Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1992. május 18., 3. oldal SZAKSZERVEZETI VEZETŐK KECSKEMÉTEN Bács-Kiskunt is érintené a vasutassztrájk (Folytatás az 1. oldalról) Papp Gábor kérdésünkre el­mondta, hogy a részmunkaidős foglalkoztatáshoz szakszerveze­tünk nem adta egyetértését és ez a sztrájk fő oka. Követeléseik között szerepel még a bértarifa-táblázat­hoz képest csak 70 százalékban fi­zetett bérek emelése is. Csárádi Já­nos, a MÁV vezérigazgatója nem kíván velük sem a részfoglalkozta­tás visszavonásáról, sem a sztrájk­ról tárgyalni. (A hét végén kapott egyes információk szerint talán mégis tárgyalóasztalhoz ülnek.) Az alelnök hangsúlyozta: nekik vala­milyen eredmény elérése és nem a sztrájk a céljuk, de ha a munkálta­tó továbbra is így áll a kérdéshez, akkor biztosra vehető a munkabe­szüntetés. Kőváry Antal, a MÁV Kecske­méti Állomás Munkástanácsának elnöke arról számolt be, hogy a részmunkaidős megállapodást a dolgozók nem önszántukból írták alá. A fülük hallatára történtek különböző keménységű ráhatá­sok, pressziók. Véleménye szerint a munkavállaló aláírása ráadásul nem is elég, hiszen a kollektív szer­ződés helyi függelékének a munka­renddel kapcsolatos megváltozta­tásához a szakszervezetek egyetér­tése kellett volna, amihez nem já­rultak hozzá. Ennek ellenére beve­zették a részfoglalkoztatást olyan dolgozóknál is, akik nem írták alá, s ez megítélésük szerint törvényte­len. Az elnök kifejtette, hogy en­nek meglesznek a maga jogi követ­kezményei, de egyelőre nincs más • A munkástanács tervei szerint május 22-én a kecskeméti nagyállomásról Kiskun­félegyháza, illetve a Lajosmizse felé tartó vonatok indulását akadályoznák meg. választásuk, mint összefogva, a stratégiai pontokon megállítani a vasutat. Petrák Mihály, kecskeméti ál­lomásfőnök arról tájékoztatott, hogy a csökkentett munkaidő a főnökség 529 dolgozójából 268 embert érint. Ebből 236-an írták alá a megállapodást, hároman tagadták meg, a többiekkel sza­badság vagy betegség miatt nem tudtak egyeztetni. Érthetően sen­ki sem örült a kényszerű intézke­désnek, de a pressziógyakorlás vádját az állomásfőnök határo­zottan visszautasította. Cáfolta azt is, hogy akik nem írták alá a megállapodást, azoknál is beve­zették volna a részfoglalkozta­tást. Petrák Mihály elmondta még: május 7-én kapták a ren­delkezést, hogy május 11-étől a csökkentett munkaidőt be kell vezetniük. Az ezt követő egyez­tető tárgyaláson a munkástanács nem fogadta el az új munkaren­det. Mivel a kollektív szerződés szerint ebben a szakszervezetek­nek egyetértési joguk van, az ál- lomásfőnöknek nem maradt más lehetősége, külön-külön vala­mennyi dolgozóval írásban meg­állapodott. Ettől függetlenül a szakszervezetekkel — köztük a munkástanáccsal — Petrák Mi­hály reményei szerint az eddigi korrekt kapcsolat meg fog ma­radni. Mihályka Gyula Simogatás vagy jó szó: gyógyító hatású! Kecskemét vendége volt az elmúlt héten pénteken este dr. Kiss Gyula, az Országgyűlés egészségügyi, szociális és családvédelmi bizottságának elnöke. Az est házigazdája dr. Pánczél Gyula országgyűlési képviselő volt, aki főként az orvosi szakma képviselőit hívta a városháza dísztermében tartott rendez­vényre. (Előadásában dr. Kiss Gyula az egészségügyi törvényhozás folyamatát ismertette, majd kérdésekre válaszolt. Az utóbbiakból idézünk. — Sor kerülhet-e a társadalombizto­sítás privatizációjára? — Magánbiztosítók bekapcsolód­hatnak az egészségügyi ellátásba speci­ális szolgáltatásokkal, de csak a kötele­ző társadalombiztosításon felül. Ellen­kező esetben a jómódúak elkülönülné­nek, s a kisebb jövedelműek pénzalapja semmire sem lenne elég. — Mi lesz az üzemorvosok jövője? — Nyitott kérdés. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előír bizonyos üzemorvosi feladatokat. Én azt szeret­ném, ha az üzemorvos nem a tulajdo­nostól lenne anyagilag függő viszony­ban, hanem a tisztiorvoshoz tartozna. — Felháborító a kuruzslók elszapo­rodása. Mit tesz ellenük az Országgyű­lés? — Nehéz megvonni a határt a termé­szetgyógyászok és a sarlatánok között. Gyógyítsunk úgy mi, orvosok, hogy konkurensei legyünk a kuruzslóknak! Egy simogatás vagy jó szó gyógyító hatású! Kapja meg tőlünk a beteg, s akkor nem megy a sarlatánokhoz. Bálái F. István Példátlan méretű erdőtűz Balotaszálláson (Folytatás az 1. oldalról) A riasztás szombat délután, 13 óra 25 perckor érkezett a halasi tűzoltó­ságra. Laskovics László állampolgár telefonon jelezte, hogy a falutol dél­re, az öttömösi határ irányában ég a fenyves. Mivel a halasi erőket ezzel azonos időben Izsákra vezényelték, a kör­nyék összes gépjárművét mozgósítani kellett az eleinte fel sem mérhető nagyságú tűzvészhez. Érdeklődésünkre, hogy mi okoz­hatta a szinte példátlan méretű pusz­tulást, a megyei parancsnokság ügye­letesétől sem kaptunk pontos megha­tározást: — Minden valószínűség szerint emberi gondatlanság okozta — mondta Nagy József ügyeletes tiszt. — A lakosság fel sem tudja mérni, hogy ebben a szárazságban mekkora veszélyt jelent egyetlen eldobott ciga­rettacsikk vagy egy hanyagul eloltott szalonnázótűz. Ma este 21 óráig 15 erdőtüzet jelentettek. Miközben a telefonbeszélgetésünk zajlott, nőtt a statisztika, a 16. beje­lentés Félegyházáról érkezett. Balotaszálláson már több órája birkóztak a lángokkal, amikor a helyszínre érkeztem. Pontosabban csak a közelébe, mivel a tűzfészek megközelítése terepjáró nélkül lehe­tetlen volt, s azok mindegyike fonto­sabbal volt elfoglalva éppen. Csonka László főhadnagy, a halasi parancs­nokhelyettes maga is az erdő széléről irányította a munkálatokat rádió­összeköttetés útján. — Délután még én is be tudtam menni, de kifelé már elakadtam a hatalmas homokban — mondja. — Meg se próbálkozzon, a mi gépein­ket is traktorok vontatják. Ahol most állunk, csak a füst sza­gát érezni, de a rádió folyton tájé­koztat, hol lángolt fel ismét a tűz. Csonka főhadnagy ismét fokozatot emel. A délutáni négyes-ötös legna­gyobb készültségi fokozatot már le­küzdötték egyesre, de a fellobbanó korona- és röptüzek ismét kettes fo­kozatot indokolnak. Egy darabig még nem mehetnek el a hazafelé ké­szülődő bajai és kalocsai tűzoltók. — Ilyenkor aztán ég, mint a pus­kapor, a fenyves — mondják. — A tíz-húszméteres lángok akadályta­lanul csapnak át a dűlőutak fölött. — Vannak-e tanyák a területen? — kérdezem, s éppen akkor ér oda a rendőrjárőr, aki szintén ez ügyben jött, ha kell, segítsen a kilakoltatás­ban. — Van ugyan három-négy tanya — mondja Csonka főhadnagy —, de azok nincsenek veszélyben. Egy égett le, de az lakatlan, romos tanya volt. A tűzoltók szinte mindegyike azt kérte, hívjuk fel az emberek figyelmét a nagyobb gondosságra, óvatosságra. Jómagam elborzadtam a gondolatra, mi történhetne, ha az egyszerre több helyszínen is zajló erdőoltások köze­pette kigyulladna egy nagyobb város tízemeletes bérháza. pj j Kettős ünnep az árpádvárosiak napján Ma egy hete annak, hogy a megyeszék­helyi II. Rákóczi Ferenc Általános Isko­lába megérkeztek a hebertshauseni ven­dégek. A München közelében lévő okta­tási intézménnyel esztendeje létesítettek testvérkapcsolatot a kecskemétiek. A negyven gyerek és a hat felnőtt kísérő fogadásán részt vettek azok a szülők is, akik a hét nap alatt szállás­adók voltak. Másnaptól pedig gazdag élményt nyújtó programsorozat követ­kezett: megnézték a Kodály-intézetet, a Szórakaténuszt, az iskolában rende­zett honi népviseletet, népi hangszere­ket bemutató kiállítást, az egykori ta­nítványok alkotásait. Vidám hangulat volt a söprűs táncon, s közösen énekel­tek a sportudvarban rendezett tábor­tűznél. Sokan érdeklődtek a nyílt taní­tási napon, amit fővárosi kirándulás követett. Voltak a kecskeméti Katona József Színházban, a Rajzfilmstúdió­ban. A kerekegyházi Langó-tanyán né­metül beszélő pincérek gulyással ked­veskedtek a hebertshausenieknek. Az elmúlt hét péntekje a II. Rákóczi Ferenc iskola jubileumi ünnepségének keretében telt el. Ugyanis tíz esztendeje, hogy az árpád városi épületbe költöztek, ahol 1200 gyerek tanul naponta. Ott volt az ünnepségen a város polgármes­tere, s jó néhány iskola igazgatója is. Szombaton került sor a már hagyomá­nyos árpád városiak napjára. Volt sakk­szimultán, aszfaltrajzverseny, sárkány­készítés, bemutatkozott a tizenkét szak­kör, s az udvaron a bográcsokban pap­rikáskrumpli főtt. Láthatták az érdek­lődők, milyen a gyermekdivat, s jó han­gulatú volt a zenés-verses műsor, a vi­rágos bolondozás. Helyére került a páva-tábla is, ami nem más, mint az a tűzzománc-alko­tás, amire az iskola büszkeségei kerül­nek. A születésnapot, a tizenötödiket ün­neplő Garabonciások is szórakoztat­ták a nagyszámú közönséget. A sport- program is mindenki előtt nyitott volt. A német vendégek egyhetes itt- tartózkodás után tegnap elköszöntek Kecskeméttől. — pulai — Rend lesz Bátyán? A bátyai önkormányzat legutóbbi ülésén élesen vetődött fel a szeméttelep állapota. A rendszertelen, minden terv- szerűséget nélkülöző szemétlerakások megszüntetésére a képviselők egy gondnok beállítását szavazták meg, aki a telep nyitvatartási idejében felügyeli a hulladék szabályos elhelyezését. Mint megtudtuk, az iskola igazgató megbí­zatása hamarosan lejár, ezért a munka­kör betöltésére pályázatot írtak ki, s szeptember 1-jétől már az újonnan ki­nevezett vezető irányítja a község leg­nagyobb intézményét. A környezetvédelmi kérdéseket érintve vetődött fel egy dögtemető mie­lőbbi kialakításának szükségessége, mert az elhullott állatok megsemmisí­tése pillanatnyilag nincs biztosítva a faluban. A helyet már kijelölték, az építkezés finanszírozásának lehetősé­gét most vizsgálják. A bátyai önkormányzat úgy döntött a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vál­lalat átalakulása kapcsán, hogy a tele­pülés határain belül lévő vízművagyont tulajdonába kéri, ám ez év végéig a vállalatot bízzák meg a vagyon működ­tetésével. Zs. F. MENHELY JOBB VOLNA Kell-e sintértelep Kecskeméten? Kutyavilág Kecskeméten című, szer­dán megjelent cikkünkben beszámol­tunk az ebtenyésztők egyesületének fel­vetéséről, hogy jó lenne, ha visszaállíta­nák a régi sintérszolgálatot. Miért lenne erre szükség? A sajnos mind nagyobb számban kóborló gaz­dátlan kutyák befogása bizonyos szem­pontból igényelt szolgáltatás, másrész­ről viszont sokan már pusztán a sintér szó hallatán is elborzadnak. Barbár do­lognak tartják a kutyák befogását, és — még ha kíméletes is — elpusztítá­sát. Nagy István úr, az ebtenyésztők egyesületének kecskeméti elnöke el­mondta azt is, hogy jelenleg a gyepmes­teri szolgálat látja el a régi sintéri fel­adatokat. Hogy hogyan? Erről már a közigazgatási iroda csoportvezetőjét, Kolozsi R. Gyulát kérdeztük. Egyálta­lán szükség van-e a rossz emlékeket keltő sintér szolgálataira? — A gyepmester — egy idős férfi — látja most el ezeket a feladatokat, befogadja a kóbor ebeket, macskákat. Valóban felmerül viszont a kérdés: nincs-e jobb megoldás a sintértelepnél? A véleményünk az, hogy van! Az országban nem egy településen hoztak már létre — az állatvédők ko­moly segítségével — úgynevezett állat­menhelyeket. Ezek az intézmények több funkciót is ellátnak, azon felül, hogy természetesen begyűjtik az el­gyengült, gazdátlan kutyákat, macská­kat, szívesen fogadják az otthon meg­unt vagy ajándékba kapott, de nem nélkülözhető állatokat. Égyfajta állat­panzióként is működnek ezek a menhe- lyek. Egy ilyen intézmény létrehozása — akár a gyepmesteri területen — min­denképpen emberibb megoldás volna a sintérszolgálat kizárólagos működteté­sénél. A kérdés csak az, hogy igénylik-e a kecskeméti állatvédők egy ilyen men- hely létrehozását, s ha igénylik, mikor kezdik el annak megszervezését. Az ön- kormányzat támogatna egy ilyen kez­deményezést! Bán János KERDESEK ES VÁLASZOK Az új munkatörvénykönyvről Milyen jogai és kötelességei van­nak a munkahelyi vezetőnek? A törvény szerint vezetőnek szá­mít nemcsak a munkáltató szerve­zet vezetője, hanem annak helyet­tese* sőt az is, akit a tulajdonos vagy a tulajdonosi szervezeti jogo- |kat gyakorló szervezet annak mi­nősít. Mivel a vezető beosztásúak piaci kiszolgáltatottsága nem jel­lemző, a vezetőre a kollektiv szer­ződés hatálya nem terjed ki, mun­kaviszonyát elsősorban a tulajdo­nossal kötött munkaszerződés sza­bályozza. Nem vonatkozik rá a munka törvénykönyvének az a ti­lalma sem, hogy a határozott idejű munkaviszony ideje nem haladhat­ja meg az 5 évet. Az a szabály sem vonatkozik a vezetőre, amely sze­rint felmondás esetén a munkálta­tó köteles megjelölni — és igény esetén bizonyítani — a felmondás okát. A munkaadó a törvényben meghatározott tilalmak és általá­nos korlátozások nélkül felmond­hat a vezetőnek. A vezetői megbízatással járó megkötöttség, hogy a vezető — el­térő megállapodás hiányában — nem létesíthet további munkavi­szonyt, tudományos, oktatói, illet­ve szerzői jogi védelem alá eső te­vékenységet azonban folytathat. Korlátozó rendelkezés az is, hogy a vezető — ha csak nem állapodik meg a munkáltatóval ettől eltérő módon — nem köthet saját nevé­ben a munkáltató tevékenységi kö­rébe tartozó ügyletet, nem lehet tagja a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet folytató vagy a munkaadóval rendszeres gazdasá­gi kapcsolatban álló gazdasági tár­saságnak, állami vállalat felügye­lőbizottságának. Az új munka törvénykönyvének fontos rendelkezése, hogy a vezető — a munkaszerződésben foglaltak szerint — maga állapítja meg mun­kaidejének időbeosztását és pihe­nőidejének, szabadságának igény- bevételét. A vezetőnek — eltérő megállapodás hiányában — nem jár díjazás a rendkívüli munkaidő­ben végzett munkáért. OROSZORSZÁGBAN ELHUNYT MAGYAR FOGLYOK Akik a Duna—Tisza közén születtek (Folytatás) Lapunk az Új Magyarország című napilap nyomán folytatja a moszkvai központi levéltárból immár folyamatosan érkező névsor közzétételét, amely a háború alatt és után hadifogolyként, valamint a kényszermunkatáborokban orosz földön elhunyt magyarok adatait tartalmazza. Amennyiben bárki a hozzátartozóját, rokonát fedez­né fel a névsorban, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol további információkat kaphat. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk helyhiány miatt csak a mai Bács-Kiskun megye területén született foglyok nevét közli. A teljes lista az Új Magyarország szerdai és szombati számaiban található. E Engler Ferenc, 1900. Nemesnádud­var, rangja ismeretlen, meghalt 1945. szeptember 11-én (hdf.), Endr... Ist­ván, 1901, Kiskunfélegyháza, rangja ismeretlen, meghalt 1945. március 28- án, (hdf.), Endre István, 1911. Kiskun­félegyháza, k. honvéd, meghalt 1945. április 21-én (hdf.), Éndrefi András, 1922. Soltvadkert, honvéd, 1947. októ­ber 18-án (hdf.), Éndrei György, 1906. Kecskemét, honvéd, az elhalálozás idő­pontja ismeretlen, (hdf.), Erdős József, 1919. Dunapataj, rangja ismeretlen, meghalt 1945. június 23-án (hdf.), Eszik István, 1914. Kecskemét, hon­véd, meghalt 1946. november 2-án (hdf.), Eifeld József, 1912. Kunszent- miklós, honvéd, meghalt 1945. március 20-án (hdf.), Efler István, 1907, Katy- már, rangja ismeretlen, meghalt 1945. április 25-én (km.), Észtera László, 1922. Bácsalmás, honvéd, meghalt 1945. február 25-én (hdf.), Endrei Já­nos 1905, Kunmadaras, honvéd, meg­halt 1945. (?) 11-én (hdf.), Erdei János, 1921. Kiskunmajsa, honvéd, meghalt 1945. április 28-án (hdf.). Gáspár Mátyás, 1905. Kiskunmajsa, rangja ismeretlen, meghalt 1945. április 17-en (hdf.), Gáspár Jenő, 1912. Kis­kunmajsa, honvéd, meghalt 1944. de­cember 24-én (hdf.), Gosztonyi József, 1920. Jánoshalma, őrvezető, meghalt 1946. december 23-án (hdf.), G. Ko­vács István, 1914. Szabadszállás, hon­véd, meghalt 1945. szeptember 14-én (hdf.), Gargóczi Mihály, 1913. Bag?, Bocsa?, őrmester, meghalt 1945. márci­us 13-án (hdf.), Gélich Imre, 1911. Soltvadkert, rangja ismeretlen, meg­halt 1947. február 1-jén. (km.), Goty- tyán (Gattyán?) József, 1911. Lajosmi­zse, honvéd, meghalt 1945. szeptember 7-én (hdf.), Gömböc Imre, 1911. Bá­csalmás, honvéd, meghalt 1945. márci­us 9-én (hdf.), Györfi János, 1910. Solt­vadkert, őrvezető, meghalt 1945. május 18-án (hdf.), Gonda Mihály, 1920. Bácsbokod, őrvezető, meghalt 1945. március 21-én (hdf.). H Huszárik Mihály, 1909. Solt, hon­véd, meghalt 1945. január 24-én, (hdf.), Homoki Lajos, 1913. Ladánybene, honvéd, meghalt 1945. április 13-án (hdf.), Helányi László, 1911. Kecske­mét, tizedes, meghalt 1947. július 14-én (hdf.), Hardi Mihály, 1921. Kecske­mét, honvéd, meghalt 1946. május 16- án (hdf.), Hirsch György, 1902. Solt­vadkert, rangja ismeretlen, meghalt 1945. július 12-én (km.), Hímek Imre, 1927. Soltvadkert, rangja ismeretlen, • Emléküket kegyelettel őrizzük. meghalt 1946. január 29-én (km.), Hi- lár Jakab, 1911. Bácsbokod, honvéd, meghalt 1945. december 12-én (hdf.), Hajlár Ferenc, 1918. Fülöpszállás, honvéd, meghalt 1945. február 11-én (hdf.), Hauser István, 1914. Csávoly, honvéd, meghalt 1945. március 27-én (hdf.), Horvát Sándor, 1920. Orgo- vány, honvéd, meghalt 1945. szeptem­ber 18-án, (hdf.). A névsorban szereplő rövidítések (hdf.) hadifogoly, (km.) kényszermun­kás, málenkij robotra elhurcolt. Igazi egyházközösségek kellenek Keresztény magyar ifjúság a mai tár­sadalomban címmel pénteken Gyulai Endre szeged-Csanádi megyéspüspök tartott előadást Kecskeméten a KNDP szervezésében. A püspök úr bevezetőjében felidézte II. Pál pápa magyarországi látogatásá­nak az ifjúságot érintő útmutatásait, majd elemezte az elmúlt negyven év kártételeit. Hangsúlyozta a család sze­repének fontosságát. Szükségesnek ítélte meg a kis és nagyobb keresztény közösségek megteremtődését, ame­lyekben a széthullt családok pótlékát lehet megtalálni. Ismertette azt az el­képzelést, amely a katolikus ifjúság összefogását az országot négy régióra osztva szervezi meg. Hiteles, karizmati­kus vezetőkre lenne szükség — mond­ta, mint ahogy igaz egyházközségekre. Ha a miséről kijövet az emberek majd kezet fognak és számon tartják egy­mást, ha az imaközösség után a szociá­lis közösség is megteremtődik: akkor teljesedik ki az egyház tanítása. Az előadáson ott volt Marosi Izidor nyugalmazott váci püspök úr is. Pénzzel vagy anélkül? Az elmúlt év végén a bajai képviselő- testület már határozott arról, hogy díszpolgári kitüntetést alapít. Mivel azonban ez a cím csak kevesek által érhető el, a városatyák megbízták a kulturális és közoktatási bizottságot, tegyen javaslatot újabb elismerések alapítására. Az elkészült tervezet a „Baja városért” kitüntető cím rendelet­ben történő szabályozását ajánlja. (Ha­sonló elismerést az önkormányzat ta­valy márciusban szüntetett meg.) Egyszerre hatan vagy tízen kaphat­ják meg a címet. Az adományozás 2/3- os minősített többséggel történhet és minden év decemberében az ünnepi tes­tületi ülésen adják át. Az első kitünteté­seket már az idén kiosztják. Csak kérdezem Hogyan várható el a megbékélés, amikor az emberbe lépten-nyomon belerúgnak? Elkeseredett hangulat­ban állított be a minap szerkesztősé­günkbe ezzel a kérdéssel egy tisztes­ségben megöszült kerekegyházi pa­rasztember. A téesz annak idején a nagy közös érdekre hivatkozva elvette, elkoboz­ta a tanyáját és ki kellett családjá­nak költözni. A közelmúltban visz- szavásárolhatta az ingatlant, a hoz­zá tartozó kertet, a sajátját — negy­venezer forintért. Ez ideig más la­kott benne. — Tudja, nem a pénzt sajnálom én, hanem az a gyűlölet bánt, amivel a lakó odahagyta apám házát. Kivágta az árnyat adó fákat, tönkretette a kertet, sőt tisztesség ne essék szólván, még búcsúzóul oda is piszkított a szoba közepére. Ezek után én nem tudok békülni. Pedig annak idején, amikor fölpakoltunk, hogy talán örökre elmenjünk, én még szóltam apámnak, hogy a pad­láslétrát is dobjuk föl a kocsira. O csak ennyit mondott: — Azt nem, fiam, az a tanyához tartozik. Ott is hagyták. Az elmúlt negyven év nemcsak anyagiakban kárpótlan- dó. Ez a fajta tisztesség is valahogy illegalitásba szorult. Pedig nem ke­rülne semmibe. Miért nem lehet azt a nyavalyás létrát ma is otthagyni? Csak kérdezem ... Hámori Zoltán V ___________________________

Next

/
Thumbnails
Contents