Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-18 / 116. szám
MÚZEUMI VILÁGNAP 1992. május 18., 7. oldal A múzeumigazgató hétköznapjai Néprajzi kiállítások Bács-Kiskunban FELHALMOZOTT ÉRTÉKEK — RAKTÁRAKBAN A gyűjteményeknek szűk a nyári kaszinó A múltjukat becsülő, müveit nemzetek példáját és a hazai múzeumalapítási törekvéseket követve, Kecskeméten a múlt század végén került sor múzeum létesítésére. Kezdetben a könyvtárral és a levéltárral közös intézmény volt, gyűjteményét ideiglenesen a városháza épületében őrizték. A régészeti tárgyak gyarapításához a századforduló jeles polgármestere, Kada Elek is hozzájárult Kecskemét környéki ásatásai révén. A kultúra pártolásáról közismert polgármester hivatali évei alatt hozták létre a kecskeméti művésztelepet is. Az egykori ellenzőkkel szemben így érvelt: Könyvtárat és múzeumot az utánam következők is fognak építeni, de művésztelepre senki sem fog áldozni. Mennyire igaza volt! Es mennyire nem lett igaza! ... A már 1911-ben elhatározott önálló könyvtár és múzeum felépitése Kecskeméten a mai napig nem valósult meg. A múzeum 1924-ben kiköltözött ugyan a városházáról, de a vasútkerti nyári kaszinó kibővített épülete — a távlatokban gondolkodók számára — már akkor is csak szükségmegoldásnak minősülhetett. Gyűjteményfejlesztő és tudományos munkája révén rövid ideig így is az ország legjelentősebb vidéki múzeumai között tartották számon. A legutóbbi három évtizedben mények, kiállítóhelyek jöttek létre. Qtletszerű felsőbb intézkedéseket sem nélkülöz a múzeumtörténet. A régészeti, történeti és a néprajzi gyűjtemények ma is a fél évszázada kinőtt vasútkerti épületben találhatók —, amely egyúttal a megyei múzeumigazgatóság székhelye is. Kár, hogy a múzeumba látogatók csak egy kis részét láthatják az itt felhalmozott értékeknek .. . Talán lesznek majd kultúrapártoló illetékesek, akik a múze• A Katona József Múzeumban csaknem százezer negatívot, üveglemezt és fényképet őriznek. Egy kép a régiek közül: Sándor István kecskeméti polgármester családja a századfordulón. (Fotó: Kiss Béla) a múzeum gyűjteményei nagymértékben gyarapodtak. Egyes szakágak különváltak, új intézumi gondok megoldását nem halasztják a jövő évezredre . .. Székelyné Körösi Ilona A műkincsek mindannyiunké! Célzatosan a múzeumi világnap előtt nem sokkal tartotta legutóbbi választmányi ülését az 1990 ősze óta Pulszky Társaság néven működő magyar muzeológusok egyesülete. A főváros és a vidék múzeumaiban különböző területeket, szakágakat művelő dolgozók egyéni, de főként csoportos érdekvédelmét politikai elkötelezettségtől mentesen felvállaló szerveződés képviselői az újabb tennivalókat beszélték meg Budapesten. Az érvényben lévő múzeumi törvényt ma már egyre többen vitatják, állítják szembe a sokszor indokolatlan és önző ön- kormányzati igényekkel. Ezért is fontos hangsúlyt adni annak a — megyénk kiállításait is szép számmal felkereső látogatók által meg sem kérdőjelezett — véleményünknek, hogy a közpénzeken sok-sok évtized alatt megteremtett és működtetett épületek, óvott műkincsek nem privatizálhatok, azok nem egy-egy érdekcsoport jelenlegi vagy leendő tulajdonai! S nap mint nap láthatjuk: e nemzeti kincs, érték fogalma mennyire devalválódott. Hasonlóképpen áll ez akkor is, ha jeleznünk kell: az azok őrzésére, gondozására és gazdagítására felesküdött muzeológusok sem a szellemi „piac” bármikor megvásárolható rabszolgái. Amikor május 18-án erre is figyelmeztetünk, az — miként sok más esetben — nem csupán a rövidlátó mának szól, hanem az ér• A Katona József Múzeum régészeti gyűjteményének egyik becses darabja: üvegberakásos arany nagyszíjvég a 7. században élt kunbábonyi avar kagán méltóságjelző övéről, amely 1971-ben került elő. (Fotó: Kiss Béla). telmet és érzelmeket egyaránt megmozgató, látható magyar kultúrtörténet átadását segíti utódaink számára. — kvízi — TARLATOK, KIÁLLÍTÁSOK Múzsáknak szentelt liget Május 18-át 1977-ben avatta a múzeumok, közgyűjtemények ünnepnapjává az UNESCO, az ENSZ kulturális szervezete. Azóta minden évben Magyarországon is megemlékeznek a múzsáknak szentelt ligetről, a muszeinról, ahogy a görögök nevezték a múzeumot. A hazai múzeumok ugyan jelentős anyagi gondokkal küszködnek — 1991-ben több mint 20 kisebb, elsősorban helytörténeti gyűjtemény zárta be kapuját — mindezek ellenére rangos új kiállítások megnyitásával szeretnék ünneppé tenni e napot. A fővárosban a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi Tennében Erzsébet, a magyarok királynéja címmel nyílik tárlat. A bemutatón Erzsébet királyné levelei, személyes tárgyai, műremekbe illő ruhakölteményei, festmények és egyéb tárgyak segítségével idézik fel a magyar történelem mindig is kedves személyiségének életét. A kiállítás megrendezésének apropóját a 125 évvel ezelőtti magyarországi koronázási ünnepségek szolgáltatták. A bemutatott tárgyak egy részét a bécsi Kunsthistorische Museum bocsátotta a magyar gyűjtemény rendelkezésére. Az ünnepi naphoz kapcsolódik az az időszaki kiállítás is a nemzeti kandalló termében, ahol a múzeum új szerzeményeiből láthatnak ritkaságokat a látogatók. Közszemlére teszik a híres doktoravató király gyűrűt, és Antall József miniszterelnök közelmúltbeli adományát, a szerződések aláírásakor használt tollakat, Bush amerikai elnök több, a magyar kormányfőnek irt levelét, és számos dokumentum másolatát. A Szépművészeti Múzeumban Olasz barokk rajzok címmel nyílik tárlat. Az ünnepi megnyitóhoz kapcsolódó zenei programban Albinoni D-dúr oboaversenye csendül fel a Pannónia Ensemble Kamarazenekar előadásában. Szerencsen ebből az alkalomból avatják fel ünnepélyes keretek között a várkastélyban lévő felújított Zempléni Múzeumot, s ugyancsak a múzeumi világnap esemenye: Zala községben e hét végétől várja látogatóit kibővített állandó kiállításával a megújított Zichy Mihály Emlékmúzeum. AKIK MEGKÖNNYÍTIK A RÉGÉSZ MUNKÁJÁT Laikusok dicsérete A múzeumi világnap kínálkozó és méltó alkalom arra, hogy népszerűsítsük a muzeológus — esetemben a régész — tevékenységét, soroljuk gyűjteményeink büszkeségeit, magyarázzuk nem hétköznapi szakmánk értelmét. Kevésbé ünnepélyes alkalmakkor is előszeretettel foglalkozik a sajtó ásatásokkal, kiállításokkal. Van azonban a munkánknak egy különleges vonatkozása, amelyről viszonylag ritkán esik szó: a laikusok szerepe a régészeti kutatásban, a múzeumi gyűjtemények gyarapításában. A régészetnek különböző módszerei vannak a leletek, lelőhelyek felderítésére és térképezésére. Ugyanakkor információink egyik legfontosabb forrása távol esik a tudományos eszköztártól: a laikusok — szakmán kívüliek — közléseiről, a leletbejelentésekről van szó. A régi idők tárgyi emlékeivel önkéntelenül — legyen az ősi edény darabja, fémeszköz, csont- vagy épületmarad-' vány — elsősorban az találkozik, akinek foglalkozása, mindennapi munkája a földdel kapcsolatos. A bejelentők gyors információja több feltárást indított már el, a behozott leletek folyamatosan gazdagítják a múzeumot, hozzájárulva ezzel múltunk megismeréséhez. Ugyanezt az ügyet szolgálják azok a helybéliek is, akik az ásatás színhelyén segítenek rengeteg nagyon is gyakorlati és hétköznapi (szállás, szállítás, étkezés; munkagép, vízellátás és még hosszan sorolhatnám) kérdés megoldásában, megkönnyítve ezzel az ásató régész feladatát. Ezekre a muzeológiát előrevivő „nem szakemberekre" — tanyagazdára, építési munkavezetőre, agro- nómusra, tsz-elnökre, építkező ház- tulajdonosra, tájházigazgatóra, falusi tanítóra, s nem utolsósorban télen a fagytól, nyáron az aszálytól kemény földdel becsülettel hadakozó ásatási munkásaimra — gondolok köszönettel a múzeumi világnapon. Kulcsár Valéria • A Magyar Naiv Művészek Múzeumának következő időszaki tárlatán — amely 1992. június 27-én nyílik — Marosiné Földvári Irén festményei és szobrai lesznek láthatók. A képen a művész Életem című alkotása. (Fotó: Kiss Béla) Az egykori kecskeméti városi múzeum első igazgatója Szabó Kálmán volt. Az 1920-as, 30-as években méltán figyelt fel a szakma a múzeumban folyó néprajzi gyűjtésekre, a közművelődési tevékenységre és az akkor úttörő kezdeményezésnek számító középkori régészeti feltárásokra. Hogy milyenek voltak a nagy tekintélyű kutató hajdani hétköznapjai, azt legérzékletesebben egy mai múzeumigazgató, Kőhegyi Mihály fogalmazta meg Szabó Kálmán emlékezete című írásában: „Bizony furcsa vidéken múzeumigazgatónak vagy régésznek lenni. Kifelé talán némi tekintély és milliónyi haszontalan dolog tudója, befelé szívós, fegyelmezett, beosztott munka. Ásató és írnok, megfizethetetlen kincsek kezelője és magarubrikázta papíroson ötvenfilléres ecsetek és ásatáshoz szükséges zacskók számadója, kisdiákok útbaigazítója iskolai dolgozatokhoz való puskák keresésében és egyetemi hallgatók szakdolgozataihoz anyagszállító. Köszönő leveleket kap külföldi akadémiáktól, kollégáktól és „meghiányolásokat” a szigorú számvevőségtől. Alapvető tudományos művekhez kérnek adatokat világszerte ismert tudósok és pénzbírsággal fenyegeti a helybeli társadalombiztosító intézet, mert Kanyó Józsefnek csak 3%- ot vont le a fizetéséből 4% helyett. Szegény, egyszerű emberek ingyen és nagy örömmel, néha kis elfogódottsággal hozzák be messze falvakból a „régiségi leleményeket”, s hetekig kell a nyakára járni doktori címet viselő értelmiségieknek, hogy nem baj, ha bolondnak nézi is, de ezért csak adja neki azt a bronzkarikát, amit az eke szántott ki a földjén és kihajítottak a szemétdombra. • Az elmúlt év novemberében. Katona József születésének 200. évfordulóján, átadták Kecskeméten a drámaíró újjáépített szülőházát. A képen a drámaíró dolgozószobája látható. A néprajzi kutatás, a népélet tárgyi emlékeinek gyűjtése egyidős a Bács-Kiskun megyei múzeumokkal. Halason, Félegyházán, Kalocsán néprajzi tárgyak vetették meg a múzeum alapjait. Baján és Kecskeméten az ugyancsak korán cseperedő régészeti kutatással és képzőművészeti gyűjtőmunkával epyütt járult hozzá a néprajzi kutatás a tájmúzeumok megszületéséhez. A cifraszűrtől a tejesköcsögig Mit is takar a „néprajzi tárgy” kifejezés? Mit értünk néprajzi tárgyakon? A hagyományos életmódot élő agrárvarosi, falusi és pusztai társadalmak tárgyi világának összességét. Elsősorban parasztok és pásztorok tárgyait, de a kézműves rétegek használati eszközeit is. A skála a cifraszűrtől a tejesköcsögig terjed. A tárgyak egy részét maguk a parasztok és a pásztorok készítették: pl. a szőtteseket, a díszesen faragott borotvatartókat. Más tárgyak a parasztok igénye és ízlése szerint dolgozó mezővárosi kézművesek készítményei. Ilyenek a hímzett subák, a tulipános ládák, a cserépedények. Ismét mások manufaktúrák, korai gyárak termékei, pl. a kapák, ekék, virágos keménycserép tányérok. A néprajzi tárgyak legfontosabb és legjellemzőbb csoportjai: a népviseleti ruhák, szőttesek, hímzések, cserépedények, népi bútorok, paraszti szerszámok, kézművesszerszámok, fafaragások, a népszokások és a népi hitélet tárgyai. Mindezek azért kerültek múzeumba és azért szerepelnek kiállításokon, hogy dokumentumai lehessenek a hagyományos paraszti élet letűnt világának. A néprajzi tárgyak jellegzetes bemutatóhelyei a tájházak, ahol a telken, illetve egy-egy épületben minden a hagyományoknak megfelelő helyén van. Bács-Kiskun megye bővelkedik tájházakban. Ezek nagyon különböző színvonalúak. Szakmai szempontból legsikerültebb a lajosmizsei tanyamúzeum, a kiskőrösi szlovák ház és pataji gazdaház. A helytörténeti gyűjteményekben szinte mindenütt találhatók néprajzi tárgyak. A legtöbb talán Majsán, Dunavecsén és Jánoshalmán. Gyarapodó gyűjtemények A megye öt tájmúzeuma közel 50 000 néprajzi tárgyat őriz1. Sajnos, megfelelő kiállítóhely hiányában • Vetett ágy a kalocsai múzeumban. (Fotó: Kiss Béla) ezek nem mindenütt szolgálhatják a közművelődés ügyét. Legrosszabb a helyzet Kecskeméten, ahol a Katona József Múzeum régen kinőtte a vasútkerti épületét, kiállítótere minimálisra csökkent, ezért néprajzi kiállítása hosszú évek óta nincs. A hatalmas néprajzi gyűjtemény raktárakban várja a jobb időket. Félegyházán az elaggott néprajzi kiállítást nemrégiben lebontották. A felújított patinás épületben 1992 végére készül el az új állandó kiállítás, amely képet ad majd a Kiskunság katolikus helységeinek népéletéről is. Halason a „Halas, a kiskun mezőváros” című állandó kiállítás eleveníti meg a református múltú agrártelepülés parasztjainak, pásztorainak és literátus cívispolgárainak tárgyi világát. A bajai múzeum Sólymos Ede munkássága révén a dunai halászat és víziélet legnagyobb magyar gyűjteményének otthona. A halászok életét bemutató kiállítás mellett ma már megtekinthető Baján egy olyan néprajzi kiállítás is, amely a megmaradt Bácska különböző népcsoportjainak, nemzetiségeinek népviseleteit, népművészeti alkotásait tárja a látogató elé. Kalocsán 1981-ben nyílt meg a „Népek, életformák, hagyományok a Kalocsai Sárközben" című állandó kiállítás, amely annak idején módszertani szempontból muzeológus körökben nagy figyelmet keltett. Epy évtized elmúltával is szép. látványos és tanulságos. Bemutatja a kalocsai népművészet fejlődésének ívét. Legszínesebb, leg- dekoratívabbjelenete a menyasszonyi ágyat szállító kocsiból és húsz népviseletes bábuból komponált szakmán lakodalom. A megye néprajzi gyűjteményei ma is gyarapodnak, bár a magánkereskedők aktivitása és a közgyűjtemények anyagi lehetőségei miatt a múzeumi tárgygyüjtés feltételei megnehezedtek. Szerencsére a megye múzeumaiban dolgozó néprajz- kutatók céltudatos igyekezete némiképp ellensúlyozza a tárgygyara- pítás anyagi természetű nehézségeit. Bárth János De Szabó Kálmán mindezt győzte erővel és hittel. (Megjelent: Szabó Kálmán válogatott írásai, Kecskemét. 1986. c. kötetben.)
