtöktől va­sárnapig minden este búcsúkoncer­tet adott a Loco- motív GT; Ennek apropójából a múlt szombati Szín­foltban szerettünk volna Presser Gá­borral beszélgetni, de munkatársunk kitartó próbálko­zása kudarccal végződött, hiszen a szupergroup lelkét egyszer sem találta odahaza. Azután hétfőn, a búcsút követő első hét­köznapon mégis si­került ...) — Vége? —-Vége. — Semmikép­pen nem lesz foly­tatás? — Nem lesz. • Egy későbbi LGT (Karácsony János, Presser Gábor, Somló Tamás, Laux József — kinek helyébe Solti János lépett). SZÍN-FOLT — Milyen volt a búcsú? — Furcsa. Nem tudom elmondani... — Nagyon szűkszavú vagy ... — Fáradt vagyok. Egyébként ha a bú­csúkoncertről kérdezel, arra csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni. — Szép történet az LGT-é? — Igen, történet volt. De hogy szép-e? Biztosan adódtak szép fejezetek is. — És ha nem történet, akkor inkább történelem. — Erre megint ne nekem kelljen vála­szolni. Kijelented, hogy az LGT a törté­nelem része, én pedig vágjam rá, hogy igen. —Jó. A múlt héten mindennap kereste­lek, egyszer sem sikerült otthon találni. Nagyon sokat készültetek. Mennyit vett el belőled az LGT-búcsúkoncert? — Elég sokat. A végére nagyon elfá­radtam. Attól féltem, nem marad erőm1 vasárnapra. De mégis. — Lesz koncertlemez? —Persze. Hamarosanmegisjelenikaz Aréna kiadónál. A film pedig karácsony­ra kerül a mozikba. — Amikor felvetted a telefont, mond­tad, óriási mázli, hogy elértelek, mert megint eltűnsz. Mi dolgod? — A koncertlemez utómunkálataival foglalkozom, stúdióba vonulok. Sok meló van még a koncerttel is, úgymond le kell vezényelni. Rengeteg ember dolgo­zott a sikerért, ezt ne feledd. Nemcsak előtte, hanem utána is van tennivaló bő­ségesen. — Nyáron jön a pihenés? —Nem nagyon szoktam megállni, bár egyre inkább hiányzik a pihenés. Talán rövid időre szóba jöhet a nyaralás. — Terveid? — Van több munkám, de erről még korai lenne nyilatkozni. A Vígszínház­ban ősszel indítjuk a West Side Story próbáit. Legyen ennyi elég. Ne haragudj, nagyon nehéz összeszedni a gondolatai­mat. — Veszem észre, hogy nagyon fáradt vagy. Fejezzük be? — Fejezzük be. — Mert hiszen vége az LGT-nek. Vége. Borzák Tibor • Az első LGT (Laux József, ölében Dáviddal, Adamis Anna — szövegíró —, Barta Tamás, Zalatnay Sarolta — énekes barát —, Frenreisz Károly, Presser Gábor). A TARTALOMBÓL A Vinczellér család egy napja 6. oldal Mióta divat a front? 7. oldal Caterina Valente tanácsokat ad 7. oldal LELKI POSTA „Csalódtam a szüléimben. Mindig nagyon jól megértet­tük egymást. Most mégis ve­szekedtek velem és azt mond­ták, költözzek el hazulról al­bérletbe, ha nem hallgatok rájuk. Az egész a fiúm miatt van, akivel én nagyon jól ér­zem magam. Nem értik meg, hogy annak nincs semmi je­lentősége, hogy én 18 éves va­gyok, ő meg tizenöt. Ez egy­általán nem látszik rajtunk, ha együtt megyünk az utcán. Ő magas, nagyon csinos és mindenben jól megértjük egymást. Miután leérettségiz­tem, úgyis dolgozni fogok és el tudom tartani magam. In­kább elmegyek albérletbe, de nem szakítok. A szüleim aze­lőtt sosem veszekedtek ve­lem. Szerintem nagyon mara­di gondolkodásúak és nine« igazuk. Nem is tudtak semmi rosszat szólni a fiúmra, állan­dóan csak a korkülönbségről beszélnek nekem. De mit szá­mít az, ha én észre sem ve­szem. Ma már olyan sokszor hallok ennél sokkal nagyobb korkülönbségü párokról, és ők is jól megvannak ...” Az igazán remek dolog, hogy talált egy olyan fiút, akivel megértik egymást. Nem is lenne helyes, ha bár­mit csak azért tenne, mert fél valamitől. Akár a szülei ha­ragjától, akár a mások csip­kelődéseitől. Néhány dolgot azonban feltétlenül érdemes lenne végiggondolnia, mie­lőtt összecsomagol. Az ember sosem pontosan annyi idős, amennyi az évei száma. Bizo­nyára ön is megállapította már valakiről, hogy milyen fiatalos, avagy sokkal öre­gebbnek tűnik a koránál. Ez a másik kor az érettséget jelzi. Ez az eltérés az ön korosztá­lyában felnagyítva jelentke­zik. Amikor a szülei a korkü­lönbségről beszélnek, ők is inkább az „érettségben” fel­tételezhető különbséget sze­retnék valahogy elmagyaráz­ni. Ezért is akarták hirtelen felindulásukban szinte erő­szakkal a felnőtt életbe kül­deni azzal, hogy az elköltö­zéssel megfenyegették. Bizo­nyára azt szeretnék, hogy va­lóban felnőtt legyen. Az érettségi bizonyítvány mellé az ő érett gondolkodásukat is megkapja. Nagyon szeretik és féltik. Pedig ehelyett egy­szerűen csak bízniuk kellene önben és türelmesnek lenni. Az érlelődést nem lehet pa­rancsszóval gyorsítani. Meg aztán mindenkinek joga van a tévedéshez. A mostani kap­csolata tökéletesen megfelel annak, amit elvár egy pár- kapcsolattól. Azonban mi­helyt mást is szeretne, szük­ségképpen át fog alakulni kapcsolatuk. Az összetarto­zás ugyanis az egymásért való felelősséget is jelenti és fiúja bármit is vállalna önért, nincs abban a helyzetben, hogy azt valóban teljesíteni tudná. Partnere természetesen már nem gyerek és nyilván sok olyan tulajdonsága van, amit ön nagyon szerét. Még az is meglehet, sokkal érettebb ko­ránál és kapcsolatukban együtt és egymásért fognak felnőtté érlelődni. Kúti Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents